Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

A munkaügy! Jogszabályok módosításáról (IL) logok és kötelezettségek Arra lehetőség volt eddig Is. hogy a dolgozó átmenetileg máshol, más munkáltatónál, más munkakörben is foglal­koztatható legyen, a munkáltató egyoldalú intézkedése alapján. Most ez annyiban módosult, hogy meghatározásra került az időtartam. Az új szabály szerint, az ilyen munkavég­zés időtartama egy naptári évben 3 hónap lehet, kivéve, ha rendkívüli körülmények “ hosszabb időt indokolnak, vagy ilyet a kollektív szer­ződés előír. A dolgozót azon­ban a munkavégzés valószínű tartamáról tájékoztatni kell. Változatlanul érvényesek azonban a korlátozó rendel­kezések, amely szerint a ki­rendelés aránytalan sérelem­mel nem járhat a dolgozóra. Például egy többgyermekes budapesti lakos nem rendel­hető olyan távoli vidékre, amelynek, következtében nem tudna eleget tenni szülői kö­telezettségének, vagy korára, egészségi állapotára nézve volna káros. Változatlan, hogy a kiren­delés egyoldalú munkáltatói rendelkezés és nem minősül munkaszerződés-módosítás­nak A kirendelés további új, részletesebb szabályai rende­zik a munkáltatói jogok gya­korlását arra az esetre is, ha a dolgozó átmenetileg más munkáltatónál végez munkát. Eddig gondot jelentett a más vállalat részére való átadás­nál, hogy általában csak a munka irányításával kapcso­latos jogok illették meg a fog­lalkoztató vállalatot, ha a munkáltatók egyéb jogok át­adásában nem állapodtak meg. Az új rendelkezés szerint, a jogszabály alapján — a munkaviszony megszüntetésé­nek lehetőségét kivéve — minden munkáltatói jog és kötelezettség a foglalkoztató vállalathoz kerül át, ha más­ban nem állapodnak meg. Természetesen a bér is a fog­lalkoztató munkáltató bér­alapját terheli, ami korábban az eredeti munkáltatót terhel­te. Ugyancsak a foglalkoztató vállalatot terhelik a dolgozó­val szemben egyéb kötele­zettségek is, például az üze­mi balesetért való felelősség. A tervszerű munkaerő-át­csoportosítás zavartalanságát biztosítja az az új szabály, amely az így érintett dolgo­zók jogait védi. Ugyanis szer­vezett munkaerő-átcsoportosí­tás esetén, a munkáltató kö­teles a dolgozót a felajánlott és a dolgozó által elfogadott, új munkahelyre az erről szóló rendelkezések megtartásával áthelyezni. Ha nem tud fel­ajánlani más munkahelyet a munkáltató, akkor arra a munkahelyre köteles áthelyez­ni a dolgozót, ahová őt kiké­rik. Ha a dolgozó nem fogad­ja el a felajánlott munkahe­lyet, a munkaviszony meg­szüntetésének általános szabá­lyai kerülnek alkalmazásra, tehát a vállalat felmondással vagy közös megegyezéssel szüntetheti meg a dolgozó mun kavis zonyát. Dr. Molnár József Az egészségügy pillére: a körzeti orvos ' Hazánkban 1952. november 1-én hozták létre a körzeti orvosi hálózatot. Kezdetben mintegy 2900 körzeti orvos működött, számuk azóta jelen­tősen nőtt. Jelenleg 2500 la­kosra jut egy körzeti orvos. Első pillantásra ez a szám túlságosan nagynak tűnik. De gondoljunk arra, hogy a kör­zeti orvosok az egészségügy rendszerében olyanok, mint az előretolt alakulatok, ök talál­koznak először a betegséggel, ők veszik fel elsőként a har­cot a betegért, az életért. Mö­göttük erősebb, jobban gépe­sített egységek sorakoznak fel: a körzeti szakrendelők, a kór­házak, gondozók, szanatóriu­mok hálózata és végül az egye­temi klinikák. Alig másfél éve annak, hogy a WHO, az ENSZ egészség- ügyi világszervezete Alma- Atában világkonferenciát ren­dezett az egészségügyi alapel­látásról. A konferencián szá­mos előadás elhangzott, amely rádöbbentette a világot arra, hogy földünk lakosságának. 4 5-e számára az orvosi alap­ellátás elérhetetlen vágyálom. INGYEN VAN, HÁT KIHASZNÁLJUK? Ami számunkra természe­tes és megszokott, hogy bár­mikor felkereshetjük a körzeti orvost — állampolgári joga­ink alapján vagyunk vala­mennyien biztosítottak — az a fejlődő országokban, egyes tőkésországokban korántsem megoldott kérdés. Mi pedig, ezt a borítékon kívüli juttatást igyekezünk a végsőkig kihasználni. Igen, — meg merem kockáztatni — a zsúfoltság a körzeti orvos vá­rójában azért akkora, mert so­kan igazán nyomós ok nélkül keresik fel az orvost. Leg­alábbis erre utal az összeha­sonlító statisztika. Képzeljük el, hogy Magyarországon éven­te mind a 10 és fél millió la­kos tizenötször fordul meg valamilyen egészségügyi in­tézményben. A Szovjetunióban a városi lakosság csak 11,3- szer keresi fel az orvost, a fa­lusi lakosság főként a nagy távolságok miatt lényegesen kevesebbszer. A fejlett kapi­talista országokban évente 7— 8 alkalommal fordulnak az emberek orvoshoz. Ezek a számok arra utalná­nak, hogy a magyar nép be­tegebb, kevésbé ellenálló a kórokozókkal szemben, mint más államok lakossága? — Szó sincs róla! Inkább azt. hogy egyesek a körzeti or­vosi rendelőt a társasági élet egy részének tekintik, ahol vé­leményt cserélnek és igénybe veszik az orvos idejét. Kilométereket gyalogol MINDEN PERC ARANYAT ÉR Az ideje pedig nagy kincs, mert abból jut éppen ezért egyre kevesebb a betegekre. Gyakran csak két-három perc. Ez pedig szomorú tény. Ez­alatt még írnia kell: receptet, statisztikát, naplót és isten tudja még mennyi mást, be­utalót a szakrendelőbe, labo­ratóriumi és röntgenbeutalót, vérnyomást mérni, meghall­gatni u szív és a tüdő zörejeit, elvégezni a szokásos belgyó­gyászati rutinvizsgálatot. Ez­után jön a táppénzespapír, a felülvizsgálati utalvány kitöl­tése, amíg végre kiüzenhet az asszisztensnővel: kérem a kö­vetkezőt... S ha csak ennyi volna! A körzetorvos napi teendői közé tartozik a fekvőbetegek láto­gatása. Sokan kilométereket gyalogolnak hóban, sárban, annyi lépcsőt másznak egy nap, hogy egyvégtében maga­sabbra vezetne, mint az Eiffel- torony — közben a beteg rá­köhög, rátüsszent és mivel ő is csak ember — megbeteg­szik. IRIGYELT FOGLALKOZÁS? Lehetséges. Ne feledjük vi­szont, hogy azt nem lehet másként csinálni, mint a leg­magasabb fokú hivatástudat­tal, humánummal. Itt nem le­het tévedni. Nem lehet el­késni, gyakran a perceken múlik az emberélet. A zsúfoltság ellen az elmúlt években valamit tenni kellett. A körzeti orvosoknál a gyógy­szerrendelés reformja óta kissé enyhült a betegáradat: évente kb. 5 millióval kevesebben vá­rakoznak nála. Elmaradnak azok, akik egyszerű gyógy­szerüket recept nélkül kaphat­ják meg a patikában. A szakrendelők, a járóbeteg­gondozók is rendkívül zsúfol­tak. Évente 105 millióan kere­sik fel a szakrendelőintézete­ket és ez azért van így, mert a körzeti orvos a jelenlegi helyzetben nem képes befeje­zett ellátást biztosítani a be­tegeknek. Hazánkban elég sű­rű a szakorvosi hálózat: min­den lakott településtől 40 ki­lométeres körben elérhető egy szakrendelő. A JÖVŐ ÚTJA Az elmúlt években egyre több szó esett az egészségügyi integrációról. Ennek lényege az, hogy a betegek érdekében közös tanácsi irányítás alá vonják egy-egy terület minden egészségügyi intézményét: a kórházat, a szakrendelőt és a körzeti orvost. A szakrendelő és a körzeti orvos munkáját a csoportvezető főorvos hangol­ja össze, aki azelőtt csak a keresőképesség elbírálásával foglalkozott. Az integráción belül feladatkörük bővül: a kórház, a rendelőintézet és a körzeti orvos munkáját égy sokéves szakmai tapasztalattal rendelkező vezető főorvosi gárda segíti, amely bonyolult kérdésekben tanácsot ad a körzeti orvosnak Is. A múlt évben Pécsett meg­alakult az Országos Körzeti Orvosi Intézet, melynek célja a körzeti orvosi munka tudo­mányos elemzése mellett a szervező, módszertani kutató- tevékenység. Kialakultak egy új orvosi szakképzettség meg­szerzésének feltételei: megfe­lelő gyakorlat után általános szakvizsgát tehetnek azok a fiatal orvosok, akik körzeti or­vosi pályán akarnak tevékeny­kedni. KÖRZETI ORVOSI KÖZPONTOK Lassan kibontakoznak a kör­zeti orvosi hálózat fejleszté­sének irányai is. A VI. ötéves tervben főként a vidéki orvosi ellátást kívánja továbbfejlesz­teni az Egészségügyi Minisz­térium. Több kis település egészségügyi központját egy helyiségben akarják létrehozni, ahol esetleg több körzeti orvos letelepítésére van lehetőség. A betegek rendelkezésére áll a fog- és a gyermekorvos is, a laboratórium, a szívvizsgá­lathoz szükséges EKG-beren- dezés, a gyógyszertár, és min­den más, amire szükség lehet. Biztos, hogy e terv megvaló­sításának számos anyagi és személyi feltétele van, de a falusi lakosság jobb ellátása nem tűr halasztást. B. I. J Korkérdés (helyeit) a környezetvédelemről Límlomtalanítás, parkosítást hulladékgyűjtés Ez évben az ifjúsági moz­galomban két új országos ak­ciót hirdettek: a „Tiszta, kul­túrált környezetünkért" és a „Fiatalok az idősebbekkel” el­nevezésűeket. Ezeket még a múlt évvége felé „közhírré té­tették”. hogy most a tervezés időszakában már konkrét el­képzelések, ötletek, javaslatok szülessenek. Meg aztán nem teljesen új dolgok ezek, hiszen a KISZ évek óta több-keve­sebb erővel végez efféle mun­kálatokat- Ezért is gondoltuk úgy, hogy körkérdést teszünk föl a városi-járási KISZ-bi- zottságoknak: hogyan látják környezetük állapotát és an­nak ápolására-védelmére mit szándékoznak tenni? A január 18-án keltezett le­velünkre, melyet hat hely­színre küldtünk el, hárman válaszoltak: a salgótarjáni, a pásztói és a rétsági járási KISZ-bizottságok nem nyilat­koztak e kérdésben... Akik viszont válaszoltak, azok le­veleiből idézünk. * Rampasek Péter, Balassa­gyarmat városi KlSZ.bizottsá- gának titkára: — Városunknak az ország különböző helységeihez mér­ten, hála az előrelátó üzemte­lepítésének, nincs jelentős ipa­ri szennyeződése, gondot fő­ként a háztartásokban, a la­kótelepeken keletkezett hulla­dékok elszállítása, gyűjtése okoz. Ügy érezzük, hogy ezen a területen segíthetünk, s ezért kapcsolódunk az akció­hoz. Balassagyarmaton rendsze­resen szerveznek lomtakarítá­si napokat. Néhány alapszer­vezet ehhez kapcsolódik, s KISÉ-vállalásként segítenek a. város tisztán tartásában. Ezt szeretnénk jobbítani, szélesí­teni, Emelteti indítunk egy helyi akciót is: a kertészet és az erdészet fiataljainak kez­deményezésével és irányításá­val a dolgozói és a tanintézeti alapszervezetek bevonásával, még a FIN-rendezvénysoroza- tok előtt parkosítási napot tartunk. Tervezünk egy fásí­tási programot is, amely azon­ban a tervezés stádiumában áll. * Kassainé Karácsony Eva, a salgótarjáni városi KlSZ.bi- zottság politikai munkatársa: — Hagyományos akció ez számunkra, mely legtöbb eset­ben kapcsolódik a társszervek hasonló kezdeményezéseihez- A „Tiszta, kulturált környeze­tünkért” mozgalomban, illetve az ennek teendőit megfogal­mazó akcióprogramokban hul­ladékgyűjtési, parkosítási vál­lalásokat tettek a fiatalok, kö­zösségi és egyéni feladatok­ként. Ezek „sugalmazása” a nemrégiben tartott felkészítő­kön történt. Itt tettünk né­hány ajánlást az alapszerve­zeteknek, de az akció sikeré­ről, eredményességéről csak körülbelül egy év múlva ka­punk képet. * Demus Iván, a KISZ balas­sagyarmati járási bizottságá­nak titkára: — Üzemeink tevékenységére nem jellemző, hogy a mellék- termékek környezetszennyező hatásúak, ezért a termőhelyi KISZ-szervezetek tűzik ki cé­lul, hogy környékük tisztasá­gát, rendjét veszélyeztető ma­gatartások ellen föllépnek. A lakóhelyeken széles körű ak­ciót szervezünk a környezet- védelemért. Feladatként ha­tároztuk meg, hogy a' községi KISZ-szervezetak az úttörő- csapatokkal közösen indítsanak; „környezetvédelmi radai:”-ak- ciót. Konkrét javaslatokat tet­tünk — a megyei természet­védelmi felügyelőség tervei alapján — e területek meg­óvására, pihenőhelyek kialakí­tására. Például Nógrádszakál- ban a Páris-patak völgye, Benczúrfalván a kastélykert szabadidős-parkká alakítása, Szécsény várkertjének továb­bi bővítése, csónakázótó, kis­pályák, sétányok létesítése, Nógrádsipek, Doboskút gon­dozása szerepel a program­ban. Több alapszervezetünk, a hollókői, a csesztvei, a lu- dányhalászi, a magyarnándori. a szandai, a szügyi az idén kapcsolódik a természetvédel­mi akcióba. Az úttörőkkel ter­vezünk egy „limlomtalanítási” akciót. Lényege, hogy a KISZ- szervezetek levélben hívjak föl á lakosok figyelmét: a há­zak elé rakják ki a fölösleges kacatokat, amelyeket a fiata­lok a tanácstól kapott szállí­tóeszközökön a szeméttároló helyre viszik. - Valamennyi KlSZ-szervezet tervezi, hogv rendszeresen rend béna tartja az oktatási és közművelődési in­tézmények, emlékhelyek kör­nyékét, és lehetőség szerint új parkosított területeket, sétá­nyokat készítenek. * Különösen a balassagyar­mati járásiak kezdeményezése és ötletessége figyelemremél­tó. Annál is inkább, mert arról nem szabad megfeledkezni, hogy a KISZ-munka nem pó­tolhatja és helyettesítheti a tanácsok és egyéb szervek kö­telességét, csupán azt kiegé­szítheti, elősegítheti. Nem titkolt célunk volt, hogy az ötletek közreadásával az akcióprogramot most ké­szítőknek Is segítségül szol­gáljunk. Hogy ezt csak rész­ben tudtuk elérni, annak ép­pen a legilletékesebbek „el­zárkózása” az akadálya. Re­méljük, nem példamutatásnak szánták. <ta—) Ez a típusneve azoknak a gépeknek, amelyek a nagybátonyi harisnyagyár Ultrasona üze­mében találhatók. A gépekkel az ismert és kedvelt harisnyák — Lady, Mini, Favorit — orrlezárását végzik. Képünkön Sütő Józscfné varrónő, Táncsics Mihály Szocialista Bri­gád vezetője a „spiccelcst” végzi. —Bábel felvétele — mm Ősmaradványok lelőhelye Etiópiában, az Addisz Abeba környékéről észak fe­lé folyó Anas vize egészen az Afar-vidék déli részéig ér el. Így az Afaf-vidék nem tökéletesen száraz sivatag, hiszen néha 200—400 milli­méter csapadék is esik itt évente. Ezen a kietlen terüle­ten kezdett geológiai kutató­munkához egy nemzetközi kutatócsoport. Ez a terület az egyik legismeretlenebb vi­déke volt Afrikának. 1928- ban hatolt be ide először egy expedíció, de három tagjá­nak a halála miatt — nem beszélve 11 tevéjének és 7 ösz­vérének elvesztéséről — kény­telen volt visszafordulni. Az Anas-folyó rejtélyére is csak 1934-ben derült fény. Ez a folyó ugyanis az etiópiai köz­ponti fennsíkról észak, majd északnyugat felé indult, de nem folyt a Vörös-tengerbe. Egy angol kutató követve az Anas folyását, Afarba érke­zett és itt látta, hogy a je­lentős folyó vizei a legfor­róbb sivatagban három tóba folytak, és valósággal elpáro­logtak. Eg-y fiatal geológus 1958- ban egyetlen kísérővel járt ott, és arra a következtetés­re jutott, hogy nagyon fon­tos őslénytani anyagot lehet­ne itt találni. 1972-ben két geológus társával újra bejár­ta a területet, és megállapí­tották, hogy a híres olduvai- völgyi és az oinói leleteknél is régibb kőzetekre és lele­tekre számíthatnak itt. Ha­marosan megalakult a kuta­tóexpedíció. 1973-ban kiástak egy 3 millió éves női csont­vázat — Lucie-nek keresztel­ték el. 1975 őszén pedig már nem Australopithecus-ma- radványokat találtak, hanem ö—7 egyén csontjaira bukkan­tak, amelyek már a homo, az emberfajhoz tartozó egye- dek maradványai voltak. Ér ezek a csontok 3 és fél millió évesek voltak. A munka — bár a katonai események ter­mészetesen zavarták —, to­vább folytatódik, és a szak­emberek szerint, az emberré válás legcsodálatosabb lelő­helyére bukkantak a kutatók. NÓGRAD - 1980. február 20., szerda 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom