Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-16 / 88. szám

I Lengyel tudományos könyvkiálíitás nyílt Lengyel tudományos könyv­kiállítás nyűt kedden a lengyel kultúra kiállítótermében. A tárlat viszonzása az elmúlt év novemberében Poznanban megtartott akadémiai könyvki- állításnaik. A jelenlegi bemu­tatón több lengyel^ tudomá­nyos könyvkiadó — amelyek közül a legjelentősebb a PWN (ma Lengyel Tudományos Akadémia Kiadója) és a uroclawi Ossolineum — mintegy 450 kötetét tekinthetik, illetve rendelhetik meg a kiál­lítás látogatói. A lengyel, an­gol, német, illetve francia nyelvű kötetek felölelik a tu­dományok szinte minden terü­letét; megtalálhatók közöttük az összefoglaló szintetizáló lexikonok, enciklopédiák és egyéb összefoglaló művek, a társadalom-, természet- és műszaki tudományok leg­frissebb eredményedről be­számoló tudományos munkák. A kiállítás április 24-ig te­kinthető meg. (MTI) Áfrika-díj a Metrimpexnek Az Afrika-díj odaítélésével nemzetközi elismerésben -része­sült a Metrimpex. Egy spanyol kiadóvállalat alapította a tró­feát a nemzetközi együttmű­ködésben, a kereskedelem fej­lesztésében elért eredmények elismerésére. A Metrimpex különösen az oktatási beren­dezések és komplett rendszerek egyre bővülő és jó minőségű exportjával érdemelte ki a dí­jat. Ebből az alkalomból a vállalat vezetői kedden sajtó­tájékoztatót tartottak, ame­lyen elmondták: több mintegy évtizede szállítanak külföldre ototatóberendezéseket, ez idő alatt 63 millió dollár értékű rendelést már teljesítettek, to­vábbi 30 millióért jelenleg is szállítanak és számos újabb szerződést készítettek elő ha­sonló értekben. Legnagyobb | piacuk Afrika és Dél-Ameri-1 ka. 1 (MTI)' Búcsú a csapatzászlótól Éppen két esztendeje an­nak, hogy a határőrség ba­lassagyarmati kerület pa­rancsnokságán még civilbe öltözve ismerkedtek az új környezettel azok a fiatalok, akik tegnap feszes vigyázzál­lásban sorakoztak fel a lak­tanya udvarán. Akkor Is, most is Farkas István határőr százados vezényelte a határ­őrjelölteket, most a leszere- lőket. Kürtszó hangzott az ünnepélyes eskütételnél, teg­nap is kürtszó fogadta az elöljárót. Még egyszer, s most utoljára egyenruhában tisztelegtek a leszerelő határőrök a Him­nusznak, a csapatzászlónak. Fegyveres Márton határőr alezredes meleg, kedves sza­vakkal búcsúzott az államha­tár őrizetében két esztendőt eltöltött fiataloktól. Határo­zottan jelentette ki: — Önök, akik már teljesí­tették a katonai szolgálatot, jól tudják, hogy a két esz­tendő további életük, a tár­sadalomba való beilleszkedé­sük és elhelyezésük, közössé­gi és egyéni boldogulásuk szempontjából is hasznos volt. Sokan szereztek a határőr­ségnél szakmát, bővítették korábbi ismereteiket, gyara­podott politikai képzésük. Nagy részük itt vált felnőtté, edződött akaratuk, kitartá­suk és fegyelmük, növekedett fizikai erejük és állóképes­ségük. Most itt mondok kö­szönetét azért a felelősségtel­jes munkáért, amelyet a ha­tárőrizet, a közösségek, a társadalom érdekében kifej­tettek. Kívánom, hogy a ná­lunk szerzett ismereteket, ta­pasztalatokat hasznosítva vív­ják ki környezetük elismeré­sét, megbecsülését. Az elmondottakat a tények is bizonyítják. A leszerelők közül 24 határőrnek nyújtot­ták át a Kiváló határőr ki­tüntető jelvényt, 27-en az Á szigetek vizsgálata Hétfpn Oslóban bejelentet­ték, hogy vizsgálatnak vetnek alá mintegy 30 északi-tengeri mesterséges szigetet. A dön­tés azt követően született, hogy az Alexander Kielland olajfúrósziget összeomlása 123 ember életébe került. A vizs­gálatok több hónapig tarta­nak. Egyes szigeteket partra vontatnak, másokat a helyszí­nen vizsgáinak át. Egy-egy fú­rósziget műszaki állapotának ellenőrzése 20 napig is tarthat. Egység élenjáró katonája el­ismerésben részesültek. A KISZ-bizottság három főnek oklevelet és könyvet nyújtott át a két év alatt tanúsított tevékenységért. A városi pártbizottság — melyet az ünnepélyes bú­csúztatáson Kith Lajosné, a balassagyarmati városi párt- bizottság első titkára képvi­selt — a városi tanács, a KISZ városi bizottsága, és a Hazafias Népfront nevében Paál Imre, a népfront városi bizottságának titkára köszön­tötte. Meleg szavakkal szólt a fiatalokról. — Szeretettel fogadjuk és köszöntjük önöket a polgári életbe történő visszatérésük alkalmából. Azt kérjük, hogy a határőrségben szerzett ta­pasztalataikat hasznosítsák további munkájuk során, kap­csolódjanak be a politikai, társadalmi életbe, a közélet­be. Ünnepélyes pillanatra is sor került. Viftcze Attila leszerelő őrmester ünnepélyesen adta át fegyverét Hellenbach Ist­vánnak, aki a többi között ezt mpndotta: Örökségetek jó kezekbe kerül. Elhangzott a leszerelők szá­mára az utolsó vezényszó. A békében is harci feladatot ellátó leszerelő határőrök még egyszer tisztelegtek a csapat- zászlónak, amelytől most bú­csút vettek. Nem is egy, a ki­képzésben, a harci feladatok ellátásában megedzett fiatal szemében könny csillogott. Mielőtt az egyenruhát felcserélték volna a civil öl­tözettel — hiszen a hozzátar­tozók nagy többsége már kint várta a fiatalokat — három leszerelő fiatalt kértünk, szól­jon az elmúlt két esztendő­ről. Vincze Attila Mátraszelé- ről vonult be a határőrség­hez, s visszavárják a Kohá­szati Gyárépítő Vállalat ter­vező intézetéhez, ahol civil­ben műszaki rajzoló. Így fo­galmazott : — Nagy felelősség volt mindannyiunk vállán. De ah­hoz, hogy jól lássuk el a kü­lönböző feladatokat, teljesíte­ni tudjuk elöljáróink paran­csait, sokat kellett tanulnunk. Politikailag képzettebbek let­tünk. A rendszeres politikai oktatás, az egyéni önképzés, a napi politikai események fi­gyelése megértette velünk, hogy a békés, szocialista épí­tés mellett miért van szük­ség a határőrizetre. Az eltelt két évben megkomolyodtunk, megerősödött rend- és fegye­lemszeretetünk. Sok-sok él­mény, úgynevezett sztori meg­maradt bennünk, hiszen nincs az emberek számára emléke­zetesebb, mint a katonai élmény nincs maradandóbb a kato­naságnál. Újházi Nándor Nagybá- tonyból vonult be. Hegesztő a Fűtőber nagybátonyi gyárá­nál. A határőrségnél útlevél­kezelő lett. — Azt hiszem, az első út­levélkezelést soha nem felej­tem el. Az az izgalom, a bel­ső feszültség, amelyet akkor éreztem, sokáig megmarad bennem. Elsősorban a Poló- nia expresszen teljesítettem szolgálatot. Volt olyan nap, amikor 3200 útlevelet kellett kezelni. Fáradságos, de szép és felelősségteljes munka volt. Öröm volt átadni a szolgála­tot a jól végzett munka hité­ben. Bajtársainkra mindig szeretettel emlékszem majd — Én aztán voltam minden a határőségnél — kezdte a beszélgetést Kalmár László, aki Herencsényben lakik, de a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat tmk-műhelyé- ben gépszerelő. Ide is tér vissza. Aztán így folytatja a beszélgetést. — Már a civil életben is szerettem a kutyá­kat, itt is úgynevezett „ku­tyás” voltam. Jártam a határt, számos határrendmegsértővel kellett eljárnom. Számomra előnyös volt a két esztendő, hiszen egy újabb szakmát, a központi fűtésszerelést is ki­tanultam. KISZ-vezetőségi tag voltam, kivettem a részemet a közösségi életből, őszinte le­gyek? Sajnálom itthagyni a barátokat, de bizonyos, hogy találkozom még az itt mara­dottakkal, hiszen közel va­gyunk egymáshoz... Az ünnepi közös ebéd a búcsút is jelentette. Az egyen­ruhát felcserélték a fiúk a civillel, s szinte a négy táj minden irányába elindultak hazafelé. Ma már mindegyik ott van szerettei között, a családi fészekben. Somogyvári László Már reggel a kertben Házassági évfordulóra másfél millió A NEVÉT, CÍMÉT, foglal­kozását — érthető okokból — kéri, ne írjuk le. Még ha ér­dem lenne is, amiért megke­restük, s így, hogy szerencsé­ről van szó különösen. Sze­rény, halkszavú férfi, kockás ingben, egyszerű felöltőben. Amiben különbözik a többi­től: Fortuna kegyeltje, hét­főn délután — 30. házassági évfordulóján — az OTP rét­sági járási fiókjában vette fel a lottó 13. játékhetén el­ért öt találatért járó másfél­millió forintot. Nem ment el 2 hónap fizetés nélküli sza­badságra (bár kapott jobb­nál-jobb tippeket), hanem másnap reggel kisétált a kert­be s szétterítette a trágyát a szántáshoz. — Vártam az 5 találatot. Tudtam, hogy sikerülni kell. Huszonhárom éve lottózom rendszeresen. Nem nagyban, inkább állandó számokkal. — Szerencsés hét a 13.! — Igen! Rábeszéltek. ve­gyek két szelvénnyel többet. Előtte egy ismerősömmel 8 számot variáltunk. Nyolcból ötöt kihúzni? Annyi az esély, rá, mint a tizes ikrekre. Az ismerősöm elállt a közös va­riációtól! A saját számaimat már megtettem, amikor a két szelvény a kezemben volt. Eszembe jutott a nyolc szám. Ebből kettőt kétszer is felír­tam, a többit mellé. Hallga­tom a rádiót pénteken. Arra a l$ét percre mindig bekap­csolom. Mondják sorban a számokat: 23, 50, 64, 90...érez­tem, hogy forrósodik a fe­jem. Négy találat! Karikáz- tam, s közben bemondják az utolsót: 2! Először észre sem vettem. Aztán felsóhajtottam — ötös! A szerencsés nyertes — úgy tűnik — Fortuna kegyeibe régebben belopta magát, bár a szerencse istenasszonya so­káig kacérkodott vele. — Képzelje! Autónyere- mény-betétkönyvön egy szám­mal arrébb Porsche, majd Zsiguli személygépkocsit húz­tak ki. Más alkalommal a harmincezer forintos vásár­lási utalványhoz egy szám hibázott a lottó tárgynyere- mény-sorsolásán. Volt már 13+1-esem, sajnos keveset fizetett akkor, tizenkettesem már többször. Legutóbb az olimpiai iottósorsoiáson 3-as találatot értem el... — Hogyan fogadta a más­tél milliós ötöst? — Harminchét éven keresz­tül dolgoztam. Három gyer­meket neveltem fel. Az élet­ben mindig olyan gazdasági egységben dolgoztam, ahol a fizetés, a prémium kevés volt, az utóbbi általában elmaradt. Úgy éreztem, a nyereményt meg is érdemeltem. Olyan ez, mint egy „állami díj” a har­minchét munkában eltöltött esztendő után — válaszol. Azt mondja: életében sem­mi változást nem jelent a sok. pénz. Legfeljebb annyit, hogy éjszaka, ha felébred s azon töpreng, mennyi minden kel­lene, s miből vegye, — már nem okoz fejfájást. ön- szugesszióról beszél. Valaki a közelmúltban megjegyezte róla: „Jobb vagy mint a ha­lottlátó asszony!”. Miért? Nézte a televízióban az esti mesét, a híradóra várt. Látta, hogy az egyik báb motorke­rékpározik, s a 17-es szám volt a jármű oldalán. „Ezt legközelebb kihúzzák!” — mondta, s megmosolyogták. Hiába! A lottósorsoláson a nyertes számok között legkö­zelebb a 17-es is ott volt. — Máskor elmondtam elő­re, hogyan kezdődik a totó telitalálata. Csak az első négy tippet! Bombameglepetéseket sejtettem, akkor is ellenkez­tek! Nekem lett igazam — meséli. A kérdés szokványos: — Mit csinál ennyi pénzzel? — A gyermekeim helyzetét igyekszem könnyíteni. Ná­lunk minden a gyermekekért történik, eddig is amikor tud­tuk, támogattuk őket. Van ko­csim. legfeljebb, mert régeb­bi kicserélem újra. Veszek színes televíziót? Nem ez a lényeg! Semmi változást nem jelent a sok pénz, az életrit­musomban. Dolgozom tovább, ahogy eddig is tettem. S per­sze, lottózom is. Nem több szelvénnyel, mint korábban. — Nincs néhány jó tippje a legközelebbi sorsolásra? Mosolyog. Ki tudja? Az Országos Takarékpénz­tár rétsági fiókjának vezető­je, Csemák István mondta, hogy tavaly ősszel is fizettek ki hasonló nyereményt, ötta- lálatos szelvényért. Ügy fo­galmaz: — Annyi hónap telt el a két kifizetés között, amennyi a távolság a két település kö­zött! REJTÉLYES, DE IGAZ. S még egy: a környéken érthe­tő, ha megnövekedett a lottó­zás iránti kedv. M. Sz. Gy. KISZ-esek könyvterjesztő akciója Kulturális programok, országos játékok Nemes versengésbe kezdtek József Attila születésének 75. évfordulója alkalmából a KISZ-szervezetek, elkezdődött a KISZ-kb kulturális osztá­lyának a könyvterjesztő vál­lalatokkal közösen meghirde­tett, könyvterjesztésd versenye. Az alapszervezeti közösségek, az ifjúsági klubok, brigádok tagjai, várhatóan összesen több tízezer ifjúkommunista vállal­kozik majd arra, hogy társa­dalmi munkájával a közsé­gekben, tanyaiközpontokban, a bejáró dolgozókat szállító vo­natokon és minden más, még ellátatlan területen megte­remtse a könyvvásárlás lehe­tőségeit. A verseny a jövő év márciusáig tart. Az eladott könyvek értékének 10 száza­lékát az alapszervezetek a ver­seny zárultával könyvjutalom­ként kapják vissza. Az áprilisban kezdődött új mozgalmi évben ugyancsak folytatódmiak a szocialista or­szágok kulturális értékeinek megismerésére, a honismereti mozgalom továbbfejlesztésére tavaly indított akciók, amelyek „Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért” elnevezéssel vál­tak ismertté. Akik a „Hazai tájakon” kí­vánnak tovább barangolni, or­szágjáró utazásaikhoz, új is­meretek gyűjtéséhez sok se­gítséget kapnak az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iro­dától. Az idei irodalmi év­fordulókhoz kötődve, költő­ink, íróink alkotói életútjának kiemelkedő állomásait kere­sik fel az ifjú turisták, hogy az alapszervezetekhez már megküldött 30 ezer játéklapon szereplő kérdésekre helyes vá­laszokat adhassanak. A leg­jobbak a jövő év áprilisában részesülnek jutalomban. A' fődíj Expressz-út, s lösznek, akik túrafelszereléssel gyara­podnak. v A testvérmegyei, testvérvá­rosi kapcsolatok ápolásának egyik sajátos ifjúsági formájá­vá vált tavaly a ..Barátaink” akció. A cél továbbra is va­lamely szocialista ország mű­vészetének, kulturális hagyo­mányainak, történelmének megismerése. A KISZ-alapszer­vezetek arra törekszenek, hogy személyes kapcsolatokat is teremtsenek a testvérintézmé­nyek fiataljaival. A „Művészet és ifjúság” ak­ció tavaly az amatőr ifjúsági mozgalom hetvenezer énekesét, táncosát, zeneművészét és színitársulati tagját mozgatta meg; az idén elsősorban a filmművészet megismerteté­sét, megszerettetését szolgálja. Az ifjúsági filmnapok helyi rendezvényeihez a MOKÉP címjegyzéket ad közre, amely­ben a fiatalok figyelmébe ajánlja az érdeklődésükre szá- mottartó értékes alkotásokat. Az előző időszak könyves já­tékainak sikerén felbuzdulva „Filmvilág” címmel hirdettek játéksorozatot, mintegy alkal­mat adva az alapszervezetek, az ifjúsági klubok tagjainak, hogy vidám fejtörőkön ad­janak számot filmművészeti ismeretükből. A játékokban, versenyekben legjobban szerep­lő csapatok és egyéni verseny­zők a jövő év tavaszán a tv nyilvánossága előtt mérik ösz- sze tudásukat. Áprilistól febru­árig tart a „Filmhíradó-já­ték”; a megoldandó rejtvé­nyek a Magyar Filmhíradóban jelennek majd meg, rendsze­res időközönként. Esztendős hagyományokhoz híven az idén újabb, mintegy félszáz dolgozó tesz szakmunkásvizsgát a jánosaknai fehér- neműgyárban, akik munkájuk mellett végzik tanulmányai­kat. Az ismeretek szerzése nem kis vállalással jár, hetente egy alkalommal nyolcórai elfoglaltságot jelent az iskola a műszak ledolgozása után, mely során elméleti és gyakoc. lati órákon vesznek részt a hallgatók. A felnőttek szakmun­kásképzésével a jánosaknai üzemben biztosítottak az igé­nyes termékek készítésének feltételei. Képünkön Sótér Rózsa, aki szintén vállalta a munka melletti tanulást. — kulcsár — r NÓGRÁD ­1980. április 16„ szerda 6 \ | f

Next

/
Oldalképek
Tartalom