Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-19 / 91. szám
En nem tudtam azt, kérem... Agika szőke, csinos, szép és nem nyilatkozik. Azt mondja, nem szereti, ha írnak róla. Megígértem, nem írok róla, s nem is faggatom. Tehát ez az írás egészen másvalakiről szól, s ha valami mégis egyezik, az a sors különös Iróniája Az ötlet -, hogy táncdaléne- kes lesz - még Balatonszépla- kon született. Itt ugyanis egy iskolai táborozás során megválasztották szépségkirálynőnek, s még aznap este megismerkedett az ott turnézó együttes egyik tagjával, aki csakhamar fölfedezett a lányban valamit. Már akkor tudvalevő volt hogy A. sem a tanulásban, sem a sportban, sőt még a művészetben sem fut be karriert, így a szerencsés találkozás „apropója” adva volt: A. tóncdalénekes lesz.- Sokat kell tanulni - mondotta bölcsen a már kész zenész — figyelj bennünket és lesd el a szakmai fogásokat! A. ma is szüntelen lesi azokat a bizonyos fogásokat, mert őzt elfelejtette megkérdezni: mi van, ha nincs tehetsége? Persze, közben történt egy, s más. A Salgótarján-Budapest közötti vasútvonalon egy újabb zenésszel ismerkedett meg, aki egy más irányzatot követett, s elcsábította Á.-t. Azonban az előtanulmány során kiderült, hogy nincs sem irányzat, sem zenekar, sem zenész. Itt is csak a szöveg. Tulajdonképpen ekkor már mindegy volt. A. belekóstolt egy számára különös, de Igen kedves életformába, amelyből csak akkor ocsúdott föl, amikor mindenről számot kellett adni valamiféle „egyenruhás” emberek előtt.- Én nem tudtam, hogy ez lesz a vége - nyilatkozta P. A. kiskorú, s a jegyzőkönyvvezető mindent rögzített. Aztán még többször elhangzott az efféle kezdetű nyilatkozat. Érthető hát, ha;A. úgy döntött, többet nem nyilatko* zik a dolgairól. Legalábbis a sajtónak. (tanka) HUMOR Tanér: Hogyan hívjuk az olyan élőlényeket, amelyek a szárazföldim és a vízen egyaránt tudnak élni? Frici válasza: Matrózoknak! — Tegnap leestem egy tíz méter magas létráról — meséli Bettina a nagynéniének. A nagynéni rémülten: — Gyermekem, és nem esett semmi bajod? — Nem, semmi sem! — Nagy szerencséd volt! Erre Bettina: — De hiszen az első lépcsőfokon álltam! A tanárnő megkérdi a diákokat: — Honnan tudjuk, hogy a Föld gömbölyű? Péter válasza: — Látjuk a földgolyóról I n • ' ' I • ' I I megoldották. A felügyelő néD&ioro diákok *» adja u a játékokat, w«1 ^ csönzi a könyveketi újságokat. A váróterem reggel 7-től este Mar kora reggel fáradtan hogy... Vonalon, vacsora után nyolcig van nyitva. A fiatalok érkeznek az iskolába. Gyakran — érkeznek a bizonytalan, ko- sz(vesen töltik Itt az idejüket, késnek, sokat hiányoznak. A molytalan válaszok. Senkit Debrecenben a Kölcsey Fedélutáni oktatás miatt sokszor nem izgat a holnapi lecke, a renc Művelődési Házban nyi- késő estig fent keli maradni- felelés. Olvasnivalót, újságot, tottak még egy szabadidő- uk, ezért tanulásra, művelő- könyvet senkinek a kezében klubot, ahol 14 órától 22 óráig désre. szórakozásra alig jut nem látok. Dél óta az iskola- egy fiatal népművelő felügye- idejük, napjaik jelentős része táskát sem nyitották ki. Való- létével „szabadon” tölthetik színű, hogy halnap reggel idejüket a fiatalok. Lemezeket ugyanúgy kapják lel, ahogy hallgathatnak, újságot olvasüresjáratban” telik el. Tanulmányi eredményük is jóval gyengébb az átlagosnál. Az osztálynaplókban csupán egyetlen szó jelöli őket — „bejáró”. ☆ ☆ ☆ este lerakták. ☆ ☆ ☆ hatnak, játékasztalokon játszhatnak, s közben, „véletlenül” a népművelő „provokálja” őket. Popzenéről, irodalomról, politikáról beszélgetnek. A klub nagyon népszerű a fiatalok körében. Hasonló életrevaló kezdetné nyezés egyelőre kevés szüleA tanárok, ha a bejárók problémáiról esik szó széttár- Reggel hat óra. Az emberek ják a kezüket. „Néha már az egymást lökdösve nyomakod- is eredmény, hogy eljönnek az nak föl a zsúfolt vonatra. Mun- Iskolába és csendben végig- kások, ingázók, diákok. Álmo- ülik az órát” — mondják az san egymáshoz préselődve egyik szakmunkásképzőben, Az tik az országban. A beszélgeté- állnak a fojtó, párás ember- iskola igazgatója sem tud sek során nagyon kevés em- melegben. Maró füst csípi a megoldást. „Szabad helyisé- berrel találkoztam, aki „ügyszemeket. Bumlizva utazunk geink nincsenek, a művelődési nek” tekintette volna a bejá— munkahelyre, Iskolába, hi- házban hiába rendeztünk be rók problémáit, gondjait. Az vatalba. Van, aki már hajnali egy bejáróklubot, onnan me- iskolák nagy részében csak az négy óra óta talpon van. Az nekültek a gyerekek, mert anyagi gondoskodást — útiegyik peronon srácok snóbliz- nak, lábuk között az iskolatáska. „Fél hétre érünk be a városba, de hogy utána mit csinálunk, még nem tudjuk. Kirakatokat nézünk, mászkálunk és ha már nagyon fázunk, beülünk egy tejivóba”. — Vagy a kocsmába! — szól közbe az egyik lány. Nevetünk, de senki nem mond ellent a közbeszólónak. Hajnaltól éjfélig »nem bírták a kötöttséget". A vasúti menetrend egy-egy megyén belül a gyárak műszakkezdéséhez igazodik, a Volánnak pedig nincs elég járműve Déli tizenkét óra. A szak- -diákjáratok indítására. Ideámunkásképző intézet udvarán lis megoldás az lenne, ha min- középiskolás korú fiatalok óriási tömeg. A két műszakban denkinek kollégiumot tudnánk több mint egynegyedéről van oktató iskolában még tart a biztosítani, de ez egyelőre szó. Többségükben munkás....................... - álomnak is szép”. k öltség-térítés, ebédjegy slb. — tartják szem előtt és a tanulók egybehangzó véleménye szerint egyéb törődést nemigen tapasztalnak az intézmények részéről. Pedig a délelőtti oktatás, de a délutánra járókat hozó autóbuszok, vonatok már megérkeztek. A gyerekek jobb lehetőség híján a szűk folyosókon az udvaron ácsorognak. Egykedvűen falnak támaszkodó, cigarettázó, fásult tömeg. Itt-ott rádió szól. Van. aki már órák óta vár. A „szűkre tervezett” iskolában egyetlen olyan helyiség sincs, ahová leülhetnének. A KISZ- klub ajtaja is kulcsra zárva. „Felügyelet nélkül mindent tönkretennének” — mondja az egyik nevelő. Délután négy óra. Az állomásépület tele van ácsorgó, csapatosan kószáló fiatalokkal. Lökdösik egymást, sziszegnek a lányoknak. A diákváróteremben félhomály. A pár lépésnyi barátságtalan helyiségben néhány lány viho- rászik. Egy pár az egyik sötét sarokban csókolózik. Az asztaloknál egyetlen fiú ül. Előtte könyv. Szórakozottan bámul fölötte a levegőbe. Néhány ténfergőt megszólítok. Többségük szakmunkástanuló. Egy órakor eljöttek az iskolából, azóta a városban csellengtek, nézelődtek. A vonatuk fél hatkor indul. Hétre érnek haza. Megvacsoráznak, végignézik a tévéműsort, lefekszenek. — Tanulni mikor szoktatok? — kérdezem tőlük. Cinkosan ösz- szenevetnek. — Hát mikor, ☆ ☆ Tavaiéban ennyire kilátástalan a helyzet? A pályaudvari, nak készülő fiatalokról. Olyanokról, akik — fizikai dolgozók gyermekeiként — társaikhoz képest hátrányos helyzetben vannak. Közel százezren vannak. iskolai pillanatképeket látva, Számuk és arányuk, a középis- a kezdeményezések kudarcáról kolás korosztályon belüli ará- hallva, az objektív adottságo- nyuk azonban egyre nagyobb kát — iskoláink felszereltsé- és a népesség alakulását fi- gét, a városokban a szabad- gyelembe véve még nagyobb idő-klubok hiányát, az álló- lesz. Nemrégiben egy minisz- másépületek állapotát figye- tériumi vizsgálat során is lembe véve, nem éppen rózsás megállapították, hogy ennek a a kép. De nem is reménytelen, jelentős ifjúsági rétegnek a Néhány jó kezdeményezés, pél- helyzetén, körülményein a da akad az országban. Cégié- jövőben — elsősorban a helyi den a kultúrvárótermet ala- szervek, intézmények kezde- kították át diákváróteremmé, ményezései révén — hatható- űgy, hogy a felügyeletet is san változtatni kell. Kommentár nélkül Egy bolondos nap A mindennapos tanítás-tanulás monotóniáját jólesik feloldani egy- egy szokatlan, rendhagyó nappal. Salgótarjánban a közgazdasági szak- középiskolában Táncsics-kupát rendeznek, a Bolyaiban KISZ- napot, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán Pupákkupát, a Madách I mre Gimnázium és Szakközépiskolában — április 1- ét. Az évnek ez a napja a viccelődés, tréfálkozás, a di- ákos csínyek napja. Ez természetesen rá is nyomja bélyegét a rendezvényre. A Madách 4. b osztálya — a rendező — tartotta is magát ehhez a program összeállításakor. Állati totót kellett kitöltenünk mindjárt a nap elején. Aki gasságkülönbség határozta nem tudta, hány évig élhet egy meg. érdemes volt hát hajia- elefánt, melyik az a madár, ni. De hogy a tempóból ki melynek súlyához képest leg- ne essünk néhány perc múlva nagyobb a tojása, az bizony megint mehettünk, ezúttal tosszul kezdte a napot és a egyenruhásokért. Rendőrség, versenyt. Az agytekervénye- tűzoltók, mentők, néhányan ott két megmozgató játék után parkoltak a Madách előtt... ., légzőgyakorlat" következett. Pálfalvai Nóra, a „Madách szépe” No, persze nem a tv-tornából jól ismert formában: mi léggömböt fújtunk, pukkanásig. Léggömbpukkanásig. Ehhez a feladathoz ugyanis egy másik is kapcsolódott, a lufi egy Megérdemeltünk egy kis pihenést, s erről a rendezők gondoskodtakI is. Nagy József Attila — aki a nap tiszteletére szoknyát és magas sarkú szandált húzott —, hivó hangtelefonszámot rejtett. minek lara. kivonultunk az udvarra, következtében pillanatok ^anan csapatunk a 4. a osztály alatt megrohantak a környék fiúival vívott adaz kuzdel- összes telefonját. met A focimeccs eredmenye nem is lényeges, hisz’ itt is Aztán párhuzamosan több — mint az egész nap folyamán feladat zajlott egyszerre: a mindenütt —, a játék volt a lányok egy része vendégváró- lényeg. Játékból ettünk citro- tálat készített, mások a „Mft.- mot késsel-villával, „tejbepa- dách szépe” versenyre készl- Pi(” evőeszköz nélkül. A napot tették elő az osztály — fiuk szlalom görkorcsolyaverseng által megszavazott — legszebb zárta, majd az eredményhir- leányzóját, megint mások a detés... szépségek számára készítették az emlékplakettet — az alkalomhoz illő formára. A maradék a városban sétálókat tartotta rettegésben, főleg Mivel a versenyt a 4. e nyerte, ők nem élhetnek a rendezés jogával, de a 3. c szívesen átvállalta ezt a megtisztelő munkát. Nem kis dolog szokásosnál alacsonyabbakat, ^7napon keresem egyls- lüetve magasabbakat. A rende- knlát m7zgatm. szórakoztatni! ző osztály kívánsága ugyanis Az idei rendezőknek ez töb- ezúiial az volt, hogy minél bé-kevésbé sikerült, bízunk kisebb, és nagyobb 14 éven ^une, hogy ,,utódaiknak” még felülit cipeljünk be. A kapott > poniszámot a köztük levő mainkább menni fog. Veszprémi Csak ülünk és mesélünk.,. Rigó Tibor felvétele Szabály és kivételek — Mit szólnak szüleid a sportsikcrcidhcz? — kérclezlcm a niegye ifjúsági bajnokát nemrégiben, és a válasz hallatán nem akartam hinni a fülemnek: — Nem örülnek annak, úttörőház színjátszó körétől, lei teljes önállóságot biztosítahogy versenyzek. mert a félévi bizonyítvá- nak neki. Ügy vélik, most — Tessék?! nyomban négyes alatt volt a négy évig szabad a gyerekük, — A bátyám is lehetséges tanulmányi átlageredmény. De tanuljon nyugodtan, foglul- atléta volt, de az egyesület gimnazistaként kedvemre jár- kozzon amivel akar. Persze, helyette az egyik edzőt ja- haltam próbálni az osztály ilyen korában az ember mór beatzenekarába, és az iskola- kitapasztalta, milyen hobbiújság szerkesztőségi össze- nak, érdeklődési körnek örül- jövetelein is mindig ott le- nek a szülei, így nyugodtan vasolta a Testnevelési Főiskolára. Legalábbis apám így tudja, ezért nem szívesen enged el azóta edzésekre, dácsolt és topábbra sem érdekelte más, mint a sport. Én egy darabig otthon zárkóztam be délutánonként a versekkel, drámákkal és máig sem adtam fel a reményt, hogy felvesznek a Színművészeti Főiskolára. Panaszkodott már nekem az STC sportiskolájának az igazgatója is,' hogy egyes szülők büntetésből nem engedik versenyezni gyerekeiket, „inkább tanulj többet, szerezz jobb jegyeket”, felkiáltással. Pedig edzők és pedagógusok egybehangzóan vallják, hogy ver- hettem. Nem volt vita, ha kérhet tőlük pénzt, mondjuk al! efféle korlátozás sokkal kásenyekre. Még szerencse, hogy moziba, színházba, koncertre gépírásra és elköltheti a diszmost sérült vagyok. — És ilyenkor mit csinálsz a szabad idődben? — Unatkozom. Még moziba is csak akkor mehetek a délelőtti matinéra, ha az osztálytársaim is jönnek. Koncertről, táncról, diszkóról szó sem lehet. Ha nem fémjelezné Jutka nevét korosztályi országos csúcs, még volna mentség a szülői tilalomra: nem valami jól tanul a középiskolában a 16 éves leány. De azért tönkretenni egy tehetséges gyerek sportkarrierjét, mert a báty- otthon vagyunk. Az én anyujáról úgy vélik a szülők: a kám például annyira nem rosabb, mint némi engedékenység tanulmányi téren, szórakozásban, cserébe a jó sporteredményekért. Ösztönözni, motiválni valakit így lehet csak igazán, a teljes emberré nevelés célját kompfőiskolára az edző miatt nem jutott be — erre már nincs logikus magyarázat. A szórakozástól való megfosztás még inkább a zord atya ellen szól. Nem kell nagy bátorság megjósolni, hogy Jutka sem kitörő örömmel emlékszik maid vissza felnőttként a diákkorára. Engem utoljára az általános iskola nyolcadik osztályában tiltott el apám a kerületi vagy táncolni mentem volna kóban. (hacsak anyagi természetű T. Annamária: — Ma már probléma nem zavart meg nem nagyon szokás, hogy a benne). A kirándulásokról és szülők beleszóljanak. Az osz- sporteseményekről nem is tályban csak egy olyan lányszólva. .. ról tudok, akit sehova nem Megkérdeztem mostanában engednek el. Apja állítólag az- l®xen. rugalmasan értelmezve, néhány gimnazistát: az őosz- zal fenyegette meg: összevág- Ha egy diáknak természetes tályában tud-e ilyen szülői dalja az arcát, ha megtudja, készségei, képességei vannak tiltásról? Íme egy csokorra- hogy egy bizonyos sráccal bármiben, tehetséget árul el való a válaszokból. megy moziba, táncolni, vagy egy területen, amely szétfeszíJ. Vali: — Nálunk nincs akárhova. Iskola után rögtön ilyesmi. Azt csinálhatunk ta- haza kell mennie. És hiába nítás után, amit akarunk. A kitűnő tanuló, nem mehet felszülők nem is tudnak róla, sőiskolába, dolgoznia kell ki hova jár. Késő délutánig majd. De ő az a kivétel, aki dolgoznak, akkorra általában erősíti a szabályt. A. Kati: — Előfordult, hogy eltiltottak egy-két hónapra az irodalmi színpadtól, mert alig voltam otthon. — Most kosaannyira törődik azzal, hogy azt hiszi, régésznek készülök és egyetemre jelentkezem jövőre, pe- rázni nem engedték anyjáék, dig most legszívesebben a mivel bukásra állt több virágkötöszakmát választa- tárgyból. — Az ilyen tiltások nám. nem változtatnak a helyzeten N. Kamilla: — Nálunk, ha alapvetően, inkább dacot szül- valaki gimnazista lesz, a szü- nek. Az osztálytársam átbukti az iskola kereteit, segíteni kell neki, hogy egyeztesse ezt a tanulással. A mai felvételi, továbbtanulási rendszer a tanulmányi eredmény elsődlegességén alapszik. Az életben viszont az számít, kit mi érdekel, mivel foglalkozva érzi magát a legjobban. A szülők nemtörődömsége és tiltása: két rossz véglet. Ismerniük kell gyermeküket, s mindent meg kell tenniük a képességeinek maximális kibontakoztatásáért. V. F. „Nem engednek anyámék... ff
