Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-16 / 113. szám

/

A SZÜV salgótarjáni számítóközpontjában a dolgozók 76 százaléka vesz részt a szocialista munkaversenyben és a brigádmozgalomban. Az elmúlt esztendő munkáját értékelve három kollektíva érte el a kiváló munkabrigád, négy pedig a kiváló ifjúsági brigád megtisztelő címet. Képünkön: Pintér Sándor és Jakubovlcs Erzsébet a Videoton kiváló ifjúsági brigád tagja munka közben. — bábel-£elv. —

Őrhalom és társközségei

A maradandó bizalomért

öt esztendővel ezelőtt csupán két község tartozott az örhalmi községi közös Tanács irányítása alá, majd 1977. áprilisától örhalom és Hugyag mellé „felzárkózott” Csitár— Iliny és Nógrádgárdony is. Mint az a közelmúltban lezajlott tanácstagi jelölő gyűléseken Is hallható volt, a széksítenek a helyi és a nógrád- gárdonyi gyerekek részére.

Közművelődés területén is javult a helyzet. Örhalom és Hugyag községekben például önálló könyvtárhelyiségeket alakítottak ki. S felújították a művelődési házakat, közel

rében, ahogyan azt különféle fórumok, személyes beszélgetések alkalmával gyakran hallani is.

Nőtt a zöld területek száma, s a parkosításban is számottevő eredményeket értek el, Egyebek között a csitárl eláegyxnillió-négyszázezer forin- gazásnál parkot alakítottak ki,

helyközséghez csatolt helysé- *?■ összegben. Így a művelő- meljmek munkálatai mostzaj- gek semmilyen hátrányt nem desre vágyó, olvasni szerető lanak. Az utak mentén éven. szenvedtek azért, hogy terüle- emberek megfelelő környezet- te öt-hatszáz facsemetét ül

hivatalok

ben tölthetik el szabad Idejű, két.

Az utak és hidak felújító, sára az ötéves terv

tűkön a tanácsi megszűntek.

A közös tanács programjának kialakításánál mindig a

lakosság által felvetett kéré- csaknem négymillió sek, ötletek, javaslatok je- fordítottak, lentették a fő hangsúlyt. A tanácstagi beszámolókon, falugyűléseken elhangzott köz- járdát építettek, érdekű bejelentéseket, javas- korszerűsítették latokat nyilvántartják, s azo- tást, s

tetnek. Az említetteken kívül gázcseretelep készült Csitár községben, s valamennyi tanácsi kezelésben levő épü- során Jetben elvégezték a karbantar- . Í0jiní?í tási és felújítási munkálatokat,

ma . j . , * tobbí k?z°t\ Csupán az utóbbi három évNógradgardonyban, társadalmi ben e célra 2 miluó 366

összefogással ötszáz méternyi forintot fordítottak.

Ezenkívül a közvilágíkat a lehetőségekhez képest környezet kialakításáért 1978 igyekeznek megvalósítani, nyarán bevezették az intéz- Mint a tanács vezetői vallják: menyes szemétszállítást. Ez

a lakosság bizalma csak úgy maradandó, ha az igényeket nemcsak meghallgatják, hanem meg is valósítják. Nézzünk ezek közül néhányat.

örhalom és Hugyag községekben lakossági hozzájárulással ravatalozót építettek, s ugyancsak örhalomban az 1978—79-es években két általános iskolai tantermet és kiegészítő helyiségeket (nevelői, tanári szoba, társalgó stb.) készítettek mintegy másfél millió forintos költséggel. Megemlítendő itt, hogy a lakosság jelentős társadalmi munkát végzett az iskola építése során. Ennek eredményeként mamát- elmondható, hogy a körzeti iskola tanulói jó körülmények között sajátíthatják el a tudnivalókat.

Az óvodai ellátásban is jelentősnek mondható fejlődést értek el az elmúlt években. Hugyag községben például bővítették a csoportokat, s ennek keretében a cigány származású gyerekek számára is megfelelő lehetőségek nyíltak. A tanács őket téntésidij-ked- vezményben részesítette, a kezdeti időszakban ingyenes ellátást kaptak, majd napi egy forintot, jelenleg pedig a térítési díj felét kell fizetniük. Egyébként az óvoda zsúfolt — idejárnak Csitár—Iliny községekből is a gyerekek — ám a helyiség jól felszerelt, és a körülmények is kedvezőbbek a korábbinál. A tanácsi tervek között szerepel, fcogy még ez évben a megszűnt csitári iskola épületében átalakítással óvodát léteA közelmúlt fejlődése, a ta- a szebb, kulturáltabb nácstagi jelölő gyűlések és a

.......................... különféle fórumok tapasztala.

t

ai azt jelzik, hogy az elkövetkező években örhalom és társközségei ismét jelentős lé. tesítményekkel gazdagodnak.

utóbbi különösen jó vissz hangra talált a lakosság köVisszatérő vendégek

A turizmus fehér foltjai

Közhelyszámba megy. hogy amint eljön a jó idő, a városi ember igyekszik kiszabadulni a kőrengetegből, hét végeken családostul szeret kirándulni. Évek óta megszokott látvány, hogy autóoszlopok kúsznak kifelé á városokból, turistákkal teli a vonatok és az autóbuszok, százezrek keresik a felüdülést.

Csakhogy az idén mégis eltér a kép a megszokottól. Mindenekelőtt azért, mert a városi ember, aki eddig többnyire „vaktában" is nekivágott az országjárásnak — most megfontoltabban indul el. A Balaton mellé, a Duna-kanyarba nagyobbrészt azok igyekeznek, akiknek hétvégi házuk van ott, vagy legalább meghívásuk rokonokhoz, jóbaráthoz. Mert enélkül ma országjárásra indulni — igen költséges fényűzés.

Belföldi turizmusunk szépen fejlődött az utóbbi években-évtizedekben. Mind többen ismerik fel azt az egyébként kézenfekvő igazságot, hogy szép tájakat, műemlékvárosokat, képzőművészeti ritkaságokat látni lehet határainkon belül is, nem kell azokat csak külföldön keresni.

Kár volna áltatni magunkat: ez a fejlődés az idén várhatóan lelassul. Ennek pedig egyszerűen anyagi okai vannak. Az egy év előttinél sokkal magasabbak az éttermi-vendéglői árak, drágább a szállás, sokkal többe kerül a benzin. Mindez feltétlenül befolyásolja a belföldi turizmus jövőjét.

Mégsincs szó arról, hogy a belföldi turizmusnak bealkonyul. Legföljebb ott, ahol régi alapokon terveznek, ahol nem vesznek tudomást a viszonyok megváltozáséról. Valójában éppen az új helyzet ösztönöz arra, hogy az ország eddig még kevésbé ismert szép tájai, érdekes városai mind több hazai vendéget vonzzanak, s ezzel felszámolódnak a turizmus fehér foltjai. Ehhez azonban nem elegendőek a régi módszerek.

Számolni kell azzal, hogy a Balaton partjára és az idegenforgalomban legismertebb helyekre — az említett nyaralótulajdonosokon és az üdülők beutalt vendégein kívül — az idén viszonylag kevesebben látogatnak el. Marad azonban így is elég hely, amit szíves-örömest keres fel a belföldi vendég — ha van miért. Festői tájak, megtekintésre érdemes múzeumok —, vagy akár tiszta, fürdésre, vízisportolásra alkalmas tavak, folyók, friss levegőjű erdők mind-mind von zzanak. Tavaly, tavalyelőtt vagy még régebben Is sokan elmentek ilyen helyekre, ha a természeten és ember alkotta szépségen túl megfelelő szálláslehetőséget, kulturált vendéglőt, esetleg más szórakozási lehetőséget is találtak.

Ml tagadás: az volt a ritkább. Nem egy hazai turista kereste fel például Pannonhalmát

— és tért vissza gyorsan, mert egy üveg üdítő italt sem kapott az apátsági túra után. Sokezren élvezték a szép természetet — ismét csak például — a Pilisben, a Lajos-forrásnál, ahol hónapokon át csak vizet, vagy szeszes italt lehetett kapni. Nem volt jobb a helyzet a valóban festői szépségű Szalajka völgyében és egy sor más helyen sem.

Számolni kell azzal is a vendéglátóhelyek dolgozóinak, hogy a turisták nagy többsége közelről érkezik. Manapság valóban luxus gépkocsival 2—300 kilométeres túrákra indulni. vonattal, távolsági autóbusszal pedig ritkán vállalkozik valaki ekkora útra csak azért, hogy az ország valamelyik nevezetes helyét megtekintse. A megyeszékhely lakói ma már többnyire a városukhoz közeli kirándulóhelyeket keresik fel. ahol viszonylag olcsón tölthetik szabad idejüket, s jól érezhetik magukat. *

Kevesebb csongrádi turista várható Sopronban és ritka lesz a dunántúli vendég a Hortobágyon. Ez azonban bizonyos mértékig könnyíti is az idegenforgalmi munkát. Elegendő a legközelebbi megyékben propagandát végezni, alig van szükség országos hírverésre

— kivéve természetesen olyan nagy, nemzetközi érdeklődésre is számottartó eseményeket, mint például a szegedi szabadtéri játékok.

Ugyanakkor más szemszögből nézve: nehezebb is a dolguk. Most nem olyan vendégekkel lesz dolguk, akik egyszer jönnek el, s utána évtizedekig sem. Arra kell berendezkedni, hogy visszatérő vendégeket fogadnak.

Vannak adottságok, amelyeken nem lehet változtatni. Ilyenek a tavaly megállapított vendéglátói árak, amelyek senki számára sem vonzóak. Lehet azonban ezeket is ellensúlyozni: olcsó menük, szendvicsek — és mindenekelőtt sehol másutt nem kapható specialitások kínálatával. Ahol mindezt jól, ügyesen, hozzáértéssel szervezik meg és hajtják végre, ott biztosan nem csökken, sőt emelkedik a belföldi turisták száma.

Fehér foltok ott lesznek, ahol ragaszkodnak a régi, s már akkor is idejétmúlt módszerekhez. A belföldi turizmus sikere az ’idén azon múlik, hogy az idegenforgalmi hivatalok, irodák, a minden szintű lebonyolítók mennyire ismerik fel a viszonyok megváltozását, s hogyan tudnak alkalmazkodni ahhoz.

Mechanikusan, „tavaly jó volt, az idén ii jó lesz” alapon el sem lehet kezdeni a szezont. Csakis úgy, hogy tudomásul veszik: minden egyes vendégért meg kell dolgozni. És a hazai vendéget épp olyan udvariassággal, a szó igazi értelmében vett vendégszeretettel kell fogadni, mint a külföldit.

V. E.

Harminc éve tanácstag

Helytállt a posztján

A huszadik század nagy eseményeivel fonódott össze Endrész Pali bácsi élete. Egy esztendővel a századforduló előtt látta meg a napvilágot, 1899-ben Pésztón. Erre igencsak büszke; „Már az ükapám apja is a Mátra-alján élt. Ide húzott vissza az én szívem, bármilyen szép részén voltam az országnak.”

Autóval az olimpiára

Ma már egyre több hazánkfia látogat külföldre autóval. Idén az olimpia esztendejében jó néhány an közölük tervezgetik a moszkvai autós túrát. A baleset azonban külföldön is baleset, épp ezért nem árt. ha fölvértezzük ma- gunkat hasznos tudnivalókkal. A teendőkről az Állami Biztosító szakembereinél tájékozódtunk.

Megtudtuk, hogy a Szovjetunióban, ellentétben a hazai gyákorlattal, nincs általánosan kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, A magyar autósok tehát csak akkor érezhetik magukat biztonságban, ha rendelkeznek határozatlan időtartamra szóló CASCO-biz- tosítássa). Ha valaki az út során kárt szenved, feltétlenül hívjon rendőrt, és vetessen fel jegyzőkönyvet, majd rögtön jelentkezzen valamelyik INGOSSTRAKH, GOSST* RAKH vagy INTOURIST irodában. A károkról készüljön részletes jegyzőkönyv,' a vontatási költséget és az egyéb kiadásokat számlával kell bizonyítani. Ezek hiányában ugyanis nem lehet érvényesíteni a kárt. Előfordul az is, hogy a külföldi károkozó felajánlja, kikalapáltatja a sérülést, ideiglenesen mozgásképessé teszi a kocsit. Ez esetben célszerű írásban rögzíteni: nem teljes kártérítés történt. Ellenkező esetben, ugyanis a másik fél annak tekinti a javítást, éppen a magyar autós nyilatkozatára hivatkozva. Lényeges az is, hogy csak olyan szöveget Írjunk- alá, melynek tartalmát ismerjük.

Határozatlan időtartamú hazai CASCO birtokában a magyar autós vétlensége esetén is segít a biztosító olyan ütközésnél, mikor teljesen mozgásképtelenné válik az autó, az INGOSSTRAKH-on keresztül telefonon vagy telexen azonnal közöljék a gépkocsi pontos feltalálási helyét az Állami Biztosítóval. Szovjetunióból a roncs hazaszállítása rendkívül drága, és igen nehéz járműhöz, jutni, azonban a helyi értékesítést mégsem ajánljuk, mert a roncskocslk- nak ott szinte jelképes ára van.

Nemcsak az olimpiára utaznak magyar autósok. Mit tehet a CASCO-val rendelkező gépjármű-tulajdonos, ha Európa más országaiban szenved kárt?

A szocialista országokban a gép járműkárokat az adott ország biztosító intézeténél lehet bejelenteni. Körülbelül 11 ezer forintnak megfelelő értékig ott segítséget nyújtanak a biztonságos továbbhaladáshoz szükséges javítás elvégeztetéséhez. Ha a kár ennél nagyobb, akkor a helyi szerv az Állami Biztosítóval konzultálva gondoskodik a jármű hazaszállításáról. A biztosítás megkötésekor az ügyfél megkapja azoknak a nyugati biztosító társaságoknak a címlistáját, Is, ahol az esetleges kért közölni lehet. Ezekben az országokban biztosítónk a szükségjavítás maximális összegét illetően háromszáz dollárban állapodott meg a külföldi partnerekkel. Szükségjavítás alatt itt is a műszaki és forgalombiztonsági szempontból történő helyreállítást értik. Hazatérve, a kárt az Állami Biztosítónál is haladéktalanul be kell jelenteni, mert a végleges kártalanítás itthon történik. A nógrádiak a megyei igazgatóságnál, illetve az e célra kijelölt biztosítási egységeknél jelenthetik be kárukat.

Endrész Pál igazgató-tanítóként vonult nyugdíjba. Hosszú, kanyargós út vezetett már addig is, amíg 1922-ben Sárospatakon kézhez kapta a tanítói képesítő bizonyítványt.

— A történelem fordulatai az egyszerű embert Is ide-oda dobálják. Apám vasúti pályamunkás volt. Ügy találta, hogy engem is vasutasnak küld, mert az biztos nyugdíjas állás. A háború kitörésének évében — akkor fejeztem be a polgári iskolát — beszerzett a vasúthoz, Rákosra kerültem. Próbáltam én mindent, amit akkoriban egy vasutasnak tudni kellett, hogy szépen feljebb emelkedjen a ranglétrán. Először gyomláltam, aztán jött a krampácso- lás, váltókat cseréltünk, majd cédulákat töltöttem ki az állomáson.

Ügy nézett ki akkoriban, sínen van az élete. Képletesen és a valóságban egyaránt. De a szive mélyén állandóan „izgett-mozgott” egy gondolat. Nem hagyta nyugodni, mert mióta az eszét tudta, az volt a vágya, tanító legyen. Túl volt már a korhatáron, külön kérvényt írt a miniszternek, engedjék, hogy elvégezze a tanítóképzőt.

A háború befejezésének évében vették fel Losoncra. Aztán ott megszűnt az iskola, Pali bácsi ment Sárospatakra. Az első hónapokban bizonyítvánnyal a kezében ingyen tanított, nem kapott állást. Aztán a nagybátonyi bányatelep kisiskolásait tanította elsőtől negyedikig.

— Elszaladtak az évek, megöregedtem. Az első tanitváA rá következő évben Diósgyőrbe helyezték, több mint húsz esztendeig tanított ott. Közben megnősült, majd a felszabadulás után PAsztón vállalt igazgató-tanítói állást a leányiskolában. Mozgalmas idők, évek voltak ezek. Pali bácsi mindennek a közepébe csöppent, ö volt az első járási népfrontelnök, aztán amikor megalakultak a tanácsok, rögvest tanácstagnak választották. Szervezett termelőszövetkezetet, intézett ki- sebb-nagyobb ügyeket és az évtizedek alatt tanított több .j ézer diákot.

Az elismeréseket, jutalmakat, kitüntetéseket egy nagy fiókban őrzi.

— Emlékszem mindegyikre, mikor, miért kaptam. Ezt a jelvényt társadalmi munkáért, emezt tanácstagi működésemért. Ami ebben a piros dobozban van, az mindig nagyon nagy örömmel tölt el, ahányszor csak ránézek. Kiváló tanító kitüntetés. A megyében az elsők között ítéltél« nekem.

Ketten éldegélnek most már a feleségével. Mindketten szeretetnek, megbecsülésnek örvendenek. Pali bácsinak gyakran a nyakába borul egy-egy régi tanítványa. Kérdezgetik, hogy van, mint szolgál az egészsége, netalán szüksége volna-e valamilyen segítségre.

Érték bánatok, egyéni tragédiák. A felesége kétszer is olyan súlyos beteg volt, hogy a puszta életéért aggódott. Túlvészelték a nehézségeket, mert az öröm azért mégis csak több volt a mindennapok során.

— Szép volt az életem.' Most, így visszagondolva a

nyaim ma már ugyancsak megtett útra, azt mondom, ha nagymamák, nagypapák. Ezek újra kezdeném, megint csak a mosolygós kisfiúk és nagy- tanító lennék... masnis kislányok itt, a képen. — cse —

NÓGRÁD - 1980. május 16., péntek