Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

Palóctükör Változó valóság — falun Egyházasdengeleg, főutca. Itt keskeny járda húzódik az út mentén, végig, kerülni le­het etz áprilisi sarat. Az egy­kor volt konyttetős palóc­házak sorra átalakulnak, por­táljuk a mai szemhez iga­zodik. De a mai, gyorsan vál­tozó valósághoz igazodik (vagy ha nem igazodik — igazitúdik) úgyszólván min­den. Az országos nagy szá­mok innen is merítik az erőt: hazánkban ma egypiilll- önyi ember ingázik naponta, hetente a munkahelyekre. ,,.4 buszok indulása-érkezese idején olyan a dengelegi ut­ca. mint a pesti körút" — mondják a helybeliek. Dengeleg társközség, köz­igazgatási központja Sárá­kon, körzetesített iskolája nemkülönben. Sem az egyko­ri szövetkezetnek, sem a mai Pásztói Állami Gazdaságnak nincs helyben semmiféle irá­nyító központja, vagy vala­miféle alközpontja. Ilyenfor­mán Egyházasdengelegből — ahogy mondani szokás _ „kivonult a hivatal, a szövet­kezét. az iskola". A társadal­mi átrétegződés, a nagyfokú mozgásigény pontosan lemér­hető egy család esetében is. Jakus Györgyék , újonnan át­alakított házban (az eredeti még ötvenhatban épült) a fő­utcán laknak. Régi értelembe vett pa­rasztgyerekből, földműves fi­ából vált gépészmérnökké, a Pásztói Építő-, Szerelő- ésSÍsol- gáltatóipari Szövetkezet mű­szakijává Jakus György csa­ládfő. Felesége (jelenleg a kisebbik gyerekkel gyesen) itt helyben postai dolgozó. A kisebbik gyerek, Katika ép­pen fél esztendős, a nagyob­bik, Angelika 8 éves, a Dan­gelegen maradt alsó tagoza­tos iskola tanulója. — Apám még az iskolában tanult meg magyarul, sokan élnek itt szlovák eredetűek. Ők heten voltak testvérek, a nagyapámék kilencen, ne­kem viszont két testvérem van, tehát hárman vagyunk, ugyanakkor az én családom­ban már csak két gyerek él, A 3—4 gyerek ma már ritka­ságszámba megy, s ha nem is „diVat" az egyke, úgy tű­nik a „kettőka" tartósan fel­váltotta. Ez az egyik jelentős változás, ami a falun élőket is jellemzi. itHimiuimiiinimf Sósberger kereskedőfélé­nek indult a régi világban. Nevéhez fűződik a Hatvani Cukorgyár megalapítása, a hatvani kórház az ő „ottho­na” volt régen, először csak a grófságig, később a bárói címig vitte. Mi volt akkor Egyházasdengeleg „specialP tasa”? — Sósbergeré volt itt majd mnden föld, a helybeli spe­cialitás, ha ugyan annak le­het nevezni, a cukorrépa volt. Kisvasút járt erre, a Csóka- puszta fölött, egészen Sely. pig, Nemrégiben végképp szétbontották. A nedves ré­paszeletet itt etették el. Ha­talmas urasági állatállomány volt Dengelegen is. Ma a nyúl a kedvelt állat a házak­nál, de mert a kondás, gu­lyás sokba kerülne, kevés a hízó és a szarvasmarha. An­nál nagyobb becsben vannak a házköriili kiskertek! Jakus György édesapja, Jakus Mihály, a földosztáskor kilenc holdat kapott. Akkor egy gyereke volt: a mai kö­zépső fiú, a György bátyja, akiből viszont erdész lett. Sopronban tanult, becse meg vele dolgozik a szövetkezet­ben. Az édesapa az első el­nöke volt itt a termelőszövet­kezetnek, pontosabban szól­va az ötvenes évek közepe tá­ján megalakult téeszcsének. Amelyet később, ötvenkilenc­ben „Petőfi” éa. „Űj barázda” néven újra alakítottak. A Ja- kus-fiúk apjának tehát még kijutott abból az ősi paraszti, családfői szerepből, amely ma talán nyomaiban sincs már mag. — Apánknak valóban min­denben egyedül kellett dön­teni, legyen az a családi élet megszervezése, a pénz mire- fordítása, vagyis, teljesen ön­álló, tervező-szervező szere. pe volt a régi. hagyományos életet élő családfőnek falun. Ma ez is átalakult. A mai, anyagi, s nem anyagi termé­szetű, családot érintő dön­tésekben az asszony vélemé­nye éppúgy döntően esik latba, mint a férfié. Apánk családi életre, munkára vo­natkozó döntéseit természetőr sen mindig alátámasztotta az o hfípvoguíni/os kultú­ra, népi tudás, amelynek él­tető gyökerei visszanyúltak a régmúltra. Ez ma teljesen más tudással helyettesitő- dött, s ilyenformán nem is hiányzik. Legfeljebb azt saj­nálhatjuk, hogy valamilyen módon nem tudjuk átmenteni a mába, úgy, ahogy esetleg érdemes, szükséges is len­ne... JlllllllIflIlllllllllllHi Ugyanígy alapvetően más az asszony szerepe is, hiszen mindenkire kiterjedő gondos­kodása kiegészül az óvodával, helyenként bölcsődével, is­kolai napközivel, a férjek üzemi étkezesével, a szol­gáltatások elterjedésével, Es ami a legfontosabb különb­ség — ö maga is egyenértékű munkát vállal a társadalmi munkamegosztás nyomán. — Alapvetően más a csalá­di kapcsolatokon belül az a viszony is, amelyet régen, amikor a földet örökölni le­hetett, a kiszolgáltatottság szintjéig meghatározta az apa. a szülő és a gyerek, gyerekek egymásrautaltságát. Ma első­sorban arról van szó, hogy az életet éppen csak kezdő fia­talt néhány évig a szülői ház támogatja, de azután mór stábodon megy a maga út­ján a fiatal, szobádon választ életvárt is, szakmát, hivatást nemkülönben. A feleségem például iparoslány volt, ese­tünkben, de sok más eset­ben is, nem a „föld házaso­dott a földdel”. Ez az érdek nem jellemző a mai házassá­gokra és egészen biztoson csak nyert vele mindenki. Nagy különbséget láthatunk a szülő és a gyerek kapcsola­tában akkor is, ha a fenyí­tést, vagy különösen a jutal­mazást tekintjük. Egyszerűen kijelentve: nem divat a gye­rekek fizikai fenyítése, de az egész megváltozott életfel­fogás sem teszi lehetővé, hogy például soron kívüli ka­pálással büntessen valaki, nem is szólva a megváltozott körülményekről. Igaz, úgy tűnik gyerekeinkkel túlságo­san elnézőek vagyunk, de ez nem „falusi jelenség” csupán. A jutalmazás meg valahol a kempingkerékpárnál kezdő­dik. S ez sem biztos, hogy jó... IIIIIIIMIIUIHIIIMIIII A társadalom legfontosabb és alapvétő sejtjének, a csa­ládnak, a falun élő kisközös­ségnek megváltozott életét még nagyon sok szempont alapján vizsgálhatnánk. De változás, nyomait , egyetlen ponton sem kerülhetnénk meg. T. Pataki László Párbeszéd a lakossággal A egyik kevesli, a másik sokallja. Kevesli az, akinek sohasem lenne elég, s nem telhetetlenségből, csupán annál az egvszerű oknál fogva, hogy könnyebb va­lamiről beszélni — mint csinálni. Sokallja az, aki az előbbinek szemtanúja (fültanúja), s villamos borzongás járja át hátgerincét min­den fecsegéssel eltelt újabb öt perc miatt, mondván: úgy is meg kell csinálni — minek annyit beszélni róla. Sántító —, s gyakran fellelhető — felfogások ezek a szocialista de­mokratizmusról, amely mostanában a leg­gyakrabban használt kifejezések közé tar­tozik. Nem véletlenül. Népgazdaságunk ismert nehéz helyzetében olykor-olykor találkozni a szocialista demokratizmust háttérbe szorítani igyekvő nézettel. Hivatkozva rá, hogy jelen­legi kedvezőtlen gazdasági körülményeink között, az utasítás, a vita kizárása a leghaté­konyabb módszer, s közben megfeledkezve arról: a szocialista demokrácia társadalmi rendszerünk lényeges vonása, s megcsorbí­tásával, korlátok közé szorításával aligha ala­kulhat ki tartalmas kapcsolat a társadalom tagjai között, s fejlődhet sokoldalúan a sze­mélyiség. Épp ellenkezőleg: a szocialista de­mokrácia széles körben kialakult fórumainak okos kihasználása, a meglevő keretek gvü- mplcsöztetése adhat újabb lendületet népgaz­daságunk problémáinak orvoslásához is. Mert feladatokat valóra váltani csak úgy lehet, ha a tennivalók kimunkálásában is aktívan vesznek részt azok, akikre a végrehajtás vár, Különösen aktuális ez napjainkban, ami­kor készülj a júniusi országgyűlési képvi­selői és helyi tanácstagi választásokra, or­szágszerte a jelölő gyűléseken tartott a lakos­ság nagy párbeszéde. E hasznos fórumok is igazolták, észrevehetően megnőtt az állam­polgárok befolyása a tanácsi munka vala­mennyi területére. A települések elmúlt öt esztendő alatt végbement fejlődését taglaló beszámolók mondatai bizonyítják, hogy a korábbi felvetések nem csupán jegyzőköny­vekbe kerültek, valósággá is váltak. S ebben a lakosság tevékeny közreműködése nem le­becsülendő szerepet játszott, hiszen a terve­ket, a kitűzött célokat magáénak érezte, szí­vesen, olykor önzetlenül is, vállalt részt azok megvalósításából. A közügyek iránt érzett felelősség hatotta át a jelölő gyűlések többségét. Az a szándék, hogy a Hazafias Népfront választási felhívá­sának szellemében az elkövetkező esztendőkre olyan program készítésének résztvevői legye­nek, amelynek beteljesülése joggal tölthet majd el elégedettséggel mindenkit. Nem sze­mélyes apró bosszúságok, vélt sérelmek, a valóság talajától elrugaszkodott óhajok jelle­mezték a jelölő gyűléseket. A lehetőségek, a helyi tanácsok anyagi lehetőségeinek Isme­retében hangzották el a választókörzet vagy a település valamennyi lakói érdekét aaolgá- !ó indítványok. Ez pedig jól szemlélteti, hogy a tanácsok a testületek tagjain keresztül, fa­lugyűléseken folyamatosan és pontosan in­formálták a lakosságot az elmúlt években. Használható kezdeményezések csak a megfe­lelő tájékozottság mellett születhetnek. így természetessé vált, hogy amikor vá­rosokban, falvakban szóba kerültek a fej­lesztés újabb feladatai, a kérések mellől nem hiányzott a társadalmimunka-felajánlás az óvoda, iskola termeinek bővítéséhez, az ajánl- kozás az önkéntes pénzbeli hozzájárulásra ravatalozó kivitelezéséhez,.. A társadalmi ösz- szeíogás korábbi, dicséretes példái minden bi­zonnyal az elkövetkező időszakban is gaz­dagodnák. Jelzik, a lakosság cselekvőkészséga változatlan, s a közsógfejlesztés, a tanácsi in­tézmények fenntartása területén is számotte­vő tartalékkal rendelkezik. Mindez köszönhető annak, hogy a tanácsok az állampolgárok bizalmát élvezik. Miként arról szinte a megye minden településén szó esett; a helyi tanácsok fontos feladatnak tar­tották az alapellátás javítását, kiemelten ke­zelték a gyermekintézmény-hálózat bővítését, a lakásépítést, illetve az ahhoz szükséges fel­tételek megteremtését, az egészségügyi ellá­tás színvonalának növelését, a kultúra, mű­velődés iránti növekvő igények kielégítését. Közvetlenebbé vált a tanácsok és a lakosság kapcsolata, s bár még mindig akad jó né­hány bürokratikus vonása az ügyintézésnek, összességében egyszerűbbé vált. S a hatósági döntések Is, kevés kivétellel, találkoznak a lakosság igazságérzetével, A jelölő gyűléseken elhangzottak arról győzték meg a választópolgárokat, hogy ér­demes a szocialista demokrácia helyi fóru­main véleményt nyilvánítani, A korábbi el­határozások szembesítése a tényekkel joggal győzött meg erről mindenkit, A tanácsok az elmúlt ciklusban e felvetések valóra váltásá­ért tevékenykedtek, s hozzá kell tenni, siker­rel, A lakosság az elmúlt két hétben közvetle­nül szólhatott az eredményekről, a tenniva­lókról, s szavazott bizalmat azoknak a ta- nácstagjelölteknek, akik majd az elkövetke­ző Időszakban, megválasztásuk esetén köz­vetve, a tanácsok testületéiben képviselik ér­dekeit. Magük a jelöltek is tapasztalhatták: az igények, követelmények, megnövekedtek velük szemben, A választók joggal várják el a gyakoribb találkozásokat a körzet tanács­tagjával, s joggal kérték, hogy a tanács, a végrehajtó bizottság ülésein bátran . tegyék szóvá felvetéseiket, erősítsék a kapcsolatot a testületek és a lakosság között. S az ilyen biztatásokat olyan ígéretek kí­sérték, amelyekből a jelöltek majd erőt me­ríthetnek a közös feladatok megvalósítása so­rán. A jelölő gyűléseken lezajlott párbeszéd a/t bizonyítja, hogy 'a kozéletiség egvre in­kább természetessé válik s a jogok gyakorlása a kötelezettségek teljesítésével párosul. Maart felelősségteljes dolog dönteni saját dolgainkról, s felelősség­teljes alkotva cselekedni együttes boldogulá­sunkért. A kettő egyre inkább elválaszthat tatlan, M. Szabó Gyula n -J . “ ' * ppMErg-iBiÉtiTsaiailPh'lá. f * x-r*» . . tv* *•* - rs Adalékok a doktornő portréjához MÄJÜSFA. —Kulcsár J.— Magas, mosolygós. A haja egyszerű kontybán. Kedves szavú, mindenkihez udvarias. Még akkor is, ha már tizedik órája van talpon és megvizs­gált jó néhány beteget. Több mint háromezer ember egész­ségéért felelős. Hozzá men­nek a testi bajokkal, és ő az, aki igyekszik a lelkiekre is gyógyírt keresni. Tizenöt esztendeje fogadja a rendelőben a betegeket. Törzsgárdatag, immár tapasz­talt orvos. Olyan ember, aki mindig és minden helyzetben arra törekszik, .eltalálja azt a hangot, és úgy gyógyítson, ahogy a lelkiismerete meg­követeli. Salgótarjánban a bag- lyaslak körzeti orvosa dr. Nagy Kornélia. ■jV Immár másfél évtizede, hogy a budapesti orvostudományi egyetem frissen végzett me­dikája egy nyár végi nappn motorra pattant. A cél Salgó­tarján. Bemutatkozó látoga­tásra érkezett, hogy megnézze, milyen az a város, az a vá­rosrész, ahová majd gyógyító orvosnak várják, A doktornő elmosolyodik. — Szeretnék elkerülni min­den közhelyet. Egyúttal az igazsághoz tartozik, hogy so­ha nem akartam orvos len­ni. Tudom, vannak olyan megható riportok, amikor va­laki kijelenti, már óvodás ko­romban csakis ehhez vagy ah­hoz a hivatáshoz vagy fogla­kozáshoz vonzódtam... Én ezt már csak azért sem mondha­tom, mert nem is voltam óvo­dás. Már a gimnáziumban a szorgalmas, lelkiismeretes, jó tanulóként tartották számon. A szíve mélyén olyan álmo­kat melengetett, hogy egyszer majd erdőmérnök lesz. A csen­det, az egyedüllétet, a fákat, a természetet szerette. A szü­lei féltették a soproni egye­temtől. Azt akarták, hogy Bu­dapesten végezze az iskoláit, így jelentkezett az orvosi kar. ra. Bár az utolsó pillanatig re­ménykedett, nem veszik fel. Aztán mehet pótfelvételizni az erdőmérnökire. Felvették és 6 szívvel-lélek- kel orvostanhallgató lett. — Már csak azért is, mert a húgommal együtt úgy ne­veltek a szüleim, hogy az em­ber vagy csinál valamit, vagy ne csinálja. Amit viszont el­vállalt, becsülettel teljesítse. Az egyetemen végig ösztön­díjas volt, kiváló eredménnyel diplomázott. Abban is külön­bözött hallgatótársaitól, hogy ő vidéki orvos szeretett volna lenni. Olyan helyre kerülni, ahol gyógyíthat, a munkájá­nak látja az eredményét. Meg­pályázta hát a Nógrád me­gyei nézsai körzeti orvosi he­lyet. A megyei tanács illeté­kesei keresték fel, mondván, Salgótarjánban is szükség van orvosra, hívják-várják a me­gyeszékhelyre. Ha dr. Nagy Kornéliának is megfelel, jöj­jön Nógrád székhelyére. Így történt hát az első motoros „kirándulás”. gL— Sohasem jártam azelőtt Salgótarjánban. Elfogadtam a várost, az embereket, a kórhá­zat olyannak. amilyennek megismertem. Végzős egyete­mistaként minden új volt, ér­dekes. izgalmas. Amikor bá­tyustól jöttem, a tanácsról át­kísértek a kórházba, egv fél évet ott dolgoztam, Aztán megürült a baglyasi körzeti állás. Azóta vagyok az „őrhe­lyemen.” ir Közben férjhez ment, a fér­je tanár. A kisfia most má­sodikos. A doktornő a gyó­gyító munka mellett jgyek: szik jó édesanya, feleség, há­ziasszony is lenni. — Nem olyan egyszerű ösz- szeegyeztetni. Elmondom, ho­gyan telik egy átlagnapom. Szeretek korán kelni, négy­fél ötkor már fenn vagyok. Igaz, hogy csörgőóra nincs a házban, de arra még nem volt példa, hogy a megszokott idő­ben ne ébredjek. Megfőzöm a kávét, aztán nekilátok az igazi „főzőcskének”. Ha ne­kilendülök, telefőzöm a hűtőt, Aztán már csak köretet, krumplit, rizst, ezt-azt csi­nálok hozzá. A napját okosan szervezi. Gyakran látogatja az otthon levő betegeket, vagy délelőtt, rendelés előtt,-vagy délután. — A mi városrészünkben nagyon sok az Idős ember. Kétszáznál több a hetven éven felüliek száma. A hatvan-het- ven közöttieket nem is vesz- szük ide. ök nehezen moz­dulnak, Megyek hát én. Ennyit a napjáról. Persze ezzel még nincsen befejezve. Mert esténként átnézi a gye­rek leckéjét, várja a mosás, a vasalás. Egyidőben szokása volt, hogy a televíziómű* sorok közül megjelölte azt, amelyik különösen érdekelte. Aztán leszokott róla. Mert rendszerint kezdéskor vagy a film közepén érkezett valaki és megzörgette az ajtót: — Doktornő, baj vau, tessék azonnal jönni.,.! Virágot szinte naponta kap- A hálás betegek a kertekből hozzák az első érett gyümöl­csöt, az újdonságnak számító zöldfélét, néhány tojást. Hoz­zák hálás szívvel, hogy örö­met szerezzenek a doktornő­nek. — Boldog - embernek érzi magát? — Meggyőződésem, hogy mindenkinek ott Jó, ahol meg­felelő környezetet biztositsa­ját magának. Mert elsősorban az emberen múlik, hogy jól érzi-e magát ott, ahol él, dol­gozik, az egyszerű hétközna­pokat tölti. Csata! Erzsébet i NÖGRAD - 1980. május JU csütörtök f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom