Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-20 / 67. szám
HívaHon Ivvatolosak Egy klubkönyvtár törzsvendégei A barátságosnak éppen nem nevezhető, hiányosan felszerelt klubhelyiségben . tizenöt fiatal várta az „eseményt”. Az eseményen ugyan csak öt főnek kellett volna részt" vennie. de a mátrakeresztesi fiatalokat ez cseppet sem zavarta. Igaz is. Egy ezer lelket számláló kis községben ugyan mi szükség lenne külön társadalmi vezetőségre, mikor a klubkönyvtár „ügyét” ez a maroknyi csapat tartja igazán szívügyének. Hogy a jelenlevők egytől egyig annak tartják — arról magunk is megbizonyosodhattunk. Még szerencse, hogy a klubkönyvtár vezetője — Serfőző István — nem ragaszkodott a formalitásokhoz. Ellenkező esetben ugyancsak cifra helyzet állt volna elő, mert a testület öt „rendes” tagja közül csak kettő volt jelen. így aztán a klubkönyvtár társadalmi vezetőségének legutóbbi ülése kibővített üléssé alakult át, melyen tizen- és huszonévesek beszéltek gondjaikról. A „hivatalosak” távolmaradása kapcsán vetődött fel a kérdés, ki hivatott valójában az intézmény vezetésére. Azok, akik funkciójuk révén irányítanak, vagy azok, akik nap mint nap részt vesznek az intézmény munkájában, programjain. Mátrakereszte- sen e kérdés komoly problémát takar. toznak a klubkönyvtár rendszeres látogatói közé. Másképp aligha fordulhatott volna elő olyan komikus eset. mint amilyen a tavalyi volt. Történt, hogy a februári falugyűlésen a község vezetői kifogásolták a klubkönyvtár nagytermének hiányos felszereltségét, nevezetesen a székek hiányát. Mivel Mátrakeresz- tes Pásztó társközsége, a székgondokon — még márciusban — a pásztói Lovász József Művelődési Központ • segített és új ülőalkalmatosságokkal látta el az intézményt. Csodák csodája, a júniusi kibővített párttaggyűlésen és, a tanácsülésen a község vezetői ismét felvetették a székproblémát, jóllehet akkor már három hónapja megoldódott a székhiány... Ilyen előzmények után érthető, hogy a fiatalok némi fenntartással fogadják a község vezetőinek véleményét a klubkönyvtór tevékenységét illető dolgokban. Pedig a vezetőket bizonyára 'ó szándék vezérelte, mikor nagy közéleti aktivitásra buzdították a legutóbbi falugyűlésen a fiatalokat, de az azért mégsem volt túlságosan etikus, hogy üres semmittevéssel vádolták őket, anélkül, hogy tudtak volna arról, hogy tavaly például közel húszezer forint értékű társadalmi munkát végeztek.... A község vezetői ugyanis — A községben nincs KISZ- mint megtudtuk — nem tar- alapszervezet, a község fiataljai két intézmény, a kocsma és a klubkönyvtár köré tömörülnek. Talán felesleges megjegyeznünk, hogy a társadalmi munkából a klubkönyvtár fiataljai vették ki részüket. Anélkül, hogy túlbecsülnénk a mátrakeresztesi klubkönyvtár tevékenységét (a gondokról maguk a fiatalok beszéltek), jó volt hallani „védekezésüket” provokatív kérdéseinkre. Még ha teljes egészében nem is lehet mentség, hogy a kereken 1504 kötetet számláló könyvtárból az elmúlt három hónapban mindössze egy olvasó kölcsönzött könyvet, a fiatalok érvelése elég meggyőzően hangzott. Eszerint a könyvtár állománya több éve ugyanazokból a könyvekből áll. így ki-ki elolvashatta már az őt érdeklő könyveket. De, ami ennél is lényegesebb, a közös tévézés után együtt beszélik meg a látottakat, és ha valaki egy jó könyvre bukkan, az kézről kézre jár közöttük. (A társadalmi vezetőség „kibővített” ülésén egyébként jelen volt Szőllősi Miklós, a pásztó járási könyvtár vezetője is, aki ígéretet tett a könyvállomány kicserélésére.) Egy szó mint száz, nem is olyan sivár az élet a mátra- keresztesi klubkönyvtár rideg falai között. Erről akár a község vezetői is meggyőződhetnek... — pintér — Március 20.. csütörtök: 20.00: Ollantay, az Andok vezére. Ismeretlen inka szerző drámájának ív-változata. (Sz) Március 20., csütörtök: 2. műsor: 21.25.: Egy párizsi kaland. Magyarul beszélő NSZK tévéfilm. (Sz). Az ének—zene tanyás személyiségformáló jelentősége Korunk a történelmi fejlődés keretein belül az általános műveltség kiterjesztését ugyanolyan fontosnak tekinti, mint például a szociális gondoskodást. A lélek művelésének egyik gyönyörűséggel járó kimunkálható útja az ének—zene tanulás. A bartóki és ftodályi iskola ma is élő nagy örege, Molnár Antal, így ír erről: „Olyan a zenélés a lelki életben, mint fűtött kályha, a zordon télben”. Beethoven a zenében a nemzetköziséget fejtegeti: „... a zene szelleme vezet, irányít 'és elvisz abba a birodalomba, ahol az ember az embernek testvére”. Kodály Zoltánt is ezek a gondolatok vezették, amikor megfogalmazta: „Legyen a zene mindenkié!”. Mitakar ezzel mondani? Azt, hogy az élet ritmusa, az élet tartalma üres zene nélkül. Az ének— zene fölemel, szárnyakat ád, lendítőerő a munkához, harmónia az élet útvesztőiben, kiegyensúlyozottságot teremt a családi életben, nemzetköziségre nevel, elűzi a fáradtságot (lásd a katonákat, menetdalra egy nagy gyakorlat után, hogy felfrissülnek), és folytathatnánk. A pedagógia szemszögéből megközelítve a kérdést, a muzsikát tanuló gyermekeknek, általános felmérések igazolják — jobb a tanulmányi előmenetelük, fegyelmezettebbek . és határozottabb a fellépésük. Asszociációskészségük és kombi- natívérzékük kiemelkedő. ■Számfogalmaik, összevonások, osztások, osztódások (a ritmus, ütemmérő, metronóm stb. segítségével) maradandóbban és gyorsabban tudatosulnak a gyermeki agyban. Lelki világuk színesebb, kul- túrigényük előbb jelentkezik és mélyen kihatnak a fiatal nemzedék fejlődésére. Min-, dezeket a pozitív tényezőket Kodály így szögezte le, hogy: „A zenével nemcsak zenét tanulunk”. Az ének—zenei típusú általános iskolák a fentieket igazolják., Ott' jobb eredményeket érnék el a tanulók. Gyakorlati .jelentősége sem hagyható figyelmen kívül. A zenével is úgy vagyunk, mint a nyelvtanulással. Ahány nyelv, annyi em- ber. . És nem tekinthető uíplsó szempontnak az sem, különösen ma, amikor az információáradat közepette alig jutunk önmagunkhoz és né-" hányán a családban összemuzsikálunk, megvalósítjuk a házi muzsikálást, éneklést. (Legszebb hangszer az emberi hang, különösen, a csengő gyermeki hang.) De nemcsak a családon belül. A zene varázsbeszédének hatására felismerjük az emberi testvériség örök parancsait. Ráébredünk a humanizmusra, a szo- Jidaritásra, az egyet akarás törvényeire. Gondoljuk csak el, miféle hasznot jelent ez társadalmi síkon?! És mit jelent lelki épség, teljesség dolgában. Nem akarjuk azt mondani, hogy most minden gyerek (fiatal) ének—zenét tanuljon, de személyiségformáló jelentősége vitathatatlan. Nem is helyes a • tanuló idejét szétforgácsolni, de ha adottsága, készsége van, tanácsoljuk, válassza „mellékfoglalkozásnak” a zenetanulást. Kitartó, szívós munkát igényel, de ha a fiatal jó kezekbe kerül, olyan tanárhoz, aki meg tudja vele szerettetni a zenetanulást, az eredmény nem marad el.. Különben is erre Nógrádban több lehetőség van. Találunk "jól felszerelt zeneiskolákat, fiókiskolákat, élén a balassagyarmati, salgótarjáni és nagybátonyi zeneiskolákkal, kiváló művésztanárokat, igazgatókat, akiknek jó munkáját talán legelsősorban az fémjelzi, hogy megyénkből igen sok zenetanár, művészember kerül ki. Zenei életünk nívóját jelzi az életképes' Zenekarok működé, se is, amelyeknek élén a nagy hagyományokkal rendelkező salgótarjáni bányászzenekar áll. Öntömjénezés nélkül kijelenthetjük, hogy hazánk zenei élete és zenei nevelésünk világszerte elismert. A modern kodályi, metodikai iskolát ‘ a szovjet, japán, ame. rikai, kanadai stb. felnőtt- hallgatók (tanárok) már szin. te hagyományosan látogatják a kecskeméti nyári tanfolyamokon. Hacsak Bárdos Lajos,. Ferencsik, Lehel György, Medveczki Ádám, Szokolai, Ránki, Kocsis nevét említjük, továbbá a rádió Gyermekkórusát, a toseánai arez- zói, vagy a BBC britt rádiótársaságnál első díjakat nyert amatőr kórusainkat,, máris magasan tartjuk a mércét, és úgy érezzük, hogy Bartók és Kodály zenei örök. ségét méltóképpen képviseljük. A zenei közművelődéi terjesztésének derék és sze. rény építőmunkásai — egy- egy építőkockával —, a Nóg- rád megyei ének—zene oktatók is! Korsós Nándor GEORG FORSTER GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVÁLTOZATA Feldolgozta: MÁRKÜSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÖRÁD ERNŐ Georg Forster német jakobi. nus író és világutazó emlékét idézi a berlini történeti múzeum emlékkiál’ítása. A polgári forradalmárként is számon tartott érdekes egyéniség, a francia forradalom és a jakobinusok meggyőződéses híve születésének nemrég megünnepelt 225. évfordulójához kapcsolódik a berlini kiállítás, amely Forster mozgalmas életének hű képét adja, írások, korabeli műalkotások, fegyverek, használati cikkek, számos eredeti dokumentum nyomán. Forster, mint fiatal ember, részt vett James Cook máso-. dik világutazásán. A kiállításon láthatjuk az eredeti hajónaplót és az ifjú Forster ak- vareil- és rajzalbumát az úton, Dél-Afrikában és a Csendesóceán szigetvilágában készített alkotásaival. Érdekes színfoltja a kiállításnak még (az az ékszergyűjtemény, amely Tahiti szigetéről való és az ottani bennszülöttek kézügyességét dicsér!. Az írásos emlékek Georg Forster fáradhatatlan irodalmi és publicisztikai tevékenységét bizonyítják. Itt látható „Utazás a világ körül”' című műve és a klasszikus indiai színmű, a „Sakuntala” német fordítása, valamint „Alsórajnai képek” című sorozata, amelyben a francia forradalom hatására forradalmi nézeteit fejti ki. Forster, aki e könyv megjelenése idején könyvtáros volt- Mainzban, nagy szerepet játszott az első német polgári demokratikus köztársaság, a Rajnai Köztársaság létrejöttében, amiről a kiállítás érdekes darabjai — újságcikkek, beszédek — tanúskodnak. A rajnai német nemzeti konvent. Forstert Párizsba küldte követként. Mivel Mainz közben az ellenforradalmi erők kezébe került, Franciaországban kellett maradnia. Ott is halt meg 1794-ben. A német reakció agyonhallgatta Forster érdemeit. Szeljem! örökségét az NDK illetékes "szervei kutatták fel és tették közkinccsé. A nagy sikerű kiállítás mellett ezt bizonyítja a Forster-összkiadás is, amely a német jakobinus író valamennyi írását. naplóját, levelezését tarta1 mázzá. A hónap fotója A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ fotcszakköre a látáskultúra fejlesztése, a fotóamatőrök aktivizálása érdekében A hónap fotója címmel rendszeres pályázatot hirdet. A pályázaton minden amatőr fényképész részt vehet fekete-fehér vagy színes papírképekkel, diákkal, diasorozatokkal és egyéb fotótechnikai úton előállított alkotásokkal. A műveket minden hónap utolsó'fotó- szakköri foglalkozásán kell leadni, ezúttal március 28-án. Az intézmény a díjnyertes munkákat alkalmanként fotónyersanyagokkal jutalmazza, s az év végén kiállítást rendez belőlük.
