Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

N Meditációk a tehetségről Kemencéktől a vörössarokig „Minden oktatási formá­ban nagy gondot kell fordítani a tehetségek felkarolására, segítésé­re.” Az MSZMP XII. kong­resszusának határoza­tából Minden közösség — az is­kolaközösség is — csak úgy maradhat fenn. ha megte­remtik a közösség fprmáit is. Mert a formáknak kö­zösséget alakító és megtartó ereje van. ygyanakkor lép- ten-nyomon érezzük, meny­nyire műveletlenek va­gyunk az emberi érintke­zésben. Ez a műveletlenség gyakran már az iskolában kezdődik, vagy ha nem, folytatódik. Nincs ezen sok csodálkoznivaló, hiszen például a pedagógusoknak általában csak a szaktárgyi tudásról szóló okmányt nyomják a kezébe, de hogy milyen ember, az nincs ben­ne a diplomában Márpe­dig a pedagógia emberszere­tet is! Amennyi haszonnal járhat a szaíktárgycentri- kusság, annyi kárt is okoz, ha kizárólagossá válik. A lényegről ■ tereli el a figyel­met, az emberről. Pedig minden ember egy világ. (Benne van a neveléselmé­letben.) Meditációkról lesz szó, a tehetségről, miért kezdtük ezt a közösséggel? Mert az igazi tehetség igazán csak közösségben bontakozhat ki. Amelynek egyébként leikévé válhat. Félreérté­sek elkerülése végett, egy­általán nem feltétlenül a „jótanulókról” van szó. Az értelmes, pláne a szorgal­mas, és a tehetséges nem azonos fogalmak, bár le­hetnek közös vonásaik. A tehetséggondozás személyi­ségfejlesztés, azaz . nevelés kérdése. Attól függ, meny­nyire hatékony a nevelő­munka egy iskolában. Vi­szont a tehetség csak ma­gas erkölcsi normák függvé­nyében bontakozhat igazán, s arra kell törekedni, hogy a közösségi erkölcs legyen a szokás. Dehát ki a tehetséges? Bfi a tehetség? Meditálunk raj­ta a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban és Szakközépiskolában, a város legrégibb középiskolájában. Lehet, sőt bizonyos, hogy nem adunk teljes választ Inkább a kérdésen való gondolkodás iránti igény fel­keltése ezúttal a cél. Mert gyönyörű kötelességről van szó. „Mind naggyá legyetek” — írta Jevtusenkó, a költő. Lehetséges ez? — Minden ember egy le­hetőség — jegyzi meg Csik Pál igazgató. — Ezt maga a gyerek sem ismeri fel, ha nem teremtünk rá alkal­mat Ügy gondolom, a te­hetség alkotóképesség, új minőségi kategória. Az a te­hetséges, aki az emberi te­vékenység valamely szfé­rájában eredetien, önállóan alkot, vagy adaptál, ki tud emelkedni. Azok is tehetsé­gesek, akiknek manuális képességük van, magas szinten. Szerintem a tehet­ség nem ritka, hanem tö­meges jelenség, minden egészségesen fejlett em­berben sajátos lehetőség van. A pedagógusnak a szülővel együtt időben kell felis­mernie a gyerek képessége­it hajlamait annak érde­kében, hogy önálló gondol­kodást és munkát igénylő feladatokkal láthassa el. Miért fontos ez? Egyrészt, a személyiségfejlesztés mi­att Aki átélheti az alkotás örömét, annak növekszik az önbizalma más területeken is, színesebben bontakozó egyéniség jön létre, önma­gában bizó személyiséggé válik. Másrészt egy nyers­anyagszegény országban nagy energiatartalékunk az emberi képesség. Tehát a nemzettel szembeni köte­lesség, hogy egyetlen te­hetség sem kallódjon el. Meglopja a nemzetet az a szülő és pedagógus, aki hagyja elkallódni a tehetsé- séget. A mai iskola egyik leg­alapvetőbb feladata a tehet­ség tényleges gondozása. Úgyszólván minden iskola­típusra érvényes, hogy — nem utolsósorban éppen a tömegessé válásra való leg­alábbis egyenetlen felkészü­lés következtében — a gyen­gék felzárkóztatása veszi igénybe a legtöbb energiát (Ez persze szintén alapvető követelmény.) Általában kevesebb figyelem jut a te­hetségek gondozására, mint a gyengék istápolására. A tehetségekkel való foglal­kozás formái sem alakultak még ki. Ezért is érdemel fi­gyelmet minden kezdemé­nyezés, amely ezeket az utakat kutatja. Ebben az is­kolában egyik ilyen lehe­tőség a nemrég zárult Ma- dách-hónap. — Idén nagy eredménye­ket hozott — mondja az igazgató. — A 330 gyerek­ből 230-an kapcsolódtak be a pályázatokba, versengések­be a legkülönbözőbb témák­ban és formában. Azt hi­szem tehát, hogy a Madách- hónap a tehetségkifejtés fó­rumává vált Tudatosan tö­rekedtünk a tömegességre. Most az a dolgunk, hogy ha lezárult is a hónap, ez a munka ne maradjon abba, hiszen a tehetséggondozás nem lehet kampány. Jövő­re újabb próbálkozásunk lesz az önképzőköri rend­szerre való visszatérés, amely a tehetséggondozás régi ragyogó formája, bár sajnálatosan háttérbe szo­rult. Egyelőre kísérletkép­pen a társadalom- és ter­mészettudományi önképző­kört hozzuk létre, s talán később a műszaki örikép- zőkört is. Ahol indokolt természetesen, a szakköröket is megtartjuk. Rokonszenves kislányok­kal és fiúkkal is szót vál­tunk, általános és testne­velési gimnáziumi osztály­ba, valamint építőipari ta­gozatba járó diákokkal — Nem az a tehetséges, aki végig kitűnő, hanem akit megfognak bizonyos kérdések, s nem hagynák nyugodni — mondja Kle- nóczky Sándor. — Az ilyen ember bizonyos tárgyak­ban képezi magát nemcsak az iskolában. Einstein is rossz tanuló volt akiről pá­lyamunkát írtam. — Nemcsak a valahol el­ső helyezést elértek a te­hetségesek, s nemcsak azok, akikről tudják is. Vannak olyanok, akikről a tanár sem tudja, hogy tehetséges, mert nem feltétlenül az 'iskolá­ban oktatott tárgyak iránt érdeklődik — ez Majlik Er­zsébet véleménye. Kardos Aliz szerint adott­ság, elszántság, akarat és körülmény a tehetséges em­ber jellemzője, illetve ki­bontakozásának feltétele. — Vannak tanárok, akiket megszerettem, akiknél ér­zem, hogy igazán fontos számukra, amiről beszél­nek, ezért tárgyaikat is sze­retem — mondja. — Most Jobbak az ered­ményeim, mint az általános iskolában — teszi hozzá Hegedűs Éva. — Talán azért, mert itt jobban érde­keinek a dolgök. Ami a te­hetséget illeti, arra szület­ni kell, de csaknem min­denki születik valamire. Kérdés, olyan feltételek kö­zött él-e, ahol álmait ki­bonthatja. — Tanulónk a fényről — hangzik KJenóczky Sándor egyik példája. — Aki értel­mes, minden jellemzőjét tudja, töd tehetséges, azon töpreng, vajon, honnan jön a fény? Vagyis a dolgok lé­nyege izgatja. Zárjuk is a meditációt ez­zel a példával Hozzátéve, ügyeljünk jobban a lénye­get kutatókra, ha nem is járnák adott időben mindig az élen. Négyen alkotnak egy cso­portot Munkájuk nyomán, olyan félkész áru születik, melyet továbbalakítva, fo­gaskerékké formálnak. Figu­ra Miklós, a melegítő hosszú fogójával egyenként markol­ja meg a vasdarabokat, rak­ja be a forróságot lehelő ke­mencébe. A kellőképp átiz- zotakat kiveszi, nyújtja Sze- beni Lajosnak, a brigádveze­tőnek, aki az anyagot légka­lapáccsal tömöríti, s adja to­vább az egyik leggyakorlat- lottabb kovácsmestemek, Gulyis Ferencnek. A sajtoló- jából kikerült izzó vasdarab, egyre inkább kezd már ha­sonlítani olyan valamihez, amiből már a fogaskerékre következtethetünk. Az utolsó műveletet Szabó Józsefná. sorjázó végzi el: a kívánt formába kényszerített anya. got megszabadítja a kitürem- kedő feleslegektől. A kemencék közelében — egykét méterre tőlük —, 40—50 fokos a hőség. A Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló- és öntödei gyár- részlegének ,.A” üzemében dolgozó József Attila Szocia­lista Brigád tagjai csak le. gyintenek erre, nekik ez semmiség. Mondják: állnánk csak oda a nyíláshoz tűző napsütéskor, majd megtud, nánk, milyen a pokol mele­ge. Az ember arcán megállás nélkül, szüntelenül csorog az izzadtság, testén kicsapódik a só. Kemény, teherbíró képes­séget, akaratot, figyelmet, ügyességet próbára tevő munka az itteni. ♦ A vörössarokban már nem kell kiabálnunk egyikünk­nek sem. Akár suttogva is beszélhetnénk semmi gondot nem okozna a megértésben. Kissé kényelmetlen iskolai padokban helyezkedünk eL szemben zöld tábla, ábrákkal telerajzolva. A gyárrészleg különféle (úrtatásait tartják ebben a teremben, itt tanul­nak az általános iskolába já­rók is. — Ebben a brigádban már kevés embernek hiányzik a 8 általános végzettsége — mondja Nyerges Zoltán ter­melésirányító, a kollektíva patronálója. — A harminc „Hat év történelem” cím­mel a Magyar Televízió is közvetíti a szovjet—amerikai koprodukcióban készült húsz­részes dokumentumfilm su­gárzását a második világhá­borúról. Megrázó és tanulsá­gos élményben van azoknak része, akik nézik ezt a kitű­nő sorozatot A filmek a kö­zelebbi múlt olyan eseménye­iről szólnak, amelyek örök tanulságul szolgálhatnak min­den felnőttebb korosztálynak, és elsősorban az ifjúságnak, amelynek ez már csupa nagy­betűs történelem. A Szovjetunióban a II. vi­lágháború önlékeit ma is gondosan őrzik és ápolják. Amit a szovjet nép a háború tag közül 5—6 lehet. Emberi számítás szerint, kettő még el fogja végezni közülük, a többi azonban már úgy megy nyugdíjba, ahogyan van. Az általános Iskolai végzettség a gyárrészleg más brigádjaiban sokkal nagyobb probléma. ­— Hogyan igyekeznek tár. saikat megnyerni a tanulás­nak? Gulyis Ferenc sajtoló-ko- vács, aki 1946 óta dolgozik a gyárban, s 13 évig vezette a József Attila brigádot vála­szol: — Sok-sok beszélgetés­sel. A fiatalabbak végül is csak belátják, hogy a tanu­lással okosabbak lesznek. Persze, nagyon nehéz a meg­győzés. Magamról tudom, hogy ilyen kemény munka után, milyen merev az em­ber keze, alig akar hajlani. Ezért aztán a közösségbe in­kább nem veszünk fel olya­nokat, akiknek nincs meg a nyolc osztálya. Nálunk ne szaporodjanak. A brigádvezetést két éve átvett, tagbaszakadt, rokon­szenves fiatalember, Szebeni Lajos egyetértéssel bólogat a javakorabeli férfi szavaira. Szebeni itt volt ipari tanuló, s a kezdetnek bizony már ti­zennégy éve. Azt mondják, hogy a kovácsoló gyárrész­legben mindig szinte min­denkinek végig kellett járni a létrát. Itt nem lehet azonnal a gépre kerülni. A jelentke­ző először sepregessen, tanul­jon meg adogatni, csak aztán kívánkozzon a kalapácsra. Évek' szorgalmas, ügyes mun­kájával bizonyítson. • Mint például hajdanán Gulyis Fe­renc. A brigád három műszak­ban dolgozik, sokan csak mű­szakváltáskor találkoznak. A 30 főt gyakorlatilag teljes- létszámban képtelenség öszr szellőzni. Ebben az edzett közösségben 12 nő dolgozik, 35—40 év az átlagéletkor. A tagok nyolcvan százaléka vi­déki. — Ex a tény tovább bo­nyolítja a munkán kívüli kö­zösségi tevékenység helyze­tét — magyarázza a brigádve­zető, aki most fogott hozzá Zagyvapáttaiván az építke­zéshez. — Az egyéni vállalá­sok azonban könnyítetlek raj­éveiben véghezvitt, annak a hőstettnek a nagyságáról még ma is lehetetlen teljes képet alkotni. Ez nemcsak a kato­nákra, a Vörös Hadseregre vonatkozik, hanem a hátor­szág helytállására is. A fasiz­mus katonai veresége elkép­zelhetetlen lett volna a hát­ország dolgozóinak önfeláldo­zó, kitartó munkája nélkül. Ök szállították a fegyvert, az élelmiszert. „Mindent a frontért, min­dent a győzelemért!” — ez a jelszó szolgált az „Ahol a győzelmet kovácsolták” című kötet vezérmotívumául. Eb­ben a moszkvai politikai ki­adó gondozásában nemrég második kiadásban megjelent könyvben olyan rövid írások tunk. Mindenki olyat igyek­szik vállalni, igazodva nyil­ván egyben az előírásokhoz is, amelyeket tejesíteni tud. — Nagy segítséget adott a gyárrészleg februári Munka és művelődés' sorozata — jegyzi meg Nyerges Zoltán. -T- Rendkívül igyekeztek a brigádok, szervezésben, láto­gatásban. A nappalos műszak után csoportokban mindenki elment a művelődési közpon­tunkba, kiállításokat nézett meg, előadásokat, fórumokat hallgatott. — Korábban a közösségi művelődés nagyon jó formá­ja volt a brigádkirándulás — mondja Gulyis Ferenc. — Soha nem került olyan közel egymáshoz a kollektíva, mint ilyen alkalmakkor. Sajnos, más szelek fújdogálnak. Ősz­től nem kapunk kedvezményt a buszra, így kevés a pén­zünk az utazáshoz. Marad a Zója-liget, itt a szomszédban — és mosolyog hozzá. Az aranykoszorút az idén — több objektív és szubjek­tív tényező hatására — nem kapják meg. De nem kese­rednek, jelenlegi munkájuk­kal megpályázzák a jövő évi aranyat. A rendkívül magas követelményeket, úgy érzik, teljesíteni tudják. A kulturá­lisát is. — Aki lazsál, azt figyel­meztetjük — indokolja opti­mizmusát a brigádvezető. — Ha ez nem használ, az év vé­gi jutalomból munkájának, magatartásának megfelelően részesül. Ezekben a napokban há­rom fontos kulturális feladat elvégzését tűzték maguk elé: segíteni a gyár felszabadulá­si ünnepségének szervezését, brigádösszejöveteleken a pártkongresszus határozata­it ismertetni és névadójuk születésének 75. évfordulója alkalmából összevont brigád­értekezleten emlékezni meg róla. * Aktuális, nemes célok, fel­adatok. S míg visszaballa­gunk a csarnokba elbúcsúzni,' arra gondolunk, mit éreznea költő, ha, valami csoda foly­tán, mindezekről tudomást szerezne... Miként fogadná, hogy értik szavát? Sulyok László , és visszaemlékezések kaptak helyet, amelyek a hátország dolgozóinak a Nagy Honvédő Háború idején tanúsított helytállását örökítik meg. Párt-, tanácsi és gazdasági vezetők, munkások és mérnö­kök, kolhozelnökök és trakto­rosok, tervezők és berepülőpi­lóták, egyetemi tanárok és gépkezelők számolnak be a a nehéz időkrőL A második világháború legnagyobb csatáihoz csupán az a történelemben példátlan hősköltemény hasonlítható, ahogyan több mint 1500 ipari üzemet a front menti körze­tekből áttelepítettek az ország keleti részébe; valamint a párt ennek során végzett óri­ási méretű szervező munkája. Tóth Elemér gárdonyi Géza müvének képregényváltozata Feldolgozta: MÄRKÜSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÖRÁD ERNŐ Mindent a frontért, mindent a győzelemértn MÁSNAP, HANGOS ALIAH KIALTO/ÁSSAL ISMÉT MEGINDULT A m A TEMETŐ ALAGUim JUTOTT BEA TÁRBA. JANICSÁROK ÉS A 2ZPAHIK TÁMADÁSA Sfí/66Y£ME6 \ / KEGYELMED, > RÉM AZÉRT JÖTTEM, H06Y .AZ URAMATA HARCTÓL • ELJAJGASSAM. JUMURDSAK ELRABOLTA \ A GYERMEKEMET —; A ESA EELSZEMŰ tímfZ TERE MAO mm MEGÖL/, HA REMWj® f RAPJA Y/SSZAA I GYŰRŰJÉT... ' ’ «gif HE. FEUER, ER MAGYAR VAGYOK, YARJARVT „ A REVEM, jk FOG JA, HUGÓM, m £ITf é ■*GYERTYÁT, EA»í GERGELYNEK nA / Rém szabad tudr/a, '' ROGY KEGYELMET) ITT VAR. GERGELY At VÁRRAK AZ ESZE, \ AZ 0 ELMEJET REMf SZABAD \ ELYORRT A VAR VÉDELMÉTŐL, \ fÉ EGY PERCRE SEM, \ / TGEREM, ROGY A , A i gyermeke elokerítejere fm M/RDERT I MEGTESZEK,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom