Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

r A HÄBORÜ ALATT tar

tént. Kórházban feküdtem, egy falusi ház tágas szobájá- ban, a ház pedig a tóparton állt, Minszk közelében. Mellettem egy sebesült harckocsizó feküdt, Ivan Firszovics Szilin törzsőrmester. Mellét ütötte át a golyó; úgy rém- lett neki, hogy a külső levegő a seben keresztül egészen a szívéig hatol, és Szilin állandóan didergett. Az első napokban a láztól félrebeszélt, vagy ájultan szendergett, hozzám nemigen szolt. Csak egyet kérdezett: honnan vagyok és hová valósi —, majd elhallgatott. Bizonyára meg akarta tudni, nem vagyok-e a földije, távoli rokona. Ezt ar ra az esetre kellett tudnia, ha meghal, hogy én hazatér ve beszéljek róla a családtagjainak és a szeretteinek. Én azonban Szilintől messze- távol születtem.

— Nem, te vagy jó! — sóhajtott Szilin.

— Nem vagyok jó — mondtam.

Egy hét múlva Ivan Fir- szövics jobban lett; könnyeb- ' ben lélegzett, arcáról eltűnt a halálos sápadtság. Most már jobban hasonlított önrr-'gá- hoz, és láttam az életerőtől felcsillanó szürke szemét, a megnyerő, himlőhelyes, széles arcát, amely olyan lágy volt, akár a felszántott föld.

— Nem alszol? — kérdezte.

— Nem. Miért?

— Csak. Semmi kedvem meghalni.

— Nem is fogunk meghalni.

— Meghalni meghalunk — felelte Ivan Szilin —, már hogyne? Csak nem mostanában.

— Hát aztán! — válaszoltam. — Ha nem mostanában

— az nem baj.

— Baj! Miért ne volna baji

— mondta Szilin. — Én sohasem akarok meghalni! Ha száz évig élek — akkor se lesz kedvem, meg neked sei

— Százhatvan éves koromban talán kedvem szottyan.

— Mesebeszéd. Megint hosszabbítást kérnél, megint számlálnád a cseppeket, vagy az érvelésedet.

— KS tudja 11!

_ — Hogyhogy kJ tadja? — hto Firszovics megbarrago- éctt — Hét én tudatni Heten az anyám, as édesanyám megtiltotta, hogy valaha te meghal jaki És mi minden ICr- tént velem — másvalakiből már régen elszállt volna a lélek, és belőlem is majdnem — hányszor véreztem ei már szinte teljesen, de legvégül mégte összeszedtem azt, ami belőlem megmaradt, haragra gerjedtem, féltőn vigyáztam arra az egyetlen éltető vércseppre — és attól megint átmelegedtem, lélegzethez jutottam. És lám, élek és élni fogok, bár keresztül- kasul átjárt a golyó, két lyukat hagyott a tüdőmben, nehéz a lélegzetem, fázom . . .

És Szilin elmesélte az életét, hogy mi történt vele.

— Attól a reggeltől fogva emlékszem az életemre, amikor anyámhoz simulva, felébredtem. Mindig az anyám mellett aludtam, szobánkban vaságy volt és faasztal, meg két zsámoly. Apám nem élt, régen meghalt, egyáltalán nem emlékszem rá. Anyámmal ketten maradtunk a világon, úgy vágtunk neki az életnek. Ez még a forradalom előtt volt. Olyan szegényen éltünk, amilyent ma csak álmában lát az ember... semmink se volt, semmiből se elegendő — se kenyér, se krumpli, se téli tüzelő, se petróleum a világításhoz, se ruhanemű, és a házigazda ki akart dobni a szobából, mert anyám nem tudott fizetni érte; havi egy rubelt. Anyám napszámba járt, és mindenféle munkát elvégzett, amivel megbízták: fehérneműt mosott, padlót súrolt, fát hasogatott, haldoklók mellett virrasztóit, mint most mimellet- tünk . . . Mindent elvállalt, csak táplálni tudjon engem valamivel, csak felneveljen, 6 pedig aztán meghalhat. Hát, lehetett is élni abban a gonosz életben! Mérgelődni kellett, haragra gyűlni az egész népnek — ez meg is történt később, akkor meg csak kínlódtunk . . . De hát folyton másról mesélek! A szívemről akarok mesélni neked, hogy mit érzett.1 Sokat nem beszélhetek, kifogy belőlem a szusz ... A koplalástól last&n nStieriü wíUg tSesí már

radtam. Emlékszem, hogyan

bánkódtam, amikor anyám

dolgozni ment; estéig búslakodtam utána és sírtam. És bárhol voltam is, mindig mielőbb hazaszaladtam — egykori pajtásaimmal te rövid ideig játszottam, ehmtam magam, kenyérért mentem a boltba, visszafelé is futót- tam, egyetlen darabkát se csíptem le a kenyérből* az egészet épségben vittem haza. Este pedig boldog voltam. Anyám lefektetett aludni, és ő maga is mellém feküdt; mindig fáradt volt, nem tudott mellettem ülni és beszélgetni. És én aludtam, anyámhoz simulva, édesen aludtam, ez volt az én időm. Senkim, semmim nem volt a világon, minden idegen körülöttünk, egyetlen játékszerem sem akadt; emlékszem valamilyen üres hólyagra, amelyet az udvarban találtam, meg egy lerágott, törött fakanálra — nem játszottam velük, hanem a kezemben tartottam, ide-oda rakosgattam, és gondolkodtam valamin. Csak az egyetlen édesanyám létezett. Én hozzásimultam, csókoltam a testén levő inget, és simogattam az ingét, egész életemben emlékszem a meleg szagára, ez a szag nekem a legtisztább, legkellemesebb illat ... Te bizonyára nem érted ezt?

— Nem feleltem. — Az én anyám meghalt a születésemkor, semmit se tudok róla, apámra se emlékszem.

— Rossz. Rossz neked! — mondta Ivan Firszovics. — Aki nem emlékszik se apjára, se anyjára abból jó katona te ritkán teái; megfigyeltem én ezt.

A täte ■iliiami. beteg

OelMteaMl'taaAtt* "®

— Reggel anyám korán kelt, én meg aa ingébe kapaszkodtam, nem engedtem el magamtóL Anyám sajnált, és hogy ne hiányozzon ne- keip annyim, amikor nincs otthon, odaadta a testén viselt ingét, az pedig egy volt És, amikor féltem, vagy unatkoztam, magamhoz szorítottam az anyai inget, és csókolgattam — akkor szinte magam mellett éreztem az anyámat és megkönnyebbültem. Anyám inge vászonból készült s akármennyit nyűt- tem te, mégis ép maradt . . .

— Nem sokkal az októberi forradalom előtt, amikor ki- lenc-tízéves lehettem, anyám meghalt Tüdőgyulladást kapott: meleg ruhája nem volt a szeptember pedig hideg, és meghalt. Halála előtt búslakodott és csókolgatott engem

— állandóan amiatt félt hogy egyedül hagy a világon, félt, hogy eltipornak az emberek, hogy nélküle elpusztulok, és senki észre se vesz. Halálos ágyán meghagyta nekem, hogy éljek. Átölelt, másik karját pedig, mintha védene, ráemelte valakire, — csakhogy a karja mindjárt lehanyatlott a gyöngeségtől.

— TE MEG ÉLJ. CSAK

ÉLJ — ne félj! — mondogatta nekem. — Verd meg azt, aki megüt. Sokáig élj, élj helyettem, mindannyiunkért, ne halj meg soha, én szeretlek.

— Befordult a fal felé, és mérgesen halt meg; bizonyára tudta, hogy erőszakkal vették el az életét, én azonban akkor semmit sem tudtam erről, csupán megjegyeztem az egészet, ahogyan történt. Es azóta, amíg csak élek, magamnál tartom az én szegény halott, örök anyám vászoningét. Az ing már csaknem szétmállott mégis egy darabban van, és én mindig benne érzem anyámat, benne őrződik meg számomra . . . Anyám nélkül bizonyára elpusztultam, régen meghaltam volna, de akkor jött Lenin a világba, kitört a forradalom. Fiúból legénnyé serdültem,

megtanultam 'érteni äz Hetet Lenin nekem, apátlan-anyát- lan árvának, apám és anyám lett, és távolról éreztem, hogy szüksége van rám — énrám, aki senkinek se kellettem, és akit magára hagytak — odaadtam neki az egész szívemet, odaadtam örökre — a sírig, és azon túl is. Mit tett az anyáim; meghalt, de nekem meghagyta, hogy éljek, és nagyon éljek, éljek haraggal, a gonosz ellenére. De, hogy miért kellett élnem — ezt anyám nem mondta meg. Ezt Lenin mondta meg nekem, és akkor, kora ifjúságomban, gyűlt ki a szívem, született bennem a gondolat, és boldog lettem . . . Hallgasd csak tovább. Ha tudni akarod, Leninben mintha újra feltámadt volna számomra az anyám, és ő nekem több, mint az anyám —, hiszen anyám csak szerencsétlen asz- szony, rabszolgasorban elpusztult mártír volt, de Lenin! — tudod-e, ki volt és kicsoda Lenin?

— Tudom — feleltem.

— Nem tudod! — jelentette ki Ivan Szilin. — És én éltem, éltem, és egyre szabadabb lett a levegő az élethez, mint mindenkinek a mi mun- kásorszá gunkhan . . . Nagy ritkán pedig elővettem anyám régi vászoningét, és csókolgattam. és olyankor tűzként járt át az emlékezés fájdalma; de éreztem, hogy anyám mintha egyre távolabb volna, évről évre mind messzebbre ment tőlem, én azonban még láttam az emlékezetemben; ő nem tudott maga mellett- és elégedett volt; hogy élek, mint azt megwgyta. tte én magértettem hagy mihelyt 6 nagyon messzit* tOrrik. milsor nem létem az emlékezetemben, akkor magam te meghalok. csakhogy ez nem lesz egyhamar. talán sohasem lesz, mert, bogy a halott anyák is szeretnek minket: s ő megint közelébb kerül hozzám ... A háború alatt anyám ingét a mellemen, a zubbonyom alatt őriztem; csak most van a párnám alatt ... Te nem Is tudod, nem érted meg. milyen köny- nyű lehet meghalni, milyen mohón és milyen tiszta elmével halsz meg, amikor, a

haza züúszlaja aíaít indulsz á halálba, és ez a haza ott él a szívedben, mint az igazság, mint Lenin, és te úgy szorítod magadhoz, mint a drága anyád szegény ingét... Mégis, halála előtt néha sajnálja az ember ezt a gyönyörű, meseszerű életet! De te

ezt nem érted meg, te aligha

áldoztad fel magadat . . .

— Megértem — válaszoltam.

— Nem érted meg — mondta Szilin —, és nem is fogod megérteni! . . . Hát velem meg így történt — hallottál a Pronya folyóról?

— Hallottam.

— ÉPPEN A LEGRÖVIDEBB éjszaka után, reggel keltünk át a Pronyán; tehát negyvennégy június huszonkettedikén. Légierőnk egész éjjel működött, hajnalban lecsapott a tüzérség, aztán elindultunk mi. Átjutottunk a peremsávon, ezen a Pronya folyón, megyünk előre, beérünk az áttörési övezetbe, én vezetem a harckocsit, a toronylövész célpontokra tüzel — szabályosan folyik a harc. Az ütközet közepette gyorsan repült az idő; s mi buzgón verekedtünk. Hirtelen odaszól a parancsnok: a lőszerkészlet

elfogyott, nincs mivel tüzelni. De a harcból nem vonnak ki bennünket, a feladat végrehajtása még folyik, az ellenség megingott és visszavonul ugyan, de még él. A harcból való kiválásra nincsen parancs — hát üldözésbe megyünk át. Én vezetem a tankot, és egyszer csak egy sebtében köröl kerített, gyatra, de még működő, ellenséges faerődöt látok: nehézgéppuska pörkölt ormán, hirtelen tűz- csákot látók, látom, amint • géppuska fordítja csövét a figyel őrésben. És tudom te hová tüzel — a gyalogságunkra. A gyalogságban pedig Lenin ugyanolyan gyermekei vannak, amilyen én is vagyok, és nekik is volt anyjuk, aki szintén meghagyta nekik, hogy sokáig, öröklőé éljenek. De hogyan örökké —, amikor mindjárt elvágja életük fonalát a tűz! Lehunytam a szememet és kinyitottam; valamiért azt gondoltam — talán abbahagyja a tüzelést az ellenséges géppuska ebben « percben, talán túlhevül a csöve, vagy a mieink odasóznak. De a géppuska csak pörköl, mi meg nem tudunk tüzelni. Odaszól a parancsnok: látod, mi a helyzet! Felelem: látom! Félelem, szégyen fogott el. A parancsnok: rajta!

Én megértettem; ugyanazt

gondolta, amit én, végszükségben az emberek hasonlítanak egymáshoz. Megfordítottam a harckocsit, egyenest a kiserőd felé vezettem — mindjárt szétzúzom! És megint látom a géppuskájukat: közvetlen közelből puhítja tü- zével gyalogságunk kellős közepét, és csatárláncaink lehasalnak. Ekkor úgy elhatalmasodott bennem a düh és úgy elragadott, mintha az egész élet benne rejlene. Attól a dühtől olyan lettem, mint valami mesebeli dalia . . . Megérintettem a mellemet, ott volt, mélyen a kezeslábas alatt, anyám inge. „Édesanyám — gondoltam — látod!” — és nekihajtottam az ellenségnek. A harckocsi megakadt a földben levő gerendák között, erre még emlékszem, meg arra is, hogy hirtelen teljes fordulatszámmal felbőgött a motor — azután nem emlékszem, mi történt. Amikor pedig felocsúdtam, megértettem, ml történt: az erődítményt egész töltelékével együtt szétzúztuk, de mi te felrobbantunk. Végigtapogattam magam — érzem, épségben maradtam, kisebb zú- zódást szenvedtem, fejem fáj, orromból foiyik a vér. Eh, gondolom, hát nem égtem benne: anyám megtiltotta,

hogy meghaljak, és én nem is fogok meghalni S ekkor jutott eszembe: hátha beszorultam a harckocsiba, nem tudok ki vergődni í Mégis kivergődtem ... — Szilin elhallgatott.

— Vége? — kérdeztem.

— Nincsen vége, nem ám. Miért is volna? Mindjárt, csak kifújom magamat . . ,

— Én is érzem, hogy nincsen vége!

— Ugyan, mit érzel te! — mondta Szilin. — Hiába érzed, hiszen nem tudod mi történt velem . . . Kivergődni hát kivergődtem, és lehasaltam a harckocsi mellett: az

éttensSg Kevesen tüzelt. Nem messze, kissé odébb, látom, ott fekszik a parancsnokom és mellette a toronylövészünk, Nyikolaj Verzij; kézifegyverükből tüzeltek. Körülnéztem és rájöttem: az ellenség ellentámadást indít, tiszta sor. Szőkéivé akartam odajutni a parancsnokomhoz. Fel is emelkedtem kissé, de mindjárt megperzselt valami. Meleg támadt a mellemben, aztán üresség és hideg, én pedig újra a földhöz tapadtam, és olyan gyenge lettem, mintha álmos volnék. És akkor a föld alól két német ront rám — a föld körös-körül feltúrva, még, aki közel van, azt se lehet látni — és rám rontanak ... És ugyanabban a pillanatban, volt, nincs —•, mind a ketten a földre buknak. Leterítette őket valaki a ml katonáink közül, és nem is lehetett hallani, hogy mivel; felemelkedett fölibém, és azt mondta: élj csak, testvér — és továbbindult a harcba. Azután mások is látták azt a katonát, kitüntette magát állítólag; kérdezősködtem, amikor hátraszállítottak a kórházba; de különbözőféleképpen beszéltek róla; hiszen a harc már feledésbe merült

— az egyik így meséli el, a

másik úgy. A nevét is mondták, de megint csak helytelenül, ilyen névre senki sem hallgat. Nem hallottál ilyenről: valami Vermiselnyik

Gyemon, vagy tán Gyemjan Ivanovics?

— DE HALLOTTAM —

mondtam. — Karuszelnyikov Gyemjan Ivanovicsnak hívják.

— így már jobban hangzik

— állott rá ívan Firszovics.

— Ezek meg Gyemont fun- dáltak ki! . . . De hol lehet most, nem tudod?

— De tudom.

— Ét?

— Él.

— Hol van —, nem tudod?.

— Itt van — mondtam énj mert én voltam Gyemjan Karuszelnyikov.

— Hol? ... Te vagy a* tán? Aligha!

— Igenis, törzsőrmester elvtars — én vagyok.

— Nem hasoniítassz rá! —» mondta Szilin. — Nem har sonlítasz arra, bár nem te vettem szemű gyre, egyáltalán nem emlékszem rá . . . Hát így esett! — De hiszen azt mondtad: neked se apéd, se anyád, hogy apátián árva vagy . . .

”az anyám inge nem

volt a zubbonyom alatt . . . De hazám van, és Leninem is, akárcsak neked. Te általuk maradtál életben, meg én is épségben, mint láthatod. Tehát én se vagyok apátián árva.

Fordította: Gellert György

A Kossuth Könyvkiadó és a Kossuth Nyomda között kötött szocialista együttműködési szerződés érteimében Lenin születésének 110. évfordulójára a bottokba kerül Lenin összes műveinek befejező kötete is.

Az évforduló alkalmából a Kossuth Nyomda hatvannapos átfutási idő alatt elkészítette a kiadvány prospektusát. A

prospektus az ötvenöt kötet rövid ismertetését tartalmazza.

Andrej Platonov:

A vászoning