Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

Vasárnapi beszélgetés Tájoló Mennyi marad a három és fél millióból? — Szert Sándornénak, a Nógrád megyei Idegenforgal­mi Hivatal vezetőjének már hivatalból is ülik lokálpatrió­tának lenni, hiszen ennek hiá­nyában aligha lehetne a hiva­tal lelkiismeretes vendégcsalo­gató. Hogy sikprült ez a csa­logatás az elmúlt években? — Nehéz mérni. Évente szállodáinkban átlagosan negyvenezren töltik éjszaká­jukat. Rengeteg csoport ér­kezik a megye településeire, főként egy napra. Jönnek vo­naton, autóbusszal, személy- gépkocsival is. Ezek mind- mind igénybe veszik szolgál­tatásainkat. Rendelkezésre áll egy másik adat is: éven­te a megye négy határátkelő- helyén három és fél millióan lépik át a határt. — Tekintélyes szám, de vajon közülük mennyien ra­gadnak meg egy-két napra Nógrád megyében, amelyről köztudott: az ország legfestő- ibb tájegységei közé tarto­zik? — Elenyészően. Sajnos, alig rendelkezünk _ megállító té­nyezővel. Mert például akik Zala megyén át jönnek ha­zánkba, őket Zalakoroson a meleg víz megállítja. Nógrádon a legtöbb utas csak átsuhan. Így, hogy a hivatal ellássa feladatát, inkább szervezése­inkre kell alapozni, mint a spontánul megjelenő vendé­gekre. — A hivatal mit tud nyúj­tani a Nógrád megyébe ér­kezőknek, a látványra éhes turisták elé rakott „étlap” szélesebb választékot kínál-e mint korábban? — A látnivalók adottak. A természeti szépségek, a mű­emléki, múzeumi értékek. A leglátogatottabb Hollókő, ahol egyre-másra alakíttatjuk ki a műemléki épületekben a tú- ristaházakat. Jelenleg öt épü­letben negyvennyolc szállás­hellyel rendelkezünk. Üj kez­deményezésünk a „falusi üdültetés”, amely iránt nö­vekvő az igény, s ezt táp­lálva árkedvezményt is nyúj­tunk. A falusi üdültetést Bánkra is kiterjesztjük, ahol a motel április közepén nyit­ja meg kapuját. Újdonsággal alig szolgálhatunk, s ebben mi — Nos uram, ehhez mit szól? — Esküszöm, biztos úr, a pisztoly még egy órája itt volt, ebben a fiókban. Egy szép, töltött pisztoly, enge­dély nélkül. — Mind ezt mondják, de ha utánanézünk a nyilvántar­tásban, kiderül hogy nagyon is van engedélyük. — Nem, nem, esküszöm. — Akkor hol van? — Hát... nem tudom... va­laki elvette. .. — Túl kényelmes kifogás. — Szavamat adom, törzs- őrmester úr, valaki titokban elvihette. .. Giuditta. Giudit- ta, nem te nyúltál bele a fió­komba? — Mi jut eszébe, uram? — Pedig valaki, volt, vala­ki tönkre akar tenni... — No, hogy bebizonyítsam a jóindulatomat, mutassa le­galább azokat ' a felforgató iratokat és kiáltványokat. — Ö azonnal, főtörzsőrmes­ter úr. Tessék, ide vannak zárva, ebbe a kis faliszekrény­be, látja, van itt egy titkos rekesz, he-he, tudunk ám , szervezni mi, a társadalom ellenségei! Tessék, itt, tes­sék. .. várjon. .. pedig... itt voltak... Istenem, nincsenek, ellopták... hogy tönkretegye­nek a disznók! — Drága uram, azt hiszem túl sok türelmet tanúsítottam már eddig is. — Ó, én szerencsétlen... vétlennek érezzük magunkat. Az országos programajánlatba a hollókői „Palóc szőttes”, a bánki nemzetiségi napok és a salgótarjáni szabadtéri szo­borkiállításon kívül mást nem tudtunk jelezni. Rengeteg próbálkozásunk volt, hogy a kulturális intézményekkel karöltve a több napos ittléthez színvonalas műsort kössünk le. Sok az akadály, főleg anyagiak... — Ha már a pénz szóba került, mennyit áldoztak a megye idegenforgalmi felté­teleinek javítására? ^ — Öt év alatt huszonöt­millió forint jutott e célra. Énnek hatására, úgy érezzük, kulturáltabbá váltak a ven­dégfogadás feltételei. Büsz­keségünk a bánki motel, a Hotel Salgó. Diósjenőn há­romszázötven férőhelyes kemping építése van folya­matban. Ha a kivitelező is úgy akarja, már az idén fo­gadhatja első látogatóit. Csi­náltunk mi vízi színpadtól kis­pályáig, autóparkolótól ping­pongasztalokig mindent. Az Ezermesterbolttal közösen a szabad idő eltöltéséhez té­len, nyáron kellő eszközök kölcsönzését is megoldottuk. — Szert Sándorné aludt-e már Nógrád megyei szállás­helyen? — Nem. De az ország szá­mos helyén , megfordultam. S ha a kérdés mögött a szín­vonal húzódik meg, az a vé­leményem, hogy nincs okunk panaszra, tökéletesen meg­felelnek a turistaszállók, szál­lodák az osztályba sorolás­nak. Most az a törekvésünk, hogy a Mátra nyugati lejtő­jén a fizetővendég-szobák számát gyarapítsuk. Elsősor­ban Mátrakeresztesen, Szu- hán, Hasznoson. Nehezíti a szervezett idegenforgalotnba való bekapcsolását e közsé­geknek, hogy helyben nincs lehetőség a melegétkeztetés­re. A nagymezői turistaház lakói étkeztetését is csak hosszú huzavona után, miután a Palóc csárda gazdát cse­rélt, a Nógrád megyei Ven­déglátó Vállalattal sikerült megoldani. — Az idegenforgalom fej­lesztése, színvonalának ala­felügyelő úr, szánjon meg, va­laki tönkre akar tenni, hagy­jon még egy lehetőséget a menekvésre. Két hullát tartok a pincében. — Mindjárt kettőt! — Igenis uram. — Kinek a hulláját? — Nőkét. Nagyon fiatalo­két. Ezzel a két kezemmel fojtottam meg őket. — És az ok? kulása nem csak a hivataltól függ, egyebek között a ke­reskedelmi, vendéglátóipari egységektől is. Járt-e már olyan étteremben Nógrádban, ahol a színvonallal minden tekintetben elégedett volt? — A Beszterce étteremben! S a rétsági Börzsöny étte­rem választéka is kitűnő. — A jó bornak nem kell cégér — tartja a mondás? Az idegenforgalmi értékektől hemzsegő területnek mennyi kell? — A propagandamunka folyamatos tennivalót jelent. Az elmúlt időszakban csak­nem hárommillió forintot fordítottunk e célra. Ezek kö­zül kiemelkedő a „Nógrádi tájakon” című propaganda­film, amelyet a MOKÉP kí­sérőfilmként az ország film­színházaiban játszik. A kö­zelmúltban szakmai közönség előtt vetítették le, nagy sike­re volt. Emellett újabb és újabb kiadványaink látnak napvilágot, diaképvetítéssel egybekötött előadásokat tar­tottunk alföldi idegenforgal­mi irodáknak, programjainkat elküldjük minden társhivatal­nak. Örvendetes lenne, hogy a megye más utazási irodái­val e területen gyümölcsö­zőbb együttműködés alakulna ki, miként más vonatkozásban már mutatkoznak kezdeti je­lek. — Az idegenforgalomban nincsen szünet, de a tavasz a „nagy vándorlás” nyitánya­ként is felfogható. Miként ké­szültek fel? — Elsősorban szálláshelye­inken végeztük el a kisebb javításokat, festéseket, ahol kellett felújítást. Nagymezőn például, ahol nyáron sok a gyerek, játszószerek felállítá­sáról gondoskodunk. Szerző­déseket is kötöttünk. Az IBUSZ- szal a falusi üdültetésre, a Cooptouristtal a diósjenői kemping férőhelyeinek jobb kihasználására. A nyomdából hamarosan érkeznek az új propagandaanyagaink. — Régi gond, a megyében kevés a helyi jellegű aján­déktárgy.. . — Az elmúlt években igye­keztünk gazdagítani a reper­toárt, de ez nem csak a mi feladatunk, a kereskedelemé is. A mi kezdeményezésünk­re gyártottak városi címere­ket, jelvényeket, zászlókat. A probléma az, hogy a legkere­settebbekből alig kapni. — S a megyébe érkezők könnyen eligazodnak? — A látnivalókat jelzőtáb­lák állapotát, mennyiségét or­szágosan felmérik. Ezt kö­vetően várható változás, hogy megkönnyítsük az eligazodást. A csoportosan érkezőket pe­dig várják szakképzett ide­genvezetőink. — Köszönjük a beszélge­tést! M. Szabó Gyula — Ej, ej főfelügyelő úr, nem fogja elhinni: igazi per­verzió. .. Erre tessék, az á kisajtó jobbra, óvatosan, me­redek a lépcső... Tessék, men­jenek csak előre. Ott, a sa­rokban, a ponyva alatt. — Itt? — Igen. — Itt csak egy rakás szén van. — Kegyelem!... Én nem ér­tem, excellenciás uram, nem több mint két napja... Itt üssön meg a guta, ha... Giu­ditta, Giuditta, nem te vitted el azt a két hullát? — Én ? Még tréfából se mondjon ilyet a nagyságos úr, én ebben a házban egy tű­höz. sem értem... — Most már elég! Megelé­geltem, hogy az orromnál fogva vezessen ... Pisztoly... felforgató iratok... hullák... mind mese! A törvény nevé­ben letartóztatlak. Ide a ke­zedet! (És hallatszott a bi­lincs kattanása.) Csantavéri Júlia fordítása Múzeumi A Nógrád megyei múzeumok idei terve szerint igen gazdag múzeumi tevékenység körvo­nalazódik megyénkben. A terv­feladatok megfogalmazásakor tudatosan törekedtek arra, hogy a múzeumi munka vala­mennyi területén folytassák a megkezdett tevékenységet, ér­vényesítve az irányító szervek kultúrpolitikai döntéseit. Ezúttal a megyei múzeumok kiállítási tevékenységéről adunk számot, kiemelve a je­lentősebbnek ígérkező tárlato­kat. Az évek során a múzeu­mi kiállítások szerves részévé váltak a megyei kiállítási programnak. Néhány tárlat pe­dig a megye, sőt az ország ha­tárain túlra viszi Nógrád gaz­dag népművészetének emlékeit. Széesényben, a Kubinyi Fe­renc Múzeumban tart nyitva jelenleg a Korok, fegyverek Dínó Buzzati: Házkutatás A falu előnyei — hátrányokkal A városi és falusi élet kö­zötti különbözőségek és egye­zések mérlegelése nem mindig az anyagiak alapján történik. Sokkal inkább arról van szó, hogy milyen itt vagy ott az élet minősége, mit ad az em­ber saját magából és ezért mit kap cserébe? Ez azonban csu­pán az egyik motívum a sok közül. Éppen ezért rossz az a megközelítés, amely elsősor­ban a keresetek, jövedelmek (munkás és paraszt, vagy in­kább mezőgazdasági munkás) közötti bizonyos eltéréseket firtatja. Ebben az egyben na­gyon sokan egyetértenek. Sok­kal érdekesebb azonban az a jelenség, amelyben ott mun­kál a városi felismerés: nem lenne jobb falun? Biztos, hogy jól választ az, aki bármilyen áron városra törekszik — ahelyett, hogy szűkebb kör­nyezetében keresné a teljes értékű élet lehetőségeit? Erre is, arra is bőven talál példát az ember Nógrád vá­rosaiban, községeiben, kis fal­vaiban járva. Meghatározó sokhelyütt a máshol dolgozás, az eljárás, amelyet mint „kor­jelenséget” szokás emlegetni, Érsekvadkert — sorházak között fejkendőben.' falun? A szerep más itt és ott. Iepülés „emészti fel”, és csak De csupán ennek alapján bár- a fennmaradó húsz százalékon holott ezen a tájon úgyszól- melyiket megítélni a másik ro- osztozhat háromezer-kétszáz ván soha nem lehetett egy­azon dologból megélni, itt mindig is vállalkozni kellett másra is a rossz ekeföldek és más természeti, adottságbeli hiányosságok miatt. Érdeke­sen alakultak a régi hagyomá­vására, rövidlátás lenne. A divatos tendenciák, a városba özönlés például, amúgy is rendre megfordulnak. Jó régen visszaáramlásról is beszélnek a falun élő tanácsi, és nem tanácsi vezetők. És csak egé­nyok például egy-egy kisebb- szén kis mértékben csökken­nagyobb egység, környék vo natkozásában — különösen a háztáji szokás szerteágazó te­rületein. Amióta ez a hasznot hajtó — társadalmi hasznot is eredményező — tevékenység úgyszólván szervesen bele­épült a mezőgazdasági üzemek, gazdaságok munkájába, je­lentősen fel is lendült, és régi hagyományokra épülve „sza­kosodott” egy-egy táján a falu. A nógrádi arány — amel­lett, hogy a városokat kiemel­ten kezeli — hetven, harminc százalék. Itt a tíz százalék is igen jelentős összeg! Néha mégis úgy tűnik — nem elég. Az alapellátás kétségtelen eredményei mellett is szorító gondokról szólnak a falugyű­léseken. A legnagyobb hiá­nyosság az utakkal, a vízzel, esetenként a közlekedéssel hozható összefüggésbe. A he­lyi tanácsok költségvetése nem tesz lehetővé semmilyen nek a lélekszámok is. Sokan vállalkoznak a helyben építés­re, és míg az öregebbje a régiben húzza meg magát, a fiatalja valóságos utcasorokat épít, de milyet! Tágas, kényelmes, komfortra törekvő otthonokat. Mint amilyet a mezpgazdasági útépítést, még a fenntartásra munkásközponttá fejlődő Ma- sem mindenütt elegendő. Ez- gyarnándorban láthat az em- ért tekinthető formálisnak az bér. Ott, ahol az agrárértei- is, amikor a falun élő lakos a _______ _ __ __ _ miség egészen magas színvo- falugyűlésen ezt szóvá teszi. m egyének. így lehet az, hogy nalú szolgálati otthonokat kap Mit tehet az érsekvadkerti, az egyes helyeken a szarvasmar- a gazdaságtól. De éppen örhalmi, a berkenyéi, a zabari ha-, máshol a sertés-, távolabb ugyano.tt, és máshol is a vi- közigazgatással megbízott ta- a kisállattenyésztés, vagy a ba- déken — eleve hátránnyal in- nácsi apparátus annak érdé- romfi és tojás, a háztáji bo- dúl a fiatal építő, a városi kében, hogy ne csak a házak- gyós a városiak által irigyelt lakásépítőkhöz mérten mint- ban — a házak körül is kom- tevékenység alapja. „Ez hozza egy százezer forinttal kevesebb fortos legyen az élet, az útra a pénzt” — mondja a városi hitelkedvezményt kaphat. A is kiterjedjen a városokban ember és csak nagyon ritkán magánerős építkezés ebbeli már éppen a zsúfoltság miatt gondolja meg alaposabban — rejtelmeinek számát csak gya- veszélyesnek tekintett urba- mennyi munkát kér a pénz rapítja a rossz, akadozó anyag- nizáció?! Pedig íalvaink valósá­éit)« a háztáji. Mennyi köte­lezettséggel, önként vállalt feladattal jár együtt ez a pénzcsináló, várost is ellátó áldozatos munka. A falun élő fiatalabbja tiltakozik is elle­ne; ő bizony nem áll oda a tehén farához. Ebből a körből, a pluszt jelentő, azt is ményező munkából ellátás. Bizony, mindenoldalú gos értékekkel rendelkeznek — segítséget kell adnia a hely- gazdasági, mezőgazdasági, kul- beli gazdasági egységeknek az turális, társadalmi szempont- otthont építőknek. bó1 egyaránt. Való igaz; a tengelyig érő sár nem marasz- —---------------------— tál igazán, inkább arra ösztö­n öz, hogy a városban találja meg mindazt a mai ember, amit természetesnek tart. Nem a túlzó követeléseknek, a jó­A településfejlesztés egyik ered- sarkpontja, hogy a nagy erő­___„____ azonban vei fejlesztett város, vagy na­n em vonhatja ki magát. Bér- gyobb községek a vonzáskörze- zan felismerésnek lehet itt az célén fogalmaztak így azok, tűk életét, életmódját, élet- ideje: a valóságos értékek fi­akik ismerik a falusi élet színvonalát is meghatározzák, gyelembevételével szükséges előnyét, hátrányaival együtt: A másik, már inkább vitatható elsősorban az úthálózat kor- — Tiltakoznak, de amikor az sarkpontja: a túlzottan egy- szerűsítésén fáradozni, és nem öregebbje már kihull, felve- oldalú felfogása mindannak, szik a háztáji körül is a mun- amit urbanizációnak neve- kát. Mert szükség van rá, zünk. Ez jó esetben ugyanis mert megszokták, hogy a szü- azt jelenti, hogy a városon lók, az idősebbek segítségé- megszokott javak elterjednek vei, a háztáji áldásaiból nekik falun is, ami, ha meggondol­is jutott. Amíg az élet elején juk, az ott élő százezrek szem- is igényt tart az ember, tartottak. Lejjebb adni pénz- pontjából nagyon is kívánatos ___________ ben, anyagiakban, gyarapo- és jogosan várt (elvárt) fo- mint lyamat. Megnyugtató, hogy például a nógrádi tendencia jobb, egészségesebb az or­szágosan megszokottnál. Az országban a településfejlesz- az tésre szánt központi elosztású minden városias szolgáltatást kell falvainkba eljuttatni. Az út — ha járható —, elvezet mindenhová, mindenhez. Mindahhoz, amire falusiként dásban még nehezebb, eleve szűkösebben élni. Bizony gyakran nem a döntő — hol vannak gyobb házak: városon kiállítások Nógrádban című kiállítás, az Űj szerze­mények című tárlat, valamint a nógrádi képzőművészek ki­állítása. Március 28-án itt nyí­lik meg Murai Róbert tárlata, júliusban pedig Ács Irén fo­tókiállítása. A múzeum nagy­termében szeptemberben nyit­ják meg a Magyar életképek című tárlatot., a Magyar Nem­zeti Galéria anyagából, a mú­zeum melléképületében pedig októberben nyílik a Kismes­terségek című tárlat. A balassagyarmati Palóc Mú­zeumban jelenleg A temető néprajza című tárlat várja az érdeklődőket (fotó: a szabad­téri múzeum anyagából). Itt májusban nyílik meg A ma­tyók népművészete című tár­lat, szeptemberben pedig Sza­bó Miklós szegedi festőművész kiállítása. Salgótarjánban hagyományo­Az új településfejlesztési koncepciók szerint nem a lé- lekszám dönti el a jövőben, hogy ki, mennyi támogatást kap községeink közül. Nem na- ;7zköz“ök“több"mint‘ nyolcon arról van szó hogy az eddigi vagy (!) százalékát száz városi te- gyakorlat a telepmesfejlesztes íranya változtatásra szorul, hanem sokkal inkább arról, hogy finomításra. Helybeni, gondosabb, előrelátóbb mér­legelésre. Bár az alapellátás mindenütt megtalálható — igaz az is, hogy fokozott fi­gyelmet keU szentelni a ki­sebb községek életének. Erős faluközösségek élnek például a Cserhát völgyében, ahol egy idő után új szerepkörrel, üdü­lőkörzeti feladattal „bízhatja meg” a társadalom ezeket az alapfokú településeket, mind­amellett, hogy a környező föl­dek megműveléséhez mindig is munkáskézre, értő szakem­berekre lesz szükség! Ott, ahol se tanács, se gazdaság, se is­kola nincs — szó szerint fo­kozott társadalmi figyelem szükséges. Hogy a táj embert megőrző szépsége ne olyan előnyként legyen ismert, amely leküzdhetetlen hátrányokkal jár együtt. san április elején rendezik meg a tavaszi tárlatot, júniusban pedig a nemzetközi képzőmű­vésztelepet. Az új munkás- mozgalmi múzeumot október­ben adják át, s mint koráb­ban már beszámoltunk róla, ekkor nyitják meg a nógrádi munkáséletet bemutató állan­dó kiállítást, továbbá a Mai magyar üvegművészet, s a Nógrádi képzőművészek című tárlatot. Az egri vármúzeumban ja­nuártól látható a Palóc pász­torművészet című kiállítás. Ugyanezt a tárlatot augusztus­ban Szentesen nyitják meg. Varsóban júniusban nyílik a Palóc népművészet című tárlat, s ugyanez októbertől Prágában lesz látható. (T. Pataki) NÓGRÁD - 1980. március 9., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom