Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-19 / 91. szám
A kőbányai vásárközpont terveiből Két nagy nemzetközi szakkiállítással nyitja meg idei rendezvénysorozatát hétfőn a HUNGEXPO kőbányai vásár- központja: a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek, műszerek seregszemléjével, az AGROMASEXPO-val és a CONSTRUMA nemzetközi építőipari kiállítással. A látnivalókat és a szakmai programokat a vásárcentrumban tartott pénteki sajtótájékoztatón ismertette Kőrösvölgyi László, a HUNGEXPO vezérigazgatóhelyettese és a két kiállítási szakbizottság elnöke, A BNV legnagyobb pavilonjában, az A jelű csarnokban és a szabad téren, együttvéve csaknem 30 ezer négyzetméteres területen húsz ország és Nyu- gat-Berlin mintegy 250 kiállítója mutatja be kínálatát. A húszból tizenhárom ország kiállítói mindkét nemzetközi seregszemlén részt vesznek. A bemutatók sok lehetőséget kínálnak szakmai tárgyalásokra, üzletkötésekre, termelési kooperációk lehetőségeinek feltárására. A kiállítások áttekintése a magyar szakembereknek, vállalati vezetőknek sok segítséget nyújthat a következő tervidőszak műszaki fejlesztési programjainak előkészítéséhez. (MTI) Legfontosabb erőforrásunk az emberi tudás, a cselekvés Romány Pál nyilatkozata Világszerte növekszik az élelmiszertermelés jelentősége. Társadalmunk fejlődésében nagy szerepe van annak, hogy miképpen élünk hazánk természeti adottságaival és a szocialista nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeivel. Agrártermelésünk helyzetéről és aktuális feladatairól Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyilatkozott az MTI munkatársának. Kevesebb, de szomorú százalék ülésezett az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács tanácskozó testületé A halálos kimenetelű balesetek száma tavaly a korábbi években tapasztalt emelkedés után jelentősen csökkent. A 20 465 balesetből 1605 volt halálos kimenetelű, 13,1 százalékkal kevesebb, mint 1978-ban. A súlyos sérüléses balesetek száma 8009 volt. 1,4 százalékkal kevesebb, mint az előző években. A 10 851 könnyú sérüléssel járó baleset viszont 8,7 százalékos növekedést mutat. A balesetek következtében 1750 ember vesztette életét, 268-cal kevesebb, mint az azt megelőző évben — állapították meg egyebek között az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács pénteki tanácskozásán. A Belügyminisztérium központi klubjában megrendezett értekezleten beszámoltak a közlekedésbiztonsági helyzet tavalyi alakulásáról, a közlekedésbiztonsági tanácsok tevékenységéről. (MTI) — A népgazdasági egyensúly javításában kiemelt szerepe van az agrártermelésnek. Képes-e az ágazat az árualapok további növelésére és ennek melyek a feltételei? — A hazai mezőgazdaság, élelmiszeripar és erdőgazdaság képes feljebb lépni, több árut adni mind a belföldnek, mind a külföldi vevőknek. Természetesen a különféle termékek előállításához hosszabb-rövi- debb felkészülési időre és kellő feltételekre van szükség. Tisztában kell lennünk azzal, is, hogy az új helyzetben egyrészt mire képes az ágazat, másrészt mire van kereslet. Egyértelmű ma már, hogy az igényeket csakis a többi nép- gazdasági ágazattal együttesen tervszerű keretek között lehet kielégíteni. Ahogy az MSZMP XII. kongresszusa is megerősítette: elsődleges feladat a hazai lakosság egyre jobb színvonalas ellátása. A közelmúlt ünnepi napjaiban is mindenki tapasztalhatta, hogy az élelmiszer- ellátás megfelelő és a választék is min<^ teljesebb körű. A továbbiakban, a belföldi ellátás színvonalának fenntartása mellett növelnünk kell az élelmiszerek exportját. Ehhez azonban javítani kell az exportra kerülő termékek minőségét és választékát, nagyobb gondot kell fordítani a külső megjelenési formára, a csomagolás korszerűsítésére — a konzerviparban és máshol' — és termékeink jobb propagálására. Igényes kereskedelmi munkával is elő kell segíteni termékeink gazdaságosabb értékesítését, a kedvezőbb árakat. Lehetőségeink és feladataink pontos megítélését segíti, ha összevetjük mai adottságainkat a hetvenes évekével. Akkor a genetika, az új növény - és állatfajták, műszaki berendezések, kemikáliák bevezetése ugrásszerűen növelte a mezőgazdasági termékek mennyiségét. A hetvenes évek második felében a feldolgozó- ipar fejlesztésére — azonos áron számolva — kereken kétszer annyit tudtunk költeni, mint 1971—’75. között, korszerű, új üzemek léptek a termelésbe az ország sok táján. Ezen a bázison, erre építve, joggal számolhatunk a minőségi, hatékonysági követelmények kielégítésére és a termelés további növekedésére is. A legfontosabb erőforrásunk most az emberi tudás, az értéknövelő szakmunka. És ezzel kell jobban „gazdálkodnunk”. Az élelmiszerek a világpiacon mind élesebb versenyben vannak. Ebben a helyzetben csakis az a termelő érhet el megfelelő exportsikereket, aki nemcsak követi a kereslet rezdüléseit, hanem „elébe is megy” a várható változásoknak. Ennek egyik lényeges feltétele a termelők és a külkereskedelem kapcsolatának szorosabbra fűzése, érdekazonosságuk elmélyítése, különösen akkor, ha a termékek fele, kétharmada exportra kerül, mint pl. a baromfiipar, ban vagy a tartósítóiparban. Ezért jobban be kell vonni a külkereskedelmet a termelés szervezésébe és javítani a kialakult információs és vállalati kapcsolatokat. — Jelentősen emelkedett az energiahordozók, a nyersanyagok és a termelőberendezések ára. Mezőgazdaságunk egyre nagyobb arányban használja fel ezeket. Mindez nem okoz-e megtorpanást agrártermelésünk eddigi lendületes fejlődésében? — A mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek árának emelkedése tartós tendencia. A műtrágyák és a növényvédő szerek ára az utóbbi tíz évben több mint 50 százalékkal, az üzemanyagoké pedig mintegy kétszeresére emelkedett. Az üvegházak fűtésének költsége például az utóbbi évtizedben megsokszorozódott. A költségeket alapvetően az anyagi ráfordítások határozzák meg, korszerű ipar nélkül nincs korszerű mezőgazdaság. A munkabér is számít természetesén, de a még mindig viszonylag kézimunka-igényes állattenyésztésben is az ösz- szes költségnek alig 10 százalékát teszik ki a munkabérek és egyéb költségek. Az energiahordozóik és az ipari eredetű anyagok drágulását a kormányzat egyrészt a felvásárlási árak emelésével, másrészt különböző támogatásokkal ellensúlyozta. A hetvenes években átlagosan 35 százalékkal emelkedtek a mezőgazdasági felvásárlási árak. Az idén április 1-én hatályba lépett új üzemanyagárakat egyrészt szintén támogatás formájában ellensúlyozzuk negyedéves elszámolásban — másrészt a gazdaságoknak, vállalatoknak kell „kigazdálkodniuk” a hatékonyság javításával. Megtorpanásról azért sem lehet szó, mert a termelőüzemek a gazdálkodásban lépést tartanak a változó világgal. Mind több olyan tartalékot tárnak fel, amely lehetővé teszi, hogy olcsóbban, magasabb értéket állítsanak elő. Ezt segítettük többek között azzal is, hogy 68 olyan típustervet és számos indokolatlan költségtöbbletet okozó hatósági előírást helyeztünk hatályon kívül, amely akadályozta a jobb megoldások elterjedését. Egy tehénférőhely építésének a költsége ma — az áremelkedések ellenére — -mintegy 60 százaléka csak a néhány év előttinek, mert egyszerűbb, gazdaságosabb megoldásokat alkalmaznak. Az idén életbe léptetett szabályozó rendszer a mennyiségileg meghatározott feladatok teljesítése mellett hatékonyabb gazdálkodásra, észszerű takarékosságra ösztönöz mindenkit. A következő időszak fontos feladata, hogy figyelemmel kísérjük a szabályozók „működését” és ameny- nyiben szükséges, módosítsuk majd azokat. Arra törekszünk, hogy gyorsabban és fokozottabban elismerjük a kezdeményező, eredményes munkát. A tavalyi többlet-kukoricatermésért például több millió forint terven felüli prémiumot lehetett kifizetni a munkában részt vevő dolgozóknak. Ez öröm, sok ilyen túlteljesítésre és terven felüli — megalapozott — kifizetésre van szükség. — Hogyan fogadták a mezőgazdasági üzemek a gazdálkodás feltételeinek szigorodását? — Mint minden újat, kezdetben ezt is különbözőképpen ; voltak ellenvélemények és félreértések Is. Vass Istvánnal, a Dalmandi Állami Gazdaság állami díjas igazgatójával értek egyet, aki a gödöllői tanácskozásunkon egyebek között hangsúlyozta, hogy a megváltozott feltételek „kikényszerítik a magasabb technológiai és pénzügyi fegyelmet, valamint mindazt, amivel a szükséges eredmények elérhetők.” Meggyőződésem, hogy üzemeinkben még sok helyi lehetőség van a mai gazdasági gondok eloszlatására, csökkentésére. Ezek kulcsa, legfőbb forrása az emberekben van. Ezért fontos az is, hogy a szakember-ellátottságban tapasztalható aránytalanságok, a felkészültségbeli, indokolatlan különbségek mielőbb megszűnjenek. Az encsi járásban például mindössze 135 szakember dolgozik, a területhez képest feleannyi, mint Borsod megye átlagában. A járásból az idén mégiscsak hat pályázatot juttattak el egyetemeinkhez, holott húsz álláshely betöltetlen. Ezeken a vidékeken pedig, kedvezőtlen adottság esetén, munkadíj-kiegé- szítést is adhat a megyei tanács. Az emberi tudás, az alkotó- és kezdeményezőkészség a jó üzemi légkör elengedhetetlen feltétele a tartalékok jobb hasznosításának. Ez adhat teret annak, hogy javítsuk a termés mennyiségét és minőségét befolyásoló komplex agrotechnikát, a viszonyokhoz alakítsuk az üzemszervezést, vagy a tápanyag-gazdálkodást. Tovább lehet és kell mérsékelni a takarmányozás költségeit. Egyebek között a veszteségek csökkentésével, az importfehérje racionálisabb felhasználásával, új, korszerű adalékanyagok, biostimulátorok felhasználásával kell ezt szolgálni. Gyorsabb ütemben el- terjeszthetők az energiatakarékos tárolási módszerek, ha kellő ismeret és eszköz társul a puszta követelményekhez. A tenyésztési, tartási feltételek alakításában különösen fontos szerepe van a szaktudásnak. — Hogyan készült fel az ágazat az új gazdasági évre? — Az agrártermelés megalapozottan, tervszerűen indult. Országszerte értékelték a vállalatok, szövetkezetek és igazgatási szervek az elmúlt gazdasági év tapasztalatait és tanácskozások sorozatán készültek fel az 1979/80-as gazdasági évre. A hazai és külföldi szállítóvállalatok rendre eleget tettek és — kevés kivétellel eleget tesznek — kötelezettségeiknek. Rendelkezésre áll 1 millió 700 ezer tonna műtrágya, 14 ezer kombájn 57 ezer traktor és sók más nagyüzemi gép. A mezőgazdasági igényeket — pontosabban: a fizetőképes keresletet — a kínálat helyenként meg is haladja. Ebben az évben több gépet, szállítóeszközt vásárolhatnák a háztáji és kisegítő gazdaságok is. A mezőgazdasági kistermelést szervező szervezetek sokat tettek azért, hogy az árutermelési szerződés új feltételei ismertté váljanak. Nagyobb figyelmet érdemelnek azonban a kistermelők. Azért is, mert körük széles. és azért is, mert köny- nyen lábra kaphatnak körükben megalapozatlan híresztelések. Ezért nem tartom megfelelőnek több helyen az állatforgalmi és húsipari vállalatok szerződés-előkészítő, tájékoztató munkáját. A kistermelők körülményeihez jobban, sok megértéssel kell igazodni. Éppen ezért utasítást adtam arra, hogy vizsgálják felül és egyszerűsítsék a szerződéses előírásokat Munkánknak vannak olyan feltételei is, amelyek tőlünk függetlenek. Az időjárás és más természeti tényezők ilyenek. Csekély a hatásunk azokra a tényezőkre is, amelyek más ágazatok sajátjai. Nyilvánvalóan nem mindegy pedig, hogy a vetés előtt megérkezik-e a külföldi vegyszer, virágzáskor rendelkezésre áll-e a szükséges permetezőanyag. Figyelembe kell venni még azt is, hogy a meglevő eszközöket sem tudja — anyagi lehetőségek hiányában —, valamennyi üzem megvásárolni. Nagyok a különbségek az üzemek között az anyagi forrásokban, a felkészülésben. Hitelpolitikai eszközökkel segítünk, de a pénzügyi lehetőségek végesek. A gazdaságok építési és ültetvénytelepítési hozzájárulási igénye mintegy 40 százalékkal nagyobb annál, amennyivel a népgazdasági terv számolt. A tavasz száraz volt, de mégis kedvezően alakul a helyzetünk. Az őszi kalászosok állapota lényegesen jobb a tavalyinál, kétszer annyi a kedvező minősítést kapott vetés, mint 1979-ben. A kései tavasz viszont torlódást okozott az időszerű munkákban. A mezőgazdaság dolgozói jól szervezett munkával, az ünnepnapokat is kihasználva, pótolják a lemaradást. Az ország déli részén 8—10 napon belül végezni tudnak legnagyobb területen termelt gabonánk, a kukorica vetésével. A kukorica több mint 20 milliárd forintot „ér” az éves tervben, de az állattenyésztés „üzemanyagaként” ennél is sokkal többet. Igazi értéke az állati termékek előállításában. a 15 milliárd forintnál nagyobb húsexportban mérhető. Erre fordítanak most nagy figyelmet mindenütt a mezőgazdaságban: Meggyőződésem: mezőgazdaságunk dolgozói, az élelmiszeripar munkásai jól ' tudják, hogy milyen feladat vár rájuk. Megértették és munkájukkal támogatják azt az agrárpolitikát, amelyet az MSZMP XII. kongresszusa jóváhagyott, megjelölt. o Sarokba teheted, de szemed rajta legyen 1 Zuhan vélünk lefelé a kas. Indulásunk néhányadik másodperce után eltűnt felőlünk a fiapfény, majd szürkéből kemény feketére váltott át a sötét, szinte tapintható lett az egyre magasabb páratartalmú, lenti szagoktól súlyos levegő, s a vörösfenyő, gerenda oldalához való kas- dörzsölődés még keményebb kapaszkodórúd markolásra serkentette az ember tenyerét. Tőzsér Gáspár is ujjai fehéredéséig szorongatta a vasat, s láttam: ugyanúgy mint én, tartja nyitva száját a fülben jelentkező légnyomás- különbség elviselésére. — Ennek így kell lennie, mindegy, hányszor száll alá az ember. A törvény — törvény mindenkinek. — Most csak — világítom meg arca szegletét lámpámmal — úgy általánosságban beszél ? — Nem. Dehogy. írott és íratlan szabályok betartói és betarttatói vagyunk mindany- nyian. Próbálna csak most nem engedelmeskedni annak a törvényszerűségnek, amely a légnyomás-növekedésből adódik; lehet, a dobhártyája is beszakadna. — Eszerint életünk csupán annyi: engedelmeskedni a meghatározottaknak ? Válasz helyett csak felnevet, s mintha legyintene. Hitzen mennyi, meg mennyi életet ismer már negyvennégy éves létére. Hiszen mindig közöttük van: itt a ká- nyási aknánál is. meg otthon Kazáron is. Ahol húsz évig volt egyhuzamban párttitkár. Szelídül a zuhanás és döc- cenve áll meg a kígyózó csillesorok előtt a kas. Botlado- zó-vigyázón lépkedünk a tizenkettes számú front felé. © Adalékok Tőzsér Gáspár életéhez — Sokszor volt már itt lent nálunk? — Sokszor. És maga itt lent? — Hetven július elsejétől dolgozom Kányáson, a szanáláskor kerültem ide sokad- magammal. Elképzelheti, hányszor megjártam már a frontokhoz vezető utat. — Pedig magának nem is nagyon kéne. Ha jól tudom, biztonságtechnikai megbízott. — Éppen ezért kell! Vigyázni muszály, az emberekre, az ők, meg a társadalom érdekében is. Hiszen további jó eredményeket elérni csak egészséges dolgozókkal lehet. — De ez a vigyázás. sokszor „zsebbenyúlással” — büntetéssel végződik. Sok a haragosa ? — ...Én ezt a szót szerencsére nem ismerem. Nem mondom, igaz: a fegyelemsértések, szabályok megszegései után „legombolt” kemény forintok akkor esetleg dühbe hoznak valakiket. De aztán rájönnek, hogy csak miattuk van az egész. Elhiszi, hogy mindenkivel köszönő- és beszélőviszonyban vagyok...! Sőt! Surrog mellettünk a gumiszalag, fejlámpánk fényében megcsillan rajta a szénfolyam. — Szép — mondom. — Az — bólint rá. — De, tudja, milyen szeneket jö- vesztettünk mi annak idején Pólyoson, György-aknán, meg Szurdokban... — Mióta bányász? — Tizenhét héves koromban végeztem el a vájáriskolát Nagy bá tony ban. S, hogy hatvanöttől műszaki állományba helyeztek, vallom magam azóta is annak. A három öcsémmel együtt. Bár igaz, közülük már csak egy van fronton: az egyik fúrómester, a másik szállítási csoportvezető. De az apám is bányász volt, világéletében. Éppen tizenegy esztendeje ment nyugdíjba Mizserfáról. — Négyen vannak testvérek? — Nem: hatan. Utánunk két lány is lett még. Elhallgatunk, a kompresz- szor dübörgését úgysem lehetne túlharsogni, majd a hang lecsendesedésével mondom: — Nehéz gyerekkoruk lehetett. Hatan egy fizetésből... — Az volt. S a minap egy történet még egy elhalványult emléket is felelevenített bennem... Alig ült el a háború zaja, húsvétra készülődtek volna éppen, de se pénz nem volt, se élelem. Anyjuk szoknyáját fogva szinte, ment át a másik sorra a család, hogy X nénitől — maradjon leírat- lan a neve! — a következő fizetésig némi túrót, tojást kérjenek kölcsönbe. Mert azt tartották akkor Kazáron: a nagy ünnep nem ünnep lepény nélkül. — Tízéves sem voltam akkor én, a legidősebb, de ma is fülemben visszhangzanak azóta is X néni szavai: „Akinek nincs pénze, ne is egyék”. Nem is ettünk. — És a történet másik fele? 1 * — Huszadik esztendeje voltam már a kazáxiak párttitkára. amikor ez az asszony bejött hozzánk, emigyen formálva a szavaikat: Te Gazsi! Hallom, igazságos párttitkár vagy, hát segíts most rajtam! Rögvest eszembe jutott a rég elfelejtett húsvét előtti megkönnyezés... — És — hű maradt önmagához a párttitkár? Nekidőlünk, rövid szussza- násnyi időre az ácsolatnak, s Tőzsér Gáspár azt mondja: — Nézze! Én 1960-tól néhány hónappal ezelőttig voltam párttitkár Kazáron. Ugyanettől még ma is, helyi tanácstag. 1973-tól vagyok tagja a megyei tanácsnak és a tanács végrehajtó bizottságának. Mondtam már: ily módon rengeteg ember fordult hozzám jogos kéréssel, ö is egy volt azok közül... © Nincs messze már a tizenkettes front, bandukolhatunk hát — beszéddel lassítva haladásunkat. Ropognak a széh- rögök gumicsizmás lábaink alatt — próbáljuk egymáshoz igazítani lépteinket, hogy minden szó hallható legyen. Megint kísérőm az ebbéli kezdeményező. — Tudja, elég fiatalon kezdtem meg a mozgalmi munkát. És azok az idősebbek, akik útra bocsátottak: Tőzsér k. János, Máté János, Kovács p. István és Kovács p. Emil, mind azt hajtogatták: „Fiam! Ha egyszer már munkádhoz nem lesz szükség csákányra, akkor állítsd be a sarokba, de ne teljen el egyetlen nap sem, hogy pillantásodat rá ne vesd. Mindig emlékezz arra, honnan, kik közül indultál neki életutad- nak!” — S tartja magáit ehhez a sok atyai intelemhez? — Igen. Míg csak élek. S ez nagyban hozzásegített ahhoz, hogy bízom az emberekben, és .érzem: viszontkapom a bizalmat. És ez csodálatos érzés. A világon az egyik legnagyszerűbb. o Tőzsér Gáspár életének adas lékához még hozzátartozik 5 két gyermek apja, szeret a családdal együtt kirándulni, színházba járni és kertészkedni. S valamiképp nem szívleli azokat az embereket, akik saját kerítéseiken belül próbálják építgetni a szocializmust. „Ki kell nyitni a kertkapukat mondja, —, hogy közös gondjainkat közösen oldjuk meg!” A forduló után már ide- hallatszik a tizenkettes front munkazaja... Karácsony György NÓGRÁD - 1980. április 19., szombat
