Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

D/egház? Steril környezet? „Arra tanítanak: félmunkát nem szabad végezni!..." Ma még csak készülnek a jövendő munkájukra: az is­kolában elméleti alapokat kapnak, szakmai fogásokat sajátítanak el és tanáraik igyekeznek megteremteni az önművelés fundamentumát is. Szakmunkástanulók. De vajon mennyire lehet nevelni a munka szeretetére. munkafegyelemre? Hol, mi­kor dől el, milyen lesz a munkaerkölcsük? Mit adhat ehhez az iskola? Vajon aki itt szorgalmas, igyekvő, „kint” miként állja meg a helyét? Milyen képük van a leendő munkásfiataloknak a rájuk váró munkáséletről? Izgalmas kérdések ezek — nem könnyű választ adni, kapni rájuk. * Berta Sándor, a salgótarjá­ni 211-es számú ISZI tanmű- helyvezető-helyettese, mű­szaki előadó: — Itt bent, a tanműhely­ben különösebb problémánk nincs a munkafegyelemmel — nem találkozunk kirívó negatív esetekkel. A legtöbb csoportban vannak persze „gyengébben húzók”, de a töb­biek segítenek nekik és sike­rül felzárkózniuk. Módunk van arra, .hogy jobban fi­gyeljünk á kiemelkedőkre, segítsük versenyekre való fel­készülésüket. — A szakma kiváló ta­nulója versenyek a végzősök között folynak — akkor már nem a benti műhelyben ta­nulják a szakmát a fiatalok. Tudják-e követni útjukat az üzemi gyakorlat alatt? — Ha úgynevezetett „haj- tós” brigádhoz kerülnek, fej­lődhet az ügyességük, de van visszaesés. Általában nem kö­vetelik meg úgy a fegyelmet, mint nálunk. Lencsés Sándor, szakoktató n távközléstechnikái szerelő tanulóknál. Az első félévben fémipari alapképzés folyt, most már közelebb vannak leendő szakmájukhoz. Prog­ram szerint dolgoznak — a normát a csoport egészére adják ki, így a gyerekek ta­pasztalhatják a közösség hú­zóerejét, hiszen senki sem szeret más helyett dolgozni... Országos tájképkiállítás nyílt a phenjani képtár ter­meiben. A tárlat szervezői — a kulturális minisztérium és a festőművész-szövetség — több mint 200 művet válogat­tak ki erre a célra. A művek többségét rizspapírra és se­lyemre festették, hagyományos koreai stílusban. Természetes festékanyagokkal készültek, — Sokat elárul a szorga­lom, az igyekezet — aki túl­ságosan szeret üldögélni, la­zítani, az amolyan „nézelő- dő”-típusú munkás lesz, ön­állóság. helyzet fel ismerési készség, igazi munkaszeretet nélkül. Vannak „fordulatok” — egyesek a fémipari képzés idején lustábbak voltak, most ügyesebbek. Most még a szel­lemi munka, az ismeretszerzés a domináló — de meggyőződé­sem, és ezt mondom is a fiúknak: aki az elmélet, a szakma ismereteinek minél jobb elsajátítására törekszik, azaz becsületesen tanul, jobb munkás lesz, könnyebben boldogul később. A csoport még csak első­éves — Bódi Imre és Oláh Lajos éppen csak belekóstolt a szakmába. Milyen volt ta­lálkozásuk a munkával, mun­kafegyelemmel? — Ha nem is tetszik min­dig, a fegyelemre szükség van, nem üldögélhetünk órá­kat, napokat egy-egy rossz készülék fölött. Még ha tu­datosan, első helyen válasz­tottuk is ezt a szakmát, so­kunknak a kézügyességén van mit fejleszteni. Itt arra taní­tanak: félmunkát nem sza­bad végezni!... — A szakoktatónk beszélt arról is, milyen lesz a mun­kánk „kint” — nem mindig rózsásak a körülmények, a telefonjavítás mellett kábel- fektetés, árokásás, oszlopel­helyezés is vár ránk... * A 14—15 évesekhez képest Nagy Ottó, Oravecz Péter és Lenkó Attila érettségizett elektronikai műszerészek fel­nőtt fiatalemberek. Ugyan­úgy nyolc órát dolgoznak (szabad szombatjuk is van), ugyanúgy van reggeliidejük, cigarettaszünetük, a terület sajátosságához igazodp telje­sítménykövetelmény, mint később lesz — de azért még­sem ugyanaz, Aggodalommal, őszinte szavakkal beszélnek a várható munkájukról. „Hal­lottuk. .— ezzel kezdik vé­leményük megfogalmazását. „Hallottuk, hogy a BRG-ben nem mindig van olyan mun­ka, ami komolyabb szakmai melyeket ásványból és faké­regből állítottak elő, a régi képírómesterek receptjei sze­rint. Különösen nagy sikert ara­tott Csőn Jen Guan „Manmul- szan sziklái”, Kim Gjü Bon ,.Ösz Cshilboszanban” és U Jen Tr „A Mighjangszan víz­esés” című festménye. végzettséget igényel..., hogy nincs mindig megfelelő anyagellátás..., hogy több munkahelyen nem szeretik túlságosan azokat a szak­munkástanulókat, akik sokat érdeklődnek, szeretnének rá­hajtani, újat tanulni a szak­mából — esetleg a saját nor­májuk teljesítését veszélyez­teti ez..., hogy sokan hálát fordítottak a szakmának (át­menetileg? végleg?), mert nem ösztönözték a magasabb szintű munkát... Pedig, ugye, igazam van, hogy kellene sok helyen a jó elektronikai műszerész?...” * — Fel szokták vetni: a munkafegyelem, a munkaer­kölcs kialakításához „steril környezet", üvegház az isko­la a tanműhelyeivel, szakok­tatóival — a gyerekek III. éves korukban kikerülnek az üzemekbe és akkor törést szenved az addigi nevelési törekvésünk — kezdi a be­szélgetést Gyimesi Tibor, igazgatóhelyettes. — Való­ban nehéz tartani azt mun­kafegyelemben, erkölcsi tar­tásban, aminek alapjait itt próbáljuk lerakni —, de ez több okra vezethető vissza. A két legfontosabb: a har­madik év egybeesik a leg­több fiatalnál egy kritikus életszakasszal, a felnőtté vá­lás előtti „dackorszakkal”: és kevés üzem van, amelyik iga­zán felkészült lenne a szak­munkástanulók fogadására. Ha ezt kimondom, ebben ön­kritika is van: egyes esetek­ben határozottabbaknak kel­lene lennünk az üzemmel tartott kapcsolatokban. A szerződésekben kikötjük, hogy a legjobb szakmunkáso­kat bízzák meg a gyakorlati oktatással. Él is ez a törek­vés, de sokfelé jelentkezik anyagiasság — vannak olyan oktatók, akik nem azt mond­ják el a találkozásainkon, ki hogyan halad, dolgozik, ki­vel van probléma, milyen közös nevelési feladSt adó­dik, hanem, hogy nem isme­rik el eléggé a tanulókkal való foglalkozást. Konfliktu­sokat okozhat a fiatalokban, amikor lazaságot, szerve­zetlenséget látnak; előfordul nemegyszer, hogy a magas teljesítményű, összeszokott brigádba — ahol a gyakorla­tát láthatnák a múnkafegye- lem elveinek —, nem kerül­hetnek be tanulók, kezdők. Gyimesi Tibbr nemcsak a negatívumokat sorolja — szól azokról is, akik szívü­kön viselik a tanulók jó munkássá nevelését, említi a beilleszkedést segítő törekvé­seket, a magasabb minőségi követelményeket állító üze­meket. G. Kiss Magdolna Tájak — festmények Műemlékvédelem Lvovban Lvov, dominikánus székesegyház. A nyugat-ukrajnai ősi vá­rost, Lvovot gyakran és nem alaptalanul nevezik múzeum- városnak. Építészeti stílusát például századok során ukrán, orosz, lengyel, olasz, örmény, német, osztrák építőművészek, -mesterek és szobrászok nem­zetközi kollektívája alakította ki. Építészetére hatott az a körülmény is, hogy hosszú ide­ig Lvovnál keresztezték egy­mást a keletet és nyugatot összekötő kereskedelmi utak. Az óváros fő építészeti ne­vezetessége a dominikánus székesegyház. Kupolája erő­sen emlékeztet az olasz barokk híres kupoláira. Nemrég a szó szoros értel­mében százméterszám tárták fel az ősi védőfalak maradvá­nyait, amelyek most új felada­tot kaptak: az egykori fegy­verraktár helyén például mú­zeum nyílt, ahol az ország Lvov, piactér. A régi korok emlékeinek védelme nemcsak a történelmi és kulturális műemlékvédel­mi társaság lelkes tagjainak gondja. (Ilyen társaságok egyébként a Szovjetunió min. den köztársaságában . mű­ködnek. csak a Ivovi terüle­ten több mint hatszázezer ön­kéntes műemlékvédőt egyesít ez a szervezet. (Egyébként egyetlen olyan új építkezés terve, amelyhez régi házak le­bontására van szükség, nem kivitelezhető a társaság jóvá­hagyása nélkül. A műemlékvé­delem az állam ügye is, amely­re költségvetési keretet biz­tosít. Ezt az egész munkát Lvovban az Állami Műemlék- védelmi Terület igazgatósága fogja össze. A régi korok em­lékeinek védelmével kapcso­latos kérdések gyakran ke­rülnek a népi küldöttek vá­rosi tanácsának ülése elé is. egyik legértékesebb európai és keleti XV—XX. századi szálfegyver- és lőfegyvergyűj- teménye kapott helyet. Lvov nemcsak múzeumvá­ros, hanem a múzeumok vá­rosa is. Csak az állami múze­umi ihtézmények száma 15. A Ívovi képtárban több mint húszezer képzőművészeti al­kotást, köztük Tiziano. Ru­bens, Goya vásznait állítják ki. Egyedülálló ikongyűjtemény tekinthető meg az Ukrán Mű­vészeti Múzeumban. A nép alkotókedvének nagyszerű példái láthatók a Néprajzi és Iparművészeti Múzeumban. Lvov óvárosát az ukrán kor­mány védett övezetté nyilvá­nította. A 120 hektár Állami Műemlékvédelmi Területen több mint 250 építészeti mű­emlék található; egyes épüle­tek, egész utcák, háztömbök, amelyek a közéokor századai­ból maradtak ránk. Még a fának is Minden élőnek hangja van Az embert mindenütt a föl­dön ezernyi hang veszi körül. Egyes hangokat hall és meg­ért — másokat viszont hallá­sával nem tud érzékelni. Az „állatok nyelvének” tanulmá­nyozása több évszázadra nyú­lik vissza — már Arisztote­lész is érdeklődött iránta. A legutóbbi harminc évben a tökéletes elektronikus hang­felvevő és -erősítő készülékek e téren is számos érdekes megfigyélésre nyújtottak mó­dot. A BBC minden évben ver­senypályázatot hirdet, amely­nek neve: „A természet hang­jai”. Különleges zsűri hall­gatja meg a sok ezer hangfel­vételt, amelyek nemcsak ,a madarak énekét, a békák és a halak hangját örökítik meg, hanem a vízesés zúgását, a hullámverés moraját, a menny­dörgés robaját is. A várat­lan, eredeti ötleteket díjaz­zák. Például 1978-ban az első díjat két hangfelvételnek ítél­ték oda. Az egyik a kőrisfa _ hangját örökítette meg, de nem a koronáját zúgató szél zaját, hanem a fa hangját — azokat a csodálatos neszeket, amelyek a fa nedvének áram­lását kísérik a gyökerektől az ágak felé. A másik felvételen pedig csónakmotor bömbölé- sére emlékeztető „futamok” hallatszottak: ezeknek a technikai berendezésekkel fel­erősített hangoknak a forrása azonban csupán egy kicsiny, mulatságos bogár volt. Azt lehetne gondolni, hogy a legzajtalanabb lény a dene­vér. amely nesztelenül lebeg a sötét égen és sohasem súrolja a környező tárgyakat. Pedig a reoülés közben kibocsátott ultrahangjelei, amelyek se­gítségére vannak a tájékozó­dásban, olykor 145 decibelt is elérnek. Énoen ekkora zajt okoz felszálláskor a sugárhaj­tású repülőgép, csakhogy az ember számára hallható hang­sávban. Az állatok között sok ..éne­kest” ismerünk. A legjobb —»»m—mmmmm énekművésznek a csalogányt tartják, mégpedig teljes jog­gal — bár a rigó éneke, a sárgarigó fuvolatrillája, a pinty hetyke dallama, meg a veréb egyszerű csiripelése sem hagy bennünket közömbö­sen. A föld négy lábú lakosai között is jó néhány énekked­velő akad. Például egyetlen farkas sem vonakodik egy kis „rögtönzéstől”, ha a falkájában van. Egy svéd tudós, aki éve­ken keresztül tanulmányozta a farkasok hangját, úgy véli, hogy *a „karének” náluk nem­csak az érintkezés eszköze más falkákkal és elbitangolt társaikkal, hanem merőben érzelmi alapja is van: fokoz­za bennük a közösség, a fal­kához tartozás érzését A legmuzikálisabb szóló­énekesek a négylábúak között a gibbonok, ezek a kis terme­tű emberszabású majmok, melyek Délkelet-Ázsia tró­pusi erdeiben élnek. „Hangver­senyeiket” reggelente tartják. 0080 VASS MIKLÓST AZ EGRI PUS- KÜLDTE SÜR- GETNI A SEGÍTSÉGET. A KIRÁLYTÓL SEM JÖTT X MÉG ÜZENET. KAP/TANK URAM, \ NAOD ÜSSEK K/ A tdtg /ÖRÖKRE. HADD lÁ33ÁKh W%WGY NEMCSAK ECCAKA ’ jM^xMERÜNK RÁJUK \ ff CSAPNI. ^ 'Üyek/vÁgunk / . ; SZÁZAK, yljfigr ^SZÁZEZERNEK Á OSZ/NTE EGYÜTT- JRfV-T ÉRZÉSÜNKRŐL ^ ß/Z/OSZTJUK A VÁRKAPITÁNY URAT, DE AZ EGYHÁZNAK $EM PÉNZESEM KA TON AS A GA. k /'NAPKÖZÖM ÉS M/SÉTMONDA TOK A VÁRBEL/E­/' NEM ELLENZEM. KICSAPTOK A , GYALOGÚ ADR A ES YÍSSZANYARGA L TOK AZONNAL/ M NEGYEDÓRÁS SEM VOLT A VIADAL, DE A TEMPLOMTÉR, A PIAC ES A KAPTALAN UTCA HOLTAKKAL ÉS SEBESÜLTEKKEL MARADT TELE.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom