Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

Gáspár Aladár: Kerítés (tus)

Győri László:

CSILLAG

Ha nem sikerül az

emberségnek

tündökölnie,

neki kell, a mindenségnek, fényeskednie.

Ha nem sikerül a

mindenségnek

fényeskednie,

neki kell, az emberségnek, tündökölnie.

Az emberség az emberiség

csillagos tüze,

a mindenségbe tündökletét küldje ki, szúrja bel

Az emberiség, a mindenség

kisfia, gyermeke,

küldje a napot, tüzeskedjék

szülötteire.

Szülőföldje a fény, benne él emberség, emberiség, lakik és dolgozik, mint a fény, csillaga árnyaiként.

Tájoló

SZELLEMI EXPORT

10 — 20 helyen megy fel a függöny

Az INTERKONCERT immár 20 éves. Működésének kezdetén csupán néhány magyar művész utaztatásával foglalkozott. Most pedig évente hét-nyolcezer utazást bonyolítanak a Nemzetközi Koncertigazgatóság munkatársai. Az intézmény kereskedelmi' forgalma az elmúlt tíz évben majdnem megháromszorozódott, 1979-ben nyeresége megközelítette a kétmillió dollárt — mondja Horváth József, igazgató.

— Az említett nem kis eredményeket elsősorban a nemzetközi enyhülésnek és a magyar művészek kiváló teljesítményének köszönhetjük,

J valamint annak, hogy a zene nyelve nemzetközi, bárhol hangzik is fel, megértik a hallgatók. Azt szeretnénk, hogy a magyar művészek a világ minél több koncerttermében megforduljanak, ismertek legyenek és Magyar- országon is minél több külföldi előadó lépjen fél. Célunk tehát kultúrpolitikai. Módszerünk kereskedelmi jellegű. Tevékenységünk az előadóművészet csaknem minden területére kiterjed: a zene-, tánc- és a színházművészettel egyaránt foglalkozunk. Ezen belül a könnyű és a komoly műfaj érdekeit is képviseljük.

— Vajon az önök által könnyen áttekinthető nemzetközi színpadokon és az INTERKONCERT tevékenységében hogyan alakul e két terület aránya?

— Állami intézinény voltunkból adódóan a komoly műfgjt nagyobb támogatásban részesítjük. De ez egész tevékenységünkkel összefüggő, anyagi kérdés is. Tíz évvel ezelőtt rendezvényeink 70 százaléka a körinyű műfajból került ki,' ma már ez az arány 50—50 százalékra változott. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt a kiegyenlítődést nem a könnyű műfaj csökkentésével értük el, ha- nem a két terület egyidejű növelése mellett. Forgalmi adatokkal kifejezve, 1979-ben 2~00 olyan komolyzenei rendezvény zajlott a világban, amelyén magyar művészek is közreműködtek.' A könnyűzenében ez a szám nem éri el a kétezret sem, de az említett arány fennáll, mert az ún. vendéglátóipari tevékenységünk is a könnyű műfaj igényeit elégíti ki. Évente kb.

500 magyar előadóművész dolgozik huzamosabb ideig, egy hónaptól két évig terjedő intervallumban külföldi mulatóhelyeken.

Mindezek azonban csak számok. Az az igazi ered". mény, hogy világhírű együttesek, énekesek, hangszeres szólisták és táncosok képviselik hazánkat a légrango-1 sabb koncerttermek és operák pódiumain és a nemzetközi fesztiválokon.

— Beszéljünk az importról

is! Milyen rendezvények várják a magyar közönséget 1980-ban?

.— Évente körülbelül 700, külföldi művészek részvételével lebonyolított, főként komolyzenei előadást szervezünk Magyarországon. Ez már nemigen növelhető. Hazánkban ugyanis a vendégszereplések alkalmával is olcsók a jegyek, a rendezvények nem térülnek meg anyagilag a vállalkozóknak. A hasznot főként a könnyű műfajban nehéz elérni. Helyiséggondjainkon ugyan a most épülő új sportcsarnok segíteni fog, de így is legfeljebb 3—1 nevesebb együttest fogadhatunk évente. A köny- nyűzene kedvelőit mégis megnyugtathatom: 1980-ban

fellép hazánkban a Super- max és az Eruption együttes, s a Smokie-val is tárgyalunk.

A komoly zene iránt érdeklődőket is gazdag programmal várjuk! A májusi svéd zenei napokra és az októbertől, november elejéig tartó szovjet kultúra napjaira kitűnő művészek és együttesek érkeznek e két országból. Érdekesnek ígérkezik a sajátságos japán hangszerekkel, ún. kísérleti zenét játszó japán ifjúsági zenekar műsora is.

A Budai Parkszínpadon lép maj<f fej a Martinique-ról érkező, a mexikói és a Fü- löp-szigeteki népi együttes. Októberre várjuk a bécsi filharmonikusok zenekarát, s hogy a szólisták se maradjanak ki: Nikolai Gedda és Lamberto Gardelli vendég- szereplésére is sor kerül.

A Bartók-centenárium kapcsán pedig meg kell emlileni — bár ez jövőre, 1981-ben lesz —, a világnap alkalmából nagyszabású koncertet rendezünk Budapesten, amelyet, reméljük, az egész világon közvetíteni, fognak.

— Ez a gazdag program azonban, Budapest-centri- kusságánál fogva, csak a fővárosi közönségnek nyújthat kulturális élményt.

— Intézményünk, erejéhez mérten, mindent megtesz a vidéki zenekedvelő közönség érdekében. Saját rendezvényeink egy részét nem is Pesten szervezzük. Az Inter- fórumot most már másodízben rendezzük Keszthelyen, a Bartók-szemináriumra pedig Szombathelyen kerül sor. A megújult győri lehetőségek kiaknázását is célul tűztük.

Vidéki városainkban áronban a kivételt képező győri leánykar, a Pécsi Balett, és a debreceni Kodály kórus mellett nincisenek világhírű együtteseink. Természetesen szeretnénk, ha vidéki ku.ltúr- központjaink idegenforgalmát nemzetközi zenei rendezvényeinkkel is fellendíthetnénk. Hiszünk abban, hogy — ha javulnak a rendezési körülmények, ha növekszik a vállalkozőkedv —>, vidéken is több, elsősorban fesztivál- jeUegű rendezvény lebonyolítására kerülhet sor.

Mátraházi Zsuzsa

■ ■

Önmagunk személye

Szívderítő nógrádi példákról szeretnék beszámolni az aiabbiakban, emberekről, jelenségekről, példákról arra — miként lehet tartalmasán élni községeinkben, falvainkban, gyakran távol a várostól, távol még a városias jellegű életformától is. Az élet nagy igazságai a legkisebb helyen is felfedezhetők, ezért is nagy igazságok. Például azok, amelyek arról szólnak, „az embert munkája teszi emberré", de elvesztheti önmagát, személyiségét, ha „tárgyai eltakarják...”. Önmagunk személyét alighanem csak másokkal kialakított kapcsolataink útján gazdagíthatjuk, sőt, egyáltalán megőrizni is csak ezen az úton tudjuk. Ilyen emberekről, esetekről számol be a falujáró krónikás.

A másokba kapcsolódás természetes megvalósulása, például. A kisebb-nagyobb közös* séghez tartozás, a kifele is fordulás képés- ségének megőrzése. Életében hét alkalommal volt összeíróbiztos, s a legutóbbi nép- számláláskor annak örült a legjobban, hogy mennyit változott iskolázottságában a káliéi ember évtizednyi idő alatt! A kapőso- lat a természettel sem nélkülözhető. A vadásztársaság tagjaként idős létére is részt vesz a nyúlbefogásokon; társaságához tartozik néhány régi barát, akik távoli vidékekről járnak Kállóra, rendszeresen, tarokkozni. Abba a házikóba, amelyet saját maga épített udvarára. Amelyben fafaragásainak legszebb darabjait őrzi. A játék is kell az élethez.

Legelsöbb is a munka. Mi legyen előrébb — a munka vagy annak megbecsülése? „Becsüljék meg a munkát, akkor majd jobban dolgozunk” — ismerős szemlélet ez napjainkban is! Mégis, megbecsülést szerezni kizárólag a jó munkával lehet. Vagy a jobb munkával, a vállalkozói magatartással egyebek között. A falusi élet változásai között szembetűnő a gyarapodás, szembetűnő a „vegyes családok” számának növekedése, szembetűnő a paraszti és a városi életforma különbségének erőteljes csökkenése, az igények megváltozása, a városias jellegű követelmények „behozása” a falvakba, községekbe, a kettő fokozódó integrálódása, s az erre való egyre erősebb hajlam nyomonkövet- hetősége. Bercelen az ipari üzemben új szak- munkásrétegek alakultak ki, s nem ritka a több szakmával rendelkező fiatal ipari munkás, asszony. Ugyanez fokozott hangsúllyal mondható a mátranovákiakra, pásztóiakra, szécsényiekre, mindazon helyekre és az ott élőkre, ahol az utóbbi évtized alatt végrehajtott ipartelepítés nyomán valósággal, új életet alakítottak ki. Érdekes adat: a munkásoknak fele ma már „városon kívül" lakik. Jellemző ez Nógrád településeire is, és a képhez erős vonásokat rajzol a napjainkban is folytatódó melléküzemági tevékenység, pontosabban ennek továbbfejlesztése, számszerű, ésszerű gyarapítása. Egykor elzárt völgyekbe (Cserhát; K is- Z ágyvav öl gye) nem csupán új utak nyíltak. A* élet lehetőségei is kiterjedtek.

Molnárné Meredi Erzsébet megyeszerte ismert népművelő például Érsekvadkerten bizonyítja ugyanezt. Jó jel, ha a helybeli népművelő, művelődésiház-vezető, közéleti ember a községet járva nevükön szólítja a kutyákat. Keveset ülhet az irodában az ilyen ember. A közösség iránti nyitottsága másban is nyomon követhető. Például abban, hogy komoly előtanulmányok után, szeretné megírni tapasztalatait a közművelődési igények változásairól, a művelődés, önművelés gyakorlatáról, sőt, arról is — milyen érdekeltséggel lehetne ezt a társadalmat, is gazdagító tevékenységet jobban kiterjeszteni, gazdagítani. Egyáltalán — még biztosabb alapokra helyezni. Versmondó, színjátszó. Meglehet-e ezek nélkül? A község szélén, a „gyepűn”, elhagyott, használaton kívüli magányosan álló' pajtára mutat a krónikás: — Jó kis színház lehetne belőle...

Rábólint. Nem tartja kizártnak. A gyerekeknek Arany János-balladákat tarnt.

Színeket, villanásnyi portrékat ígértem: íme, mindjárt elsőnek egy olyan ember, aki példája lehet a tartalmas és közösségét szolgáló lokálpatriotizmusnak: a káliéi nyugdíjas iskolaigazgató, pedagógus, Tóth Barnabás. Tanítványai felnőttként élnek körülötte. Elképzelni sem tudja, hogy milyen lehet az a sokat és sokféleképpen emlegetett „passzivitás, elzárkózás", az a jelenség, amely egysíkúvá teszi az embert. Amikor az embert „eltakarják a tárgyai". A nehezen (vagy könnyen TI megszerzett ház, telek, gépkocsi, több száz ezres kerítés, távol-keleti utazás, minit kizárólagos státusszimbólum, mint jelkép. De minek a jelképe? Az emberé aligha. Milyen a teljes értékű élet?

A bujáki tanácselnök egyik önmagát, személyiségét meghatározó vonása a helytörténet-kutatás. A legteljesebb érvényű -közösségi munka tehát. Napjainkban, a gyorsan pusztuló népi értékek korában ezt a tevékenységet — Időben felismerve a veszélyt — fiatal művészek, szociológusok végzik országszerte. Mentik; transzponálják műveikben azt, ami még fellelhető, megmenthető. Patkós István kis, bujáki falumúzeumot szeretne létrehozni a közösség segítségével, a közösség szándéka szerint. Gyűjti a főkötőket. Tucatnyit őriz már hivatali szekrényében, de kutatja a falu múltját más oldalról is: mennyit és mit olvastak a régiek, milyen volt a társadalmi élet Bujákon fél évszázaddal ezelőtt? Miért fontos ez? önmagát, önnön jelenét is csak az becsülheti igazán, és jövőjét is csak azt láthatja tisztán, aki nem zárkózik el múltjának embert gazdagító eredményeitől, nem felejti el rohanása közben, hogy honnan hová rohan, s ifiként miért? De ami ennél is fontosabb — kivel? Egyedül, önmagáért; vagy együtt a közös pályán?

m , ■ ff. Patak!)

Csanády János:

LÁTOGATÓK

Látogatókkal telnek meg az esték, kik társaságom megkeresték 25 év múltán, kiket soha nem kellett keresnem, mert mostoha sorsunkat összemosták a napok, munkásszállók és diákotthonok népe •jön hozzám estebédre, és én bort nem, csak verset adhatok, egy-kézbe fogva kenyér, szalonna, s hagyma — falatoznak ügyesen bicskával vers-étekre hagyva, s mondom: íme, teste lön az igének, és száll fölöttünk bús szeráfi ének.

A' céllövölde mesél mind

tiszták és hamis felhangok nélkül valók. A puskák fegyverállványon nyugszanak, olajos csövük tompán fénylik. Aki töltögeti és kínálgatja őket — az nagy mellű, fekete szemű, fekete hajú lány, feszülő virágos ruhában — bordó rúzzsal kihúzott vastag száját biggyeszti, hogy nem fogadod" el a szíves kínálást, mondván: nézelődsz egyelőre, hiszen látnod kell, mi az, amiben részt veszel.

Szemben, a vasfalon ott függnek mind a célok, a céllövölde legszebb meséi. Az ádáz Farkas, a sunyi Róka, a tolldíszes Indián, a méla Sünike, a titokzatos Macska, a nagybotú Szolgalegény, a kövér Gazdag, a félelmetes Tigris, de vannak célul kitett diók, cigaretták, gyufaszálak, hurkapálcára kötött papírrózsák és céi-naszálon függő tüll- baba is. És fent a magasban, mindezek felett ott forog a szerencsekerék. A nikkel, plasztik csoda, amelynek ha valamelyik színét eltalálod, megáll, csönget és nagy nyereményt ad érte a lány.

De te mégse lőj a szerencsekerékre, könyökölj a vörös bársonnyal bevont fápult- ra, hárítsd el a szíves kínálást biztos mosollyal, és figyeld, hogy mások, akik párosával jönnek, mire lőnek, és mit nyernek vele, és a ráncos arcú boszorkányt, aki néha kiles a va#fal mögül, biztosan ő az, aki ritmusos rockzenét vált és Rollingot és cowboydalo- kát, ez kell ide, hiszen itt 'sem csalás, serú ámítás, a céllövölde meséi és nyereményei mind tiszták és hamis felhangok nélkül valók, mindenki nyer azért, még az is, aki nem talál.

Mert oldalt a kisasztalon ott sorakoznak a nyeremények is.

Mózes Lajos j

C é 11 ö

v o

Id

Ä skót whisky, a rügós kés, a bőrkalap, valószínűleg csak reprezentációk, azt valószínűleg csak az kapja meg, aki a szépmosolyút lövi meg, de előtte tornyosulnak a jelvények, a díszek, a similabdák, a papírzacskók és az üveggolyók, most már sajnálhátod is, hogy nincs kiírva, miért mi jár.

Hát nézelődsz, a vörös bársonnyal bevont fapulton könyökölve, időnként, ha a lány feléd kínálja a puskát, csak mosolyogsz, és elhárítod, ő pedig fordulásból lő egy sárga rózsát, nehogy azt hidd, ez’a sarki Közért, itt a játék a lényeg. De gondolhatná azt is a szépmosolyú, hogy nem bízol benne. Hiszen annyi mese szól arról is, hogy a céllövölde puskáit mind félreállítják, hogy nehezebb legyen nyerni velük, de te tudod, ma mára céllövölde puskáit sem állítják félre, nincs szükség csalafintaságokra, hiszen van nyeremény éppen elég, mindenkinek jut belőle, bár azt azért sejteni lehet, hogy a bőrkalap, a rugós kés, a skót whisky csak reprezentáció, mégsem háborodik fel ezen senki igazán.

Csak könyökölsz a vörös bársonnyal bevont fapulton, és figyeled, hogyan forog fenn a szerencsekerék. Egy fiú lövöldöz rá, a hozzá tartozó lány aggódva figyel, de a fiú ügyes és kéket talál. A szerkezet megáll, fények és hangok tündérjátéka, aztán egy csomag színes rágógumit kap, míg egy kisfiú a Sünikéért üveggolyót, a papája a harsány Bohócért papírtrombitát, tehát itt is mindenkinek a képességei szerint, tehát minden jól van.

Lőni kéne vagy továbbáll- ni. De te csak könyökölsz, a lányt, a meséket és a nyereményeket figyeled, és bosszankodsz azon, mint már annyiszor, hogy képtelen vagy részt venni valamiben, amiben mások szemlátomást jól érzik magukat. Mint az a férfi, aki a szerencsekerékre lövöldöz, de nem talál, és végül, hogy helyrehozza megromlott tekintélyét a mama előtt, úgy belelő az • Indiánfőnökbe, a titokzatosba, hogy az egyből hajlongani kezd, mint a cigányprímás, ha ötszázast nyá- laznak a homlokára, persze hogy nem szép mese, de szerencsére nem nagy nyeremény, a Győztes Szolgalegény sokkal szebb.

Ha a lány a puskát kínál - gatja továbbra is, és te visz- szautasítod, voltaképpen már haverok vagytok valamennyire, te már régen figyeled, mit csinál, gondolhatnák azt is az újonnan jöttek, te vagy a szépmosolyú fiúja, hiszen gyakran néztek egymásra majdnem cinkos mosollyal, egyszer volt, hol nem volt, talán majd egy ágyban, vagy egy barikádon, nem mintha mindegy lenne, nézed az arcát, összejönne, nem jönne össze, lehet, hogy ez is afféle vendéglátóipari mosoly, bár játszani azért lehet.

Bár lőhetnél is. Igazán semmi cikis nincs ebben. Ez a liget, és mint olyan, sajátos világ. Legfeljebb még egy felesleges részvétel, annyi felesleges után talán nena is számítana. De igazán beindíthatnád találatoddal azt az ősi,

szép mesét, a Győztes Szolgalegényről szólót, ahol már készen állnak a szereplők, a sovány, bár igen izmos szolgalegény, nagy bottal, csak meg kell lőni a korongot, és máris puffog a bot a kövér Gazdag hátán. Szép mese, és biztosan szép nyeremény is. Bár ha a szerencsekerékre lőnél, az is sokat jelenthetne. Ha a kéket találod, akkor rágógumit kapsz. Ezt már tudod. Valószínűleg a piros érhet a legtöbbet, azért talán a skót whiskyt is megkaphatnád, hiszen az van a sor legelején.

De lőhetnél a nyereményekre is. Azonnal és közvetlenül. Biztosan nagy balhé lenne belőle, de szép mese is. Bár kétséges, hogy megéri-e a nyilvánosság kockázatát, aztán még tűzharcba kerülnétek a fent említett boszorkánynyal.

Védekezésként talán elmondanám: engem csak az háborított fel annyira, hogy nincs kiírva, miért mi jár, valamint ahogy a részvétel kockázata nélkül ugyan, de láttam, a főbb nyeremények a többség számára teljesen elérhetetlenek. Csak csalogatónak vannak kitéve, szinte megtévesztésnek.

Lőni kéne vagy továbbállni. De te csak könyökölsz a vörös bársonnyal bevont fapulton, a lányt, a meséket, a nyereményeket figyeled. Talán döntened kellene. Addig várj, amíg a szépmosolyú fiúja is megjön, és annak a mesének is vége, vagy állj tovább, hiszen annyi csoda és mese történhet: mindig éppen máshol. .

NÓGRÁD - 1980. március 23., vasárnap 9