Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XXXVI ÉVF.. 80. SZÁM ARA: 1,60 FORINT 1980. ÁPRILIS 4., PÉNTEK Jelentősek az eredményeink, felemelő a programunk Ünnepségek, nagygyűlések Budapesten és Salgótarjánban Ismét zászlódiszbe öltözött az ország. A ta­vaszi szél a nemzeti lobogókat és a nemzet­közi munkásosztály vörös zászlaját lengette az utcákon. Hatalmas transzparensek kerültek a középületek falaira, s köszöntötték április 4-ét, hazánk felszabadulásának 35. évforduló­ját. Ünnepelt az ország, ünnepelt a megye. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából csütörtök reggel ünnepélyes külső­ségek között, katonai tiszteletadással felvon­ták a magyar nemzeti lobogót és a nemzet­közi munkásmozgalom vörös zászlaját a gel­lérthegyi felszabadulási emlékműnél. Zászlófelvonási ünnepség volt csütörtök reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren is, ahol ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással az állami zászlót vonták fel. A fővárosban koszorúzást ünnepségre is sor került. A párt-, a kormány-, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres testületek és az üzemek, az ifjúság képviselői elhelyezték a kegyelet és a hála virágait a Szabadság té­ren és a Hősök terén. Kitüntetések átadására is sor került a Parlamentben. Április 4-ről, hazánk felszabadulásának 35. évfordulójáról díszelőadás keretében az Erkel Színházban, emlékeztek, ahol ünnepi beszédet Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, az Elnöki Tanács elnöke mon­dott. Tegnap megyénkben is folytatódott az áp­rilis 4-e tiszteletére rendezett ünnepségsoro­zat. Ennek keretében a megyénkben tartóz­kodó kemerovói pártdelegáció délelőtt a sal­gótarjáni városi pártbizottságra tett látoga- ir.rt Csongrády Béla, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője társaságában. Ozsvárt Jó­zsef, a városi pártbizottság első titkára kö­szöntötte a vendégeket, s a városban folyó po­litikai munka, a városfejlesztés politikai kér­déseiről adott tájékoztatót. Városnézésre is sor került, majd 'szibériai vendégeink a Lam­port ZIM salgótarjáni gyárába látogattak, ahol a gyár idei feladatairól, a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eredményei­ről számoltak be a vendégeknek. Tovább folytatták megyei programjukat a Szlovák Kommunista Párt besztercebányai ke­rületi bizottságának küldöttei. Skoda Ferenc, a megyei pártbizottság titkára társaságában először a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregysé­gébe látogattak, ahol Szőcs Gyula, a gyáregy­ség igazgatója számolt be tevékenységükről, a dolgozók, a szocialista brigádok munkasi­kereiről. Ezután Pásztora utaztak szlovák ven­dégeink, s a Béke Termelőszövetkezetben dr. Bencze Barna, a közös gazdaság elnöke tá­jékoztatta besztercebányai elvtársainkat, a termelőszövetkezet sikeres munkájáról. Közös programot bonyolítottak le a keme­rovói Komszomol-delegáció tagjai is. Ünnepségeket rendeztek megyeszerte. Ba­lassagyarmaton délután került sor a szovjet hősök emlékművének koszorúzására. A ha­zánk felszabadításáért életüket áldozó szov­jet katonákról dr. Vass Miklós, a városi ta­nács elnöke emlékezett meg. A Mikszáth Kál­mán Művelődési Központban rendezett dísz- iinnepség szónoka Rith Lajosné, a párt balas­sagyarmati városi bizottságának első titkára volt. Koszorúzási ünnepséget rendeztek teg­nap délután Pásztón. A járás körzeti központ­jaiban ünnepi nagygyűléseken, kulturális ese­ményeken emlékeztek hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulójáról. Nagybátonyban ugyan­csak tegnap a Bányász Művelődési Házban rendezték a- megemlékezést. A felszabadító Vörös Hadsereg harcaira, harcosaira Czene József, a járási hivatal elnöke emlékezett. A rétsági járás valamennyi szovjet hősi emlék­művénél elhelyezték a kegyelet és a hála vi­rágait. Rétságon az ünnepi nagygyűlés szóno­ka dr. Dósa Ferenc, a járási pártbizottság el­ső titkára volt. Szécsényben a koszorúzások mellett sor került az új KISZ-tagok fogada­lomtételére és fáklyás felvonulásra. A délelőtt folyamán Salgótarján üzemeiben, intézményeiben emlékeztek meg hazánk fel- szabadulásának 35. évfordulójáról. Ünnepélyes keretek között nyitották meg tegnap dél­előtt a „Tavaszi tárlat” jubileumi kiállítását. Dr. Gordos János, az MSZMP Nógrád me­gyei Bizottsága titkárának megnyitó beszéde után Fekete Nándor, Salgótarján város Ta­nácsának elnöke adta át a X. tavaszi tárlat díjait. A salgótarjáni „Kossuth” Művelődési Ház­ban csütörtökön délután nyitották meg „Mun­ka-, munkásábrázolás” elnevezésű fotókiállítást. Délután koszorúzási ünnepségre került sor a Lenin téri szovjet hősi, és a Tanácsköztársa­ság téri felszabadulási emlékműnél. Elhelyez­ték a kegyelet és hála virágait a megyei, a városi, a járási pártbizottságok, a tanácsi szervek, a hazánkban tartózkodó testvérme­gyei küldöttek, a kemerovói, a besztercebá­nyai pártdelegáció, a kemerovói Komszomől küldöttei, a hazánkban ideiglenesen tartózko­dó egyik szovjet katonai alakulat képviselői, a KISZ-, a szakszervezetek, a fegyveres testü­letek, a társadalmi és tömegszervezetek ve­zetői, a megyeszékhely üzemeinek, intézmé­nyeinek küldöttei, az MSZBT-tagcsoportok megbízottai. Este a József Attila Művelődési Központ­ban ünnepi nagygyűlésre került sor. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága, a Nógrád megyei Tanács, a KISZ Nógrád megyei bizott­sága, a Szakszervezetek Nógrád megyei Ta­nácsa és a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága által szervezett ünnepi együttes ülés — amelyen részt vettek a város üzemei dolgozóinak képviselői is — szónoka Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrád megyei pártbizottság első tit­kára volt. dalműnk programnyilatko­zatában megjelölt távlati cé­lok irányában, az előző kongresszus által meghatáro­zott úton haladt — folytatta beszédét Géczi János elvtárs. Kiemelte belpolitikai életünk kiegyensúlyozottságát, a szoci­alista vonások erősödését, s hangsúlyozta, hogy fejlődé­sünket a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség alapvető érdekeinek azonos­sága, a szocializmus építésé­nek fő kérdéseiben megnyil­vánuló egység, alkotó együtt­működés jellemzi. Elmon­dotta, hogy növekszik a lakosság érdeklődése a tár­sadalmi kérdések iránt, fej­lődött a szocialista dé- mokrácia. A szocialista építőmunka során a leg­nagyobb figyelem a gazda­ság fejlesztésére irányult. Az előadó szólt az országépí­tés számottevő eredményei­ről, a megváltozott külgazda­sági helyzetről, s hangsúlyoz­ta: mindezek ellenére népünk létbiztonságban, nyugodt kö­rülmények között, elfogadha­tó színvonalon él, van mire építeni a jövőt. A továbbiakban arról szólt, hogy a társadalom tagjai megértéssel fogadják az ob­jektív problémákat, önzetle­nül segítik a feladatok meg­valósítását. Kiemelte a társa­dalom előtt álló legfontosabb tennivalókat, amelyek a párt- kongresszuson is megfogal- (Folytatás a 2. oldalon.) áczi János beszéde — Harmincöt éve annak, hogy a TASZSZ hírügynökség rövid hírben a világ tudomá­sára hozta: „A március 16 április 4 közti időben végre­hajtott előretörés következté­ben a 2. és 3. Ukrán Front csapatai befejezték Magyar- ország egész területének fel­szabadítását a német meg­szállóktól” — kezdte beszé­dét Géczi János, a KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Ezt követően arról szólt, hogy az ünnepi együt­tes ülés résztvevői a megye dolgozói nevében örök hálát éreznek a hős szovjet kato­nák iránt, tisztelettel emlé­keznek az internacionalista harcosokra. Az előadó hangsúlyozta, hogy a magyar nép nehéz körülmények között fogott hozzá az újjáépítéshez, a de­mokratikus átalakuláshoz. A kommunisták, a széles tö­megbázisra támaszkodva je­lentős politijcai erőként vet­ték ki részüket az új társa­dalom építéséből. Ezt köve­tően kiemelte: a felszabadu­lás óta eltelt három és fél évtized országépítő munkája azt példázza, hogy népünk, pártunk vezetésével élni tu­dott a történelem adta lehe­tőséggel. Történelmi fejlődé­sünk legnagyobb vívmánya a dolgozó nép hatalmának megteremtése. A szocializ­mus építésének éveiben, az utóbbi három évtizedben a fejlődést jelzi, hogy az or­szágban a nemzeti jövedelem csaknem ötszörösére, az ipari termelés közel kilencszeresére, a mezőgazdaságé duplájára , emelkedett, a termelés szá­mos területén minőségi vál­tozások következtek be. Ha­zátokban felépült csaknem kétmillió lakás, megszűntek a kultúra monopóliumai, gyarapodott népünk művelt­sége. Nógrád megyében is évszá­zadok adósságát törlesztették a felszabadulás óta eltelt há­rom és fél évtizedben. Fejlő­dött az ipar, a feldolgozott acél mennyisége például hat­szorosára emelkedett, új iparágak honosodtak meg a megyében, a műszaki, techni­kai fejlődés alapvetően meg­változtatta a munkakörül­ményeket. A nógrádi munká­sok helytállása, elkötelezett­sége is hozzájárult az ország szocialista iparának fejlődé­séhez. Gyökeresen megválto­zott városaink, községeink ar-, culata, tartalmasabb az em­beri élet, sokoldalú a lehető­ség a személyiség fejleszté­sére. — Alig néhány napja, hogy befejezte munkáját pártunk XII. kongresszusa, amely arról adhatott számot, hogy az elmúlt öt évben is töretlenül érvényesült a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt — több mint két évtized gyakorlata ' által igazolt —, jól bevált politikája, társa­Díszünnepség a felszabadulás évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma. gyár Népköztársaság Minisztertanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége csütörtökön díszünnepséget rendezett az Erkel Színházban. A díszünnepség elnökségében foglalt helyet Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára; Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke; Lázár György, a Minisztertanács elnöke; a párt, a kormány több vezetője, társadalmi szervezetek kép­viselői, élenjáró dolgozók, külföldi vendégek. Ünnepi beszé­det Losonczi Pál mondott. Losonczi Pál beszéde Tisztelt ünnepi ülés! Kedves elvtársak és társnők! elv A magyar történelem ki­emelkedő eseményére, 1945. április negyedikére, felszaba­dulásunk napjára emlékezünk. 1945. április negyedikén, ami­kor a felszabadító Vörös Had­sereg csapatai hazánk teljes területét megtisztították az el­lenségtől, minden dolgozó ma­gyar ember nemcsak érezte, hanem tudta is, hogy e pilla­natban valami örökre letűnt és valami más, új kezdődik a dolgozó milliók életében, a haza sorsában. A új kor létrejöttének felis­merése érlelődött, amig foly­tak a felszabadító harcok, és amelyeknek csúcspontja s egy­ben jelképe április negyediké lett, amelyben összegeződött a Battonyától Nemesmedvesig tartó hadjárat minden hatása. Az az 1945-ös április a nagy fellélegzést, a békét és a re-, ményt hozta el a magyar nép­nek. Ezért jelkép mindazóta április negyediké! Emlékezve az emberöltő előtt történtekre visszapillant­va az azóta megjárt útra, első gondolatunk a mélységes hála a világ első szocialista állama, a világ első győztes munkás- forradalmának hősiesen harco­ló, nekünk szabadságot hozó Vörös Hadsereg és katonái iránt. A kegyelet és a tisztelet érzésével hajtjuk meg a vörös és a nemzetiszínű zászlót az elesett hősök dicső emléke előtt. Kedves elvtársak! Harmincöt év már történel­mi korszak. Emberöltőnyi idő. Elegendő távolság ahhoz, hogy véleményt mondhassunk: mennyiben váltotta be akkori várakozásainkat az azóta el­telt idő. A szabadság felvirra- dása, a régen áhított béke be­köszöntése, az a reményünk, hogy valami másnak nézünk elébe, mint amit magunk mö­gött hagytunk, kétségtelenül az első és uralkodó vonása volt érzéseinknek. De a háború és a háborús pusztítás nyomasztó terhe — a szükség, az elesett- ség, a kínzó nélkülözés, sok helyütt, elsősorban a főváros­ban — megkeserítette az örö­möt és késleltette a várako­zások beteljesülését. Népünk, nemzetünk sze­rencséjére; a szovjet csapatok nem hódítóként, hanem fel­szabadítóként léptek hazánk földjére. Baráti jobbot nyújtot­tak. A hálás magyar nép ezt soha nem felejti eL A „lesz magyar újjászüle­tés!” jelszava sokkal többet foglalt magában, mint a há­borús pusztítás pótlását. Érez­hetően benne volt ebben a tár­sadalmi újjászületés, a társa­dalmi megújulás feszítő gon­dolata és sürgető igénye. A magyar kommunisták áll­tak az élére mindannak, ami az adott történelmi pillanat­ban a haladás irányába mu­tatott. Fegyvertársaik és szö­vetségeseik voltak mindebben népünk legjobbjai, az igaz ha­zafiakkal. A két munkáspárt egyesülésével összekovácsolód- tak a történelmileg vezetésre hivatott munkásosztály erői. A haladás mellé álltak a paraszt­ság, az értelmiség széles réte­gei, akik hűek maradtak né­pünkhöz és a hazához. Lét­rejöttek a megegyezések az egyházakkal. A vallásos em­berek hitbeli meggyőződésük feladása nélkül egyenrangú építői lettek a \ szocialista Ma­gyarországnak. Népünk egésze a maga erő. feszítéseinek — kezének, eszé­nek — gyümölcsét érzi a 35 év eredményeiben. Biztosan igazodik el a maga teremtette világban. Tapasztalatai alap­ján tanulta meg becsülni és értékelni» a környezetet, amelyben él és dolgozik. Harmincöt év már a törté­nelmi léptékkel mérve is (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom