Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

Színházi esték Platonov szerelmei Tisztelem a megszállotta­kat. Vagyis azokat, akik kö­vetkezetesen, semmitől és senkitől sem hagyva eltánto­rítani magukat, mennek vé* gig választott útjukon. Ilyen „megszállottnak” ér­zem a szolnoki színház ren­dezőjét, Horváth Jenőt, aki­nek újabb munkáját, a Plato­nov szerelmeit a hét elején láthattuk a salgótarjáni me­gyei művelődési központban. Miért mondom mindezt róla? Mindenekelőtt azért, mert az utóbbi években rendszerint úttörő szerepet vállalt oljían darabok bemutatásával, ame­lyeket jelenkorunk színpadán nem szoktak (vagy csak el­vétve) játszani. Ilyen volt az előző színházi évadban Gor­kij „ismeretlen” drámája a Hamis pénz, egy magyar kö­zépkori szerzetes komédiája, a Bakhus. E sort folytatja most Csehov Platonovja. Horváth Jenő tehát — a kétségtelen kudarcok ellenére is, mert mindkét említett tavalyi be­mutató, ha nem is azonos, egymást megközelítő intenzi­tással, de annak nevezhető — következetes, bízik abban, hogy ezeket a drámai zsengé­ket élvezetes, fogyasztható tá-- lalásban tudja felszolgálni a mai színházban, a mai közön­ségnek. Szándéka nemes, tisz­teletre méltó. Törekvéseinek eredményét azonban már nem ilyen egyértelmű megítélni. Egy ígéretes tv-sorozat kezdetén Hogy mi művek születtek valahol roppantul megkésve a színeket, sugarakat, hangú- színpadra a hazánk sorsfordu- kapott vidéki színpadot, érint- latokat és tartalmakat, ame* lóját követő évtizedekben, kezési lehetőséget azzal a kö- lyek összességét adják, igen kiválóan érzékelteti az a zönségréteggel, amelynek és Nagy Lajos egyfelvonásos vaskos összegezés is — Sikós amelyhez valójában szólott. drámája, az Üj vendég érke- Olga: A magyar drámairoda- Ma már bizonyos értelem- zett, egy 19I9-es téma eddig lom útja —, amely 1945-től ben társadalomfejlődési kró- legmaradandóbb megfogalma- -Jö7-ig vette számba eddig nika, amiről a Szeptember zását adja meg. Legnagyobb Pedig szól. A termelőszövetkezés érdeme, hogy egy felvonásba vette alapozásának- első időszaka, képes sűríteni olyan egyéni mégis, Megidézése azonban minden- karaktereket, magatartásfor­több. képpen indokolt; nemcsak az mákat, melyek a kor társa­rúgott. átélő generációk emlékeztető- dalmi mozgását érzékletesen Persze, a teljes felmérés igé- sére és az átélt idők eredmé- ki tudják fejezni, nyével: ocsu és tiszta mag. nyeinek felméréséért, de az De mert a felismerés sze­Most a magyar dráma har- új nemzedékek történelmi táv* rencséjéből — a korábban mine évének értékelésére vál- latú ismereteinek . tágítására már képernyőre került Ezer lalkozott a Magyar Televízió is. azzal a becsülendő elhatáro­Harminc év magyar dráma» jatszott műveinknek, az, alig egyharmadát ' számba az egésznek, s csupán a számbavétel mint ötszáz oldalra Ezekért üdvözölhettük zásával; hogy három évtized örömteljesen az egykori szín- színpadi termeséből kiválogat- padraállító Horvai István vál­év, Karinthy Ferenc színmű­ve ugyancsak nem elhanya* golható társadalmi motívumo­kat elemez mélyreható ala­ja_a tizenkét legidötállóbb ralkozását a dráma tévéjáték- ósággal, írói és szociológus' januar- mej tisztelet és háttérbe vo- lepgedig nem is akármilyen művek és az emiékeZetes színházi be- keper* mutatót. Ugyanígy a n*ostani felelősséggel, éppúgy nem mellőzhető harminc év drá­matermését mérlegre tevő ™hVe^L-fS 3Zt CZ pro§ram* rendezésére. Ezt a rendezé- )aba iktatja. , sét is az íróbarát iránti esz­A bemutatosorozat januar- mej tisztelet és háttérbe vo- .. . , ban kezdődött el. Mepged.g nuló szolgálat hatotta át, mint összegezésből, mint Nemeth —~~ László, Gyurko László, Pas­kándi Géza, Darvas József, a Sirály, a Há- a Cseresnyéskert, Csehov — rom nővér, a Ványa bácsi klasszikus mestere — húszéves korában írta a Platonovot. Korához képest kiváló munka, de nem az az említett remekművek­hez viszonyítva. Bizony, akár­hogyan is nézzük, túlrészlete­zett, túlbonyolított, nem min­den pontján szükség szerint motivált. " Aki színrévitelére vállalkozik —, mint Horváth Jenő, aki nem is egyszer, ha­nem az eltelt másfél évtized­ben már háromszor —, ke­mény diót választott magá­nak, a bőséges írott anyag­gal nehezen boldogul. Alapos átigazítás nélkül elképzelhe­tetlen a bemutatás. Jól tudta ezt a rendező, aki nem saj­nálta a fáradságot, kímélet­lenül és okosan megnyírta a burjánzó mondatbokrokat, kihúzott (még szereplő sze­mélyeket is), átcsoportosí­tott, kihegyezte a dramatur­giai csomópontokat, A drá­ma rendkívül sokat nyert e munka révén. Pontosan kö­vethetővé lett a cselekménye, tisztábban látható a monda­nivalója, egyes alakjainak jelleme. Persze, a darab ere­deti fogyatékosságait nem szüntethette meg teljességgel, sőt a tömörítéssel egyeseket még erősített is, például a kei’eskedők, Oszip magatar­tásának és viselkedésének mo­tiválatlanságát. Ez utóbbi azonban nem fosztja meg a rendezőt abbéli véleményünk­től, hogy az átigazításban gon­dos, elmélyült,' kitűnő mun­kát végzett. A Platonov színpadi meg­valósítása azonban nem si­került. Ezt bizonyította ne­künk a kedd esti premier, amely a szolnoki bemutatót is megelőzte. Ebben a formá­ban egyszerűen éretlen az előadás, vagy ha' tévednénk, akkor —, ami még rosszabb —, elhibázott. Több más mel­lett, érthetetlen számunkra, hogy Platonovot miért ra­jongja, ugrálja így körül fér­fi és női környezete, a külön­böző típusú, szellemi érettsé- gű asszonyok, lányok __ „mit esznek” ezen a kezdettől fog­va idegbetegnek tetsző figu­rán. Érthetetlen Platonov ön­magából való kiábrándultsá­ga is, az özvegy tábomokné héj javágyú akarása, részben a kereskedők vagyoni ár­mánykodása, Oszip szerelme. A . látott előadás formai szempontból is számos kifo­gásolnivalót tartalmaz. A szí­nészi játék legtöbbször (a Békés együttlét (Antal Anetta, Bordán Irén, Téri Sándor) Ennyi elmarasztalás után újra megfogalmazódik a kér­dés: éretlen-e még az elő- adás, vagy lényegében elhi­bázott? Magam az elsőt tar­tom valószínűnek, és mind­ennek következményeként lá­tom a formainak nevezett hi­bák, fogyatékosságok sokasá­gát. Igaz, ez csak feltevés, de úgy gondolom, hogy maguk az előadás létrehozói is érez­hették azt, hogy a produkció­val még igazából nincsenek kész, s ezért mutatták be a febi'uár 15~i anyaszínházi premier előtt Salgótarjánban; hogy tapasztalatot nyerjenek a fogadtatásról, a szükséges negatívumokon változtassa­nak. \ Az előadás erényei közé tar­tozik ^mindenekelőtt a remek színpadkép, a rendező és Var­ga György közös munkája. A lehetőségét teremti meg a gyors, sokszor szinte észrevét­len jelenetváltásnak, lényegé­ben biztosítaná az előadás tempóját. Tetszettek —, mert hivalkodástól mentesek — Borsi Zsuzsa jelmezei. A színészi alakítások rend­kívül alacsony szintűek. Bán­tóan rosszul sikerült a cím­szerepet játszó Téri Sándor bemutatkozása. Bordán Irén tábornoknéján látszik a szín­padi rutintalanság. A fonto­sabb szerepek alkotói közül Pákozdy János elegáns ala­kítása (Glagoljev földbirto­kos) és Katona János mar­káns Oszipja emelkedik ki. Summázva: tisztelem Hor­váth Jenő megszállottságát —, de ennél többet egyelőre nem mondhatok. akármilyen minőségű nyőre ültetésével megfogalmaz™ vállalkozó 5“» tová£b C,surka Istv,an­Ma már kétségkívül megal- színSészbeket> mindenekelőtt a Szakonyi Károly vagy ör- lapitha ó hogy Sarkadi Imre Sós Imre feiadatát betöltő kény István korunkat egy-egy második drámája, a Szeptern- Hegedűs D Gézáét A sorozat ebben a hónapban tovább ban, s mu* bér — melyet annak idején a Madách Színház mutatott be Horvai István rendezésében, Sós Imrével, a főszerepben —, meghatározó erejű volt szocialista színpadi irodal­munk továbbformálódásában legteljesebben ábrázoló vét. „A szocializmus három év­lép éves programja- tizede — állapította meg újabb tévébemutato- Amási Miklós esztéta — A nak örvendhetünk a harminc magyar dráma harminc évéről év színpadi remekei közüli szólva _ úgy íródott meg e válogatásban. Láthatjuk majd drámák sorozatában, hogy a korábbi sematizmussal való eoymast követően például ha- egyszerre látunk mindent ak­a rom évtizedes korszaknak korj szemünkkel és mai tuda- a mindazon meghatározó szín- tankkal. Semmi sem emléke­szakítás szándékában. Ez törekvés mindenekelőtt - ------------- ------—- — S zeptembert követő művekben padl onuveit, amelyek az idő- zés, mert az akkori viharok volt érzékelhető és mindin- szak ívét alkotják jelenünkig, pontos lenyomatait kínálják e kább jól kivehető, bár Sarka- Nagy Lajostól Illyésen át Sza- művek.” di drámája később, érthetet- líonyug. A sorozatban ez a jó — és len módon, tudomásom sze- Azért gyönyörűen szép ív ígéretes. rint egyáltalán nem, esetleg ez, ha számba vesszük azokat (barna) e g a j o s o A repülés történetének leg- el. Vesztegetni való idő egy- gül engedelmeskednek, nem izgalmasabb, s egyben furcsa- percnyi sem volt, így Men- lesz baj. Ám a ' szelepkötél Ságokban bővelkedő epizód- gyelejev, ellentmondást nem mégis megmakacsolta ma­jáit dolgozta fel az a széllé- tűrve, kísérő nélkül indult gát. Mengyelejev altkor halál­mes francia filmsorozat, ame- el élete első ballonútjára, lyet ezekben a hetekben su- amelynek célja a napfogyat- gárzott a magyar televízió is. kozás tanulmányozása volt a A sorozatban gyakran említik magasból. Platonov és a tábomokné (Té­ri Sándor, Bordán Irén) Bábel László felvételei címszereplőnél) túlzó, teátrá- lis, külsődleges. Nincs tempó­ja az előadásnak, nincs leve­gője, atmoszférája. A szerep­lők gyakran kiesnek a szituá­ciókból, szerepeikből, s ez durvább esetekben mimikai- lag gesztusokban is felfedez­hető, nemcsak az egymással való kontaktus elvesztésében, illetve megteremtésének ne­hézkességében. Az előadás második felében a játékstílus néhányszor melodrámáiba hajlik, s inkább feszélyezi a nézőt, mintsem meghatja. a francia—orosz repülőskap­csolatokat és sok dicsérő szó esik az első szovjet légitársa­ságról. Nos, nemcsak a mo­dern pilóták sikereit ismerték el a franciák, hanem már jó­Hogy gyorsabban emelked­jék, Mengyelejev a nehezékül szolgáló homokzsákok egy ré­szét kihajította a kosárból, majd minden figyelmével a megvető lépésre szánta el magát. A nála levő késsel, a léggömb köteleibe kapaszkod­va, rést vágott a gallon vász­nába, s a gömb végre süllyed­ni kezdett. Olgino környékén ért föl­det. A kikötésnél egy helybe­li paraszt segédkezett. Men­gyelejev jókedvűen mászott val előbb, az orosz léghajó- tnirtt^nem ki a kosárból> s »nagyon ervkáf is a, *®lbok miatt nem hasznosnak, nagyon kelle­magatar- Slkel[ult ke^° alapossággal mesnek» mondta útját, az el- s w megfigyelnie, de meg így is sokét is, „Rendíthetetlen tásáért, valamint a repülés nkhánv ‘éítékés sőt a felhők közt’ amelyró1 Irt”na ,iparink h°Zzáértésé; SzrÄelídjegyzéLe: Mire akk"„g anzem ^’érmef’ sülete aranyéremmel ^tüntet- gyat^zásnak0^már^vége "voR0" jelz6t is hozzátebeti maid> ha gyatkozasnak mar vege volt. barátainak beszél róla. te ki 1887-ben Dimitrij Ivano- vics Mengyelejevet, a neves orosz tudóst, aki egy lég­gömb fedélzetéről végzett megfigyeléseket a korabeli napfogyatkozás során. A léggömb 1887. augusztus A tudós felkészült a leszál­láshoz. Megdöbbenésére, a kötelek a felszállást kísérő zűrzavarban alaposan össze- kuszálódtak, a léggömb gya­korlatilag kormányozhatat­7-én reggel emelkedett a ma- lanná vált. Mengyelejev azon- gasba, fedélzetén Mengyele- ban nem vesztette el a fejét, jewel. Eredetileg egy tapasz- Gyorsan felmérte, hogy mi talt léghajós is elkísérte vol- mire való, mit mivel köt ösz- na útjára, de közvetlenül az sze és hozzálátott „a rendel- indulásnáí kiderült, hogy a lenességek megszüntetésé- Sulyok László léggömb kettőjüket nem bírja hez”. Ügy tűnt, a kötelek vé­1802-ben Kis János, a dö- mölki lelkész egy ismeretien sömjéni földesúr három ver­sét küldi meg barátjának, Ka- zinczynak Széphalomba. Ka­zinczy magasztalással ír a fia­tal „ömledező” tehetségről, sőt ígéri, hogy barátainak is elküldi verseit. Hamarosan élénk levelezés indult meg Széphalom és Sömjén közt, gondolnék, de ennek Kazin­czy levelezésében nyoma sincs. Csupán egy ma már teljesen ismeretlen galíciai irodalom­barát, Csehy József lelkende­zik, s szavalja dagadó mel­lel a Magyarokhoz című ver­sét, s írja: „Be hatalmas köl­tő az a Berzsenyi”. Mert az első három beküldött vers kö­zött szerepelt a Romlásnak indult, hajdan erős Magyar! kezdetű klasszikus költemény is. Németh László mondja hí­res Berzsenyi-monográfiájá­ban 1937-ben: „A fiatal Ber­zsenyi nem verseket írt, ha­nem mindig egész líráját ír­ta”. Berzsenyi világmindensé­get idéző képeivel, hatalmas utolérhetetlen nyelvi erejével példaképévé vált költői nem­zedékek egész sorának Vörös- martytól Nagy Lászlóig és ÜJ KÖNYV NQGfcÁD — 1980. február 16-, szombat C60Óri Sándorig, összes mű­veinek kritikai kiadását köl­tői műveinek publikálásával kezdte meg az Akadémiai Ki­adó. A versvázlatok, varián­sok s a bőséges jegyzetappa­rátus vaskos s ugyanakkor iz­galmas kötetté teszi az új vál­lalkozás első darabját. Bosz- szantó hiba, a kötethez is méltatlan, hogy a fülszöveg összetéveszti a költő születé­sének és halálának évszámát; ,,... 1976-ban B. halálának 200 éves évfordulóján...” — hol­ott a költő születésének, illet­ve halálának évszáma: 1776— 1836, Legjobb Berzsenyi-szak­értőnk és filológusunk (több Berzsenyi-kiadás gondozója) Merényi Oszkár nyilván csak a könyvtestben megjelenteket gondozta ... Palóczi Horyáth Ádárrt ne­vét jószerivel csak népdal- gyűjtemérye őrizte meg az utókor számára. Pedig kor- társai. barátai örök hírnevet jósoltak neki, nemcsak köl­tői, dalírói tevékenységéért. Színes, szeretetre méltó egyé­niség volt, .foglalkozására néz­ve földmérő, ügyvéd, gaadál­kötet gondozói, szerkesztői: Katona Tamás, Küllős Imola, a zenei rész gondozója pedig Domokos Mária. Palóczinál a népdal és a sajátszerzeményű kodó és író. Költészete, ma- nem válik el oly élesen, ahol gyarsága előtt versben tisztel- hiányokat észlelt, kiegészítet- gett Berzsenyi, Kazinczy, Vi- te. Ilyen típusú az Én vagyok rág Benedek. Csokonai pedig egy Ádám-napi köszöntőver­sében emígyen. „Érdemeid századokká- csinálták életed”. Műveinek jó része kéziratban maradt, s tevékenységét isel­a halászlegény kezdetű, mely­nek különböző szöveg- és dal­lamváltozatai ma is élnek. Nemcsak missziót teljesített e kötet kiadásával a Helikon, hanem jó szokásához híven lentmondásosan ítélte meg az szép, ízléses könyvvel is meg- utókor. Leghíresebb munkája, ajándékozta olvasóit. Énekes Ó és új mintegy ötödfélszáz poézis címet kapott a kötet, énekek ki magam csinálmány- mely vászon- és nylonkötésű ja, ki másé című dalgyűjte- változatban is kapható, menye, mely kéziratos maradt. Hasonló, bár ősibb és folk­Első s egyben kritikai kiadá­sa 1953-ban volt — azóta sem­mi. Róla írtak, tőle alig je­lent meg valami. Most a Ma­gyar Helikon impozáns kötet­ben adta ki ezt a 479 versszö­veget és 357 dallamot tartal­mazó gyűjteményt. A vers­szövegek közel fele Palóczi lorisztikusabb az Európa Ki­adó ugyancsak szép kiállítású kötete, a Hozott isten, hol- dacska című válogatás, Be- reczki Gábor munkája. Urá- lon inneni nyelvrokonaink ősi, pogánykori kultúrkincse kel életre legnevesebb műfordí­tóink jóvoltából. A finnugor saját szerzeménye, mert nem- varázsigék, imádságok, siratók csak gyűjtötte a régi népi dal- átélhető közelségbe hozzák lamokat, szövegeket, népi szó- nyelvrokonaink ősi hitvilágát, I ásókat, hanem rögtön hasz- melynek minden sorából nem- nosította is azokat. A gyujte- csak a költészet gyönyörköd­mény rengeteg olyan régi dal- __ . , . ,______ , . t ömni Srmoa nemzeti ere->e hanem a ki­SZILVESZTEKKOR LÁTTUK — DISCO, DISCO (Február 16. — 21.45 h.) lamot őrzött meg kultúránk számára, csak itt maradtak fenn. A je, bája és gyötrelme is. KERTEK ALJÁN — Angol film melyek mondott szó varázslatos ere- (Február 16. — 21.40 h. __- —K*—1— - ' II. MŰSOR)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom