Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
/ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Mí 2MP NOURAO M !C VEI BÍZ OTT S AGA ES Á M t fTTfii T AN ft L 5 PA P~J A XXXVI. ÉVF., 101. SZÁM ARA: 1,60 FORINT 1980. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK A MUNKÁRÓL ÉS ÖNMAGUNKRÓL I smét a munkát ünnepeljük. Május elseje tele a munka dicséretével, költői szimbólumaival. Alanya, a dolgozó ember maga is jelképpé magasztosul. A munka verejtéke csillogó gyöngyökké nemesedik, az izmok kisimulnak, a tekintet öntudatot sugározva fürkészi a távolságot, és már-már találni kell egy rendetlen vonást, egy ma- kacskodó asszimmetriát, hogy összetartsa a valóságot a megálmodott ideállal. Makacs- kodhat bennünk is a gondolat, az ellenvetés: majd holnap — az ünnep után — újra megindul a hajnali-reggeli áradat, hogy a „névtelenek” álmos és fáradt tömegként elözönlik a nagy munkahely, a társadalom számukra kijelölt terepét, hogy tegyék azt, ami nélkül nincs hierarchia, nincs státusz, nincs hatalom, nincs pozíció és nincs kultúra sem. Ördögi alku: egy napért majd háromszázat! Ám mégis: nincs az a kajánkodás, amely tagadhatná az ünnep jogosságát. Az alkotás öröme, a dolgok feletti uralom szabadságérzete, s a nyomába szegődő tágabb öntudat, amely alapján majd évszázada éppen a maga számára vívta ki a munkás a munka ünneplésének jogát, az ünneplés önkéntessége — megannyi érv, hogy belássuk: a munkával a munka világa ünnepli, becsüli és emeli társadalmi érvényűvé önmagát. Ezt a tartalmat pedig nem lehet sem kívülről ráerőszakolni, sem megtagadni tőle. Belülről nőtt ki, a munka elidegenedett társadalmi világából történelmileg is. „Alulról”, hogy a társadalom úri és hatalmi világára rákényszerítse saját hatalmát és értékrendszerét. Ezért nem tűri meg ma sem az ájtatoskodó, semlegesített, állapotokat konzerváló mechanikus visz- sza-visszatérés léleknélküliségét és külsődle- gességeit. Ünnepelni csak létező, valóságos eszmei és etikai tartalommal lehet, s ez alól a munka ünnepe sem kivétel. De ugyanez az értékrendszer dacol azokkal az ellentmondásokkal is, amelyek mindmáig kísérik a munka társadalmi világát, és éles kontrasztokat képeznek a munka általános társadalmi és etikai tartalma, valamint konkrét formái között. Hiszen nem felesel-e mindmáig egymással a „munka tette az embert emberré” elv a munkában megrokkantak szomorú látványával, egyes munkafajták butító monotóniájával? A megkövetelt intenzitás az emberformálás mértéket parancsoló visszafogottságával? A specializáltság a sokoldalúság és teljesség eszményével? A „pénzből élünk”-elv nemcsak cinikus, de piacot, üzleteket járó, vagy éppen családi házra várók hétköznapi igazságaként a „munkából élünk” egyenlőtlenségeivel? Vagy éppen a kisebb-nagyobb ügyeskedők kérkedő lehetőssége és kivételezettsége, kihívó pökhen- disége a munkából élők lehetőségének beha- tároltságával ? Egyéni fegyelmezetlenségek, abnormális, „szabályt erősítő” elhajlások felnagyított, rossz hangulatot keltő vagy szándékoló kisiklásairól lenne csupán szó? A társadalom- tudomány tagadja ezt. Kategóriái, amelyekből levezeti a valóság tarka jelenségvilágának e negatív oldalát, túl általánosak ahhoz, hogy az egészet a véletlenszerűségek, vagy éppen a szubjektív rosszakarat számlájára írhatnánk. Munkamegosztás a maga tagoló, hierarchiákat eredményező formáival; árutermelés, a maga külsődleges mércét és követelményt támasztó mértéktelenségével, „rossz végtelenjével”, csak egyének és nemzetek vetélkedőjében győztesek és vesztesek, nyerőket és vésztőkét feltételez — ezek azok az alap- kategóriák, a munka társadalmilag és történetileg létező objektív meghatározottságai, amelyekből kinő a társadalmi uralom és egyenlőtlenség minden modern disszonanciája. S amely a munka végleges felszabadítását még ott is egy hosszú és tudatosan végigviendő történelmi folyamattá oldja fel, ahol — mint a szocializmusban —* e feladat közvetlen társadalmi célkitűzésként jelenik meg a politikai-társadalmi akarat szintjén. A munkamegosztást és az árutermelést nem lehet rendelettel eltüntetni, sem puszta lelkesedéssel túlhaladni. Ünnepeljünk hát és adjuk meg magunkat? Szocialista társadalmunknak aligha lehet ez a logikája. Igaz, a szocializmust mint a munka társadalmát ma már nem egyszerűen csak harmonikus és problémamentes valóságként idézzük meg a magunk számára, hanem a „munka társadalma” meghatározásba egyre inkább beleértjük a feladatok és követelmények bonyolult és korszakos jellegét is. Nem ígérhetjük a magunk számára, hogy feloldjuk a munka egyoldalú erőfeszítéseket teremtő, „mértéken felüli” jellegét; de azt igen, hogy ez az erőfeszítés és áldozat az élet minden területén megkapja, és egyre inkább meg kell kapnia a maga társadalmi elismerését és felértékelődését. És ez korántsem kevés. Hiszen ez a munka nem szavakat igényel, hanem maradandó, eredményes — és sokszor a ma még nyerészkedők és privilegizáltak lenézését, olykor ellenállását kiváltó — tetteket. Bátorságot, demokratikus intézmény- rendszereket, nyilvánosságot és társadalmi -részvételt. A mindig újraformálódó társadalmi és történelmi körülményekhez mért társadalmi — politikai és közéleti — hozzáállást; közgazdasági számításokat, a munka társadalmi szervezetének állandó módosításait és a teljesítmény mindenkori, bürokráciamentes megbecsülését és a teljesítménynélküliség egyértelmű elutasítását. Fejlett, társadalmasult világunk bonyolult és szerteágazó rendszereiben a munka felszabadítása csak e bonyolult rendszerek közvetítőcsatornáin keresztül biztosítható. Ezeken keresztül őrizhetjük meg és teremthetjük újjá a munka társadalmilag olyan fontos és nélkülözhetetlen etikáját, amely egyre kevésbé lehet ma már a közéletből kiszorult-kiszorított egyének életelve, mert egyre inkább e társadalmat magáénak valló, közéleti tudattal és öntudattal rendelkező egyének kötelességtudataként élhet csak tovább. m m Ü nnepeljük hát a munkát! Megidézve teljesítményeit, s a teljesítményeiben megvalósult alkotó embert. De ünnepeljük kritikával és önkritikával is. A már teljesített és még teljesítetlen feladatainkról nem elfeledkezve. Ülést tartott a Miniszter- tanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács szerdán ülést tartott. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke tájékoztatta a kormányt dr. Bruno Kreisky- nek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására Ausztriában tett nem hivatalos látogatásáról. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A belügyminiszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter jelentést tett a közúti közlekedés biztonságával kapcsolatos 1972. évi kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatairól. Ezek szerint az elmúlt években a közlekedés biztonsága javult, a balesetek száma — a gépjárműállomány nagymértékű növekedése ellenére — nem emelkedett. A kormány a jelentést elfogadta és felhívta az illetékes minisztereket, hogy a helyzet további javítására, elsősorban a halálos kimenetelű és súlyos balesetek számának csökkentésére, illetve megelőzésére tegyenek intézkedéseket. A Minisztertanács elfogadta a munkaügyi miniszter előterjesztését a munkásszállásoktól 1976-han hozott kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatairól. Az elmúlt években a vállalatok erőfeszítéseinek eredményeként, a munkásszállókban fokozatosan csökkent a zsúfoltság, nőtt a megfelelő színvonalú ellátást biztosító helyek aránya. A lakók életkörülményeinek javítására azonban — elsősorban a fővárosban — változatlanul nagy figyelmet kell fordítani. Helyes, ha a vállalatok közös összefogással építenek és tartanak fenn munkásszállásokat, így nagyobb lehetőségük van észszerűbb fejlesztéssel magasabb színvonalú ellátásra. Május Utol 11-ig: Berceli kulturális napok A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe Bercelen jelentős kulturális esemény- sorozat indulásának ideje is. Hagyomány már a berceli kulturális napok megrendezése. A Berceli községi Tanács, a művelődési ház, a községi könyvtár' és a berceii sportkör közös szervezésében kerül sor a gazdagnak ígérkező eseménysorozatra, amely figyelembe veszi a lakosság érdeklődési körének alakulását, a legkülönbözőbb igényeket. A programból ezúttal csupán ízelítőül említünk néhányat. Május 1-én a felvonulás és az ünnepi nagygyűlés után ünnepi műsort rendeznek „Déli muzsika” címmel. E napon délben nyitják meg Farkas András, Balassagyarmaton élő festőművész kiállítását, a megnyitót Koval- csik András mondja. Ezeket az eseményeket sportműsor követi, majd pedig majálissal zárul a nap. Május 2-án vetélkedő zajÚjabb NDK—NSZK megállapodások Üjabb NDK—NSZK kormánymegállapodásokat kötöttek szerdán Berlinben. A vízi, közúti és vasúti közlekedésre vonatkozó . egyezmények és szabályozások folytatását, kibővítését jelentik azoknak, a két német állam közötti meg- állaoodásoknak, amelyeket 1979. november 16-án kötöttek meg ugyancsak az, NDK fővá- Msában. A mostani megállaz podások különböző okmányait a Német Demokratikus Köztársaság kormányának megbízásából dr. Heinz Schmidt közlekedési miniszterhelyettes és dr. Michael Kohl külügyminiszter-helyettes, a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nevében pedig Günter Gaus, az NSZK állandó NDK- beli képviseletének .vezetője irta alá. lik a községben. Másnap pedig a Mini Vígszínház előadásában Emil Bragmiszkij— Eldar Rjozanov: Ma éjjel megnősülök című zenés komédiáját mutatják be két részben. A következő nap a filmeké lesz, május 7-én pedig író-olvasó találkozót rendeznek. Hofi—Komlós kabaré várja az érdeklődőket május 9-én. A következő napon zajlik a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ egész napos műsora. Délután művészi tornában gyönyörködhetnek a jelenlevők. A továbbiakban színházi műsor, alkotó óra várja a lakosságot, illetve a fiatalokat. E napon este rendezik meg a helyi Pávakör és a balassagyarmati tánccsoport fellépését, a MINERVA együttes előadását is. hogy csak néhányat említsünk e nap programjából. A berceli kulturális napokat május 11- én Bagó-disco zárja. A kulturális napok idején á községi könyvtárban a kézimunka-szakkör kiállítása tekintést* »eft Zászlófelvonás Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe tiszteletére szerdán délután a Parlament előtti Kossuth téren katonai tiszteletadás közepette felvonták • az állami zászlót. Ugyancsak katonai tisztelet- adással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkás- mozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. (MTI) MI ÁlJ U Felvétel: Kulcsár József Városi közmüvelüdési albizottság! ülés Ülést tartott tegnap a Salgótarjáni városi Tanács köz- művelődési albizotsága a megyei József Attila Művelődési Központ Arany János úti klubjában. Szó volt a város művészeti életének helyzetéről, a művészeti élet VI. ötéves tervi tervezésére vonatkozó javaslatokról. Megvitatták az ellátatlan körzetek alapellátási lehetőségét, a „Nyitott ház” kísérlet tapasztalatai alapján. A művészeti élet növekvő társadalmi funkciója, a város életében betöltött szerepe teszi időszerűvé az első napirendi pontot. Mint ismeretes, § várai tanáéi xé®rsóhajtó bizottsága múlt év végén tárgyalta ugyanezt a témát önálló napirendként. A város művészeti életét — mint akkor is megállapították —, nem lehet elválasztani Salgótarján általános gaz- .dasági, politikai, szellemi fejlődésétől, annak történeti elemeitől. A művészeti élet fejlődése szorosan összefügg a gazdasági és társadalmi szférák fejlődésével, e szférák változása jelentős hatást gyakorolt a város művészeti életének fejlődésére, bon- takozására. A mai művészeti élet fejlődését a munkáskulturális hagyományok, a dinamikus városépítői szabja meg, többek között. A művészetek területén legmarkánsabban az építőművészet, valamint a képző- és iparművészet fejlődött, de számos erőfeszítést figyelhetünk meg az irodalmi, a zenei élet, a film- és színházművészet, az amatőr művészetek stb. területén is. Az ellátatlan körzetek alapellátási lehetőségeinek! kutatását, a gyakorlati lehetőségek keresését és alkalmazását mindenekelőtt a jelenlegi helyzet indokolja. Ezzel kapcsolatban elsősorban módszertani kérdésekről esett sző. i
