Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-24 / 95. szám

Bárdos-est rKlőmfáspoTOttfénk Sok AMmk az elmúlt évtize. 'dekben bármilyen kapcsolata volt a magyar énekkari moz­galommal akár kórustag. ként, karnagyként, vagy csu­pán hallgatóként — az fel­tétlenül találkozott Bárdos Lajos nevével, munkásságá­val, kinek nemrég ünnepelte 80. születésnapját az énekka. ri mozgalom. Talán senki nem tett annyit az énekkari kultúránkért, mint a 80 éves tanár úr —, ahogy mindenki szóliija. Zeneszerzőként, kó­rusvezetőként, pedagógusként, zenetudósként mintegy 60 éven keresztül fáradhatatla­nul tevékenykedett — és még ma is tevékenykedik — azért, hogy minél több dalosnak szerezzen kedvet és örömet a közös énekléshez, szerezzen felejthetetlen zenei élménye­ket a kóruskultúra kedvelői, nek. Nem véletlen tehát, hogy a salgótarjáni énekkarok is kó­rushangverseny keretében tettek tiszteletet nemrég Bár. dós Lajos iránt, kinek mű. veiből a város iskolai és fel­nőttkórusai szép programot állítottak össze. Akik befértek a zeneiskola szűknek bizonyult hangver. senytermébe, amellett, hogy egy nagyon hangulatos kórus, est tanúi lehettek, képet kap­hattak az utóbbi években megizmosodott kóruskultúrá. TÓI. Radácsi Lászlónak, az MSZMP megyei bizottság munkatársának, a KÓTA társelnökének megnyitója után — összkarral indult a hangverseny. Szilágyi László vezetésével Bárdos Lajosi Nemzeti fény című müvét énekelte az általános iskolá­sok összkara, majd sorba kö. vetkeztek a szerző müvei a különböző kórusok előadásá­ban. A Mártírok úti ének—zene tagozatú általános iskola kó­rusa a Tavungával és a Tűn- de-nótával aratott szép sikert, majd ugyanennek az iskolá­nak 5. osztályos tanulói Telek Imréné vezetésével a Négy földrész dalaiból énekeltek. Az Anyóka, a Szavannái ria. dalom és a többiek most is szép közönségsikert arattak. Űj színfoltot jelentett a hangversenyen a nemrég a la. kult és a nagyobb nyilvános­ság előtt először fellépő együttes, a Pénzügyi és Szám­viteli Főiskola kórusa. A Tóth Csaba vezette énekkar mű­sorából külön ki kell emelni a Komáromi kisleány és a Dana-dana című művek jól megfogott, ritmikus előadá­sát. A Bem utcai Általános Is­kola énekkara a Kicsinyek kórusából válogatott dara. bókkal lépett pódiumra. A jól összeállított sorozatot a gyerekek is látható kedvvel, örömmel énekelték, a jó pro­dukció Boros Istvánné kar. nagy érdeme. A hangverseny állandó fo­kozódó hangulatát a pedagó- guskórus tovább növelte. Az Este van már című műnek különösen az első tétele fog­ta meg a hallgatóságot, de a Szól a doromb és a közis­mert Tiszai dallamok sem té­vesztett célt. Megérdemelt taps köszöntötte az énekkart és karnagyát. Virág Lászlót. Ismét a Mártírok úti Álta­lános Iskola növendékeit hallgathattuk, ezúttal az is­kola kamarakórusa lépett fel Szilágyi László vezetésével. A József Attila-versre írt Dolgozni és a Huszámóta sze­repelt műsorukon. Kulturált hangzás, szép zenei megfor­málás az erénye ennek az énekkarnak évek óta, mely most is kidomborodott. Az est zárókórusa és egy­ben csattanója az évek óta kitűnően működő Bolyai Gim­názium énekkara. Rozgonyi István karnagy lelkes és nagyszerű munkájának ered. ménye ezt a koncertet is iga­zi ünneppé szélesítette. A há­rom kánon, a Szegény Bodri, a Himnusz, a naphoz és a Baj van, felforrósították a légkört, nem csoda, ha a kö. zönség ráadást is követelt. Méltó befejezést jelentett az ünnepi hangulat csúcs pontjául ismét egy összkari szám — Láng és fény —, melyet szintén Rozgonyi 1st ván vezényelt. A közönség hosszas és üte mes tapsa ezután már nem is a szereplőknek, hanem az est során elhangzott művek szer­zőjének, Bárdos Lajosnak szólt, aki betegsége miatt ugyan nem tudott megjelen- ni személyesen a hangverse­nyen, de táviratban üdvözöl, te a fellépő kórusokat. Á büdös kocka Tudora, kezdetben nem Így rária, amely mind a mai napig hívták ezt az ördöngös játék- tart. szert. Csak szűk családi körben Az atya először élvezte a hely­emlegetik így, attól kezdve, hogy zetet. A csaigd többi része ugyan- a családfő magából kikelve üvöl- js ezentúl csak a kockával törő- tötte: „Hagyjátok abba, mert ki- nőtt, a külvilág gyakorlatilag dobom ezt a büdös kockát vele- megszűnt számukra. A férj azt tek együtt”. csinálta otthon, amit akart. Egy­j szer még a barátnőjét is felvit­A baj ott kezdődött, hogy a te a lakásba. Ha felnéznek a tiú kapott születésnapjára egy kockából, vége van. Nem néz- büvös kockát. Tetszenek tudni, tek töl Nem ettek, nem Ittak, mi az? Egy nagy kocka, amely nem öleltek, nem aludtak. Né- kis kockából áll, s amelynek hányszor egészen közel álltak a lapjain kezdetben minden kis megoldáshoz. Ilyenkor íelordi- kockának ugyanaz a színe van tottak, majd csakhamar parázs kívül. Ha viszont elforgatják veszekedésbe ment át a diadalor- oket, az toten sem tudja vissza- dftós: Azt taglalták, ki volt a állítani az eredeti helyükre. (Zj hibás, hogy mégsem tudták visz- a kijelentés sző szerint értendő, .-/atekerni a kockákat eredeti he­mert a családid (ere nevezett ivükre lényt kezdetben imádsággal, mzjd . , , káromkodásra! hasztalan kérte ,***" mia£ a‘Tkás’blnvég­képp felborult a rend, a család­A fiú - óvatos- duhaj - elha- irf|a be akart ,síálí* • tározta, lassanként kóstol bele a dolgokba. Csúnyán letorkoltak, gyönyörűségekbe. Kezdetben mondván, nem ért a kockához, csak igen kis változtatásokat esz- már hetek . tapasztalatai közöl a kockán, amelyekből köny- fekszenek benne. ,,És ezt a koc- -------u- ..í------„i__________________kát Nvueatra exoortaliuk ” — tu­n yedén visszajut az alapállapot­ba. Közbejött azonban egy vé­letlen. Kishúga is megtalálta a kockát, s néhány húzás után a kezdetben azonos szinü oldalla­pok a szivárvány minden színé­ben pompáztak. A gyerekek ke­serves sírásra fakadtak. A fiú azért, mert összekeverték a koc­káját, a húga azért, mert meg­verte a bátyja. .. anya könnyelmű kát Nyugatra exportáljuk!” — tű nődött a férj. ,.Persze tökéletesen érthető: így akarjuk elmélyíteni a kapitalizmus válságát. Megér­jük, hogy májú így kiáltanak fel a kockába beleőszült nyugati családok: a magyarok kockáitól ments meg, Uram minket!" Mindenesetre ettől a kockától nem mentette meg az Ur a szó­ban forgó családot. Ezért került sor végül a már idézett felkiál­tásra; amelynek magva a cím­lükkor az ígéretet tett: Egy hét alatt ere- ben is olvasható. Pedig a kccká- deti helyzetébe állítja vissza a nak igazán nincs semmi szaga, kockát. Nem sikerült. E hét el­múltával vette kezdetét