Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

Huszono* éve? a Varsói Szerződés ^2.) Áz enyhülésé a leszerelésért Hazainduló szovjet katonákat búcsúztatnak az NDK-ban kettős zsaroló stratégiát hir­dettek meg: fegyverkezéssel a les'zereléshez!, 1979 decembe­rében Brüsszelben a NATO tanácsa döntést hozott arról, hogy közép-hatótávolságú nukleáris rakétákat helyeznek el Nyugat-Európa több orszá­gának területén. Ezek a lépések mind nem­leges választ jelentenek a VSZ kezdeményezéseire. Az elmúlt öt esztendőben a szo­cialista országok több komp­romisszumos javaslatot ter­jesztettek nyugati tárgyaló- partnereik elé Bécsben, a kö­zép-európai haderőcsökkentési tárgyaláson. A nyugati feie, let: a tárgyalás végelátnatat- lan obstrukciója volt és ez ma is. 1976 novemberében Buka­restben ülésezett a PTT. A szocialista közösség felhívás­sal fordult' a helsinki ok.níny aláíróihoz: kössenek szerző­dést arról, hogy nem alkal­maznak elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen. Azt is indítványozták, hogy se a NATO. se a VSZ ne bővítse tagjainak számát. 1978. no­vemberében Moszkvában ta­nácskozott a Varsói Szerző- dás politikai tanácskozó tes­tületé. Az ülésről kiadott do­kumentum kiemeli: ,,Az idő sürget. A fegyverkezési hajsza megszüntetésére ma már nem szánhatunk éveket, még ke­vésbé évtizedeket. Ez a tár­gyalások részvevőitől olyan bátor lépéseket követel, ame­lyek biztosítják a sikere. A siker elérhető, ha minden kormány politikájában mig- feieiően tükröződik a nepek akarata”. . A Varsói Szerződés külügy­minisztereinek bizottsága — e szervezetet 1976-ban alakítot­ták meg — két ízben tanács­kozott az elmúlt években. Akkor, májusban, Budapest«! a közösség államai javasol­ták, hogy hívjanak össze po­litikai szintű értekezletet a helsinki okmányt aláíró álla­mok részvételével az európai katonai enyhülés és a leszere­lés kérdéseinek megtárgyalá­sára. Az atlanti válasz: nem! 1979. október 6-án Leonyid Breasnyev beszédet mondott Berlinben, megismételve a VSZ enyhülési javaslatait. Felszólította a NATO-orszá­godat, kezdjenek tárgyalást a közép-hatótávalságú rakéták korlátozásának kérdéseiről. Bejelentette azt U: a Szov­jetunió egy év alatt húszezer katonát és ezer harckocsit ki­von az NDK területéről. A válasz: a NATO brüsszeli ra* kétadőntése volt. A szocialista közösség, a Varsói Szerződés mindezek ellenére nem a katonai erő fokozásával, hanem a békés egymás mellett élés politiká­jának eszközeivel törekszik az enyhülés megszilárdítására, a kölcsönös biztonság érdekeit szolgáló leszerelésre. Miklós Gábor (Következik: A biztonság zá­loga) Á hét három kérdése 1. Hozhattak-e konkrét eredményeket a Tito elnök temetésére Belgrádba érke­zett külföldi államférfiak kétoldalú találkozói? A kérdésre adandó választ csak nagyfokú óvatossággal szabad megfogalmazni: ha valószínű is, hogy a teme­tést követő estén létrejött mintegy ötven külön-külön „csúcstalálkozó” többsége csak formainak bizonyulhatott, nincs kizárva, hogy egyik­másik megbeszélés időtarta­mának rövidsége ellenére is elindíthatott vagy megerősít­hetett egy-egy nemzetközi fo­lyamatot. Bár ezt előzte meg a leg­nagyobb érdeklődés, szovjet— amerikai érintkezésfelvételre nem került sor Belgrádban. Leonyid Brezsnyev Kim ír Szénnél, Erich Honeckerrel és Indira Gandhival találko­zott. Ez utóbbi megbeszélésről közölték, hogy a felek átte­kintették az ázsiai helyzet alakulását és állást foglaltak a feszültséggócok felszámolá­sa mellett. Indira Gandhi in­diai hivatalos látogatásra hív­ta meg Leonyid Brezsnyevet Gandhi asszony találkozott Hua Kuo-fenggel is. A két nagy ázsiai szomszédország vezetői között húsz év óta nem volt ilyen magas szintű találkozó. Belgrádban nagy figyelem kísérte Erich Honecker és a bonni kancellár, Helmut Schmidt találkozóját. A meg­beszélésre az NSZK belgrádi nagykövetének rezidenciáján került sor. A két német állam vezetői a nemzetközi helyzet­ről, az NSZK és az NDK kapcsolatainak további javí­tásáról folytattak eszmecserét. Megvitatták a kelet—nyugati kapcsolatok egyes kérdéseit is. Állást foglaltak a két német állam közti párbeszéd folyta­tása mellett. Mind az NDK, mind az NSZK delegációjának szóvivői hangsúlyozták, hogy ez a „csúcstalálkozó” nem he­lyettesíti az erre az évre elő­irányzott és már korábban bejelentett Honecker— Schmidt tárgyalásokat. Természetesen számos más kétoldalú véleménycserére is 6or kerülhetett: a Belgrádba érkezett sok száz újságíró sem tudta mind figyelemmel kí­sérni a Tito elnök temetésé­re a világ 128 országából jött 208 küldöttség mozgását... Záróüléssel befejeződött a Béke-világtanács elnökségi ülése A dokumentumgyűjtemé­nyek, amelyek a Varsói Szer­ződés szerveztének felhívása­it, közleményeit tartalmaz­zák, egyértelműen bizonyít­ják: a szocialista közösség vé­delmi-politikai szervezete az elmúlt két és fél évtizedben sok lehetőséget ajánlott tel a nyugati országoknak a köl­csönös biztonság megteremté­sére, a béke megőrzésére. A tagállamok vezetői a szervezet politikai tanácskozó testületében olyan lépéseket kezdeményeztek, amelyek már két évtizeddel ezelőtt al­kalmasak lettek volna a kato­nai feszültség csökkentésére, a haderő-korlátozásra Európá­ban. Az 1956. januári, prágai ülés«i elfogadott deklaráció többek között atomfegyver­mentes övezet létrehozását, a fegyverzet korlátozását java­solta kontinensünkön, kezde­ményezte az idegen csapatok kivonását az NSZK-ból és az NDK-ból, szorgalmazta a ma­gas szintű kelet—nyugati 61- lamkötí kapcsolatok fenntar­tását. 1958-ban Moszkvában ülésezett a PTT. Ekkor ki­adott nyilatkozatukban a tag­államok megismételték koráb­bi Javaslataikat, s felszólítot­ták a NATO-országokat: kö­vessék a szocialista közössé­get, amely egyoldalúan két és fél millió fővel csökkentette hadseregeinek létszámát A VSZ további javaslatokat tett az atomháború elkerülésére, a nukleáris leszerelésre, s in­dítványozta, hogy a NATO és a Varsói Szerződés államai kössenek egymással megnem­támadási szerződést. Az 1966-os bukaresti ta­nácskozás felvetette a NATO és a VSZ egyidejű feloszla­tásának gondolatát Nyilatko­zatot adott ki az európai bé­ke és biztonság megszilárdí­tásáról. A békeoffenzíva kö­vetkező állomásaként, a PTT 1969. márciust budapesti ülé­sén, a Varsói Szerződés álla­mai javasolták Európa orszá­gainak: hívjanak össze össz­európai biztonsági értekezle­tet Ezt a felhívást 1972-ben (Folytatás az 1. oldalról) lének — mivel időben főidbe került a mag — kedvez a csapadékos időjárás. Szépén fejlődik a növény A kukori­cának kétharmadát vetették el. A gazdaságok véleménye szerint hat-nyolc nap, ked­vező időjárásra lenne szüKseg és ezzel a munkával is vé­geznének. A szakemberek vé­leménye szerint még nincse­nek késésben a vetéssel. An­nál inkább lemaradás tfan a silókukorica vetésével. mert mindössze a tervezettnek öt­venöt százalékát végezték el. A napraforgó vetése Befeje­zés előtt áll. Még egy utolsó erőfeszítésre van szükség és végeznek ezzel is. Az idei tavaszon a Iegszer­újabb nyilatkozattal erősítet­ték meg. A prágai PTT-üiés okmánya már megállapíthat­ta, hogy normalizálódtak az NSZK kapcsolatai a Szovjet­unióval, Lengyelországgal és Csehszlovákiával. megszüle­tett a négyhatalmi egyezmény Nyugat-Berlin helyzetéről, s a nemzetközi jog normáinak megfelelő megállapodást kö­tött egymással a két német állam. A prágai nyilatkozat leszögezte: az összehívandó összeurópai értekezlet a ha­tárok sérthetetlensége. az erőszakról való lemondás, a békés egymás mellett élés, a jószomszédi kapcsolatok, az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés, a le­szerelésre való közös törekvés alapján eredményes lehet. Ezekben az években az enyhülés eszméje sikereket ért el. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között sok­irányú tárgyalás folyt kette­jük kapcsolatáról, s a fegy­verzetkorlátozás lehetőségei­ről. Megélénkült az európai államok sokoldalú együttmű­ködése is. Ennek a folyamat­nak mintegy a betetőzése volt ez 1975. július 30-án, augusztus 1-én Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együtt­működési értekezlet. Ezzel a kontinens országai előtt új lehetőségek tárultak fel. A Helsinkiben aláirt ok­mány azonban nem jelenthet­te az összeurópai probléma megoldását A NATO űj fegy­verkezési offenzívába keídett. Elég emlékeztetni az elmúlt öt esztendő néhány eseményé­re: 1978 májusában az atlan­ti vezetők határozatot hoz­tak arról, hogy (az infláció mértékén felül) minden év­ben három-három százalék­kal emelik katonai kiadásai­kat; tizenöt éves hosszú távú „védelmi programot” fogad­tak el a fegyverkezés minősé­gi és mennyiségi fokozására; 1978. októberében Carter el­nök elhatározta a neutron­fegyver egyes alkatrészeinek gyártását; 1979 májusában a NATO-hadügyminiszterek vezettebben a pásztói és a ba­lassagyarmati járásban folyt a mezőgazdasági munka. De kitűnt az is, hogy az eimúlt év végén pénzügyi gondokkal küszködő üzemek az idén kö­rültekintő szervezettséggel láttak munkához, máris le­mérhető ennek az eredménye a tavaszi feladatok elvégzésé­ben. Jól haladtak a munkával Romhányban. ahol minden esedékes teendőt elvégeztek. Hasonlóan a szécsényi tonria- lőszövetkezetben is. Káilo is bizonyított, hogy felkészült a munkára. A salgótarjáni já­rásban maradtak el a növény­védelemmel, de ez azzal ma­gyarázható. hogy a szüksé­ges gépek nem állottak idő­ben rendelkezésükre. (Folytatás az 1. oldalról) A záróülés 260 résztvevője ezt követően újabb doku­mentumok elfogadásáról dön­tött. Határozatban ítélte el az Egyesült Államok legutób­bi agresszióját, melyet az Irá­ni Iszlám Köztársaság terüle­tén követett el. Ez a támadás, melyre már hosszú ideje ké­szültek, bizonyítja: az ameri­kai imperializmus katonai te­vékenysége súlyosan veszé­lyezteti e térség valamennyi országának függetlenségét, biztonságát és szuverenitását — hangoztatja a határozat. Egy másik okmányban a testület követelte, hogy az Egyesült Államok teljesen és feltétel nélkül függessze fel a katonai hadmozdulatokat a Karib-térségben, hagyjon fel Kuba légterének megsértésé­vel. Ne avatkozzék be Salva­dor és Guatemala belügyeibe, álljon el a nicaraguai forra­dalom elleni fenyegetésektől, számolja fel a katonai bázi­sait Kubában, Panamában és Puerto Ricóban. Szolidaritási táviratot Jut­tatott el a Béke-világtanács elnöksége a libanoni nertíze- ti mozgalmakhoz. Ugyancsak táviratban biz­tosította szolidaritásáról a EVT elnöksége Jasszer Arafa- töt, a Palesztinái Felszabadí­tás! Front VB elnökét, rá­mutatva, hogy Izrael maka­csul ragaszkodik terjeszkedé­si politikájának érvényesíté­séhez, visszautasítja az ENSZ határozatainak végrehajtását, amelyek a megszállt terüle­tek kiürítésére szólítják fel. Üdvözölte a BVT elnöksége a függetlenségét kivívó zim­babwei nép győzelmét, s ha­tározatban nyilvánította tel­jes szolidaritását az ország kormánya iránt. Ezzel a Béke-világtanács el­nöksége bezárta budapesti ülé­sét. ☆ A késő délutáni óráktól a Parlament kongresszusi ter­me újabb kiemelkedő nem­zetközi tanácskozásnak adott otthont; megalakult a „Né­pek világparlamentje a béké­ért” nemzetközi előkészítő bizottsága. A testületben töb­ben helyet kaptak a BVT bu­dapesti elnökségi ülésén részt vevők közül, valamint olyan nemzeti és nemzetközi szer­vezetek képviselői, amelyek szombaton kapcsolódtak be a magyar fővárosban zajló munkába, 2. Mit remélhet Amerika és a világ az új külügyminisz­tertől, Muskie-től? Kétségtelen tény, hogy meglepetést okozott Carter el­nök azzal a bejelentésével, hogy a kudarcba fulladt kom­mandóakció miatti elégedet­lensége nyomán visszalépett Vance külügyminiszter he­lyett Edmund Muskie-t ál­lítja a State Department élé­re. Muskie szenátor vitatha­tatlanul nem a „héják”, ha­nem a „galambok” közé volt sorolható: emlékezetes, hogy annak idején élesen tiltako­zott a republikánus kormány­zat vietnami háborúja ellen. Amikor pedig egyszer elnök­jelöltként lépett fel, szintén viszonylag békésebb és józa­nabb külpolitikai nézeteket hangoztatott. Kérdés, hogy Muskie egy­általán lehetőséget kap-e az amerikai külpolitika megfor­málásában való közreműkö­désre, s ha igen, akkor „a régi Muskie”-t ismeri-e fel a világ és Amerika a washing­toni diplomácia új irányítójá­ban? Egészen személyes jel­legű kérdés, hogy Muskie vissza tudja-e szorítani Zbigniew Brzezlnsklnek, az elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadójának a jelek szerint nagy-nagy befolyását ésvisz- sza tud-e kapaszkodni az USA „második emberének” helyére? Carter — az „első ember". Pénteken Philadelphiában új­ból szónokolt külpolitikai cél­kitűzéseiről; ismét erőteljes szovjetellenes éllel. Kijelen­tette, hogy a Perzsa-öbölben minden eszközzel meggátol az USA Idegen beavatkozást —, I mondta ezt akkor, ami­kor minden jel szerint a Pentagon tervez újabb kato­nai akciókat a térségben. Öt külpolitikai célja közül utol­sónak említette e fegyverzet ellenőrzését, a SALT—II ké­sőbbi elfogadtatását. Muskie már csomagol, hogy a hét közepén Bécsben részt vegyen az osztrák államszer­ződés aláírásának 25. évfor­dulóján rendezendő ünnepsé­geken és, hogy találkozzék Gromlko szovjet külügymi­niszterrel, aki szintén ott lesz az osztrák fővárosban. Mus­kie az eskütétele során mon­dott beszédében azt mondta: Washington külpolitikájának a jövőben világosnak és meg­győzőnek kell lennie, egyér­telmű irányvonalat kell kö­vetnie. Gromiko szovjet külügy­miniszter a Muskie-nak kül­dött üdvözlő táviratában ki­fejezte reményét, hogy az új külügyminiszter tevékenysége elő fogja mozdítani a kétolda­Valljuk be, sokszor irl. gyeltük — és joggal — a svédeket... magas életszín­vonal, számos szociális ked­vezmény, nagyszerű termelé­si eredmények, áruik legen­dásan jó minősége — és így tovább. A tőkésvilág propagandájá­ban Svédország volt az egyik mintaállam. Például az úgy­nevezett „társadalmi béke” modellje. Egy ország, ahol alig van konfliktus munka­adók és munkavállalók kö­zött. Mostanában aztán ez a kép igencsak torzra változott. So­ha nem látott arányú bér­harc bontakozott ki, száz- és százezer dolgozó lépett sztrájkba: autóbuszsofőröktől orvosokig, kereskedősegédek­től benzinkutasokig. Az élet megbénult a svéd városokban. Nem működik a posta és a vasút, az üzletekben nincs kenyér és nincs tej. A modern idők jellegzetes elemeként a benzinhiány tol­lú kapcsolatok fejlődését, mind a Szovjetunió és azt USA, mind pedig a világbéke javára. 3. Közel-Keleten a helyzet változatlan? A két világháború közti népszerű regény címét („Nyu­gaton a helyzet változatlan”) kissé módosítva, valóban azt lehet mondani, hogy a Közel- Keleten a helyzet változat­lan. .. A Camp David-i alku­dozások szellemében folyó újabb tárgyalások, a paleszti­noknak adandó „autonómiá­ról”, amelyek csak időhúzásra szolgáltak, most már végleg megfenekleni látszanak. Egy- egy palesztin fegyveres akció­ra izraeli visszavágások is­métlődnek: legutóbb Dél-Li- banonban Nabatie városát lőtték izraeli lövegek, de még Bejrútot is megközelítették iz­raeli hadihajók és helikopte­rek. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa újra elmarasztalta Iz­raelt, méghozzá 14 szavazat­tal, ellenszavazat nélkül és csak az USA tartózkodásával, hogy az izraeli hatóságok száműzték a palesztin váro­sok polgármestereit. A meg­szállt területek lakosságának jogairól szóló 1949-es genfi konvencióra hivatkozva a Biz­tonsági Tanács törvénytelen­nek minősítette az izraeli ha­tóságok Intézkedését. Persze,' az ilyen ENSZ-határozat Job­bára csak erkölcsi értékű... Közben Weizmann izraeli hadügyminiszter Egyiptomban, Szadat elnöknél vendégeske­dett és szabályosan felpana­szolta, hogy a palesztin el­lenállási mozgalom harci te­vékenysége megtorpedózza a* amerikai—egyiptomi—Izraeli tárgyalásokat. Szadat ugyan­ekkor az amerikai közel-keleti megbízottal, Linowltz-cal is találkozott, azt javasolva, hogy a palesztin önkor­mányzatról folyó hármas, miniszteri szintű tárgyalásokat halasszák el, mivel látszik, hogy május 28-ig már nem lehet eredményt elérni. Emlé­kezetes, hogy május 26-a lett volna a határidő, ameddig tető alá kellett volna hozni valamilyen megállapodást a palesztinok „autonómiájáról”. Az izraeli politikai han­gulatra Jellemző, hogy a li­berális párt kongresszusán a „héják” győztek és új minisz­terelnök-helyettest küldtek a párt képviseletében Begin kormányéba. A knesszetben 18 mandátummal rendelkező liberálisok programjában a Golan-fennsík teljes bekebele­zése szerepel — a megszállt Ciszjordániában a „vaskéz- politika” folytatásával együtt. te igazán válságossá a helyi zetet: amikor e hét végén a szállítómunkások is sztrájk­ba léptek, az üzemanyag négyötöde már nem tudott el­jutni a benzinkutakhoz. A motorizált országban leállt a közlekedés. Illetve fel kellett fedezni a kerékpár előnyeit — vagy a gyalogló ember lá­ba párjának páratlan hasz­nosságát. Természetesen politikai kői vetkeztetést is levontak sokan a svéd válságból: a múlt év szeptemberében a jobboldal a választásokon egyetlen sza­vazattöbbséggel megelőzte a baloldali pártokat és igy meg­őrizte többségét, amelyet há­rom évvel ezelőtt sikerült először megszereznie. Mert korábban 44 évig a szociál­demokraták voltak kormá­nyon. A jobboldali konzerva­tív kabinetnek most aligha­nem beletörik a bicskája a hihetetlen méretű sztrájkba hiába próbálta azzal a bics* kával lefaragni a dolgozót életszínvonalát. 2 NÓGRÁD - 1980. május 11., vasárnap A földművelők birkóznak a feladattal Pálfy József Á svédek f 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom