Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NOGRAD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Békenagygyűlés a Sportcsarnokban XXXVI ÉVF.. 108. SZÁM ARA: 1.20 FORINT 1980. MÁJUS. 10., SZOMBAT Folytatják munkájukat a Béke­világtanács ülésének résztvevői a Parlamentben A világ békemozgalmának nemzetközi hírű képviselői pénteken folytatták Buda­pesten tanácskozásukat. A több mint 70 országból, 12 nemzetközi szervezettől ha­zánk fővárosába érkezett 260 küldött a Parlamentben fe­lelősségteljes eszzmecsere so­rán vitatja meg a békeharc legsürgetőbb teendőit. A delegátusok pénteki ple­náris ülésen is egy nyelven szóltak, kifejtve az emberiség jövendője, boldogulása csakis békében, mind szélesebb kö­rű gazdasági és kulturális együttműködés közepette kép­zelhető el. A békés egymás mellett élés és nemzetközi együttműködés elveinek gya­korlati kiteljesítése természe­tesen hosszú távra szóló tör­ténelmi feladata népeknek és kormányoknak — szögezték le. Ez azonban nem ad hala­dékot egyetlen percre sem az emberiség sorsáért felelőssé­get érző politikusoknak. A feszültségtől terhes jelenlegi nemzetközi helyzetben azon­nal cselekedni kell, a világ békemozgalmának tekinté­lyes erőit késlekedés nélkül mozgósítva a fegyverkezési hajsza újabb szakaszának megakadályozására. A béke­harcosoknak nemzeti hova­tartozásra, pártállásra és vi­lágnézeti különbözőségre való tekintet nélkül kell fellépni­ük azért, hogy a diplomáciai lépéseket a katonai enyhülés kövesse. Az ülésen — amelyen Ja­mes Lamond, a Brit Munkás­párt parlamenti képviselője, Aberden nyugalmazott főpol­gármestere elnökölt — szá­mos fölszólaló hangsúlyozta, hogy a Béke-világtanács el­nökségének tanácskozását a győzelem napja vonja be fé­nyével, az a nap, amikor a fasizmus fölött aratott győ­zelem 35. évfordulójára em­lékeznek kontinensünk népei. Európában már két világhá­ború zsarátnoka izzott föl, borította lángba a világot. A világ békemozgalmára még soha nem hárult ekkora fe­lelősség, mint most. Erői ösz- szefogásával kell hatnia mindazokra a tényezőkre — hangsúlyozták az előadók —, amelyek a hidegháborús han­gulatot szítják. A Béke-világtanács buda­pesti elnökségi ülésének egyik teendője, hogy kidolgozza sa­ját ajánlásait az európai biz­tonság és együttmködés eredményeinek megóvására. A cél, hogy már Madridban — a helsinki záróokmány szellemében az élet minden területét átfogóan sikerüljön az enyhülés további távlatait megalapozni. A népek béke­szerető táborának védőpajzsot kell tartania az emberiség fölé, megfékezni a nyerész­kedő tervvel háborút kívánó­kat. Rámutattak a felszólalók arra, hogy az Amerikai Egye­sült Államok legreakciósabb körei gondolkodás nélkül kockára teszik a világbéke sorsát. Az „öreg kontinensen”, Európában, az imperializmus egyre nyilvánvalóbban igyek­szik szembeállítani egymással azokat a nemzeteket, amelyek — megannyi kényszerű hábo­rús megpróbáltatás után — készek békejobbot nyújtani egymásnak. A Szakszervezeti Világszö­vetség képviselője arra szólí­tott, hogy a békemozgalmi erők — karöltve a szakszer­vezeti világmozgalommal — szenteljék az 1980-as eszten­(Folytatás a 2. oldalon.) A béke és barátság hónapfa Az emberek összefogása megakadályozhatja a háborút Elsőként vörös nyakkendős úttörők köszöntötték kedves műsorral az ELZETT szécse- nyi gyárában pénteken a'győ­zelem napján megrendezett nagygyűlés résztvevőit, amely a hagyományos béke- és ba­rátsági hónap megyei meg­nyitó ünnepsége volt. Ezt kö­vetően Huszkó Sándor, a gyár pártvezetőségének tit­kára üdvözölte a megyei párt-, állami és társadalmi szerve­zetek vezetőit, a balassagyar­mati járás és a nagyközség képviselőit. Utalt arra, hogy a béke-és barátsági hónap politikai közéletünk mindenkor jelen­tős eseménye. Május 9-én fel­idézzük a fasizmus felett a második világháború felett aratott győzelmet, amely meg­alapozta mai békés, boldog életünket. Ünnepi beszédet Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságá­nak titkára mondott. Szólott arról, hogy május 9-e, a világ minden népének a kétezer- százkilencvennégy napon át tartó második világháború vé­gét, a hatvanegy országot megperzselő ötvenkétmillió emberáldozatot követelő esz­telen öldöklés befejezését je­lenti. A háborúban legtöb­bet szenvedett és legnagyobb áldozatot vállaló nép, ország, a Szovjetunió volt. Ezért em­lékezünk kegyelettel és tisz­telettel azokra a hősökre, akik a legdrágábbat, életüket ál­dozták a békéért, népünk sza­badságáért, mai boldog éle­tünkért. Népünk az elmúlt harminc­egy év alatt élni tudott a szabadsággal, a romok helyén szocialista ország született. Valódi eredményeket mond­hatunk magunkénak, amely közös munka gyümölcse. Min­den becsületes állampolgár tudja, hogy eredményeinkben nagy szerep jut a békének. Eurónában harmincöt éve nem dörögnek a fegyverek, nem hullanak a bombák, zúg­nak a repülőgépek, kattognak a géppuskák. De _ közvélemé­nyünk aggodalommal figye­li a nemzetközi helyzet kiéle­ződését, mert a nyugodt, bé­kés időszakot a hidegháborús szelek próbálják megzavar­ni, Veszélyben a békés egy­más mellett élés politikája. Pedig az enyhülésnek, Hel­sinki szellemének minden or­szágban nagy sikere volt. A haladó erők világszerte előbbre léptek. Vietnamban és Kambodzsában, Etiópiában és Angolában, Salvadorban és Nicaraguában, Iránban és más helyeken, ahol a fejlődés, a szocializmus irányában hat, az emberek a haladás, a bé­ke erőit támogatják. Nyugod­tan mondhatjuk, hogy társa­dalmi vonatkozásban, a világ több térségében olyan fordu­lat következett be, amely el­sősorban az Egyesült Államo­kat bőszítette fel és kénysze­rítette ellenlépésre. A fenye­getés, a katonai eszközök elő­térbe helyezésével próbálják elvesztett pozíciójukat men­teni. Arról sem szabad elfeled­kezni —, hogy bár világhábo­rú nem volt az elmúlt har­mincöt évben — helyi hábo­rúkban Vietnamban, Libanon­ban, Kambodzsában, Egyip­tomban, Szíriában, Afrika országaiban sok millió em­beréletet áldoztak fel, értékek mentek veszendőbe, gyerekek tízezrei váltak árvává, csa­ládok hulltak szét. Az orszá­gokat, a békeszerető embere­ket az is joggal háborítja fel, hogy egyes katonai körök azt mérlegelik, hogy esetleges atomháború esetén a lakos­ságnak hány százaléka pusz­tulna el. Felvetődik a kérdés, kinek van joga a világon két­milliárd ember életével ját­szani, azt kockára tenni. Mi, magyarok továbbra is a békét, az enyhülést, a békés egymás mellett élés politiká­ját állítjuk az agresszióval szemben. Tovább erősítjük gazdasági kapcsolatainkat a KGST országaival. A szónok a továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy legfon­tosabb feladatunk, amellyel a békét szolgáljuk, hogy min­denki a maga posztján helyt­áll a munkában, a tanulásban, becsülettel teljesíti köteles­ségét. Az ünnepi beszéd után fel szólalt Ispán Zoltánná, a fia talok nevében, Rácz András munkaverseny-felelős, Szabó János szakoktató és ár. Hütter Csaba országgyűlési képvi­selőjelölt. A nagygyűlés részt­vevői úgy határoztak, hogy le­velet küldenek az Országos Béketanácsnak, amelyben tol mácsolják Nógrád megye dolgozóinak határozott béke­vágyát. Budapest a béke városa A Sportcsarnok a nagygyűlés színhelye A béke-világmozgalom élenjáró harcosai délután a bu­dapesti Sportcsarnokban forró hangulatú nagygyűlésen ta­lálkoztak fővárosunk dolgozóinak képviselőivel. A nagygyű­lés résztvevőit — köztük az elnökségben helyet foglaló Tra­utmann Rezsőt, az Elnöki Tanács helyettes elnökét, Kállai Gyulát, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökét, az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságának elnökét, Baranyai Tibort és Berecz Jánost, az MSZMP KB osztályvezetőit, Markója Imre igazságügymi­nisztert, továbbá közéletünk, békemozgalmunk számos más jeles képviselőjét, egyházi személyiségeket, a művészeti élet kiválóságait, vállalati és szocialista brigádvezetőket — Ko­vács Jenő, a KISZ kb titkára, a Béke-világtanács tagja kö­szöntötte. Ezután Sarlós István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára lépett mikrofonhoz. Sarlós István beszéde — Történelmi jelentőségű esemény zajlott le 35 évvel ezelőtt Berlinben: a hitleri Németország képviselői alá­írták a feltétel nélküli fegy­verletételre vonatkozó nyilat­kozatot. Európában ezzel el- csöndesedéit a 68 nőnapig tartó harci zaj, s kibontako­zott egy olyan szélesedő nem­zetközi összefogás, amelynek célja a háború végleges Jó- iktatása az emberiség törté­nelméből — hangsúlyozta Sarlós István, majd meg álla­pította : — A fasizmus elleni fellépés a népek akaratának Kifejezé­se volt és a nemzeti összefo­gás maradandó példáit szol­gáltatta, hiszen a partizánhá­borúkban is egymás mellett harcoltak a hódítók ellen kommunisták, s az egyházi emberek, a fiatalok és az öregek, a férfiak és a nők. Mi, magyarok az évforduló ünnepi óráit arra használjuk fel, hogy kegyelettel tiszte­legjünk az akkori szövetsé­gesek hőseinek magyaror­szági síremlékei előtt. Szov­jet, angol, amerikai, bolgár, francia, jugoszláv és román katonák hantjaira helyezzük el a megemlékezés virágait azzal a reménnyel, hogy a hősök áldozata nem volt hiá­bavaló. Mert el jő a kor, amelyben a népek közötti Koszorúzás Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a fasizmus felett aratott győ­zelem 35. évfordulója alkal­mából pénteken koszorúzási ünnepséget rendezett a Sza­badság téri szovjet hősi em­lékműnél. A zászlókkal díszí­tett téren az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel, csapatzászlóval. Kürtszó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja —, Czinege Lajos hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter társaságában — a koszorúzás színhelyére érkezett. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál, és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke; az MSZMP Központi Bi­zottsága nevében Kádár Já­nos, a KB első titkára és Né­meth Károly, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai; a Minisztertanács nevében Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a Politikai Bizottság tag­jai helyezték el a koszorút az emlékmű talapzatán. Ezután a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége nagykövetségének nevében Vlagyimir Jalcovlevics Pavlov nagykövet, Valerij Leonido- vics Muszatov, követtaná­csos és Anatolij Alekszandro- vics Popov vezérőrnagy, ka­tonai és légügyi attasé helye­zett el koszorút. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa nevében Sar­lós István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az országos tanács főtitkára, Kállai Gyula, az országos ta­nács elnöke és Szentistványi Gyuláné, az országos tanács titkára helyezett el koszorút. A Szakszerezetek Országos Tanácsa nevében Földvári Aladár, a SZOT elnöke és Ja­kab Sándor főtitkárhelyettes koszorúzott. A magyar fegyveres erők nevében Czinege Lajos, Ka­mara János rendőr altábor­nagy, belügyminisztériumi államtitkár és Borbély Sándor vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka koszo­rúzott. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli had­seregcsoport nevében Vlagyi­mir Ivanovics Szivenok ve- zerezredes, a déli hadsereg­csoport parancsnoka, Fjodor Kalisztratovics Iscsenko al­tábornagy és Vladlen Szera- fimovics Koleszov altábor­nagy helyezett el koszorút. Koszorúzott még a magyar partizánszövetség, a KISZ, a magyar úttörőszövetség, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság, az Országos Béketa­nács, a Béke-világtanács el­nöksége nevében Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke, a Fővárosi Tanács. A koszorúzási ünnepség az In- ternacionálé hangjai után a katonai díszalakulat elvonu­lásával ért véget. A fasizmus felett aratott győzelem , 35. évfordulója al­kalmából pénteken koszorú­zásig ünnepséget tartottak a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. együttműködés és barátság játssza majd a nemzetközi életben a döntő szerepet. — Nekünk az is természetes, hogy a győzelem napján el­sősorban a fasizmus elleni háború legnagyobb terheit vállaló és a hazánkat felsza­badító Szovjetunió gyűzelmé* ről és küldetéséről beszél* jünk. A világ egyetlen népé­nek sincs joga ahhoz, hogy megfeledkezzék arról a 20 millió szovjet emberről, aki életét vesztette a fasizmus elleni háborúban. Az akkor mintegy 200 milliós szovjet nép hatalmas áldozatok árán vívta ki a katonai, a politi­kai és az erkölcsi győzelmet. Sarlós István emlékeztetett a fasizmus rémtetteire, a hír­hedt fajelméletre, az ember* semmisítő gyászos halál tábo­rokra, majd így folytatta: — A fasizmus feletti győ­zelmet követően elkezdődött a világ egészének átalakulása. Létrejöttek a szocializmus or­szágai és hozzáfogtak az új. minden korábbinál humánu­sabb társadalom feléoítésé- hez. Megkezdődött a gyarmati rendszer felbomlása, meg­erősödtek a háború alatt el­hallgattatott. vagy illegalitás­ba szorított demokratikus és forradalmi mozgalmak, foly­tatták az osztályharcot és a nemzeti elnyomás elleni küz­delmeket. Ellenhatásként megjelentek a világpolitika színterén a visszahúzó erők is. s ezekben az években a há­ború Demoklész-kardja a haj­szálnál is vékonyabb szálm lebegett felettünk. De ezek­ben az esztendőkben létrejött a haladó erők együttműködé­se az erőszak ellen, a béke védelmére. — Mindannyian emlékszünk a Béke-világtanács politikai ak­cióira, százmilliók egységes, határozott fellépésére. A Szovjetunió, a szocialista oi- szágok és az el nem Kötele­zettek kölcsönös erőfeszi ,esei készítették elő a békés egy­más mellett élés jegyében a tárgyalások és az enynülés térnyerésének korszakát. — A politikai küzdelmekben, a szocialista világ nemzetközi tevékenységében aktívan részt vettek a magyarok is. s a Szovjetunióval, valam.nt a többi szocialista országgal egyeztetett és összehangolt cselekvés megteremtette és megteremti nemzeti érdekeink képviseletének a lehetőségét minden nemzetközi fórumon. Hazánk, a szocialista közös­séggel együtt a békés egymá* mellett élés, az enyhülés egy­másra épülő politikai gyakor­latát kínálta és kínálja, még akkor is, amikor napjainkban az emberiség érdekei elien (Folytatás a 2, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom