Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-29 / 50. szám

Hővel? a hatékonyságot, csökkenti a költségeket intézkedések a betartására fegyelem vr Lenézett" vállalatok A Salgótarjáni Kohászati sen előrehaladni, ha nem fej- sítani, hogy a folyamatos el Üzemek 1980. évi munkastí- lődik kellőképpen a hazai látást élvező vállalatok igé lusában fontos helyet kap a vállalatok együttműködésé- nyei ne csak negyedéves, ha szállítási fegyelem megszi- nek tervszerűsége, szállítási nem a lehetőségekhez mc iárdítása. A gyár saját bőrén fegyelme. Ráadásul, a szállí- ten havi tételekben is visz érzi. hogy milyen zavarokat tási fegyelem hiánya nem okoz a termelés folyamata- csak a feldolgozás és a kész­ban. amikor kooperációra termék kibocsátásának üte­épülő termelésében hiányo- mességét érinti, hanem ez san, vagy késve érkezik meg igen lényeges hatékonvsági a továbbfeldolgozáshoz szűk- és önköltségcsökkentő ténye- nne ere e en séges alapanyag. Hatása az- ző is. A gyár ugyanis kése­tán végigvonul az együttmű- delmi kötbérek és kamatok sza legyenek igazolva. A gyár ^ddig ködő üzemek láncolatán. A hideghengermű tapasz­talatainak összegezésénél címén korábban súlyos millió­kat fizetett ki. A kohászati üzemekben azon munkálkodnak. hogy az összes szállítási kötelezettségének 99,8 százalékban felelt meg az export tételek szállítása valame lyest pontosabb, hiszen az ed­dig esedékes 6701 tonna ex­portkötelezettséget 6717 ton­nára teljesítette. huzalmű hanesúlvt kanott hosv az el- “"V n. gyárrészlegben n - oi nrnhiimét érvényt szerezzenek az Or- megfelelő ütemben folyik a múlt évi alapanyag-problémák szágos Anyag. Arhivataj mu*ka. A gyárrészlegy leg­huzalmű állásfoglalásának, mely sze- nagyobb tételét kitevő csu rint el kell érni, hogy a fel- pasz acélhuzalból eddig mint- dolgozó korábbi 170 napos egy 400 tonna többletet gyár- acélkészlete 120 napra korlá- tottak, de a galvanikus hor- t-ísát a szállítási fesvelem la- tc,zódjon. Az együttműködés ganyzott huzalból is 65 és j _ AJ ,__x__,5 ..._ körébe beletartozik a Salgó- CO, hegesztőhuzalból 30 ton­t arjáni Kohászati Üzemek is, na a többleteredmény. A hi- amelynek most az a törekvé- deghengerműben az edzetlen se, hogy a partnervállalatok- ötvö^tt acélszalagból 50, nak pontosan, a továbbfeldol- hőkezelt pántolószalagból 20, gozás ütemének és kívánal- míg az edzett, ötvözetlen mainak megfelelően szállít- acélszalagból 3 tonna a több- sanak. Azt szeretnék bizto- lettermelés. alapanyag-problémák miatt sokszor volt szükség át- csooortosításra. A gyárrészlegben bekövetkezett lemaradásnál ugyancsak nagymértékben éreztette ha­ss zasága. A kovácsoló ..B” üze mének összegező értékelésé­ben pedig az szereoel, hogy éves szinten 29 tétellel ma­radtak el. A gyár vezetői felismerték, hogy nem lehet eredménye­Osztályozni, rostálni kell Nagybátonyi nehéz napok HAT BIZONY, a múlt esz­tendőben nemigen volt irigy­lésre méltó helyzetben a szénbányák nagybátonyi osz­tály ozój a. Sok gondot, erőfe­szítést okozott főleg Kányás- ról beérkezett vizes-sáros „szénmassza” osztályozása, meg igencsak akadt baj a munkafegyelemmel is. Mert miket is említett Simon Zol­tán főművezető? — Tudjuk, a kötélpályákon és az osztályozón dolgozók munkája nem leányálom. Hi­szen bőven ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, s a munkakörülmények — bár állandóan javítjuk őket — sem a legmegfelelőbbek. De vannak ezeknél még rosszabb munkahelyek is, ahol szintén fegyelmezetten kell helytáll­ni. A lazaság nálunk sem en­gedhető meg, annak ellenére, hogy létszámhiánnyal küsz­ködünk. Nem példát akartak statuál­ni, amikor a múlt esztendő­egyetlen nap alatt négy-, meg a meó-val, így téves döntések ötezer tonna szenet osztályoz­tunk. Most meg . . . BOSSZÚSAN legyint a fő­művezető, s újabb stációba kezd. — Tudja, az a legnagyobb baj, hogy nem körülkerített üzemekről van szó, könnyű „lelépni”. No, persze, a leg­gyakrabban egy kis itókáért. — Pusoma József nevű dol­gozójukkal beszélgettem a mi­nap, aki meglehetősen büsz­ke volt egy indítványának el­fogadására . . . — Valóban, ha jól emlék­szem, termelési tanácskozáson javasolta: vezessük be a szondázást, mert megenged­hetetlen, hogy míg a rendes emberek dolgoznak, a lógós meg piál. És ezekre rá kell dolgozni. El kell végezni az ő munkájukat is. — Eszerint szondáznak? — Igen. Fizikai és alkal­mazotti állományúak közül is sok embert vontunk felelős­ben a kötélpályán dolgozók ségre emiatt. Első alkalom­közül tízen kaptak szigorú fe­gyelmi büntetést, huszonki­lencen pedig írásbeli figyel­meztetést, s kijutott a feddé­sekből a szénosztályzón dol­gozóknak is. — Sajnos — mondja a fő­művezető —, fegyelmi hely­zetünk egyáltalán nem mond­ható kielégítőnek. Tudom, mondják fejétől bűzlik a hal, de értse meg . . . Mikor már nem használ a szép szó, a hosszú időn át következetes „elszántsággal” folytatott meggyőzés, a vezető sem tud mást tenni . . . Mikor már azt is megértük, hogy a kötél­pályásoknál hetvenkilencben 335 igazolatlan hiányzót kel­lett beírni, az osztályozónál pedig csupán egyetlen — az utolsó — negyedévben 182 igazolatlan műszak volt, kény­telenek vagyunk más eszkö­zökhöz nyúlni a szavak he­lyett. És sajnos, az egyik ember jön, a másik megy. — A múlt évben, néha mi . is meglepve tapasztaltuk, hogy né, ez az ember rég le­számolt tőlünk, most meg megint itt van . . . ! Tény: akkoriban a létszámgondok­kal magyarázhatón, több olyan dolgozót vettünk visz- sza állományba, akik már ko­rábban két-három alkalom­mal dolgoztak üzemünkben. Mondanom sem kell, ennek a munkafegyelemre és a mun­kára való káros hatása mek­kora. De a gazdasági és társa­dalmi vezetés egyöntetűen megállapodott abban, hogy a munkaügyi csoporttal egyet­értésben egyetlen dolgozót sem lehet felvenni, illetve el­engedni, közös megállapodás nélkül. Az intézkedés hatása máris érzékelhető, bár a ter­melésen ez még nemigen lát­szik. Visszaestünk az előző időszakhoz képest, amikor mal persze nem elbocsátás a végkövetkezmény: munkából való hazaküldés —, ami iga­zolatlan hiányzónak „felel meg” —, kedvezmények meg­vonása jár ezért. Persze, a türelemnek is van határa. — A munkafegyelem, ter­mészetesen, kihat a munka minőségére is. — . . .A múlt évben na­gyon sok gond mutatkozott a piaci szenek előállításánál. Rendkívüli mértékben meg­növekedett az a nemtörődöm­ség, hanyagság, amely az egyes szénfajták szétválasztá­sával volt kapcsolatos. Nem válogatták kellően a palát, nem volt megfelelő kapcsolat miatt, vagy azért, mert meg nem vizsgált termé­ket adtak fel, a TÜ. ZÉP-telepek jelentős rek­lamációját váltotta ki. A ko­csik rendszertelen beérkezése­kor is gyakran, csakhogy a vagonok teljenek, szemreb benés nélkül ráengedték a háztartási szénre a port, vagy fordítva. — Mindenféle következ­mény nélkül? — Ezentúl, az ilyen termé­kek feladását végzők ellen kártérítési eljárást indítunk, hiszen ezzel komoly mérték­ben rontják az árbevételi terv alakulását. De más, szervezé­si intézkedéseket is életbe léptettünk. — Nehéz helyzetben van a főművezető? — Igen, de nem reményte­lenben. Hiszen a szocialista brigádok még hathatósabb se­gítséget nyújtanak. Akiknél a fegyelmi helyzet jónak mond­ható, hiszen hosszú idő óta egyetlen fegyelmi fenyítést sem kellett „kiosztani”, s mindemellett a kollektívák tagjai nem ismerik az igazo­latlan hiányzást. Annak elle­nére, hogy nagyon igénybe vettek, mondhatni: túlterhel­tek. — Akkor van szakadék? — SAJNOS. S talán mind­addig, míg az embereket • is meg nem tudjuk rostálni. . . — Ez mikor lesz? — . . .Idei első két hóna­punk már problémamente- sebb. Kívánom Simon Zoltán­nak, hogy a még hátralevő tíz is az legyen! Karácsony György I olyan gépipari szövetkezet az ▼ an országban, amelynek dolgozói — és termékei — ott voltak, vannak a paksi atomerőmű építésénél éppúgy, mint a gyu­lai húskombinát szerelési munkáinál, s ré­szesei lehettek a Vinnyica és Albertirsa kö­zötti 750 kilovoltos távvezeték beruházásának is. Szerény részesei: nem minősítés ez, ha­nem az arányok kifejezése csupán, hiszen ahogy a „nagyok” nélkül nem képzelhető el egy-egy említett — vagy hasonló — fejlesz­tés befejezése, úgy a szövetkezet munkája sem nélkülözhető. A példa nem egyedi. A szakemberek szőkébb köré számon tart olyan tanácsi vállalatot, amelynek tevékenysége, termékei nélkül minisztériumi nagyvállala­tok eredményessége kerülne veszélybe, s olyan ipari szövetkezetei, amely egész iparág termékszerkezetének átalakításában játszott és játszik vezető szerepet. A furcsa csak az, hogy ezeket a konkrét termelőhelyeket álta­lánosságban lenézően, lekicsinylőén kezelik — tisztelet a kivételnek — a nagyobbak, de csak addig, míg ki nem derül: valamilyen . részfeladat teljesítésében az igényeket rugal­masan fogadó, gyorsan teljesítő partnerek le­hetnek. Az ipari szövetkezetekben 1970 és 1978 kö­zött a foglalkoztatottak száma csupán 2,6 százalékkal, a bruttó termelés viszont 91 szá­zalékkal nőtt. Különösen gyorsan fejlődtek a közlekedésieszköz-iparban, a villamosgép- és készülékiparban, illetve a műszeriparban dolgozó szövetkezetek; azok, amelyek nép- gazdaságilag is kiemeltnek számító terüle­tekhez tartoznak. Ugyanakkor a tanácsi ipar vállalatainak száma az 196.0 és 1978 közötti esztendőkben 478-ról 158-ra csökkent, az ipari szövetkezeteké 1251-ről 685-re. S nem ipari jellegzetességről van szó, hiszen az építőipari közös vállalkozások csoportja is egy évtized alatt a korábbinak felére apadt Amikor a kicsikről beszélünk, hangsúlyoz­nunk kell, pusztán méretet, s nem értéket jelöl a kifejezés. A minisztériumi iparban átlagosan 296 fizikai foglalkozású jut egy ipartelepre, a tanácsi és a szövetkezeti ipar­ban 39, illetve 34. S képet ad a munkakö­rülményekről az is, hogy a szövetkezeti ipar­ban az egy telepre számított hajtóerő az ál­lami ipar hasonló mutatójának 1,8 százalé­kát éri el csupán! Ha ilyen értelemben ki­csik is ezek a cégek, eléggé tekintélyes a fog­lalkoztatottak tábora. Míg a tanácsi iparban két évtizede változatlanul 100 ezer fős a lét­szám — a hetvenes évek elején ugyan túl­haladta a 150 ezret, de napjainkra vissza­süllyedt az I960, évi szintre —, a szövetke­zeti iparban pedig húsz esztendő alatt 161 ezerről 235 ezerre gyarapodott az itt kenye­ret keresők csoportja. A szövetkezeti ipar egy évtized alatt meg­négyszerezte termelő állóeszközeit — bruttó érték alapján —, ám mielőtt úgy vélné va­laki, szédületes a tempó, leírjuk: ennek a területnek a javai a minisztériumi ipar álló­eszközei értékének mindössze a 2,5 százalé­kát érik el. A tanácsi iparral együtt a szo­cialista ipar összes termelői állóeszközeinek hat százalékát birtokolják ... Még néhány vonás az ellentmondásos ar­culathoz. A tanácsi vállalatok részesedése a hetvenes években csökkent a szocialista ipar bruttó termeléséből, a szövetkezeti iparé vi­szont nőtt, 1978-ra 6,5 százalékra. Ez utóbbi ugyanakkor a létrehozott tiszta jövedelemnek a 9,2 százalékát állította elő, s ez már ér­zékletes különbség! Főként, ha azt is hoz­zátesszük, hogy a támogatásoknak — a visz- szatérítéseknek és dotációknak — mindösz- sze 1,7 százalékát kapta a szövetkezeti ipar. Ezek az adatok — s a bennük sűrűsödő té­nyek — szinte mindent elmondanak arról, miért hasznos formáció a népgazdaság szá­mára a kisvállalat. Hiszen a szövetkezetek­nél a száz forint lekötött eszközre jutó tisz­ta jövedelem 1977-ben és 1978-ban is há­romszorosa volt a szocialista ipar átlagá­nak. Min/JpTäl ismeretében máregé­I imucitflf szén másként véle­kedhetünk arró] a mindmáig létező — s párt- és kormányhatározatok ellenére szívósnak bizonyuló — gyakorlatról, mely méreteket, szektorális hovatartozást vél elsődleges jegy­nek, holott nyilvánvaló: a döntő a teljesít­mény, a produktum minősége, a ráfordítá­sok és a hozamok viszonya. Szó sincs arról, hogy bárki is a nagyvállalatok szerepkörét kívánja ezeknek a cégeknek; egyik a másik­kal föl nem cserélhető. Egyik a másikat azon­ban kiegészíti, mégpedig nélkülözhetetlenül. S ez határozza meg a „lenézett’ vállalatok helyét a gazdasági életben. V. T. Egy termékre jutó akta... Kásahegyek Az áru értékét nem a be- kedelmi vállalattól érkezik vételi előírások — főbb a!- léje fektetett munka, hanem az üzem kereskedelmi íőosz- katrészekre és végátvételre — a melléje fektetett papír tályára. Megismervén a ke- és a gyártáskísérő lapok. mennyisége határozza meg” resletet, az illetékesek vissza- E sorból kiemelésre kíván- — hallottam nemrég az újsü- igazolást küldenek a kereske- kozik a műveleti utasítás, tetű bölcsességet egy admi- dő egységnek arról, hogy az Ilyen dokumentum egy-egy nisztrátortól. igények mekkora hányadát termékfajtára általában hat képesek kielégíteni. Ezután készül. Külön aktába kerül- FŐLBÁRCÁZOTT VAGON megbeszélésen öntik forrná- nek a sajtoló, a forgácsoló, ba a sok lapból álló; darab- a zománcozó, a csiszoló-nik- Ha csupán a vázlatos meg- számot, konkrét szállítási kelező, a szerelő és az öntő ismerés céljával próbálná föltételeket is tartalmazó szer- műveletek. Egy akta — kötet­valaki átrágni magát a gyári ződést. Ennek utána a ZIM- nek is nevezhetnénk — hét­ügyiratok hatalmas kásahe- központ küld visszaigazolást nyolc centiméter vastag a gyén, akkor is birkatürelem- a tarjáni gyárnak: miből, benne halmozódó rajzos, sző­re, s — alighanem — több mennyit, mikorra készítse- veges papírlapoktól napra lenne szüksége. Ezért nek. Tarjánban ez alapján Mindezeket a dokumentu­csak” a közvetlenül az áru kartonokat vezetnek föl — mókát az osztály — a napon- „mellé fektetett” papírok most mintegy 80 darab van ként fölmerülő apróbb-na- legfcntosabbjainak számba- —, amelyek még azt is tar- gyobb gondok megoldása vételét kíséreltem meg a talmazzák, miből mennyit, mellett —, mintegy négy hó- ZIM salgótarjáni gyárában. melyik telephelyre keii föl- nap alatt állítja össze. Ezzel Alkalmasint kevesen hők- adniuk vonaton. És itt elér- a viszonylag hosszúnak tet- kennek meg, ha hallják, ol- keztünk a számlákhoz — egy- sző idővel azonban nem hát- vassák: tengernyi irományt féléből nem kevesebb, mint ráitatják a gyors termékvál- használnak föl a kereskedel- hét (7) példány készül —, a tásfc, mivel a szerszámkérő la- mi tennivalók ’ebonyolításá- fuvarlevélhez, a feladóve- pok elkészülte után párhuza- ra. Az elején próbálván kéz- vényhez —, amivel „fölbár- rnosan haladhat a dokumen- deni: az évi igényekről szóló cázzák” a vagonokat —, meg tációk rajzolása, szövegezé- tájékoztató tolakszik * az ira- a különböző címkékhez. S ak- se a — lényegesen hosszabb tok népes légiójának élére, kor még nem beszéltünk a időt követelő — szerszám- Ez a számokból és típusjelek- minden tűzhelyhez járó ke- gyártással, bői álló lista fél tucat keres- zelési utasításokról, garanci- Nyílik-e mód a szükséges ális és szervizj egy ékről, jót- aktahalmok valamilyen úton­állási bizonyítványról; szó módon való csökkentésére? sem esett a főosztályra érke- Elvileg igen — egy termék ző napi 50—60 levélről, 20— gyártásának átvételekor Nyu- 30 telexről, s a kiterjedt „há- gátról kevesebb dokumentu- zon belüli” levelezésről és mot kaptak —, de a gyakor- így tovább és így tovább. ' " FÉL TUCAT UTASÍTÁS Jóval vastagabbra hízik Kétszer nyerte el a Vállalat kiváló brigádja címet a Kilián György nevét viselő kollek­tíva a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál, melyet Urbán Pál vezet. Az alumíniumból készülő termékek gyártásában vesznek részt. Képünkön Szrmosfalvi György, Pallai János és Kovács József szemétgyűjtő konténerek összeállítását, hegesztési munkáit végzi. — kulcsár — latban egyelőre nem nagyon. Ehhez a meglevőnél maga­sabb műszaki színvonal, s technikailag képzettebb dol- az gozók kellenének, egyféle termékhez szükséges műszaki dokumentációk pák- SÚLYA HAT-NYOLC KILŐ! samétája. Kerülendő az apró részleteket, a szerkesztési ősz- Irógéplapon, dipán és pa- tályról csak annyit: tőlük az uszpapíron kívül másfajta úgynevezett darabjegyzékek, cellulózszármazék is kell a valamint az összeállítási és ZIM-gyártmányokhoz: ötré­részletrajzok kerülnek át a tegű hullámpapír. Ebből ké-' gyártásfejlesztési osztályra. szült dobozokba csomagolják Ez utóbbi munkahelyen ti- a tűzhelyeket. A göngyöleg zenöt műszaki szakember ve- sdIya hat-nyolc kiló, min- szi át a dokumentációk elké- den bizonnyal több, mint az szítésének föladatát. Kezük e8V termékre jutó aktahá- munkája révén állnak össze nTad súlya. Ám minőségi a szabástervek —, amik a hátrányban van az aktákkal kellő idomoknak a lehető szemben: az áru értékét nem leggazdaságosabb módon tör- határozza meg. Csupán száz- ténő kiszabását célozzák —, százötven forinttal növeli, az anyagnormák, a művelet- Ennyibe kerül egy doboz ra- tervek, a szerszámkérő lapok, gasztóstul, címkéstül, a műveleti utasítások, az át- Molnár Pál 'f .................. ....................................—— 1 — ............................ ...... NOGRA D - 1980. februót 29., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom