Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-15 / 87. szám

I Várakozási ido: of év Kiderül a turpisság Balassagyarmaton, az Április 4.-lakótelepen ebben az esz. tendőben 40 lakás építését, illetve átadását tervezi a hylyi építőipari szövetkezet. Az első 20 lakásos lakóépület már „tető alatt” van, jelenleg a szakipari munkák folynak rajta. Ezt az épületet az év közepén adják át. A másik épület 20 lakását is — a tervek szerint — átadják ebben az évben. (báb-) Lakás... Sokunk hord magá­ban emlékeket megírt kérvé­nyekről, tégla- és .gerenda- szerzésiről, lakásszentelőrőL Azok pedig, akiknek még nincs ilyen emlékük, fáradhatatlanul kalkulálnak, kilincselnek, hogy szert tehessenek rá. Balassagyarmaton jelenleg több minit 1200 lakásigénylés vár elbírálásra. Azt hihetné az ember, hogy égy-egy na­gyobb számú lakásátadás után lecsökken az igénylések szá­ma, és legalább remény mu­tatkozik arra, hogy egyszer talán végére jutnak a sok kérvénynek, ám a dolog nem így áll. Alig telik el kis idő, s már megint ugyanott tartanak kérvén yszámban, ahol az át­adások előtt. * — Talán, mert látják az emberek, hogy itt több-keve­sebb idő után lakást is lehet kapni — mondja fanyar hu­morral Rónai Ottó, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője. — Mennyi ez a „több-keve­sebb idő”? — Általában, ha minden fel­tétel együtt van — mondja — öt éven belüli a várakozási idő. Nagycsaládosoknál rövi- debb. Minden feltételen értem a huzamosabb ideje fennálló zsúfoltságot, és nem a két hó­nap óta tartót! — rossz la­káskörülményeket, és a tanácsi lakás kiutalásához szükséges jövedelemszintet. Természete­sen nem mindig a várakozási idő dönt. Az is elsődleges kri­térium, hogy a kérvényező helyben lakjon, illetve dolgoz­zon. Vidékieknek tanácsi, szö­vetkezeti lakást adni nem áll módunkban.. Más a helyzet persze az OTP-nél. Ott nincs ilyen kö­töttség, ezért is van az, hogy a város öröklakásainak zömét a vidékről Balassagyarmatra költözők veszik birtokukba. Az V. ötéves tervben a vá­rosban 1069 lakás felépítését tervezik, ebből 825 már elké­szült, a többi ez évi feladat. Az 1069 lakásból 349 célcso­portos, 52 szövetkezeti, 362 OTP, 280 pedig magánerős építkezés. Szanálások... Aki a város­ban körülnéz, hamar megálla­píthatja, hogy akad lebontani- való bőven. Sőt, ha szívből szólunk, legszívesebben rrtin- den rozogább házat eltüntet­nénk, hosszú utcasorokat kel­lene újjávarázsolni, még az emléküket is elfelejteni. — Ehhez nem vagyunk elég tehetősek. Ehhez még — saj­nos — idő kell. Elsősorban ott érdemes szanálni, ahol a le­bontott lakások szárny viszony­lag alacsony, viszont a bontás által nyert terület elég nagy. Sok új lakás elfér rajta, és ezeknek csak kis hányadát kell a szanáltak számára biztosítani. Így a terület megéri a befek­tetést. Érdekességként említi Ró­nai Ottó az eddigi legmaga­sabb kisajátítási összeget: 900 ezer forintot fizettek ki nem­rég egy Rákóczi úti házért. De megérte. Hatalmas telek, köz­művesített, a bontási anyag szép summát ér. Négyemeletes ház lesz a helyén. Nem csak bontanak. Fel is újítanak épületeket, amelyiket lehet — ebhez persze tarta­léklakás kell, ez sincs sok. — A komfort nélküli lakás még mindig igény — mondja Rónai Ottó. — Az idősek ne­hezen bírják az új lakások elég magas rezsijét... — Mennyi egy lakás „kezdő” összege? — Tavaly egy egy szoba, két félszobás lakás teljes eladási ára 500 ezer forint volt. Idén előzetes becslések alapján ezt 560 ezerre számítják. Ha a vállalat támogatást ad, az lé­nyegesen javítja a fizetési fel­tételeket. A lakásépítés a jövőben Is kiemelt feladata lesz az or­szágnak, ezen belül is érvé­nyesül a munkáspölitika, tehát fokozott figyelemmel kell kí­sérni a munkások lakáskörül­ményeinek alakulását. ösz- szességében Balassagyarma­ton — minden lakásellátási formát figyelembe véve — a lakások több mint 70 száza­lékát munkások kapták. Az OTP-lakások esetében ez az arány 90 «százalék. Ez tehát azt jelenti hogy a vidékről be­települtek a város munkaerő­szükségletét . enyhítették. — Ki kaphat tanácsi lakást? — Meg kell mondjam, ta­lán országosan nincs ilyen szi­gorú elbírálás, mint a mi ta­nácsunknál. Tanácsi lakásra jogosult az, akinek egy főre eső jövedelme nem haladja meg az 1500 forintot (fiaital házasok és nyugdíjasok eseté­ben ez az összeg kivételesen 1700 forint), szövetkezeti la­kásra, akinek egy főre jutó jö­vedelme 2000, (illetve fiatal házasok, nyugdíjasok 2200) fo­rint. Az ezt meghaladó jöve­delmek esetében a tanács a lakásigénnyel nem foglalko­zik... Ez az összeghatár természe­tesen vitákat váltott ki. sokan találják alacsonynak, mond­ván. hogy a nagy átlagnak ennél magasabb, a jövedelme, viszont önerőből azért elég ne­hezen tudnak lakáshoz jutni. ■— Nem emelik ezt a határt? — Azt hiszem, nem emel i ük — feleli Rónai Ottó. — Ne­kem legalábbis az a vélemé­nyem, hogy ilyen módon -sok­kal biztosabban lehet a • kis­jövedelmű réteget tanácsi la­káshoz juttatni, mintha „fel­hígítanánk” a mezőnyt. — Hogyan győződnek meg arról, hogy a kérvényben fel­tüntetett adatok megfelelnek a valóságnak? » — A lakásügyi társadalmi bizottság helyszíni szemlét tart a kérvényezőnél. Rengeteg turpisságra fény derül ilyen­kor. Ott se laknak, csak be­jelentkeztek, több helyiség van, mint amennyit feltüntettek és így tovább. Van úgy, . hogy előre küldünk értesítést, mi­kor megyünk szemlézni. No, ilyenkor aztán gyönyörűen elő van készítve minden, ne­héz- rájönni, van-e csalás. Ha­csak be nem jelenti valame­lyik ..jóakarata’ szomszéd, ab- Dan a reményben, hogy ezál­tal majd ő kap előbb lakást. A bejelentést megköszönjük, de a „jutalmat” nem tudjuk biztosítani... — Egyébként — folytatja Rónai Ottó — ha már a kiuta­lásnál tartunk! állítom, hogy nem a lakók kiválasztása a nehéz. Ennél sokkal nagyobb erőpróbát jelen-t számunkra egy ház emelet-ajtó szerinti elosz­tása. Annyi beteg embert, amennyi ilyenkor összejön, még nem látott a világ. Mind­nek orvosi igazolása, hogy ő második emeletnél följebb nem kerülhet... írnak mindenfelé, csak úgy küldik a panaszos le­veleket a legkülönbözőbb he­lyekre. Hogy figyelembe vesz- szük-e? Nem. Vagyis megvizs­gáljuk mégegyszer, igyek­szünk valamiféle sorrendet kialakítani: beteg, betegebb, legbetegebb... Nem könnyű! Egyébként sem könnyű la­kásügyekkel foglalkozni. Jog­talan esetek is bőven előfor­dulnak, például mikor valaki a nagy hangjában bízva jár a tanácsiak nyakára. Vagy az önkényes lakásfoglalók.­Ilyenkor aztán jön a karhata­lommal történő kilalko,Itatás, öt évig nem fogadják el az ilyen önkéntes foglalóktól a lakáskérvényt. De sok az ön­kényes lakáscsere is, a fedek kapják magukat, egy éjszaika alatt átköltöznek. Természete­sen szintén büntetést von maga után, nem beszélve arról, ha kiderül — pénz van a csere hátterében. A VL ötéves terv lakásel­képzelései ? Még nincsenek végleges adatok. De a kez­déshez szükséges összes kisa­játítás megtörtént — tehát az indulás nem lesz rossz. W. Sz. É. A z ember úgy is kaphat ” némi betekintést egy állatorvos mindennapi munká­jába, ha az a szombat délu­tánra megbeszélt időpontnál két órával később kerül elő az ötödik községből. Dr. Ka- kuk Attiláéknál ez korántsem meglepő eset, sőt felesége sze­rint az a különlegesség, ha az ebédből néhanapján nem vacsora lesz. A fehér Skodával érkező állatorvos fiatal, szőke és meglehetősen súlyos egyéni­ség. Harmadik éve dolgozik a berceli termelőszövetkezet­ben, ahová Szabolcsból ér­kezett négyéves gyakorlattal a háta mögött. — Hányadik órája van tal­pon? — érdeklődöm. — Akkor kelek, amikor vi­lágosodik, talán tizenkét órá­ja. Nagy a terület, mert a gazdasághoz öt község tarto­zik és ezekben a háztáji ál- lattállom&nyt is el kell lát­nom. Mielőtt idejött, a termelő- szövetkezetbe, húsz százalé­kon felüli volt a borjúelhul­lás, ami 120 állatot jelentett. A következő évben a veszte­ség nyolc százalék alá csök­kent, tavaly pedig három százalékra, 18 darabra. — Ez. akárhogy is számol­juk, azt jelenti, hogy több mint egy istállóra való bor­jú maradt meg, a három év­vel ezelőttihez képest. Meny­nyi ebből az állatorvos ér­deme? — Nehéz lenne eldönteni. A borjúneveldék biológiailag elfáradtak, rendkívüli módon felszaporodtak beijnük a kórokozók, amelyek tömeges .fertőzéseket okoztak. Ezek­nek az épületeknek a kiikta­tása volt a legfontosabb fela­dat. Javítottunk a vemhes ál­A szokottnál valamivel később jelentkezik az Üttörő- sarok, s őszintén bevallva e néhány nap „többlet” alaposan megnehezíti a válogatást. Nem könnyű eldönteni, melyik levélből idézzünk, hiszen a pajtások lankadatlan szorgalom­mal írják beszámolóikat életük, környezetük alakulásáról, a különféle eseményekről. Am, ha bárki is megfigyelte, minket elsősorban nem annyira a cselekmény, a történet érdekel, hanem az a hang, közvetlen élményszerüség, aho­gyan a levélíró megfogalmazza mondandóját. Ezért is volt könnyű dolgunk, a mostani cikk összeállításakor, melynek élére — éppen az előzőekből adódóan — két romhányi paj. tás levele kívánkozik. DICSŐSÉG VAGY KÖTELESSÉG? „Olyan dologra figyeltünk fel, amit, úgy érezzük, érde­mes megírni az újságnak — írják a romhányi áatalános is­kola harmadikos (!) tánulói. — Nagyon szeretünk olvasni, verset, prózát mondani, haboz­ni... Szinte minden alkalommal megdicsérnek bennünket, mert. nagyon szépen beszélünk. En­nek persze nagyon örülünk! Viszont sajnáljuk, hogy ez nem természetes dolog. Tanár né­ninktől mi azt tanultuk, hogy az embernek nemcsak dicsősé­ge szépen beszélni az anya­nyelvét, hanem kötelessége is! Ezúton szeretnénk megkérni azokat a kisdobosokat, akik egyetértenek velünk, igyekez­zenek ennek eleget tenni és segítsék ebben társaikat is. A szép beszéd elsajátításában na­gyon sokat segített nekünk a bábozás. Akik még nem pó- báikoztak ezzel, lássanak hoz­zá!” SEGÍTENI AZ IDŐSEBBEKEN Ugyancsak Romhányból kaptuk az alábbi levelet is, melynek feladója Fábián Mik­lós, a Cirmi és a Bogáncs őrs krónikása: — Szeretjük és tiszteljük az idős embereket. Az öregek napközi otthonába is gyakran ellátogatunk, műsorral és apró ajándékokkal kedveskedünk nekik. Tőlük tudtuk meg, hogy régen milyen volt az emberek élete... sok, szép régi dalt ta­nultunk tőlük, olyan játékokat is készítettek nekünk, amilye­nekkel régen játszottak a gye­rekek... Nemrégiben nagyon csúszós volt mindenütt az út. Az öregotthon felé lakó pajtá­sok észrevették, hogy az épü­lethez vezető út nincs leszórva. Gyors elhatározás, majd tett következett: felszórtuk végig az oda vezető utat. A nénik, és bácsik nem is tudták, hogy mi voltunk. De nem ez 'a fontos, hanem az, hogy segíteni tud­tunk. Eddig a levél. Jóllehet apró cselekedet, mégis az, hogy ők maguk ismerték-érezték a ten- niakarást, s mindezt nemes egyszerűséggel végezték: már dicséretet érdemel. Jó lenne másoktól is hasonló története­ket hallani! JUTALOM KÉT KONDÉR PAPRIKASKRUMPLI A borsosberényi Szondy György úttörőcsapat ötödikesei most je­lentkeztek először tudósításukkal, íme egy részlet beszámolójukból: — A mi csapatunkban is sok­színű és érdekes munka folyik — írják. — Nemrégiben őrsi járőr- versenyt rendeztünk... A nagy hó­ban az őrsök pontosan és vidá­man birkóztak a feladatokkal, ösz- szesen tizennégy állomás volt* melyeken ügyességi és szellemi feladványokat kellett megoldani: célbalövés, kosárba dobás, trombi- tafűvás, képösszerakás stb. Végül is minden őrs ügyesen megoldotta a feladatokat. . . ezek után az igazi nagy meglepetés az volt, hogy nsíg mi az ifisekkel az akadályversenyen voltunk, tana- raink két kondér kolbászos pap- rikáskrupmlit főztek, amelyet ju­talomként jóízűen elfogyasztot­tunk. Köszönjük tanárainknak és az ifiseknek. PAJTÁSOK A KÖZSÉGÉRT „Kérem, ne haragudjanak, hogy olyan régen nem írtam, de az úttörőmunka bizony le­köti az ember idejét” — kezdi levelét Mihalik Jutka • Mátra- verebélyről, s az elmondottak illusztrálásaként több oldalon át sorolja, mennyi mindent tettek az úttörők az elmúlt napokban. Csupán néhány sor kiragadva: — A XII. pártkongresszus tiszteletére a községnek 12 órát ajánlottunk fel. ennek egy részét a múlt héten teljesítet­tük. A Tolsztoj raj az iskola előtti virágos, fásított kertet kapta. A fiúk a felhalmozott fát hordták a helyére, mi. lá­nyok pedig a rózsákat takar­tuk ki, a fenyők tövét tisztí­tottuk a papírszeméttől. A munka végén összegereblyéz­tük a száraz leveleket és galy- lyakat. JÓZSEF ATTILÁRA EMLÉKEZNEK Kotroczó Róbert nádújfalui tudósítónk neve bizonyára is­merősen cseng már az Üttö- rősarok olvasói körében: nem­csak rendszeresen ír rovatunk­nak, hanem témái egytől egy­ig érdekesek és igen sokrétű­ek. Bizonyítja ezt legutóbb küldött levele is, amelyben Jó­zsef Attila születésének évfor­dulójáról ír, egyebek között: ..A költőről és szép, hazafias verseiről sokat hallottunk már, s jó néhány versét meg­tanultuk. Nagyon szeretjük költeményeit, most tanultuk tőle a Mama című verset... Van egy József Attila-kötetem, amit édesanyámtól kaptam, ő is híres versmondó volt, sok versenyen részt vett. Tőle so­kat tanulok.” TÖBBEKRŐL — RÖVIDEN Sajnos, több levélből nem ált módiinkban idézni, f&y csak rím­szavakban néhányról. Kukucska Erika Vanyarcról a Három nem* zedék napja elnevezésű akció he- lyi tapasztalatairól számol be. inig Ivánfy Mária Pásztóról ;1z úttö­rők társadalmi munkájáról ad hírt. Jankó Tamás e r; meghiú­sult akcióról tudósít, de mint ír­ja „nem tétlenkedtünk, mindenki bejött az isko'ába a tantermek­ben, szertárakban tettünk rendet. Ügy tervezzük, ha az idő jobbra lordul, egyik délután az iskola k.jrnyékct tesszük rendbe.” Sándor Júlia. Csonka Piroska salgótarjáni tudósítóink igen szor­galmasak voltak: három-három levélben számoltak be iskolájuk, a Budapesti úti iskola mozgalmas napjairól, míg Vanó Tímea és Il­dikó a különféle társadalmi mun­kálatokról és a Három nemzedék napja akcióról írtak igen hangu­latosan. Várjuk mindannyluk újabb jelentkezését, és rajtuk kívül tér- mé zetesen mindazok levelét, akik kedvet és vágyat éreznek ahhoz, hogy kisközösségük mindennapi életéről rovatunknak beszámolja­nak. T. L. latok előkészítésén és beve­zettük a csikóboxos elletést. — Az állatorvosi munka egyik legfontosabb fokmérő­jeként emlegetik a borjúel­hullások számának alakulá­sát, de ebben a jó irányú vál­tozásban bizonyára más té­nyezők is közrejátszottak? — Meddő igyekezet maradt volna minden próbálkozás, ha a szakvezetők és a gondozók nem úgy állnak hozzá, ahogy elvárható. Szécsénkén két asszony, Koplányi Ferencné és lánya, Mészáros Pálné két év alatt úgy neveltek fel 600 borjút, hogy mindössze kettő hullott el belőlük. A berceli termelőszövetke­zetben nagy értékű állatállo­mányt tartanak. A szarvas­marha-létszám 1400—1500 kö­zötti és ezenkívül 1X00 anya­juh is van szaporulatával. Nem kömöbös, hogy milyen színvonalú az állatorvosi el­látás. — Milyen megbetegedések fordulnak elő a leggyakrab­ban? — A fertőző betegségek ki­vételével — ezeíe szerencsére ritkák — a legtöbb gondot a tartási • és takarmányozási eredetűek okozzák. Ezek igen kedvezőtlenül hatnak á ter­melésre, a szaporodásra, így jelentős gazdasági károkat idézhetnek elő. Ezek megelő­zése terén komoly előrelépést értünk el. — Milyen állatot lehet egészségesnek tekinteni, ál­latorvosi- szemmel? — Amelyik képességeinek megfelelően termel. Az állat­orvosi munka alapja a meg­előzés, a gyógyítás már . csak későbbi beavatkozás, a na­gyobb károk elhárítására. A hangsúly a megelőzésen van és ebben sokat segíthet a jó összhang az állattenyésztők­kel. — Az állattenyésztési szak­emberek gyakran vetik az ál­latorvosok szemére, hogy le­hetetlen követeléseik, túl szi­gorú előírásaik vannak. Mi erről a véleménye? — Soha nem kívántam le­hetetlent, de lazítani nem le­het. Az állategészségügyi elő­írások valóban szigorúak, de ezek nem öncélúak, hanem az állattenyésztés érdekeit szolgálják. Ezt Bercelen is jól látják, és az eredmények is ezt a szemléletet tükrözik. Ezért nem fordult elő évek óta jár­ványos, fertőző állatmegbete­gedés, és talán egy kissé ez is közrejátszik abban, hogy három év alatt több mint negyven százalékkal emelke­dett a tejtermelés. — A körzethez tartozó köz­ségekben nagy állatállomány van a háztáji gazdaságokban. Nem ró ez túlzott feladatot az állatorvosra? — Bár a nagy létszám — közel ’ száz szarvasmarha, ezerötszáz sertés — hogy csak a fontosabbakat említsem — miatt nem könnyű feladat, de az állattartók értik a dolgu­kat. — Hogyan telik egy napja? Mennyi a napi munkaideje? — Reggel öt-hat óra körül indulok hazulról és végigjá­rom a telepeket, istállókat ezután kerül sor a háztáji gazdaságok beteg állatainak kezelésére, majd délután ugyanez megismétlődik. Na­ponta, ha nincs különösebb esemény, száz kilométert au­tózom. Sürgős hívásra azon­nal menni kell, minden egyéb bejelentésre még aznap. Ez napi 10—12 órás elfoglaltságot jelent. — Mi volt eddigi gyakor­latában a legkülönösebb eset, amihez kihívták? — A szomszéd községben egy gazdának sokat evett a kocája és a tulajdonos drá- gállta a jó étvágyát, mond­ván. hogy túl sokba kerül a tartása. — Ilyenkor mit tesz egy állatorvos? — Igyekszik megőrizni a komolyságát. A mi azt illeti, nem lehet " könnyű feladat. Zilahy NÓGRÁD — 1980. április 18., kedd & Egy állatorvos hétköznapjai I h \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom