Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
* A tanácsi kirendeltség falán emléktábla idézi a múltat A 82 esztendős Szandál Józsi bácsi a padlásról hozza szaladva a meszelőt, seprőt a takarításhoz. Kerekes Józsi portáján már együtt áll az építőanyag, csak a jó időt várják az otthonteremtéshez E lébe mentünk a herencsényi húsvét- rek... Most, hogy magamra maradtam, mert nak, s amint mentünk, rá kellett jön- a feleségem nemrég elhunyt, szegény, még nünk — jócskán utána járunk már. jobban érzem ezt. Ö is pávakörös dalos volt... Néhány éve a helybeli gyerekek egy aika- A dalos asszonyok vitték a Szent Mihály tolómmal még kihajtották a „kiszit” a hegyig, ván jó darabig a temetőbe... s ott azután annak rendje-módja szerint Húsvét, a húsvéti ünnepi készülődés a meg is gyújtották a csúf szalmabábut virág- megújulás, a tavasz ünnepe is, ezért inkább vasárnapján. De ennek jópár esztendeje. arról beszélnek a herencsényiek milyen volt réUtoljára valamikor negyvenhétben-negyven- gen a készülődés, s milyen az ünnep. Nagypénnyolcban volt Herencsényben „hivatalosan” teken hajnalban a patakra mentek a fiais — kiszihajtás. S akkor talárt ugyanúgy tatok, ott azután találkozott az is, aki naénekeltek, mint a régi Honttal határos vidé- gyón szeretett volna. A vízben megmosdotkeken, a Cserhát völgyében a múlt időkben tak, mert a holló is akkor mosdatta a fiát mindenütt: „Haj ki kiszi, Idszőce, a másik azért, vagy me'! J hiedelem úgy tartotta — határba. Gyere be sódar, a mi kis kamránk- szép, egészséges, fti ge lesz az, aki akkor á ba., Kivisszük a betegsíget, behozzuk az patakban fűzi1 ala' „■ megmossa magát, vagy egíssíget. Haj ki kiszi, haj". lovát, de haza „ vittek a vízből a kisebb Mit lehet ehhez hozzátenni? Benne van gyerekeknek. „Jó volt ótvar ellen”. Szokás ebben minden, ami a rossztól való szabadu- volt barkát is nyeletnl a kis gyerekekkel, lást. a jó elérését Illeti. Ezt a vidéket úgy hogy a torokfájás elkerülje —, de ezen már ismerte Manga János, Vas Lajos, mint a jó régen csak mosolyognak még a hagyosaját tenyerét, vitte innen a dalt leírva-kot- mányőrző pávakörös asszonyok Is. Inkább tázva, hangszalagra rögzítve, de vitték ma- énekelnek. Amint a megalakuláskor, az első guk a herencsényi híres-neves dalosok is — fellépéskor itt Herencsényben, azon az emlérádlóba, televízióba. A helybeli „pávásokkal", kezetes öregek napi ünnepségen, ahol előképviseletükben Hever Józsefné (H. T.), Szán- szőr léptek fel, s ahol még a hetvenöt eszdai József és Bartus Józsefné (Józsi bácsi tendős „Szabó Pista is táncra ugrott”. De őrlánya) pávakörössel, s aki ebben az ünne- zik a népi meséket is, sőt, tovább is adják pet megelőző találkozóban bennünket segí- annak, aki kíváncsi arra, milyen volt a szótett, a herencsényi születésű cserhátsurányi rakozás a televíziómentes időkben? Szandai tanácsi vb-titkárral, Szalai Istvánnal emléke- Józsi bácsi lánya, Bartus Józsefné és unokázünka hűsvét szokásaira, a pávakor legszebb ja a tizenegy észtendős Petrovecz Laci Pászéveire, a népi kultúrát megőrző lelkes kis cső- tón, Salgótarjánban is mondott már herenport megalakítójára, Bacskó József tanítóra. csényí, környéki népi meséket: a szépen szóvolt, aki összefogja a népet, aki elhitette ló muzsikáról, a fonólányokról, a favágókról, velünk, hogy régi dalainkra, citerás zenénk- a 'kecskéről, a madarászásról, a papról meg re a mai élet is kíváncsi, "így alakultunk a nyúlról, a papról és a cigányról... Foiymeg, éppen évtizede” — mondják. Ma Le- tatni hosszas lehetne. deczki Istvánná a vezetőjük, s bár az utób- „Fecskét látok, szeplőt hányok”. Ilyenkor bi időben megcsappant a szereplés száma, járta a mondás. Húsvét előtti vasárnapon, a javában készülnek az áprilisi öregek napjá- virág vasárnapján sok kézben látni a barkát, ra, ahol újra fellépnek mindnyájan. A már de mostanában már az is előfordul, hogy említetteken kívül ki még? Bartus Jánosné, élelmes pestiek (?!) árulják a községekben, Oláh Bertalanná, Bednár Istvánná, Szalai falvakban a tavasz, az ünnep virágát. Ilyenlstvánné, Tácsik Jánosné, Hévér Józsefné kor járta a komatál is, igaz nem a saját lá(V. R.), Horák Istvánné, Vraskó Andrásné, bán, vitték a sok finomságot, a húsvéti faHorák Józsefné — és a citerás férfiak, a he- latokat komának, komaasszonynak faluszerrencsényi hagyományőrzők. Talán az utolsók. te, s viszik még ma is, A locsolás meg egyeMert a fiatalok közül nem találnak köve- nesen bögréből ment, a lányok megvetették tőkre. Nincs mindenütt így, környező orszá- a lábukat, sivalkodtak, de annyira azért gok fiataljai, KISZ-esei maguk- kezdemé- nem, hogy végül locsolatlan maradjanak, nyezik a népi kultúra mentését, múltból a Nagy szégyen lett volna. Pipiskét sütöttek, mába átvételét-fejlesztését. Tudják: a köz- kocsonyát ettek, túrós lepénnyel —, ebben vetlen, egykor volt ősök kultúrájának isme- ma sem változott a szokás. „Csomóstól” járrete nélkül önmaguk Ismerete, önmaguk tak a legények, férfiak locsolni, ez a szokás megbecsülése sem lehet teljes... De hát, ez megmaradt ma is, csakhogy finom kölnit máskorra való gondolat. Nézzük inkább, mi- hintenek lányra-asszonyra Herencsényben is. lyen a mai, milyen volt a régi húsvét He- S „köszörülnek” a dalosok-is, mert, mint rencsényben? mondják: az öregek napját legjobb lenne A dalosok nem csak énekelni, emlékezni is áprilisban megünnepelni, itt a művelődési tudnak. Szandai Józsi bácsi (82 évesen úgy házban. A május már az esküvők hónapja, szalad, mint a fiatalok) azt mondja: — Ügy T. Pataki László vagyunk mi „pávások”, mint az édestestvé- Kép: Kulcsár József László János egyike a nyúlte- nyésztőknek, ha a gond sok i* a húsvéti tapsifülesekkél, érdemes velük foglalkozni! Bacskó Józsefné udvarán is szőttesek száradnak. Ilyenkor ennek van a rendje Mit ér az ünnep barátok, rokonok nélkül? A komatál ilyenkor körbejár, a pávakörösök is A kút, a locsolóvíz lelőhelye már csak a lányok titkait őrzi. A szagosvíz helyett ők is viszik egymáshoz az enni-, innivalót a finom parfümöket kapják , I
