Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
Utolsóból. Tavaszi árpa vetését megelőzően keverékműtrágyát szór a termőterületre Kovács Zoltán traktoros a luctalvai. kisbárkányi határban. A nedves időben a szórógépet fokozottan kell ellenőrizni, mert a kiömlőnyilások gyakorta eltömödnek. A hatékonyság érdekében körültekintéssel végzi munkáját. — kj — Szocialista közösség Gazdagodó együttműködés Ä külföldi lapokat rendszeresen olvasó újságíró számára különösén érdekes volt az elmúlt néhány hét: pártunk XII. kongresszusát megelőzően, a tanácskozás napjaiban, de utána is, hazánk a nemzetközi sajtó érdeklődésének középpontjában állt Természetesen a különböző országok különböző pártállású lapjai saját szemszögükből értékelték a budapesti eseményt. A kapitalista sajtó magától értetődően valamiféle szenzációra számított, szerette volna „leleplezni”, de legalábbis saját céljai érdekében „értelmezni” a Budapesten elhangzottakat. Az érdeklődés országunk iránt természetesen sokkal nagyobb a szomszéd és távolabbi szocialista államokiban. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek lapjai egészen más módon foglalkoznak hazánk dolgaival, mint a nyugatiak. Az sem véletlen, hogy a Központi Bizottság beszámolója, Kádár János zárszava és a kongresszus határozata is kiemelt helyen foglalkozott kapcsolatainkkal a szocialista országokkal, azzal a szereppel, amelyet Magyrország ma a nemzetközi politikában játszik. Különös jelentőséget kapott ez az elmúlt néhány hónapban, ami megmutatta a szocialista közösség sokirányú együttműködésének szükségességét. Az a tény, hogy a szocialista országok egy szövetségi rendszer tagjaként élnek, gazdálkodnak, építik jövőjüket, erőt, biztonságot és magabiztosságot kölcsönöz nekik. A hasonló fejlettségi szinten álló tőkésállamokban a világgazdasági válság hatalmas károkat okozott a dolgozók életszínvonalában, a munkanélküliség, a két számjegyű infláció általános. Nem kétséges, hogy a KGST tagországai is megérzik a világgazdaság gondjait-bajait. A legtöbb szocialista országban csökkent a nemzeti jövedelem növekedésének üteme, fokozott takarékosságra van szükség ahhoz, hogy az elért eredményeket megőrizve tovább lehessen lépni. Az együttműködésnek ebben a helyzetben még nagyobb jelentősége van. Elég csak a paksi építkezésre utalni. Ez az atomerőmű igazi közös vállalkozása a szocialista integrációnak. Munkálataiba bekapcsolódott a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia is. Lehetne persze további példákat sorolni, s az is igaz, hogy vannak esetek, amikor még döcög az együttműködés folyamata. A KGST- ben azonban nagy .lehetőségek vannak még kihasználatlanul, s ezek további biztosítékot nyújthatnak az országok fejlődésére. A gazdasági csere, a kooperáció egyre inkább gazdagodik: nem egyszerűen üzletfelek kapcsolatairól van itt szó. A szocialista országok közötti szolidaritás nem szorítkozhat a gazdaság szférájára, s nem is csak a „magas” politikai találkozók ■ szintjén jelentkezik. Visszatérve árra, miként foglalkozott a testvérországok sajtója a pártkongresszussal, ki lehet mondani: a részletes tájékoztatást egész egyszerűen az ottani emberek igénye határozta meg, tudni akarják, hogyan boldogulnak Magyarországon. Az egymás ügyeivel való törődés jelzi az elmúlt évtizedekben kialakult egyre szorosabb kapcsolatrendszer mindennapjait. Érdekel minket, s ez természetes, hogyan élnek barátaink, miképpen oldják meg azokat a problémákat, amelyek számunkra gondot jelentenek. Azaz arról van szó: a magyarok és a más országokban élők is tudni akarják, hogyan épül a szocializmus a szomszédban, mit lehet abból tanulni. Az utazások az emberi kapcsolatok gazdagabbá teszik az államok együttműködését. A szolidaritás értelmezése sokféle lehet. Kádár János zárszavában mindenki számára világosan kifejtette, a magyar kommunisták számára ez azt jelenti: függetlén, szuverén országban élünk és politizálunk, magunk dolgozzuk ki politikánkat. Ez azonban összhangban vgn azzal, hogy elvtársainkkal együttműködünk, hívei vagyunk a testvéri népek tanácskozásainak, konzultációinak, a tapasztalatcserének. Mindez nem sérti, de erősíti szuverenitásunkat. A jelenlegi nemzetközi helyzetben fokozott erőfeszítéseket kell tenni az enyhülés eredményeinek védelmére. a szocialista országok egysége, a szövetségi rendszer szilárdítása fontosabb, mint valaha. Erre a tényre rámutatott a kongresszus határozata is: a védelmi erő nvújtotta biztonság a békés építőmunka garanciája. A szolidaritás sokirá- «„Piriire. V'teitesftése az államok, nének. s az egyes e*-' " “k szám--a is a biztonságosabb, jobb és teljesebb élethez vezető út. Jugoszláv—szovjet gazdasági kapcsolatok Idén a jugoszláv—szovjet kereskedelmi forgalom eléri a hárommilliárd 500 millió dollár összértéket. Ez jelentős emelkedés az elmúlt évi forgalomhoz viszonyítva: a kétirányú kapcsolatok megvalósítása 1979-hez képest csaknem 350 millióvaj nő. A Szovjetunió változatlanul Jugoszlávia legjelentősebb gazdasági partnere. A legutóbbi- gazdasági tárgyalások további kedvező irányt szabtak a következő évekre. Az 1985-ig terjedő öt esztendőben a szovjet fél főleg ólmot, cinket és különböző fogyasztási cikkeket vár Jugoszláviától, míg a jugoszláv fél gépi berendezések és olaj behozatalában érdekelt. Felvetődött az együttműködési és szakosodási szerződések kötésének fokozott igénye is. Például a zágrábi INGRA és a belgrádi UNIONINZEN. JERING vállalat szakemberei a Fekete-tenger-parti üdülő- központ, Szocsi közelében megkezdték egy hatalmas szálloda-étterem kombinát építésének második szakaszát. Megépítik és felszerelik a tervezett, összesen 2500 ágyas szállodákat, éttermeket, a hozzájuk tartozó utakkal és kiszolgáló létesítményekkel együtt. Az új létesítmény méreteire jellemző adat, hogy az első szakasz munkájának — a tervek készítésének — érteke 80 millió dollár vqIL Restaurálják Wartburgot Elkezdték az Eisenach közelében levő ,900 éves Wart* burg-vár restaurációs munkálatait. Előzőleg alaposan megvizsgálták az eredeti falfestés színösszetételét. Újjáalakítják a „koncerttermet” is, ahol Richard Wagner romantikus operáját, a Tannhausert játszották. Először a Moritz von Echwind freskóival díszített falakat újítják fel. Új acélolvasztók Az acélolvasztó-technológiát vezettek be a galati kohászati kombinátban. A négy korszerű acélolvasztó gépsort, amelynek termelése évente 3 millió tonna, az üzem mérnökei tervezték és helyezték üzembe. A modem technológiával jelentős mértékben megnő az ország acéltermelése. Szükség hagyományt bont Sereghajtónak lenni nem valami felemelő érzés. Márpedig, ami a jövedelmezőséget illeti, a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat még tavaly is utolsóként szerepelt a megyék közt felállított rangsorban. S ez nemcsak a kollektív önérzetet tépázza, hanem különösképpen érzékennyé teszi a vállalatot a nyereség tekintélyes részének elvonására. Magyarán arról van szó, hogy lehetetlen "helyzetbe kerül, hacsak nem képes sürgősen , és hatásosan intézkedni a jövedelmezőbb gazdálkodás érdekében. — Ügy tartják, szükség törvényt bont. Valami hasonlóra került sor itt is? — kérdezzük Gecse Istvántól, a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatójától. — A szó szoros értelmében természetesen nem. De igenis szakítottunk olyan évtizedes szokásokkal, hagyományokkal, melyeket csaknem íratlan törvényként tiszteltünk eddig. És ez nem is mindig bizonyult népszerűnek. — Kedvezőtlen adottságú a vállalat, sok apró boltocskát működtet, melyektől nehéz lenne elvárni a jövedelmezőség ugrásszerű nőttét. Mi lesz most ezekkel a kis boltokkal? — Néhány esetben boltösz- szevonásra kerítettünk sort. Volt rá példa, hogy az egyik üzlet ajtajából rá lehetett látni a következő bejáratára, nem indokolt hát, hogy mindkettő működjék. Idén öt-hat' kis boltunkat csukjuk be — szigorúan betartva azonban az előírást, miszerint 500 méteres körzeten belül a vevőnek bevásárlóhelyet kell találnia. Mielőtt azonban ráfordítottuk volna a lakatra a kulcsot, minden esetben öszszehívtuk a környék lakosságát. Magyaráztunk, érveltünk. Nem állítom, hogy éljenzésben, vastapsban .volt részünk, úgy vélem azonban, lassan elcsitulnak a tiltakozás hullámai, az emberek megértik érveinket. — Milyen sorsot szánnak a hetente mázsányj súlyt sem értékesítő húskimérőhelyeknek? — Hús nélkül egyetlen körzet sem maradhat. Ilyen kis forgalom s a helyiségek bérleti díjának jelentős drágulá- sa mellett azonban a heti két-három órát nyitva tartó kimérőket nem érdemes fenntartani. A megoldás: csomagolt hús értékesítése a közeli élelmiszerboltban, s ezl négy helyen kísérleti jelleggel be is vezettük. Az év második telében másik 18 helyen is áttérünk az új módszerre. így legalább nemcsak hét végén jutnak húshoz a vevőig, hanem egész héten át. Külön előnye, hogy csomagolni csakis friss áruból lehet. S az már a kereskedők felelőssége, hogy ne próbáljanak meg visszaélni a vevő bizalmával, azaz ne otthon találja meg a vásárló a hús alá dugott mócsingot. — És ott vannak még a csip-csup üzemi büfék ... — Vannak és lesznek is, mert szükség van rájuk. De az üzemekben is gazdálkodó emberek dolgoznak, meg kell érteniök, hogy nem fizethetünk rá a büfék ipűködteté- sére. Ha igénylik az ellátást, vállaljanak át valamelyest a terhekből is. — De hiszen éppen hasonló áthárítási kísérletek miatt panaszkodnak önök is egyes nagykereskedelmi vállalatokra! Nem érez itt ellentmondást? — Nem. mert az említett esetek mögött, jogtalan haszonszerzési próbálkozások rejlenek, s ebben mi nem szándékozunk partnerszerepet játszani. j— A vállalat történetében először az idén került sor számottevő létszám átcsoportosításra, sőt -csökkentésre is. Hogyan? Hiszen a bolti dolgozók eddig is túlterheltségükre panaszkodtak! — Sok helyen jogosan is. Másutt viszont éppen ellenkező a helyzet. Éppen ezért az egy főre jutó forgalom alapján „benormáztuk” az üzleteke*; — kisebb forgalomhoz kevesebb létszám is elegendő, így 73 millió forinttal több forgalmat 26 . fővel kisebb gárdával bonyolíthatunk le, s ez már egyáltalán nem mindegy! Tavaly még ugyancsak megijedtünk volna, ha ez a 2S, viszonylag kis keresetű emberünk elment volna, idén azonban mást diktálnak a szabályozók is. Néhányan a központtól is távoznak, részint nagyobb üzletekbe, részint kapukon kívülre. A jövőben a sorozatos leltári hiányban vétkesek sem számíthatnak elnézésre. De az eddigitől eltérő következetességet alkalmazzuk a szállítóink iránti magatartásunkban is. Szakítva a szokásjoggal és a hagyománytisztelettel, ezután azoktól a szállítóktól vásárolunk, akik nagyobb árrést biztosítanak. — Mindez elég szigorúan hangzik. — Nem tartom hibának a szigort, ha az ellátási körzet és saját dolgozóink érdekének érvényesítéséről van szó. Boldogulni, s az eddigiektől többet nyújtani csakis akkor tudunk, ha feladatunknak hatékonyabban teszünk eleget, gazdálkodásunk jövedelme, zőbbé válik. Szendi Márt* Először úgy volt... Novéken ex atomenergiáért Múlt évi történetet hallottam a minap. Pakson, az atomerőmű építésének egyik, főművezetője megkérdezte: „Honnan erkezett ez a szerkezet?” Mátranovákiak csinálták;- „Hát akikor, mindenféle újabb méricskélés nélkül tegyétek a helyére!” Ügy gondolja? „Ahogy mondtam.” Mesélem a „sztorit” Molnár Mihálynak, a Ganz-MÁ- VAG mátranováki gyáregysége igazgatójának, s kérdem: — Mi végett bíznak meg ennyire magukban? — ... Ezt ugyan — tárja szét karját — másoktól kellene megkérdezni, de szerintem jó, precíz gyártmányaink érdemesítettek erre. Köztudott: az atomerőmű építéséhez nem akárki szállíthat. Külön bizottság jelölte ki azokat a vállalatokat, amelyek eleddig is jó hírnévre tettek szert. így kapta meg a Ganz-MÁVAG a felkérést az acélszerkezetek legyártására, melyek nagy szilárdságú, hihetetlen vastag acélból, különleges technológia alkalmazásával állíthatók csak elő, speciális munkafolyamatok sokaságával. S ez érthető: a nukleáris energia „fékentar- tása” különös figyelmet érdemel. — Először úgy volt — emlékszik Molnár Mihály —, hogy a „paksi széria” valamennyi elemét a budapesti törzsgyárban állítják elő. Később azonban olyan döntés született, hogy e feladatot nekünk, mátranovákiaknak kell teljesíteni. — Hihetetlen fontos munkát, kezdő gyáregységre bíztak. .. — ... Régen kinőttünk már a gyerekcipőből, pedig még csak tizenegy esztendeje vagyunk itt a faluban. Eddigi tevékenységünk eredménye, hogy minden szinten alkalmasnak tartottak bennünket a magas követelményeket támasztó munka elvégzésére. Mondjam,- hogy az általunk legyártott magyar és jugoszláviai Duna- és Tisza-hidak, a prágai metróhoz kiszállított szerkezetek osztatlan elismerést váltottak ki a megrendelőkből. . .? Vagy, hogy óriás méretű és teherbírású öntödaruink sikerrel üzemelnek Dunaújvárosban és a Lenin Kohászati Művekben. .. Mások által is felnőttünk már a legbonyolultabb feladatok megoldására. A Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységéből tavaly 830 tonna acélszerkezetet szállított Paksra, idei megrendelésük 603 tonna, de tudják már azt is — hiszen a roppant bonyolult munka tervezése óramű pontossággal történik, hogy 1981-ben még 800, és nyolcvankettőben újabb 700 tonnányi gyártmány leszállítása lesz a feladatuk. — Bírják majd? — A tavalyi atomerőműszerkezeteket terven felül készítettük el. Igen, hiába néz rám kérdőn, ezt a hihetetlen nagy munkát kénytelenek voltunk minden más után csinálni. Hiszen valamennyi termékünk: a víztornyok, a futódaruk, s más berendezések igencsak nagy népgazdasági igényt elégítenek ki. Azokat — Pakstól függetlenül — szintén határidőre, jó minőségben kellett legyártani. Persze. felsőbb szintről „felmentést” adtak, miáltal szabadon gazdálkodhattunk a túlórákkal, s kaptunk megfelelő pénztámogatást is. — Pedig — tudom — a múlt évet rekorderedménnyel zárták. S a 830 tonna még fölötte.. . — Már ennyire is képes a kollektívánk. Igaz, dolgozóinknak hihetetlen erőfeszítésébe került az ígéret: hogy részünkről Pakson minden rendben lesz, megtartása. Éjt nappallá téve munkálkodtak, a szó legszorosabb értelmében. Persze, hogy mindez így sikerült, nemcsak rajtuk múlott. Ha nem lett volna jó, folyamatos az anyagellátás, ha nem tudtuk volna a munkát kifogástalanul megszervezni, bizony most hallgathatnánk. De, megismétlem: azért végül is, minden az embereken múlott. A rendkívül nagy, s igen fontos „pluszmunka” láttán mozgósította a dolgozókat a párt-, a KISZ- es a szakszervezet, s ajánlottak fel soron kívüli segítséget a szocialista brigádok tagjai. Igaz, említi az igazgató, kerestek havonta nyolc- meg kilencezex forintokat, de nem volt, aki ezt sajnálta volna tőlük, — Nem fáradt ki a. gárda? — ... Idei első negyedéves tervünket jelentősen túlteljesítettük. Az atommáglyát körülölelő „dobozok”, amelyek 45 milliméter vastag, különleges acélból készültek, már Pakson, a helyükön vannak. Bár méretük egyáltalán nem mondható monumentálisnak — ellenkezőleg! —, az egyik súlya meghaladta a 12, a másiké a 15, az utolsóé pedig a 19 tonnát. A tartógerendák métere is majd egy tonnát nyom És: az átvevők csak a szabványban meghatározott tűrés alsó határáig engedélyeznek eltérést. Kemény, pontos, nagy fegyelmet és tudást igényló munka folyik Mátranovákon. — S mit hoz ez a Ganz „konyhájára?” — A szerkezetek kilójáért 65—70 forintot kapunk. Bent, a hatalmas gyártó- csarnokban paksi acélgerendákon szikráznak a hegesztőautomaták. .. Karácsony György NÓGRÁD — 1930. április 9., szerda 3 I
