Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-12 / 60. szám
Az agancsok szakértői Trófeabírálat zajlott a közeli napokban Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón. Az agancsok szakértői a tavaly Nógrád megyében lőtt másfél száz szarvasbika, 350 őz és öt tucat vaddisznó trófeáját rangsorolták. E munka során nem kevesebb, mint húszféle méretet hasonlítanak össze: többek között az agancs súlyát, térfogatát, ágainak számát és „fesztá- volságát”. Ezekből az adatokból eldöntik, melyik trófea díjazandó, s következtetnek a vadállomány minőségének alakulására, a vadgazdálkodás szakszerűségére. Képünkön a trófea- bíráló bizottság két tagja: Juhász József, a Heves megyei erdészet vadászati felügyelője, és Mátrai István megyei vadászmester — a bizottság elnöke — egy szarvasbika terebélyes agancsát vizsgálja. (kép: kulcsár) Életképek négyszer négy centiben Harminc-egynéhányan szemlélj ük-mazsolázzuk a ■ diaképeket egy rendhagyó osztály- főnöki órán, a salgótarjáni egészségügyi szakiskola másodéveseivel: kommentál és előad: Király Mihály rendőr• hadnagy. Sorra-rendre váltakoznak a fotók, az egyiken csövesek, a másikon lejmolók, a harmadikon kemény kiállású fickók „hűvösebb” környezetben, a negyediken apa és fia —, mint köznevetség tárgya. Derül az osztály ez utóbbin, sőt a felvétel főszereplői is rettentő jó hangulatban álltak a rendőrségi fotós elé. Négyszer négy centiben korunk egyik legnagyobb tragédiája, akár címe is lehetne, mondjuk: Az alkohol győzelme az emberen. De kattan a kapcsoló, újabb felvétel következik, hasonló mondandó csak éppen az élet más területéről, majd ismét egy másik dokumentum és így tovább. E húszpercnyi idő elegendő arra, hogy fölvillanjanak az ifjúság életének torzói- De kevés ahhoz, hogy mindezeket megfelelőképpen értelmezni lehessen. Mindez persze nem azt jelenti, hogy hatástalan-értelmetlen egy efféle osztályfőnöki óra, korántsem, sokkal inkább azt jelzi: korábban, folyamatosán és felelősséggel kell ezekkel a kérdésekkel tö- rődnl. Jóllehet „nincs különösebb vész”, hisz’ a fiataloknak alig egy százaléka követ el a megyében bűncselekményt, sőt, az országos statisztikához viszonyítva Nógrád az átlagosnál kedvezőbben áll. nincs szervezett, a büntetőjogi értelemben használt galeri és még sorolhatnánk tovább a „pozitívumokat”, á megközelítést mégis a másik oldalról kell kezdeni: minden tévútra jutott fiatalt kötelességünk megmenteni. Az egyénnek, a családnak, az iskolának, a munkahelynek, a társadalomnak. És itt már bőven van teendő. Mert azokkal az emberekkel, fiatalokkal —, akik egy ifjúságvédelmi előadás diaképeiről ránk mösolyognak- bazsalyognak —, nap mint nap találkozunk. Beszélgetünk velük, szenvedünk tőlük, vagy örülünk nekik, történetesen az utcán, a presszóban, vagy akárhol. Megesik, hogy az illető a részegségtől a földön hever, vagy a szülő mindenki szeme láttára üti a gyermekét..., de vannak ennél kevésbé nyilvános ügyek, például, ha társunk, barátunk kisírt szemmel jön az iskolába, arcán plezúrok; vagy a szűkebb közösség egy tagja mániákusan csencsel stb. Egyszóval, ugyanabban a világban élünk, még ha sokszor nem is akarjuk mindezeket észrevenni, s a közömbösség pózát erőltetjük magunkra. Ügy érzem, ennek a rendhagyó osztályfőnöki órának az volt a legnagyobb haszna, hogy az ügyesen-okosan kérdező egészségügyi diákok az előadó segítségével eljutottak ahhoz a konzekvenciához, melynek alkalmazásával több felelősséget éreznek majd környezetükért, s valamelyest nemzedékükről alkotott értékítéletük is reálisabbá válik. Vagyis, gyakrabban és másutt is szükség lenne ezekre, az egyelőre rendhagyó órákra. (ta—) Átlapozgatva a tetemes levélcsomagokat, ránézésre is szembetűnik, hogy tudósítóink zöme a „gyengébb nem” kategóriájába tartozik, bár éppen levelük stílusa, hangneme és terjedelme bizonyítja, hogy nem is olyan ^gyenge” az Úttörősarok női tudósítótábora. Leginkább ók azok, akik érzékenyen reagálnak közvetlen környezetük változásaira, s erről rendszeresen hírt is adnak. Mindez afféle megkésett nőnapi köszöntő, ugyanis sokan írtak és kértek bennünket, hogy adjunk helyt e gesztusnak. Nos, még nyolc napon belül vagyunk . . . Nemcsak ünnepnapon Tigrisek! — A Tigris őrs nagy lelkesedéssel készült az ünnepélyre: bevásároltak mindenféle süteményt, osztályunk 14 tanulójának hóvirágot vettek, egy nagy fazék teát főztek, s szépen megterítettek nekünk az osztályban. Négy órára össze is jöttünk. Elhelyezkedtünk. A fiúk őrsvezetője, Kovács István mondott beszédet, azután minden fiú verseket, részleteket olvasott fel nekünk és osztályfőnökünknek, Mikes Lászlcnénak, s egy-egy csokor szép, illatos hóvirággal köszöntöttek bennünket — írja Vanó Tímea Zagyvarónáról, s csak annyit teszünk hozzá, hogy a Tigrisek bizonyára nemcsak ünnepnapokon ilyen udvariasak, ugye? Ivánfy Mária Pásztőról édesanyja kitüntetéséről számol be: — Március 6-án este édesanyámat szülői munkaközösségi taggyűlésre hívták. Hallottam, mikor a nevét szólították, hogy az oklevélért menjen ki. Boldogabb voltam, mintha én bármilyen jegyet kaptam volna, hiszen mindent megtesz értünk. Hasonlókat ír Kotroczó Gabi is Nádújfaluból, s arra kér, engedjük meg, hogy a Szarvas őrs nevében minden fiú édesanyját szívből köszönthesse a nőnap alkalmából. Kértük — teljesítették Karancskesziből, a helyi általános iskolából kaptuk az alábbi sorokat, Balkó Tímea tolmácsolásában : Elöl az ember megy. Ráérősen, ahogyan férfiembernek mennie illik, ha ivott is már egy keveset. Mögötte, háromlépésnyire az asszony. Cigányszépség a kicsi asszony, megtermett barna cigányember az ura. Ügy mennek a déleiőtt- ben, a tele járdán, mintha csak ők lennének ebben a világban. Az ember elől kitérnek, sötéten komor az ember, az asszonyt kívánás sem éri, annyira együvé tartoznak ők ketten. Kiérve az üzletek portái elől ritkul körülöttük a tömeg. Mellékutcára fordulnak, és akkor az asszony megsértve a sok évszázados háromméteres távolságot, előreug- rik, és hatalmasan hátbaveri az embert. — Nesze! Az ember meg se retten az ütésre, hihetnéd, várta már. Csak a fejét fordítja hatra: — Nyughass! Mennek tovább. Ép körülöttük az ősi protokoll, sértetlen a rend, de a következő utcasarkon újra fordulnak. És addig az asszonykában megint összegyűlik vagy a harag, vagy a ravasz asszonyi makacsság, mert újra előre- ugrik, és hatalmasat üt, ösz- szezárt ököllel az embere nyakára. Fejre szánta az ütést, de az ember fejét nem érte el, vagy éppen megsajnálta azt a szegényt. Az ember meg se rezzen az ütésre. Lépeget tovább, csak a fejét fordítja hátra: — Nyughass! Megmondtam, odaadom. Mennek tovább. Az ember méltósággal. félreérthetetlen büszkén formás asszonyára, akin alig látni, de látni már, hogy egy barna cigányíiú, vagy formás lány születik nemsoká erre a napfényes világra. Az asszonyka, az ütés után, úgy igazodik vissza a három méter távolságra, mint katona a vezényszóra, de most már nem hallgat. Mondja ám szaporán, Istent, ördögöt se kímélve a szóval, hogy miféle cigány az, aki a családjának nem ad enni, hogy ezért szedett köszmétét, egész nap, <A^/VW/W»^A^M/WWW Madonna /V'VVVWVVAAíA/VVVA/VA/xyVV'V/o csupa seb a szúrótól a lába. Az ember meg csak elmegy reggel, este jön a készre. Szaporán pereg az asszony nyelve, mert nagy dolga van mostan a szavakban: gyűjtik a bátorságot, meg a haragot a következő utcasarokig. Ott aztán az asszonyka megint elő- reúgrik, megint üt, most már az ember tarkójára. Az rezzenéstelen megy tovább, csak a fejét fordítja egy pillanatra vissza: — Megmondtam! Nyughass! Elébük kerülök, így nem látom az asszonyt, de meglátom az ember arcát. Nem akarom hinni, de igaz: az ember mosolyog, békés elégedetten, pedig közel a következő utcasarok, és mögötte csak pereg, pereg az asszony nyelve. Sohase néztem még tömegből veszekedőket, de most megyeli velük, ám nem érünk a sarokig. Egy házzal arrébb, gesztenyefa borít árnyékot a járdára itt, az ember megáll és visszafordul. Nagy vásárlásra való üzlet nincs már erre, hanem kerékpársereg jelzi a kocsmát, a kocsmában a sört. Azonmód, ahogy adták, borítékkal adja oda az asz- szonynak a fizetést, még a szalag is kilóg belőle. Ügy teszi mindezt, mintha nem is verték volna érte fél városon át. Az asszony néz a nyitott borítékba, ujj»i vallatják a lila öt- és piros százasokat. Barna szeme óriás csillogás, figyelem jut belőle a borítékra, szerelem bizony az emberére. , Az meg csak áll, térképet csinál a fáról, az égről, mintha most látna fát és eget először. A boríték ürül, az asszonyka elteszi zsebbe a pénzt, de még a zsebekben is elrendez külön minden nagyobbat, amire kell. Az ember vár türelmesen, de aztán úgy gondolja, hogy elég a várás ennyi örömnek, mert megindul. Az asszony utána. A biciklinél lassít az ember, hátrafordul. Barna ötvenes villan az asszony kezében, a férfi elveszi, de a karja nyújtva marad, és az ötvenesből százas lesz. Bemennek a kocsmába. Az ember a pultig, az asszony tartva a távolságot a pult előtt megáll. Habosán friss a sör. Bajúszt rajzol az ember bajuszára, mókás jelet hagy az asszonyka szája szélén. Aztán mennek. Elöl az ember, mögötte a termő csend, az asszony, a csodálatos élet.. Bariba Gábor — Helyi parlamentünkön elhangzott, jó lenne egy úttörőszoba, a régi tanári iroda helyére, mivel az új helyre költözött. Sok nehézség után végre miénk lett a régi iroda. Ennek nagyon örültünk, sőt már be is rendeztük. Az ajtóval szemben függ az év mozgalmi jelmondata és több tervünk, ott van az újság „úttörösarka” is, míg alatta a rajok saját készítésű rajzai sorakoznak. . . Köszönjük Molnár tanár bácsinak és a többieknek is, hogy egy szép és hangulatos úttörőszobánk lett. Egy tanulság mindenképpen adódik mások számára is a ka- rancskeszi úttörők leveléből. Nevezetesen az, hogy a különféle fórumokon, összejöveteleken érdemes ötleteket, javaslatokat fölvetni, melyekből előbb-utóbb — ha életképes — valami megvalósul. Persze, ehhez az kell, hogy a kezdeményezők is alaporan kivegyék részüket a munkából. Akárcsak a karancskeszi diákok. Mit lehet tenni? — Nagy kérésem lenne — kezdi sorait Sándor Júlia Salgótarján Zöldfa út A/l- ből. — Társaimmal őrsvezetőképzésre jártam az úttörő- házba. Sajnos, az utolsó alkalommal nem tudtunk elmenni, mert délután torna volt és testnevelés tagozatra járunk. El kellett volna vinni a kisdobo&könyvet, .biztos abba írtak volna bele valamit . . . Tessék nekem megírni, mit lehetne tenni, mert én nagyon szeretnék őrsvezető leírni, és nem az én hibámból maradtam el az utolsó foglalkozásról . . . A mondottak szerint Julika még kisdobos, így még soksok lehetősége nyílik képessége és tudása bizonyítására a mozgalmi munka különféle területein. És sokkal inkább döntenek ezek a tények, mintsem az, hiányzott-e a foglalkozásról, avagy nem. Vagyis, hogy valakiből lesz-e őrsvezető, azt elsősorban nem a papírnak kell eidönte- ni, vagy ahogyan ő írja „a beírásnak”. Ellenkező esetben szívesen segítünk. Mackók élménye és egyebek A homokterenyei Mackó őrs egy remekül sikerült szánkóversenyről tudósított bennünket, megjegyezve, hogy olyan élményben volt részük, amelyet a megye sok-sok őrsének kívánnak. Nagy Melinda Salgótarján Zagyva út 124. szám alól három őrs könyvtáros-vetélkedőjét írta meg igen olvasmányos stílusban. Végh Brigitta Ludányhalásziból ezúttal az oroszszakkörröl, az osztályértékelésekről, valamint a seregszemlére történő készülődésről számolt be. Szenográdi Péter szécsényi pajtás a fotósokról és modellezőkről, Vajda Szilárd a zenetanulásról, s egy vers- és mesemondóverseny izgalmairól készített tudósítást. Bakos Kálmán ugyancsak Szécsény- ből a Vas megyei Ablánc-ma- jorban töltött napokról ír, míg a Lenin raj Homoktere- nyéröl Bánáti Gyula csapat- vezetőt mutatja nagy-nagy elismeréssel. A szurdokpüspöki kisdiákok a farsangi bál élményeiről, Gyalog Anikó Karancskesziböl pedig a helyi seregszemléről tudósít. Egyelőre ennyit az e heti levelekből, és még néhány szót végezetül. Mindenki írhat „Már régóta nyomon követem a »Barátunk az újság« elnevezésű akció írásait, de nem mertem írni, mert nem a legjobb fogalmazó és helyesíró vagyok az osztályban, s féltem, ha valaki elolvassa levelemet, ki fognak nevetni ' — így1 kezdi sorait az egyik szépen megírt levél írója, kinek most neve hadd maradjon titokban. Mégis a jelenség miatt szót kell ejtenünk róla. Ugyanis a beküldött levelekből is tudjuk, hogy sokan véletlenül „fedezték” fel az akciót, amelyet annak idején nemcsak a sajtó hasábjain át tettünk közzé, hanem minden csapathoz körlevél formájában részletesen is eljuttattunk. Azt, hogy bárki részt vehet ebben, csupán levelét, tollat és témát kell „találnia”. Nos, úgy érezzük, a pajtások egy részéhez nem, vagy csak igen nehezen jutott el az ötlet, jórészt az út- törővezeíők hibájából. Éppen ezért kérjük, hogy a felnőttek és a már meglevő tudósítóink tovább szélesítsék a kört, mind többen és tágabb témakörben írjanak. Ennek ösztönzésére elhatároztuk, hogy a jövő héttől kezdődően a két legértékesebb levelet, tudósítást könyvekkel jutalmazzuk. Várjuk tehát, az eddigiek és újabbak jelentkezését is. Előre! T. L. Gépkocsivezetők továbbképzése (Tudósítónktól) A Nógrád megyei Tanács útkarbantartó költségvetési üzemében a közelmúltban háromnapos továbbképzést tartottak a gépjárművezetőknek. Az oktatás célja az volt, hogy szilárdítsa a közúti közlekedési fegyelmet, fokozza a közlekedés biztonságát és megelőzze a baleseteket, továbbá növelje a gépjárművezetők vezetéstechnikai felkészültségét. A továbbképzésen megjelent 55 gépkocsivezető figyelmesen hallgatta végig — Koronczy Imrének, a Nógrád megyei Közlekedésbiztonsági Tanács munkatársának, továbbá Szomszéd Józsefnek és Telek Ondnak, a BM Nógrád megyei Rendőrfőkapitányság alosztálvveze- tőjének — a vezetési stílussal, a defenzív vezetés lényegével. a közületi gépkocsikra vonatkozó hatósági előírásokkal és a közlekedési balesetek előfordulásával kapcsolatos előadását. A továbbképzésen sor ke. rült még munkavédelmi, műszaki és karbantartási ismeretek előadására, továbbá a szállítással kapcsolatos okmányok helyes vezetését is elmondották. A háromnapos továbbképzés keretében, beles külpolitikai előadások is elhangzottak. Az oktatást befejezőén tesztlapokat töltöttek ki a hallgatók. Értékelése után érezték csak igazán a gépkocsivezetők, hogy szükség van a továbbképzésre. Takács István üzemvezető kedvezőnek ítélte a háromnapos előadást, amely ezzel nem ért véget, hiszen a jövőben — havonta egy alkalommal — rendszeres KRESZ-oktatást tartanak az üzem gépjármű- vezetőinek, mely az év végén vetélkedővel egybekötött „házi vizsgával” zárul. H. F. NÓGRÁD - 1980. március 12., szerda
