Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

Tavaszi nevelési értekezlet után Kerekciszfesl-beszélf^tés a fegyelemről és munkaerkölcsről Az elmúlt hónapban a tavaszi szünet után az ál­talános és középiskolák nevelőtestületei munkaértekezlete­ket tartottak, melyek bár más-más időpontban zajlottak, más körülmények között dolgozó pedagógusközösségekben, közös volt a témájuk: a fegyelem és a munkaerkölcs hely­zete, fejlesztésének feladatai. Ami első hallásra is feltű­nik: ezek a kérdések — legyenek bármilyen önkritikusak a nevelők, tárgyalják a legbelsőbb ügyeket is a pedagógus- és diákkollektíva életével kapcsolatban — nem csak az isko­lákat érdeklik és érintik, szélesebb közvéleményt is foglal­koztatnak. Milyen tap'asztalatokat hasznosíthatnak máshol is? Miről esett szó ezeken az összejöveteleken? Mennyiben érinti mindez azokat, akik nem tanítanak és nem tanul­nak, de sok szállal kötődnek az iskolák valóságához, a fel­növekvő nemzedékhez? A szerkesztőségünkben megtartott kerekasztal-beszélge- tésre azzal a szándékkal hívtuk meg a résztvevőket, hogy a fenti kérdéseket kibontva eszmecserét kezdeményezzünk. Az ankéton dr. Szalánczay György, az MSZMP Nógrád me­gyei Bizottsága munkatársa, Ruzsányi János, a salgótarjáni városi pedagógus-pártbizottság titkára, Hantos Sándorné, a megyei művelődésügyi osztály tanulmányi felügyelője, dr. Boros Sándorné, a megyei pedagógus-továbbképzési kabi­net vezetője, Versényi György, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium igazgatója, dr. Horváth Emilné, a Buda­pesti úti Általános Iskola igazgatóhelyettese, XJjlaky István­ná, a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola csapatvezetője és Pálinkás József magyar—történelem szakos szakfelügye­lő, érsekvadkerti tanár mondta el gondolatait. A beszélge­tést, G. Kiss Magdolna, szerkesztőségünk munkatársa vezette. Dr. Szalánczay György Ruzsányi János Hantos Sándorné Dr. Boros Sándorné KÉRDÉS: Amikor ezek a nevelési értekezletek szóba kerülnek, az először eszünk­be jutó jelző: időszerű. Ké­rem, mondják el véleményü­ket, mi van a sokszor hallott jelző mögött! RUZSÁNYI JÁNOS: Az egész ország közvéleménye — köztük természetesen a peda­gógusok is — figyelemmel kí- . sérte a XII. pártkongresszust. Ennek középpontjában a mun­ka, a fegyelmezett, minőségi munka állt — ez a nevelési tanácskozások témájának idő­szerűségét is igazolja. Másik megközelítésben azt mond­hatjuk: az elmúlt évben a munkára nevelésről szóltak a tantestületekben — a mosta­ni értekezletek — ezt tovább vitték. Nem csupán a fizikai munka, hanem a tanulmányi tevékenység, a kötelességtel - jesítós kérdése is kibontako­zott. UJLAKY ISTVÁNNÉ: Sok­szor elhangzik: az általános iskola alapozó jellegű. A gye­rekek állampolgári kötelessé­ge ma a tanulás — a fegye­lem megszilárdítását ezen , a területen kell kezdeni! DR. HORVÁTH EMILNÉ: Vitathatatlan az időszerűsége akkor is, ha a családi neve­lés gondjai jutnak az eszünk­be. A szülői tekintély vesz­tett erejéből, nem szigorúak, de legtöbbször nem is követ­kezetesek a szülők. És saj­nos, vannak olyan családok is — a zagyvapálfalvai iskolá­ban 240 hátrányos helyzetű gyermeket, 50 veszélyeztetet­tet kell figyelemmel kísér­nünk — ahol szinte teljesen közömbösek a gyermek neve­lése iránt. Hogyan alakulhat­nak ki így a fegyelem, a munkaerkölcs alapjai?... KÉRDÉS: A nevelőtestüle­tekben hogyan fogadták a té­mát, miként készülnek fel és mennyire mertek a , saját portájuk előtt söpörni? DR. BOROS SÁNDORNÉ: Régóta dolgozom a megyé­ben, de eddig még sosem ta­pasztalt aktivitással találkoz­tam most. Jó volt az előké­szítés, a vitaindítók (egy-két kivételtől eltekintve) igénye­sek voltak. Konstruktív, jó viták bontakoztak ki, a meg­oldás útjait keresték. Nem volt általában jellemző az „áthárítás”, a „kifelé muto­gatás”. Imponáló volt a» fel- készültség, igényesség és a sok jó határozati javaslat. Mindenütt szinte a nevelők I munkafegyelmével kezdték, nem kikerülve a negatívumo­kat sem. PÁLINKÁS JÓZSEF: Űj dolog, hogy a helyi munka- közösségek jobban megtalál­ták speciális feladataikat, be­kapcsolódtak a felkészítésbe. Ez erősítendő tendencia, hi­szen azt a törekvést szolgál­ja, hogy a téma megvitatása minél több hasznot hozzon a mindennapos tanításban. VERSÉNYI GYÖRGY: Már év elején elhatároztuk, hogy nagyon komolyan készülünk — megfigyelésekkel, elővizs­gálatokkal; nem leszűkítve a diákságra. Hangsúlyozva, hogy a testületünket jónak tar "m, az a véleményem, nem ♦ tud ink Következetesen egysé­gesek leírni. Demokratám us és liberalizmus, anarchia ösz- szekeveredése jelentkezik időnként. Pedig merni kell a követelményt vállalni, a konfliktusokkal együtt. Van, aki meggyőződésből kerüli, van, aki közömbös vagy fá­sult; a legfiatalabbaknál pe­dig „káros nagyvonalúság” szüli a lazaság tűrését. Van (ületve kellene hogy legyen) a munkafegyelem és van a konvencionális fegyelem. Ah­hoz, hogy az előbbi kialakul­jon, szükség van egyes kon­venciókra. A tantestületben (gondolom, több más helyen is) különváltan élnek ezek a követelményrészek, nehéz kö­zös nevezőre hozni. Egy hibát említenék még, amit a köre­inkben tapasztalni lehet: sok ma még a verbális eszköz, magyarán a prédikáció. És ha már a „saját portánk előtt söprűnk”: sokan azért sem mernek követelni, mert érzik, nem tudják behajtani, érvé­nyesíteni. Nem túlzott köve­telményeket kell állítani, de egy minimális szintet — ami a munkához kell!!! — maxi­málisan számon kérni! HANTOS SÁNDORNÉ: Me­gyei tapasztalat, hogy a fel­készülést sok iskolánál ösz- szekötötték felmérések készí­tésével, tisztázva a helyzetet. Nem csak az érdemjegyek alapján, a napló beírásaira gondolva alkottak képet — érdeklődtek több helyen a gyerekektől, szülőktől. Érez­ték a téma súlyát személyes felelősségüket. RUZSÁNYI JÁNOS: A fo­gadtatást jól tükrözi, hogy a különböző társadalmi szervek, közösségek érdeklődéssel kí­sérték a munkát, részt vettek a nevelési értekezleteken. Ösztönzést és segítséget egy­aránt kaptak hozzá. A szem­pontok kiadása, a segédanya­gok készítése is azt eredmé­nyezte, hogy kidomborodha­tott a továbbképző jelleg. Egy kis kérdőjel maradt azért bennem — volt olyan hely, ahol a felszólalások nem kap­csolódtak a vitaindítóban fel­tárt kérdésekhez, így nem is alakult ki a szó igazi értel­mében vita. PÁLINKÁS JÓZSEF: Ha ennek az okát keressük, csak részben van az egyes neve­lőkben a vita kerülése — in­kább a vitavezetés módszer­tanának hibáira gondolok. A jobbítási szándék sugallja: a felkészülésnél a vezetők ez­zel is törődjenek: jó példa és szakirodalom egyaránt van hozzá. KÉRDÉS: Véleményűnk szerint milyen okok játsza­nak közre a fegyelem és mun­kaerkölcs lazulásában, hol kell javítani, változtatni? DR. SZALÁNCZAY GYÖRGY: A tanulmányi fe­gyelem és munkaerkölcs kér­dését fejlődésében, és az ok­tató-nevelő munka összefüg­gés-rendszerében kell vizsgál­nunk. A szülők, pedagógusok és a tanplók nagy része is jól érzékeli, hogy az életben, munkában való helytálláshoz magasabb műveltségű szintre, korszerű szakképzettségre van szükség. A műveltség társa­dalmi elismertsége, megbe­csülése növekedik — azonban egyes családok, munkahelyi Versényi György közösségek, egyes tanulók ér­tékrendje nincs mindig össz­hangban ezzel a tendenciával, önmagunkat tévesztenénk meg, ha nem ismernénk fel, vagy nem ismernénk el, hogy vannak tanulók, akik nem akarnak, nem szeretnek ta­nulni. Ók okozzák a legtöbb gondot a pedagógusoknak: az egyik legnehezebb pedagógiai feladat megtalálni azokat a módszereket, motivációs le­hetőségeket, amelyekkel ezek a gyerekek is tanulásra, kö­telességteljesítésre nevelhe­tők. A megyei pártbizottság 1979 decemberében tárgyalta meg a közoktatás-politikai ha­tározat végrehajtásának ta­pasztalatait. Megállapította, hogy oktató-nevelő munkánk egyik legnagyobb gondja az, hogy a tanulók égy részének munkaerkölcse, tanulmányi fegyelme nem kielégítő. Sok tanuló megelégszik az elégsé­gessel, középiskolások köré­ben eléggé elterjedt, hogy csak a felvételi vizsgák tan­tárgyait tanulják megfelelő szorgalommal. Ennek a ked­vezőtlen jelenségnek az okait a szülői és iskolai követel­ménytámasztás következet­lenségeiben, az ösztönzés, a tanulásban való érdekeltté té­tel leegyszerűsített módjaiban és az esetenként előforduló is­kolai liberalizmusban látom. Azt is szeretném megjegyez­ni, hogy megfelelő munkaer­kölcsöt, tanulmányi fegyelmet csak a jól szervezett munka keretében lehet kialakítani. Ezért tartom alapvető kér­désnek az iskolai munkaszer­vezés javítását, korszerűbbé HANTOS SfNDORNÉ: Ezeknek a nevelés értekez­leteknek egyik nagy pozitívu­ma, hogy a legjobb iskolák­ban sokat foglalkoztak a mun­kaszervezéssel — mind az iskola belső rendjével kap­csolatban, mind a családdal való együttgondolkodás szem­pontjából. Felvetődtek az is­kolai önkormányzat gondjai is. UJLAKY ISTVÁNNÉ: Ok­tóberben, pár héttel a tanév­kezdés után észrevettük az iskolánkban: baj van a mun­kafegyelemmel. Bevezettük az órák „magatartásosztályza­tát” — a legjobb eredményt elérőket díjaztuk. A tanulók maguk is mondják: ha fe­gyelmezettség van az órán, akkor tudunk legjobban dol­gozni. Mert jó a lazítás, de visszaüt... PÁLINKÁS JÓZSEF: Gya­kori tapasztalat; a fegyelem külső, formai jegyeit alakítják ki a közösségekben, nem tar­talmát. a tevékeny ked tetőst. A Dr. Horváth Emilné tanóraszervezésen túl a tanu­lás szervezéséről is szólnunk kell. Mi van ezen a téren? Megtartanak egy osztályfőnö­ki órát arról hogyan tanulja­nak, aztán már alig kerül szóba. Pedig sok gyerek ké­pességei éppen azért nem bontakozhatnak ki, mert nem kap segítséget a tanulás mód­jához. A kudarcok azután könnyen elviszik a lazítás fe­lé... KÉRDÉS: A felügyeletnek, a szakfelügyeletnek milyen szerepe van az iskolai fegye­lem erősítésében? HANTOS SÁNDORNÉ: Sok felügyeleti tennivaló is tisz­tázódott az értékelések, be­szélgetések során. Több gon­dot kell fordítani az osztály­főnök! munka figyelemmel kísérésére, a magatartás- és szorgalomjegyek megállapítá­sának gyakorlatára, a tanórán kívüli hatások vizsgálatára. Mindezt konkrét elemzések­kel, ami segítség lehet a pe­dagógusoknak. PÁLINKÁS JÓZSEF: A magyar—történelem szakcso­port sokat foglalkozott a ta­nulók motiválásának fontos­ságával, a munkára ösztönző formák, módszerek keresésé­vel. Ügyelni kell arra, hogy elkerülje a tanár a durva „átpedagogizálást”, „átpoliti- zálást” — az anyag, az óra valóságával neveljen, és jól szervezett órával! DR. SZALÁNCZAY GYÖRGY: Fontos, hogy a fel­ügyelet bátrabban merjen minősíteni, értékelni és bírál­ni is — ettől sokszor félnek. Természetesen nem gáncsos- kodó, hanem segítő bírálatra van szükség. Ha csak a pozi­tív észrevételeket rögzítik, akkor úgy tűnik, minden rendben van, nehéz megtalál­ni a hibákat és kijavításuk módját. KÉRDÉS: A gimnáziumok­ban az idei év a reform első évp. Hogyan kapcsolódnak össze az új nevelési terv cél­jai a fegyelem és munkaer­kölcs fejlesztésével? VERSÉNYI GYÖRGY: Na­gyon szorosan összekapcsoló­dik! A felzárkóztatás már egy olyan eszköz, amivel fe­gyelmet, munkafegyelmet te­remthetünk. A reform lénye­ge a munkáltatással való óra­vezetés, tanulás. A felzáfkóz- tatás a személyiségfejlesztés oldaláról ehhez igyekszik ala­pot teremteni. A nagyon kü­lönböző előképzettséggel, ta­nulási készséggel érkező gye­rekeket egy szintre kell hoz­ni, megtalálva a „hézago­kat”. A diákok nem morog­tak a pluszmegterhelésért, sőt olyanok is *lj értek, aMk­Ujlaky Istvánná nek nem javasoltuk. A fa­kultációban a második sza­kasz az orientáció. Ekkor szü­letik meg a döntés — ehhez igyekszünk minél több segít­séget adni, minél nagyobb skálát biztosítani. Tanártól, diáktól sok munkát kíván ez. Mások is szóltak már a mo­tiválás fontosságáról — hogy a diák tudja, hogy mit akar, lásson célt maga előtt — a pályairány húzóereje feltétle­nül javítja a munkaerkölcsöt! KÉRDÉS: A hallottakból az tűnik ki, a pedagógusok saját munkájukból kiindulva, ten­nivalóikat felmérve, tanács­koztak. Mennyire sikerült leg­fontosabb „partnerüket”, a szülőket bekapcsolni a közös munkába? DR. HORVÁTH EMILNÉ: önmagába visszatérő kört al­kot a családi nevelés. Ami­kor a fegyelemről beszéltünk, azzal kezdtük: ez a családban alapozódik meg. Ez nem „lab­daátpasszolás” — ebből ép­pen arra következtettünk, hogy a családi életre neve­lést az iskolában nagyon ko­molyan kell venni! Termé­szetesen a családi házzal kö­zösen, az eddiginél jobb, fo­lyamatosabb kapcsolatban. A szülői munkaközösség ülésén és szülői értekezleteken el­mondtuk, elmondjuk, milyen iskolánk fegyelmi helyzete, miben kérjük segítségüket, miként lehetne következete­sebben nevelni. UJLAKY ISTVÁNNÉ: Ha végképp nem sikerül a szü­lőt bevonni a nevelésbe, el­hanyagolja gyermekét, veszé­lyeztetett helyzetbe sodorja, a munkahelyre is el kell men­nünk. Az, hogy a nevelés tár­sadalmi ügy, több szólamnál: azt is jelenti, hogy a társada­lom tagjainak megítélésében egyre inkább helyet kap az, mit tesz a családért, számon kell kérni a nevelési szerepet is a munkahelyen, nem csak azt, pontosan jár-e be, vagy sem... VERSÉNYI GYÖRGY: A nevelési értekezletünk pénte­ken volt, másnap már osz­tály-szülői értekezleten min­denki továbbvitte a diákokra vonatkozó határozatokat, meg­állapításokat, megbeszélték a közös nevelési problémákat. A szülők érdeklődnek e kérdé­sek iránt, igénylik a tanácso­kat. Tudják, a gyerekek jö­vőjét alapozza meg, hogy be­csülettel tanulnak-e a négy év alatt, vagy ellogják. KÉRDÉS: Egy utolsó kér­dés — bár a téma olyan szer­Pálinkás József teágazó, hogy több tucat kér­dés elmaradt — milyen ered­ményt várnak ezektől a ta. nácskozásoktól, hogyan érté­kelik hasznukat? HANTOS SÁNDORNÉ: A beszélgetés során többen megfogalmazták egy-egy ér­tékét, pozitívumát ezeknek a munkaértekezleteknek. Néhá­nyat — a teljesség igénye nélkül — felsorolva: ráirá­nyították a figyelmet az is­kolai munkaszervezés fontos­ságára, a demokratizmus sze­repére, az egységesség, a kö­vetkezetesség, a példamutatás elveire. Szó esett arról, hogy csak differenciált, egyéni fog­lalkozással lehet bevonni minden gyermeket a munká­ba. És kaptunk mi, az irá­nyításban dolgozók is felada­tokat! SZALÁNCZAY GYÖRGY: A pedagógusok tudatában vannak, hogy a társadalmi, gazdasági építőmunkánk fela­datai megnövekedtek. Fejlő­désünk egyik központi té­nyezőjévé az emberi ténye­zők — a tudás és mun Ica fe­gyelem, a vezetés, munka- szervezés, munkahelyi légkör — váltak. Ennek az alapjait a család és iskola közös erőfeszítései­vel rakjuk le. A tantestületek nagy felelősséggel, a XII. kongresszus határozatainak szellemében és az új tanter­vek követelményrendszeré­hez igazodva tárgyalták meg a tanulmányi fegyelem és munkaerkölcs kérdéseit és feladatait a tavaszi nevelési értekezleteken. Aktív, nyílt, kritikus légkörben, az oktató­nevelő munka többi feladatai­hoz szervesen kapcsolódva elemezték az eddig végzett munkát, s határozták meg to­vábbi feladataikat. A követ­kezetesség, példamutatás, a családdal való együttműkö­dés, a helyes értékrend ki­alakítása kapott nagy hang­súlyt. A nevelőmunka nagy területei, átfogó feladatai mellett nagyobb figyelmet kell fordítani az úgynevezett mindennapi kultúra, a ta­nulók társaskapcsolatai kul­turáltságának a fejlesztésére is. Ebben is a szülők, az is­kola és az ifjúsági mozgalom összehangolt munkájára van szükség. Az együttes és kö­vetkezetes munka eredmé­nyezheti azt, hogy legköze­lebb telón kevesebb gondról lesz szó egy ilyen kerekasz- tal-beszélgetésen. Köszönöm a beszélgetést! G. Kiss Magdolna 1 NÓGRÁD - 19£0. május 11., vasárnap 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom