Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-15 / 112. szám

Abbahagyják a tanulást... Miért kevés a szakmunkástanuló? — Ha nem tanulsz, elmégy inasnak! — fenyegette a zord atya hajdanában fiúgyerme­két. amikor az rossz bizonyít­ványt hozott haza. Azóta az így riogatott fiúk­ból — akármilyen munkate­rvi etre kerültek később — apák, sőt jórészt nagyapák, lettek. Am. a szemlélet mind­máig éli utóéletét. Igaz. hogy már régen nincsenek éjjel­nappal dolgoztatott inasok, a szakmunkástanulók pedig ép­pen úgy középfokú oktatásban részesülnek, mint a gimnazis­ták, vagy a szakközépiskolá­sok —. ám sokan ma is úgy gondolják, hogy egy szakmát minden szellemi erőfeszítés nélkül meg lehet tanulni. Itt van a gyökere annak, hogy száz, szakmunkásképző­be iratkozott fiatal közül csak nyolcvan jut el az utolsó vizs­gáig. Az elmúlt évben, 1979-ben valóság talaján. Csak azt és annyit ígérni, amit és ameny- nyit adni tudunk! Kétségtelen, hogy a „divat­szakmák” tanulói között arány­lag a legkevesebb a kimara­dás: az autószerelőknél 10, a szolgáltató szakmáknál 16 szá­zalékos. (Ez utóbbiak közé tartozik a fodrász, kozmeti­kus, fényképész stb.). Figye­lemre méltó, hogy ugyancsak viszonylag jó az arány a mű­szeriparban — 13 százalék —, ami azt látszik igazolni, hogy aki oda jelentkezik, eleve számol az elméleti tárgyak ta­nulásának fontosságával. A szakmunkásképző intéze­tekben nagy súlyt helyeznek a gyengébben tanulók segítésé­re. ezért külön korrepetálják őket —, de ez csak az ese­tek egy részében vezet célra. Ritkább az a tanuló, aki nem tud tanulni, sokkal gyakoribb az, aki nem akar. Magyaror­példáui 47 ezer fiatal tette le szágon ma az általános isko. tanulmányai végeztével az el- iát elvégzettek 93 százaléka méleti és gyakorlati szakmun. tanul tovább, a szakmunkás- kásvizsgát — holott az 1976- képzésre indulók aránya 45 ban indult hároméves és az százalék, összesen tehát mind- 1977-ben indult kétéves szak- össze 7 százalék nem vállal munkásképzést 59 ezren kezd ték el. Nem szükséges külön ecsetelni, hogy a népgazdaság­nak mekkora kiesés: 12 ezer­rel kevesebb „kiművelt em­berfő” került az egyre több technikai-műszaki tudást kí­vánó gépek mellé. Különösen elszomorító az arány a bányászatban: a be­iratkozottak 38 százaléka nem fejezte be tanulmányait. Rész­letesebb vizsgálatot érdemel­ne, hogyan is van az, hogy bányásznemzedékek kamasz­korú leszármazottai ilyen nagy számban hagyják ott őseik hi­vatását. Magas a „lemorzsolódás” aránya a kohász és más me­legüzemi szakmákban is. Pe­dig a kereset — csakúgy, mint a bányászatban — iga­zán megérdemelten magas. De nem panaszkodhatnak anyagiakra a vendéglátóipari szakmákban sem. Mégis: a kohászoknál 32, semmiféle tanulást. Vannak, akiket éppen az vonz, hogy három év alatt megtanulnak egy szakmát és utána újabb három év alatt leérettségizhetnek. Mások vi­szont úgv vélik: elég megta­nulni egy-két szakmai fogást, (vagy még annyit sem) és se­gédmunkásként vagy betanít­va is megkeresik a számukra szükségeset. Beszédesek a statisztikák: a szakmunkástanulmányaikat abbahagyók — tehát a 20 szá­zalék — közül a gyenge ta­nulmányi eredmény miatt lép ki 7 százalék. További 3,5 szá­zalék azért nem tanul to- ,vább, mert időközben rájött, hogy nem szereti választott szakmáját. Családi okból 4, betegség miatt 1 százalék sza­kítja meg tanulmányait, 1,4 “ százaléktól pedig a szakmun­kásképző válik meg fegyelmi úton. A fennmaradó 3,1 szá­... ,. . , .? venftéglá- zajéknál „egyéb okok” szere­tőknél 31 százalékos a tanul- , k mám'aikat félbehagyó szak- ^ ' munkástanulók aránya. £ kilépő t^ulok fele az Sokszor hangzik el az az elsö évben hagyja felbe ta- érv, hogy a „lemorzsolódás” a ^bbi a tovab­oka a fiatalkori maggondolat- h* időben, s csak elvetve akad lanság. Közelebbről az, hogy ol/an. ak‘ * szakmunkásvizs- az általános iskola nyolcadik |án ismetelten nem telel meg. osztályéból kikerült fiú vagy . ismét azt mutatja, fo ok a lány túl fiatal a pályaválasz- hibás pályaválasztás és az, tűshöz. Ennek ellentmond az, hogy a vállalatok egy része hogy a szakma tanulását min- tiern s®S!p', a szakmai d.g és mindenütt ebben a nehézségekkel küszködő szak­korban kezdik. S az is köztu- munkás tanulókat, dott, hogy a pályaválasztás Hivatkozhatnánk arra is: nem egyik napról a másikra igen sokba kerül az államnak történik, a legtöbben már gye- egy-egy leendő szakmunkás rektorban vonzódnak egy-egy taníttatása. A lényeg azon- sz? Irmához, . ban az, hogy egyre több és Bizonyára van része a ta- egyre műveltebb szakmunkás- nulmányok félbehagyásában utánpótlásra van szüksége az annak is, hogy a fiatal csaló- országnak, ugyanakkor mind dik választott szakmájában, nagyobb szakmai és általános Talán rózsásabb volt a kép, műveltségre az egyes ember- amit előre kialakított maga- nek. Vagyis szorosan egybe- nak, mint a valóság. Ez így vág a magán- és a közérdek, szokott lenni — mégsem tör- A szakmunkástanulók „lemor- vényszerű, hogy így legyen. A zsolódását” lehet és kell csök- pályaválasztási tanácsadások, kenteni. Ebben pedig a peda- az általános iskolások üzem- gógusok, a pályaválasztási ta- látogatásai és az üzemiek „to- nácsadók és a szülők, család- borzó” iskolalátogatásai során tagok egyaránt sokat tudnak jobban meg kell maradni a segíteni. „Ide vissza kell jönni" A címben idézett mondatot lelkes csodálkozással ismétel­gette Molnár Ernő, a Salgó­tarjáni TEMPRESS Játékszín rendezője a mizserfai műve­lődési otthon klubjában, má­jus 3-án este. Ragyogó arc­cal, a siker utáni katartikus állapotban mosolyogtunk egy­másra: rendezők, közremű­ködők és jó néhány gratuláló néző. Zenés irodalmi műsornak még soha nem volt Mizserfán ilyen átütő sikere. És mint jeles barátaim, a kitűnő ama­tőr előadóművészek megvál­tották, ezzel és ehhez ha­sonló produkcióval még egy­szer sem értek el ekkora ha­tást. Mizserfán találták meg elveszett hitüket — mondo­gatták. Legalábbis azt a faj­ta hitet, amit a költészet em­berformáló, megdicsőülést kí­náló erejéből merítettek. Azt a hitet, amit oly sok elő­adásra magukkal Vittek, át­adtak, és amelyből oly sok­szor nem kaptak vissza sem­mit. Tudom, pátoszosan csenge­nek a fenti sorok. Taglalhat­tam volna józanabbul és rész­letesen a műsorszámokat, vagy azt, hogy Mizserfa lakosságá­nak 70 százaléka jelen volt a műsoron, (némelyek statisz­tikai éhségét is csillapítandó) azt, hogy a műsor szervezői mennyit és hogyan fáradoz­tak, azt, hogy milyen folya­matok indultak el valamikor a művelődési otthon munkájá­ban, milyen folyamatok in­dulhatnak el e siker nyomán. De megbocsássanak: csoda-e, ha megindultságomon nem tudok erőt venni akkor, ami­kor részese lehettem az élet ilyen ritka, szerencsés pillana­tának. Tudom, a hit olyan portéka, amely lehet talmi — erre még Ady figyelmeztetett —, de a hit valódi sugárzó erejét ma­gunkban érezni felemelő, nem mindennapi kegy. Tudni, meg­bizonyosodni arról, hogy ben­nünk, a művészi élményt be­fogadókban van elég erő vagy képesség a művészetet köz­vetítőkre ilyen jótékony ha­tást gyakorolni. Kötelességünk ezt a képességet magunkban megőrizni, próbára tenni új­ra és újra, ha fogytán már a hitünk. Sándor Zoltán Az ellenőrök nevében... A XII. pártkongresszus ha­tározatának tézisei a takarékos gazdálkodás eddiginél széle­sebb körű megvalósításában hatékonyabb, következetesebb ellenőrzést jelölt meg vala­mennyi ágazati tevékenység­ben. Fel kell lépni a törvé­nyeinket nem tisztelő, a sza­bályokat be nem tartó kiját­szásokkal, rendet, fegyelmet sértőkkel szemben. E társadalmi követelmé­nyek gyakorlati érvényesíté­sének szellemében törekszünk munkánk és feladataink ma­radéktalan végzésére. Munkánk lelkiismeretes vég­zése azonban nem könnyű helyzet elé- állít nap mint nap érvényes jegyet, vagy bérletet bennünket. A közúti tömeg' közlekedésben, buszjáratain­kon folyamatosan cserélődő emberek ezreivel találkozunk, menetjegyet, okmányt ellen­őrzünk. Hangsúlyoznunk kell, hogy tevékenységünkben nem az utasok vannak értünk, ha­nem fordítva. Ebben kellene egy néhány kedves utasnak megértőnek lennie. Konkrétan a május 8-án történt kellemetlen helyzet Ismeretében G. S.-nénak! Ezen a napon 7.15 órakor á 4-es helyijáraton — Baglyas- alja felé haladva menetjegy­ellenőrzést végeztünk. Tőle Is Tisztelt szerkesztőség Talán furcsa, de e leve­lemet némi szomorúsággal írom. Szomorú vagyok, mert véget ért egy pályázat, de vígasztal, hogy (szerintem) sikeres volt. Áz „Űttörősa- rok” megszűnésével kap­csolatban nekem a tanév vége jutott eszembe: mennyi minden történt ez alatt a nyolc és fél hónap alatt! A szeptemberi tanévkezdéstől mostanáig mennyi örömben, játékban, munkában volt ré­szünk. Még hátravan némi idő az úttörőnyárig, s még jó néhány program vár ránk. Én — mint írtam is — nagyon örültem ennek a pá­lyázatnak, ínivei nagyon sze­retek a mi munkánkról — az úttörőmunkáról — a kö­zösségről, a játékról egyszó­val: a gyerekekről írni. De nem csak a „NÓG- RÁD” újsággal állok leve­lezésben: az „őrsvezető” c. lapnak is régi levelezője va­gyok. Az iskolában a gye­rekek szívesen veszik, ha írok róluk és ők is szeret­nek más közösségek életé­ről olvasni. kértünk. Már lejárt, érvényte­len 1. sz. bérlettel utazott. En­nek megállapításakor leszál­lásra készült és az utasokat is megbotránkoztató magatartá­sával mindennek ellenszegült. Helytelen magatartásáról az utasok sem tudták meggyőzni. Ellenszenvet. kiváltó viselke­dését csak hatósági beavatko­zásra szüntette meg. Ezúton kérjük utasaink szí­ves elnézését az utazás kelle­metlensége miatt. Köszönjük a velünk érzők valamennyi meg­nyilvánulását. Tóth Gy.-né ellenőr Válaszol az illetékes t A Karancs Szálloda közli A Tisztelt Olvasók és a Kedves Vendégeink tájékoz­tatására szeretném elmon­dani, hogy üzleteinkben a rágcsálóirtás rendszeres. A különös vendég című cikk után pedig azonnali, soronkí- vüli fertőtlenítést is végrehaj­tottunk. Egyben megragadom az al­kalmat, hogy felkérjem a „Többen Salgótarjánból” alá- írású névtelen levél íróit, je­Aml nekem az „Űttörősa- rok”-ban legjobban tetszett: egyáltalán nem hasonlított az általános hideg-rideg pá­lyázatokhoz, ahol a verseny csöndben zajlik le, s csak a végeredmény kerül kihirde­tésre. Nem túl sokan, de annál lelkesebben írtak. Kö­zösségükről, magukról, mun­kájukról, iskoláról, játékaik­ról: azaz az úttörőéletről. Jó volt ez a pályázat! Kö­szönöm az újság szerkesztői­nek, hogy meghirdették, és helyt adtak neki a lapban. Ezzel hozzájárultak a megye lentkezzenek’* hogy” az*“esettel úttörőinek az egymás életé­vel való megismerkedéshez. Mint első levelemben, most ts csapatom csatakiáltásá­val búcsúzom: „Az én szemem mindig ragyog, Verebélyi gyerek vagyok! Hurrá! Hurrá! Hurrá!” Űttörőköszöntéssel: Előre! Mlhalik Judit Mátraverebély, 1980. V. 7. kapcsolatos egyéb seimről részletesen hassak. intézkedé­beszámol­Begyik István igazgató Hozzászólás: „Látófa és látók" c. cikkhez A néprajz, görög nevén ethnographia Hérodotos ókori görög történetíró (i.e. 484—452 nevéhez fűző­dik. Gyűjtötte népe és a szomszédos népek szokásait, eleiét, valószínűleg az előbbrelépés biztosítása ér­dekében. A néprajz, mint tudomány a múlt század­ban lépett előtérbe, majd később az általános mű­veltség lerakásánál iroda­lomórán a népköltészet­ben, népmesékben, a falu-’ és parasztábrázolásban; ze­nei vonalon a népdalkincs­ben, továbbá történelem-; földrajz-, rajzórán adtunk belőlük kevés ízelítőt. Néphagyományaink ér­tékelése, jelentősége, meg­ismertetése és megőrzése; vitathatatlanul szükséges. T. Pataki László látnoki szemével ezt vázolta „Látó­fa és látók” c. cikkében. Kötelességünknek nevezte a néprajzos értékek „át­mentését” az utókornak, mert csak akkor építhetjük a jelent, ha ismerjük a múl­tat. Erre a nemes és mond­hatjuk hazafias munkára, a honismeretre mozgósít a cikk, — bár ennek Nógrád- ban derék „strázsameste- rei” vannak — de legyünk még többen. Hívjuk segít­ségül az egyre több falusi; — városi értelmiséget és nem értelmiséget. Az agro- nómusokat, technikusokat; a pedagógusokat (elsősor­ban), a hivatalnokokat, asz­talost, fazekast (ha még nem haltak ki), a lelkes munkás-paraszt embere­ket, stb., és az úttörőkkel, KISZ-esekkel karöltve — tanácsi segítséggel — is­merjék és Ismertessék (gyűjtsük) az etnográfiai szempontból igen gazdag Nógrád megye „felnevelő táját”, annak arculatát, mű­emlékeit, szokásait, nép­művészetét, életformáló mindennapját, és akkor vi­lágosabban látjuk és tuda­tosan érzékeljük „honnan jöttünk”? Korsós Nándor Balassagyarmat A háztartási tennivalókról i Összeállította: Tóth Jolán Az egészségügyi szolgáltatás fejlesztésinek egyik szép eredménye a Taron felépült gyógyszertár, mely a nógrádi gyógy- sz rtárak megyei központjának anyagi támogatásával és a község lakóinak jelentős társadalmi munkavállalásával va­lósult meg. . ' —— A téli időszak igen erősen igénybe veszi a lakás bútor­zatát és padlózatát egyaránt, mivel ezek vannak leginkább kitéve szennyeződéseknek, ezért szükséges a felújításuk. A padlóápoló szerek a tetsze­tős felület biztosítása mel­lett védelmet nyújtanak a ko­pás és a nedvesség ellen. A kereskedelem többféle padló­ápoló szert kínál ár és mi­nőség szerint. A Bölovit és az Alfa padlófény olcsóbb, de ez egy-két évnél nem tart to­vább. A legtartósabb és a leg­szebb bevonatot a műgyanta* lakkot tartalmazó padlóápoló szerek, a Resistán, Vilupál és a Gemini biztosítják, melyek két alkotórészből állnak. Mi­előtt hozzákezdenénk a mun­kának, lehetőleg tegyük sza­baddá a lakást, majd alapo­san tisztítsuk meg a parket-' tát a rátapadt szennyeződé­sektől, és a régi viaszrétegtől. A legcélszerűbb ezt TIP, vagy Ultra por forróvizes ol­datával elvégezni. Ha egye­netlen a parketta és nem tisz­títható, akkor a csiszolást kell elvégezni. A két komponenst lehetőleg műanyag edényben jól keverjük össze, és csak annyit, amit előreláthatólag fel is tudunk használni, mi­vel az anyag 4—5 óra után annyira megkeményedik, hogy már nem használható. Egy kilogram lakk 10—12 négyzet- méter parkettfelület egyszeri bevonására elegendő. A lakk beszáradásához 20—22 óra elegendő, ugyanilyen hőmér­séklet mellett. A szép és tar­tós felület biztosítása érdeké­ben érdemes két vagy három réteget alkalmazni. A lakko­zást kizárólag nyitott ablakok mellett végezzük, és minden­féle nyílt láng használatát ke­rüljük. A műanyag alapanyagú padlók fényezésére használha­tó a 3XW és a Tangó 1—2 folyékony padlóápoló szer. A hajópadlók bevonására legcél­szerűbb a padlózománc, mely több színben is kapható az üzletekben. Közös jellemző­jük, hogy csak a jól elkészí­tett, tiszta felületre vigyük a bevonatokat és tartsuk be a dobozokon feltüntetett hasz­nálati utasításokat. A búto­rok és a lakkozott felületek tisztítására legmegfelelőbbek a HT—3 Bútorfény, Doma1 • bútortisztító. Aerosolos bútor­tisztító készítmények is kap­hatók a boltokban. Kukely Mihály Salgótarján NÓGRÁD - 1980, május 15., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom