Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-06 / 81. szám

A hét három kérdése Mi lebet az igazság a teheráni túszügy ameri. kai—iráni „nyilatkozat* háborújában”? Egy hét alatt vagy két tu­catnyi nyilatkozat és ejlen- nyilatkozat hangzott el Washingtonban és Teherán­ban (meg az üzenetközvetí­tést végrehajtó Svájc főváro­sában, Bemben) arról, hogy az USA ismét követelte a túszok szabadon bocsátását, Irán pedig megint megszabta feltételeit. Először az amerikai üzene­tek címzettjeit, illetve küldő­it illetően voltak állítások és cáfolások: Khomeinihez is érkezett üzenet? Az elnök küldte, vagy csak a külügy­minisztérium? Aztán az üze­netváltás tartalmáról szóltak ellentétes híresztelések: Car- ter engedékenynek bizonyult vagy — éppenséggel új fe­nyegetéseket intézett az iráni vezetők címére... Az iráni válaszok körül is teljes a bi­zonytalanság: valóban kilá­tásba helyezték volna, hogy a teheráni amerikai túszokat kiveszik az iszlám diákok ke­zéből és a forradalmi tanács fog értük felelősséget vállal­ni? S, ha igen, akkor ez azt a lehetőséget tartogatja, hogy Irán egy szép napon vissza­szolgáltatja a túszokat Ame­rikának? Mindez csak leegyszerűsí­tett sommázata a tömérdek hímek és cáfolatnak, amint­hogy az iráni belső erőviszo­nyokról is csupán egysíkú kép alakul ki, ha valaki Khomeini és a köztársasági elnök, Baniszadr szembenál­lását feltételezi. Persze tény, hogy az Iráni Iszlám Köztár­saság kikiáltásának első évv fordulóján a teheráni tömeg nagy része Baniszadr beszé­dét tiltakozó közbekiáltások­kal zavarta meg, míg tetszés- nyilvánítással kísérte az aja- tollah üzenetét, amelyet a főpap fia elvasott fel, Khomeini szerint Carter hiá­ba tanúsít megbánást az USA által a múltban elkövetett hibák miatt, az Irán elleni bűncselekmények miatt, ha közben továbbra is védel­mébe veszi a sahot. Az aj a. tollah üzenete az iráni nép fő ellenségének változatlanul az Egyesült Államokat jelöl­te meg. S itt említhetjük meg, hogy Khomeini a Leonyid Brezsnyevhez intézett távira­tában szintén említést tett az USA-nak Irán elleni fenye­getéséről. (Az ajatollah vála­szolt a szovjet államfőnek az iráni évforduló alkalmából küldött jókívánságaira.) Hogyan áll az amerikai elnökválasztási verseny­futás az újabb előválasz. tások után? Bár még két hónap van hátra az amerikai „pri- mary”-k, az előválasztások befejezéséig, gyakorlatilag már eldőlt, hogy Cartemek lesz a legtöbb voksa a de­mokrata párti elnökjelölő konvención, az ellentáborban pedig, a republikánusoknál, Ronald Reagennek. A héten Kansas és Wiscon­sin államokban 'újra csak Carter győzött Kennedy el­lenében, illetve Reagen An­derson ellen. A demokrata pártiak 2:1 arányban szavaz­tak Carter elnökre, mint el. nökjelöltre, így aztán tovább nőtt Carter előnye a már megszerzett voksok tekinteté­ben, Kennedynek 70—75 szá­zalékos győzelmeket kellene aratnia — sportpyelven szól­va: „zsinórban” —, a hátra­levő előválasztásokon, hogy utolérhesse. Ami pedig már kizártnak látszik.... Ugyanígy állnak a dolgok a köztársaságpárti táborban: Reagan szintén behozhatat­lan már.' Ezek szerint november 4- én, az elnökválasztás napján Carter és Reagan méri össze erejét, most már az elnöki tisztségért, a Fehér Ház bir­toklásáért? Igen, hacsak valami szen­zációs fordulat vissza nem lépteti akár az egyiket, akár a másikat, akár — mindket­tőjüket Ha Cartert — mond­juk — a túszügyben olyan kudarc éri, ami politikájának teljes csődjét bizonyítja, vagy ha — ismét csak feltevés ez Amerika belső gazdasági helyzetében jelentkeznek nem várt és már el nem viselhető gondok-bajok, akkor nem le­hetetlen, hogy bedobja a tö­rülközőt. Hiszen ezt tette a vietnami háború okozta cső- dött, elismerve annak idején a demokrata Johnson elnök is. A másik oldalon pedig még mindig nincs 100 százalékig kizárva, hogy Gerald Ford, a korábbi elnök, jóllehet úgy nyilatkozott, hogy nem vál­lalja az elnökjelöltséget, még­iscsak fellép és valamilyen rendkívüli helyzetre hivat­kozva a republikánus párt élére áll. Különben azonban az elő­választások versenysorozata már lefutottnak látszik... Milyen eredményt i hozott kilenc afrikai ország lu­sakai csúcstalálkozója? Idestova két évtizede már, hogy Afrika népei sorra-rend- re megtanulni kénytelenek: nem minden a függetlenség kikiáltása, a saját zászló, az önálló parlament, az abból létrehozott kormány. A szu­verenitás fontos eleme a gaz­dasági függetlenség! Lusakában, Zambia fővá­rosában a héten kilenc afri­kai ország vezetői gyűltek össze, hogy éppen a gazdasági függetlenségük megteremtésé­nek stratégiáját próbálják ki­dolgozni. (Zambiáról tudnivaló, hogy valaha Észak-Rhodesiának hívták, szomszédja is a most függetlenné váló Zimbabwé- nak, korábbi nevén Dél-Rho- desiának, illetve Rhodesiá­nak). Angola, Botswana, Mozam- bik, Tanzánia, Zambia, Zim­babwe és Szváziföld állam- és kormányfői, valamint Ma­lawi és Lesotho miniszterei közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben a kilenc ország szo­rosabb gazdasági együttmű­ködését s a Dél-Afrikától va­ló gazdasági függőségük csök­kentését irányozták elő. Fej­leszteni kívánják egymás kö­zött a közlekedést, a szállí­tást, a távközlést. Elfogadták a térség ipari és energetikai fejlesztési tervét. Egybehan­golták oktatási és tudományos programjukat. A mezőgazda­ság terén állategészségügyi intézkedésektől kutatóinté­zetek létrehozásáig szintén megtalálták az együttműkö­dés formáit. Észre lehet venni, hogy a térség gazdasági integrációjá­nak létrehozásához a lökést most Zimbabwe függetlensé­gének kikiáltása adja meg. Az új Salisbury kormány-pe- dig több területen próbálja az új ország gazdasági alapjait megteremteni. A brit nemzet­közösséghez csatlakozik po­litikailag, míg gazdaságilag a Közös .Piachoz közeledik, an­nak úgynevezett „társult ál­lama” lesz. Ennek mintegy el­lensúlyozására keresi a kap­csolatokat az afrikai orszá­gokkal, hogy kialakuljon Fe- kete-Afrika gazdasági integrá­ciója is. Pálfy József Szadat vádol Szadat egyiptomi elnök egy izraeli lap pénteki számában közölt nyilatkozatában konkré­tumok nélkül elmondta: a jö­vő héten Washingtonban „bi­zonyos alternatívákat” fog elő­terjeszteni azzal a céllal, hogy kimozdíthassák a holtpontról az úgynevezett palesztin autó. nómia-tárgyalásokat. Szadat, aki jövő héten találkozik Car­ter elnökkel, előre leszögezte, hogy „Begint és Izraelt terheli a felelősség”, ha az autonómia­tárgyalásokat nem fejezik be eredménnyel a május 26-i ha­táridőre. Begin izraeli miniszterelnök április közepén utazik Wa­shingtonba, hogy tárgyaljon az amerikai vezetőkkel. Az Izraeli rádió washingtoni tudósítója úgy értesült, hogy Szadat nem fog találkozni Beginne] Washingtonban, mert, az eredeti terveitől eltérően, nem marad az Egyesült Álla­mokban az izraeli miniszter- elnök odaérkeztéig. A tudósító szerint Begin egyébként is fe­leslegesnek tartja az „autonó­miával” kapcsolatos további javaslatokat, mivelhogy ezek „túllépnék a Camp David-i megállapodások kereteit”. Ünnepségek felszabadulásunk 35. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) — Szabadságunk és függet­lenségünk születésének 35. évfordulóján büszkeséggel tölt el bennünket, hogy for. radalmi pártunk vezetésével magabiztosan haladunk nagy nemzeti célunk, a fejlett szo­cialista társadalom megvaló­sításának útján. Szilárd meg­győződésünk, hogy dolgozó népünk — a • nehezebbé vált körülmények között is —, a XII. kongresszus határozatá­nak szellemében m’egoldja- megvalósítja az elkövetke­zendő években előttünk álló feladatokat. — Hiszünk ügyünk győr zelmében, mert együtt hala­dunk a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országok, kai, a haladás, a béke min­den hívével. Felcsendültek a Himnusz hangjai, és eközben a Város­ligetben elhelyezett lövegek díszössztüze — 16 díszlövése — köszöntötte hazánk fel- szabadulásának ünnepnapját. Kisvártatva — az Ajtósi Dü­rer sor irányából — megkez­dődött a magyar néphadse­reg fegyveres erőinél szolgáló legjobb harcosok és parancs, nokaik jubileumi ünnepi se­regszemléje, a díszegységek — történelmi katonai in­dulókkal kísért — felvonulá­sa. Katonák, határőrök, mun­kásörök sokasága nagyszerű fegyelemről és a harci techni­kai eszközök kezelésében el­sajátított magas fokú szakér­telemről tett tanúbizonysá­got a mintegy háromnegyed órára programozott díszszem­lén. A gyalog felvonuló alegy­ségek díszmenete nyitotta a sort. Az élen 50 ifjú dobos­ból álló díszszázad haladt: a magyar néphadsereg közpon­ti zenész-tiszthelyettes iskola növendékei, a holnap kato­nazenészei. őket néphadsere­günk tisztikarának képvise. lói követték. Nyomukban a — most fennállásának 30. év­fordulóját ünneplő, Vörös Zászló Érdemrenddel kitünte­tett — Zrínyi Miklós Katonai Akadémia ünnepi öltözetű zászlóalja menetelt. Ezután Is­mét fiatalok jöttek: a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatóinak díszzászlóalja és -százada. Mögöttük vonultak a magyar néphadsereg tiszt­helyettesképző bázisainak hallgatói, majd a rajparancs­noki díszzászlóálj és a 32 év­vel ezelőtt alakult budapesti őrezred fiataljai következtek. A téren végigvonulok sorát a BM Határőrség és a Mun­kásőrség diszzászlóalja foly­tatta. A különböző díszalakula­tok élén mindenütt a csapat- zászlót vitték, a katonai be. csület, a hazához való hűség, a magas fokú katonai köteles­ségteljesítés, a dolgozó nép­pel való eltéphetetlen kap­csolat szép szimbólumát. A gyalogosok után — mi­közben a liget fölötti légtér­ben megjelentek a helikopte­rek és a repülőgépek —, a felvonulók menetében harc- járművek dübörögtek. A dí­szelgő repülőkötelékek élén MI—24 típusú harci helikop­terek repültek, amelyek első ízben vettek részt katonai díszszemlén. Ezek a helikop­terek kiváló manőverezőké­pességükkel, nagy tűzere­jűkkel, páncélozottságukkal a szárazföldi csapatok közvet­len légi támogatásának haté­kony eszközei. A tér fölött elrepülő helikopterből — rá­dión — mindenki számára hallhatóan tettek jelentést a honvédelmi miniszternek. A MI—24-esek után a levegőben a közepes MI—8*as helikop­terek repültek. A díszszemle eseményei pár­huzamosan folytak a földön és a levegőben. A gép-, illetve harcjárművön felvonulók élén a íejvédős, terepszínruhás ej­tőernyősök haladtak nyitott GAZ-kocsikon, majd a lánc­talpas lövész harcjárműveken és a páncélozott szállító harc­járműveken vonult fel a gé­pesített lövészdíszezred. . Ha­gyományos és modern önjáró lövegekkel gördült végig a té­ren a tábori tüzérdíszezred. A rakétadíszezred élén a sorozatvetők, a második világ­háború legendás hírű „katyu- sáinak” modern, önjárós tí­pusai haladtak. Gumikerekes szállító-indító berendezéseken gördültek a térre a harcászati rakéták, amelyeket csapataink legnagyobb hatótávolságú, leg­nagyobb tűzerejű eszközei, a hadműveleti-harcászati raké­ták követtek. , Közben a levegőben az el­fogó vadászgépek kápráztat­ták el a nézőket. Első alka­lommal jelentek meg a vál­toztatható szárnyállású, a hangsebesség több mint két­szeresével repülő MÍG—23-as típusú vadászrepülők. A lég­térben elsuhantak a MÍG— 21-es deltaszárnyú szuperszo­nikus védővadász-repülők is. Páratlan élményt jelentett a kétszeres hangsebességgel suhanó elfogó vadászgépek bravúros teljesítményű mű- répülő-bemutatója. Három gép kis magasságban érke­zett a felvonulási tér fölé, azután függőleges irányba fordulva, majd háton repül­ve rózsa alakot formáltak pár pillanatig az égboltra, s több ezer méter magasra röppen­ve tűntek el a felhők között. A földön sem volt egy pil­lanatnyi szünet sem, a Dózsa György út kövén a csapat­légvédelmi rakéta tüzér, majd honi légvédelmi rakétatüzér díszezred gördült végig. A Pajzs ’79 gyakorlaton már megismert T—55-ös, valamint az ennél is korszerűbb T—72- es típusú harckocsik zárták a harcjárműveken felvonulók sorát. A jubileumi katonai dísz­szemle a magyar néphadsereg 400 tagú egyesített katonaze­nekarának — ezüst díszöves, fehérkesztyűs zenészeinek — díszelgésével ért véget, át­adva a teret a fiatalok fel­vonulásának. A díszszemle végeztével Kádár János üdvözölte a dísz­egységek parancsnokait, gra­tulált a nagyszerűen sikerült katonai parádéhoz. Néhány percre elcsendesült a tér. Pásztor György, a KISZ budapesti bizottságának tit­kára lépett a mikrofonhoz, • a főváros, valamint az ország ifjúkommunistái, > fiataljai nevében köszöntötte a párt és a kormány vezetőit, a ven­dégeket, a főváros ünneplő lakóit. Méhes Lajos beszéde Ezután Méhes Lajos, az MSZMP.. Politikai Bizottságá­nak tagja, a Budapesti Párt- bizottság első titkára mon­dott beszédet. — . Az MSZMP Központi Bizottsága és budapesti bi­zottsága, valamint kormány­zatunk nevében örömmel kö­szöntelek benneteket hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulóján, a magyar nép tör­ténelmének legnagyobb ün­nepén — mondotta bevezető­ben Méhes Lajos, majd így folytatta: — Mi bennetek köszöntjük a tavaszt, saját ifjúságunkat, s bennetek kö­szöntjük a jövőt. A fiatalok nagyszabású po­litikai demonstrációja — amely nyílt állásfoglalással juttatta kifejezésre a felsza­badító Szovjetunióval való testvéri barátságunkat, a fia­talok elkötelezettségét. szo­cialista céljaink, az ország előtt álló feladatok megvaló­sításában — az Intemacioná- lé hangjaival ért véget. A hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek és meg­emlékezések. amelyek már na. pókkal ezelőtt megkezdődtek az ország városaiban és fal­vaiban tovább folytatódtak a pénteki, április 4-i rendezvé­nyekkel. 4 Több megyeszékhelyen ezen a napon tartották meg a me­gye központi koszorúzás! ün­nepségét. A megyei párt-, ta­nácsi és társadalmi szerveze­tek vezetői, a fegyveres testü­letek, az üzemek, intézmények, termelőszövetkezetek képvi­selői Debrecenben, Kaposvá­rott, Pécsen, Szegeden ünne- oélyes keretek között megko­szorúzták a szovjet hősi em­lékműveket. Szombathelyen a koszorúzás! ünnepséget a fel­szabadulási emlékműnél 1350 új KISZ-tag fogadalomtéte­lével kötötték össze. Koszorú­kat helyeztek el a hazánk fel. szabadításáért elesett román harcosok emlékművénél, il­letve sírjainál is Szegeden és Debrecenben, valamint a bol­gár hősök emlékművénél a Somogy megyei Csurgón és Somogycsicsón. Az országban utolsóként, 1945. április 4-én felszaba­dult falu, a Vas megyei ,Ne- mesmedves felszabadulási emlékműnél a megye, a kör­mendi járás, valamint Szent- gotthárd vezetői és dolgozói helyezték el a megemlékezés és a hála virágait és koszorú­it. Az emlékünnepségeken mindenütt részt vettek a fel- szabadulás évfordulója alkal­mából hazánkba érkezett testvérterületi küldöttségek. Nagygyűlésekkel, emléktú­rákkal, változatos kulturális és sportrendezvényekkel ün­nepelte a felszabadulás napját az ország ifjúsága. Felszabadulási emlékművet avattak a Békés megyei Szeg­halmon, ahol Makrisz Aga­memnon Kossuth-díjas szob­rászművész négy és fél méter magas bronzból készült nőala­kot ábrázoló szobrát, valamint a Bács-Kiskun megyei Gara községben, ahol Szatmári György szobrászművész több alakos szoborkompozícióját leplezték le a felszabadulási ünnep alkalmából. Fogadás az Országházban Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából pénteken este az Orszácház­ban fogadást adott a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa. A fogadáson részt vett Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Gáspár Sándor, Ha­vasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly, és Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint Brutyó János, a Központi El­lenőrző Bizottság elnöke. Ott volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a Minisz­tertanács számos tagja, a po­litikai, a gazdasági és a kul­turális élet sok más vezető személyisége, a termelőmun­ka számos kiváló képviselője, továbbá a budapesti diplomá­ciai képviseletek több vezető­je és tagja is. A szívélyes, baráti hangula­tú fogadáson Losonczi Pál köszöntötte a megjelenteket. Zászlólevonás Szombaton délelőtt a Parla­ment előtti Kossuth téren ün­nepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással le­vonták a Magyai’ Népköztár­saság állami zászlóját, amely hazánk felszabadulásánál« 35. évfordulója tiszteletére lengett árbocán. Ugyancsak katonai tisztelet- adás közepette vonták le a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zász­laját a gellérthegyi felszaba­dulási emlékműnél. V"n> # 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom