Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
Levelezők a főiskolán B7 Cl Ill'll * napokban a Sal- Ml LLmULj gótarjánba jövő vonatokon megnőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik egész úton jegyzeteikbe te- metkezve, vagy egymással élénk szakmai vitákba merülve töltötték el az utazási időt. Igen, ezekben a hetekben zajlott a féléves vizsgaidőszak a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatán is, a vonatozó fiatalok az intézmény levelező tagozatos hallgatói voltak. — Most összegezzük a felnőttoktatás tapasztalatait, amelyek értékelését március második felében Budapesten, a főiskolai tanácson végezzük el — jegyzi meg dr. Lonsták László, a salgótarjáni főiskolai tagozat vezetője. — Külön is szó lesz a hagyományos és az intenzív levelező tagozatokról. Ehhez gyűjtjük az adalékokat szakonként és tantárgyanként. Számba vesz- szük, hogy mit jelentett nálunk a levelező tagozatos hallgatói létszám növekedése, s hogyan tudtunk megfelelni a követelményeknek? A főiskolai vezetés úgy döntött, hogy a salgótarjáni tagozat 1979. szeptemberétől átveszi a budapesti anyaiskolától az ipar, pénzügy és mezőgazdaság szakó« levelezőket, minden szakon a három évfolyamot egyszerre. Ez megtörtént. Következményeként jelenleg csaknem félezer levelező hallgatója van a salgótarjáni tagozatnak. Ez több mint kétszerese a nappali létszámnak. Közülük 259 ipar, 93 mezőgazdaság, 60 pénzügy, 82 pedig úgynevezett intenzív pénzügy szakos hallgató. Okozott-e ez a létszámnövekedés gondot? — Alapvetően helyes — és a budapesti anyaintézmény oktatástechnikai és egyéb tárgyi feltételeit illetően részben kényszerű — döntés volt ez, amelynek következtében a hagyományos levelező képzés teljes egészében Zalaegerszegre és Salgótarjánba került, az esti képzést pedig továbbra is Budapesten oldják meg — mondja dr. Lonsták László. — Egyébként ipar szakos levelezőképzés nálunk 1972 óta van s ez 1975-től bővült az intenzív pénzügy szakos levelezőképzéssel. Utóbbiakat félévenként négyszer egy hétre hívjuk be s ez úgy valósulhatott meg, hogy a vállalatok szabadsággal s egyéb támogatással Hozzájárultak e hatékonyabb képzési forma támogatásához. Ami a kérdés lényegét illeti, azaz, okozott-e gondot a levelező "hallgatói létszámnövekedés, azt mondhatom, igen, kisebb-nagyobb gondokat okozott. Főként vizsgaidőszakban. A nappalin oktatói állományunk az ipar szakra van felkészülve. Persze, a tantárgyak egy része mindsn szakon azonos, ezek oktatására is felkészültünk (például a marxizmus tárgyai, matematika, statisztika stb.). A szaktárgyak alaptárgyait tudjuk oktatni. A speciális tárgyakat budapesti oktatók, vagy helyi külső óraadók látják el. Gondjaink tehát kisebb mértékben abból adódnak, hogy részben megnőtt a külső óraadók száma, másrészt Budapestről kell oktatóknak ideutazni, a hallgatók számára pedig kevés a városban a szállás. Ez utóbbi gond megoldásában az idegen- forgalmi hivatal és az IBUSZ is adott segítséget, azonban további megoldásokat kell keresni a jövőben. A mi kollégiumunkban nem tudjuk megoldani az elhelyezést, másrészt gondolni kell arra, hogy fiatalokról, tehát kisebb keresetű emberekről van szó. — Fölvetődhet az oktatásgazdaságosság kérdése, hiszen említett ezzel összefüggésben néhány dolgot E szempontból előnyös-e az itteni létszámnövekedés ? — Igen, mert főiskolai szinten kisebb ráfordítással oldjuk meg az oktatást. Továbbá, a mi körülményeink oktatástechnikai és egyéb szempontból kedvezőek. Az épületkihasználás is megoldot- tabb így. — Milyen tapasztalatokat szereztek a félévről? — Természetesen, még csak általános tapasztalatokról számolhatok be, a teljesség igénye nélkül. Nem különleges dolog, de ismételten bebizonyosodott, hogy a levelezőknél viszonylag magas a lemorzsolódás. Ennek elsősorban nem tanulmányi, hanem inkább munkahelyi, szociális okai vannak. Körülbelül ötvenen kértek évhalasztást. Ezeket a kérelmeket humánusan bíráljuk el. Van gond a hallgatók beiskolázásával, olyan értelemben, hogy fiatalodik a levelezők korösszetétele. Ez az oktatásban azt jelenti, hogy kis óraszámban tanítunk, ugyanakkor, ami ezt részben pótolhatná, szakmai gyakorlatuk ezeknek a fiataloknak nincs, vagy alig van. Más a helyzet az intenzív képzésnél. Itt nincs lemorzsolódás. Az oktatás kiscsoportokban történik. Olyan az óraszám, hogy annak alapján jól fel lehet dolgozni a tananyagot, jobban kialakulnak a hallgatói közösségek, egymás segítése. Ebből adódik, hogy náluk lényegesen jobb a tanulmányi eredmény. Egyébként, a vizs- kákon ugyanazokat a követelményeket támasztjuk, mint a nappalisoknál. ÍRY a hagyományos leve- * lező tagozatos hallgatóknál több az ismételt vizsga, mint a nappalin, s általában is gyengébb a tanulmányi eredmény. Főállású oktatóink. közül felelősöket jelöltünk ki szakonként és évfolyamonként, akik igyekeznek még több segítséget adni levelező hallgatóinknak. Más módokat is keresünk tanulmányi munkájuk segítésétóth — Mindenütt Molodaja Gvargyija Évente 40 millió könyv A Molodaja Gvargyija (Ifjú Gárda) Könyvkiadó a Szovjetunió egyik legnagyobb kiadója. Évente mintegy 350— 400 könyvet ad ki, körülbelül 40 millió példányszámban. Ezeknek a könyveknek a szerzői főként fiatal irodalmárok, akik elsősorban a fiataloknak írnak. A kiadó tematikai skálája meglehetősen széles, a lírától a népszerűtudományos irodalomig terjed. A kezdő írók új könyvei főként a Fiatal írók (próza) és a Fiatal hangok (költészet) sorozatban jelennek meg. A kiadó alkotó kollektívája elsősorban új, érdekes személyiségeket, fiatal tehetségeket keres és fedez fel. A kiadó gondozásában jelenik meg Vlagyimir Javorivszkij fiatal ukrán író „Láncreakció” című regénye. A szerző Ukrajnában eléggé ismert, de oroszul első alkalommal jelenik meg. Regénye mai problémával foglalkozik: egy mezőgazdasági területen épülő atomerőművel. A fiatal szerzőt a két világ — a természet és a modern technika — harmonikus összekapcsolódása izgatja. 1978-ban á Molodaja Gvar- gyijáínál mutatkozott be egy nem mindennapi szerző. Valeri j Zolotuhin a Szovjetunió- szerte népszerű Taganka Színház művésze, számos film főszereplője. Most két önéletrajzi ihletésű kisregény szerzőiéként jelentkezett. Valerij Zolotuhin főhőse az orosz „vidék mélyéről” jött a „főváros meghódítására”. Bízik színészi elhivatottságában és ez segít neki számos akadály leküzdésében. A könyv kezdő szerzőtől szokatlan mesterségbeli tudásról tesz tanúbizonyságot. Nemrégiben jelent meg Viktor Sztyepanov elbeszélésekből álló regénye, „A földsarló”. Az olvasók és kritikusok figyelmét elsősorban témájával ragadta meg: a világűrről és az űrhajósokról szól. Az elbeszélések hangvétele különböző: drámai, egyben nagy mesélőkedvvel megírt regény az első űrhajós, Ju- rij Gagarin özvegyéről és arról, hogy miként kerestek kutyát az első világűrrepüléshez. .. A szerzőnek sikerült megrajzolni az életében legendává vált Szergej Korol- jev, az űrhajók főtervezőjének emberi arcképét. Húsz állandó sorozatot is megjelentet a kiadóvállalat. A legnépszerűbbek a „Híres emberek élete”, „Becsület, hőstett, bátorság”, „Sport és személyiség”, „Heuréka” különböző kötetei. A „Híres emberek élete” sorozat 1933-ban indult, Gorkij kezdeményezésére. Azóta mintegy 600 jelentős személyiség életrajzát adták ki, több mint 50 millió példányban. Évente mintegy húsz kötettel gyarapodik a sorozat. Az elmúlt években számos külföldi szerző művét mutatta be a szovjet olvasóknak a kiadó. Nagy tetszés fogadja a „Tallózás a külföld költészetéből” című sorozatot. Az olimpiai játékok előtt a Molodaja Gvargyija nagy figyelmet fordít a sportirodalomra, többek között a „Sport és személyiség” sorozatra. Ebben jelent meg a „100 kérdés, 100 felelet” című könyv, amely érdekes információkat ad a szovjet sportolókról és az olimpiai játékokról. Kiadták Anatolij Karpov sakkvilágbajnok és a jégkorongozó Valerij Harlamov kötetét is. Hamarosan megjelenik a „Szovjet sportolók” című válogatás is. A nagy művészeket nem ünnepük olyan dörgő tapssal, mint Mártont ünnepelték. Amikor megérkezett, már akkor körülvét- ték, kézfogással megtisztelték, beinvitálták a különhe- lyiségbe, ahol fehérasztallal várták. Jól elviselte ezt a megkülönböztető figy elmet. Testes ember, igen kipirult arccal. A haja ha nem kopott volna meg, senki sem hinné, hogy elköszönőben van a munkahelyétől. Na, de így van ez jól, egészséggel érdemes nyugállományba vonulni. A közelmúltban történt ez a búcsúzás a volánosok pártértekezletén, fent a Somlyó- hegyen, a pártiskola díszes termében. A tanácskozás elnöke bejelentette: — Sisa Márton következik. .. Ott ült az elnökségben, csak néhány lépést kellett tennie a szószékig. Nyugodtan tette meg azt a pór métert. Maga elé tette a papírjait, beletekintett, olvasott belőle néhány sort, aztán félretolta maga elől, szemébe nézett az embereknek és mondta. Szépen, megfontoltan, egymásba fonva a gondolatokat. De ezek a gondolatok a vállalat legfontosabb kérdéseit feszen- gették, mint a fegyelmezett munkát, a mulasztók számonkérését. meg azt, hogy mindenki a legjobb tudása szerint cselekedjék. Aztán az Márton, akire várnak... okos beszédet ilyen romanti- elfogadták még a büntetést is. kus ízzel fejezte be: „Elkö- Mert ebben az emberben van szönök hát barátaim, mert valami olyan, hogy ha han- utánunk is újak jönnek, éle- gos is, meg keményen ítélke- tünknek ez a folytatása...” zik is, a szavából semmi mást Ilyenkor az szokott követ- csa^ az igazságot lehet ki- kezni, hogy a leköszönőnek venni. Az igazság előtt pe- könnybe lábad a szeme, azt dig mindenkinek meg kell törölgeti titkon, hogy senki hajolni, szokta mondani, se lássa, de mindenki látja. Azóta is beszédtéma, hogy Sisa Márton azonban nem ezt valamilyen felnik gyártását tette, hanem derűsen, egész vállalták el, de úgy készíte- lényét átható büszkeséggel ni, hogy ellátják vele az egész nézett a közönségre. Na, ek- ország volánját. És valamiékor dörgött fel az a nagy lyik ember hányaveti mó- visszhangú taps, de ütemesen, dón állt a munkához. Sisa Később László István, az igaz- Márton volt a vezetője a gatóhelyettes mondta neki: műhelynek. Figyelmeztette tartottak attól, hogy meg- az embert egyszer, kétszer, könnyezi a búcsút. No, erre háromszor, aztán elfogyott a Sisa Márton, mint aki meg- türelme. Azt mondják még a sértődött, kihúzta magát, hogy telep is harsogott a hangjá- még egy fejjel magasabb le- tói: gyen és dörgő hangon mondta: _ a munka az életet' je— Miért? Itt leszek már lenti és az élet a legszebb — én örökké közietek. Ha a tes- csapott az asztalra, tem nem, akkor majd az em- Bizony az életet megbecsül- lékem... ni nagyon megtanulta Sisa Az már biztos, ezt az em- Márton. A háború után. mint bért a munkahelyén soha tűzszerészt foglalkoztatta a nem fogják elfelejteni. Pe- sereg. Még ma is elborul a dig igen kemény volt mindig, tekintete, amikor felidézi soha semmit nem elnéző, mé- ezt az időt. Az történt, hogy gis tisztelik. Annyira, hogy Nógrádszakálban egy elha- hosszú évek óta ő volt a gyott bomba felrobbant és pártbizottság, fegyelmi bízott- megölt hat. vagy hét gyere- ságának elnöke. Nem nép- két. Mintha a sajátjai lettek szerű megtiszteltetés, de tiitowluia, annyira búsult utánuk. És hozzálátott felkutatni még a többi gyilkos szerszámot. Aztán ment ahová hívták, a megyében mindenütt megfordult, mint tűzszerész. De az országot is járta. Ez a nagydarab ember, mintha összeroppant volna, úgy nézett ki amikor megszólalt: — Hetvenen voltunk és tizenheten maradtunk... Hát innen neki az élet iránti, megbecsülése. Mondja, hogy neki is gyerekei vannak, három szép szál fiatalember, meg apró unokák. — Ezekért éltem és élek, az életért... De sokat is mondja az életet, mert ő igazán érezte a halál suhogását maga körül, remegett még a teste is, amikor elindult semlegesíteni a gyilkost, de ha már hozzáért, nem volt szabad remegnie. Aztán amikor vége lett ennek az embert pusztító munkának, a községében, Ipolytar- nócon lett a párttitkár, majd onnan került a Volánhoz, -a pártbizottságba és a végrehajtó testületbe. Itt élte le életének egy nagyobbik részét és hogy miként, azt abból olvashatta ki mindenki, hogy fogadták, amikor a pártértekezleten a pódiumra lépett és beszélni kezdett. Jó érzésTanulságos gyökerek 'Hétről-hétre odaültünk a televízió képernyője elé, hogy megnézzük a Gyökerek újabb epizódját. És bizony hétről- hétre a magunk módján reagáltunk a szörnyűségekre, amelyek a Gambiából elhurcolt Kunta Kintének, rabszolgatársainak és leszármazotta- iknak osztályrészéül jutottak. Erről beszélgettünk a munkahelyen, aZ autóbuszon, a vonaton; háborgunk, hitetlenkedünk, viccelődünk, s talán magunk sem vesszük észre, hogy mindennapjainkat át- meg átszövik a Gyökerek. Akt jelenti-e ez, hogy bennünk élnek azok az eszmék, érzések, amelyek az író, Alex Haley szerint természetesek, az emberi élet jellemzői kellene, hogy legyenek? Vagy másról van szó? Hasonló kérdések bizonyára másokban is megfogalmazódtak, amikor Kunta Kinte egyszer-egyszer „megjelent”. Jelenléte ugyanis megdöbbentő őszinteségre, kitárulkozásra sarkallt valamennyiünket. Tiszteletet ébresztő vagy éppen riasztó kijelentésekre, melyek jellemünkről, világlátásunkról árulkodnak. Jó érzésre, tisztes gondolkodásra, élcelődésre, gonoszkodásra. Lelelkiis- meret-vizsgálatra, saját gyökereink feltérképezésére, emlékezésre, amihez nem is kell olyan messzire nyúlni térben és időben. A humanista amerikai író valószínűleg maga is megdöbbent azon, ahogy s ahányfélekéopen regényére, majd a belőle készült filmre aZ olvasók és a nézők világszerte reagáltak. Haley szándéka családja történetének leírásával az volt, hogy a 25 millió amerikai fekete állampolgár Afrikába nyúló gyökereit s ezzel gondolkodásmódját közelebb hozza hozzánk. A film alkotógárdája is ezt tartotta feladatának, ám az őszinte szándék éppen tömény őszinteségével — főleg azok számára, akiknek gyökereiben nem lelhetők fel a nem átvitt értelemben vett rabszolgaság nyomai — bizonyos. mértékig..a visszájád ra fordult. Kunta Kinte története csak vázlatos bemutatása a rabszolgaság, az emberkereskedelem történetének. Hiszen ezek a gyökerek az időszámítás előtti évezredekbe nyúlnak vissza. Millió és millió ember halála, egész nemzetek, világrészek tragédiája lüktet bennük. Vajon kik építették fel az egyiptomi piramisokat? A halálra hajszolt rabszolgák. Az Öbi- rodalom fáraói és udvartartóik meggazdagodásukat, kényelmüket a rabszolgamunkának köszönhették. Ugyanígy a római birodalom urai is, akik i. e. 73-ban a Capuából Rómába vezető út mentén 6000 felsel gondol erre a néhány percre. Piros arca felderül, cseng a hangja: — Megérte a fáradságot — aztán huncutkásra fordul a szeme fénye. — Mert az életben kérem, roppant észnél kell lenni... O tt ült a szomszédságában szótlanul a pártbizottság titkára, Mátrai József, ők ketten a két generáció. Sisa Marci4 rákacsintott. Ez a két ember olyan jól meg lehet egymással, hogy a tekintetekből olvasnak. Aztán mondja a titkárnak, hogy ha a Biza-tagon majd elolvad a hó, és fent az akácosban kizölldel a fű, elvárja, hogy a vállalati párttitkárok kijöjjenek oda. Mert ott lehet aztán igazán jól elbeszélgetni. igazi szalonnát pirítani. Nem szólt a bizottság titkára, hanem csak bólintott Sisának. Az meg vissza neki, mint aki már biztos, hogy ez az összejövetel elkövetkezik. Igaz, még a hegyoldalon ott a hó, de inkább latyak már, így hát nemigen sokáig kell erre a találkozóra várni. Mert tényleg úgy van, Sisa Márton szavaival élve: roppant észnél kell lenni, az időt jól beosztani, hiszen Mártonra ‘ a községben is várnak. Ipoly- tarnócon is sok tennivaló van... Bobál Gyula lázadt rabszolgát feszítettek keresztre. Az embertelenség históriája ezzel azonban még nem ért véget. 1441-et írtak, amikor Lisszabonba megérkeztek az első sötétbőrű, göndör hajú „lények” — 165 férfi, nő és gyermek. A portugál felfedező utak nem csupán tudományos, gazdasági és politikai szempontból jelentettek fordulatot a történelemben, hanem azzal is, hogy velük indult meg a négy évszázados embervadászat, amely Afrikát a vér és a könny kontinensévé változtatta. A portugálokhoz hamarosan csatlakoztak a spanyolok, a hollandok, az angolok, a franciák és az északamerikaiak. Egyes források 50 millióra — Fekete-Afrika mai lakosságának egyötödére — becsülik az ez idő alatt összefogdosótt, megölt, elhurcolt rabszolgák számát. Hosz- szú-hosszú áldozatos harc, számtalan levert felkelés előzte meg felszabadításukat. Az Egyesült Államokban Abraham Lincoln elnök csupán 1862. szeptember 22-én törölte el a rabszolgaságot. Így lett aztán Amerika a feketék millióinak is a hazája, ahol azonban még ma sem számítanak valóban egyenjogú állampolgároknak. .. Ahogy a képernyő előtt sokszor, most ismét felszínre tört az aggodalom, a kérdés: vajon a XX. század derekának embere képes-e egyáltalán felfogni a rabszolgaság borzalmait? Alex Haley minden bizonnyal azért írta meg regényét, hogy képes legyen. Ha valaki, hát ő biztosan tudja, milyen elemi gyűlölet pusztít napjainkban Amerikában — és máshol is — a fehérek s a feketék között. És általában: az emberek kapcsolataiban. AZ ENSZ 1948-ban ünnepélyesen deklarálta, hogy a rabszolgatartás és a rabszolgakereskedelem minden formája tilos, de három évvel később arra kényszerült, hogy ugyanezt az elvet' újból leszögezze. A rabszolgatartás ellen küzdő szervezet 1978-ban mégis azt állította, hogy még mindig -40 millió jogtalan, kiszolgáltatott, más emberek magántulajdonát képező rabszolga él a földkerekségen. A leg* elvakultabb fajüldözők ma is zavartalanul tevékenykedhetnek Dél-Afrikában, Namíbiában és Rhodesiában, vagy akár a régen „civilzáltnak” kikiáltott Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában... Alex Haley a Gyökerekkel, Kunta Kinte elemi és túlfűtött reakcióinak kidomborításával erre figyelmeztet; minden embertelenség jövőt, embert romboló hatására. S emlékeztet a trák gladiátor, Spartacus meghurcolt alakjára, a gyűlölködésükben egymásra találó Megbilincseltek-: re, az ártatlan Anna Frankra, az elesett Árvácskára — valamennyi megalázottra és megnyomorítottra. K. M. NÖGRÁD - 1950. íebruái 17., vasárnap 7 r \