az a kál- Gőz József Zenei krónika Mozgalmat; volt áprilisban a salgótarjáni zeneiskola hang­versenyterme. A sort a tava­szi szünet után Szederkényi Nándor hegedűművész nyi­totta meg. Szederkényi Nán­dor az 1979. évi, Budapesten megrendezett nemzetközi he- gedűverseny első helyezettje volt. Mint az Országos Fil­harmónia szólistája, azóta kül- és belföldön többször is bizonyította, hogy előkelő, megérdemelt helyezését mél­tán vívta ki a rangos vetél­kedőn. A Salgótarjánban tar. tatt hangversenyén szép szá­mú közönség előtt Bach d- moll partitáját játszotta be­vezetőként. A minden hege­dűst próbára tevő művet nagy technikai biztonsággal ját­szotta, talán a Chaccone tétel főtémáját éreztük helyenként nyugtalannak. Tartini g-moll (Ördögtrilla) szonátáját rövid időn belül kétszer is volt al­kalmunk ugyanott, de két kü­lönböző művész előadásában hallgatnunk. A maga nemé­ben mindkét megformálás ki­tűnő és meggyőző volt, Sze­derkényi Nándor előadásában iaián a virtuózeismek dom­borodtak ki jobban.- kevés — elég-e a kiállítás ? (i.) Miután e tárgykörben lát­ványos és gyökeres tantervi Kulturális életűnket, s ezen reformra nincs kilátás, akép- a különböző művészeti zőművészeti ízlés és tágabban a látáskultúra jobbításában a tennivalók nagy része a köz­művelődésre hárul. Az ízlés belül ágak helyzetét vizsgálva a legnagyobb gondokkal a kép­zőművészet területén találko­zunk, különösen a közízlés, az alakításának, fejlődésének intézményrendszer, a mecena­túra, műkereskedelem, mű­kritika számos és gyakran igen lényeges, fontos kérdésé­leghatékonyabb útja az ere­deti alkotásokkal való talál­kozás. Ezért érdemes a mű­vek és befogadók találkozását ben. Az okok egyik eredője elősegítő képzőművészeti kiál­minden bizonnyal a marxista esztétika képző- és iparművé­szeti ágazati esztétikájának nem kellő kidolgozottsága, s lítások jelen helyzetével kü­lön foglalkozni. Számos véle­mény hangzik el a téma kap­csán. Vannak, akik az évihá­ebből fakadóan az értékkate- romezer képzőművészeti kiál­góriák bizonytalansága. E té­ren sajnos gyors és főként általánosan érvényes változás­ra nem számíthatunk, de a művészetpolitika és a műkri­tika igyekszik irányzatoktól lítást rendkívül soknak tart­ják, mások viszont még ezt is keveslik. Bármily furcsa is, tulajdonképpen mindkét, el­lentétes véleménynek megvan a maga igazsága. Csak attól függetlenül a minőségi köve- függ, milyen szempontból kö­telményeket érvényesíteni. A viták és egymásnak ellent­zelítjük meg a kérdést. Ha az alkotói, művészettörténeti ol­mondó vélemények azonban dalról, akkor egészen bizo­ezáltal sem küszöbölhetők ki. Az adott kereteken belül to­vábbi gond a létező intéz­ményrendszer és mechaniz­mus működtetése. Ezek újjá­szervezése és működési felté­teleinek korszerűsítése szintén napirenden levő feladat. Azon­ban míg a változtatás szük­ségességét majd mindenki el­ismeri, ez az egyetértés ko­ránt sincs meg a hogyan to­vább megítélésénél. Külön, és szocializmust épí­tő társadalmunkban nagyon is hangsúlyos tennivaló a mű­vek és befogadók, az alkotá­sok és a közönség kapcsolatá­nak javítása, az ízlésformálás. Amilyen örömmel állapítható meg irodalmi közízlésünk vi­szonylagos fejlettsége és a zenei ízlés — különösen a ze­nei általános iskolák hatása­ként kibontakozó — javulása, a látáskultúra területén saj­nos, kevés biztató jelenséggel találkozunk. Elég a kiállítá­sok látogatottságára és ven­dégkönyvi bejegyzésekre, a köztéri szobrok fogadtatására gondolni. Az okok eléggé is­mertek, köztük a látáskultúra oktatási, tantervi mostohasá­nyos, hogy a háromezer óriá­si szám. Maradandó új érté­ket nyilván ennek a kiállítási számnak a töredékében mu­tatnak be. Igencsak úgy va­gyunk itt is, mint a reklám­nál, hogy a fele biztosan ha­tástalan, csak éppen azt nem lehet tudni, melyik az a fe­le, amelyre kidobtuk a pénzt. Bizonyos, hogy jó esetben a kiállítások talán egy tizedé­nek van és marad művészet- történeti értéke, jelentősége. Csak ki mondja meg, melyik az a töredék, amit ilyen szem­pontból érdemes és meg kell rendezni. Ezentúl pedig a művészettörténet még arra is tanít bennünket, hogy egy- egy nagy korszakban sem csak zsenik éltek, az egyes állítások, megmaradna a má­sik, a közművelődési megkö­zelítés igazsága. És ha figye­lembe vesszük, hogy a köz- művelődési határozat nyomán szerte az országban megélén­kült az egyes intézmények, igy mindenekelőtt a művelő­dési házak, üzemi klubok te­vékenysége, akkor már más­ként lehet és kell számolni, viszonyítani. Van az ország­ban több mint háromezer köz­ség, köztük mintegy három­száz nagyközség, bennük mű­velődési ház, klub. Közel száz városunkban pedig ezeken kívül még múzeum, ifjúsági ház, és üzemi kultúrház is található. Ez esetben már, nagyon drasztikus egyszerű­sítéssel, egy községre esik évente egy kiállítás. Ez vi­szont nagyon kevés, különö­sen, ha arra gondolunk, hogy vannak olyan intézmények is szép számmal, melyek hóna­pos kiállítási forgóval dol­goznak. Ez azt jelenti, hogy sok helyre egyáltalán nem, sok helyre pedig csak éven­ként egy-két kiállítás jut el, ami csak az érdeklődés fel­keltésére elég. Ha meggon­doljuk, hogy a magyarnóta- és beaténekesek viszont min­den községbe eljutnak évente nem is egyszer, akkor már talán nem is olyan sok a sok. Az így viszonyított sokban is van persze éppen elég gond. A kérdés lényege: Hogyan le­hetne e meglevő „kiállítási éhséget”, ezt az alapjában jó töltetű társadalmi igényt a minőség- és ízlésformálás fi­gyelembevételével kielégíteni.' Semmiképpen sem lenne sze­rencsés az elindult mozgást, a tenniakarást takaréklángra kultúráknak csúcsai, hanem előhegyei, dombjai és halmai is voltak, és vannak. A reneszánsz Itá­liában sem csak Leonardo, Raffaello, Michelangelo, Ti­zian éltek, alkottak, hanem nagyon sok kis műhely is működött. Persze még akkor is, ha teljes biztonsággal lehetne ei­nem csak állítani. Megtettük a szín­gaitól —, az orientáló tő- .................. ...... m eglap hiányáig srác minden dönteni, hogy melyek a mu felszínre is került már. vészettörténeti jelentőségű ki­házművészet területén. Máig is kérdés, hogy he­lyes volt-e egyharmadra re­dukálni az előadásszámot.' Nemcsak azért, mert a tv nem pótolja a színházi élményt, hanem azért Is, mert a mű­vészi élményen túl a fal­vakban egy-egy előadás kö­zösségteremtő — alakító erőt is jelentett. (Következik: TI. rész. Űj szer­vezeti megoldások.) A televízióból jelentjük Kellemes vígjáték: a Rablók Ügyeskedő szélhámosok, tol- emeljék el a csillogó, villogó — A szellemesen bonyolí- vajok komédiáját forgatják a ékszerhalmazt. tott, majdhogy krimiizgal­Pasaréti úti filmgyárban. Két elszánt, de valójában szoron­gó fiatalember — Szilágyi Ti­bor és Balázsovits Lajos — mászik befelé, papucsban, há­— Űri betörőket alakítunk makkal vetélkedő cselekmény Ben Travers Rablók című ko­médiájában, — mondja az egyik főszerepet játszó Szilá­gyi Tibor. — A rangos angol lóköntösben és pizsamában az drámaíró a húszas évek Ang­újsütetű özvegy — Tábori Nóra — hálószobájába, hogy aztán az asztalkáról gyorsan bájába visz el bennünket. Ez a két, majdnem kedves fickó az angol felső középosz­középpontjában komplikált örökösödési ügy rejlik. — Jó komédiát remélhe­tünk ? — Nern szimpla bűnügyi történet. Ügy mondhatnám, hogy kellemes vígjáték bűn­ügyi motívumokkal! Játék, 'W/VnxV/V'VV'VAXVyV<\/\>'\/>X\AX\/\XVWV^VNyW\/\X\/\XVA^V/VOyvxi/\XUV'V\XVSX^^ tályból került ki. Egyikük amely kemény leleplezéssel-1 ÍT 1.: __Jl _ 1_• _' t r. ... A N ógrád megyei Múze­umok Igazgatósága és a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága, a KlSZ Nógrád megyei bízott- sága és a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa, csat­lakozva az országos pályáza­tokhoz, néprajzi, helytörténe­ti, munkásmozgalom-történe Egy múzeumi pályázatról honismereti táborra, továbbá sokat várnak az eddigi pá­szakirodaimat elsősorban szempontból erre alkalmas mennyiségű új anyagot tár fel, úgy azt a kiállításon is bemutatják. A megyei sán­ta- ten díjazott pályamunkák automatikusan részt vesznek jékozódási, gyűjtési és feldől- _____________ ____________ l yázók tevékenységétől, nem gozási szempontok kialakítá- äz örszágös verseny döntőjé- utolsósorban a múzeumbarát- sa céljából használják, és a ben pályamunkákban a hangsúlyt a saját maguk által gyűjtött körök tagjaitól. (A honisme' __________ ___________ réti tábort egyébként ebben t i és tárgyi -dokumentációs az évben július 28-tól augusz. anyag közlésére fordítsák, gyűjtőpályázatot hirdetett is- tus 5_-ig tartják a sajgói KISZ- A J_1 mét hazánk felszabadulásé- iskolán.) nak évfordulójára. Röviden a mostani pálya Egyébként, a megyei pályá. zat eredményhirdetése az idei A múzeum dolgozói —mint múzeumi és műemléki hónap eddig is — szakmai segítsé- keretében történik. A hely. get, konzultációs lehetőséget történeti és üzemtörténeti pá. Mielőtt kissé részletesebben, zatról. Pályázni lehet bár- nyújtanak majd a pályázók etedre bár korántsem a teljesség mely helyszíni gyűjtésen ala- részére. Ezért is ajánlatos, igényével, szólnánk a pályá- puló, esetleg levéltári kutatá- bogy a résztvevők a megíran- zatról, jegyezzük meg, hogy e son nyugvó, eredeti ismeret- éó pályamunkájuk^ címét, a pályázatoknak Nógrád me- és tényanyagot feltáró, sza- gyében is már szép hagyomá- badon választott témát fel. nyai, sőt eredményei vannak, dolgozó tanulmány beküldé- Tájékozódásunk szerint, öt év sével. Egy pályázó több pá- alatt mintegy hetven-nyolc- lyamunkát is benyújthat, il­kutatási területet és felmerü­lő problémáikat mielőbb kö­1981. április 4-én, az országos néprajzi gyűjtőpályázat ered­ményhirdetésére idén decem­berben kerül majd sor. A pályázat meghirdetői té­van résztvevője volt a pályá­zatoknak, évi húsz-huszonöt. Különböző témákban az évek során több pályázó országos helyezéseket ért el. Például néprajzi témában minden év- pályázaton ben egy-két helyezést nógrá- mindazok, letve dolgozatot több pályá­zóból alakult munkaközösség, iskolai, vagy más szakköri klub, KISZ-szervezet, szocia­lista brigád is készíthet. A részt vehetnek akik múzeumi diák is. gyűjtéssel, illetve történet­A mozgalomban támasz- írással hivatásszerűen nem kodri lehet a hagyományos foglalkoznak. A kutatók a NÓGRÁD - 1980. április 24., csütörtök zöljék a múzeumok ^ igazgató- mákat is ajánlanak a pályá­ságával. A nemzetiségi dolgo- za tokhoz mind a helytörténet zatókat három, az egyéb pá- és a munkásmozgalom-törté- lyamunkákat két példányban mind a néprajz, mind a kell beküldeni a Nógrád me- tárgyi és dokumentációs té- gyei Múzeumok Igazgatóságé- mákban. Továbbá a pályáza- nak (3100 Salgótarján, Bem ti felhíváshoz szakirodalmi u. 6.) 1980. augusztus 31-ig. ajánlás tartozik s egyéb hasz- Néhány szót arról is, hogy n0s tudnivalók, a pályázatnak felnőtt- és if júsági tagozata van. A nem­zetiségi nyelven, vagy nemze­tiségi témában írt pályamun­kákat külön kategóriában dí­jazzák. Amennyiben valame­lyik pályamunka múzeumi R' eméljük, az idei pályá­zatok az eddigi ha­gyományoknak meg­felelően érdeklődést keltenek, s eredménnyel járnak. előkelő társadalmi rangja mellett hivatásszerűen űzi a lopást, mint mellékfoglalko­zást. Az általam alakított fi­gura csupán alkalmi bűnöző, végződik, amikor is az utolsó pillanatban minden kiderül. Vagyis nincs itt humoros csattanó. S ez külön érdekes­sége a Rablóknak. A darab viszont hivatásos hozomány- egyébként bűbájos, könnyed, vadász, aki körül jó néhány alkalmi menyasszony forgoló­dik. S az éppen kiválasztott gazdag Örökségre számító szíve hölgye azonban várat­lan veszélyben tudhatja mélt örökségét. es nincsenek benne olcsó helyzetek. Egy egész fárasz­tó hét munkája áll már mö- göttijjnk, de úgy vélem, szí­nészkollégáimmal együtt, hogy megérte! Jó kitörni a sok ko­ré- moly szerep után, márcsak azért is, hogy elkerüljem a — Tehát örökösödési his- beskatulyázás veszélyeit, tória? Szémann Béla ELMÉS TALÁLMÁNY A FOGKEFÉK TISZTÍTÁSÁRA A zürichi orvostudományi egyetem segítségével „Bacté- riodent” elnevezésű, elmés kis eszközt készítettek a fog­kefék tisztán tartására. Tudo­mányos úton bebizonyították ugyanis, hogy minden egyes használat után a fogkefék­ben több ezer káros bakté­rium marad vissza, amelyek nem mind pusztulnak el a következő használatig, és így különféle betegségek okozói lehetnek. A svájci cég által piacra dobott kis eszköz tu­lajdonképpen egv kiilönlegec fajta fogkefetartó: függőlege­sen kell beleállítani a fogke­fét, ezután az eszköz már sa­ját magától, automatikusan, adagol egy bizonyos mennyi­ségű fertőtlenítőszert, ame­lyik megöli a fogkefében visszamaradt baktériumo­kat, az emberi szervezetre azonban nem ártalmas. Üjabb használatkor a fertőt­lenítőszert egyszerűen ki kell önteni a fogkefetartó­ból. majd használat után a fogkefetartóba ismét vissza kell tenni a fogkefét A* ügyes kis találmány uevani® meghatározott számú eieiben a fertőtlenítőfolyadék autar matikus újratöltésére képe». 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom