Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-27 / 48. szám

Megjegyzések az ifjúsági vitakörökhöz (2.) Frankósaz egész? Nekünk nem legyőzni kell társainkat, hanem meggyőzni őket igazunkról. Nekünk nem vizet kell prédikálni, hanem a tanítványokkal együtt kiinni a mindennapok édes-keserű poha­rát.” A Propagandista 1979/5-ös számában bukkantam ezekre a sorokra, melyeket Nagy Je­nő vetett papírra, s mely min­den valószínűséggel nem tük­rözheti az egész írás mop- dandójáfr, de egyfajta propa­gandista-hitvallásról árulko­dik. És efféle „hitvallásokról” jó lenne mind gyakrabban olvasni. Sokak szerint kulcsember a propagandista. Rajta áll, vagy bukik a politikai képzés si­kere. Ezek szerint a 450 if­júsági vitakörvezetőn múlik minden? Ássunk mélyebbre, hogyan lesz valakiből ifjúsági körve­zető? Számtalan megoldás kö­zül, csupán két esetet válasz- szunk ki. — Küldték az anyagot a já­rásról — mondja A. — és kértek, hogy írjam meg, mennyien járnak majd vita­körre, milyen témákat és mi­kor beszélünk meg, s persze, hogy ki lesz a vitakörvezető. Főtt a fejem néhány napig, kit kellene fölkérnünk... az­tán valahogy megfeledkeztem a dologról. Szóltak: mi lesz már? Megnéztem a vitaköri brosúrákat, aztán úgy döntöt­tem, megtartom én az egé­szet, elvégre nem nagy kunszt... Fölolvasom, esetleg a sajtó­ból is idézek valamit, ketten- hárman hozzászólnak és fran­kós az egész. — Pártmegbízatásként kap­tam feladatomat, több éven át végzem — mondja B. — Őszintén szólva, sok újat már nem tudok mondani egy-egy visszatérő témáról. Éppen ezért másokat is megkértem, hogy alkalmanként vezesse­nek le foglalkozásokat, s úgy látom, így sikerült megújíta­ni a bomlásnak indult vita­körünket. Azt hiszem, az „állandó megújulás” alapvető köve­telmény e képzési forma vi­telében (most arról ne essék szó, hogy van ahol az ifjúsá­gi vitakör csak papíron léte­zik és a statisztikai jelentés résztvevőinek száma messze eltér a leírtaktól). Állandóan változó-forrongó világunkban sok kérdés vetődik föl, me­lyekre máról holnapra — va­lamiképpen '— mindenki sze­retne választ kapni. S nem­csak közvetlen, helyi kérdé­sek ezek, hanem megyei, or­szágos és világeseményekkel is kapcsolatosak lehetnek. És itt jönne, a többi között a propagandista szerepe: a fiatalokban nyugtalanul mo­toszkáló kérdésekre választ adni. Csakhogy ehhez több kell annál, hogy valaki meg­bízatásként vitakört vezes­sen: naprakész informáltság, elfogadható érvek, meggyő­zőkészség stb. Ellenkező esetben kibogoz­hatatlanul összekuszálódnak a dolgok, egyszerűen képte­len „a világ dolgaival éppen ismerkedő ifjú” rendet terem­teni az információhalmazban, fejében keverednek olyan té­nyek is, amelyekre korábban esküdni mert volna. Elfeled egy igazságot: kevesebbet alaposan tudni jobb, mint so­kat felszínesen ismerni! Szüksége van tehát egy olyan „közegre”, amelyben véleményt nyilváníthat; Mon- taigne-val szólva, ahol sarok­ba szorítják, kiugrasztják gondolatait: szellemi erőfe­szítésre kényszerül. Mindezen lehetőségeknek a karmesteri pálcája a propagandista ke­zében van, vezénylésétől függ, mit játszik a zenekar és ho­gyan? si bizottságának munkatár­sa. — Évente háromszor tar­tunk propagandistakonfe­renciát, de ez is egy halva született dolog... legutóbb harminc-egynéhányan jöttek el a nyolcvan propagandista közül, s még ez volt az utób­bi évek legjobb megjelenési aránya. — Működik a 13 fős politi­kai képzési munkabizottság, amelynek feladata lenne e tevékenység koordinálása? — Nem tudják megfelelően ellátni munkájukat. Ök ma­guk is propagandisták. Rit­kán érnek rá, hogy személye­sen is meggyőződjenek arról, miként zajlanak a foglalko­zások. — Kapnak-e kimagasló ju­talmat, elismerést a politikai vitaköröket kimagaslóan ve­zető propagandisták, illetve kapott-e már fegyelmit, vagy akárcsak szóbeli megrovást az, aki e vállalt kötelességé­nek egyáltalán, vagy csak formálisan tesz eleget? — Hosszú évek munkájá­nak elismeréseként, alkal­manként adunk kisebb, fő­ként erkölcsi értékű jutalma­kat. Fegyelmire nem emlék­szem. .. szóbeli figyelmezte­tés az előfordul. De nagyon ritkán. Nemrégiben egy idős, meg­becsült propagandista pa­naszkodott, nem siránkozva, inkább csak a „helyzetlátás” kedvéért. Említette, hogy a több száz vitaköri foglalko­zására egyetlen egyszer ér­kezett idáig vendég, amikor az árváltozás várható követ­kezményeiről esett szó.., — Nagyok az eltérések a Kérdés, hogy a legközeleb- propagandisták között, s ami bi látogatással ismét várni szomorú, hogy igen kevés fia- árváltozásokig’ tálról mondható el: igazán jó Keu az ujaDD árváltozásokig. propagandista — jegyezte Következik: hatvány és meg a múltkorában egyik be- megítélés szélgetésünkön Oláh Katalin, a KISZ balassagyarmati járá- Tanka László Szociálpolitika Merre fart az óvoda ? Sok ember tudatában úgy él az óvoda, hogy ott napköz­ben, amíg a szülők dolgoz­nak, vigyáznak a gyerekekre, gondoskodnak róluk, játsza­nak velük, amíg' munkaidő után nem jön értük valame­lyik felnőtt családtag.- Vagyis az óvoda pusztán gyermek- megőrző intézmény. Ez a kép megközelítőleg sem pontos, mert az óvoda régóta sokkal többet nyújt a megőrzésnél: alapvető feladatának tekinti a gyerekek tervszerű nevelését is. EGY KIS TÖRTÉNELEM A kezdet kezdetén, 152 év­vel ezelőtt az első magyar kisdedóvó megalapítója, Brunszvik Teréz is — neve bizonyára sokaknak ismerős Beethoven életrajzából —egy­értelműen a nevelést tette az első helyre. A világ elpusz­tulna, írta Széchenyi István­nak, ha az emberiség csírája nem volna meg a gyerekek­ben: szerinte ezt a tulajdon­ságot kell továbbfejlesztenie az óvodai nevelésnek. (Az óvodaügy társadalmi szociál­politikai fontosságát mutatja, hogy a reformkorban nem ki­sebb politikusok álltak ki mellette, mint Eötvös József, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós.) Másfél százados története so­rán az óvoda a legutóbbi há­rom évtizedben tette meg a legnagyobb utat. A legutolsó békeévben, 1938-ban 1140 óvo­da működött Magyarországon, s befogadta az óvodáskorú népesség 23 százalékát. A há­ború pusztítása miatt 1945- ben ezer alá esett vissza az óvodák száma. A felszabadu­lás után nagyiramú óvodafej­lesztés kezdődött el. 1955-ben már két és fél ezer óvodánk volt, 1970-ben három és fél ezer, és most, az 1980-as év elején 4144. A felszabadulás előtti statisztika 1500 óvónőt tart nyilván, most pedig 27 500 a számuk. Nemzetközileg is kimagasló eredmény: az óvo­dáskorú gyerekek 85 száza­lékának tudunk helyet adni óvodáinkban, vagyis nemso­kára teljesen kielégítjük az óvodai igényeket. Már az ötvenes évek dere­kán sürgette a társadalom az átfogó óvodahálózat kiépíté­sét. Szocialista társadalmunk­nak a hatvanas években be­következett fejlődése még in­kább előtérbe állította az óvo­dai nevelés kiszélesítését. A népesedés- és nőpolitikái ha­tározat ösztönző hatására újabb tíz- és tízezer gyerek óvodai felvételét kérték a szülők. Ezt a feladatot csak a nagyszerű óvodaepítő tár­sadalmi akciók segítségével tudtuk piegoldani. Nem hall­gathatjuk el azonban, hogy az óvodai helyek gyors növe­lésével sem tudunk még min­den igényt kielégíteni, továb­bá sokhelyütt csak a gyerek- csoportok túlzsúfolásával és képesítés nélküli óvónők mun­kába állításával lehet enyhí­teni a gondokon. BŐVÜL A HÁLÓZAT .Fejlesztési lehetőségeinket a 85 százalékos felvételi arány­nyal korántsem merítettük ki. 1980-ban 21 ezer új óvodai helyet építünk, és a követke­ző esztendőkben is , hasonló ütemben fogunk előrehaladni. Így minden évben kevesebb lesz az elutasított kérelmek száma, s miként az MSZMP kongresszusi irányelvei leszö­gezik, az „óvodai hálózat fej­lesztésével a VI. ötéves terv­időszak végére közel kerülünk az igények kielégítéséhez.” Sajátos vonása a napjaink­ban folyó óvodafejlesztésnek, hogy a tárgyi feltételek fo­lyamatos javítása összefonó­dik a tartalmi munka, a ne­velés korszerűsítésével. Az óvodák ma már mind jobban hozzákapcsolódnak az isko­larendszerhez. A korszerűsítés lényege: az iskoláskor előtti nevelés kitágítása, a gyerekek fölkészítése az iskolára. En­nek jegyében az óvodai ne­velőmunka fontos feladata a hátrányos helyzetű, a veszé­lyeztetett gyerekekkel, továb­bá a kétkezi dolgozó szülők gyerekeivel való gondos törő­dés, az egyéni bánásmód. Óvodáink elsőrendű köteles­ségüknek tartják a gyerekek erkölcsi normáinak fejleszté­sét, és ügyelnek arra is, hogy a játékos tevékenységek által növendékeikkel megszerettes­sék a munkát; gyarapítsák beszéd- és számolási készsé­güket. ISKOLAELÖKÉSZÍTÉS Az általános iskola alsó tagozatán tanítók egybehang­zó véleménye szerint az utób­bi években észrevehetően gaz­dagodott az óvodából érkező gyerekek értelmi képessége, problémamegoldó gondolko­dása. Ez is szerepet játszik abban, hogy az általános is­kola első osztályát bukással befejező tanulók aránya tíz évvel ezelőtti tíz-tizenkét szá­zalékról öt-hat százalékra esett vissza. Oktatáspolitikai szem pontból tehát hallatlanul nagy jelentősége van az óvo­dákban folyó iskolaelőkészí­tésnek, ami voltaképpen első lépcsőfoka a műveltségbeli különbségek kiegyenlítésének. k. i. I Ősrégi erőd A novgorodi pedagógiai főisko­la hallgatói a Selony folyó völ­gyében, Gorodok falu közelében hatalmas védelmi berendezések nyomaira — földsáncra és fából épített várfalra — bukkantak. A régi építmény keresésére egy kró­nikában szereplő, rövid bejegy­zés indította őket: „Ugyanazon esztendőben (1239-ben) Alexandr fejedelem a novgorodiakkal egye­temben a Salony mentén erődö­ket emelt.” Hogy miféle erőd le­het ez és hol épült — ezt eddig senki sem tudta. A fiatal régé­szeknek első ízben sikerült Nagy- Novgorod történetének ezt az ol­dalát rekonstruálniuk. Földművelési eszközökre az erődben nem akadtak, mert itt csak katonák éltek. Az erődfal melletti lakóhelyiségben kopja- és nyílhegyekre, harci szekercére, halászhorgokra és szigonyra buk­kantak. Az erőd összes építmé­nye erősen romos állapotban volt; ugyanis több ízben ellensé­ges támadás érte. Frantisek Janura: A búcsú Egy szűk kis helyiségbe voltam bezárva, a rácsos ab­lakon túl néhány csíkosru­hás ember sétált fel, s alá idegesen. A homlokom csupa verejték volt, a térdeim ösz- szeverődtek a félelemtől. Még szerencse, hogy a fele­ségemnek sikerült megláto­gatni! " Hozzám simult, mellemre ejtette a fejét és líüppögni kezdett. — Ne sírj — vigasztaltam —, lehet, hogy még minden jóra fordul... A lányunkra legyen gondod. A napokban azzal a harmadik bejáratbeli huligánnal láttam... Félek, hogy semmi jó nem lesz eb­ből az ismerkedésből. Az asszony még keserve­sebben rázendített, és szívem összeszorult. — Könyörgöm, nyugodj meg — mondtam remegő hangon, érezve, hogy nekem magamnak is kigördül egy árulkodó könnycsepp a sze­memből. — De ha... ha... — Nagy nehezen lenyeltem a torkomat szorongató gombó­cot, és így folytattam: — Ha nem térnék vissza..., ne fe­lejtsd el megnézni holnap a totószelvényt. A konyhaszek­rényben van, a gombosdoboz­ban. És a kiskertünkben se feledd el lenyesni a rózsá­kat. .. Lehet, hogy szükséged lesz egy csokorra a... a szo­morú eseményre... De én mégis reménykedem... Nem volt időm befejezni a mondatot. Kitárult az ajtó, és a szobába belépett két fe­keteruhás férfi. A feleségem hangos, zokogásba kezdett. A bejöttek egyike az órájára nézett, és fojtott hangon így szólt: — Nagyón sajnálom, de az idő lejárt. Gyerünk. — Higgye el — suttogta a másik —, én megértem, hogy mit kell átélnie.., E szavak kíséretében a nyakamba dobott egy zsinórt. A zsinóron vészjóslóan fitye­gett egy bírói síp. Többé nem néztem a feleségemre. A szurkolók füttykoncertje, dobogása és kiabálása köze­pette kifutottunk a futball- pályára. Fordította: Juhász László Partvédelem a Keleti-tenger- melléken Az NDK-t 340 kilométer hosszúságban határolja a Ke­leti-tenger. Partjára az el­múlt 13 évben mintegy két és fél millió köbméter homok sodródott. A dűnék megerő­sítése jelentősen javíthatja a -partvédelmet. Ezt a célt szol­gálja többek között a homök- nád (ammophila arenaria) te­lepítése is. A fáradságos kézi munka helyett ezt a felada­tot ma gép végzi a tenger­parton. A partvédelem tervei­nek készítésénél minden ter­mészeti tényezőt figyelembe vesznek: a szélmozgást, a hullámzást, a tengermozgást, az üledéket stb. Mivel nem­csak homokot hord, de a megfigyelések szerint éven­te 20—40 centiméternyi part­szakaszt el is mos a tenger, a tudományosan megalapo­zott tervek alapján — most első ízben — sor kerül a part­védelem zárt rendszerének kiépítésére. Egészségünk érdekében A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szociálpolitikai intézke. dései között jelentős szerepei kap a dolgozó ember egész­ségének védelme. A dolgozók munkaképességének megőrzé­sét, a megelőzést és a gyógyítómunkát nagyban segíti az a modern üzemorvosi rendelő, amely több mint két éve mű­ködik közvetlenül a gyár szomszédságában. Hadd tegyük hozzá, hogy nemcsak az orvosi rendelőt, hanem a gyógy­szertárat is ide telepítették, s ezzel már nemcsak a gyár dolgozóinak, hanem a városrész lakóinak a jobb egészség- ügyi ellátását is elősegítették. A gyár dolgozóit rendszeresen ellenőrzik az üzemorvosok, mint dr. Varga Ilona. A fogászati szakrendelést délelőtt és délután is igénybe ve­hetik a gyár dolgozói, de a megelőzés a fontos, vallja Kom- sics Lajos fogorvos. A pontosság a gyógyszerész alapvető követelményei közé tartozik, amit természetesen Szegő János is szigorúan betart. (Fodor Tamás képriportja) NÓGRAD - 1980. februái 27., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom