Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
Hagyomány és korszerűség Beszélgetés a kolozsvári Magyar Színház igazgatójával Óriási sikerrel vendégszerepeit Budapesten és Szegeden a kolozsvári Állami Magyar Színház Sütő András három drámájának — „Egy lócsiszár virágvasárnapja”, „Csillag a máglyán”, „Káin és Ábel” —:, Valamint Paul Everac — „Az ötödik hattyú” — és Tudor Musatescu — „Titanic keringő” — darabjainak előadásai azt bizonyították, hogy a társulat fényes múltjához, nagynevű elődeihez méltón képviseli a magyar színházművészet ügyét. A vendégjáték befejeztével megkértük Bisztrai Mária igazgatót, beszéljen a színház műsorpolitikájáról, az idény hátralevő bemutatóiról, a távolabbi tervekről. — A hagyomány és a korszerűség munkánk két tartóoszlopa. Olyan hagyományaink vannak, amelyekre büszkék lehetünk, és bátran alapozhatunk. 1792 óta, amikor is Kótsi Patkó János vezetésével megalakult Kolozsvárt az első állandó magyar szín- társulat, az Erdélyi Színjátszó Társaság, városunk színművészei mindig a haladás eszméit, az anyanyelv művelését szolgálták, de sohasem az elzárkózás, hanem a népek közötti egyetértés és testvériség célkitűzésével. Olyan nevek fénylenek vissza az eltelt 187 esztendőből, mint Déryné és Jászai Mari, Egressy, Lend- vay, Szentpétery, s a legendás igazgatók: Ditrói Mór, Ecsedi Kovács Gyula, Janovics Jenő, Az ő örökségük jegyében törekszünk arra, hogy korszerű szánházat csináljunk, segítsük új magyar és román drámák megszületését. Néhány adat talán érzékelteti számszerű eredményeinket 1945-től 1979 végiéig — otthon és külföldön — összesen 10 069 előadást tartottunk. Ebből 380 bemutató, 55 ősbemutató. 105 hazai szerző művét vittük színpadra. Előadásainkat 4 138 509 néző tekintette meg. — Az 1979—80-as évadban eddig két új bemutatót tartottunk. A „Titanic kerin- gőt”-t Aureliu Manea, a Tor- dai Állami Színház rendezője vendégként állította színpadra, Shakespeare „Lóvátett lovagok’' című színművét pedig Horváth Béla rendezte. A szezon hátralevő részében, illetve ősszel még öt premiert tervezünk. — Már javában folynak a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” próbái Harag György irányításával. Főrendezőnk úgy szeretné megcsinálni Móricz Zsigmondnak ezt a darabját, hogy aki korábbi feldolgozásait látta, rá se ismerjen. Harag ugyanis úgy véli, hogy a darab „mulatós” felszíne alatt csehovi mélységek rejtőznek, ezeket szeretné feltárni. A fiatalurat Héjjá Sándor, Pólikát Borbáth Júlia, a három „öreg hölgyet” pedig Orosz Lujza, Bereczky Júlia és Török Katalin alakítja. — Bemutatjuk „házi szerzőnk”, Sütő András új drámáját, a „Szuzai menyegzőt” is. E darabbal tulajdonképpen drámai tetralógiává bővül a szerző műveinek a nép és a hatalom konfliktusait feldolgozó sora. A Sütő-alkotást ugyancsak Harag György rendezi. — Horváth Béla készül Déry Tibor „Képzelt riport egy' amerikai popfesztiválról” című musicaljének, Ecaterina Oproiu „Nem vagyok az Eif- fel-torony” című darabja musicalváltozatának és Szabó Magda Budapesten nagy sikerrel játszott darabjának a „Régimódi történet”-nek rendezésére. Aureliu Manea pedig Teodor Mazilu „Hamis angyalok”-ját állítja színpadra. — Manea, a Tordai Állami Színház rendezője tehát ismételten vendégszerepei Ko- Iczsvárt. Általános gyakorlata színházuknak, hogy más társulatok művészeit bevonják munkájukba? — Nagy hívei vagyunk az efféle frissítésnek. Vendégrendezők, tervezők rendszeresen dolgoznak nálunk, a ' mieink is vállalnak feladatokat más színházaknál, de még kölcsönös színészi vendégjátékra is nem egy példa akad. Az egyik leggyakoribb vendégünk Major Tamás. Ö rendezte nálunk a „Téli regét” és a „Szecsu- áni jó lélek” című Brecht- darabot, Örkénytől a „Kulcs- keresőiket. Kilenc éve játszom együtt Majorral Jerome Kilty „Kedves hazug” című kétszemélyesét — eljutottunk vele már szinte valamennyi magyarlakta területre — most pedig magyar és román költők műveiből közös szavalóestet tervezünk. Díszletet, illetve jelmezt tervezett nálunk Liviu Ciulei, a Buland- ra Színház világhírű művésze,1 POLNER ZOLTÁN Ráolvasó Tűzvészéből menekült, lángpoklából szabadult. Füst kormából fölrepültél, tűz torkából menekültél. Életem varázsod óvja: oltalmazzál, védelmezzél, rontást rólam elhessentsél tűzből, lángból menekült lángból, tűzből szabadult feketetyúk tolla! Constantin Russu, Doina Le- vinta, Nircea Matcaboji és mások. Silvia Ghelan, a Kolozsvári Nemzeti Színház — városunk román nyelvű színháza — művésznője Olgát játszotta nálunk — magyarul! — a Három nővérben, a mi színészünk, László Gerő viszont náluk vállalt román nyelvű fellépést. Rendezőink ugyancsak gyakran vállalnak vendégrendezést. így például Harag György románul rendezte a „Tóték”-at, a Kolozsvári Nemzeti Színházban, Horváth Béla a „Macskajá- ték”-ot németül a nagyszebeni színházban. — Milyen kapcsolatuk a közönséggel, hogyan foglalkoznak a nézők nevelésével? — Közönségünk rendkívül hűséges hozzánk. A mostani idényre 7000 bérletet adtunk el, s nem ismerjük az úgynevezett fantomnézők fogalmát. A mi bérlőink eljönnek az előadásokra. Ami a nézők nevelését illeti, úgy véljük ezt a munkát nem lehet eléggé korán elkezdeni. Rendkívül fontosnak tartjuk tehát a gyermekelőadásokat. Ebben az idényben a „Pinocchió”-t mutattuk be a legfiatalabb korosztálynak nagy sikerrel. A címszerepet nálunk — szemben az általános gyakorlattal — férfi színész: Sata Árpád játssza. A nagyobbaknak görög drámaciklust indítunk oratorikus formában. Ezekkel az előadásokkal —, amelyeket Senkálszky Endre rendez — iskolákat, művelődési házakat, klubokat keresünk fel. — Színházuk közös épületben dolgozik az Állami Magyar Operának Nem okoz gondokat ez a társbérlet?” — Megértésben dolgosaink együtt, de olykor természetesen küzdünk helyszűkével. Folyik azonban egy építkezésünk, amelynek keretében új próbatermek, műhelyek, raktárak létesülnek. Ha befejeződik az építkezés, könnyebben leszünk, s egyúttal lehetőségünk nyílik igazi stúdió- színház létrehozására. — Befejezésül, hadd érdeklődjem az igazgató színészi terveiről. — Jövőre lesz harminc éve, hogy színész vagyok, s megszakítás nélkül ennek a színháznak a tagja, tizenegy éve igazgatója. Talán érthető ragaszkodásom, hiszen már megszületésem előtt gyakran voltam jelen ezen a színpadon. Édesanyám — Kabdebó Duci — ugyanis Janovics Jenő idején népszerű primadonna volt, s tár már a hatodik hónapban járt velem, még játszotta szerepeit. A három évtizedes jubileumot egy önálló esttel szeretném ünnepelni, összefoglalni színészpályám és életem tapasztalatait. Morvay István Réti Zoltán rajza Tamás István: Reggel A kutak a pislantó hűs tengerszemek anyás ölükbe gyűjtve üdére fürösztik a rakoncátlan elbarangolt s álmainkban nyűgösre fáradt szeplős csillagokat S rálelnek ott a karoló kávák énekére számvetésben derűs t szirmaikkal kikolmizott sörénnyé göndörödve a lelkendező bársony illatok, s lámpáikra a kóbor zsémbes bakter szentjánosbogarak Nekünk kik bűnös ráérősben tespedve ajtót kulcsokat vétettünk s kiknek gurigázva a harag karikákkal begördült a settenkedő gyanú félelmet oszlató tiszta egyenleteikbe az erővonalak kusza mágneses bozontját illő kontyba fogó hajtű végein gyűlt villámló kisülésben roppanhat csak béklyónk s éghet le képünkről foszlósban az álarc Ketykó István: Éjszaka Sokszor álmomban is vasutat játszom, mint lányom s fiam a csillogó játéksíneken . . 2 tébolyult fények, hamis jelzők között botladozom egymagám — egy képzelt csattanás nyomán felriadok toliam elgondotkozxk hosszan, csendesen az álmos rímeken . 2 2 M Jánossy Ferenc Gyencsdiáson (olaj) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiuiiiiiiiniiiiMiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiHijiiiiiHiiiinHiiiiiHiiHiaiiiiiiiinuiiiiiuiiiiiiainiiiiiuuiiiiiiiiiinimiiuaiiMuniiHimiuiiiniiiimHiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiioaiiiiimiiiimiHiiiiiumiiiieauiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiHiiiiuiiiiiM — Ahogy leült és hátrasimította a haját, ahogy a szoknyáját babrálta... Hát nem érti? Volt benne valami kihívó, valami arcátlanul pimasz. Rágyújt, kérdeztem. Persze, bólintott. Rázott az az átkozott vonat, majdnem leégettem a gondosan kifestett szempilláit. Ű csak gúnyosan mosolygott. — A lényegre szorítkozzon. Mikor és hol ismerte meg azt a lányt? — Ez év májusában, pontosabban huszonhetedikén éjjel szállt fel egy jelentéktelen kis állomáson. Fekete selyemruhában volt, kis zöld kalappal. — Rögtön megszólította, igaz? — Hogyne! Be is mutatkoztam, és az úticélja felől érdeklődtem. Finoman vállat vont, és az unalomról kezdett fecsegni, bizonyos kibírhatatlan férfiakról, és az egész értelmetlenségéről. Szerettem volna, ha ezt bővebben kifejti, de nem mutatott rá hajlandóságot. Végű] is térképet vett elő, és némi habozás után ' egy többé-kevésbé felkapott fürdőhelyet jelölt meg úticélként. Vonzó volt, mitagadás, de a hevesebb közeledésnek Soltész Éva: A pepita bőrönd gátat szabott egy hortyogó kalauz jelenléte. — Mikor lépett akcióba? — Miután az a kellemetlen kalauz távozott a fülkéből. Szorosan mellébújtam, felajánlva, hogy utazzunk együtt, végül is a cél nem fontos, csak maga az utazás izgalma, belemerülni ismeretlenként az ismeretlenbe. Miért is ne, csillant fel a szeme, egy férfi, aki megvéd a férfiaktól. Később megkérdezte, hogy mi a foglalkozásom. — Mi a foglalkozása? — Jelenleg könyvügynök, de voltam már teniszoktató, színházi ügyelő, sőt egyszer egy fogpasztagyártó cég reklámfilmjében is szerepeltem. Hiába a megnyerő külső, no meg mindig a művészetek perifériáján éreztem jól magam. Neki azt mondtam, hogy költő vagyok. Mégiscsak jobban hangzik, mint holmi kilincselő, lépcsőházkoptató könyvügynök! Erről sajnos eszébe hányinger biztos ellenszerei.’ Mielőtt teljesen elkábultam volna a cseppektől, elégedetten láttam a fejem felett billegő bársonytáskát, mely egyre közelebb, közelebb jött hozzám. Mikor magamhoz tértem, már csak a vasúti társajutott egykori kaszkadőr sze- lenül becsukhattam a táskát, szivarkásdobozok társaságé- ság piszkos emblémája ékte- retője, aki igen jól keresett a — ö nem árulta el. hogy ban: tizenkét kötet „Avva- lenkedett felettem. Az ablakfilmgyárban, és megkérdezte miből él? kum protopópa emlékiratai” hoz léptem. Ismeretlen álloártatlanul, hogy mennyi a — Nem. Elég homályosan és egy darab birkatenyésztési más ásítozó személyzettel, és jövedelmem, és van-e alkotó- beszélt, sokat sóhajtozott, fé- kézikönyv. x a reggeli fényben kis zöld kaházam valami előkelő helyen, lő, hogy mindenben messze _ Leitatta? lapban, a két bajszos úrba H ebegtem a művészetek és a állt az egyértelműségtől. Haj- _ Megkínáltam rizspálin- kftrolva, a kis bársonytáska k özönség viszonylatáról, a fel nalban még ingadoztam két kával, de csak én iXm 25* * es le torvenyszerusegeirol egy felkmalkozó lehetőség kozott rosszúl g jól bírta Kitánto- peplta börond is, Avvakum bizonyos pályán belül, a ki- — rögtön kifosszam, és lelép- rogtam’ hányni és mire visz- Pr°topópávai és a Birkate- adók embertelenségéről. Vé- jek (de ez silány, örömtelen szatértem két egyforma baj- nyésztéssel. Tágranyílt szem- gül sikerült teljesen elálmo- munkának tűnt), avagy hó- gZOS úr ^ a fülkében közö- meI meredtem az üres polc- sítanom, báliamra hajtotta a dítsam meg, hogy a kegyei nvgscn pipázva " ra- A belépő kalauznak már fejét, száját picit eltátotta, és mellett pénzt is pazaroljon y , ‘' csak vinnyogni, sírni tudtam: elaludt a vonat ütemes ráz- rám. Az utóbbi megoldás job- Meg akkor sem gyana- kifosztottak, megloptak! Zakódására. Óvatosan kikattin- ban csábított, tekintve úti- ■ vartan csattogtatva lyukasztótottam a fogason himbálódzó társnőm ingerlő bájait. Csu- — 0 vagy én? Ja, nem! ját, elvonult intézkedni. Hát bársonytáskát, megtapogattam pán mohóságomnak kellett Lerogytam mellé, ő gyengé- lehet itt INTÉZKEDNI? a tárcáját, ami duzzadt a gátat szabni a pénz és a nő den törölgette a homlokom pénztől. Mocorogni, nyögdi- mihamarábbi birtoklását ille- egy nagykockás fc.fizsebken- Nyugodjon meg, ez a no csélni kezdett, mire nyugtató- tőén. Némi ital után kotorász- dővel, miközb.n az egyik úr vészé vés bunbanda íonő- lag megsímogattam, elterelve tam pepita bőröndömben. Ez résztvevőén, a másik ellensé- ke- Nen? maga az első áldo- figyelmét a nyitott táskáról, minden csomagja, kérdezte gesen méregetett'. A résztvevő talán nem is az utolso. Erre ő „Albert!” felkiáltással bágyadtan, résnyire nyitott úr felajánlott bizonyos jóié- Mar szorul a hurok, a nyakamba borult. Nem tu- almazöld szemekkel. Igen, de köny cseppeket a készletéből, _ De könyörgöm, ki körül? dóm, ki volt az a bizonyos ebben van minden vagyonom, melyek mindenfajta fejfájás. Ki körül? Albert, de a legjobbkor búk- vágtam rá büszkén, ami igaz kant fel a hölgy emlékezeté- is volt, mivel a ma-edék el- "I I -----b en, mivej fürgén és észrevét- adatlan könyveim hevertek J NöGRÁD — 1980. február 24., vasárnap 9
