Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-06 / 55. szám
Púja Frigyes hazaérkezett Ázsiából Nyilatkozat a tárgyalásokról Púja Frigyes a Népköztársaság külügyminisztere szerdán hazaérkezett ázsiai körútjáról, amelynek során hivatalos látogatást tett Japánban, a Fülöp-szigeteken és Indiában. Hazaérkezését követően a külügyminiszter nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda lm un ka társának: _ Széles körű megbeszéléseink során a három meglátogatott országban áttekintettük kétoldalú kapcsolataink helyM agyar zelét, fölmérve a perspektivá- lálkozók is bizonyították, kát, az együttműködés tovább- hogy az enyhülés eredményeit fejlesztésének lehetőségeit is mindannyian meg kívánják — mondotta. — Egyértelmű a őrizni, sőt alapjait még inkább megállapítás: mindhárom ál- meg akarják erősíteni. lám vezetői készek a politikai, a gazdasági, a tudományos és a kulturális kapcsolatok elmélyítésére, bővítésére. A megbeszéléseken érthetően nagy figyelmet fordítottunk az időszerű nemzetközi kérdések megvitatására. A Japán, a Fülöp-szigetek és India legfelsőbb vezetőivel lezajlott ta* Egységkormány Salisburyban Robert Mhgabe, kijelölt zimbabwe-rhodesiai miniszterelnök szerdán megkezdte kormányalakítási tárgyalásait. Elsőként Nkomoval, a Zimbabwe Afrikai Népi Űnió vezetőjével találkozott, akinek pártja a választásokon 20 mandátumot szerzett. Mugabe — mint jelentettük — kijelölése utáni első nyilatkozatában kijelentette, hogy széles alapokon nyugvó egység kormányra törekszik, s benne a ZAPU-nak és személy szerint Nkomonak is jelentős sze repet szán. A kijelölt kormányfő találkozott lan Smith- szel, a rhodesiai fehérek vezérével is, majd összehívta pártja, a ZANU—HF központi végrehajtó tanácsát. Indira Gandhi: Zavaróan hat a fegyverszállítás Indira Gandhi indiai miniszterelnök kedden aggodalmának adott hangot a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállítások miatt, utalva arra, hogy ez zavaróan, hathat India és Pakisztán viszonyára. Az indiai kormányfa Jammu és Kasmír indiai szövetségi államba látogatva, az indiai hadsereg katonái és újságírók előtt Jammuban mondott beszédében egyebek között elmondotta, hogy Washington — fegyverszállításai felújítása mellett — valószínűleg katonai támaszpontot akar létesíteni Pakisztánban. Gandhi asszony felhívta a figyelmet arra, bogy amennyiben a pakisztániaknak fegyverük lesz, valaki ellen fel is használhatják, s ez — tette hozzá — aggodalommal tölti el Indiát. Gandhi asszony hangsúlyozta, hogy a korlátozott létszámú szovjet csapatok Afganisztánban való jelenlétét, mint azt már a Szovjetunió nem egyszer kifejtette, az a tény váltotta ki, hogy Pakisztán, Kína és más országok zsoldosokat képeznek ki, fegyvereznek fel és irányítanak afgán területekre. A Szovjetunió — mondotta Gandhi asszony —* világosan kifejezte készségét, hogy kivonja csapatait Afganisztánból, ha Pakisztán a továbbiakban nem látja el fegyverekkel a zsoldosokat és nem segíti elő átjutásukat Afganisztánba. (MTI) Bonn válaszúton Lehetne azon vitatkozni, vajon helytálló vagy sem az a hivatalos bonni vélemény, miszerint nem Schmidt kancellár Carter elnökkel folytatandó tanácskozása ígérkezik nehéznek, hanem a világhelyzet bonyolult. Tulajdonképpen mindkét állítás megállja a helyét. S éppen ezért a bonni kormányfő hetedik washingtoni útját nagy érdeklődés kíséri. A Rajna partjáról olykor hűvös, máskor enyhébb fuvallatok járták be mostanában Európát. Kétségtelen, hogy az NSZK-t rendkívüli aggodalommal töltötte el a washingtoni irányváltás. Nyílt titok, s ennek a nyugatnémet politikusok is hangot adtak, hogy az enyhüléssel sokat nyert s# ország, ám a feszültség újjáéledésével — éppen ezért — csak veszthet. őszintén szólva, egész Európa — beleértve a szocialista országokat is — mindig érdeklődéssel figyelte Schmidt kancellár és kormánya megnyilatkozásait, amelyek finoman érzékeltették: kontinensünkön meg kell őrizni az enyhülés eredményeit, fenn kell tartani Kelet és Nyugat között a megértést és együttműködést szolgáló párbeszédet, máskülönben végzetes hibába esnénk. Igaz, éppen az NSZK-ra nehezedik az Egyesült Államok legnagyobb nyomása. Aligha véletlen, hogy Bonn az utóbbi hetekben diplomáciai gépezetének legfelső fokozatára kapcsolt. Tárgyalás tárgyalást követett olasz, spanyol és francia partnerekkel, s nem utolsósorban Vance amerikai külügyminiszterrel. Az eredmény is ismeretes: némileg felemás álláspont, amelyben azért — a szövetségi hűség bizonyságaképpen — megfér a hadügyi költségvetés tetemes növelése és a sajátos európai magatartás lépten-nyomon történő hang- súlyozása, a bojkottpolitika elodázása. Most Washingtonban alighanem nehéz a dolga a kancellárnak. Megbeszélésein — amelyekből legalább két órát szenteltek a Carterrel folytatott tárgyalásnak — semmiképpen nem tud kitérni az USA követelései elől, még akkor sem, ha állítólag az időhúzás taktikáját alkalmazza. Meglehet, Bonn számára kényelmetlenek a közvetlen döntések, nyilvánvaló, hogy Washingtonnak éppen az a célja, hogy legfontosabb nyugat-európai szövetségesét elkötelezze. Csakhogy éppen itt a bökkenő. A jelenlegi feszült és bonyolult nemzetközi helyzetben minden szónak, de főleg minden lépésnek súlya van. Bonn könnyű szívvel, teljes összhangban a NATO-val és az USA-val hozzájárulását adta az eurorakéták telepítéséhez. Azóta igyekszik a mérsékeltek álláspontjára helyezkedni, s ebben szövetségesre lelt a francia államfő személyében. Ügy tűnik, Párizs és Róma titkon máris azt fürkészi, meddig megy el Schmidt az engedményekben, s hol húzza meg a határvonalat az amerikai‘és az euróoai érdekek között. Nem lehet kétség az iránt, hogy a nyugatnémet állásfoglalás Európa politikai légkörében is érezteti majd a hatását. S éppen ezért az egész világhelyzetet befolyásolhatja. Kedvező vagy kedvezőtlen előjellel. Gyapay Dénes 2 NÓGRÁD — 1980. március 6., csütörtök — Köztudomású, hogy Ázsiában az utóbbi években az enyhüléssel ellentétes folyamatok mentek végbe. Az okok elsősorban a szélsőséges imperialista körök terveiben, mindenekelőtt a Szovjetunió fölött katonai erőfölényt elérni próbáló törekvéseiben, valamint a kínai vezetők szovjetellenes aknamunkájában keresendők. Ázsiában az elmúlt esztendőkben két kérdéskört övezett megkülönböztetett figyelem. Az egyik Kambodzsáé, amely körül korábban nagy „lármát csaptak”, de úgy tűnik, mintha mostanában csillapodtak volna az indulatok hullámai. A másik kérdés, Afganisztán ügye, minden meglátogatott országban előkerült a megbeszéléseken. Tudjuk, hogy a szovjet katonai segítségnyújtás afgán kérésre történt akkor, amikor széles körű külső támadás bontakozott ki az ország új rendszere ellen. Az előkészületeket jól ismert körök szervezték és inspirálták, elsősorban Pakisztánon keresztül. Ügy látom: a tárgyaló felek, mindenekelőtt India ■ vezetői, jól látják az afganisztáni eseményeket, azok indítékait, s mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ez a kérdés lekerüljön a napirendről — mondotta befejezésül Púja Frigyes. (MTI) Bonyolódik az iráni tűszügy (Folytatás az 1, oldalról) a,,hét közepén visszautazik Genfbe. Ez azonban kevéssé látszik valószínűnek. A testület ugyanis hozzálátott a sajtószabadság megsértésére vonatkozó, a császári rezsim idejéből származó feljegyzések vizsgálatához. Az ezzel kapcsolatos dokumentumok áta dását pedig március 8-ra, azaz a hét végére kérte. Teheránban kedden este több ezres nagygyűlésen emlékeztek meg Mohammad Mosza- dek halálának évfordulójáról. A gyűlés szónoka, Baniszadr köztársasági elnök elmondta, hogy a széles látókörű politikus, aki 1951—1953. között az ország miniszterelnöke volt, elsőként mert szembeszegülni az Irán nemzetgazdaságát kirabló nagyhatalmakkal, elsőként államosította az olaj- kincseket. A nyugat uralma alá akarta hajtani Iránt, de Moszadek tudta, hogy a perzsa nép meg tud állni a maga lábán is. A kormányzatát 1953-ban a CIA államcsínye megdöntötte ugyan, de - .elgondolásainak helyességét iga! zolta a történelem és elképzeléseit most a győztes iszlám forradalom valósítja meg — mondotta Baniszadr. A gyűlés szervezőinek felszólítására a résztvevők semmiféle politikai plakátot, transzparenst nem hoztak magukkal. A szervezők azt akarták elkerülni —- és ez sikerült is —, hogy a választások előtti feszült légkörben a szembenálló csoportosulások hívei összecsapjanak egymással. (MTI) Izraelt zavarja... Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök, szerdán hivatalos látogatásra közel-keleti kőrútjának negyedik állomására, az Egyesült Arab Emírségekbe érkezett. Előzőleg Dohában, Katar fővárosában közös közleményt adtak ki Giscard ottani, keddi tárgyalásairól. A közlemény hangsúlyozza, hogy a közel-keleti konfliktus kulcsa a palesztin kérdés. A palesztin népnek joga van az önrendelkezésre saját hazájában. A két fél a továbbiakban elítélte az Afganisztánnak adott szovjet segítségnyújtást és követelte a szovjet egységek kivonását az országból. A közös közlemény szerint Franciaország és Katar álláspontja megegyezik abban, hogy „az öböl életbevágóan fontos a világ egyensúlya és biztonsága számára. Az öböl biztonsága kizárólag a part menti államok felelőssége”. Közben Jeruzsálemben a külügyminisztériumba hivatták Franciaország • izraeli nagykövetét, és hivatalosan tájékoztatták arról, hogy Izrael tiltakozik a palesztinokra vonatkozó francia kezdeményezések ellen. Az izraeli kormány megbízta Nyugat- Európában szolgálatot teljesítő nagyköveteit, hogy tájékoztassák a fogadó kormányokat: a francia állásfoglalás ellentétes a Camp David-i megállapodásokkal és — izraeli vélemény szerint —, zavarja ., palesztin önkormányzatról folyó egyiptomi— izraeli tárgyalásokat Elmaradt tárgyalás Ismeretlen okok miatt elmaradtak a kedd délutánra kitűzött tárgyalások a Dominikai Köztársaság nagy- követségét megszállva tartó „M—19” elnevezésű gerillaszervezet és a kolumbiai kormány képviselői között. Diego Uribe Vargas, külügyminiszter újságíróknak adott tájékoztatójában bejelentette, hogy a tárgyalások újabb fordulóját szerda délutánra tűzték ki. A kolumbiai hadsereg a február 27-e óta tartó túszügyben először tett közzé hivatalos nyilatkozatot. Ebben a jelenlegi rendszer védelme mellett foglalt állást. Bejelentették továbbá, hogy az „M—19” elfogott tagjai ügyében a katonai bíróság folytatja a tárgyalást. Mint ismeretes, a nagykövetséget megszállva tartó gerillák többek között ezeknek a társaiknak a szabadon bocsátását követelik. A Kolumbiai Kommunista Párt Központi Bizottsága szerdán nyilatkozatot tett közzé, amelyben a választások kérdésével és a túszügy- gyel foglalkozik. A kolumbiai kommunisták véleménye szerint a kialakult belpolitikai válság megoldásáról folytatni kell a tárgyalásokat az- „M— 19” gerillaszervezet és a kormány között, s a túszokat békés úton kell kiszabadítani. (MTI) Az acéfsztrájk háttere Thatcher asszony erőpróbája Az 1980-as év ismét a szrájkmozgalmak rellendülé- sével köszöntött be Nagy-Britanniában: az új esztendő első munkanapján az állami acélipar mintegy 100 ezer dolgozója szüntette be a munkát, bérköveteléseik teljesítését követelve. Hosszú hetek óta hidegek a kohók az üzemekben, sztrájkőrségek akadályozzák meg — a vasutasok és a dokkmunkások segítségével —, hogy külföldről acélszállítmány vagy kokszolható szén érkezzen az országba. Egy iparág válsága A tavaly hatalomra jutott konzervatív vezetés mégsem az. ellentétek* áthidalására, hanem azok kiélezésére törekszik. Margaret Thatcher miniszterelnök többször hangsúlyozta: a kabinet nem szól bele az acélipar, az állami tulajdonú British Steel Corporation (BSC) — úgymond — „bérvitájába”, de elzárkózik az óriási veszteséggel termelő iparág további támogatásától. Tény, hogy a brit acélgyártás gazdasági mutatói kiábrán- dítóak: termelékenysége messze elmarad versenytársaiétól, technológiai lemaradása jelentős, a kereslet fokozatos csökkenése az elmúlt években pedig csak súlyosbította a problémákat. A BSC •már 7,5 milliárd dollárral tartozik a kormánynak, naponkénti vesztesége pedig 2 millió körül jár. Az acélipar problémáit mégsem lehet kizárólag gazdaságossági szemszögből nézni •? 50—60 ezer ember tervezett elbocsátása egy év alatt már belpolitikai krízissel fenyeget. Thatcher asszony a kormánytámogatás megvonását használja fegyverként. Azt akarja elérni, hogy az iparág a munkahelyek jelentős leépítésével, s egyben a munkaintenzitás nagyfokú növelésével szerezze vissza versenyké- becslések szerint elérheti a 2 pességét. Ezzel ugyanis csapást mil'iót. A kezdetben félvállmérhet a szakszervezetekre is, r°l vett acélsztrájk ráadásul amelyek „megrendszabályozá- ronthat a helyzeten, hl- sa” már a Vas Lady válasz- szen a termeléskiesés tovább- tási ígéretei között előkelő gyűrűzése más iparágakba, Az acélmunkások ereje — olvasható a transzparensen, amit az egyik sztrájkoló a kezében tart. Ugyanúgy, mint például a költségvetés szociális kiadásainak megnyirbálása, a hadikiadások növelése, számos állami vállalat magánkézbe adása, vagy a jövedelemadónak a magasabb keresetű rétegek számára kedvező reformja. A toryk célja: a szabadpiaci eszközök minden áron történő érvényesítése és a szakszervezetek törvényszerű ellenállásának letörése, új munkaügyi rendelkezések betérj esztéséveL A tények azt mutatják, hogy ez az út járhatatlan. Thatcher asszony hivatalba lépése (1979 májusa) óta az infláció a duplájára ugrott, s 20 százalékhoz közelít, a munkanélküliek száma pedig az idén így elsősorban a gépkocsi- és hajógyártásban rövidesen gondokat okozhat. Márpedig Anglia gazdasági teljesítménye már tavaly is 1—2 százalékkal csökkent. Mindez összességében a toryk népszerűségének gyors esését okozza. , Egyre több tüntetésen hallható már a „Le Maggie-val!” jelszó is. Elhibázott számítások ? Az ellentétek kiélezése a szakszervezetekkel tehát veszélyes játék. 1974-ben például a bányászok munkabeszüntetése vezetett Heath konzervatív kormányának bukásához. A párhuzam számos politikai megfigyelőt elgondolkoztat: milyen körülmények között fejezhető be az acélsztrájk? Átterjednek-e más szakmákra is a Bérharcok? Megkockáz„„ __,___, , tat-e a miniszterelnök egy o zik egymással, a • kor- végsőkig vitt konfrontációt helyen szerepelt. „Példát statuálni" Az iparág válságát természetesen a szakszervezetek sem tagadják. Sőt — éles támadásai ellenére — az ellenzékbe szorult munkáspárt sem javasolna más lépéseket, mint a korszerűsítést, a felesleges kapacitások leépítését. A hangsúly inkább a hogyanon van. Thatcher asszony merev szembenállása (még a szak- szervezetek képviselőit sem volt hajlandó fogadni) azt jelzi, hogy a miniszterelnök első igazi erőpróbájának tekinti az acélsztrájkot. A tory kabinet „példát akar statuálni”. Bár a sorozatos alkudozások nyomán a beígért és a követelt béremelés aránya lassan tamány szándéka változatlan: jóval több dolgozót akarnak az utcára tenni, mint amilyen arányban a termelést csökkentenék. Ez a szándék beleillik a kíméletlen konzervatív gazdaságpolitikát folytató Thatcher-kormány terveibe. a szakszervezetekkel ? Bomlik a salvadori junta Kedden este lemondott a salvadori katonai-polgári junta egyik tagja, Hector Dada Hirezi — jelentették San Salvadorból a hírügynökségek. A kereszténydemokrata politikus lemondásának okát nem részletezték, de megfigyelők annak jeleként értékelik Dada Hirezi lépését, hogy a kereszténydemokrata párton belül ellentmondások keletkeztek, a párt kormányszerepével kapcsolatban. Húsz ember halt meg a salvadori hadsereg fővárosi főhadiszállása ellen intézett tüzérségi támadás során — közölte kedden a salvadori rendőrség. Mint jelentettük, a népi forradalmi hadsereg (ERP) hétfőn egy órán keresztül ágyúkkal lőtte a lak. tanyát. A támadásról kiadott ERP-közlemény azt is bejelentette, hogy a szervezet gyakorlatilag ellenőrzése alatt tartja San Salvador El Delgado nevű külvárosát. Kedden tűzharc robbant ki a San Salvador-i egyetemet megszállva tartó baloldali erők és a katonaság között. Az első jelentések két halálos áldozatról számolnak be. A salvadori katonaság már több napja gyűrűbe fogta az egyetemi városrészt, de eddi* hasonló összecsapásra még nem került sor. (MTI) Nem tudni. Egy dolog azonban bizonyos. Az, hogy még egy esetleges bérmegállapodás sem jelenti az iparág válságának megoldását, s a konzervatív kormány jelenlegi politikája elkerülhetetlenül a mostanihoz hasonló „erőpróbák” sorát hozza. Az ellenzék február végén tárgyalt bizalmatlansági indítványa a tory képviselők egyelőre kényelmes többsége miatt inkább csak jelképes fenyegetés. Thatcher asszony elhibázott kill- és belpolitikai számításai miatt mégis kezd kétségessé válni, vajon kitölti-e a konzervatív kabinet az 1984-ig tartó hivatali idejét? A brit'szakszerve- • zeti főtanács május 14-re egynapos országos sztrájkra szólította fel a 12 milliós tagságot, alig egy héttel előtte pedig tiltakozó felvonulást rendez Londonban a konzervatív kormány politikája ellen. Szegő Gábor
