Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

Tanácskozik az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 6. oldalról.) szeresnek még. nem sikerült teljesen gátat vetni, jóllehet számos rendelet, intézkedés korlátok közé szorította ezeket. Szemben áll az emberi tisztességgel a munkáért járó bé­ren túli különjuttatás, a csúszópénz és a há­lapénz igénye. Az egyén-közösség-társadalom érdekegysé­gében a gyakorlatban olykor az egyén, vagy a szűkebb kollektíva érdekei javára billen a mérleg. Egyes esetekben a népgazdasági ér­dek helyett a csoport-, vagy az egyéni érdek kerül előtérbe. Tűrhetetlen például, hogy az egyik vállalat a másiknak, vagy éppen a vá­sárlóknak kárt okozzon. Ezután az anyagiasság, a nagyobb lehető­ségekkel való visszaélés okozta károkról szólt, majd így folytatta: — A szerénytelenség, a nagylábon élés ide­gen a párttól. E téren erősödik az egészsé­ges szemlélet és gyakorlat. De akadnak még olyanok, akik pazarolnak — főleg akkor, ha nem a saját zsebükről van szó. A Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója a továbbiakban hangsúlyozza: a párt élcsapat­szerepéből fakad, hogy a kommunisták törté­nelmi küldetése szocialista hazánk és népünk javát szolgálni. Ez önzetlenséget, ügyszerete­tei, helytállást igényel a kommunistáktól. A nép odaadó szolgálata feltétele annak, hogy a nép is elkötelezetten támogassa a pártot. A párttagok azért élvezik a társadalom meg­becsülését, mert erre nemcsak munkájukkal, hanem társadalmi tevékenységükkel, erkölcsi magatartásukkal is rászolgálnak. A kommu­nista példamutatásnak hatalmas vonzereje van, hiánya viszont árt ügyünknek. A pártfegyelmi büntetések csaknem egyötö­dében az erkölcstelen magánélet, italozás játszik szerepet. A magánélet akkor válik köz­üggyé, ha az nem példás, ha kárt okoz a csa­ládnak, a közösségnek, a társadalomnak. Aki így viselkedik, az megsérti a párt normáit. A továbbiakban a beszámoló az ellenőrzés fontosságáról' szólt, ami nemcsak a pártfegye­lem erősítésének, hanem minden társadalmi tevékenységnek lényeges feltétele. — E téren van bizonyos fejlődés — álla­pította meg —, de ezzel nem lehetünk elége­dettek. Nem mindenütt látják, hogy ez a te­vékenység elsősorban segítő szándékú, a jó módszerek terjesztését, a hibák feltárását és kijavítását szolgálja. Az ellenőrzés gyengéi között szerepel, hogy olykor nem elég terv­szerű, összehangolt, nem eléggé segíti a vég­rehajtást, a feladatok, a munka számonké­rését. * Ezután a Központi Ellenőrző Bizottság je­lentette, hogy a XI. kongresszustól kapott megbízatása alapján ellenőrizte a Központi Bizottság pénzgazdálkodását. Brutyó János hángsúlyozta, hogy a pártszervek a célszerű­ségi, a takarékossági előírásokat figyelembe véve gazdálkodtak, s ez a tevékenységük a pártnormáknak, az állami rendelkezéseknek is megfelelt. A párttagok fegyelmezetten tel­jesítették tagdíjfizetési kötelezettségüket. A Központi Ellenőrző Bizottság jelenti a kong­resszusnak — mondotta —, hogy a Központi Bizottság pénzgazdálkodása jól szolgálta a párt céljait. A pénzügyi és az elszámolási fe­gyelem szilárd, a párt vagyonának védelme megfelelő. A Központi Ellenőrző Bizottság elnöke a következőkkel fejezte be a beszámolóját: — Kemény munkával eltelt időszak van mögöttünk, és tudjuk, hogy még további pe- héz küzdelmek várnak ránk. Ezért a Közpon­ti Ellenőrző Bizottság úgy látja, hogy a kö­vetkező években még nagyobb szükség lesz a párttagok helytállására. Arra, hogy a kong­resszus határozatainak megvalósításáért oda­adással dolgozzanak, nyerjék meg hozzá a tö­megeket, erkölcsi normáink szerint éljenek és dolgozzanak. Ezután — az elfogadott ügyrendnek meg­felelően — megkezdődött az együttes vita a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója felett. Az első felszó­laló Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára volt. Méhes Lajos felszólalása kintve, az egyik legnagyobb változás: a falu és a város közötti különbségek csökke­nése, a munkásosztály és a parasztság közeledése, össze­fonódása. Társadalmunk két alapvető osztálya egyaránt a szocializmust tekinti jelené­nek és jövőjének. A buda­pesti dolgozók saját ellátá­suk javulásán keresztül is meggyőződtek a párt agrár- politikájának helyességéről. A párt agrárpolitikájának egésze: a termelési érdekelt­ség, az állami és szövetkeze­ti szektor meghatározó szere­pe, a nagyüzemekre épülő háztáji és kisegítő gazda­ságok lehetőségeinek teljes kihasználása nemcsak vidé­ken, hanem a fővárosban is egyetértésre talált. Ez így van akkor is, ha kölcsönös árvitá­ink voltak és lesznek, ha zsörtölődés van olykor amiatt, hogy a tsz-melléküzemágakba elmegy á nagyiparból néhány szakember. Méhes Lajos a továbbiak­ban leszögezte: a vezetők többsége megfelel a rá váró feladatoknak. Mégis indokolt hangsúlyozni, hogy azoknak a kádereknek az előléptetését szorgalmazzuk, akik az átla- gosnáb többre vállalkoznak. S amikor vállalják a harcot, nem személyes hiúságuk, sa- jájt hasznuk, hanem a közös­ség érdekei vezérlik. Tovább­ra is harcra kell nevelnünk ön­magunkat, a párttagságot, az ifjúságot. A párttagság általánosnak tekinthető igénye, hogy ha­tásosabban küzdjünk a szo­cialista társadalomtól ide­"A főváros párttagsága a Központi Bizottság kongresz- szusi számadását az elmúlt öt esztendőben végzett mun­káról és az előttünk álló fel­adatokról egyetértéssel fo­gadta. A vitában részt vettek pártönkívüliek is. Véleményük egyezik a párttagságéval. Ezért bátran mondhatjuk: a párt politikája a nép akara­tának kifejezése! — kezdte felszólalását a budapesti párt- bizottság első titkára. — A párttagok és a párton- kívüliek elismeréssel szóltak róla: pártunk, miközben kö­vetkezetes munkát végez azért, hogy a változó felté­telekhez igazítsa tevékenysé­gét, ragaszkodik politikai fő vonalához, munkastílusának kipróbált, elvi jelentőségű vo­násaihoz. Őrködik a néphata­lom szilárdságán, érvényesí­ti a párt vezető szerepét, erő­síti a szocializmus építésé­nek platformján a dolgozó nép összefogását. Fejleszti a szo­cialista társadalom termelő­erőit, egész tevékenysége azt szolgálja, hogy a dolgozó em­berek élet- és munkakörülmé­nyei javuljanak, békében és biztonságban éljünk, gazda­godjék tartalmában és for­májában a szocialista demok­rácia, a tudomány és a kul­túra eredményei minél széle­sebb rétegekhez jussanak el. A főváros kommunistái — együtt a város egész lakossá­gával —, .helyeslik a párt és a kormány tevékenységét, amelyet a külpolitikában, a nemzetközi munkásmozga­lomban folytat. Ez a politika a magyar nép elemi érdekei­re épül, á béke megőrzését szolgálja, következetesen ra­gaszkodik a proletár interna­cionalizmushoz, hosszú távra szóló elvi politika. Tartópil­lérei: a magyar—szovjet ba­rátság és együttműködés fej­lesztése, a Varsói Szerződés Szervezetében és a KGST-ben tömörült szocialista országok kapcsolatainak erősítése. Ez a Politika biztosította népünk­nek a szocializmus építésének békés feltételeit eddig és ez foeja biztosítani a jövőben is. A budapesti kommunisták egyöntetű kívánsága, hogy a párt több mint két évtizede kipróbált politikájának út­ján haladjon tovább. Az elmúlt négy évben — folytatta — a budapesti ipar 70 ezres létszámcsökkenés mellett 16,6 százalékkal nö­velte termelését. — A gazda­ságos termelési és termék- szerkezet alakításában —, ha Méhes Lajos, a budapesti párt- bizottság első titkára felszólal a kongresszuson ütemével elégedetlenek va­gyunk is — az előrelépés a jellemző. Tudatában vagyunk a budapesti pártszervezetek felelősségének az országos gon­dok megoldásáért, hiszen a fővárosi székhelyű ipar ad­ja az ország ipari exportjá­nak a felét. A külkereskedel­mi egyensúly javításában te­hát meghatározó a budapesti dolgozók szerepe. Nagy öröm számunkra, hogy a világban és hazánk­ban jelentkező és oly sokszor hangoztatott gondok közepette ebben az ötéves tervben a fő­város építésében még ki­emelkedőbb eredményeket ér­tünk el, mint az előző terv­időszakban. Soha nem volt olyan öt esztendő Budapest történetében, amikor több la­kás, óvoda, iskolai tanterem épült, mint most. Sok mindennel gazdagodott a főváros. Természetesen jól tudjuk, sok a gond is. Ismer­ve és nem felejtve ezeket, különös örömmel tölt el ben­nünket, hogy a város pere­me, amelyről József Attila oly megrázóan írt, már nem az,, ami volt. És szüntelen válto­zásban élnek ma is legna­gyobb munkáskerületeink: Angyalföld, Csepel, Üjpest, Kőbánya. Folytatódik Kis­pest, Pestlőrinc, Pesterzsébet, Óbuda korszerűsítése is. • Természetesen szeretnénk, ha a város dinamikus fejlődé­se folytatódna. Tudjuk, hogy Budapestnek vonzáskörzeté­vel együtt, összehangoltan kell fejlődnie. Tudjuk azt is, hogy nekünk, budapestieknek az eddiginél többet kell leten­nünk a nemzet asztalára ah­hoz, hogy városunk tovább gyarapodjon. Méhes Lajos ezután a nem­zetközi politikai életben és a külgazdasági kapcsolataink­ban bekövetkezett változáso­kat elemezte, majd rámuta­tott: A pártunk kongresszusát előkészítő vitában a párt po­litikájával való egyetértés mellett a leggyakrabban e po­litika következetes folytatá­sát szorgalmazták. Ezért volt pártértekezletünk központ gondolata, hogy mit kell ten­nünk e politika következete­sebb végrehajtásáért. Amikor a végrehajtás következetessé­gét hangsúlyozzuk, nem arról van szó, hogy már nincs szük­ség tisztázó, építő vitára. Ügy vélem, éppen az egységes cse­lekvéshez kell világossá ten­ni, hogy meddig fogadhatunk el valamit, meddig mehetünk a tűrésben és hol kezdődik az, ami ellen már tiltakoznunk, harcolnunk kell. Most az elért gazdasági vív­mányok, az elért életszínvo­nal megtartása és megszilár­dítása a cél. A jövő megalapozása végett egyet kell érteni azzal és a pártszervezeteknek azt kell támogatniuk, hogy a nemzeti jövedelem elosztásánál az el- .ső helyet a termelőberuházá­sok kapják. Egész politikánk követke­zetesebb végrehajtásában el­vi és gyakorlati jelentőségű, hogy az elosztás szocialista el­ve jobban érvényesüljön. Eh­hez világos mércére van szük­ség, ■ ami nem lehet más, mint a valódi munkateljesít­ményt honoráló bér- és jöve­delempolitika és az értékará­nyos árrendszer. Az éves bérfejlesztés többségének a hatékonyabb munkára ösz­tönzést kell szolgálnia. A minisztériumoktól, a fő­hatóságoktól azt kérjük, gyor­sabban döntsenek a megérett kérdésekről. A budapesti kommunisták, a fővárosi munkások és értel­miségiek értik és helyeslik pártunknak a munkás-paraszt szövetség erősítését szolgá­ló politikáját. Hazánk 35 esz­tendős fejlődésére visszate­Andrej Kedves elvtársak! Barátaim! Küldöttségünk az SZKP Központi Bizottsága nevében, kommunistáink és valámeny- nyi szovjet ember nevében forrón köszönti önöket, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának küldöt­teit, s az önök személyében köszönt minden magyar kom­munistát és minden magyar dolgozót. Örömmel adjuk át az MSZMP-nek, az egész ma­gyar népnek Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a ma­gyar nép nagy barátjának, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének szívélyes üdvözletét és leg­jobb kívánságait. Leonyid Il­jics, aki már többször járt gyönyörű országukban, válto­zatlan testvéri figyelemmel kíséri a magyar kommunis­ták munkáját és mindennapi gondjait. Nagy érdeklődéssel hallgat­tuk meg az MSZMP Közpon­ti Bizottságának beszámoló­ját, amelyet Kádár János elv­társ terjesztett elő, a magyar kommunisták tapasztalt ve­zetője, hazájának felvirágzá­sáért, a szocialista közösség országai egységének és együtt­működésének, a kommunista világmozgalom összeforrott- sága megszilárdításáért tevé­kenyen küzdő barátunk és harcostársunk. Azt emelem ki belőle, ami a legfőbb — azt az optimiz­must, amely áthatja kong­resszusuk légkörét, a párt és az ország életét. Ennek az op­timizmusnak biztos forrásai vannak. Ezek: az MSZMP marxista—leninista politiká­ja, népük áldozatos munkája, a testvéri szocialista országok megbonthatatlan barátsága, kölcsönös támogatása és sok­rétű együttműködése. A het­venes években a szocialista Magyarország jelentős lépést tett a fejlődés útján. Az MSZMP programnyilatkoza­tában foglaltak megvaló­sulóban vannak. A mai Magyarországnak igen fejlett ipara és virágzó szövetkezeti mezőgazdasága van. Termékenyen fejlődik országukban a haladó kultú­ra és tudomány. A mai Ma­gyarország olyan ország, ahol mindenki kibontakoztathatja tehetségét, gyümölcsözően dől- _gozhat és szabadon élhet. Ép­pen ez a létező szocializmus, amely maradéktalanul bizto­gen jelenségek ellen, hogy mértéktartó szerénység és ésszerű takarékosság érvé­nyesüljön a munkában, a ma­gatartásban, az élet minden területén. Arra sarkallnak bennünket, hogy következe­tesebben harcoljunk a munka nélküli jövedelemszerzés, a pazarlás, a bürokratizmus, a protekció, a hatalmaskodás el­len. — Elismeréssel beszélt párt­tagságunk arról, hogy meny­nyi szépet, emberit kaptak a művészetektől. De a párt­munkásokhoz hasonlóan az alkotóművészeknek is szá­molniuk kell azzal, hogy mind műveltebb, igényesebb és en­nek következtében kritiku­sabb közönséghez szólnak. A ma embere •igényli a ma­gas színvonalú művészeti al­kotásokat. Azt is elvárja, hogy az alkotások róla, örömeiről, gondjairól, eredményeiről, tennivalóiról szóljanak. Gaz­dasági, társadalmi, polibkat céljainkat elérni csak művel­tebb. felelősségüket ismerő és vállaló emberekkel tudjuk. Kedves elvtársak! A mai 50 évesek, az én nemzedékem volt a felszaba­dulás korszakának ifjúsága. A munkahelyeken főként ez a nemzedék köti össze az 1919-es és a két világháború közötti nemzedékeket a mai 40 évesnél fiatalabbakkal. Kötelességünk, hogy saját életutunk, munkánk és har­cunk tapasztalataira építve, a nagy öregekhez fűződő sze­mélyes élményeinkkel a szí­vünkben, hittel és meggyőző­déssel adjuk tovább a ma­gyar munkásmozgalom hagyo­mányait, győzzük meg a nyo­munkba lépő nemzedékeket, hogy érdemes volt küzdeni, ér­demes volt a szocializmust társadalmi eszménynek vá­lasztani. És adjunk annyi bi­zalmat az ifjúságnak, mint amennyit mi kaptunk az idő­sebb nemzedéktől. A budapesti kommunisták nevében egyetértek a kong­resszus elé terjesztett doku­mentumokkal, Kádár János elvtárs előadói beszédével és Brutyó János elvtárs jelenté­sével. A kongresszust előké­szítő viták bizonyították, hogy a főváros kommunistái nemcsak hozzászólni, hanem hozzátenni is akarnak a párt politikájához és annak vég­rehajtásához — mondotta be­fejezésül Méhes Lajos. Méhes Lajos után Veszpré­mi István, a szocialista mun­ka hőse, a Tatabányai Szén­bányák Vállalat brigádvezető vájára, Komárom megye kül­dötte emelkedett szólásra. Ezután dr. Grübl Lászlóné, marcali általános iskolai igaz­gató, Somogy megyei küldött felszólalása következett. A Somogy megyei küldött . után Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára, Fejér megye kül­dötte szólalt fel. Ezután Gyenes András el­nökletével folytatta munká­ját a kongresszus. A résztve­vők nagy tapsa közepette lé­pett az emelvényre Andrej Kirilenko, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Politikai Bi­zottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára. ECiriSenko beszéde sítja a dolgozóknak az em­beri jogokat és a szabadsá­got. Teljesen törvényszerű, hogy az önök párt ja,.a. nép, ál­talánosan elismert és nagy tekintélyű vezetője. A mar­xizmus—leninizmus, a prole­tár internacionalizmus eszméi, a forradalmár nemzedékek di­cső hagyományai tovább él­nek és fejlődnek a szocialis­ta Magyarország kommunistái­nak és valamennyi dolgozó­jának nagyszerű tetteiben. Nem titok — és erről az önök kongresszusán is szó esik —, hogy fejlődésük során a szocialista országok bonyo­lult problémákkal kerülnek szembe. Gazdasági területen különböző tényezők éreztetik hatásukat, nem utolsósorban a kedvezőtlen világgazdasági fo­lyamatok. Bizonyos nehézsé­gek jelentek meg az egyes nyersanyagfajtákból, külö­nösen az energiahordozókból jelentkező, egyre növekvő szükségletek kielégítésében is, A Szovjetunió megnöveke­dett nehézségei ellenére — amelyek azzal függnek össze, hogy a kőolaj és a földgáz kitermelése mindinkább az ország távoli, keleti körzetei­be tevődik át — gondot for­dított és fordít a testvéri szo­cialista országok energiaszük­ségletének kielégítésére. To­vábbra is magas szinten tart­juk a kőolaj, kőolajtermékek, és földgáz szállítását ezekbe az országokba, köztük a Ma­gyar Népköztársaságba. A vi­lágpiaci árakhoz viszonyítva továbbra is kedvezményes e fontos termékek ára. A gazdasági problémák megoldásában a szocialista tervgazdálkodás előnyeire tá­maszkodunk, ami lehetővé te­szi a gyártásszakosítás és . a kooperáció fejlesztését hatal­mas közösségünk egészében. Kipróbált úton haladunk, amelyet követve a szocialista országok újabb magaslatokat hódítanak meg, biztosíthatják sokoldalú fejlődésüket. Ez az út a szocialista gazdasági in­tegráció. Hatható^ eszközünk is van az összes testvéri or­szág és az egész közösség ér­dekeit szolgáló kollektív együttműködéshez: a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság éppen a na­pokban írta alá a hosszú távú gyártásszakosítási és koope­rációs programot az 1990-ig terjedő időszakra. Nagysza­bású terv ez, amelynek meg­valósításával országaink két­ségtelenül nagy eredmények­kel gazdagodnak. Miközben . toyá.hbfejlesztjük és elmélyítjük a szocialista gazdasági integrációt, termé­szetesen nincs szándékunk­ban lemondani a tőkésálla­mokkal fennálló üzleti kap­csolatokról. A szocialista or­szágok a különböző társadal­mi rendszerű államok egyen­jogú gazdasági és műszaki, tudományos együttműködé­sének hívei. Az európai KGST-tagálla- mok közös erőfeszítésével megépült a Szövetség gázve­zeték. Közös erővel létesült, a Vinnyica—Albertirsa villa­mos távvezeték. A Szovjet­unió közreműködésével énül Magyarországon a nagy telje­sítményű. paksi atomerőmű. Az érdekelt KGST-országok hamarosan megkezdik a ha­talmas hmelnyickiji atom­erőmű építését Ukrajnában. Mind nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a villamos energia atomerőművi előállí­tásának, melynek szerepe a továbbiakban egyre nagyobb lesz. Az atomenergetika fej­lesztését célzó átfogó prog­ram reális bázisának meg­teremtése érdekében, mint önök is tudják, Volgodonszk városában egy gyáróriás épül. az „Atommas”, amely a testvéri szocialista országok­ba is szállít majd atomerő­művi berendezéseket. Fölöttébb időszerű a test­véri országok együttműködé­sének elmélyítése az ipar te­rületén, különösen a géo- gvártásban, mert mindenek­előtt ebben öltenek testet a tudományos-műszaki haladás vívmányai. A korszerű szer­számgépgyártás és az egész gépipar előtt álló új feladatok annyira bonyolultak, hogy hatékony megoldásuk meg­követeli a tudomány os-mű- szaki és a termelési erőfeszí­tések kooperációját és min­den egyes testvéri ország leg­kiemelkedőbb, legtervszerűbb eredményeinek alkalmaz j--át. Csakis ezen az úton javíthat­juk meg számottevően a szerszámgépek, gépek, beren­dezések. műszerek és szerszá­mok műszaki színvonalát. Közös érdekünk, hogy maga­sabb követelményeket tá. rr>a«sztmk az egymásnak szít- b'tort ipari termékek minő­ségével szemben. (Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom