Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
Hét község közös tervei Nagylócon zászlók díszítik a közelgő ünnep jegyében a szép új, mozgalmi házat, amelyben a tanács is otthont kapott. Túrái Barnabás elnök sietősen szedegeti össze a papírjait. rövidesen végrehajtó bizottsági ülés kezdődik és az első napirendi pontnak tanácselnöki ..minőségében” ő az előadója. Pedig a téma, amiről szót váltunk, Túrái Barnabás igazi szívügye. A községfejlesztés. gyarapodás, tervek, társadalmi munka. Mert száz szónak, is egy a vége, Nagylóc és a hozzátartozó Hollókő nagyot lépett előre. Az elmúlt két esztendő legfontosabb tennivalója, a legtöbb gondot, szaladgálást, utánjárást igénylő munka az emeletes mozgalmi ház építése volt. — Néha már úgy 'éreztük, meghaladja az erőnket — vélekedik az elnök — aztán újabb nagy lélegzetet vettünk, nekiveselkedtünk és ment minden tovább a maga útján. Ami a költségeket illeti, az építkezés meghaladta a két és fél millió forintot. így igaz. De az is igaz, hogy elkölteni csak azt lehet, ami a közös tanács rendelkezésére áll. Vagyis, addig nyújtózkodni, amíg a takaró ér. « Mert mindezek mellett még akadtak megoldásra váró tennivalók. A hollókői útel- ágazóban „esőbeállót” építettek több mint negyvenezer forintért. Maradjunk még Hollókőnél. Köztudott, hogy Hollókő várát és a falu központját már korábban tájvédelmi körzetté nyilvánította az Elnöki Tanács. Mindez a helyi tanácsnak is adott dolgot. Szabadtéri színpad, a vár környékén ülőpadok, szemétgyűjtők, buszmegálló teszi kulturáltabbá a környéket és kedveltebbé a turisták számára. Ez újabb hatvanezret vitt el. * —- Mennyi jut a tanács költségvetéséből fenntartásra? — Közel négy és fél millió forint. Ebből hárommillió-háromszázezer a kulturális ágazatot „szolgálja”. Gondolok itt az iskolákra, napközi otthonokra, óvodákra, művelődési házakra. Körülbelül félmilliót költünk a »szociálpolitikai feladatokra és jelentős összeget az egészségügyre. Tavaly a terveknek megfelelően folytatták az utak felújítását. Elsősorban Nagyló- cop. Hollókőn a s művelődési ház környékén nagyon szép parkot építettek, fákat ültettek néhány utcában. * Nagylócon a főutcán fiatal- asszony tolja a babakocsit. Szőke Lászlóné sétáltatja hathónapos kisfiát. Az anyuka a szécsényi ÁFÉSZ-ben dolgozik, most a második gyerekkel van- gyesen. Megszólítjuk, szívesen megáll néhány percre beszélgetni, legalább Lacika kényelmesen nézelődik addig. — A nagylóciak híresek munkaszeretetükről. Szívesen vesznek részt a közös tennivalókban. .. — Igen. Emlékszem, milyen nagy mozgolódás volt, amikor a mozgalmi ház épült. Édesanyám beldolgozó a Palóc Háziipari Szövetkezetben. Az ő brigádjuk például közösen segédkezett a takarításban. Hasonlóképpen vélekedik Kovács Györgyi. A salgótarjáni közgazdasági szakközép- iskola harmadikos tanulója. Meg kell újítani a személyi igazolványát. Azért igyekszik a tanácsra, hogy megérdeklődje, mi is ilyenkor a teendő. — Mi is olyan társadalmimunkás-család vagyunk. Édesapám a kohászati üzemekben dróthúzó. De, ha Nagylócon akad valamilyen társadalmi munka, mindig ott van. Azt se felejtsük el,'hogy az iskolakertet is közösen hozták rendbe a lóciak. Sokat segített ä falunak, hogy az utat is megcsinálták, meg a járdát. Én úgy veszem észre, évről évre gyarapodik a községünk. ♦ A tanácselnök a lelkünkre köti: Hollókőre is látogassunk el. Igazat adunk neki és néhány perc múlva már a várromokban gyönyörködünk. Keressük Kovács Pált, aki az ottani kirendeltségnek a vezetője. Ám hiába. A közeli szőlődombról gépzúgás hallatszik, Kovács Pál pedig ott van mellette. Utat kezdtek építeni. A munkákat segíti, irányítja. Szabó László, a termelőszövetkezet nyúgdíjasa, a kiskapuban álldogál. Nem kéreti magát sokáig, szívesen szolgál felvilágosítással. — Társadalmi munka? Hollókő sem szégyenkezhet. Említeném a szaba.dtéri színpadot, azt a szép parkot. Gyarapodunk most majd az úttal is. Kell is, mert néha olyan vendégjárás van, hogy csak kapkodjuk a fejünket a kocsik, meg a sétálgató turisták láttán... — CSC — Küldöttszemmel „Nagy dolog ez a néhány nap..." A nógrádi kongresszusi küldöttek a tanácskozást követően élénken beszélgettek élményeikről. — kulcsár-fotó — A küldöttek feszülten figyeltek és hallgatták a beszámolót. Az arcokra ugyanazok a vonások rajzolódtak: a tisztelet, a bizalom, a felelősség jelei. Mert küldöttnek lenni a párt kongresszusán, részese lenni az elkövetkező esztendők célkitűzései meghatározásának — nagy felelősség. Ozsvárt József, a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára a párt legjelentősebb fórumán másodszor lehet jelen. — Jóleső érzés, hogy az alapszervezeti taggyűléseken, a városi, megyei pártértekezleteken megfogalmazott gondolatokkal a Központi Bizottság beszámolójában ismét találkozhatunk, s jóleső érzés tudni: ezeken a rendezvényeken, a vitával, mai valóságunk elemzésével mindannyian részt vehettünk a pártkongresszus előkészítésében — mondja. — A jegyzettömb lapjai gyorsan teltek. Milyen gondolátokat örökített meg Ozsvárt József? — Megnyugvással tölt el bennünket, hogy a párt következetesen folytatja eddigi, jól bevált politikáját. S ha valamit hangsúlyoznunk kell, s megszívlelnünk, ez a következetesség az élet minden területén, a következetesebb végrehajtás... A beszámolót idézi „Szocialista népgazdaságunk alapjainak szilárdságát és életképességét bizonyítja, hogy az elmúlt három évtized legsúlyosabb külső gazdasági hatását is képesek voltunk elviselni”. — Hogy a kongresszuson így fogalmazhatunk, roppant nagy dolognak tartóm. • Társadalmunk, gazdaságunk erejét jelzi ez, s optimizmussal tölthet el a jövőt illetően. Tisztában vagyunk a nehezebb körülményekkel, s azzal is, hogy akad elég erő ezek leküzdésére. .. Feljegyeztem Kádár elvtárs szavait, amikor arról beszélt: „Az intenzív gazdálkodásra való áttérés, a termelés hatékdnyságának javulása, a termelés és a termékszerkezet korszerűsítése elmarad attól az ütemtől, amit a helyzet megkövetel, s amit népgazdaságunk jelenlegi műszaki, technikai színvonala már lehetővé tesz. Ez helytálló Salgótarján iparára is — magyarázza, s példákat sorol a megyeszékhely üzemeiből, ahol a rendelkezésre álló technika, a korszerű gépek a jelenleginél jóval többre nyújtanak lehetőséget. — Ezen a területen is van mit tenniük a salgótarjáni üzemeknek — fűzi hozzá mosolyogva. — Hogyan látja a holnap feladatait a kongresszuson eddig elhangzottak alapján? — A hatékonyság, a minőség, a versenyképesség fokozása a cél a gazdaságban. Jelszóvá kell válni mindenütt, de nem csak jelszó kell, hogy maradjon. Mi ezt megfogalmaztuk a városi pártértekezleten is. Ügy vélem, Nógrád megye, Salgótarján kommunistái, dolgozói tisztában vannak ezzel. S azzal is, hogy mindehhez jobb munkára van szükség. Ettől függ életszínvonalunk alakulása: az új lakások építése, a munkaidő csökkentése, az alacsony nyugdíjak emelése és sorolhatnám tovább. .. * István Ervinné, a salgótarjáni öblösüveggyár üvegcsiszolója ugyancsak kicsinosította magát. — Nagy dolog’ ez a néhány nap az életemben! — jegyzi meg a fiatalasszony s elmeséli, hogy a férje is üvegcsiszoló, s mi több, egy brigádban dolgoznak. — Engem a beszámoló azon része ragadott meg, amely a nők helyzetéről szólt. Tudnák én is példákat felhozni arra, hogy a párt "nőpolitikái határozatának végrehajtása milyen kedvező változásokat hozott a lányok, aszonyok élet- és munkakörülményeinek alakulásában. Nagyobbak a lehetőségek a tanulásban, előmenetelben, könnyebb a „második műszak” is... — Istvánéknál is ez a jellemző? — Hogyne! A férjem, ha szükséges segít takarítani, mosogatni — vágja rá. Mostanában el is kel a segítség István Ervinnének, hiszen az egyéves pártiskolán vizsga vizsgát követ. — Az egyenjogúság azért még korántsem teljes. Nálunk is előfordul, hogy ugyanazért a munkáért a nődolgozó kevesebb bért kap. A nők vezetővé válása is döcög... — S az oka? — Elsősorban szemléletbeli problémák akadályozzák,» de gyakran magukat a nőket is meg kell győzni, hogy nem véghezvihetetlen feladat a munka, a család mellett szerezni újabb ismereteket, szerepet vállalni a közéletben... • Ehhez a legjobb érv a példamutatás, mint ahogy teszi István Ervinné is. M. Szabó Gyula Ä szakszervezetek szociálpolitikai munkája Beszélgetés Czerván Mártonná doktorral, a SZOT osztályvezetőjével A szocialista államunk a népgazdasági anyagi erőinek jelentős részét fordítja az állampolgárok élet- és munka- körülményeinek javítására, egészségügyi és kulturális ellátásuk. színvonalának emelésére, a gyermekintézmények, az üdülőhálózat bővítésére, a nyugdíjasok helyzetének javítására — egyszóval mindarra, amit szociálpolitikának nevezünk. A hetvenes évek első harmadában kirobbant energia- válság, az azt követő külpiaci nehézségeink, s a beruházási feszültségek bizonyos mértékig szűkítették a sokoldalú szociális gondoskodás anyagi kereteit. Vajon hátráltatta mindez a szakszervezetek szociálpolitikai tevékenységét az V. ötéves tervidőszakban, vagy ellenkezőleg: még szélesebb körű mozgósításra, a társadalmi erők még nagyobb aktivizálására késztette? — erről beszélgettünk Czerván Mártonná doktorral, a SZOT szociálpolitikai osztályvezetőjével. — Hadd kezdjem annak előrebocsátásával, hogy a szak- szervezeti mozgalom és a szociálpolitika egyszerűen elválaszthatatlan egymástól. A magyar szakszervezeti mozgalom születése pillanatától foglalkozik szociálpolitikai tevékenységgel, hiszen a munkások legtöbbje éppen szociális igényeinek kielégítésére tömörült szakszervezetekbe, került közel a mozgalomhoz. Számunkra a szociálpolitika: az emberekről való sokoldalú gondoskodás, a születéstől a halálig. Ez a gondoskodás pedig nemcsak á szakszervezeti tagokra terjed ki, hanem a társadalom minden tagjára, mind a termelés és fogyasztás, a felhalmozás és elosztás irányának és arányának meghatározásakor — amiben természetesen, a SZOT is részt vesz —, mind pedig a különböző társadalmi rétegeket érintő kezdvezmények — béremelés, nyugdíjrendezés stb — eldöntésekor. Sőt: a SZOT nemcsak a döntések előkészítésében és meghozatalában vesz részt, hanem a tervek végrehajtásának, a célok realizálásának ellenőrzésében is. Mindezek alapján azt mondhatom, hogy — nehézségeink ellenére — az V. ötéves terv időszakában végzett munkánk eredményeit tekintve nincs okunk szégyenkezni. — Felsorolna néhány olyan intézkedést, amely az ötödik ötéves tervben született a társadalmi gondoskodás je- gyében.£ — Nem győznénk itt mind számba venni, de néhányat, a legfontosabbak közül szívesen. Kezdjük az időben is legelsővel, a gazdálkodó szervek — vállalatok, szövetkezetek — szociális terveivel, amelyet a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT kezdeményezésére és közösen kidolgozott irányelvei alapján az V. ötéves tervben készítettek első ízben. E tervek alapvető célja szintetizálni és koordinálni mindazokat az elképzeléseket, intézkedéseket, amelyeket az adott tervidőszakban a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása, fejlesztése érdekében a vállalatok tenni kívánnak. A vállalati szociális tervek egyesítik magukban a munkások, ezen belül a nők helyzetének javítására, az ifjúsági törvény végrehajtására és a közművelődési feladatokra vonatkozó vállalati intézkedési terveket; a munkaerő-, a bér- és jövedelemgazdálkodás szociálpolitikai vonatkozásait — például az alacsony alapbérek emelésének mértékét, a munkaerőátcsoportosítások szociális feltételeit, stb —; a szakmai képzés és továbbképzés programját; a munkavédelemmel és a munkakörülmények fejlesztésével kapcsolatos intézkedési terveket; az üzemegészségügyi intézkedési tervet; a munkahelyi emberi viszonyok fejlesztésével, a közösségi neveléssel, a mozgalmi aktivitással kapcsolatos tevékenységek programját; a csökkent munkaképességű dolgozók rehabilitációjának tervét, végül a vállalati szociális juttatások, kedvezmények, illetve azok bővítésének tervét, az üzemi étkeztetéstől a gyermekintézményeken át a lakásépítés támogatásáig. Ebben az ötéves tervben — pontosabban 1976. január 1-én — hozták létre a vállalati jóléti és kulturális alapot, azzal a szándékkal, hogy a költség- vetés minden más rovatától elkülönített összeg álljon a fenti célokra a vállalat rendelkezésére; 1977-ben 750 forint jutott ilyen célra, 1980- ban pedig 950 forint jut fejenként. Talán érdemes megemlíteni azokát a nyugdíjasokat kedvezően érintő intézkedéseket is, amelyek a közelmúltban születtek? — így van; 1979. január* 1- től több mint 1,3 millió ember nyugdíját emelték 80— 400 forinttal; rendelet született a tovább dolgozó nyugdíjasok anyagi ösztönzéséről, s arról, hogy a nyugdíjazás helyett tovább dolgozóknak pót- szabadság jár. Mindezekben benne volt a SZOT kezdeményezése is, épp úgy, mint abban, hogy minden nyugdíjas évente négy alkalommal 50 százalékos kedvezménnyel utazhasson belföldön. Nagy szerepük volt a szakszervezeteknek abban az örvendetes szemléleti változásban is, ami a vállalatoknál az utóbbi években a nyugdíjasokkal kapcsolatban végbement. Hatásaként javult velük a kapcsolat, tudatosabbá vált a róluk való gondoskodás — leg-1 alábbis, sokhelyütt. — És a legifjabbak mit kaptak? t — Megnöveltük — igaz, még mindig nem az igényeknek megfelelő mértékben — a családos üdültetés lehetőségeit, kereteit; az ország három szép vidékén — Sopronban, Leányfalun és a Mátrában — bevezettük a gyesen levő kismamák üdültetését férjükkel, gyermekükkel együtt; megoldottuk, hogy a nagycsaládosok a. harmadik gyerek — s a többi — után ne fizessenek üdülési díjat: — A szociális gondoskodásról szólva az egészségügyi ellátásról is érdemes szólni ... — Feltétlenül s a szakszervezetek a magyar dolgozók egészségügyi ellátásának fejlesztését nagyon fontos feladatuknak tekintik. E téren nagyot léptünk előre az V. ötéves tervben, hiszen ekkor született az új egészségügyi törvény, amely állampolgári jogként biztosítja az egészségügyi ellátást társadalmunk minden tagjának. Ebben az ötéves tervben terjesztettük ki a társadalombiztosítási juttatásokat a termelőszövetkezeti tagokra — nyugdíjuk 1980 végére éri el az ipari nyugdíjasokét —; végül, de nem utolsósorban a SZOT első ízben — 1978. decemberében — kért tájékoztatást az egészségügyi minisztertől az egészségügyi törvény végrehajtásáról, a dolgozók egészségügyi helyzetéről, kiemelve az üzemegészségügyi hálózat fejlesztésének, s a megelőzés » erősítésének igényét. A SZOT titkára pedig nemrég az Egészségügyi és a Művelődés- ügyi Minisztérium bevonásával az iskolaegészségügyi ellátást tekintette át, s intézkedéseket sürgetett a kedvezőtlen jelenségek megszüntetésére. — Mit tett a SZOT a fogyasztók érdekeinek védelmére? — Erről is érdemes beszélni. Az ötödik ötéyes terv időszakában hozott, ezzel kapcsolatos SZOT-határozatnak megfelelően több mint tízezer társadalmi ellenőrünk végzett rendszeres ellenőrzést a kereskedelmi és vendéglátóegységekben, vizsgálta az áruellátást, a választékot, a minőséget, a fogyasztói árak alakulását, a kereskedelmi etika, az egészségügyi és higiénés előírások betartását. A fogyasztók érdekvédelmét szolgálta az is, hogy 1979-ben a SZOT tájékoztatást kért a belkereskedelmi minisztertől a lakosság tavalyi áruellátásáról, az ipar és a kereskedelem e célt szolgáló együttműködéséről, 1980 januárjában pedig a várható idei áruellátásról. Befejezésül megemlítem, hogy a szakszervezetek szociálpolitikai tevékenysége érvényesül a területpolitikai munkában is. Abban, hogy megyei szakszervezeti bizottságaink állandó figyelemmel kísérik a megyei területfejlesztési tervek kidolgozását, a pénzeszközök felhasználását a lakáshelyzet, az egészségügyi ellátás, a közlekedés, a hírközlés, a kereskedelmi ellátás és a gyermekintézmények fejlesztésében. Nyíri Éva
