Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

gfBrigádtitkok" nyomában Kemény lecke volt de kellett Amíg a kútfő ki nem apad... Mi a titka egy jó ifjúsági közösségnek? Egyáltalán, mennyi a tudatos és a spon­tán elem a közösséggé for­málódásban? És mi az a kút­fő, amelyből táplálkoznia kell napról napra az önmegújulás­hoz? Efféle, patetikusnak is mondható kérdések motosz­káltak bennem, mikor a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­ben a Kulich Gyula nevét vi­selő ifjúsági brigád tagjait faggattam. Talán érthető a „patetikusság”, hiszen gyak­ran tapasztalható a szocialis­ta munkaverseny-mozgalom formalitásának burjánzása, az „elvárásoknak való meg­felelés”, az őncélúság... hadd ne soroljam tovább. Tehát, ezért is öröm, hogy egy te­kintélyes múlttal rendelkező ifjúsági közösségnek sikerült bizonyítania a brigádmozga­lom szükségességét és sikeré­nek föltételeit. — Másfél évtizedes múl­tammal én vagyok a brigád egyik „legöregebbje” — mond­ja Burovinyecz Attila, aki alig lépte még túl a harmin­cadik esztendejét, s esztergá­lyosként dolgozik a forgácso­lóüzemben. — Átlagéletko­runk 25 év. s 12 fős kollektí­vánkból mindössze négyen há­zasok, tehát a lehetőségeink is kevésbé korlátozottak. És, ha már a múlttal kezdtem, sokat jelent a tradíció: mit nyújtott eddig a brigád, mi­lyen követelményt támaszt a belépőkkel szemben, hol tart­ják számon és így tovább. Ügy is mondhatnám eddigi eredményeink köteleznek bennünket. Nézzünk hárt néhányat kö­zülük! Az eddigi legmagasabb elismerést 1978-ban vehették át, a kongresszusi oklevelet, amelyet egyedül ők kaptak meg Nógrád megyében. Ezen­kívül magukénak mondhat­ják a Vállalat kiváló ifjúsá­gi brigádja címet, s számta­lan egyéb, kisebb-nagyobb ki­tüntetésben volt részük. — Mégsem ezek a döntőek — veti közbe a brigádvezető, BáMnt László —, hanem az a kohézió, amely a társaságot szíwel-lélekkel összetartja. Nincs könyörgés, vita, hogy ki, mikor, hova menjen, min. denkí azt végzi és tartja a legfontosabbnak, amit közö­sen eldöntüiík, elhatározunk! Titok? Tulajdonképpen nem titok az, hogy messzemenően figyelembe vesszük egymás képességeit, igényeit, s csak abba kezdünk, amit színvo­nalasan végig tudunk csinál­ni. Kezdeményezéseik történe­te szinte végtelen, nehéz kö­zülük választani. Nemrégi­ben például, saját szervezés­ben a Malinovszkij úti és a karancskeszi, pályaválasztás előtt álló úttörőket kalauzol­ták végig a gyárban, majd a látottakról hallottakról vetél­kedőt rendeztek a gyerekek­nek. Tőlük származik a ma már közismert „politúra” ak­ció is, melynek során a tör­ténelmi eseményekre akadály- futással, gyaloglással egybe­kötött játékos vetélkedőt ren­deznek, s ennek végén tartják ünnepélyes megemlékezésü­ket. Ezeken kívül rendsze­resek a közös túrák, például többször voltak motoros ki­rándulásokon : ilyenkor ti­zenegy motorkerékpárral im dúltak útnak, ismerősökkel, munkatársakkal együtt. A többi között fölkeresték a bé­késcsabai Kner Nyomdában ténykedő, szintén Kulich Gyula nevét' viselő brigádot, amely, igaz, jóval idősebbek­ből áll, de mégis ez volt az egyik legsikerü’tebb közös rendezvényük. — Bizonyára úgy tűnik —* jegyzi meg Szaniszló Pál, a kollektíva egyik „fiatalabb évjáratú” tagja —, hogy ná­lunk egy rég kialakult úgyne­vezett aktív mag végzi a munkát és közéjük békertftni lehetetlen. Jóllehet, vannak közöttünk több éve itt dolgo­zók, de mindenki előtt nyit­va áH a kapu, persze - nem könnyű rajta bejutni. Álta­lában egy-két esztendőn át különféle fdadatekat bízunk a jelöltekre, ez tdő statt sok mindenről nwggyfiaCdttulL, s aztán döntünk. Auth András, az SKÜ párt­bizottságának munkatársa, a Kulich Gyula KlSZ-alap- szervezet instruktora így vé­lekedik a kollektíváról: — ök képezik a negyven­fős alapszervezet élcsapatát, s hogy most elnyerték a Kivá­ló KISZ-szervezet címet, ab­ban nagy szerep jutott nekik. Nemcsak a munkapad mel­lett állnak becsülettel helyt, hanem a kulturális és sport­életben is igen kezdeménye- zőek. Ott vannak a vállalati rendezvények szervezésénél, lebonyolításánál. Ügy érzem, munkájuk, akaratuk • példa­ként állhat a vállalat vala­mennyi ifjúsági brigádja előtt. Nem másként látja helyze­tüket az SKÜ KlSZ-bizottsá- gának titkára, Lakatos József, bár ő egy gondról is szól: — A KISZ és az ifjúsági brigád együttműködését ki­válóan megoldják. Évek óta magas színvonalon dolgoz­nak, s őszintén szólva ezt a tempót nagy erőfeszítéssel lehet megtartani. Véleményem szerint „hozzák” eddigi ered­ményeiket, s időnként tarso­lyukból előkerül egy-egy újabb ötlet is. A gond az, hogy ezt nem mindig és min­denki értékeli kellőképpen. Nevezetesen, éppen most foly­nak az elmúlt évi munka- veraeny-értékelések. Bár dön­tés még nincs, de bizonyos akadályok merülnek fel a közösség megítélését illető­en. De bízunk abban, hogy a KISZ következetesen tudja alkalmazni érdekképviseletét és -védelmét, melynek ered­ményeképpen a kollektíva a munkájáért járó címet kapja meg. Korántsem egyszerű dolog egy megszerzett nívós szintet tartani, pláne, ha ez a megye egyik legjobb ifjúsági brigád­ja címmel ér föl. De ezzel tisztában vannak ők. — Nem szenvedünk rang- kórságban — mondja BáKnt László —, jóllehet azt akar­jak, hogy az elvégzett mun­kának megfelelő érdemeket kapjuk. Am az a döntő, hogy másfél évtizedes múltunk ne szakadjon meg, továbbra is bírjuk ötletekkel, energiával, lelkesedéssel, kapjunk lehe­tőséget a bizonyításra. Eb mi ebben bízunk. Amíg csak a kútfő ki nem apad... Tánka László Kongresszusi küldött Nyerges János felkészült a pártértckezletre, és egy ki­csit sajnálta is, hogy nem jutott szóhoz. — Szívesen beszéltem vol­na arról, hogy az elmúlt évek­ben milyen változások men­tek végbe a gyár életében. Mert nem kis dolog az, hogy a hajdani bányászokból, azok fiaiból vasasok lesznek..'. Egyre jobb vasasok, akik nemcsak a darukat, a hidakat formálják, hanem egymást is ... Mert végül is a meg­tiszteltetés, ami engem ért, hogy tagja vagyok a megyei pártbizottságnak és a kong­resszusra utazó küldöttségnek, az ő érdemük is —»mondja természetes tárgyilagossággal a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének fiatal lakato­sa. Most tizenegy esztendeje annak, hogy Mátranovákon hidvázakat, darukat kezdtek gyártani. A múlt évben már 250 milliót ért a gyáriak munkája. Igaz, a beruházás ennél több, 340 millió. A kö­vetkező években azonban fo­lyamatosan emelkedik a ter­melés és 1985-re éppen meg­kétszereződik. Eléri a félmil- liárd forintot. Immár tíz esztendeje an­nak is, hogy Nyerges János munkára jelentkezett a gyár­ban. Bányász volt az apja, s mindketten természetesnek tartották, hogy ő is a bányá­nál kezdje a munkát. Bá­nyászból lett aztán vasas. Mondják, nem is akármilyen! Jó ideig vezetője volt a Me­ző Imre Szocialista Brigád­nak. A közösség évek óta együtt dolgozik, értik egymás gondolatait is. Mesélik, elég. ha va'imelyikük szerszámért Borul, a másik már tudja, mit adjon a kezébe. Valamennyi­en szakmunkások, lakatosok, hegesztők. Munkájuk pontos, megbízható. Jól „olvasnak” a legbonyolultabb rajzokból is. Kezük nyoma ott van az or­szág szinte minden jelentő­sebb beruházásán. Dolgoztak a Dunai Vasműhöz, Paksra, az atomerőműhöz, a metró­hoz. Kongresszusi vállalásuk­nak már eleget tettek. Elké­szült a két futódaru, a két Bányászból „futómacska”. Csatlakoztak a Vörös Csillag Gépgyár Szik­lai Sándor brigádjának felhí­vásához is. Megbeszélték, hogy két vasárnap tartanak kommunista műszakot. Men­nek valamennyien, senki sem vár külön biztatást. Legfel­jebb azt jegyzik meg, nem ártana többet tudni arról, a társadalmi munkájukkal, me­lyik gyermekközosségnek se­gítenek. Nyerges János néhány hete már nem brigádvezető. — Leváltották? i— Neijj, nem — tiltakozik hevesen. — Magam kértem, mentsenek fel most, hogy alapszervezeti titkárnak vá­lasztottak. A brigád megértet­te, hogy ehhez is, meg az alapszervezet irányításához is egész ember kell... Még akkor is, ha Nyerges János valójában nem járatlan a mozgalmi munkában. A KISZ-alapszervezet titkára volt, s ötödik esztendeje tag­ja a pártnak. Az egyik párt­esoport tevékenységét irányí­totta, majd a vezetőségbe vá­lasztották. Most pedig meg­tették a pártszervezet titkárá­nak. Az alapszervezetnek majd harminc tagja van, egy­től-egyig fizikai munkások. Nem múlik el nap. hogy egy­más között ne ejtsenek szót a gyárfejlesztésről, a napi munkáról, a jövőbeni tenni­valókról. — Igaz, az új technológiai sor bevezetésével könnyebb lett a munkánk — magyaráz­za. — Folyamatosabbá, szer­vezettebbé vált a tevékenysé­günk ... Mi, magunk is job­ban áttekintjük az egész fo­vasas lyamatot, amíg a ránkbízott anyagból elkészülnek az al­katrészek, a daruk. A fölösle­ges lótást-futást az anyagért, jórészt megszüntettük... A technológiai sor kialakí­tására nem kevesebb, mint 30 milliót költöttek a gyáriak. Maga a gépsor 20 milliót emésztett fel. A fejlesztés nem titkolt célja a munka minősé­gének javítása, a megrendelők megtartása, gyarapítása. Gon­dok azért így is akadnak. A gyengébb minőségű anyagok, a hibás öntvények nem kevés hozzáértést, leleményességet igényelnek a lakatosoktól, a hegesztőktől, hogy helyrehoz­zák mások mulasztását. — Hát... erről sem ártott volna szólni a megyei párt­értekezleten — nyugtázza Nyerges János. Meg arról sem, hogy a gyár­ban egyre több képzett szak­ember vállal munkát. Jó vol­na minél többet megtartani közülük. Ez azonban nem is olyan egyszerű. Fizetésük ta­lán nem a legrosszabb. Csak; Korszerűsítés — mellékzöngékkel Már két évvel ezelőtt is — pedig akku» még csak 1978- at írtak —, gyakorta lehetett effajta megjegyzéseket halla­ni: „Mi a fészkes fenének öl­nek bele ebbe a ménkesí bá­nyába horribilis összeget, amikor szene rossz, kevés is, s ne adj’ isten, talán már a végét járja”. Mi több: a ké­sőbbiekben elhangzottak — viszonylag magas beosztás­ban levők szájából is olyan, igaz, csak csendben kimondott mondatok, hogy Ménkes meg­létét csak azért erőltetjük, mert be kell bizonyítani a fő­nökség döntésének helyessé­gét, tévedhetetlenségét Hogy nem hiába költöttek oda, ar­ra a bizonyos szállítórendszer­re nyolcvan-, vagy százmilli­ót. S amikor néhány héttel ez­előtt a ménkesi aknaüzem pórttitkára és egyik csoport- vezetője megkapta a Kiváló újító miniszteri kitüntetés ezüst fokozatát több —, mint azóta színtisztán bebizonyo­sodott: rosszindulatú, áskáló­dó megjegyzés is szárnyra kapott bányászberkekben. Mégpedig emígyen szólt — nem szó szerint idézve —, a fáma: Elfuserálták a dolgo­kat, s most tejben-vajban fü- rösztík őket... Aztán, nem alaptalanul, szóbeszéd tárgya lett a költségtúllépés és a ha­táridők „elcsúszása” is. Ez tény. Hisz’ ha minden sike­rül, 1979. július elseje helyett csak idén július elsejétől vár­ható, hogy a ménkesi száHÍ- tórendsner eredeti hivatásá­nak megfelelően, hibátlanul üzemel... Nyolcvan helyett — százmillióért. Bevallomt ismerve a 7,ké­nyesebb” témákkal kapcso­latos beszélgetésektől való tartózkodást, volt bennem egyfajta félsz. Am Tóth Jó­zsef. a Nógrádi Szénbányák vezértgazgató-helyettMse azon­nal „ráállt” a téma öeztázá­kat is meg kell említeni —, vált szükségessé falazás, nem hárítva el magunkról a Mindez nagyban hozzájárult felelősséget. Egyébként is a ahhoz, hogy a szereléssel az múlt esztendő közepén a Ma- 1979. január 1-re tervezett gyár Szénbányászati Tröszt határidő helyett csak július vezérigazgatója a rekonstruk- 1-re végeztek, ami egyébként ció akkori „állása”, valamint a beüzemelés kezdetének a határidőktől való jelentős időpontja volt. Elmaradt a eltérés miatt az illetékes ősz- félévesre tervezett próba- tályvezetőket írásban vonta üzem, s kezdtek szinte „éle- felelősségre, pár héttel ez- sen”. Am még akkor is úgy, előtt pedig ismét jó néhány hogy a meghajtórendszer személy kapott fegyelmit, energiaellátását normálisan amely már anyagi konzekven- biztosító berendezéseket a ciákkal is járt. Ám, ismét pesti VERTESZ — többszöri mondom: ebből a. rekonstruk- vezérigazgatói levélváltás cióból nem csak mi, hanem az után (!) csak szeptember vé- egész. magyar szénbányászat gére szállította le. Mikor ezt tanult. * A Nógrádi Szénbányák mén kési aknaüzemében, lat tervei alapján, is felszerelték, a járatás köz­ben kiderült: az OBV által beszerzett, magyar gyártmá­nyú gúmiheveder merev, nem irányítható, szénszállításra a válla- alkalmatlan a meredekebb 1976-ban emelkedésű szakaszon. Ezen láttak hozzá a nyolcvanmii- — újabb konzultációk soka- lió forintos bekerülési össze- sága után — úgy próbáltak gű folyamatos szállítórend- segíteni, hogy az OBV újból szer kialakításához, amely legyártotta a görgőtartó bako- köznyelven csak rekonstruk- kát, a régieket lecserélték, ám dóként vált ismertté. Célja a a várt eredmény elmaradt. Mi termelvény iszonyú hosszú- több: idén január elsején arra ra megnőtt kiszállítási útja- is fény derült, hogy az ada- nak megrövidítése, a bonvo- golórendszer a szénbunkerből lult — kaparószalagot, vég- nem képes a termelvényt a télén kötélpályát, mozdonyo- bunkerba juttatni. Ennek ki- kat — magában foglaló rend- javításával február 25-re vé- szer egységessé tétele, no meg, geztek, s azóta a szállítórend­nem utolsósorban, a ki-beszál- szer üzemel, ló dolgozók fizikai igénybe- Persze, még vételének csökkentése volt mindig nem úgy, ahogy kellene. Hiszen fel- Amihez nem kezdtek volna tétlenül szükségeSíSé vált az hozzá, ha — a szóbeszéddel „ominózus” gumiszalag kicse- ellentétben — a legújabb ku- rélése, amelyet meg is ren- tatások nem tanúskodnak ak kora szén vagyonról, amennyi ott van. deltek — több mint négymib mirrt lió forintért — Japánból Az ezerhatszáz méternyi szaEít- — A méjakesi afcnaűzerate- mány már útban van Ham-’ rtBetén nagyon szerény bees- burg felé, s néhány héten be-’ lések és a kutatás eddigi ered- lül meg is érkezik, menyei szerint is legkevesebb Ilyen sok viszontagság után 5,5—6 millió tonnányi lefejt- 1980. július elsejére tehető az' hető szén van. Az úgy neve- az időpont, amettől a ménke- zett Alfa-ereszkei bányámé- si szállítási rendszer „betöjti zőben kétmillió, a keleti te-. hivatását”: felszínre juttatja rületen bő két és fél millió, a déli bányamező termeivé­— oerommae taitapgatm­valónk nincs. Fölöslegesnek tartom a kimagyarázkodást, elvünk tiszta képet alkotni a megtörténtekről. Ami ugyan kissé komplikált, hiszen vál­lalatunk neve mellett máso­a déli, a 16-os ereszkei fővo­nalpár környékén pedig több irányú mint egymillió tonna kiter­melését vettük programba.' Ez a szénmennyiség tizenöt- húsz esztendei bányászkodást tesz lehetővé Ménkesen. — A rekonstrukció megva­lósításához így csöppnyi két- igazgató-helyettes. — S is­nyét és lehetővé teszi a két személyszállítást ® z = Hát, sok időbe telt Í3 mondom. — Igen — bólint a vezér­ség sem férhet — Nem. A másból adódnak —, mondja a vezérigazgató-helyettes. hát nincs lakás, ahol megte­lepedhetnek. A gyár majd százezer forintot fizetett a leendő lakások tervéért. Csakhogy az építést aligha kezdhetik el megyei támoga­tás nélkül. Ez pedig egyelőre késik. Fiatal gyár, fiatal munká­sokkal, szakemberekkel, s gyarapodás gondjaival. Az itt dolgozók átlagos életkora hu­szonhat év. Nyerges János huszonnyolc esztendős. — Én már a korosabb törzs- gárdához tartozom — igazít ki mosolyogva. — Jól érzem itt magam. Munkám van, ta­nulok ... Tudom, hogy szá­mítanak rám. Azt hiszem, azok közé tartozom, akik elé- - gedett embernek mondják magúkat! v. a Á kivitelezést, „hárf ter­vek” alapján elsőként a mén mét hangsúlyozom: nem men- meüékzöngék tegetőzésképp, de Nógrádban a szénbányászat visszafej­lesztése óta ekkora beruházá­sunk nem volt És tapaszta­latnak is híján voltunk. A legfőbb baj azonban, amely­ből a szakma is okulhat, hogy a Magyarországon másutt kési akna dolgozói kezdték használt japán hevedereket meg, majd csatlakoztak hoz- nem akkor rendelték meg, zájuk a Bányászati Aknámé- amikor kellett volna. Tete­lyítő Vállalat, a bányámén- mps időt és energiát pazarol­kisterenyei építési tunk el emígyen. a nagybátonyi gép- — No, meg jó pár millió Szén-bá- forintot — .. .A lecserélendő magyar tők, a üzem, üzem, a Várpalotai nyák, s az azóta hírhedtté vált gumiszalagot szállító Orszá- gumiszalagot további mun. gos Bányagépgyártó Vállalat káinkhoz felhasználjuk. szakemberei. A rekonstrukcióihoz elen­gedhetetlenül szükséges bá­És az újítási elismeré­sek? — Ezeknek semmi közük nyászati munkák már a kéz- ehhez a témához, det kezdetén figyelmeztettek A kör bezárult, a szállító-; a várható nehézségekre. Nagy rendszer megy. Öt hónap volt a nyomás, betört a víz, a múlva úgy, miként hajdanán cvzilxronrrflV mlont/vo c-volrocvó-f » , m szelvényeik jelentős szakaszát tervezték, kellett átépíteni, s a terve­zettnél jóval nagyobb hosszon Karácsony György Villanyáramot mindenüvé Jelenleg 1,2 milliárd kilo­wattóra elektromos áramot termelnek a mongol erőmű­vek évente, ami annyit je­lent, hogy egy főre 750 kilo­wattóra fogyasztás jut. A vil­lamosítás mértéke hatszoro­sa az 1960. évinek. Az ország villamosításának gondját azonban nem csupán a közép-mongóliai energetic kai hálózat kiépítése oldja meg, hanem a szibériai erő­művi rendszerhez történt csatlakozás, valamint a szo­cialista országok „Béke” vil­lamos távvezetékéhez kap­csolódó Darhan—Guszinoje vo-; nail kiépítése is. Fásítási mozgalom Mozgalommá vált Jugoszlá- via-szerte a fásítás. Jórészt társadalmi erőből 40 ezer hek­táron ültettek facsemetéket. Szerbiában például több mint százmillió tobozos és lombos fát ültettek. A fásítási moz­galom fő célja a cellulózgyá­rak hazad nyersanyagból tör. ténő ellátása. Jugoszlávia je­lenleg százmillió dollárt ad ki évente faimportra. NÓGRAD - 1980. március 16., vasárnap 9 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom