Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

Harmincöt éve szabadult fel Csehszlovákia A Szovjetunió iránti hálát fejezi ki a felszabadulási em­lékmű a Szlovák Nemzeti Felkelés terén Besztercebá­nyán. Látogatóban az á'lami díjas művésznél Besztercebányának gazdag a történelme. Erre számtalan bizo­nyíték található az oklevelekben, az építőművészetben és a mű­emlékekben, amelyek fellelhetők a városban. Ezt a hagyatékot a szocialista társadalom hűségesen ápolja és őrzi. A művészet felvirágzása tulaj­donképpen mégis a szocializmus megvalósulása után kezdődött. Növekszik a művészek száma, akiknek az Urpin-hegyen várost építettek. Itt élnek szobrászok, festőművészek, grafikusok. Itt találkoztunk Paló János állami díjas festőművésszel is, aki a besztercebányai területi képtár igazgatója. Gömöri származású ember. Az első műve is onnan készült, amikor nagyapja arcké­pét készítette el. A művész a fő­iskolai tanulmányait megszakítva jelentkezett a szlovák nemzeti felkelésbe, ahol harcolt hazájá­ért, közben a harcok során szer­zett tapasztalatait megfestette. Ta­nulmányait is a felszabadulás után fejezhette be. Tehetséges ember. Ez kitűnik a festményei­ből, grafikáiból, de elsősorban a monumentális dekorációs művé­szetéből. Azt vallja munkájáról: — Elsősorban az a feladatunk, hogy összegyűjtsük a műalkotá­sokat. E célból kutatunk a besz­tercebányai, a zólyomi, a zsiari, a losonci, a rimaszombati, a pri- evidzai járásokban. A fellelt mű­alkotásokat tanulmányozzuk, ezekből kiállításokat rendezünk, így mutatjuk meg a nyilvános­ságnak művészeink alkotásait. A besztercebányai képtár, amelynek Paló János állami dí­jas művész a vezetője, még fia­tal intézmény, de máris jól szol­gálja a szlovák kultúra népsze­rűsítését. Néhány éve a Vörös Hadsereg téri épületbe költözött a képtár. Megkapóan szép létesít­mény. Itt kapott helyet a salgó­tarjáni művészek kiállítása is. De innen indultak Salgótarjánba is kiállítást rendezni, valamint Moszkvába, Bukarestbe, Párizsba. A közép-szlovákiai képzőmű­vészet szépen virágzik. Feledhetetlen tavasz Felejthetetlen tavasz köszöntött 35 éve Csehszlovákiára. Miközben Szlovákia és Mor­vaország jó részén már elhallgattak a fegy­verek, s miután Hitler már öt napja kiitta a méregpoharat — Csehországba is megér­kezett a felszabadulás szele. Prága környé­kén ugyan a néma, sötét laktanyákban, láb­hoz tett fegyverrel, érintetlen SS- és Gesta- po-hadosztályok várakoztak, a falvakban, a városokban a szemük láttára verték le az emberek a német feliratokat, a Hitler-képe- ket, a horogkeresztes zászlókat, s tűzték he­lyükbe a csehszlovák trikolórt. A közigaz­gatást átvették a forradalmi nemzeti bizott­ságok. És május 5-én a prágai rádió felke­lésre hívta a népet. A prágai nép barikádokat emelt, fegy­vert ragadott, megpróbált úrrá lenni a hely­zeten. Schörner marsall hadseregcsoportja ekkor megmozdult. Tankokkal, stukákkal verte szét az útjában álló torlaszokat. Ám a felkelők, mint a tenger, fogták körül a né­met alakulatokat. Különös epizód követke­zett. Schörner fegyverszünetet kért és sza­bad elvonulást déli irányban. Ellentételként felajánlotta, hogy átadja a hatalmat, s a jog­folytonosságot a nagypolgárság képviselőiből alakítandó, kommunistamentes kormánynak. A forradalmárok persze nem alkudtak. Tovább dúlt a harc. Az Öváros térről ma­gasba gomolygott a gótikus óvárosháza füst­je, a kerületekben a Gestapo-körzeti vezetők irányításával emberek, százait szedték össze túsznak az SS-haramiák, a barikádoknál las­san a Wehrmacht javára billent a mérleg, s az éterben elhangzott a prágai rádió segély­kérése: „Hívjuk az összes szövetséges hadse­regeket! Harckocsikat, repülőket kérünk! Se­gítsenek, segítsenek, segítsenek!” Konyev marsall páncélosai már Berlinben vették a kérést, az amerikaiak pedig éppen­séggel Csehországban, Plzenben. Ók nem mozdultak. Moszkva adta ki a parancsot: Ri- balko és Leljusenko tábornok harckocsijai azonnal induljanak keletre, át az Érchegy­ségen, Prága megmentésére! Négyszáz kilo­méter állt előttük. A háború már véget ért, amikor gyilkos harcban kellett áttörniük a száztornyú városig. És május 9-én reggel, a 23-as számú szovjet harckocsi begördült Prá­gába. A következő négy napon 672 000 né­met tette le a fegyvert, s 1245 harckocsit adott át. így született meg az új Csehszlovákia. Az az ország, amelyben a nép, az 1946-os válasz­táson a parlamenti, mandátumok 38 száza­lékát a kommunistáknak adta. Az az iparo­sított ország, amelyben a nagypolgárság 1948-ban puccsal próbálta kiszorítani a mun­kásság képviselőit a hatalomból, de ahol ép­pen a nagyipari proletariátus — meghiúsítva a burzsoá terveket — a szocializmus vágá­nyára állította át az állam, a gazdaság kocsi­ját — az életet. 'A mai Csehszlovákia gazdaságilag hat és félszer oly erős, mint 1938-ban volt. Az egy főre számított acéltermelésben második a világon. Gabonahozama hektáronként négy tonnára emelkedett. A fejlődés azonban nem volt sima. A személyi kultusz, a voluntarizmus itt is meg­tette a magáét. A gazdasági, majd a politi­kai élet a 60-as években válságba került, amelyből a szocialista közösség együttes ere­jével sikerült kilábalni. Alkotmányosan ren­dezték a két nemzet: a cseh és a szlovák, valamint a nemzetiségek egymáshoz való vi­szonyát. Hozzáláttak az elmaradt Szlovákia fejlesztéséhez, s újabban napirendre került a gazdasági élet mechanizmusának megújítása. Határidő előtt és terven felül A PODBREZOVAl KOHÁSZOK KIMAGASLÓ MUNKASI KEREKKEL KÖSZÖNTIK A FELSZABADULÁS 35. ÉVFORDULÓJÁT A podbrezovái Sverma vas- műben, a közép-szlovátuai kerület legjelentősebb kohó- ipari vállalatában, már nagy hagyománya van a dolgozók szocialista munkaversenyé­nek. Az utóbbi években a je­lentős belpolitikai események és történelmi évfordulók kö­szöntésével indult a verseny, s az újabb munkafelajánlá­sok konkrét gazdasági hasz­nát mindig milliókban szá­molták a mozgalom szerve­zői. A vasműben az idei év ele­jén legnagyobb nemzeti ün­nepünk, hazánk felszabadulá­sának 35. évfordulója tisztele­tére sokasodtak a kötelezett­ségvállalások. Az egyes gyár­tási részlegek dolgozói össze­sen 4421 egyéni és 111 cso­portos felajánlást tettek, ame­lyek együttes értéke megha­ladja a hét és fél millió koro nát. A felajánlások megvaló­sításával a vasmű idei, össze, sen egymilliárd 230 millió koronás árugyártási tervét, egymillió-kettőszázezer koro­nával túlteljesítik a dolgo­zók. Ezenkívül a tervezett­nél kerek egymillió koronával többet termelnek a szocialista országok és a kapitalista ál­lamok megrendelésére. A munkaverseny résztvevői komoly figyelmet fordítanak a gazdaságosság és a takaré­kosság követelményének szi­gorú megtartására is. Az egy korona értékű áru gyártására számított nyersanyag-, ener­gia-, bér- és egyéb költsége­ket a tavalyi 72,58 fillérről az idén 71,40 fillérre kívánják csökkenteni. Ugyancsak je­lentős értékű az idei évre célul tűzött 3500 tonna fűlő­anyag, 2500 tonna vas és 82 tonna színesfém megtakar!- tása. A kimagasló munkasikerek­kel már évekkel ezelőtt jó hírnevet szerzett dolgozók azt is elhatározták, hogy 1980. jú­nius 30-ig teljesítik a hatodik ötéves tervidőszak vala­mennyi, számukra meghatá­rozott feladatát. Amint azt a minap dr. Jo zeí Dvorsky, a Sverma vas­mű kereskedelmi és gazdasá­gi igazgatóhelyettese elmond­ta, termelési feladataikat és felajánlásaikat nemcsak terv­szerűen, hanem sokszor ha­táridő előtt teljesítik a dol­gozók. Az idei első negyedév­ben, annak ellenére, hogy a Ferromet külkereskedelmi vállalat az igényelt mennyi­ségnél 5000 tonnával keve­sebb vasércet biztosított szá­mukra, és gyakran gondot okozott a gyári berendezések alkatrész-utánpótlása, a nyerstermelés tervét 100.8 százalékra, az árugyártás ter­vét pedig 100,6 százalékra teljesítették. Az elmúlt 3 hó­napban az acélöntődében ér. fék el a legjobb eredménye­ket. ahol terven felül 1200 tormát írhattak a kohászok számlájára. A szocialista és a tőkésor- szágok megrendelőivel kö­tött exportszerződések vala­mennyi elvárásának eleget tettek a vasműben. Különö­sen szép sikerek születte.-, a közelmúltban beindított T-es és II-es 6Zámú csőgyártó üzemben, ahonnan az év vé­géig összesen 12 ezer tonna húzott és 9000 tonna vairat nélküli, különböző átmérőjű és alakú csövet küldenek a Szovjetunióba az importált kőolaj és földgáz egy részé, nek ellenértékeként. — ly — A barátok sikerei Fazekaszsaluzsányban mű­ködik a Csehszlovák—Magyar Barátság Egységes Földműves Szövetkezet. A rimaszombati járás egyik legnagyobb me­zőgazdasági üzeme ez. A ta­vaszi munkákat a kedvezőtlen időjárás ellenére sikerrel vég­zik. Csírába indult a. tavaszi árpa, a cukorrépa, de igen szép az őszi búza is. Most nagy erővel vetik a kukori­cát, valamint a brugonyát. A szövetkezei dolgozói a 4600 hektár minden talpalatnyi földjét jól hasznosítják. Ügyel­nek a munka minőségére is. Ezzel kívánják biztosítani eb­ben az évben a magas ter­mést. A gabona- és kapás növé­nyek termesztése mellett nagy területen foglalkoznak takar- ménytermesztéssel. Ezt szán­tóföldön végzik, részben pe­dig réteken. A takarmányter­mesztésre mindenképpen fi­gyelmet fordítanak azért, mert igen magas állatállo­mánnyal rendelkeznek. Bol­ha János, a termelőszövetke­zet elnöke elmondta, hogy a növény betakarítására korsze­rű gépekkel rendelkeznek. A szarvasmarha-állomány 3400 darab. Ebből közel ezer darab fejőstehén. A jó takarmány­ellátás eredménye, hogy az el­múlt évben 3290 liter tejet fejtek egy tehéntől. 4500 ser­téssel is rendelkeznek, amely­nek igen jó a malacszaporu­lata. Az állattenyésztésre for­dított mindennemű összeg kedvezően alakult, és a ter­melést is túlteljesítették. A munkasikerekhez hozzájárul, hogy jó kapcsolatban állnak az egerszőláti tsz-szel, a ke- recsendiekkel, akik segítsé­gükre sietnek a munkában, amit a fazekaszsaluzsányiak szívesen viszonoznak. A füleki kommunisták helytállnak Visszaszerzik a gyár jó hírnevét A füleki Kovosmalt nem­zeti vállalat kommunistáinak legutóbbi taggyűlésén még sok szó esett az elmúlt év gyártási eredményeiről. Ter­mészetesen nincs ebben sem­mi rendkívüli, hiszen a ter­melési sikerek, a tervfelada­tok teljesítésének rendszeres mérlegelése, ellenőrzése és az időközben szerzett tapaszta­latok értékelése mindenütt a munka fontos részét képezik. Most azonban komoly válto­zást jelentett, hogy minder­ről már az elégedettség hang­ján beszéltek a pártgyűlése­ken. Tavaly ugyanis egy aránylag hosszú, nehézsé­gekkel és gondokkal teli idő­szakot követően a gyár 3300 dolgozója - először zárta po­zitív mérleggel az évet. Azon­kívül, hogy hiánytalanul ele­get tettek a tervelőirányza­toknak, némi túlteljesítést is elértek. . % A múlt évben összésen 511 millió korona értékű árut gyártottak a Kovosmalt nem­zeti vállalatban. Ebből egy­millió korona értéket terven felül. — Tíz pártalapszervezetünk több mint 520 kommunistája és tagjelöltje nemcsak ezért értékeli sikeresnek az 1979- ben végzett munkát — mond­ta Ondrej Gallo, az SZLKP üzemi bizottságának alelnöke, a gyár minőségellenőrző rész­legének osztályvezetője. — Számunkra különösen nagy előrelépést jelentett, hogy a termelés mennyiségi muta­tóinak teljesítése mellett megjavult gyártmányaink minősége is. Jelenleg már egyetlen olyan árudarab sem kerül le a szerelőszalagokról, munkapadokról, amelyet a harmadik minőségi osztály­ba kellene sorolni. Ezzel szemben négy gyártmányunk, konyhai kisgépek és az új tí­pusú Fikoterm kályha az el­ső minőségi osztályba tarto­zik. — Milyen szerepük volt ebben az örvendetes válto­zásban a gyár kommunistái­nak? — A kommunistáktól min­dig többet várunk annál, ami a puszta kötelesség. Tavaly a tagsági igazolványok kicse­rélése kapcsán megnöveked­tek a párttagok és a tagjelöl­tek munkájával szembeni kö­vetelmények. A minőségel­lenőrzés során különösen szi­gorú elbírálás alá vettünk minden olyan fogyatékossá­got, amely a gyártmányok minőségével, gyáron belül az egyes részlegek közti koope­rálással, vagy a nyersanyag­szállításokkal kapcsolatban adódott. A műhelyekben a mesterek és rajtuk keresztül a munkások többsége is ko­molyan vette és tudatosította azt, hogy csak a következe­tes tervteljesítéssel és a ter­mékminőség jelentős javítá­sával szerezhető vissza gyá­runk korábbi jó hírneve. A pártalapszervezetekben a tagkönyvcserét megelőző be­szélgetések alkalmával min­den kommunistánál szóba került a minőségjavítás kö­vetelménye. Értékes javasla­tok, vélemények hangzottak el ezzel kapcsolatban. Az ak­kor kiosztott konkrét pártfel­adatok túlnyomó része ugyan­csak ezt a célt szolgálta. — Mindenkinek jutott va­lamilyen pártfeladat — foly­tatta Ondrej Gallo elvtárs. — Például az öntödében Kovács Istvánnak a húsdarálók al­katrészeinek gyártásában há­rom százalékkal kell csökken­tenie a selejtet. Grantner Jó­zsef, aki ugyancsak az öntö­dében dolgozik, azt kapta fel­adatul, hogy tüzetesebb el­lenőrzéssel elejét vegye az automatikus gépeken készü­lő alkatrészek között előfor­duló selejtes darabok tovább­jutásának a szerelőszalagokra. Gáspár Tibornak pedig az ön­tödei formázógép pontos be­állítására kell nagyobb figyel­met fordítania, hogy további két százalékkal csökkenjen a selejtes darabok száma. A fürdőkádgyártó részlegen Máder Lászlónak a pártfel­adat értelmében úgy kell megszerveznie a munkát, hogy a gyártmányok legalább 70 százaléka megfeleljen az első, tehát az „A” minőségi osz­tályba való besorolás köve­telményeinek. Gyárunk mi­nőségellenőrző műhelyében Lázár Istvánnak pedig ilyen feladatot határozott meg az alapszervezet pártbizottsága: „Gyártmányaink minőségének további javítása, valamint a Fikoterma 4,5 és 6-os típusjel­zésű villanykályhák minősé­gének megőrzése érdekében gondoskodjon félszázalékos pontossággal működő mérő­eszközök beszerzéséről, hogy a minőségellenőrző műhely­ben a gyártmányok alkalmas- sági próbáját a lehető leg­pontosabban és legalaposab­ban végezhessék el”. A kommunisták a gyár va­lamennyi részlegén komolyan vették és késedelem nélkül teljesíteni kezdték a beszélge* tések idején kiosztott kőnk« rét feladatokat. Az első ered- • menyek igen biztatóak. Besztercebánya — a felkelés városa — ma. NOGRÁD — 1980. május 9., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom