Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

Megjegyzések az ifjúsági vitakörökhöz (1.) „Vállalásomat teljesítettem!" „A könyvekből való tanu­lás bágyasztó és gyengítő foglalkozás, amely nem hevít bennünket, ^ beszélgetés el­lenben tanít és mozgásba hoz egycsapásra. Ha valami ki­váló eszű emberrel beszélge­tek, ep mint valami jó birkó­zó, sarokba szorít és meg­vagdal. .. gondolatai kiug­rasztják az enyémeket, a fél­tékenység, a becsvágy, a szellemi erőfeszítés kényszere ösztökél, cs szinte önmaga fölé emel.. .** (Montaigne) Elismerem, a politikai kép­zés gondjait-bajait körbejá­ró cikksorozat mottójául Montaigne-on kívül mást is választhattam volna, mégis, ami a neves francia gondol­kodó mellett szólt, az elsősor­ban a vitatkozás lényegének érzékletes megfogalmazása. Ahogyan ő mondja, a szelle­mi erőfeszítés kényszere. Erről lesz szó az alábbiak­ban. Pontosabban arról: a KISZ eszmei-politikai neve­lésének egyik láncszeme, az ifjúsági vitakörök miként szolgálják e generáció politi­kai képzését? A ma oly’ di­vatos szóhasználattal élve: mennyire hatékonyak? Nemrégiben fölmérés ké­szült egyik üzemünkben ar­ról, milyen az ott dolgozó fiatalok politikai tájékozott­sága, hogyan igazodnak el, úgymond a nagyvilág dolgai­ban, míg a teszt másik részé­ben a szűkebb pátriáról hang- . zottak el kérdések. Volta­képpen nem volt meglepő a végeredmény, inkább elgon- dolkodtatásra késztet. Tud­niillik a kérdésekre adott válaszokból kiderült, a fia­talok jobban ismerik és tud­ják. hogy mi történt Nicara­guában, Afganisztánban és az USA Kalifornia államá­ban, mintsem a közvetlent környezet illendő tudnivalói­val tisztában lennének. So­kan nem tudtak mit kezdeni a nap, mint nap látott-hal­lott. olyasféle' fogalmakkal, mint, egyebek között, a ter­melékenység, gazdasági sza­bályozók, részesedési alap, üzemi demokrácia. És nem biztos, hogy ez csak az ő hibájuk. A tanulóifjúság politikai ismereteiről, illetve a kö­zépiskolát végzők effajta tá­jékozottságáról készített föl­mérést Daróczy Sándor és Pék András, s tanulmányban dolgozták fel a tapasztaltakat. Ebben szerepel, hogy a KISZ- tisztségviselőknek mindössze 15 százaléka fogalmazta meg pontosan, mi az az imperia­lizmus; s a megkérdezettek­nek még a fele sem tudta el­fogadhatóan definiálni a bé­kés egymás mellett élés el­vét. .. Persze, ettől „cifrább” ese­teket is említhetnék, ame­lyek neves és köztiszteletben álló személyek nevére, titulu­sára, „hírességének” okára vonatkoztak, vagy történel­münk nevezetes fordulóihoz kapcsolódtak. De ez már va­lószínűleg nem tartozna a szorosan értelmezett tárgy­hoz, nevezetesen: mi az ere­deti célja és feladata a KISZ politikai képzésének', azon belül is az ifjúsági vitakö­röknek? — Az 1974-es KISZ kb-ha­tározat egyértelműen fogal­maz: „A KISZ politikai kép­zés ifjúsági jellegű legyen, feleljen meg az ifjúság társa­dalmi és életkori sajátossá­gainak. . . segíti a fiatalok be­illeszkedését; tanítja és gya­koroltatja a politikai, közéle­ti tevékenységet... fiatalos formákat és módszereket al­kalmazzon”. Nos, milyen is ez a fiata­los módszer némelyütt? Meg­vallom, nagyon meglepődtem, amikor Pásztón az egyik üzemben, úgy kutyafuttában találkoztam vele. Hat-hét fia­tal ücsörgött egy jól fölsze­relt klubhelyiségben, míg Az Előadó fennhangon olvasta az „Ifjúsági vitakör” című brosúra éppen következő fe­jezetét. Ifjopti gyorsasággal a végére ért, s mivel kérdés- észrevétel-megjegyzés a hall­gatóság részéről nem akadt, máris mindenki útnak indul­hatott hazafelé. Azzal a jóleső érzéssel, hogy ismét teljesítette KISZ- es vállalását, a „politikai vi­takörön való rendszeres rész­vételt”. A balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépis­kolában már kellemesebb volt ez a „találkozás”. Az ottani IV. césekke) beszélgetve, húsz-egynéhányan arra, a kö vetk etésre jutottunk, az ő módszerük bevált. Saját maguk közül választ­ják ki a vitaköri téma elő­adóját, mert, mint mondják „a külső kész tényeket mond, vele nem lehet vitázni, csak elfogadjuk azt, amit mond és megköszönjük az okítást. Ugyanakkor mi, egymás kö­zött vitatkozunk arról és annyit amennyi hasznunkra válik, nincs feltételezett te­kintély, mindenki a vita so­rán szerzi azt meg”. Ennek is van egy bökkenő­je: a vakvágány. Melyre az egész vitaköri társaság felfut­hat. — A foglalkozásokra beül a patronáló tanár is — mon­dották — és ő is részt vesz a vitában. Nem erőszakolja ránk a véleményét, de igyek­szik meggyőzni bennünket a maga igazáról. Pro és kontra — az emlí­tett esetek semmit nem . bi­zonyítanak, de meglehetősen gyakoriak. Persze, hogy vilá­gosan lássunk e legszélesebb rétegeket érintő politikai­képzési formában, ahhoz még górcső alá kell vennünk néhány lényeges elemét, mint például az oktatói propagan­distagárdát, az irányítói KISZ-szervezet odafigyelé­sét, törődését és nem utolsó­sorban a jelenlegi föltételeket, az optimális lehetőségeket. Következik: Frankos az egész? Tanka László Elnézést kell kérnünk azoktól a ■ levelezőinktől, akiknek írásaiból, sajnos hely hiányában ezúttal nem idézhetünk, de természetesen a későbbiekben erre sort kentünk. Ne törje le ez az érintetteket, írjanak csak továbbra is ugyanilyen gyakran és bő terjedelemben, hiszen akciónk lejártakor a hozzánk beküldött tudósítások összegzése alapján választ­juk ki a nyári sajtótábor résztvevőit. És nemcsak szer­kesztőségünk, hanem tájékoztatásunk alapján a Nógrád megyei úttörőelnökség is élénk figyelemmel kíséri a 'le­velek, a tudósítások tartalmát, s azt megfelelőképpen hasz­nosítja. Ezek után válogassunk a múlt héten beérkezett le­velekből! * Köszönettel tartozunk... i ’. .minden felnőttnek, hogy többet nem kell busz- szál járni az iskolába — írja Gyurcsik József (becenevén Dodi) Salgótarján, Kemerovo kőrútjának 90-es számú házá­ból. — A felnőttek a keme- rovói telepen építettek ne­künk egy új iskolát, nagyon sok néni és bácsi dolgozott érte szabad szombatokon. E köszönősorok után így folytatja levelét Dodi: — A napokban lesz a szü­letésnapom és nagyon fáj a szívem egy kiskutyára, ami őrzi majd a telkemet, mert anyukám bérelt nekem egy telket és már fát is ültet­tünk . . . Tessenek nekem ír­ni és segíteni, hogy legyen nekem is egy kiskutyám! Mivel szerkesztőségünk nem tart külön kutyafarmot, így a „Barátunk az újság” akció résztvevőit, különösen a falusi gyerekeket kérjük meg arra, segítsenek Dodi­nak. Akinek netán lehetősége és szíve van: ajánljon föl egy kiskutyát, s erről értesítsen bennünket is! Aranka néniért Ketten Is írtak a ceredi Petőfi Sándor úttörőcsapat Béke rajából: Singlár Kata­lin és Cene Gábor. Fölsorol­va mozgalmi munkáikat mindketten egy „különös” vál­lalást tartanak a legszebbnek és legfontosabbnak: „Hetente meglátogatjuk községünk egyik idős lakóját, Aranka nénit, özv. Simon Bá- lintnét, aki egyedül él. Az osztály tanulói közül 2—3 gye­rek mindennap elmegy hoz­zá., A bejárók vállalták, hogy későbbi busszal mennek ha­za . T 1 A fiúk fát vágnak, , vizet hordanak, a lányok ta­karítanak és rendben tartják a kertet. Aranka néni nagyon jószívű és kedves hozzánk... Rajunk örül, ha segíthet, nem várunk érte dijat, elég egy kedves szó”. Bizonyára Aranka néni kí­vánságát is tolmácsoljuk, ha e nemes tettet most a köz­vélemény elé tárjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy jó lenne több ilyen esetről hírt kap­nunk, mint amilyen a ceredi pajtások kezdeményezése. Ki nyeri? Az alábbi levél voltaképpen azért érdekes, mert a gyak­ran „lekezelt” papírgyűjtési munkának egy másik oldalát világítja meg: — Nálunk a múlt héten nagy forrongás volt — írja Nagybátonyból Jávor Mónika —, papírgyűjtés kezdődött. Mi a fejünkbe vettük, hogy győzünk, s.’úgy döntöttünk, hogy a fiúk és a lányok kü­lön-külön gyűjtenek, még órá­kon is erről esett sző. Elő­ször üzemekben, üzletekben, majd a házakban is próbál­koztunk . . . Behordtuk az iskolába és kíváncsian vár­tuk az eredményhirdetést: a fiúk kilenc mázsát, mi pedig hatot szedtünk össze. De a győzelem nemcsak ennyi volt, még ebbe a tavaszi papír- gyűjtés is beletartozik! Meg­beszéltük, hogy már sokkal előbb elkezdjük a munkát. Többekről — röviden A balassagyarmati kertészetben néhány hónappal megelő­zik a meteorológiai tavaszt, a fütött üvegházakban több ezer tő szegfű, hagymáról hajtatott, magról kelt növények dísz- lenek. Balázs Vilmosnc vezetésével a kertészeti szocialista brigád a nőnapi virágokat gondozza. Ezen túl jut idejük még a Rákóczi úti iskola és a IV. számú óvoda segítésére is, melyeknek társadalmi munkával segítenek. Csordás Ist­vánná, Oláh Andrásné és munkatársaik nemcsak virág-, hanem gyermekszeretők is. — kj — A romhányi Csibike bábcso­port nevében Torzsa Péter harmadik osztályos tanuló írt: „Sokat tudnánk életünkről ír­ni, de az egy egész újságban sem férne el. Szívesen lát­nánk az újságíró bácsikat egy szakköri foglalkozáson”. Ha megírjátok, mikor és hol tartjátok a foglalkozásokat, akkor a közeljövőben elláto­gatunk Romhányba. Ugyanezt tudjuk válaszolni a többi meghívásra: idővel igyek­szünk eleget tenni mind­egyiknek. „Játszhatja négyéves kortól bárki, csoportosan is. He­lyezkedjetek el az asztalnál, minden pár, vagy csoport kapjon egy-egy marékkai ab­ból a keverésből, amelyet elő­zőleg két-háromféle szemes termésből, kavicsból keverte­tek. Tegyétek ölbe a kezete­ket, aztán az indító jelre vá­logassátok ki a különféle sze­meket. Az a csoport győz, amelyik előbb elkészült. A szemezgetés című játékot Percze Ildikó küldte Salgó­tarjánból, a Kálmán Imre út 62. szám alól. Az eddigi „legprecízebb” írást ifj. Szabó Ödöntől kap­tuk. Néhány soros bemutat­kozó levelét így kezdi: leve­lem kelt 1980. II. 12. 17 óra 32 perc 47 másodperckor. Re­méljük, Ödön mindenben ilyen pontos, s újabb írásokat is küld immár bővebb tarta­lommal. Érdekes írásokat hozott még a postás, melyeket Salgótar­jánból: Rácz Erika, Tóth Éva, Sándor Júlia, Vanó Tímea és Ildikó, Szécsényből: Szenog- rádi Péter, Pásztóról: Becsó Zsolt, Nádújfaluból: Kotroczó Róbert írt. Mihalik Judit egy mátraverebélyi legendát kül­dött be a falu történetéről, s ezt , a közeljövőben tesszük közzé. A többi levélíróink csupán érdeklődtek, vagy a nyilvánosságot kevésbé ér­deklő témákról számoltak be. Felhívás! A korábban meghirdetett pályázati játékunkra érkezett javaslatok, ötletek közül a pásztói Lenin úttörőcsapat sajtófigyelő szolgálatának egyik kezdeményezését fo­gadtuk el, s a Barátunk az újság akció keretében most ezt közreadjuk: „Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója és a XII. párt- kongresszus tiszteletére fel­kérjük a rajok környezetvé­delmi és társadalmi munka felelőseit, szervezzetek már­cius 22-én, a kommunista szombaton társadalmi mun­kát! Kérjétek ki a helyi ta­nács, valamint egyéb illetéke­sek véleményét a munkavég­zéssel kapcsolatban. Ne feled1- kezzetek el az idős, egyedül­álló emberekről sem! Az akcióhoz való csatlako­zásról, valamint a vállalt munkáról számoljatok be az „Üttörősarok”-nak. Határidő: március 15. Kérjük, hogy a szándékokról mihamarabb értesítsétek a szerkesztőséget, hogy az ötleteket, javaslato­kat, kezdeményezéseket fo­lyamatosan tudja ismertetni. Ide tartozik még''a múlt heti játékunk eredményhirdetése. A helyes választ beküldők közül Zsidai Zsuzsanna egy- házasgergei és Jankó Tamás tari pajtás bizonyult a leg­szerencsésebbnek, jutalmukat postán küldjük! <«MMM««iHiiiiitiiit«ii»aiintff«fiiiit«irtiitiMiirt«it«tiiiffYiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiii6ifii!iiiiitii[iitfi9iiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiikiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiK)itiiiiiiiiiiiiiiii>itit«viiiiiiiiiiiiiif>>iiiiiriiiiiiiiii«ii«iitNtiiiiiii«i«iiii«iiifttf!iifiimiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiit«v9f««»«»*nr A szolgáltatások szervezettsége Akinek kerek egy hónapnyi határidőre vállalják a közön­séges cipősarkalást, mondván, hogy a csorba sarkú lábbelit nekik a központi műhelybe kell továbbítaniuk..., akit há­rom helyen elutasítanak mosógépjavítás-ügyben, mondván, hogy nincs alkatrész, s az aranykezű mestert végül is egy kisiparos személyében fedezi fel, aki egyenest az NDK-ból szerzi be a sehol nem kapható alkatrészt..., aki kocsija rutinszervizéért kifizet majd’ másfél* ezer forintot, és csak fél év múlva jön rá, hogy az esedékes olajcseréről egysze­rűen megfeledkeztek, jóllehet, felszámították, aki hóna­pokig kénytelen fazekakban melegíteni a vizet, mert gáz­bojleré, egy aprócska alkatrész híján hasznavehetetlen ..., szóval, aki kénytelen-kelletlen hetente-havonta járja végig a szolgáltatás idegeket megviselő kálváriáját, annak a kö­vetkező számok bizony aligha szolgálnak vigasztalásul: Az elmúlt tíz évben majdnem 15 milliárd forintot költöt­tek a szolgáltatóintézmények gyarapítására, bővítésére, kor­szerűsítésére, s jelenleg több mint 100 ezer szolgáltatóhely sfll a fogyasztók rendelkezésére. Tiszteletet parancsoló szá­mok, s éppen ezért az ember csak azt nem érti, miért van az, hogy egyre nehezebb, egyre körülményesebb valamit el­végeztetni, megjavíttatni, miért van az, hogy változatlanul, sőt: egyre inkább úgy érezzük, a szolgáltatóipar valamiféle kegyet gyakorol azzal, ha egyáltalán alkalmazottai szóba állnak velünk? Ügy tűnik: a mennyiségi fejlődéssel nem lehetnek külö­nösebb gondjaink. Nagy kérdés azonban, hogy a vitathatat­lan mennyiségi fejlődés mögött, illetve amellett, javult-e a szolgáltatások minősége és még inkább az egész szolgáltató- ipar szervezettsége? Erről kinek-kinek megvan a személyes tapasztalata, amire, ugye, többnyire azt szokás mondani, hogy „nem jellemző...” Ez esetben viszont a bosszantó sze­mélyes tapasztalatok összecsengenek a szakemberek érték­ítéleteivel. Már az a bizonyos mennyiségi fejlesztés is meg­kérdőjelezhető. Mert például hiába a 100 ezer szolgáltató­hely, ha az üzemek, műhelyek egy részében súlyos munka­erőhiánnyal bajlódnak. A legmértéktartóbb számítások sze­rint is, megközelítően 300 ezerrel kellene növelni a szolgál­tatóiparban dolgozók számát a következő években ahhoz, hogy az iparág Viszonylag zökkenőmentesen működhessék. S az ehhez kapcsolódó további kérdés: valóban reálisak-e a mértéktartó számítások? Nem lehetne valamit „keresni” a munka jobb szervezésével, a bürokratikus módszerek ki­küszöbölésével? A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a szolgáltatás szervezeti kereteit módosítani kellene, éppen az igények jobb kielégítőké érdekében. Különösen proble­matikus a több ezerre tehető, egészen kis szolgáltatóhelyek jövedelmi helyzete. Ezek általában indokolatlanul magas költségekkel, a nagy szervezetekre jellemző, és automatiku­san átmásolt bürokratikus módszerekkel dolgoznak, s a fo­gyasztókkal való kapcsolataik már csak ezért is nehézkes alacsony színvonalúak. Szó sem lehet arról, hogy e kis üze­meket, műhelyeket centralizálják. Ennél sokkal egyszerűbb megoldás a szolgáltatási „ügyvitel” egyszerűsítése, a bürok­rácia nyesegetése. • Itt vannak aztán azok a gazdasági egységek, amelyek af­féle melléktevékenységként foglalkoznak a szolgáltatások­kal. Jelenleg e vállalatok elégítik ki a szolgáltatási igények kétharmadát, de olyan körülmények között, hogy valóságos csodának minősítendő, ha n«m *-- -vnak fel sorozatban a szolgáltatással. Az efféle „melléktevékenységnek” hivatalo­san ugyanis nincs sok becsülete. Sőt: gyakran nem titkolt gyanakvással szemlélik a vállalatok és szövetkezetek mel­lékprofilként vállalt szolgáltatótevékenységét. Nyilvánvaló, hogy éppen az ellenkező magatartásra lenne szükség: a bi­zalmon alapuló támogatásra, illetve ösztönzésre. A szervezeti egyszerűsítést szolgálná az is, ha például a mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek nagyobb részt vállalnának — vállalhatnának — a területükön élő embe­rek szolgáltatási ellátásában. Ehhez megintcsak a támogatás, az ösztönzés hiányzik. ' " És ne feledkezzünk meg a kisiparosokról sem. Létük és működésük a szolgáltatóipar szempontjából sorsdöntő. Lét­számuk nő, tevékenységük köre bővül, de nem eléggé. Pe­dig ennek aztán, nincs semmilyen, hivatalos akadálya- Ám a központi elképzelések érvényesítését ez esetben sok min­den nehezíti. Például: állami vállalatnál főfoglalkozásban levő szakemberek, ha akarják, mellékfoglalkozásként mű­ködési engedéllyel dolgozhatnak a szolgáltatóágazatokban. Erről rendelet van, amit helyenként sehogy sem akarnak tudomásul venni, s minden lehető és lehetetlen módon aka­dályozzák, vagy éppen megtagadják az ilyesfajta mellékte­vékenység engedélyezését. A szolgáltatóipar fejlesztésének lehetőségei, és szükséges­sége elvileg, kristálytiszták. Csak éppen az elveket kellene következetesen megvalósítani. , Már csak azért is, mert a szolgáltatás minősége, rugalmassága és gyorsasága életkö­rülményeket, közhangulatot alakító tényező. Vértes Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom