Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-18 / 90. szám

Változások kora A Cserhát — ma és vendégig holnap A Cserhát vendéglő körül napjainkra sok minden meg­változott. Példának okáért, még vendég is akad falai kö­zött. A kedvező folyamat 1079. július 1-én kezdődött, ekkor került a vendéglátóipari komplexum a Nógrád me­gyei Vendéglátó Vállalat ke­zelésébe. A változásokat vet­tük sorra Huber Tibor üzlet­vezetővel és helyettesével, Berta Lászlóval. — Mindenekelőtt, tízzel emelkedett a személyzet lét­száma: a jó üzletmenethez, a széles választék megteremté­séhez elengedhetetlen a jó felkészültségű, megfelelő lét­számú szakembergárda, — idézi fel a kezdet egyik első lépését Huber Tibor. — Mel­lesleg, ennek olyan egyszerű oka is van, hogy nyáron nin­csen szünnapunk, s a szabad­napokat csak így lehet kiad­ni. \ SEGÍTSÉG ÉS ÖNÁLLÓSÁG Ki is vonhatná kétségbe: egy vendéglátó-vállalatnak a híre és felkészültsége is egya­ránt jobb; egyszerűbben meg tudja teremteni a feltételeket — értendő ez a technikai fel­szereltségre és a szakmai fel- készültségre — a nívós ven­déglátáshoz. Színvonalról be­szélgetünk, s az üzletvezető és helyettese azonnal az étel­kínálatot említi. Nosza, itt a vezetői irodában, rögvest ké­rek egy étlapot. Aztán meg­kérdezem: jól látok, ez mind kapható? — Igen, — felelik egyszer­re. — Általában 40—55-féle főételt kínálunk, a leveseken, előételeken, tésztákon, főzelé­keken kívül. Korábban hiány­zott a kínálatból a tájjellegű ételek sora, most ezekből is szerepel az étlapon nyolcfé­le, a legolcsóbb 10,60, a leg­drágább 40 forint 70 fillér. Máj állandóan ötféle — liba, bárány, csirke, sertés, nyúl — kapható; háromféle halból ké­szítünk halételeket. — Dicséretes választék, mi ennek a titka? — A kapcsolat és az után­járás. A vállalat megfelelő segítséget ad. de ugyanakkor meglehetős önállóságot is biz­tosít Primőr cikkekért, kur­rens áruért 30—40 kilomé­tert is utazunk saját gépko­csival, ennek köszönhető, hogy a konyhán állandóán van birka, a halért meg egyene­sen Pestre megyünk. Ez az ára annak, hogy a keresett halételek ott lehetnek az ét­lapunkon. — Ügy tűnik, a Cserhát vendéglő egyik „specialitása” a széles választék. — Ugyanakkor ezt nem­csak számszerűleg értjük. Dia­betikus készítményeket. zó- naé+~’ j'.:et " tartunk, s a kis- gy< :kel érkezőkre gon­doltunk, amikor bevezettük a gyermekmenüt. E körültekintő munka egyik első jele: a forgalomban azon­nal 30 százalékos felfutást ta­pasztaltak. Jobb lett a Cser­hát híre, s ez nemcsak a ven­dégekre értendő. — Most is van vagy tíz jelentkező, aki szívesen jön­ne ide dolgozni, — tájékoztat Huber Tibor. — Nem titok, hogy magas a mércénk, s ez a felismerésből ered: a vendé­get megtartani nehéz; az al­kalmi betérő az elegáns és megfelelő kiszolgálás révén válhat visszatérővé. Kár len­ne, persze, azt mondani, hogy mi már hiba nélkül dolgo­zunk, de a pontosságot és a fegyelmezettséget szigorúan megköveteljük dolgozóinktól. És még valamit... a lélekkel végzett munkát. Csak a fize­tésért dolgozni, nem elég. Ügy véljük, hiába van a legkorsze­rűbb technika is a konyhán, az étteremben, a presszóban, ha nem szívvel és akarattal dolgozó emberre van bízva. FÓRUM A MUNKÁS- MŰVELŐDÉSNEK A sokoldalú szolgáltatásra törekvő fiatal vezetők kez­deményezték népművészeti cikkek árusítását, s ezek az árucikkek igen kelendők az átutazó turisták, csoportok kö­rében. Egyéb tervek? — A presszónk este van nyitva, ezt a helyiséget igen jól lehetne hasznosítani nap­közben vagy késő délután, szeretnénk fórumot adni a munkásművelődésnek. Kísér­letként, a pásztói üzemek szo­cialista brigádjaira „építve”, beindítunk egy rendezvényso­rozatot. Az már bizonyos, hogy lesz író-olvasó találkozó. Palócföld-ankét, egy al­kalommal az újságkészítésről tartunk beszélgetést, szeret­nénk bemutatni egy megyénk­ben élő és alkotó fiatal kép­zőművészt is. S hogy mi bá­torít minderre? Többek - kö­zött a szocialista brigádoknak rendezett nőnapi összejövetel, tapasztalatcsere is. — Egy autósmozi terveivel is foglalkozunk, — egészíti ki Huber Tibort Berta László. — Elég ritka manapság, s úgy gondoljuk, hogy — különösen, amikor nincs vetítés Pásztón sem — sikere lenne. — Ügy hallottam: ma terü­letbejárás volt a „csárda” kö­rül. — Mégpedig az épülő kem­ping előjátékaként. Kétségte­len, hogy ez a vendéglátóipa­ri létesítmény a jövőnek ké­szült, ezt egészítik majd ki a szálláshelyek. A pénz már megvan, a tervek szerint 100 személy részére épül — rész­ben téliesílhető faház — ugyanakkor lesz 200—280 sá­torozóhely is. Ez még a jövő. A jelen azonban már azt jelzi: ma­gára talált a Cserhát ven­déglő, a létesítmény már ma is a változások korát éli. Nem is kellett hozzá ördöngösség. Csak egy jó gazda — a Nóg­rád megyei Vendéglátó Válla­lat —; fantáziadús, fiatal ve­zető gárda; no meg felkészült, a munkát hivatásnak tekintő személyzet. Ennyi a titok(7). . — k — Áz aranyér elsorvasztása infravörös fénnyel Az aranyeret a véredények infravörös fénnyel történő fel­hevítésével — koagulálásával — egyszerű módon el lehet sorvasztani. A Medical Tribu­ne című folyóirat tudósítása szerint az eljárást már 300, vérző belső aranyérben szen­vedő páciens esetében sikere­sen alkalmazták. Ezzel az el­járással hasonló eredménye­ket lehet elérni, mint a gyógy­szeres kezeléssel; míg azon­ban a gyógyszerrel történő el­sorvasztás alkalomszerűen a végbél nyálkahártyájának el­halásához vezet, az infravö­rös fénnyel történő koagulá­ció során nem lépnek fel komplikációk. A berni orvos A. Neiger által alkalmazott infravörös-koagulátor egy wolfram-halogén lámpa inf­ravörös fényét a kívánt hely­re irányítja egy merev, kissé szögbe állított fényvezetőn ke­resztül. A nyálkahártyának azon a részén, ahova a fény­vezető irányul, három milli­méter átmérőjű területen rö­vid időn belül 80—100 fok kö­zötti hőmérséklet keletkezik, ezáltal a szövet elsorvad. Kistermelők és a szabályozók A lakosság ellátásában a mezőgazdasági nagyüzemek mellett fontos szerepet tölte­nek be a mezőgazdasági kis­termelők. A kistermelés ösz­tönzése társadalmi érdek, ezért a* központi és helyi irányítás nagy gondot fordít a megfelelő termelési és jö­vedelmi érdekeltség fenn­tartására. A gazdasági szabályozó rendszer módosításával össz­hangban 1980. január 1-től néhány területen változtak a kistermelést érintő ár- és tá­mogatási rendelkezések is. A mezőgazdasági termé­nyek, állatok és állati ter­mékek felvásárlási árszínvo­nala átlagosan mintegy 10— 12 százalékkal emelkedett. Az állatok és az állati ter­mékek felvásárlási árszín­vonala azonban az átlagos­nál várhatóan jobban növek­szik. mint a növénytermesz­tési termékeké. így a na­gyobb kockázattal, több fá­radsággal járó állati termé­kek termelésében érdekelteb­bek lesznek a mezőgazdasági kistermelők is. KÉTFÉLE FELÁR A kistermelőket nemcsak a felvásárlási árak emelke­dése érinti, hanem a meze gazdasági termékértékes'♦•üi szerződés keretében a f vá­sárló szervezet álla* megbí- V.lt ' mezőgazdaság. nagy­üzem, az ÁFÉSZ részére ér­tékesített élőállat után a fel- vásárlási áron (alapár) felül az ún. mennyiségi felár is megilleti. A mennyiségi felár akkor is jár, ha az állami hús­ipari vállalat, valamint a me­zőgazdasági nagyüzem és az ÁFÉSZ a vágósertést a ser­tésvágó, illetve feldolgozó- üzeme részére közvetlenül a kistermelőtől vásárolja meg. A szerződésben meghatáro­zott minőségben átadott 95— 115 kg közötti hús-és húsjel- legű sertés alapára például ’ 30,50 Ft/kg, a 450—570 kg súly között átadott, legalább II. osztályú növendékbika alapára 33 Ft/kg. Ezen felül kap a kistermelő kilogram­monként legalább 50 fillért, illetve egy forintot. Több éves szerződéses fel­ár jár a kistermelőnek, ha meghatározott termények esetében legalább 5 éves, ál­latok és állati termékek ese­tében legalább 3 éves időtar­tamra vállalja. A fűszerpap­rika több éves szerződés alapján történő termelése esetén például a felár 100 kilogrammonként 20 forint. Azok a kistermelők, akik a felvásárló szervezettel leg­alább hároméves időtartamra Imnek hízott sertésre szer­ződést, az első évi teljesítés­nél 0,50 Ft/kg, a második évi teljesítésnél 1 Ft/kg, a ham matlik évi, illetve azon túl folyamatos teljesítésnél 1,50 Ft/kg felárat kapnak. A kistermelők a bogyós gyümölcs telepítéséhez sza­porítóanyagot támogatással, csökkentett áron vásárolhat­nak, ha legalább 1000 m! te­rület teljes termelésére 3 év időtartamra kötnek 'értékesí­tési szerződést. Ez azt jelen­ti, hogy a málna esetén 100 darabonként 120 Ft-tal, fe­kete és piros ribiszkénél pe­dig 800 Ft-tal olcsóbban jut a kistermelő szaporító­anyaghoz. A zöldségtermelés növelé­se érdekében a kistermelők a fóliasátor létesítéséhez szükséges fóliát és előregyár­tott vázszerkezetet 40 száza­lékkal csökkentett fogyasztói áron vásárolhatják meg, ' ha a fólia alatt termelt zöld­ség értékesítésére 3 évre szerződést kötnek az illeté­kes vállalattal. Húszszázalékos támogatás illeti meg a kistermelőt kerti traktor (7,5 kW-ig) és mun­kagépei. a terménydaráló és -morzsoló, ia motoros perme­Segífséget igényelnek Érezzék, hogy rájuk is szükség wan A rehabilitáció az orvosi, a szociális, a nevelési és fog­lalkozási módszerek együttes alkalmazása abból a célból, hogy a beteg egészségét a le­hető legnagyobb mértékben visszanyerje. Olyan folyamat, melynek segítségével a beteg­ség, vagy sérülés utálj az érin­tett ember cselekvőképessége és társadalmi tevékenysége a betegséget — sérülést — meg­előző szintre, vagy ahhoz köze­lire visszaállítható. A meg­határozásból is kitűnik, hogy összetett folyamatról van szó, melyen belül megkülönbözte­tünk orvosi, foglalkozási és szociális rehabilitációt, me­lyek szorosan összefüggenek. Az orvosi rehabilitáció a megváltozott munkaképes­ségűek testi és szellemi álla­potának a lehető legjobb hely­reállítását, a megmaradt mun­kaképesség felmérését, a ked­vezőbb foglalkoztatás jellegé­nek, irányának, egészségügyi feltételeinek meghatározását jelenti folyamatos gondozás és ellenőrzés mellett. Ezt követi az egészségügyi szolgálat kez­deményezése alapján a szak­mai és szociális rehabilitáció és jelenti a megmaradt, vagy meglevő munkaképesség tel­jes mértékű kihasználását az egészségi állapot fenntartása, illetve javítása mellett. A rehabilitációs tevékeny­ségnek ma már azon a fel­ismerésen kell alapulnia, hogy olyan egységes társadalom- politikai tevékenységről van szó, amelyben elválaszthatat­lanul összefonódnak az egészségügyi, szociális és mun­kaerő-gazdálkodási szempon­tok. Ennek megfelelőöl nem­csak orvosi feladat és nem­csak a szociálpolitika hatókö­rébe tartozik, hanem részét kell képeznie a vállalatok gaz­dasági és munkaerő-gazdál­kodási elképzeléseinek is. Ebből az elgondolásból született meg a csökkent mun­kaképességű dolgozók helyze­tét rendező jogszabály, az 1/1967 (XI. 22.) Mü.M—Eü. M.—Pk számú együttes rende­let, amely kisebb módosítá­sokkal kiegészítve ma is ér­vényben van, és a vállalati re­habilitációs tevékenység jogi alapjául szolgál. A vállalati foglalkozási rehabilitáció helyzete az elért eredmények ellenére nem kielégítő. A rehabilitációs jogszabály­nak nem mindenütt szereznek tező és porozó, továbbá a háti permetező- és a fejőgép beszerzésekor. Műtrágyát, növényvédő és gyomirtó szert is 22—49 százalékkal csökkentett áron vásárolhat. A tehénállomány növelését ösztönzi az is, hogy a kister­melőt a tulajdonában levő második tehén és minden to­vábbi után darabonként 5000 Ft támogatás illeti meg. TAKARÉKOSABBAN Áz 1980. évi termelői árak nemcsak mint eladót, hanem, mint vevőt is érintik a me­zőgazdasági kistermelőket. A kistermelők jövedelmi helyzetének megítélésénél nem hagyható figyelmen kí­vül, hogy a termelésükben felhasznált .fontosabb eszkö­zök, anyagok, a szemes és ipari takarmányok beszerzési ára és a szolgáltatások díjté­telei is változtak. Az ár- és egyéb intézkedé­sek természetesen eltérően érintik az egyes kistermelő­ket attól függően, hogy a te­vékenységüknek mi a főpro­filja, és e körben a jövede- deíemnövelő és -csökkentő hatások egyenlege hogyan alakul, milyen a szabadpiaci értékesítés aránya stb. Ez az eddiginél jobban aláhúzza a gondosabb és takarékosabb gazdálkodást a kisüzemi ter­melésben is. F. I. érvényt. A szakmai rehabili­táció a munkáltatók tevé­kenységében általában nem szerepel olyan súllyal, mint amit a népgazdasági szempont indokolna. A népgazdaság munkaerőhelyzete azt igényli, hogy a csökkent munkaképes­ségű dolgozókat potenciális munkaerőforrásnak tekintsük és biztosítsuk számukra a ha­tékony foglalkoztatás feltétele­it. A foglalkozási rehabilitáció mindenekelőtt vállalati fel­adat. A vállalat köteles a csökkent munkaképességű dolgozókat elsősorban eredeti munkakörükben és szakmá­jukban, amennyiben ez nem lehetséges, akkor a vállalaton belül olyan munkakörben fog­lalkoztatni, ahol egészségük további romlása nélkül szak- képzettségüket hasznosítani tudják. Amennyiben erru nincs mód, a vállalatnak kötelessége a dolgozót; más munkára be­tanítani, szakképzésben ré­szesíteni, vagy átképezni. Szükség esetén ilyen célra létrehozott külön üzemrészben is lehet, csökkent munkaké­pességűt foglalkoztatni. Ha a vállalat semmiképpen nem tudja foglalkoztatni dolgozó­ját, köteles a területileg ille­tékes járási hivatal, illetve tanács munkaügyi feladatot el­látó szakigazgatási szervének figyelembe ajánlani. A csokiként munkaképessé­gű dolgozók helyzetének fi­gyelemmel kísérése, a rehabi­litációból adódó feladatok elő­segítése érdekében általában minden vállalat köteles csök­kent munkaképességűekkel foglalkozó vállalati bizottsá­got létrehozni. A vállalati re­habilitációs bizottságok mű­ködése sok esetben formális. Gyakran nem is tudnak arról a vállalati vezetők, hogy ilyen bizottságokat létre kell hozni. Ez azért is sajnálatos, mert a vállalati bizottság tesz javaslatot —■' a dolgozó kérésé­re, vagy a vállalat kezdemé­nyezésére — a megfelelő re­habilitációs intézkedés meg­tételére. A tapasztalat azt mutatja, nagyon sok esetben a rehabi­litálást igénylő dolgozó sem tudja, hogy ilyen irányú gondjaival kihez fordulhat, és nem tudnak arról sem, hogy vállalati rehabilitációs bizott­ság működik az üzemnél, vál­lalatnál. Jelentős eredmény volt a jogszabálymódosítások sorá­ban az 1976-ban életbe lépett rendelkezés, mely szerint a vállalatok tartalékalapjukból, visszatérítési kötelezettség nélkül a béralap 0,2 százaléka erejéig rehabilitációs célokra fordíthatnak pénzt. Az olyan vállalatok, melyek kitűnnek a csökkent munkaképességű- ekről való gondoskodásban, további kedvezményekben ré­szesülnek. A helyi tanácsok is fontos szerepet játszanak a rehabi­litáció terén. Feladatuk az ezzel kapcsolatos munka ösz- szehangolása a vállalati reha­bilitáció ellenőrzése. Vannak olyan csökkent munkaképes­ségű személyek, akiknek fog­lalkoztatását üzemi keretek között biztosítani nem lehet. Megoldás olykor a szociális rehabilitáció, melynek fajtái: az átmeneti segély, rendsze­res szociális járadék — mun­kaviszonyhoz kötött — rend­szeres szociális segély. Közös jellemzője a háromféle pénzellátásnak, hogy csak olyan esetben állapíthatók meg. ha a dolgozó foglalkozá­si rehabilitációjára nincs mód és a dolgozó munkaviszonyát pieg^üntetik. Az átmeneti és szociális járadék megállapítá­sa feltételekhez kötötték. Napjainkban a rehabilitá­ció fokozatosan előtérbe ke­rül. Naponta találkozunk a sajtóban, rádióban, televízió­ban a rehabilitációval foglal­kozó hírekkel, riportokkal! Mégis sokan nincsenek tisztá­ban a fogalommal és nem lát­ják benne a társadalom és az egyén tényleges szükségletét. K. J. Játék a palóc tornácon Lucfalván — kj — NÓGRÁD — 1980. április 18., péntek 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom