Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-06 / 30. szám

Szovjet—kambodzsai barátsági gyűlés Szovjet—kamhodzsai barát­sági gyűlést rendeztek kedden Moszkvában, a Moszkvics gép­kocsikat készítő, a Komszcr mólról elnevezett autógyár­ban. A gyűlés résztvevői nagy szeretettel köszöntötték a szov­jet fővárosban tartózkodó kambodzsai párt- és kormány- küldöttség tagjait, élükön Heng Samrinnal. A kambod­zsai vendégeket elkísérte a gyűlésre Mihail Zimjanyin, az s'ZKP Központi Bizottságának titkára. A gyár dolgozói előtt Pen Sovan, a kambodzsai né­pi forradalmi tanács alelnö- ke. a köztársaság nemzetvé­delmi minisztere mondott be­szédet. Pen Sovan beszédében tol­mácsolta a kambodzsai nép szívből jövő köszönetét, a testvéri segítségért és támo­gatásért érzett őszinte háláját Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártjának, az ország minden dolgozójának. — Kambodzsa népe erősíte­ni akarja kapcsolatait Vi­etnam, Laosz, a Szovjetunió, a többi szocialista ország né­pével, minden békeszerető erővel — mondotta a többi között. — A pekingi vezetők, akik összefogtak az amerikai imperialistákkal, mindent megtesznek azért, hogy or­szágunkban visszaállítsák Pol Pót és leng Sary rendszerét. A reakciós erők országunk függetlenségét, a térség bé­kéjét és biztonságát fenyege­tik. Ez azonban nem sikerül­het nekik. — Teljes mértékben tá­mogatjuk a Szovjetunió nagy erőfeszítéseit, azokat a fontos kezdeménvezéseket, amelyeket Leonyid Brezsnyev terjesztett elő a közelmúltban a nem­zetközi enyhülés elmélyítésére. Elítéljük azokat, akik növelni akarják a fegyverkezési ver­senyt, kiélezik a világban a fe­szültséget. — Kambodzsa és a Szovjet­unió között testvéri szövetség áll fenn, a két országot össze­köti a hagyományos együtt­működés. Kambodzsa népe forradalmi harcában a szov­jet nép segítségére és támo­gatására támaszkodott. Ba­rátságunkat senki sem gá­tolhatja meg — mondotta a többi között beszédében Pen Sovan. A kambodzsai párt- és kor­mányküldöttség kedden meg­koszorúzta a Vörös téren Le­nin mauzóleumát. Ugyan­csak koszorút helyeztek el az ismeretlen szovjet katona em­lékművén, a Kreml falánál. Kína elutasította a holdújévi tűzszünetet Zalai István, az MTI tudó. sitóia jelenti: Hanoiban sajnálattal vet­ték tudomásul, hogy Kína elutasította Vietnam indítvá­nyát: legyen egyhetes teljes fegyvernyugvás a határon, a hagyományos holdújévi ün­nepségek idején. A javasla­tot Vietnam szombaton tet­te. s az február 15-én lépett volna életbe, ha Kína elfogad­ja. Han Nien-lung kínai kül­ügyminiszter-helyettes azon­ban visszautasította a viet­nami javaslatot, azt állítva, hogy „az megtévesztő, mert közben Vietnam támadást in­Ábol Hasszán Baniszadr im­már Khomeini ajatollah jó­váhagyásával gyakorolhatja elnöki funkcióit. Az Iráni Isz­lám Köztársaság első elnöke — mint jelentettük — hétfőn este tette le a hivatali esküt az ország vallási és politikai vezetője előtt, és ezzel kez­detét . vette négyéves hivatali ideje. Még egy eskütétel vár azonban az új államfőre: a jövő hónap elejére tervezett választások nyomán megala­kuló parlament előtt is esküt kell tennie. Bár egyes megfigyelők sze­rint Baniszadr több kérdés dított Kambodzsa nyugati ré­szében” s „ha Vietnam való­ban stabilitást akar a hatá­ron, szüntesse be provokáci­óit és haladéktalanul vonja ki csapatait Kambodzsából”. A kínai elutasítást kom­mentálva a Vietnam Hangja rádióállomás keddi kommen­tárjában emlékeztet rá, hogy „még az amerikai agresszió el­leni harc idején is rendszeres gyakorlat volt: tűzszünetet léptettek életbe a holdújév ide­jén”. A kínai döntést a ha­gyományok súlyos megsérté­sének minősíti, egyben újabb bizonyítékot lát rá, hogy „Kí­nának a feszültség állandósí­mellett a túszok ügyében sem osztja a forradalmi tanács és az iszlám diákok radikális né­zeteit, Washingtonban válto­zatlan a „borúlátás” az Egye­sült Államok teheráni nagy- követségén fogva tartott tú­szok sorsát, sőt az a két or­szág kapcsolatában fennálló változást illetően is. Washing­ton az iráni elnökválasztás után sem változtatja meg po­litikáját Teheránnal szemben és ez vonatkozik a gazdasági szankciókra is — nyilatkozta hétfőn Jody Powell, a Fehér Ház szóvivője. tásához fűződik érdeke”.' Utalt arra, hogy „Peking minden lehetőséget felhasz­nál a külügyminiszter-helyet­tesi tárgyalások halogatására” s hogy az utóbbi hetekben a határ kulcstérségeiben folya­matosan erősítette csapata­it s folytatódtak a provoká­ciók. A kommentátor figye­lemre méltónak nevezi a ten­geri provokációk számának gyors emelkedését. Ezeket az értékeléseket egyébként alátámasztja a kínai provokációról kedden Hanoiban kiadott összefoglaló jelentés, amely szerint a szín­helyek elsősorban Cao Bang, lang Som és Ha Tuyen tarto­mányok határ menü települései voltak, sok polgári lakos esett áldozatul. A jelentés említi azt is, hogy az utóbbi napok­ban mind gyakrabban buk­kantak fel kínai hajók a Pa- racel-szigetek térségében. ‘ Eze­ket a szigeteket Vietnam ma­gáénak vallja és éppen ked­den külügyi szívivői nyilatko­zatban szögezte le ismét szu­verenitását a Paracel- és a Spcatiey-szigetek felett, visz- szautasitva a Jjínai igényeket. A Vietnam Hangjának kom­mentátora hangoztatta: „Vi­etnam népe és hadserege ké­szül egy boldog tetre (hold­újévre), de mindig ébren vi­gyázza Országhatárait”. Koholmány — Micsoda szennyes kohol­mányokhoz foyamodik az im­perialista propaganda abban a kísérletében, hogy a közvéle­ményt a Szovjetunió ellen hangolja és ilyen módon iga­zolja a délkelet-ázsiai feszült­ség fokozására irányuló pro­vokációs ténykedéseit! — A nyugati tömegtájékoz­tatási eszközök most megdön­tötték minden eddigi rekor­dot, világgá kürtölve egy olyan szörnyű hazugságot, amely szerint múlt év áprilisában afgán katonáknak „beöltözött szovjet katonai tanácsadók” csoportjának részvételével agyonlőtték egy afgán, falu egész férfilakosságát. — Nyiivánvalóan nem vélet­len, hogy ez a fantasztikus hazugság az Afganisztánnal határos Peshawar pakisztáni tartományból származik. Az utóbbi időben éppen ide utaz­nak mind gyakrabban a po­litikai és katonai személyisé­gek az Egyesült Államokból, Kínából és Angliából. A nyugati propagandisták koholmányai mögött még a szikrája sincs a valóságnak. Hazugságok ezek, amelyeket az imperialista propaganda teljesen határozott célból ma­ga talál ki és maga is ter­jeszt. — A szovjet nép mérhetet­len áldozatokat hozott a má­sodik világháború idején és ismeri az emberi élet értékét. Szovjet katonák elestek a frontokon, hogy megmentsék Európa népeit a fasizmustól. Az ellenkezőjének bizonyítá­sára irányuló kísérletek csak azt mutatják, hogy mennyire nem válogatósak az eszközök­ben a rágalmazók, akiknek az a célja, hogy bármilyen mó­don is befeketítsék a Szovjet­uniót. | Szajna-parti csúcs Bármily tapasztalt államférfi is GiScard és Schmidt, ez­úttal szinte a lehetetlenre vállalkoztak. Fából vaskarikát esz. kábáin! nem könnyű, ám még kockázatosabb feladat a jelen­legi körülmények között egyensúlyozni, a szövetségi hűség és szolidaritás, valamint a sajátos érdekekből fakadó különvé­lemény szédítő mélységeken átívelő keskeny függőhídján. Párizs és Bonn sorrendben 35. csúcstalálkozóján Nyugat-Eu- rópa és szinte a „kilencek” nevében olyan körmönfontan szókimondó, de mégis árnyaltan elkötelezett álláspontot kel­lett kialakítaniuk, amely nem váltja ki Washington rosszallá­sát. Egyszersmind azonban arra is tekintettel voltak, hogy a kelet és nyugat közti párbeszéd megfenekléséért valami­képpen ne csak Carter elnökre és környezetére hárítsák a felelősséget — anélkül, hogy beálljanak a szovjetellenes erők maroknyi, am annál zajosabb kórusába. Teljesen világos, hogy az európai enyhülés folyamatának folytatásában, a hidegháború visszatérésének megakadályo­zásában érdekelt Franciaország és a Német Szövetségi Köz­társaság egyaránt aggodalommal tekint az óceánon túlra. Giscard elnök szívesen vállalkoznék a közvetítő szerepére, Schmidt kancellár pedig nemrég a dialógus folytatására hív­ta föl a szovjet és az amerikai vezetőket. A kérdés most már csak az, vajon milyen engedmé­nyeket tesz Párizs és Bonn, cserében azért, hogy Washing­ton szövetségét megőrizze? Mert kompromisszum nélkül — .ezt jól sejtették a párizsi csúcstalálkozó résztvevői — nem jöhet létre elfogadható álláspont, Nehezítette a közös nevező kialakítását az a körülmény Is, hogy a tárgyalópartnerek fél- szemmel Brüsszelre sandítottak, ahol a Közös Piac külügy­miniszterei kedden ülést tartottak. Közismert, hogy a „ki­lencek” távolról sem vélekednek azonosan a nemzetközi helyzet jelenlegi feszültségéről, ám Nagy-Britamnia kivételé­vel a kontinens nyugati felének kormányzatai korántsem vetik oly távolra a sulykot, mint az amerikai vezetők. • Ami Párizs és Bonn érdeke, nagyjából egybeesik a többi nyugat-európai országéval. S ha hinni lehet az Elysée-palo- tából ezúttal szokatlanul gyéren kiszivárgott híreknek, a francia államfő és bonni vendége igyekezett felelősségteljes álláspontot kialakítani. Ebben persze azt sem tévesztették szem elől, hogy az NSZK-ban idén választásokat tartanak, s a jelenlegi koalíció minden lépését árgus szemekkel fürkészi a jobboldali ellenzék, Giscard elnök viszont sajátos afrikai érdekeivel hangolta össze véleményét. Az mindenesetre megnyugtató a mostani feszültség kö­zepette, hogy Nyugait-Európa két legnagyobb ipari és politikai hatalma keresi a kiutat a zsákutcából, már'önmagában ez is jelzi, hogy a hidegháborúnak komoly és jelentős ellenzői akadnak a kontinens nyugati felén. És ezzel Washingtonnak is számolnia kell! Gyapay Dénes 2 NÓGRÁD — 1930. február 6., szerda--------------------------------------------------­B aniszadr nyilatkozata Megváltozott helyzetben Hoang Tung, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a VKP központi lapja, a Nhan Dán főszerkesztője szinte zavarba ejtő udvariassággal fogad. Teával kínál és érdeklődik, mennyi ideje vagyok Viet­namban. — Három napja — felelem. — Ennyi idő alatt is láthat­ta, milyen szegény a mi or­szágunk. Csaknem mostanáig szakadatlanul harc folyt föl­dünkön, így hát nem csoda, hogy gazdasági nehézségeink vannak. — Mi az oka, hogy Viet­namban 1975-ig egyik háború követte a másikat? — Hazánk bizonyos érte­lemben nem csak Délkelet- Ázsia, hanem az egész kon­tinens kapuja. Ezt a kaput akarta mindenki megszerezni. A japánoknak, a franciáknak, az amerikaiaknak, most pedig a kínaiaknak kellett bizonyí­tanunk, hogy az ország a vi­etnamiaké, Pedig mi mindig békét akartunk, hiszen né­pünk nagyon elfáradt az év­tizedekig tartó küzdelemben. 1975-ben, az ország egyesíté­se után, a Központi Bizottság úgy vélte, hogy végre eljött az annyira várt béke időszaka. Nem így történt. Kína min­denképpen biztosítani akarta befolyását Délkelet-Ázsiában. Megtámadta a nagyhatalmi tö­rekvéseit nem támogató Vi­etnamot, annak ellenére, hogy kormányunk és népünk min­dent megtett a két ország köz­ti ellentétek békés rendezésé­ért. Elsőként gratuláltunk a Kínai Kommunista Párt új elnökének, Hua Kuo-fengnek Mao halála után, sőt, még a kambodzsai Pol Pót rendsze­rével kapcsolatban is tettünk eleinte néhány semleges nyi­latkozatot, hogy elkerüljük a fegyveres konfliktust. Jóma­gam többször találkoztam Teng Hsziao-pinggel, de a beszélge­tések során csak Kína nagy­hatalmi törekvéseiről győződ­hettem meg. Találkozás Vietnammal 1. Ho Sí Minh-város egyik főutcája. — Hogyan értékeli a jelen­legi helyzetet? — Sajnos, egy újabb kínai támadás veszélye miatt jelen­leg is nagy erőket kell elvon­nunk a békés építőmunkától. Ez meg is látszik az ország életén — sok mindenben még mindig hiányt szenved a nép. Az 1979-es rizstermelés az 1976-os szintet sem éri el. Textilipari kapacitásunk 500 millió méter szövet előállítását teszi, illetve tenné lehetővé, de csak 200 milliót gyártunk. Nincs elegendő nyersanyag. Az 50 milliós népességre 9 milliós sertésállomány jut, de az állatok átlagos súlya 50 kilogramm alatt marad. Ne­héz helyzetben vagyunk: az 1981-ig tartó ötéves terv cél­kitűzéseinek csak, mintegy a felét fogjuk teljesíteni. — Sokat beszélnek az em­berek a hatodik plénum ha­tározatairól. Felfoghatók-e ezek az 1976-ban kezdődött ötéves terv célkitűzéseinek valamiféle módosításaként? — Az 1979 őszén tartott ha­todik plénum tulajdonképpen az élelmiszer-termelés foko­zását jelölte meg elsőrendű feladatként — még annak árán is, hogy nem siettetjük a szo­cialista termelési viszonyok kialakítását. A déli ország­részben például nagyon jól gazdálkodnak a középparasz­tok. A kollektivizálással tehát óvatosan kell bánni, nehogy elmenjen az emberek kedve a termeléstől. A párt plénu­mának igazi jelentőségét ab­ban látom, hogy emberibb és egyben a gazdasági törvény­szerűségekhez, a konkrét le­hetőségekhez jobban alkal­mazkodó politikát hirdetett meg. Hogy ezt mennyiben ne­vezhetjük az ötéves terv fe­lülbírálásának? Az igazság az; hogy 1976-ban, az első béke­évben túlságosan biztató volt a helyzet. Nem számítottunk a kínai agresszióra, s arra sem, hogy Pol Pót ellenünk for­dul. Így hát módosítanunk kellett eredeti elképzelésein­ket, beleértve gazdasági mun­kánk módszereit is. Kevés a jól képzett szakember, ezért többek között a Szovjetunió­ból és. Magyarországról is ta­nárokat, szakértőket szeret­nénk meghívni. A fiatalokat is be kell vonni a munkába, vagyis szükség van a káder­állomány felfrissítésére. És még sorolhatnám a tenniva­lókat. amelyek megvalósításán fáradozunk. Szigethy András (Folytatjuk. Következik: Gaz­dasági gondok.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom