Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

Csdk így érdemes... Á rrnl az emlékeze- ÄITOI érettségi találkozóról beszólt igazán jó­ízűen. Régebben volt, az is­kolatársak is családosaik let­tek, a hajukban ősz hajszál bujkált. De ez nem befolyá­solta a találkozás örömét. Vá­ci technikumisták voltak va- lahányan, köztük Makai Géza, Balassagyarmatról. De aho­gyan emlékezett a találkozó­ra, káérződött a hangjából, hogy feszültséggel teli ment oda. A találkozás örömén túl az is izgatta, vajon mivé let­tek diáktársai. Jóleső sóhaj­tással nyugtázta: — Valamennyien nagyszerű karriert futottak be. Az a mi nagyszerű, iskolánk, az az emberformáló... A találkozó óta eltelt évek sok próbát állítottak Makai Géza elé is. Mert volt ő is forró vérű ifUta, aki a zene­kar szervezéstől a plákátra- gasztásig minden próbát ki­állott. Szívesen beszélt Janák Gvusziróí. a városi KlSZ-tit- kárról. Mint mondta, ő volt, aki lefékezte erőt pazarló he­vét, párt felé fordította fi­gyelmét és a dolgos emberek útjára terelte éleiét, amely, a Sivítón, a szülői ház tőszom­szédságában a finomkerámiá­ban torkollott meg. Azóta is ott a munkahelye Makai Gé-. zának, a főművezetőnek. Fel­derült a tekintete, egy hirte­len mosolyra is tellett. — A találkozón már én is beszámolhattam, hogy mire vittem... És akkor mintha megbánta volna, mert dicsekvésnek is tűnhetett, gyorsan hozzátet-^ te. hogy hát ő tulajdonkép­pen a technikumi tanulmá­nyoknál megrekedt. Felte­kintett, arca komolyra for­dult. Ekkor tűnt ki micsoda energikusak a vonásai. A ha­tározottságát bizonyították. Pergővé váltak a szavai: — De én itt nagyon jól ér­zem magam, kedvemre al­kothatok. .. A főművezető munkaszo­bája maroknyi hely, aszta­lokkal megtömve, csak tar­ka függönnyel elválasztva a halkan zümmögő műhelyektől. A hangos szó is behallatszik. Minden zajból, még az ajtó záródásából dg kitűnik a ki­egyensúlyozott munkatempó. !Az ördög masinája képes olyan münkára, mint ott lát­ható. Parányi kicsi lapocská­kat forrasztanak, sisteregve, füstölögve. Ilyen szavak hal­latszanak: titán, oxid. Ezt a nyelvezetet csak ők értik. De ők aztán igazán. Makai Géza nagyon udvarias: — Az elektromos gépek, a munka tartozékai ezek... Ilyen munkát csak nyuga­lommal lehet elvégezni. Az ilyen következtetés mosoly­ra készteti a szakembert. Mert azért ott a finomkerámiában sem csak a'ngyalok élnek. Történt egyszer, hogy a jobb keresetet ígérő, de hozzáértő, meg fáradtságot is igénylő munkára érkezett megrende­lés. Ma kai Géza jó munka­társával. Szepes Tamással megegyezett abban, hogy a legjobb munkásokat választ­ják ki a murjjca elvégzésére. A telep legrejtettebb zugá­ban is felkutatták őket. De ebből keletkezett a nagy vi­ta. A műhelybeliek meg­bántva érezve magukat meg­sértőditek. Makai Gézának tu­lajdonképpen abban van a nagy erénye, hogy amikor kell, akkor odaáll a munká­sok elé és amíg 'nincs egyet­értés, addig nincs vége az eszmecserének sem. Azt mondta, hogy erre nevelte a párt, amelynek a vezetőségi tagja volt a telepen. Nem egyeztek, míg végül leállítot­ták a munkát és felkérték a sértődötteket, hogy lássanak akkor ők a munkához. Azóta is beszédtéma, hogy amikor kiderült, milyen nehéz a fel­adat, a megbántottak, maguk kérték, hogy a munkarendet állítsák vissza a főművezető elképzelése szerint. Az egészen biztos, Makai Géza ennek a történetnek a kiteregetését most rossz né­ven veszi, mert a munkában ilyen dolgok előfordulnak és csak addig beszédtéma, amíg le nem zárják. Ök pedig le­zárták, tehát nem kívánt ró­la beszélni. De a finomkerá­mia történetét és a főműve­zető munkáját így lehet iga­zán érzékeltetni. Korábban is voltak viták, de azok egetve­rő, egymást marcangoló. a mu'nkát gátlók voltak. Ahány gyűlés, annyi veszekedés. Ma­kai is bevallja: — Volt, de az már a múl­té. Most a vezetés és a dol­gozók nagyon egységesek. Olyan őszinte hangon szól- ’ ni telepvezetőről, mint Gyi- mesi Lászlóról szól a főmű­vezető, jó még hallani is. De a többiekről, Szőke Dezsőről, Tóth Sándorról, az elektro­mos szakemberről és minden­kiről, akikkel együtt dolgozik. A finomkerámiában biztosan nagy változás ment végbe. És ez ott va'n Makai Gézának az arcán, aki végigélte az ideg­tépő vitákat és küzdött a ren­dért. Párhuzamot képes von­ni az akkori és mai egyen­súly között. Halkká lett a hangja, merengővé a tekinte­te: — Dolgozni csak így érde­mes, egymást tiszteletben tart­va és segítve, hiszen a mun­ka sok szépet nyújt az em­bernek. Fölállott ment a folyosóra, mert keres­ték őt. Munkások fogták köz­re, fiatalok, meg idősebbek. Tisztán csengett a hangjuk, az együvé tartozást tükrözte a tekintetük. A finomkerámiá­ban minden rendben tehát. Azt mondják ezért jó ott dolgozni. Ha újból megrendeznék az érettségi találkozót a váci technikumisták, Makai Gé­zának igazán sok mondaniva­lója lehetne. Bizonyára azt is elmondaná, hogy az emberré váláshoz mi minde'nt nyújtott neki a mozgalom, amelynek szerény tagja. Bobál Gyula Az építőipari vállalat kommunistáinak számvetése Az építési feladatok döntő többségét teljesítették Cselekvőén részt vesznek céljaink valóra váltásában Szombaton, Salgótarjánban, a 405 fás munkásszálló étter­mében tartották meg pártér­tekezletüket a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat kommunistái. A küdötteken és a meghívottakon kívül a tanácskozáson részt vett Csongrády Béla, a megyei pártbizottság propaganda, és művelődésügyi osztály veze­tője és Medved Károly, a salgótarjáni városi pártbizott­ság titkára. A pártértekezlet megvitat­ta a vállalati pártbizottság beszámolóját a XI. kongresz- szus óta végzett munkáról, ál­lást foglalt azokban az észre­vételekben, javaslatokban, amelyek a kongresszusi irány­elvek vitája során felvetőd­itek. Az előzőleg írásban ki­küldött beszámolóhoz Viczián Gyula, a pártbizottság titká­ra fűzött szóbeli kiegészítést. Dinamikus fej'ődés A pártbizottság gazdaság­irányító, szervező, ellenőrző tevékenységét a XI. kóng- resszus, valamint a felsőbb pártszervek gazdaságpolitikai határozata szerint végezte. Kiemelten foglalkozott a je­lentős ipari létesítmények üte­mes kivitelezésével, a lakás- építési tevékenységgel, a ka­pacitásbővítő saját beruházás megvalósításával és terme-, lésbe állításával, a vezetői követelmények érvényesítésé­vel. Rendszeres munkakapcso­latot alakított ki a beruházá­sokban érintett pártszervek­kel, kezdeményezte a szocia­lista együttműködési szerző­dések megkötését, segítette a benne foglaltak megvalósítá­sát. A pártbizottság követke­zetes és céltudatos tevékeny­ségéhez kedvező körülmé- hyeket teremtettek a Közpon­ti Bizottság határozatai, köz­tűk az 1978. október 12-d ha­tározat, amely az építőipar helyzetének, fejlődésének, eredményeinek, gondjainak mélyreható elemzése alapján megszabta a további tenni­valókat. Ugyanakkor segítet­te a társadalmi megítélés re­álisabbá válását, erősítette azt a felfogást, amely a be­ruházási tevékenységet komp­lex módon vizsgálja és a fo­lyamat valamennyi fázisá­ban érvényesíteni kívánja a résztvevők felelősségét. Mind­ez kedvezőén befolyásolta a vállalat dolgozóinak hangu­latát, felfokozta felelősségér­zetét és alkotó kedvét. Hatása a dinamikus fejlő­désben mutatkozik meg. A vállalat saját építőipari ter­A pártértekezlet résztvevői a hozzászólásokat hallgatják Élen járnak a kiképzésben, a termelő- munkában, a közéleti tevékenységben Ünnepi egységgyűlés a munkásőrség megyei törzsénél Szombat délután Salgótar­jánban tartotta ünnepi egy­séggyűlését a munkásőrség Nógrád megyei törzse. Az 1979. évi munkáról, az idei év feladatairól Péter Balázs, a munkásőrség Nógrád megyei megbízott parancsnoka adott számot. Többek között hang­súlyozta, hogy — 1979-ben, a kommunista munkásőrök tevékenységükkel további tiszteletet és megbecsü­lést szereztek a dolgozó közösségekben, példaképül szolgálnak a termelőmunká­ban, s aktív közéleti tevé­kenységet fejtenek ki az üzemben, a lakóhelyen. Az elmúlt évben a harci készenlét növelése érdekében folytatódott a fegyverzet és a felszerelés korszerűsítése, ja­vultak a kiképzés feltételei a megyei törzsben és az egy­ségparancsnokoknál. A pa­rancsnoki iskola elvégzése után jól felkészült munkás­őrök kapcsolódtak be a kü­lönböző szintű vezetői tevé­kenységbe. A munka szem­pontjából fontos szerepe volt annak, hogy a megyei mun- kásőrállomány döntő többsé­ge, mindenekelőtt a kommu­nisták, de a sorainkban levő pártonkívüliek nagy része is megértette a feladatokat és erőfeszítéssel dolgozott azok teljesítéséért. Mindezek ered­ményeképpen a harckészült­ség magasabb színvonalúvá vált, a kiképzési eredmények tovább szilárdultak, javult az igénybe vett idő ésszerűbb fel- használása, erősödött a mun­kásőrség politikai-erkölcsi állapota. A munka alapvető feltétele volt, hogy a testü­let pártirányítása és pártel­lenőrzése következetesen és hatékonyan érvényesült. A megbízott megyei pa­rancsnok ezután részletesen elemezte a kiképzési munka tervszerűségét, a szakcsopor­tok, alegységek 1979. évi munkáját. Az idei feladatok között hangsúlyozta; alapvető­en tovább folytatják az or­szágos parancsnoki szemle tapasztalataiból adódó — megyei párt-végrehajtóbizott- sági határozatban és a megyei parancsnokság intézkedési tervében' előírt — feladatok végrehajtását. A beszámoló jelentés vége­zetül a párt XII. kongresszu­sára és hazánk felszabadulá­sának 35. évfordulójára való felkészülést méltatta. AZ ünnepi egységgyűlésen kitüntetéseket adtak át. Ki­váló parancsnoki és Kiváló munkásőr jelvényt1 kilenc munkásőr kapott. A Szolgála­ti Érdemérem kitüntetést 20, 15, 10, illetve 5 éves szolgálat után összesen harmincöt lő kapta meg. A szocialista ver­senymozgalomban elért ered­mények alapján húsza or. égyen részesültek Dicsérő oklevél­ben. Átadták a megyei pa­rancsnokság legjobb közvetlen szakalegysége címet is, ame­lyet az ellátó szakasz kapott meg. melése folyó áron 1979-ben több mint 40 százalékkal haladta meg az 1975. évit. A növekedés üteme az utolsó há­rom év átlagában meghaladja az évi 13 százalékot. Az ipa­rú termelés még ennél gyor­sabban — több minit 55 szá­zalékkal emelkedett. A nőve. kedést teljes egészében ter­melékenységiből biztosítottók. Az előbb említett időben fo­kozatosan csökkent a létszám. Ugyaniakkor döntő változás következett be a vállalat mű­szaki, technikai, technológiai fejlődésében. A külső szervek segítségével kapott összeget kapacitásfejlesztésre és a bel­ső anyagmozgatás korszerű­sítésére használták fel. A kö­zös erőfeszítések eredményét tükrözi a nyereség "alakulása. Míg 1976-ban 200 ezer forint volt, addig 1979-ben valószí­nű megközelítik a tervezett szintet. Az anyagi lehetőségekkel összhangban növekedett a dolgozók életszínvonala, szo­ciális ellátása, élet- és mun­kakörülményei. A dolgozók átlagbére négy év alatt 28 százalékkal emelkedett, és ezzel elérték az V. ötéves terv végére előirányzott szintet. A feladatokat azonban nem tudták maradéktalanul vég­rehajtani. Néhány területen megmaradtak a politikai, gaz­dasági munkát akadályozó ré­gebbi gondok, sőt a fejlődés­sel új ellentmondások is ke­letkeztek. Ezek és az új fel­adatok megoldása képezi az 1980. évi tennivalókat a vál­lalatnál. A beszámoló részletesen foglalkozott az ideológiai és kulturális tevékenység fejlő­désével, a tömegpropaga'ndá- val, az agitációvad. Megálla­pította, hogy tovább növe­kedett a párttagság felkészült­sége, politizáló készsége, nőtt a közéleti aktivitásuk. Egyre erősödik az a felismerés, hogy az emberek megítélésének, elismerésének alapja csak a végzett munka lehet. Kezdeményező alapszervezetek Az írásos és szóbeli beszá­moló joggal állapította meg, hogy van mivel büszkélkedni a vállalat dolgozóinak, kom­munistáinak. Az 1975-ös párt- értekezleten megfogalmazott vállalati célok alapvetően megvalósultak, az építési fel­adatok döntő többségét tel­jesítették. Ez azért alakult így, mert a testületi üléseken, rendsze­resen foglalkoztak az idősze­rű " gazdaságpolitikai tenni­valókkal. A pártbizottság mun­kájának színvonala, tervsze­rűsége tovább javult, nőtt a testületi üléseken az aktivi­tás, helyes döntések szület­tek. Eredményesen folyt a ha­tározatok megismertetése, a végrehajtás szervezése, irá­nyítása, ellenőrzése, színvo­nalasabb lett az alapszerveze­tek munkájának irányítása és segítése. Az előbbi munka kedvező hatása jelentkezett az alapszervezetek kezdemé­nyezőkészségének fokozódá­sában és felelősségének nö- vekedésébeh. Elismerés Illeti' a 02, 07 és 01-es alapszerve­zetek vezetőit azokért a kez­deményezésekért, amelyeket a különböző építkezések meg­gyorsításáért tettek, egymás munkájának összehangolásá­val. Az alapszervezetek eredmé­nyesebb tevékenységét, önálló­ságát segítette ,a hatáskörök decentralizálása. Hatására fej­lődött a párttagság aktivitása, •vitakészsége. A párttagok eredményesebben vettek részt a döntések előkészítésében, növekedett a határozatok is­mertetésének és végrehajtásá­nak színvonala. A ‘pártcsopor- tok jó irányú tevékenysége el­sősorban a nevelő munkában, a szervezeti életben, a tag­gyűlések tartalmi előkészíté­sében jelentkezik. Mint ahogyan az eredmé­nyekről, úgy a párt-, a moz­galmi munka gyengeségeiről, fogyatékosságairól is nagyon őszintén szóltak, a beszámoló taggyűléseken és az irányel­vek vitájában. A pártimunka eredményesebbé tétele megkí­vánja. hogy a testület tagjai tegyenek meg mindent a fel­adatok elvégzéséért, legyen folyamatos és határozott a számonkérés, a mulasztók fe­lelősségének megállapítása és a következetes felelősségre vo­nása. A pártalapszervezetek tevékenységének fejlesztése mellett továbbra is szükség van a párttagok személyes példamutatására. A pártbizottság beszámoló­jában belekerültek a vezető­ségválasztó taggyűlésen el­hangzottak, valamint a kong­resszusi irányelvek vitájában felmerült problémák, tenni­valók, javaslatok. A pártbi­zottsági beszámolók hangsú­lyozták, hogy a párttagság szé­leskörűen kifejezésre juttat" kulcsár-fotó —í ta; kész cselekvőén részt ni további céljaink valóra vál­tásában, személyes példájával mozgósítja a párton kívüli dol­gozókat, a vállalat egész kol­lektíváját. önkritikusan, reálisan A beszámolót követó rité^ ban részt vettek: Gordos Ist­ván, a fegyelmi bizottság el­nöke, Juhász János, szocialis­ta brigádvezető,, a megyei pártbizottság tagja, Mátrai Pál lakatos, szocialista bri­gádtag, Fekete Mátyás VII. főépítésvezetőség vezetője, Ki­rály A.ttila, a szakszervezeti bizottság titkára, Kovács Sán­dor, a villanyszerelési üzem vezetője, Kohánka Sándor művezető, a 02-es alapszerve­zet titkára, Juhász Nándor, a KISZ-bizottság titkára, Nagy Dezsőné, munkaügyi előadó, dr. Szittnef András, a válla­lat igazgatója, Tóth József asztalos, szocialista brigádve­zető. Csongrády Béla felszólalása első részében a megyében be­következett dinamikus fejlő­désről tájékoztatta a résztve­vőket, majd utalt arra, a megváltozott gazdasági körül­mények megkövetelik, hogy néhány területen a mai való­sághoz igazítsuk szemléletün­ket és gyakorlatunkat. Ezt kö­vetően részletesen bizonyítot­ta. hogy az ideológiai munká­nak milyen fontos szerepe van a gondolkodás előnyös meg­változtatásában, milyen ked­vezően tudja befolyásolni a jelenlegi gazdasági feladatok sikeres megvalósítását. Az utolsó felszólaló Szeles György, közművelődési elő­adó volt. A felszólalók mind­egyike kritikusnak, önkritikus^ nak, reálisnak ítélte a beszá­molókat. A vitában felmerült kérdé­sekre Viczián Gyula válaszolt,' majd a pártértekezlet egy­hangúlag elfogadta a beszá­molókat és a vitában elhang­zottakra adott választ. Ez­után megválasztotta a 35 ta­gú pártbizottságot és a váro­si pártértekezlet küldötteit. A pártbizottság soraiból megvá­lasztotta a 9 tagú párt-végire- hajtábizottságot, a fegyelmi és a különböző munkabizott­ságokat. A pártbizottság tit­kára ismét > Viczián Gyula lett. I NÓGRÁD — 1980. február 3., vasárnap 3 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom