Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-12 / 60. szám
A szén, mint olyan (II.) így kéri a vevő Ki igy, ki ügy Azért tárolják, hogy száradjon . . . (Krekács Miklós felvétele) Bütykös mutatóujjának egyetlen határozott mozdulatával állítja le a fronti kapa- rószalagot Világosi József, a tiribesi Dózsa György brigád vezetője. Hátranéz, fel az acéltámok közé. ahol emberei dolgoznak, s kiadja határozott élességgel a parancsot: — Meddőzni. Követ ki! Nem is igen tudom: a főte paláját, vagy a maróhenger által felszedett talp rideg-kemény kőzetét találta-e túl soknak a bunkerba tartó szénlavina között...? Mindegy: a lényeg, hogy itt kezdettől fogva tisztul a szén. — Muszáj ezt tenni — néz rám az immár országos hírnévre szert tett szocialista brigádvezető, akit Cereden is pontos, rendes, becsületes embernek ismernek. — Tőlünk csak jó szénnek szabad felmennie. No, nem csak azért, mert mi is ebből kapjuk az illetményt, hanem, mert azt tartjuk: ha én sem szeretek fázni és káromkodni, hát, más se tegye. És egyébként is. rend a lelke . mindennek! Nálunk a selejtet az jelenti, ha összevissza szenet adunk ki. Márpedig mi tartós emberek vagyunk, s lelkünkre vesszük, ha sichta végén le- izél a főaknász vagy a bányamester, hogy sok volt a kő a termelvényben. — De hát önöket a tonnák után számolják el! S mennél többször állítja meg a kaparószalagot, annál ' kevesebb teljesítményt számolhatnak el aznapra. Szénporálarca mögött elmosolyodik ez a kemény, vidámságot csak nagyritkán mutató ember: — Nógrádiak vagyunk mi is, kik a szénben dolgozunk és mi szintén ezzel fűtünk. Mert nincs nekünk protekciós, szépen kiválogatott, tiszta, jó kalóriás szén. Amit megtermeltünk, abból kapunk. — Úgyhogy: az egyéni érdek. .. Legyint: — Nem hiszi, amit most elmondok. Novemberig még nem kaptam meg a vállalattól a nekem járó szenet. Úgy hogy, az asszony noszogatására kénytelen voltam a TÜ- ZÉP-nél lengyel szenet venni. Szép summáért. — Szóval, keveset termeltek, nem jutott elegendő mennyiség, még á „nem civil” vásárlóknak sem? — Félreért! A mi tiribesi szenünk nem jut ki a TÜ- ZÉP-telepekre. Mi azért csináljuk a jó szenet, hogy több árbevételt érjen el a vállalat. Hogy ne X forintért, hanem annál lényegesen többért lehessen értékesíteni tonnáját. Miáltal rendeződne a vállalat gazdálkodásának egvensúlva. Ami mindannyiunk érdeke. * Vannak hát, akik vigyáznak a szén minőségére minek alakulása egyébként — ezt is le kell írni ■*- nem teljes mértékben szubjektív tényezők eredője. Mert, hogy volt Ménkesen, de meglehetős gyakorisággal a többi aknaüzem frontjain is? Elvékonyodott a maróhengerrel jövesz- tő frontok telepvastagsága, s a gép, amely nem tudja követni a válto/íisokat, szedte- keverte egybe a meddőt a termelvénnyel. Mégpedig olyan apróra törve, hogy ember legyen a talpán, aki.aztán a kettőt különválasztotta volna egymástól. Úgyhogy — Szőke Barna, a Nógrádi Szénbányák gazdasági igazgatója is említette — a gépesítés sem igen lendítette elő a minőség javításának képletes kefékét. Főként akkor nem, amikor a rossz gép — rossz hozzáértéssel, s mindenáron tonnateljesítményre való törekvéssel párosult. — Mert csak a tonna, a mennyiség volt a szent — magyarázta meglehetős bosz- szúsággal —, sajnos, még a múlt esztendőben is, és igenigen nagy harc árán sikerült csak elérnünk a szemlélet- változást. — Már elérték? — Lassú, kimért lépésekkel közeledünk a kitűzött cél megvalósítása felé. Egyről, egyetlenegyről viszont semmiképp sem szabad elfelejtkezni: a szén minőségét nem szabad egyértelműen az objektív körülmények rovására, főképp a nehéz geológiai viszonyokra történő mindunta- lani hivatkozással — fogni! * Magas, hatalmas, fekete- fehér hegyet alkot Kányáson a készlettéren felhalmozott hatalmas mennyiségű szén, melynek oldalán apró patakokban csorog alá az olvadó hó. Kár ezért, mert éppenséggel vizes volta miatt kényszerültek az aknaüzem- beliek az „ittmarasztalására.” — Száradnia kellene, hogy le tudják osztályozni — mondja Laczkó István üzemigazgató. — De hát, látja... Szitál, csorog, permetez, esik. — Miként a fronton... — Igen. Ez a mi nagy bajunk: a víz — és a homok. Tudja, hogy a mostani önjá- rós frontunk két vágatát már másfél esztendővel ezelőtti!) kihajtottuk, hogy levíztele- nedjék. Ez pedig erre — hosz- szú idő. S mégis mi van? Nemrég jártam ott, tudom. A főtéről, s a front homlokáról rövid megszakításokkal csorognak alá a langyos vízpatakok, s bugyog fel a talpból is becsülettel. — Pedig szinte napi rendszerességgel végezzük az elő- és főtelecsapoló fúrásokat. Igenám! Csakhogy vannak zónák, ahol a homokkőben levő vízréteg más- és másképpen jelentkezik. Lehet, a jelen helyzetben nedvesedést nem észlelünk, ám százméternyivel odább már „megcsalnak az eredmények.” De sajnos, odáig, főtelecsapoló fúrással már nem lehet elha-' tárolni. Sajnos, itt „beteszik a kaput” a geológiai viszonyok. Ám bele lehet-e ebbe nyugodni? — Semmiképp! — feleli az igazgató. — Éppen azért, hogy ne vizes, homokkal ösz- szekevert kulimászt hozzunk a felszínre, csináljuk már jó ideje, hogy a maróhengert a lejtős fronton csak lefelé üzemeltetjük. Így szinte kiszalad a víz a szén közül. Kétségtelen, így jobb lesz a minőség, ám ennek a teljesítmény szenvedi kárát. És — kányási lakossági szénből úgyis kevés van... (Folytatjuk) Karácsony György A kongresszus jegyében A vegyipar fejlődése A világgazdaság szerkezeti változásának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a vegyipar egyre jelentősebb szerepet kap az országok gazdasági életében, a termelésben és a fogyasztásban egyaránt. Az MSZMP Központi Bizottságának 1917 októberi határozata alapján a vegyipar fejlesztése továbbra is kiemelt feladat. A kongresszusi irányelvek ezt úgy hangsúlyozzák, hogy az egyik legfontosabb exportágazat — a gyógyszeripar — verseny- képességének (javítását külön is aláhúzzák. Az V. ötéves terv eddig eltelt időszakában a vegyipar termelése átlagosan évi 8,4 százalékkal fejlődött. Lényegesen gyorsabb ütemben, mint a szociálisa ipar termelése. Ez időszakban a termelés nem egyenletesen alakult: 1976-ban és 1978-ban az átlagosnál gyorsabb, míg 1977-ben mérsékeltebb volt a fejlődés. A vegyipar fejlődési irama szakágazatonként is eltérő volt. A szerves és szervetlen vegyipar az átlagosnál gyorsabban, a kőolajat feldolgozó ipar pedig lassabban fejlődött. A magyar vegyipar egyik kiemelkedő és exportképes alágazata a gyógyszergyártás. (A gyógyszeripar termelésének mintegy 70 százalékát exportálja.) A termelésben jelentős szerkezeti változások mentek végbe a Szakágazatokban: csökkent a hagyományos gyógyszeripari termékek részaránya; nőtt a kiegészítő gyártmányok, mint emberi és állati tápszerek, állategészségügyi készítmények, takarmánykiegészítők, növényvédő szerek, kozmetikumok aránya. A piaci jelzések is egyre inkább arra utalnak, hogy a gyógyszergyártásban gyorsítani kell a minőségi változások ütemét. Ez többek között azt jelenti, hogy növelni kell az eredeti magyar készítmények számát, valamint serkenteni a licenc- és komplett gyártási technológiák vásárlásait. A termelékenység növelése érdekében növelni kell az automatizált szakaszos és folytonos gyártási eljárások részarányát, törekedve a fejlettebb gyártási eljárások méghonosítására, új hazai résztechnológiák kifejlesztésére. A vegyiparban gyártott legfontosabb termékek közé soroljuk a műtrágyákat is. Ezek termelése főként minőségüket tekintve nem áll összhangban az igényekkel. A szerkezeti változás fő irányát az utóbbi években az agrótechnika fejlődéséhez jobban alkalmazkodó összetett (kombinált) — kettős, hármas, nyomelemes stb. — műtrágyaféleségek jelentik. A korszerű élet velejárója a műanyagok felhasználása. Az 1970—79 közötti időszakban 30-szorosára nőtt az egy főre jutó műanyagtermelés menyisége. De a nemzetközi mezőnyben ezzel együtt is még mindig szerény helyen találhatjuk országunkat. A gumiipar korszerűsítése 1975-től vett nagyobb lendületet. Ennek jele a korszerű radiál gépkocsiabroncsok előRégi varázsigék, új megoldások . — Bár inkább két héttel előbb jött volna! Akkor sokkal optimistább kedvemben talált volna! — imigyen fogad a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben Papp János kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Két hét alatt ennyit változott volna a világpiaci helyzet? — Hajaj! . — legyint rá bosszúsan. — Keletkezett egy sor bizonytalansági tényező, amire korábban nem számítottunk. De hát ilyen a kockázat. Vállalni kell, ha nem is könnyű. Ilyen előjáték után kezdtük boncolgatni az SKÜ tőkéspiaci viszonyait, s a tőkésexport további növelésének szóba jöhető módjait. A gyár történetében nem is volt még olyan esztendő talán, mint az idei, amikor ennyire olajozottan, s a szokásos várakozási időtől mentesen indult volna a tőkésexport. A Ferunion és a Metal- impex már az elmúlt év utolsó negyedében alaposan „megdolgozta” a külhoni piacokat, ennek következtében sikerült jó árakat elérni. Van elegendő rendelés és időben rendelkezésre állnak a szükséges okmányok. Azóta is szinte naponkénti kontaktust tart a gyár a két külkereskedelmi vállalattal a piaci mozgások késedelem nélküli felfogására. Az elmúlt évben 20 millió dollár árbevételt profitált, az SKÜ tőkésexportjából, 51 százalékkal többet a tervezettől. S mivel egy dollárt jól tudott előállítani a gyár, százmillió forint nyeresége lett a tőkéspiaci ügyletekből. — Mire számíthatnak az idén? — Az biztos, hogy a tavalyi nyereség ismétlődésére — nem! Hátrányunkra változott a dotlárszorzó, s az alapanyag- és energiaárak kilátásba helyezett emelése sem fogja a szekerünket tolni. Még ha áz egyéb kockázati elemektől ezúttal eltekintünk is, ezek magukban véve felemésztik a tőkésexportból eddig bekasszírozott nyereségünk túlnyomó hányadát. Bizony, nem számítottak minderre az év kezdetekor, amikor vérmes reményekre jogosítón érkeztek egymás után a dolláros rendelések. Idén 2300 tonna vékony falú, hosszvarratú hegesztett csövet adnak el tőkéspiacon — beérett hát a kisterenyei fejlesztés. Jó ütemben indult a kovácsolt és sajtolt termékek exportja is: tavaly összesen 200 tonnát adtak el dolláros piacon, idén már eddig 300-ra kaptak rendelést. A belföldön nem igényelt horganyzott huzalnak is találtak nyugatnémet és iráni piacot, az eladásra tervezett 6000 állítása, valamint a mezőgazdaságban alkalmazott gépekhez a gumiból készült alkatrészek gyártásának kiterjesztése. A vegyipar viszonylag még fiatal ágazat, s így termékeinek relatív életkora is alacsony. Az ágazat 1978. évi értékesítésében az úi gyártmányok aránya 1,9 százalék volt. Az értékesített termékek 8.9 százalékát 3 éven belül kezdték el gyártani, míg 35,7 százalékát legfeljebb 8 év óta termelik. De az ágazatban is jelentkezik a gyártmányok „elöregedésének” veszélye. Például a gyógyszeripari exportban tíz évnél régebbi termékek aránya több mint 75 százalék. Ez egyértelműen sürgeti a termékváltás ütőmének gyorsítását a vegyiparban is. A világ ' ipari fejlődési irányzatai, valamint a hazai jövedelmezőségi viszonyok együttesen azt mutatják, hogy a vegyipar fejlődése a VI. ötéves tervidőszakban is gyors lesz, s a belső szerkezeti változások jelentősen növelik a korszerű termékek arányát. W. I. tonnából 3600-ra vevő van. A 3 ezer tonnára tervezett szegexport csaknem kétharmad részére is megkötötték az üzletet, a tőkéspiaci értékesítésre tervezett 1500 tonna védő- gázas hegesztőhuzalnak pedig utolsó dekájára is. A gyár idei terve 52 ezer tonna tőkésexport — 3 ezer tonnával több a tavalyinál •— 23 millió dollár értékben. S bármily nehéz fejfájást okoz is a gazdasági környezet szigorodása, előrelépésre a jövőben is szükség lesz. — A kérdés csak az, hogyan? Figyelembe véve mindenféle nehezítő tényezőt, hol lát lehetőséget az újabb lépésre? — A varázsigék ugyanazok. Egyre jobb és jobb minőséget, nagyobb pontosságot, a vevő igényei szerinti szállítást, sőt, az exportkívánságok teljesítését! Ha ezek bármelyikét hanyagoljuk, leradíroznak minket a világpiacról. Ha viszont komc^lyan vesszük, számíthatunk arra, hogy megfizetik a munkánkat. — Hogy állnak ezekkel a varázsigékkel? — Tavaly egyetlen reklamációt sem kaptunk tőkés ügyféltől. Tartani ezt az eredményt az idén alighanem már kevésnek bizonyulna. Oda kell figyelnünk még olyan „apróságokra” is, hogy az egyébként kifogástalan minőségű áru ne olyan vagonban érkezzék, melyben előtte teszem azt, növényvédő szert fuvaroztak. Joggal kényes a tőkés rendelő arra is, hogy a kívánsága szerinti időben kapja-e az árut. Ebben alkunak helye nincs. Nagyvonalúsággal megbízhatóságunkat tesszük kockára. Más: korábban elképzelhetetlennek tartottuk, hogy csomagolva indítsuk útjára a huzalt. Most ötvenkilós karikába csomagolva küldjük a horganyzott huzalt, tgy kéri a vevő. Jó üzlet a vevőhöz való alkalmazkodás. sőt, a piaci munka egyetlen alternatívája ez. Igényes kiszolgálását hajlandó megfizetni a rendelő: az SKÜ tőkésexportjának tonnánkénti dollárátlagára 1978-ban még 314 dollár volt, tavaly elérte a 384 dollárt, idén pedig jócskán a 400 fölé került. • Mindezek mellett ma még szokatlannak tűnő megoldásokkal is próbálkozik a kohászati üzemek. Ilyen például a nyugatnémet Saltus céggel mostanában indult, s magát majdan közös vállalkozássá kinövő kezdeményezés. Lényege az, hogy az SKÜ félkész kovácsolt és sajtolt termékeket szállít a Saltusnak, az befejezi, majd latba vetve a Saltus márkanevet —, mely a szerszámvilágpiacon legalább olyan jól cseng, mint az acélén a Krupp —, értékesíti. A nyereségen természetesen osztoznak. Az új kovácsológyár pontos és jó minőségű félkész gyártmányára a partner már rámondta az áment. Három éven belül elnyeri végleges formáját a közös vállalkozás, s a kohászati üzemek úgy számít, nem fizet rá. Beérett egy korábbi külföldi út eredménye is. — Csőredukáló berendezést vettünk egy osztrák féltől — számol be róla Papp János. — Osztrák géppel és anyag- ,gal évi négymillió méter csövet készítünk bérmunkában anyagmentes exportként. A próbaüzem márciusban indul, „tízmillió forint nyereségre számítunk belőle az idén. Jóllehet optimizmusának alapos megfogyatkozásáról panaszkodott a kohászati üzemek kereskedelmi igazgatóhelyettese, a beszélgetés végkicsengése mégsem tűnt pesszimistának. Az SKÜ tudomásul vette, hogy a világpiacnak nevezett szorítóban csak küzdéssel lehet talpon maradni. Számol azzal ,is, hogy a meneteket pontozzák, s a bírák nem éppen elnézőek. A pontok kellő számú öss zegyűjtése eddig minden esetben a mérkőzés megnyeréséhez vezetett. Szendi Márta A hazai csempegyárlás legjelentősebb bázisává fejlődik a Finomkerámiaipari Művek romhányi építési kerámiagyára az R III. üzemcsarnok kapacitásának teljes kihasználásával. Évente mintegy hárommillió négyzetméter falburkoló lapot készítenek, melyek tervezésében iparművészek vesznek részt. A csempegyártó berendezések irányításához a helyi és környékbeli munkaerőt veszik igénybe.- ki -
