Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-19 / 91. szám

En nem tudtam azt, kérem... Agika szőke, csinos, szép és nem nyilatkozik. Azt mondja, nem szereti, ha írnak róla. Megígértem, nem írok róla, s nem is faggatom. Tehát ez az írás egészen másvalakiről szól, s ha valami mégis egye­zik, az a sors különös Iróniá­ja Az ötlet -, hogy táncdaléne- kes lesz - még Balatonszépla- kon született. Itt ugyanis egy iskolai táborozás során meg­választották szépségkirálynő­nek, s még aznap este meg­ismerkedett az ott turnézó együttes egyik tagjával, aki csakhamar fölfedezett a lány­ban valamit. Már akkor tud­valevő volt hogy A. sem a ta­nulásban, sem a sportban, sőt még a művészetben sem fut be karriert, így a szerencsés ta­lálkozás „apropója” adva volt: A. tóncdalénekes lesz.- Sokat kell tanulni - mondotta bölcsen a már kész zenész — figyelj bennünket és lesd el a szakmai fogásokat! A. ma is szüntelen lesi azo­kat a bizonyos fogásokat, mert őzt elfelejtette megkérdezni: mi van, ha nincs tehetsége? Persze, közben történt egy, s más. A Salgótarján-Budapest közötti vasútvonalon egy újabb zenésszel ismerkedett meg, aki egy más irányzatot követett, s elcsábította Á.-t. Azonban az előtanulmány során kiderült, hogy nincs sem irányzat, sem zenekar, sem zenész. Itt is csak a szöveg. Tulajdonképpen ekkor már mindegy volt. A. belekóstolt egy számára különös, de Igen kedves életformába, amelyből csak akkor ocsúdott föl, amikor mindenről számot kellett adni valamiféle „egyenruhás” embe­rek előtt.- Én nem tudtam, hogy ez lesz a vége - nyilatkozta P. A. kiskorú, s a jegyzőkönyvve­zető mindent rögzített. Aztán még többször elhang­zott az efféle kezdetű nyilat­kozat. Érthető hát, ha;A. úgy döntött, többet nem nyilatko* zik a dolgairól. Legalábbis a sajtónak. (tanka) HUMOR Tanér: Hogyan hívjuk az olyan élőlényeket, amelyek a szárazföldim és a vízen egya­ránt tudnak élni? Frici válasza: Matrózoknak! — Tegnap leestem egy tíz méter magas létráról — me­séli Bettina a nagynéniének. A nagynéni rémülten: — Gyermekem, és nem esett semmi bajod? — Nem, semmi sem! — Nagy szerencséd volt! Erre Bettina: — De hiszen az első lépcsőfokon álltam! A tanárnő megkérdi a diá­kokat: — Honnan tudjuk, hogy a Föld gömbölyű? Péter válasza: — Látjuk a földgolyóról I n • ' ' I • ' I I megoldották. A felügyelő né­D&ioro diákok *» adja u a játékokat, w«­1 ^ csönzi a könyveketi újságokat. A váróterem reggel 7-től este Mar kora reggel fáradtan hogy... Vonalon, vacsora után nyolcig van nyitva. A fiatalok érkeznek az iskolába. Gyakran — érkeznek a bizonytalan, ko- sz(vesen töltik Itt az idejüket, késnek, sokat hiányoznak. A molytalan válaszok. Senkit Debrecenben a Kölcsey Fe­délutáni oktatás miatt sokszor nem izgat a holnapi lecke, a renc Művelődési Házban nyi- késő estig fent keli maradni- felelés. Olvasnivalót, újságot, tottak még egy szabadidő- uk, ezért tanulásra, művelő- könyvet senkinek a kezében klubot, ahol 14 órától 22 óráig désre. szórakozásra alig jut nem látok. Dél óta az iskola- egy fiatal népművelő felügye- idejük, napjaik jelentős része táskát sem nyitották ki. Való- létével „szabadon” tölthetik színű, hogy halnap reggel idejüket a fiatalok. Lemezeket ugyanúgy kapják lel, ahogy hallgathatnak, újságot olvas­üresjáratban” telik el. Ta­nulmányi eredményük is jó­val gyengébb az átlagosnál. Az osztálynaplókban csupán egyetlen szó jelöli őket — „be­járó”. ☆ ☆ ☆ este lerakták. ☆ ☆ ☆ hatnak, játékasztalokon játsz­hatnak, s közben, „véletlenül” a népművelő „provokálja” őket. Popzenéről, irodalomról, politikáról beszélgetnek. A klub nagyon népszerű a fia­talok körében. Hasonló életrevaló kezdetné nyezés egyelőre kevés szüle­A tanárok, ha a bejárók problémáiról esik szó széttár- Reggel hat óra. Az emberek ják a kezüket. „Néha már az egymást lökdösve nyomakod- is eredmény, hogy eljönnek az nak föl a zsúfolt vonatra. Mun- Iskolába és csendben végig- kások, ingázók, diákok. Álmo- ülik az órát” — mondják az san egymáshoz préselődve egyik szakmunkásképzőben, Az tik az országban. A beszélgeté- állnak a fojtó, párás ember- iskola igazgatója sem tud sek során nagyon kevés em- melegben. Maró füst csípi a megoldást. „Szabad helyisé- berrel találkoztam, aki „ügy­szemeket. Bumlizva utazunk geink nincsenek, a művelődési nek” tekintette volna a bejá­— munkahelyre, Iskolába, hi- házban hiába rendeztünk be rók problémáit, gondjait. Az vatalba. Van, aki már hajnali egy bejáróklubot, onnan me- iskolák nagy részében csak az négy óra óta talpon van. Az nekültek a gyerekek, mert anyagi gondoskodást — úti­egyik peronon srácok snóbliz- nak, lábuk között az iskola­táska. „Fél hétre érünk be a városba, de hogy utána mit csinálunk, még nem tudjuk. Kirakatokat nézünk, mászká­lunk és ha már nagyon fá­zunk, beülünk egy tejivóba”. — Vagy a kocsmába! — szól közbe az egyik lány. Neve­tünk, de senki nem mond el­lent a közbeszólónak. Hajnaltól éjfélig »nem bírták a kötöttséget". A vasúti menetrend egy-egy me­gyén belül a gyárak műszak­kezdéséhez igazodik, a Volán­nak pedig nincs elég járműve Déli tizenkét óra. A szak- -diákjáratok indítására. Ideá­munkásképző intézet udvarán lis megoldás az lenne, ha min- középiskolás korú fiatalok óriási tömeg. A két műszakban denkinek kollégiumot tudnánk több mint egynegyedéről van oktató iskolában még tart a biztosítani, de ez egyelőre szó. Többségükben munkás­....................... - álomnak is szép”. k öltség-térítés, ebédjegy slb. — tartják szem előtt és a tanulók egybehangzó vélemé­nye szerint egyéb törődést nemigen tapasztalnak az in­tézmények részéről. Pedig a délelőtti oktatás, de a délután­ra járókat hozó autóbuszok, vonatok már megérkeztek. A gyerekek jobb lehetőség híján a szűk folyosókon az udvaron ácsorognak. Egykedvűen falnak támaszkodó, cigarettázó, fá­sult tömeg. Itt-ott rádió szól. Van. aki már órák óta vár. A „szűkre tervezett” iskolában egyetlen olyan helyiség sincs, ahová leülhetnének. A KISZ- klub ajtaja is kulcsra zárva. „Felügyelet nélkül mindent tönkretennének” — mondja az egyik nevelő. Délután négy óra. Az állo­másépület tele van ácsorgó, csapatosan kószáló fiatalok­kal. Lökdösik egymást, szi­szegnek a lányoknak. A di­ákváróteremben félhomály. A pár lépésnyi barátságtalan he­lyiségben néhány lány viho- rászik. Egy pár az egyik sötét sarokban csókolózik. Az aszta­loknál egyetlen fiú ül. Előt­te könyv. Szórakozottan bámul fölötte a levegőbe. Néhány tén­fergőt megszólítok. Többségük szakmunkástanuló. Egy óra­kor eljöttek az iskolából, azóta a városban csellengtek, néze­lődtek. A vonatuk fél hatkor indul. Hétre érnek haza. Meg­vacsoráznak, végignézik a tévéműsort, lefekszenek. — Tanulni mikor szoktatok? — kérdezem tőlük. Cinkosan ösz- szenevetnek. — Hát mikor, ☆ ☆ Ta­vaiéban ennyire kilátásta­lan a helyzet? A pályaudvari, nak készülő fiatalokról. Olya­nokról, akik — fizikai dolgo­zók gyermekeiként — társaik­hoz képest hátrányos helyzet­ben vannak. Közel százezren vannak. iskolai pillanatképeket látva, Számuk és arányuk, a középis- a kezdeményezések kudarcáról kolás korosztályon belüli ará- hallva, az objektív adottságo- nyuk azonban egyre nagyobb kát — iskoláink felszereltsé- és a népesség alakulását fi- gét, a városokban a szabad- gyelembe véve még nagyobb idő-klubok hiányát, az álló- lesz. Nemrégiben egy minisz- másépületek állapotát figye- tériumi vizsgálat során is lembe véve, nem éppen rózsás megállapították, hogy ennek a a kép. De nem is reménytelen, jelentős ifjúsági rétegnek a Néhány jó kezdeményezés, pél- helyzetén, körülményein a da akad az országban. Cégié- jövőben — elsősorban a helyi den a kultúrvárótermet ala- szervek, intézmények kezde- kították át diákváróteremmé, ményezései révén — hatható- űgy, hogy a felügyeletet is san változtatni kell. Kommentár nélkül Egy bolondos nap A mindennapos tanítás-tanulás monotóniáját jól­esik feloldani egy- egy szokatlan, rendhagyó nappal. Salgótarjánban a közgazdasági szak- középiskolában Táncsics-kupát rendeznek, a Bo­lyaiban KISZ- napot, a Pénzügyi és Számviteli Fő­iskolán Pupák­kupát, a Madách I mre Gimnázium és Szakközépiskolá­ban — április 1- ét. Az évnek ez a napja a viccelődés, tréfálkozás, a di- ákos csínyek nap­ja. Ez természete­sen rá is nyomja bélyegét a rendez­vényre. A Ma­dách 4. b osztá­lya — a rendező — tartotta is ma­gát ehhez a prog­ram összeállítá­sakor. Állati totót kel­lett kitöltenünk mindjárt a nap elején. Aki gasságkülönbség határozta nem tudta, hány évig élhet egy meg. érdemes volt hát hajia- elefánt, melyik az a madár, ni. De hogy a tempóból ki melynek súlyához képest leg- ne essünk néhány perc múlva nagyobb a tojása, az bizony megint mehettünk, ezúttal tosszul kezdte a napot és a egyenruhásokért. Rendőrség, versenyt. Az agytekervénye- tűzoltók, mentők, néhányan ott két megmozgató játék után parkoltak a Madách előtt... ., légzőgyakorlat" következett. Pálfalvai Nóra, a „Madách szépe” No, persze nem a tv-tornából jól ismert formában: mi lég­gömböt fújtunk, pukkanásig. Léggömbpukkanásig. Ehhez a feladathoz ugyanis egy má­sik is kapcsolódott, a lufi egy Megérdemeltünk egy kis pihenést, s erről a rendezők gondoskodtakI is. Nagy József Attila — aki a nap tiszteleté­re szoknyát és magas sarkú szandált húzott —, hivó hang­telefonszámot rejtett. minek lara. kivonultunk az udvarra, következtében pillanatok ^anan csapatunk a 4. a osztály alatt megrohantak a környék fiúival vívott adaz kuzdel- összes telefonját. met A focimeccs eredmenye nem is lényeges, hisz’ itt is Aztán párhuzamosan több — mint az egész nap folyamán feladat zajlott egyszerre: a mindenütt —, a játék volt a lányok egy része vendégváró- lényeg. Játékból ettünk citro- tálat készített, mások a „Mft.- mot késsel-villával, „tejbepa- dách szépe” versenyre készl- Pi(” evőeszköz nélkül. A napot tették elő az osztály — fiuk szlalom görkorcsolyaverseng által megszavazott — legszebb zárta, majd az eredményhir- leányzóját, megint mások a detés... szépségek számára készítették az emlékplakettet — az alka­lomhoz illő formára. A ma­radék a városban sétálókat tartotta rettegésben, főleg Mivel a versenyt a 4. e nyerte, ők nem élhetnek a ren­dezés jogával, de a 3. c szíve­sen átvállalta ezt a megtiszte­lő munkát. Nem kis dolog szokásosnál alacsonyabbakat, ^7napon keresem egyls- lüetve magasabbakat. A rende- knlát m7zgatm. szórakoztatni! ző osztály kívánsága ugyanis Az idei rendezőknek ez töb- ezúiial az volt, hogy minél bé-kevésbé sikerült, bízunk kisebb, és nagyobb 14 éven ^une, hogy ,,utódaiknak” még felülit cipeljünk be. A kapott > poniszámot a köztük levő ma­inkább menni fog. Veszprémi Csak ülünk és mesélünk.,. Rigó Tibor felvétele Szabály és kivételek — Mit szólnak szüleid a sportsikcrcidhcz? — kérclezlcm a niegye ifjúsági bajnokát nemrégiben, és a válasz hallatán nem akartam hinni a fülemnek: — Nem örülnek annak, úttörőház színjátszó körétől, lei teljes önállóságot biztosíta­hogy versenyzek. mert a félévi bizonyítvá- nak neki. Ügy vélik, most — Tessék?! nyomban négyes alatt volt a négy évig szabad a gyerekük, — A bátyám is lehetséges tanulmányi átlageredmény. De tanuljon nyugodtan, foglul- atléta volt, de az egyesület gimnazistaként kedvemre jár- kozzon amivel akar. Persze, helyette az egyik edzőt ja- haltam próbálni az osztály ilyen korában az ember mór beatzenekarába, és az iskola- kitapasztalta, milyen hobbi­újság szerkesztőségi össze- nak, érdeklődési körnek örül- jövetelein is mindig ott le- nek a szülei, így nyugodtan vasolta a Testnevelési Főisko­lára. Legalábbis apám így tudja, ezért nem szívesen en­ged el azóta edzésekre, dácsolt és topábbra sem ér­dekelte más, mint a sport. Én egy darabig otthon zárkóz­tam be délutánonként a ver­sekkel, drámákkal és máig sem adtam fel a reményt, hogy felvesznek a Színművé­szeti Főiskolára. Panaszkodott már nekem az STC sportiskolájának az igazgatója is,' hogy egyes szü­lők büntetésből nem engedik versenyezni gyerekeiket, „in­kább tanulj többet, szerezz jobb jegyeket”, felkiáltással. Pedig edzők és pedagógusok egybehangzóan vallják, hogy ver- hettem. Nem volt vita, ha kérhet tőlük pénzt, mondjuk al! efféle korlátozás sokkal ká­senyekre. Még szerencse, hogy moziba, színházba, koncertre gépírásra és elköltheti a disz­most sérült vagyok. — És ilyenkor mit csinálsz a szabad idődben? — Unatkozom. Még moziba is csak akkor mehetek a dél­előtti matinéra, ha az osztály­társaim is jönnek. Koncertről, táncról, diszkóról szó sem le­het. Ha nem fémjelezné Jutka nevét korosztályi országos csúcs, még volna mentség a szülői tilalomra: nem valami jól tanul a középiskolában a 16 éves leány. De azért tönk­retenni egy tehetséges gyerek sportkarrierjét, mert a báty- otthon vagyunk. Az én anyu­járól úgy vélik a szülők: a kám például annyira nem rosabb, mint némi engedé­kenység tanulmányi téren, szórakozásban, cserébe a jó sporteredményekért. Ösztö­nözni, motiválni valakit így lehet csak igazán, a teljes emberré nevelés célját komp­főiskolára az edző miatt nem jutott be — erre már nincs logikus magyarázat. A szóra­kozástól való megfosztás még inkább a zord atya ellen szól. Nem kell nagy bátorság meg­jósolni, hogy Jutka sem ki­törő örömmel emlékszik maid vissza felnőttként a diákkorá­ra. Engem utoljára az általá­nos iskola nyolcadik osztályá­ban tiltott el apám a kerületi vagy táncolni mentem volna kóban. (hacsak anyagi természetű T. Annamária: — Ma már probléma nem zavart meg nem nagyon szokás, hogy a benne). A kirándulásokról és szülők beleszóljanak. Az osz- sporteseményekről nem is tályban csak egy olyan lány­szólva. .. ról tudok, akit sehova nem Megkérdeztem mostanában engednek el. Apja állítólag az- l®xen. rugalmasan értelmezve, néhány gimnazistát: az őosz- zal fenyegette meg: összevág- Ha egy diáknak természetes tályában tud-e ilyen szülői dalja az arcát, ha megtudja, készségei, képességei vannak tiltásról? Íme egy csokorra- hogy egy bizonyos sráccal bármiben, tehetséget árul el való a válaszokból. megy moziba, táncolni, vagy egy területen, amely szétfeszí­J. Vali: — Nálunk nincs akárhova. Iskola után rögtön ilyesmi. Azt csinálhatunk ta- haza kell mennie. És hiába nítás után, amit akarunk. A kitűnő tanuló, nem mehet fel­szülők nem is tudnak róla, sőiskolába, dolgoznia kell ki hova jár. Késő délutánig majd. De ő az a kivétel, aki dolgoznak, akkorra általában erősíti a szabályt. A. Kati: — Előfordult, hogy eltiltottak egy-két hónapra az irodalmi színpadtól, mert alig voltam otthon. — Most kosa­annyira törődik azzal, hogy azt hiszi, régésznek készülök és egye­temre jelentkezem jövőre, pe- rázni nem engedték anyjáék, dig most legszívesebben a mivel bukásra állt több virágkötöszakmát választa- tárgyból. — Az ilyen tiltások nám. nem változtatnak a helyzeten N. Kamilla: — Nálunk, ha alapvetően, inkább dacot szül- valaki gimnazista lesz, a szü- nek. Az osztálytársam átbuk­ti az iskola kereteit, segíteni kell neki, hogy egyeztesse ezt a tanulással. A mai felvéte­li, továbbtanulási rendszer a tanulmányi eredmény elsődle­gességén alapszik. Az életben viszont az számít, kit mi ér­dekel, mivel foglalkozva érzi magát a legjobban. A szülők nemtörődömsége és tiltása: két rossz véglet. Ismerniük kell gyermeküket, s mindent meg kell tenniük a képessé­geinek maximális kibontakoz­tatásáért. V. F. „Nem engednek anyámék... ff

Next

/
Oldalképek
Tartalom