Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

Endrefalva: az utak, A napokban Endrefalván Balazs PáJ tanácstitkárral nézegettük a „hadműveleti” tervet. Vagyis azt a papírt, amelyen pontosan megjelöl­ve szerepelt melyik napon, hol, hányas választókerület­ben. mikori kezdéssel tartják meg a jelölő gyűléseket. A papíron sok az áthúzás, be­toldás, javítgatás. Az- 5. számú választókerü­let összejövetelét az endre- falvai tanácsházban tartották. Egymás után nyílt és csukó­dott az ajtó, jöttek az embe­rek, hogy meghallgassák 1 a beszámolót, kérdéseket tegye­nek fel, javasoljanak, netán hasznos útravalóval lássák el jövendő tanácstagjukat. Este fél nyolcra összejöt­tek a választópolgárok, meg­kezdődött a jelölő gyűlés. Lerner Tamásné, a községi népfrontbizottság nevében kö­szöntötte a megjelenteket, majd arról beszélt, hogy a je­lölés joga a választási törvény értelmében a jelölő gyűlésé. Politikai párbeszéd is tulaj­donképpen, ahol a végzett munkáról, feladatokról, ered­ményekről esik szó. Aztán így folytatta: — Olyan jelöltekre, majd tanácstagokra van szüksége a közösségnek, akik emberi magatartásukkal, képessé­geikkel szorgalmukkal, köz­életi tapasztalataikkal mél­tóak a választók bizalmára. Lázai Bertalanná népfront- elnöké ezután a szó. — A községi közös tanács megbízásából értékelni sze­retném a végzett munkát, szólni az eredményekről és — ez cseppet sem kisebbíti munkáinkat — a megoldásra váró gondokról. Volt miről számot adni. Plőször is arról, hogy az ötö­dik ötéves tervben a három község közel hárommillió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végzett. A tanács az utak, hidak felújítására több mint három és fél millió forintot költött. Mindig gondot jelentettek •z utak. Endrefalván a Bé­ke, az Ady Endre, a Petőfi, a Darálósor utat hozták rend­be, Pilinyben és Szécsényfel- íaluban is elvégezték a leg­fontosabb munkákat. Szé- csényfelfaluhen még az idén okvetlenül felújítják a Kos­suth és Rákóczi utat össze­kötő Petőfi utcát. Épült ját­szótér, patakmedret burkoltak és az utazók várakozását könnyítendő, a községi közös tanács háro^á autóbuszvárót létesített. Csak a három vára­kozóhelyiség háromszázhat­vanötezer forintot tett ki. az utak A jelölő gyűlésen szó esett arról, hogy Pilinyben klubkönyvtár várja a fiatalo­kat. Szécsényfelfaluban ha­sonlóképp. Endrefalván ta­valy adták át a könyvtárat, amely egyben mozgalmi ház is. Az iskolai oktatást egy tanterem, tornaterem segí­ti. Felújították az endrefal- vai és szécsényíelfalui óvo­dát. Amit még nem sikerült megvalósítani, hogy Piliny­ben is óvodai oktatásban ré­szesüljenek a gyerekek. Az orvosi ellátás megfelelő, korszerű egészségügyi ta­nácsadó várja a rászoruló­kat. Endrefalván van presszó, kisvendéglő, a lakosság zöld­ség- és gyümölcsellátását ma­gánkereskedő is segíti az ÁFÉSZ-üzletek mellett. A közös tanácshoz tartozó köz­ségekben harminckét iparos látja el a szolgáltatást, meg­épült a gázcseretelep. Ami pedig a lakosság építkező kedvét illeti, az elmúlt évek­ben több mint negyven kor­szerű, szép családi otthon épült. Hét évvel ezelőtt a sze­mélygépkocsik száma negy­venhárom volt, ma százhat­vankettőt tart nyilván a ta­nács. Hárman kértek szót. Róka Ferenc, Serfőző Gusztáv és Lázai Bertalan mondta el ja­vaslatait. Beszélt a választó- kerület gondjairól. Miről? Arról, hogy a besz­tercebányai úton, a kertek alá bemegy a víz, Endrefalván, a község közepén szigorúbban kellene venni a sebességkorlá­tozás betartását, a presszó­ban pedig ne szolgálják ki a hangoskodó italozókat. A klubkönyvtár valóban sok pénzébe került Endrefalván a tanácsnak, mégsincs eléggé kihasználva, állandó igazga­tóra lenne szükség. A meg­nyugtató válaszok után a je­lölő gyűlés azzal engedte út­jára Dénes Sándor tanítót, akit tanácstagjelöltnek kí­vánnak állítani az 5. számú v álasztókörzetbe, hogy kép­viselje méltóképpen a válasz­tókerület gondjait a közös ta­nácsban és tegyen meg min­dent a három község előbbre lépéséért. * Ugyanazon a napon, ami­kor Dénes Sándort tanácstag­nak jelölték, más választó- kerületekben bizalmat sza­vaztak Deák Judit fiatal var­rónőnek, Kovács István ter­melőszövetkezeti dolgozónak és Bartus László gyári mun­kásnak. — cse — Ersekvadkert: változtatni kellene Igazán nem érheti bíráló szó az érsekvadkerti embe­reket azért, mert nem vették ki részüket a társadalmi munkálatokból, sót: a megye községei közötti versengés­ben két ízben is az első he­lyen végeztek. De szinte vég nélkül sorolható az a kisebb- nagyobb segítségnyújtás, amellyel a közfejlődést szol­gálták. Mint az április 23-i tanácstagi jelölő gyűlésen is elhangzott számos létesít­ménnyel gazdagodott a köz­ség. Csupán Ízelítőként: bőví­tettek két óvodát, egy nyolc tantermes iskolát, felújítot­ták az orvosi rendelőt és la­kást, megalakították az öre­gek napközi otthonát, készül a regionális vízmű, több úton felújítást, javítást végeztek, sportudvar, iskolakönyvtár, ifjúsági klub létesült. Egy­szóval a tervből valóság lett. De milyen tervből? Abból, amelyet a falu lakói kértek- javasoltak esztendőkkel ez­előtt, amikor egy-egy fórumon ötletekkel jöttek elő. gondokat soroltak megoldást javasoltak. És mindezekből kerekedett ki végül is a jövő útja. Megvallom, éppen az előb­bi gondolatsorból adódóan vártam érdeklődéssel Érsek- vadkert 16-os választókerüle­tének jelölő gyűlését, ahová 28 család volt hivatalos. Kö­rülbelül tízen jöttek el, s voltaképpen egyetlen ember szólt érdemlegesen hozzá — egy másik csupán a jelölt munkáját minősítette. Feltűnő volt továbbá, hogy az átlagéletkor — ami a je­lenlevőket illeti —. bőven meghaladta a negyven évet. Vajon hol maradtak a fiata­lok? Hiszen a beszámolóban gyakran lehetett hallani ró­luk. a sokat javult körülmé­nyeikről, lehetőségeikről. Ta­lán fölfrissíti az ifjúság köz- életiségét az a tény, hogy a körzet várható tanácstagja, dr. Klimó Péter, maga is a fiatal korosztály képviselője. Érzésem szerint, a 16. kör­zet jelölő gyűléséből éppen a lényeg hiányzott — bár ezzel Molnár Imre tanácselnök és dr. Klimó Péter nem érte­nek egyet —, az a termé­keny vita, „ötlettömeg”, amely a teendők meghatá­rozásához reálisan hozzájá­rult volna. Több vélemény, megjegyzés, észrevétel és ter­mészetesen nagyobb számú megjelenés szükségeltetett volna. Ezért is volt némi­képp komikus, amikor a le­vezető elnök a két hozzászó­lás után azt mondta: „a vi­tát lezárom”... Persze, a dolog lényege nem a gyűlésekben rejlik — ez nyilvánvaló, hanem a mindennapi ténykedésben. Ám, valahogy a kettő össze­függ, különösen a tanácsi munkában. (la—) „Tanácstagnak jelöljük..." <r«»a »**★»»»»»*** **** ****************** *■**■* **»»**»*»*»*-*»*** **********-*** **************** Az elmúlt két hétben mozgalmas napokat éltek át megyénk településének lakói is. A június 8-ára kitűzött országgyű­lési cs helyi tanácstagi választások előkészülete jegyében vettek részt jelölő gyűléseken, ahol nem csupán bizalmat szavaztak, — megvonták mérlegét az elmúlt öt esztendő munkájának és szóltak a közös feladatokról is. összeállt* tásunkban a tanácstagi jelölő gyűlésekről adunk ízelítőt. Jobbágyi: száz lakás A Hazafias Népfront jobbágyi bizottságának meghívására a Tán­csics utca választópolgárának többsége részt vett a jelölő gyű­lésen, amelyet az általános isko­lában tartottak. A „házigazdák9' a nyolcadik b osztály tanulói — igaz nemcsak erre az alkalomra készült, bár nagyon is aktuális — színes, tartalmas dekorációval kedveskedtek: jelezve a Lenin- évfordulót és a közelgő május elsejét... A jelölő gyűlésen megjelente­ket Pétervári Mihály pedagógus köszöntötte, majd Grédula János, a IIFN községi bizottságának tag­ja mondott előadói beszédet. Be­vezetőjében megemlékezett bel­politikai életünk jelentős esemé­nyeiről. A jelölő gyűlésekkel — hangsúlyozta — lehetőség nyílt a választópolgárokkal együtt át­tekinteni a választási ciklus ered­ményeit, számba venni a felada­tokat. — Községünkre — folytatta — a fejlődés a jellemző. Egyebek között száz lakóház épült, fel­újítottuk az orvosi rendelőt és a községi tanács épületét, félmillió forintos költséggel megépült a pásztói járás legmodernebb anya- és csecsemőtanácsadója. Az Ady, a Dózsa és az Arany János ut­cákban — közel másfél kilomé­teres szakaszon — portalanított utat építettünk, a Losonci úton — társadalmi munkában — fél kilométer járda készült.. • Ha nem is a kellő mértékben, de korszerűsödött az üzletháló­zat, az ellátás színvonala vala­melyest emelkedett, bővült a vá­laszték, elsősorban iparcikkből, textíliákból és húskészítmények­ből. A követelményeknek meg­felelően fejlődtek a gyermekin­tézmények, s az azokban folyó oktató-nevelő munka. Sajátos gon­dot jelentett — és jelent — a te­lepülésen at óvoda zsúfoltsága, és a községi könyvtár működése. Mi­ként a közhasznú társadalmi mun­kák, hiszen amíg az V. ötéves terv első évében a megyei első helyezettek között voltak a job­bágyiak, később az utolsó helyre kerültek. Jelenleg „csak” a kö­zépmezőnyben helyezkednek el. — Ebben az évben tizenhárom fővel megnyílt az öregek nap­közije. Javultak a dolgozók élel­és munkakörülményei, a 2400 fős község munkaképes* lakóinak több­sége a helyi üzemekben, terme­lőszövetkezetekben dolgozik. so­kan — a tanácsban, a tömegszer­vezetekben — részt vállaltak a közügyek intézésében, a szocia­lista demokrácia fejlesztésében — emelte ki. Végezetül Grédula János — a Hazafias Népfront községi bizott­sága megbízásából — javasolta: jelöljék a jobbágyi 10-es számú választókörzet tanácstagjának Sze- rik Pált, a pásztói ipari szövet­kezet művezetőjét. Bemutatta a jelöltet: 34 éves, asztalos, négy éve művezető. Tavaly fejezte be a faipari szakközépiskolát. Párt­tag 1975-től. Közel 10 éve az MHSZ helyi szervezetének titkára. A jelölő gyűlésen öten szólal­tak fel. Dudás Miklós arról be­szélt, hogy a tanácstagjelölt meg­felel a bizalomnak és megbízatás­nak. Bara István bírálta azokat, akik az ivóvízhálózat fővezetékét úgy rakták le, hogy az rövid időn belül sérülést szenvedett. Ezért kell sokaknak több száz méterről hordani a vizet... Többen tették szóvá a szemétszállítás gondjait, sürgették a játszótér megépítését, s a jövendő „új” lakók aktivizá­lását. Tudniillik — jegyezték meg — a „felső végen” 40 beépítetlen telek van, de már közel 10 épü­let befejezés előtt áll. Varga Fe­renc, a pásztói hivatal előadója tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy a Nógrád megyei 5. számú választókerület országgyűlési kép­viselőjének újra Dancsák László- nét jelölték. A felszólalók vala­mennyien egyetértettek a képvi­selő és a tanácstag jelölésével. Amikor szavazásra került sor, minden résztvevő keze a magasba emelkedett.. • Tóth István Salgótarján: az ifjú villanyszerelő Salgótarjánban a Karancs ut­ca alsó része, az Aknászt a Korvin Ottó, a Fürdő, a Bányász, a Kővár és a Bem utca, azaz a 62-es számú választókörzet elég vegyes összetételű. Nagy­részt majdani szanálás előtt álló terület. Laknak itt nyugdíjas bá­nyászok, a Pécskő utca szanált részéből áttelepítettek, de meg­található a fiatalság is, a most kialakulóban levő új családihá­zas övezetben. Azért mégis a lakosság 70 százaléka nyugdí­jas. Nem is titkolják, rászorulnak a fiatalok segítségére. Amikor a KÖJÁL megyei szék­házának csarnokában a válasz­tópolgárokra vártunk, némi iz­galmat vettem észre a szervező­kön. Nem tudják, mennyien jön­nek össze, hiszen ismert a tény: nagyon sok a nyugdíjas. Aztán egyre csak jöttek. Mind többen. Valóban őszülő hajú. kicsit meg. görnyedt hátú asszonyok és férfiak. De voltak közöttük kö­zépkorúak, néhányon fiatalok is. Mármár úgy látszott, hogy az előre elkészített szék kevés lesz... Gordos László, a körzeti nép- frontblzo+tság elnöke már meg­könnyebbült szavakkal köszön­tötte a vendégeket. Stadler Ist­ván körzeti pártszervezeti titkár pedig ugyancsak felkészült a beszámolóra. A város igazán di­namikus fejlődése mellett jutott idő a 62-es választókörzet ered­ményeire is. Az elmúlt választási ciklusban befejeződött a Litkei út végleges átépítése, korszerű­sítése. Megoldódott a szemét- szállítás. Megkezdődött a Korvin Ottó út szanálása, ebben az évben további húsz lakás le­bontására kerül sor. Sok a já­rulékos juttatás, például járda­építés és más. Az pedig, hogy Salgótarjánban az egy főre jutó társadalmi munka értéke 567,- forint, s ezzel a város első lett a megyében, abban benne van a 62-es választókerület lakóinak munkája is! Persze gondok is akadnak bőven. Amikor Stadler István beje­lenti, hogy a Hazafias Népfront jelöltjeként a június 8-i válasz­tásokon ifjú Bolyós Istvánt kí- vánjo indítani, mindenki egy magas, komoly fiatalember te­kintetét keresi. Legtöbben isme­rik már. Tudják róla, hogy je­lenleg maga is régi, elavult ko­lóniába lakik, itt akar építkezni. Tudják, hogy 27 éves, a Salgó­tarjáni Kohászati üzemek vil­lanyszerelője, párton kívüli. Sok mindent tudnak róla, hiszen a Karancs utca lakója. Egymás után emelkednek ma­gasba a kezek, szinte mindenki szólni akar. Részben a jelölt mellett, részben azokról a gon­dokról, bajokról, amik ennek a környéknek a vállát nyomják. Alig akarok hinni önmagomnak is, amikor összeszámolom: ösz- szesen tizenhármán (I) mondtak megfontolt, meggondolt véle­ményt. Először a jelöltről szól­tak a legtöbben. Hogyan is fo- almazott Vastag Lajosné? Ifjú olyós István fiatal, aktív, tettre kész. ügyesen dolgozik. Bízunk benne, sokat várunk tőle. Tálas Lajosné úgy fogalmazott. Az elő­ző tanácstagot szinte nem is lát­tuk, a mostani jelöltünktől többet várunk. Olaj Sándor is csak di­csért. Hosszú évek óta ismeri Bolyóst. Régi népfrontos, eddig is becsülettel végezte a munká­ját. Sokat tud tenni a közért. Sándor Lajos még azzal is meg­toldotta, hogy ő bízik: Bolyóst a jó munkája után Ismerik majd meg. Nem fukarkodott a dicsérő szavakkal Walkampf Lajos sem, akinek sportolója volt a jelölt. — Magam is figyelem a fia­tal jelöltet. Néha elpirul, pedig gyorsan siklik a toll az előtte levő jegyzetfüzetébe. Abba ke­rülnek a megoldásra váró gon­dok. Az a többi között, hogy a választókerület lakói sem örül­nek a zajos életnek, annak pél­dául, hogy rövidesen megszűnik a Kéményseprő vendéglő, s felkerül az úgynevezett Gál- kocsma helyére. A lakók inkább rendes fűszerüzletet, eszpresszót kérnének. Nem megoldott a Ka­rancs utca tisztasága, takarítása. Éppen a KÖJÁL szomszédságába sok a patkány. Gondoskodni kellene irtásukról. Kifogásolni­valót hagy maga után a közrend, közbiztonság is, szívesebben lát­nák gyakrabban a járőröző rendőröket. Az Aknász utca lakói sokszor járnak sárba. Az utcán folyik a szennyvíz. Fel is tették a kérdést: hol a KÖJÁLT S talán a legnagyobb kérés. Hosszú az út a Kővár utcától a vásárcsar­nokig. A Volán tegye már meg, hogy az óvoda előtt - amúgy is ott parkíroznak az autóbuszok létesítsen egy buszmegállót. Nem panasznap volt ez e jelölő gyűlés. Hiszen mennyien szóltak a fejlődő városról, ■amelyre mint idős emberek, any- nyira büszkék. S azt kérték je­löltjüktől: a maga erejével is se­gítse, hogy tovább fejlődjék a megyeszékhely, ők támogatják ebben a munkában. Ifjú Bolyós István pedig vállalta ezt a meg­tiszteltetést. Somogyvári László Pásztó: Pásztó nagyközség 47-es szá­mú tanácstagi választókörzeté­nek jelölő gyűlésén úgy tűnt: szó nem érheti az alaposságot, a vé­lemények messzemenően egyez­nek. Idézzünk azonban előbb egyetlen bekezdést a jelölő gyű­lés előadójától, nem véletlenül. Becsó Károly többek között eze­ket mondotta: „A szolgáltatás is jelentősen fejlődött. Átadtuk a korszerű AFIT-szervizt, amely ki­elégíti a nagyközségben és a környéken élő gépkocsi-tulajdo­nosok javító-szolgáltató igényét. A hiányzó szolgáltatási ágakban pedig magánkisiparosoknak ad­tunk ki iparjogosítványt’'. Az utóbbi gyakorlat a tanács­nak azt a törekvését jelzi, hogy lehetőleg ne legyen ellátatlan szolgáltatási igény. A magánkis­iparosok tehát fontos társadal­mi szükséglet kielégítésére vál­lalkoznak, s a 47-es számú vá­lasztókörzetben, éppen egy kis­iparosnak szavaztak bizalmat a jelölő gyűlésen.- Eddigi társadalmi tevékeny­sége a KlOSZ-ban, a Hazafias Népfrontnál és a tanácsnál vég­zett társadalmi munkája, bátor véleménynyilvánítása alapján a népfront Bódi József né fodrász kisiparost javasolja tanácstag­jelöltnek - mondotta Becsó Ká­roly. S hogyan fogadták a javasla­tot? Hallgassuk erről a hozzászó­lókat I köszönet és Báthy Károlyné KlOSZ-titkár: - Bódiné 1973 óta kisiparos, a kívülállók pedig talán nem is tudják, mennyi társadalmi mun­kát végzett, például a szakmun­kás- és a nőbizottságban. Egyet­értek a Hazafias Népfront ja­vaslatával. Mucsinai Pálné: - Hosszú Ideig voltam itt tanácstag, is­merem és ajánlom a jelöltet. Azt kérem tőle, hogy adjff fiatalsá­gát a közösségnek, istápolja a fiatalokat és a jó kezdeménye­zéseket. Bajnóczy István az előbb szóló felé fordult: - Mariska nénivel, Mucsinai Pálnéval, nagyon meg voltunk és vagyunk elégedve. De eljárt az idő, egészsége sincs teljesen rendben. S amikor emiatt nem vállalhatja tovább a felelősségteljes megbízatást, nem szabad elfeledkeznünk az illő köszönetről. Az utód is leg­alább úgy tegyen meg mindent, mint Mariska néni; akár már itt, a jelölő gyűlésen is jegyezheti a megoldandó gondokat. Talán még kissé korai a kö­szönet, de néhány egyszerű és őszinte mondatra mindenki egyet­értőén bólint. Az apró gesztus­ban benne a hála, az elismerés. Az új jelölt állítása azonban korántsem jelenti azt, hogy a 1 NÓGRÁD - 1980. á{ biztatás nagy tapasztalatokat szerzett idősebbeket el kell, el lehet fe­ledni. Ezt fogalmazta meg dr. Farkas Miklós, a nagyközségi ta­nács végrehajtó bizottságának titkára:- A fiatalítás az élet rendje. A mostani jelölés helyes, de to­vábbra is számítunk a korábban lelkiismeretes munkát végző ta­nácstagok tevékenységére. Csak nem ilyen fárasztó, folyamatos és intenzív igénybevételt jelentő te­rületen. Kéréseinket, megbízá­sainkat erejükhöz és egészségük­höz igazítjuk... A köszönömöt is tartalmazó mondatokkal volt szép, ember séges ez a jelölő gyűlés. Az el­ső ízben tanácstagnak jelölt 28 éves Bódi Józsefné is meríthet belőle biztatást, érzékelheti a jól végzett munko becsületét.- A megbízatás kellemes ér­zés, különösen ilyen fiatalon — mondotta az egyhangú szavazás után Bódi Józsefné. — A jelö­lésnek örült a férjem is, aki a NOTÉV-nél művezető, hiszen a társadalmi munka tőle sem ide­gen. Itt születtem, ebben a kör zetben van az üzletem is, ez talán meg is könnyíti majd vá­lasztóim dolgát és a munká­mat... Kelemen Gábor ilis 30., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom