Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

t Gyermekszínhóz Varázspálca A hét elején új darabbal jöttek el Salgótarjánba a szolnoki Szigligeti Színház művészei: Turián György magyar népmeséi ötletekből írott játékát, a Varázspálcát mutatták be az alsó tagoza­tos gyerekeknek a megyei művelődési központban. Mi­előtt az előadás méltatásába kezdenénk, három dolgot szük­séges világosan látnunk: élő gyermekszínházi előadásokra mindenképpen, folyamatosan szükség van; a művészek da­rabválasztása szerencsés volt; s az előadást saját kezdemé­nyezésre, missziós tudattal — ez esetben ízetlenül hakni­ként is szokták emlegetni — mutatták be. Az utóbbi té­nyezőről azért fontos még szót ejtenünk, mert első pil­lanatra látszik az előadáson, hogy kiállításban, látványban eltér a Szigligeti Színház meg­szokott előadásaitól, azoknál — mivel a színház meglevő jelmezeit díszletelemeit ad­ja kölcsön — jóval szeré­nyebb, akár szegényesnek is mondható. Adott esetben tehát különösképpen nem a „környezet” számít, hanem a rendezés, és a színészi játék minősége. A valóban ismerős magyar népmeséi motívumokból „ki­kovácsolt” előadás kissé las­san indul, mintha a szereplők nem találnák meg idejében az egymáshoz fűző szálakat, s ezért késnek bizonyos reak­ciók. Egyelőre a gyerekek „nem veszik a lapot”. öt­tíz percnek kell eltelnie ah­hoz, hogy a kívánt kapcsolat alakuljon ki egyrészt a játé­kosok, másrészt a színpad és a nézőtér között. A színészek érezhetően kedvet kapnak, s mind szaporábban harsan fel a sötétben a nevetés. Ezt a játékot már nem lehet elve­szíteni. Amikor az előadás el­érkezik Rabló Rókus titkos kincsesbarlangjának feltárá­sához, majd ismétléseihez, a gyerekek együtt mondják a varázsigét a szereplőkkel. Még a mozdulataikat is utánozzák, s harsány közbekiáltással fi­gyelmeztetik — kezdetben vá­logatás nélkül, majd egyér­telműen a jók mellé állva — az alakokat a rájuk leselke­dő veszedelemre. Czibulás Péter rendező (egyben Kapzsi Kázmér fő­szerepének alakítója) munká­jának egyik legnagyobb érde­me éppen ez: a legmesszebb­menőkig számít a gyermekné­zők aktivitására, s okosan, tisztességesen használja fel céljaira a gyermeki lélek ma­kulátlan tisztaságát, résztve­vő hajlandóságát. Színész lé­vén elsősorban, nemcsak tu­datosan, hanem ösztönösen is érzi. milyen ritmust kell tar­tania, az viszont már ízlését dicséri, hogy a játékstílust is eltalálja. Tudja, a harsányság kora lejárt, a gyermeknézőket nem szabad olcsó ripacskodás- sal megrontani. Végig egy­séges, visszafogott stílust ala­kít ki színészei között, s a konfliktusok, a humor éleit, éppen csak addik hegyezi ki, ameddig derűt, kacagást és nem röhejt váltanak ki a né­zőtéren. Czibulás Péter ren­dezése nagy tapasztalattal épít a gyermekek számára előadott játékok ma is nélkülözhetet­len, jó stiláris hagyományai­ra — például a felnőtt elő­adásoknál szélesebb gesztu­sokra, a kellékek túlhangsú­lyozására, —, ugyanakkor egy­szerűségével a mai modern törekvések képviselője. Nem becsüli alá közönségét: nem szájbarág, hanem megmutat. A mese cselekményének vi­lágos végigvezetése, a tartal­mi jegyek, a gondolatok kife­jezése jobban foglalkoztatja, mint a hatásosságra csábí­tó forma. „Ha jószívű, és becsületes az ember, mások­nak is örömet szerezhet” — mondja a d^rab végén Derék Döme. Kitudjaholvanfalva karakán parasztja. Ez a da­rab tanulsága. S a rendezőt — dicséretesen — ennek a bi­zonyítása érdekli. Czibulás Péter színészileg is kitűnő: árnyalt, méltóságtel­jes. Hollósy Frigyes Derék Döméje, Sebestyén Éva Tracs- csos Terkája éretten mulat­ságos. Katona János Tréfás Tódor szerepében nem vá­lasztja a könnyebb ellenál­lást: bemondásaival túlzások­tól mentesen arat sikert. Ja­kab Csaba Döme fiaként ro­konszenves, s ugyanez mond­ható el szerelméről, Kedves Katáról, azaz: Lakos Icáról. A két jó útra tért rabló kö­zül Csák György elementáris tehetsége ezúttal is érvénye­sül. Mindent, amit csinál, lé­lekkel és szívvel teszi, kény­szerű figyelni rá. Takács Gyula inkább gunyoros, mint­sem félelmetes rablóvezér; ennek örülünk, bár nem bán­tuk volna, ha többször „bent maradt” volna a Szitáución belül. Olykor úgy éreztük, mintha nem vette volna elég komolyan a feladatát. A szolnoki színészek ha­gyományos akciója — vagyis újabb mesejátékuk — meg­érdemelt sikert aratott Salgó­tarjánban. Élvezték a gyere­kek. S elégedett lehet a mű­velődési központ is, hiszen ez a produkció fele annyiba sem került, mintha maga a színház jött volna el. Sulyok László Külföldi vendégek József Attiláról Elutaztak Budapestről a József Attila születésének 75. évfordulóját köszöntő és élet­művét méltató ünnepségek író-műfordító vendégei. Kö­zülük négyen nyilatkozatot ad­tak Kárpáti Miklósnak, az MTI munkatársának. Margarita Aliger, Szovjet­unió: — Csak a háború után is­merkedtem meg József At­tila költészetével, válogatott verseinek kötetéhez kértek tőlem fordítást. — Örömmel vállaltam a feladatot. József Attila verseiben elsősorban az ragadott meg, hogy él ben­nük valami általános emberi őrök fájdalom mások sorsáért «ante valamennyi sorából ér­ződik szembenállása miniden igazságtalansággal, nyomorú­sággal. Művei a legkiválóbb szovjet fordítók — például Leonyid Martinov, David Szamojlov — tolmácsolásában jutottak el olvasóinkhoz. Azt hiszem, sikerült József Attila verseit úgy átültetnünk orosz nyelvre, hogy az olvasók megérezzék, megismerjék va­lódi értékeit. , Aleksander Nawrockt, Len­gyelország: — Lengyelországban József Attila az utóbbi években vált széles körben ismertté. 1975- ben jelent meg egy válogatás költeményeiből, amely nyolc­van versét tartalmazza, több költeményt és fordítottam. Azt hiszem, ez a kötet hű képet ad munkásságáról, költészeté­nek teljességéről. Karol Wlachovsky, Cseh­szlovákia: — Ha Csehszlovákiában egy gimnáziumi tanulótól megkérdezzük, soroljon fel há­rom magyar költőt, biztos va­gyok benne, hogy Petőfi, Ady és József Attila nevét említi. Az eddigi legjobb József At- tila-f ordításokat az 1964-ben megjelent kötet tartalmazza, ebben kilencven versét adtuk közre. Lenin szülőföldjén (I.) A múlt emlékei I CSILLAG© GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MARKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÖRAD ERNŐ Moszikvától délkeletre, 850 kilométernyire van Uljanovszk. A Szovjetunió fővárosából 16 órán át robog a gyorsvonat a nevezetes városig, Lenin szü­lőföldjére. Aki télen érkezik ide, a Volga középső folyá­sánál elterülő városba, bizony kénytelen a nyakába húzni a fejéit. Uljanovszk lakói ugyan nagyon vendégszeretőek, de a volgaá metsző szél nem tesz különbséget vendég és házi­gazda között, s hamar fedél alá kényszeríti a járókelőt. Azt meg különösen, aki nem szokta meg az areot-fület pi­rosra égető szelet. Az időjá­rás itt olyan állandó téma, mint aiz angoloknál. Igazi kon­tinentális klíma uralkodik ezen a vidéken, s alaposan megnehezíti az itt élők mun­káját Télen nem ritka a mí­nusz 40—45 Celsius-fokos hi­deg. Nyáron viszont 40 Celsi­us-fokos kánikula sem számít rendkívülinek. Az OSZSZK megyeszékhe­lye 1924. május 11 óta viseli az Uljanov család nevét Ak­kor a párt Központi Bizottsá­ga és a kormány rendelete — eleget téve a dolgozók ké­résének —, . Uljanovszkra vál­toztatta a város nevét. Érthe­tően büszkék erre az itteni lakosok. Igaz, a múzeumban számon tartják a 332 éves vá­ros történetének minden ne­vezetességét. Azt, hogy 1670— 7Í-ben Sztyenka Rjazin fel­kelése, s 1773—74-ben Puga- osov jobbágyrendszer elleni lázadása a közvetlen környé­ken bontakozott ki, s azt is, hogy Szimbirsz Goncsarov városa is.| Ez utóbbinak 1919- ben születése 100. évforduló­jára összoroszországi közada­kozásból emeltek múzeumot. S ahogy természetes, hogy a régmúltat számon tartják, az is érthető, hogy a városba érke­ző lépten nyomon tapasztalja: annak a 17 évnek a történetét, emlékeit, amelyet 1870—1887. között V. I. Uljanov itt töl­tött, a város lakói különös gonddal őrzik, új hagyomá­nyok kiindulópontjának tart­ják. Eredeti állapotában őr­zik Lenin szülőházét a város középpontjában, gondosan re­konstruálták és múzeummá építették ki azt a házait, ahol aiz Uljanov család 1879—1887 között lakott. A szülői házat látva lehet megérteni: honnan az a szerénység, amely Lenint jellemezte egész életében, honnan az a munkára kon­centráló puritánság, amelyet Vlagyimir Iljics ■ kremlbeli dolgozószobájában, vagy Gor- hiban, utolsó Lakhelyén ta­pasztalni. De az is érthető, hogy Lenin kultúrát becsülni, érteni és használni képes gon­dolkodása is a szülői házban formálódott. A szerényen be­rendezett lakás elengedhetet­len tartozéka volt a zongora. Marija Alexandrovna, Lenin édesanyja valamennyi gyerme­két a zene szaretetére nevelte, s nagy gondot fordított az idegen nyelvek tanulására Is. S természetesen mindenütt könyvek: Puskin, Lermontov, Gogol, Turgenyev, Szalrtikov — Scsedrin, az orosz forradal­A ház, ahol V. I. Lenin született. mi demokraták — Hercen. Csemyisevszkij, Bjelinszkij művei mellett Shakespeare, Goethe, Heine könyvei. Le­nin itt kezdte olvasni Marx Tőkéjét is. Lenin születésének 100. év­fordulójára a város szívében emlékmúzeum épült, amely nemcsak a számbinszki évek történetét örökíti meg, ha­nem az orosz munkásmozga­lom fejlődéséről is hű képet ad. S bár maga V. I. Lenin 1887 után többet nem fordult meg szülővárosában, az Ulja­nov család később is fontos és jelentős szerepet játszott a város történetében. Dimitrij, Lenin fiatalabb testvére volt a szovjethatalom egyik szer­vezője Szimbirszkben. Igaz, a fehér gárdisták majd egy évig uralták a várost, azonban a fiatal Vörös Hadsereg alaku­latai G. Gaj és Varga Gyula András vezetésével kiverték innen őket. Emléküket nagy tisztelet övezi ma is. A Vol­ga partján emlékművel, s a hősöknek kijáró öröklánggal emlékeznék rájuk. Az Uljanov családra min­denütt szeretettel, tisztelettel emlékeznek. Ilja Nyikolajevics Uljanov, Lenin édesapja ne­vét viseli a helyi pedagógiai főiskola. Ö a múlt század het­venes éveiben tanfelügyelő­ként működve sokat tett a kulturális elmaradottság le­küzdése érdekében. Haladó gondolataiért becsülték és tisztelték k ormán yzóság­szerte. Hasonlóan kegyelettel őrzik Alekszandr Iljics, Lenin idősebb, • mártírhalált halt fivére emlékét. Neid igen nagy szerepe volt a fiatal Le­nin gondolkodásának formá­lásában, ő adta az első forra­dalmi szellemű könyveket öccse kezébe. Különösen nagy gonddal őr­zik, — építik tovább az Ulja­nov család, a fiatal Lenin emlékéit a legifjabbak köré­ben. Az Uljanov család egy­kori otthonában, abban a szobában, ahol valamikor az újévet köszönte fenyőfa állt, a város pionírjai minden év élőén díszes fenyőfát állí­tanak, s ide küldik ajándékaiJ kait, megemlékezéseiket a Szovjetunió különböző váro­saiból, falvakból a pionínrajok. A legszebbeket kiállítják, s akinek a munkája, akár csak néhány napig, a Lenin-múze- umbam volt közszemlére téve,1 az ezt a megbecsülést igazi dicsőségként tartja számon. S ahogy Moszkvában a fiatal házasok első útja a Lenin * Mauzóleumhoz vezet, úgy Uljanovszfeban a Komszomol- tagkönyv átvétele, a főisko^ lásofe búcsúja a várostól, a katonai szolgálatra bevonulok köszöntése is a Lenin-émlék- helyen történik. Természetesen gyakran érJ keznek vendégek a városba a világ minden tájáróL Január­ban köszöntötték a tízmilldo-J módik látogatót az Uljanov család Lenin utcai emlékmú­zeumában, de olyan neves vendégek kezeírását is őrzik az emlékkönyvek, mint L. I. Brezsnyev, A. Koszdgin, M. A. Suszlov, Todor Zsivkov, Erich Honecker, Urho Kekkonen. S természetesen, a vendégek so­hasem érkeznek üres kézzel; Ajándékok, emléktárgyak sor­jáznak egy külön kis múzeum­ban — jeléül annak a nagy tiszteletnek, amellyel az orosz nép, a nemzetközi munkás- mozgalom nagy fia emlékét körülveszik. Ebben az évbén is nagy gonddal készülnek az udja- novszkiak a nevezetes napra — Lenin születésének 110. év­fordulójára. A párttagok és a komsÉomolisták kommunista műszakokat szerveztek, elméle­ti konferenciáikon tanulmá­nyozzák a XX. század legna­gyobb gondolkodójának szelle­mi örökségét. Felkészültek a vendégek, turisták fogadására. Gazdag politikai és kulturális program is készül április 22- re — de mindenki számára nyilvánvaló: nem két-, három­napos politikai kampányról van szó. Az évforduló a múl­tat idéző, de a jövőt szolgá­ló politikai esemény, amely jobb munkára, felelős maga­tartásira kötelezi a Lenin szü­lőföldjén élőket. Kiss Anrél NElf TITOK, DOBO A KIRÁLYRA ÍS A PÜS­PÖKRE GONDOLT EZEKNÉL A SZAKÁKNÁL. A KIRÁLY BORNEMISSZA GERGELYT nevezte; KI EGERVÁRA kapitányának. DE ERR01 MAR BESZELJEN A TÖRTÉNELEMKÖNYV. VTSE I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom