Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-12 / 35. szám

Öttörö-o' impikonok Brigi, Bea, Jutka és a Körülültek a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatói szobájában, a salgótarjáni Malinovszkij úti épületben a kőszegi téli úttörő-olimpiáról nemrég hazatért, rengeteg sl* kert aratott lányok és fiúk. Először névsorolvasást tartot­tunk: Bereczki Brigitta, Be- reczki Beáta, Calbács Judit, Pálmai Gyöngyvér, Bartus József és Brezniczky János a 7. A-ból, Szlivka Gyula a nyolcadik, Vincze Kati a ha­todik osztályból. Ök nyolcán, meg Mohai Kriszti és Sza­bolcs, Gál Csaba és Maros­széki Tamás összesen 26 ér­met hoztak haza az ötkarikás­versenyekről. Még néhány, más iskolába járó nógrádi társuk is besegített abba, hogy a megyék közti pontversenyt is ők nyerték, de elhozták a legeredménysebb iskolának és — Brigi révén — a legsi­keresebb versenyzőnek járó serleget is. A nagyszünetben hívtam össze őket egy kis élmcnyidé- zésre. A kezdeti megillető- döttség hamar feloldódott, ké­sőbb alig győztem jegyzetelni a pergő nyelvű kisdiákok mondatait. Brigitta: — Nem számítot­tam rá, hogy első leszek- A biatlonversenyek alatt Rákó­czi Pista bácsi, edzőnk és testnevelő tanárunk mérte az időnket, s ő úgy számolt, hogy csak második leszek Jutka mögött. Pedig éreztem, hogy jól megy, így annál na­gyobb volt az örömöm, ami­kor megtudtam, hogy mégis én nyertem. Sífutásban legfel­jebb a hetedik-nyolcadik helyre számítottam, nem is éreztem igazán jónak a telje­sítményemet, de itt is korai volt a csüggedés: újra első lettem. Néha sóhajtozva gon­doltam a tavalyi romániai edzőtáborra, amikor a Fogara- si-havasokban nyáron, fürdő­ruhában síelhettünk. Most főleg az első két napon bor­zasztó rossz volt a hó, esett az eső előzőleg, s volt ahova csákánnyal törték, lapáttal hányták a havat. (Ti. a hóhá­nyók . • .) Jutka: — Nagyon klassz ajándékokat kaptunk az ér­mek mellé. Különösen az a narancssárga szorulók cica olyan cukorpofa . . . Meg a fekete-fehér maci. És az elekt­romos közlekedési játék! Jaj, és nagyon tetszett az a jazz- balettműsor, amit az ered­ményhirdetés után láttunk. Most ugyan nem ment olyan jól, mint a legutóbbi úttörő­olimpián, amikor én lettem a legeredményesebb egyéni ver­senyző, de kárpótolt, hogy az ifjúsági síbajnokságot viszont megnyertem- Pedig serdülő létemre először indultam eb­ben a korosztályban. És janu­árban a Kékesen sokkal jobb volt a hó, mint most Kősze­gen . . . Bea: — A Dobó Katalin leánykollégiumban laktunk, nagyon jól éreztük magunkat. Megbarátkoztunk néhány idő­sebb lánnyal, akik laosziak és október óta tanulnak ott egy szakközépiskolában. Ehhez képest csodálatosan beszélnek magyarul, minden baj nélkül megértettük egymást. A kaja is nagyon ízlett, hiszen min­dennap volt gyümölcs, nápo­lyi, sütemény. vagy valami más nyalánkság­Kati: — És diszkó is volt egyszer! Meg a Jurisics-vár- ban láttuk a múzeumot, egy filmvetítést a városról, a me­gyéről, a történelmi neveze­tességekről és egy Coca-Cola- kisfilmet a labdarúgásról. Szép volt a tűzijáték a záró- ünnepség végén. Láttuk, ahogy a zsűriből valaki egy elemlámpával megadta a jelt, aztán robbantak a petárdák... Sose felejtem el azt a kis­lányt, aki olyan beleéléssel adott elő egy elbeszélést a banánról, hogy a kezében le­vő műbanán ßzinte valódivá változott . . ■ — Gyöngyi: — Én most nem nyertem érmet, Beáék jobbak is, ezt tudom. Pedig én az atletizálást már abba­hagytam, nem úgy, mint ők (tavaly Brigi is egyértelmű­en a téli sporthoz pártolt át), így csak görizek nyáron. Egyébként most bennem fris­sebb élmény a Mindent bele vetélkedő. Tegnap érkeztünk haza a területi döntőről. Nem; sokára a tévében bemutatják az erről készült műsort egy vasárnap délelőtt, de azt el­árulom, hogy harmadikok lettünk. Még annyit: egyhetes csehszlovákiai utazást nyer­tünk • . . Jóska: — Másfél percen múlott, hogy hem nyertük meg a sífutóváltót. Ebben a számban az első ember és a többiek befutó teljesítménye a döntő. Nekünk persze, erősebbek, magasabbak az ellenfeleink, így nincs mit szégyenkeznünk, hogy lemaradtunk a lányok­hoz képest. Ez itt mindig így szokott lenni. De a várako­zást így is felülmúltuk. Én például tavaly még 28. vol­tam, idén 4. lettem az össze­tettben, és jövőre talán Sal­gótarjánban rendezik az úttö­rő-olimpia téli versenyeit-.. Jancsi: — Én startoltam el­sőnek a sífutóváltóban. A kezdőembereknek a legnehe­zebb, még nem ismerik annyi­ra a pályát. Befutás után már nagyjából átadhattam a ta­pasztalatokat, elmondtam, mire és hol vigyázzanak a többiek- Egyébként a magyar bajnokságon, a serdülők kö­zött nekem is jobban kijött a lépés: ott megnyertük a vál­tót, akárcsak Bea az egyénit. Gyuszi: — Jövőre már nem indulhatok a serdülők, közt, az úttörő-olimpián sem, de szeretném a síelést folytatni. A gépipari szakközépiskolába készülök, és ez a napi 2—2 és fél órás edzések mellett ke­mény esti tanulásokkal jár. De össze lehet egyeztetni a sporttal: közülünk senkinek nem volt 4-esnél rosszabb át­laga félévkor. Beszéltek aztán az iskolai fogadásról, az otthoni öröm­ről (visszatértük napján ked­venc ételüket főzték nekik), a KISZ megyei bizottságára szó­ló ünnepélyes meghívásukról, az edzések próbatételeiről és vidám perceiről. A kőszegi él­ményekre mosolyogva emlé­keztek, további terveikről na­gyon komolyan nyilatkoztak: testnevelés tagozatos gimná­zium, TF tanári szak, aztán kijutás az IBV-re (már most jobbak a Kékesi—Telek—Hro- nyecz triónál Jutkáék), ifivá­logatottság és . . • Távolabbi tervek, célok, jóslatok már nem fogalmazódtak meg. Amúgy is még az úttörő-olim­pia a téma. Az érmeket, ser­legeket el kell helyezni majd az iskola vitrinjében, az olimpikonok fényképei a di­csőségtáblára kerülnek, és nyáron megkapják a bajnoki érmeket, a jutalmakat . . . be akkor már az atlétika, a nyá­ri olimpia lesz műsoron- Ah­hoz is, a tanuláshoz is — to­vábbi sok sikert, „petőfisek”! Várkonyi Ferenc Aranyjelvényes atléta Innen-onnan Első mestere az édesapja volt — Édesapámat, aki a városi sportegyesületnél edzőskö- dött, gyakran elkísértem a pá­lyára. Érdekesnek tartottam a különböző gyakorlatokat, így a srácokkal együtt csináltam — emlékezett vissza Komo- róczy Zsolt balassagyarmati aranyjelvényes atléta az első szárnypróbálgatásokra. Az edző édesapa, legalább­is a fia elmesélése szerint, nem tartozott azok közé, akik azt szeretnék, ha gyermekük átvenné az ő életvitelüket, szo­kásaikat. Amikor Zsolti kö­zölte vele elhatározását, hogy ő is atlétizálni szeretne, bi­zony nem repesett a lelkese­déstől. Végül is győzött a fiú szándéka és így került Komoróczy Csaba edző „keze alá” a fia, Zsolt. — Az atlétikát apám mel­lett szerettem meg. 1974-ben, amikor edzőm lett, ő volt az aki megtanított a versenyek­re való tudatos felkészülésre. Évek után értettem meg iga­zán, hogy miért nem akarta, hogy atléta legyek. Nem lát­ta bennem azt az akaraterőt, kitartást, amivel egy atlétá­nak, versenysportolónak ren­delkezni kell. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ő ítélt meg reálisabban. — Ezek szerint baj van a szorgalmaddal? — Egyértelműen nem lehet kijelenteni. Nagyon sokat fej­lődtem. Az edző által előírt gyakorlatokat elvégzem, de szorgalmi feladatokat nem csinálok. Az a szerencsém, hogy Demeter Gabival edzek együtt. 0 pedig nagyon szor­galmas, sportnyelven fogal­mazva hajtós gyerek. Az aka­raterejéből egy kicsi rámra­gadt. Az édesapától Fábri Gábor vette át a fiú edzéseinek az irányítását. Az első komo­lyabb sikert az 1978-as év hozta meg a fiú számára. Nyolcpróbában arany szintet teljesített. Az országos döntőn 300 gáton 6. lett. Az elmúlt évben távolugrásban 687 cen­timéterrel feliratkozott az aranyjelvényesek listájára. — Mint versenyző, hogyan látod, mi szükséges ahhoz, hogy egy atléta a felszínen maradjon? — Szorgalom, kitartás, na­gyon sok edzés. S természe­tesen sportszerű élet. — Te mennyit edzel? — Napi két órát, de azt nagyon komolyan végigcsiná­lom. — Több számot is említet­tél: nyolcpróba, gát, távol, amelyben figyelemre méltó eredményt értél el. Ezek kö­zül melyik az igazi Komo- róczy-szám? — Január elején Poór Pé­ter lett az edzőm. Ügy beszél­tük meg, hogy a távol, a 300 gát és a sprintszámok mellett maradok. — Mi a célkitűzésed erre az évre? — Távolban 7 méter fölé kerülni. Az országos verse­nyeken bizonyítani, pontot sőt pontokat hozni a megyének. — És az atlétikán kívül? — A Balassi Bálint Gim­názium 4. osztályos tanulója vagyok. Jó érettségit, majd műszerész és elektrotechnikusi „jogosítványt” szerezni. sz. f. Tegnap délután ünnepélyes kül­sőségek között adták át a Nóg- rád megye legjobb sportolója, ’79 cimet elért versenyzők jutal­mait a megyei testnevelési és sporthivatalban. A női felnőttka­tegóriában Oláh Krisz’tina vívó (STC), a férfiak közül Botos András ökölvívó (STC), ifjúsági korcsoportban Kuris Judit atléta (Bgy. SE) és Czuder Tamás at­léta (STC) részesült a kitünte­tésben. * Előkészületi labdarúgó-méiltő- zést játszik ma délután az STC első osztályú csapata a megyei bajnokságban szereplő Apci Va­sas együttesével. A találkozóra 14 órakor kerül sor a tóstrandi salakpályán. * Folytatódik a Nógrád megyei egyé­ni sakkbajnokság. A harmadik já­téknap küzdelmeit ma délután 16 órától a salgótarjáni sportcsar­nok tanácstermében bonyolitják le. S A Carolina állambeli Chan lotte-ban került sor a nagy érdeklődéssel várt Kuba— Egyesült Államok válogatott ökölvívó-mérkőzésre. A ku­baiak nagy küzdelem után 12—10 arányban győztek. A legnagyobb figyelem a nehéz­súlyú olimpiai bajnok Steven­son és az amerikai Jimmy Clark összecsapását előzte meg. A találkozót Stevenson összesítésben 175—174 arányú pontozással nyerte. * A bajnokságra készülő ma­gyar labdarúgócsapatok kö­Sportturmix Bajnok a Bányász válogatott Harmatsúlyban pontozással győz Farkas (STC), a Bányász válogatott öklözője. A Néphadsereg válogatott elleni 14—10- es győzelem a csapatbajnoki címet jelentett a bányászspor­tolóknak. (Herbst Rudolf felvétele) A nagy érdeklődés mellett Gyöngyösön megrendezett ökölvívó CSB rangadóját a Bányász válogatott 14—10 arányban nyerte meg a Had­sereg válogatott ellen, igen heves küzdelemben. így ezt •a CSB-t, bár még egy forduló van hátra (melyen a Bányász válogatott szabadnapos lesz), a kemény öklű bányászfiatalok nyerték meg 100 százalékos teljesítménnyel. ■ A rangadóra Salgótarjánból sok-sok gépkocsival és két különjáratú busszal érkeztek a lelkes bányászszurkolók, kiknek határtalan és szűnni nem akaró buzdítása nagy lendületet adott a Bányász válogatott fiainak, s így nagy­ban elősegítette a végső győ­zelmüket. A mérkőzés utáni napon Rigó Sándorral, a pontozó bí­rák egyikével beszélgettünk, aki maga is kitűnő ökölvívó volt annak idején. Elmondot­ta, hogy ha ez a mérkőzés Salgótarjánban van több mint ezer nézőre is számíthatott volna a rendezőgárda. De a Hadsereg válogatott volt a pályaválasztó és a rendező, s így Gyöngyösre esett a vá­lasztás, ahol a főiskola aulája mindössze 600 nézőt tudott befogadni. Egyébként a mérkőzéseket illetően elmondta, hogy a kö­zönség nem csalódott. Ke­mény összecsapások, nagy küzdelmek jellemezték a rangadót, és néhány meglepe­tés is született A tarjáni ökölvívók közül csak az olim­piai keret tagja, Farkas Sán­dor tudott nyerni. Botos Ti­bor, Botos András és Hranek Sándor is becsülettel küzdött Botos Tibor nem bírt a jobb fizikumú Orbánnal. Botos András nagy fölénye ellenére is vesztesként volt kénytelen a szorítóból távozni, hiszen Hórváthtal való egyik össze­csapása után elrepedt az orr­csontja, s így nem folytathat­ta a küzdelmet. Hranek Sán­dor pedig a sokat csapkodó Dani egyik ütésébe olyan rosszul hajolt bele, hogy ab­ba kellett hagynia a további küzdelmet. A Bányász váloga­tott végül is meg tudta nyer­ni a rangadót, s ezzel a büsz­ke bajnok címet is. Ezért gra­tulálunk a csapat vezetőinek, s minden versenyzőjének. — gregor — Tóstrandi visszapillantás A labdarúgó NB I-ben a bajnoki rajt közeledik. A csa­patkeresés jegyében lezajlott találkozók után szombaton délelőtt az Űzd ellen már nagyjából a rajtoló, szőkébb keret játszott. Ebből csudán a ligaválogatott Dél-Ameriká- ban túrázó Biró (szombaton érkezik haza), továbbá az Achilles-izmát Hajdúszobosz­lón gyógyíttató Kiss hiány­zott, Bár a salakos edzőpálya latyakos, alul fagyott, csúszós talajával nehéz feladat elé állította a játékosokat, s így az edzőmérkőzésről messze­menő következtetéseket le­vonni nem célszerű, mégsem lehet szó nélkül hagyni a lá­tottakat. Az együttes közép­pályás sora teljesen csődöt mondott. Ebben a csapatrész­ben voltak a leggyengébb egyéni teljesítmények is. A még hátralevő három hét alatt szerkezetileg feltétlen ja­vulni kell. A támadásszövés — a bentmaradás záloga — igen egysíkú. Mindent közé­pen erőltetnek és a számyjá- tékot teljesen elhanyagolják p o r t h í r e zül kettő vasárnap Romániá­ban vendégszerepeit. Az MTK.VM Szatmárnémetiben 1—0 arányú vereséget szenve­dett a helyi Olympia együt­tesétől, a Debrecen 2—2 ará­nyú döntetlent ért el a Tirgu Jiul Anduri ellen. * Milwaukeeben befejeződött a sprint gyorskorcsolyázó-vi­lágbajnokság, amely ebben a sportágban olimpiai főpróbá­k tosan védte meg világbajnoki címét és sorrendben negyed­szer lett sprintvilágbajnok- A nőknél Karin Enke, az NDK sportolója jutott az arany­éremhez. * A magyar teniszválogatott következő ellenfele a Davis Kupában Svájc együttese lesz, miután vasárnap 3—1-es ve­zetés után az utolsó egyénit is megnyerte Izrael ellen. A pontatlan, a pálya középső részén futtatott támadások akár egy-, akár kétszemélyes támadósorral — nem vezetnek eredményre. A szépszámú szurkolótábor elsősorban egy­némely játékos hozzáállását kifogásolta, teljes joggal. Er­re még az sem mentség, hogy az új öltözőépület technikai megoldása — fűtés, melegvíz­szolgáltatás — nem a legtö­kéletesebb. Teniszbemutató a sportcsarnokban Az Újpesti Dózsa NB I-es versenyzői kisszámú, de lelkes szurkolótábor tapsától kísérve, járultak hozzá a teniszsport salgótarjáni népszerűsítésé­hez. A bemutatón a két egyesben először a nógrádiak játszottak. Balassagyarmati győzelem született. Dr. Halász nagy küzdelemben a döntő játszmában 6—6 után rövidí­tett játékban nyert 7—5-re. Cziráky klubtársa elleni ta­lálkozón rutingyőzelmét ara­tott. Az újpesti kettős úgy az egyesben, mint a páros­ban. a modem tenisz minden fortélyát felvonultatta. Az ásznyitások, erősen meg­ütött, vagy pörgetett kereszt- labdák, ejtések igen nagy si­kert arattak. Eredmények: Dr. Halász (BSE)—Angyal (STC) 2—1 (6—4, 1—6, 6—6, 7—5). Cziráky—Liptai (mind­kettő Ü. Dózsa) 2—0 (6-^3,' 5— 4). Cziráky (Ű. Dózsát,' Huszár (STC)—Liptai (Ű. Dó­zsa), Sipka (STC) 2—0 (7—5 6— 4). Kosárlabda: STC—Szegedi -Postás 79—67 (45—35)' ... S zeged, r.t Molnár, Zékárrvl STC: Svanter (24), Balogh (4)J Tóth (9), Juhász (29), Pállá (4), cs.: Magyar (7), Novak (2). Edző: Boronyai Tamás. Az első percben vezetéshez jutott az STC férfikosárlabda- csapata. Előnyét szoros küz­delemben a szünetig növelte.' Az 5. percben 12—7, a 10.-ben 22—14, a 15. percben 32—22 volt a mérkőzés állása. A szü­net utáni percek a hazaiaké voltak: felzárkóztak! Az 5J percben 52—49-re, a 8.-ban 56—55-re megközelítették el­lenfelüket. Ebben a játék­részben hullámvölgybe került a tarjáni együttes. Eladott labdáikkal felhozták ellenfe­lüket. Kettős kosarak, majd á 12. perc újabb kosarak és eredményes személyi dobások után 69—63-as vezetésüket az utolsó öt percben további 5 ponttal növelték. Boronyai Tamás: — A máé sodik félidei „formai” mélyé pontunkat, példás lelkesedés­sel ellensúlyoztuk. Értékes győzelmet arattunk. STC—Olefin SC 72—45 (25—20) Leninváros, v.: Simő, Deb­receni. STC: Miskolczi (24), Válóczi (25), Krenács (—), Hegedűs (14). Kővágó (7), cs.J Angyal (2), Belinyák (2). Ed­ző: Szarvas József. A fárasztó salgótarjáni— leninvárosi autóút, a terem­hiány miatti „városnézés” (bemelegítés helyett) rányom­ta bélyegét az első félidő já­tékára. Az STC így is veze­tett, de nagyobb arányban nem tudott elhúzni ellenfelé­től. Szünet után változott a játék képe. A higgadt, lendü­letes támadójáték 13 pero alatt 16 pontos előnyt jelen­tett. A 16. percben pedig már 66—38-ra vezettek Miskol- cziék. A végig egyenletes, jó teljesítményt nyújtó Miskol- czin kívül Válóczi szünet utá­ni játéka emelhető ki. (mátyus) nak számított. A férfiaknál -j--------------------------­-------------——-­a z amerikai Eric Heiden biz- I NÓGRÁD - 1980. február 12., kedd 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom