Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

A pásztói szövetkezet gépjavító csarnokában a soros mun­kákat végzik a szakemberek. Szálkái József és Oláh Gyula a markoló-rakodó gépet javítja Pásztói gazdák ™ a gazdaságosságért Fóliában vermelik a kukoricát Naprakész piaclátás Az űj esztendő legelején járva a krónikás csupán vil­lámjelentést adhat arról, mi­ként sikerült az óesztendei gazdasági év például a pász­tói Béke Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetben. A végső, összesítő adatok, az elmúlt év teljes termelési értékének megállapítása ezekben a na­pokban történik mindenütt, ahol a gazdaságosság mérle­gelése nem csupán a rend kedvéért, hánem a tisztánlá­tás érdekében kötelező fel­adat. Dr. Bencze Barna, a pász­tói termelőszövetkezet elnö­ke az új esztendő első nap­jaiban is egészen pontos — igaz, elsősorban a részletekre vonatkozó — számításokkal rendelkezik. A szövetkezet gé. pi adatfeldolgozása révén szinte naprakészen ismerhe­tik az ágazatok legfontosabb gazdasági mutatóit. Látják azokat az összefüggéseket, amelyek egy nehéz esztendő valamerinyi közös erőfeszíté­se nyomán végül is kedvező képet rajzolnak elénk. — Közismerten nehéz esz­tendő van mögöttünk — mondja az elnök —, hiszen je­lentős, ötmillió nagyságrendű értékkiesés keletkezett szö­vetkezetünkben a búza-, az ár­pa- és a mustármagtermesz­tésben. Szövetkezetünk dol­gozói tavaly július 24-én csat­lakoztak a felszabadulás 35. évfordulója és a párt XII. kongresszusa tiszteletére meg­hirdetett országos munkaver- seny-felhíváshoz. Az ágazati értekezletet, beszámolót is felhasználva, az aratás utáni napokban azt is meghatároz­hattuk: milyen irányban kell a munkaverseny lendületét felhasználva gyorsan és haté­konyan előrelépnünk. A növénytermesztési ága­zatban keletkezett ötmilliós hátránnyal nehezítve ugyan mi más is lehetett a legköz­vetlenebb cél, mi út a kriti­kus helyzetben azokon a pontokon nagyobb hatékony­ságra törekedni, ahol ez le­hetséges. A közög akarat így tűzött ki újabb közeli célo­kat a szövetkezet’további ága­zataiban dolgozóknak. A szö­vetkezét közismert az állatte­nyésztésben, tejtermelésben elért kiváló eredményei alap­ján is. Erről így szólhat a részeredmények birtokában dr. Bencze Barna: — Csupán egyetlen pontot kiemelve,' amely azonban mindennel összefüggésben áll ebben az ágazatban — a kongresszusi verseny cselek­vési programjában meghatá­roztuk, hogy a tejnövekmény­ben, a literenkénti prémium, tehát a gazdaságosabb terme­lés érdekében, a nyereség nö­velésében elérjük a hetven fillér összegű megtakarítást. Nos, a legfrissebb adatok bi­zonyítják, hogy valamennyi körülmény, belső lehetőség kihasználásával megközelítő­leg nyolcvan fillér prémiumot ért el kollektívánk egy-egy liter tej előállítási, költségeit, a hatékonyságot tekintve. Eh­Kongresszusi versenyben hez számítható még a szoká­sos tejár-kiegészítés, így lite­renként mintegy másfél fo­rint nyereségnövelő ered­ményt sikerült elérni, ami nagyon jelentős összeg, s ezt az idén tovább szeretnénk fokozni. Az ágazat nyeresé­gét növelte az előhasú üszők tenyésztésében és értékesítésé, ben a tervezettnél jobb ered­mények elérése. Az eredeti­leg tervezettnél több, összesen száz üszővel jelentkezhettünk a piacon, ennek jó részét, pontosabban éppen a felét el is szállították. Ügy tűnik, az állattenyész­tésben, a tejtermelésben el­ért milliós nagyságrendű nye­reség és a többi ágazat ha­sonlóan jó eredménye meg­felel ánnak a gazdaságpoliti­kai elvnek, hogy egy-egy gaz­dasági egység eredményeit elsősorban és kizárólagosan ahhoz .kell mérni —, miként használta ki saját lehetősége­it! A pásztói termelőszövetke­zet gazdái ennék megfelelően törekedtek az ötmilliós hát­rány csökkentésére, például a szőlőtermesztésben. — A szőlő- és gyümölcs­termesztési ágazatban is si­került jelentős eredményt el­érni — mondja az elnök. — Szép volt a szőlő, ezért a pi­ac nagyon aktív figyelésével a csemegeszőlő szedését és ér­tékesítését folyamatosan, va­lamen'nyi belső lehetőségün­ket jól kihasználva és hát bizony nem is éppen kocká­zatmentesen végeztük. Ilyen­formán a különböző értékesí­tési csatornákon és saját el­adás révén,’ tavaly a szőlőter­mésünk java csemegeszőlő-, ként, fogyasztásra került. A tervezett tíz vagon helyett ennek éppen a háromszorosát értékesítettük ebben a formá- bán. Ezzel több mint egymil­lió forint többletnyereséget Sikerült elérni. Valamennyi ágazat rend­kívül intenzíven kereste a munkában, a gazdaságosság elérésében, a szervezettség ja* vitásában kétségtelenül meg­levő belső lehetőségeket. A Korszerű autóbusszal szállítja a szövetkezet a munkásokat. A téli hetek arra is alkalmasak, hogy a gépkocsi karban­tartását elvégezzék. A lengéscsillapítót szereli Győri Pál és Yass Gábor. — kép: kulcsár — melléküzemági termelésben energia- és anyagtakarékos megoldásokat alkalmaznak a műanyagosok; tízezer helyett húszezer köbméter kitermelé­sét végezték el a sóderral fog. lalkozók; a szövetkezet „ne­héztüzérsége”, ß gépüzemiek eredményei valamennyi ága­zat nyereséges munkáját se­gítették. így gyűltek azok a milliók, félmilliók, amelyek a hátrányt előnnyé fordíthat­ták. Rendkívül figyelemre mél­tó, az az eredmény, amelyet a kukorica újszerű, Nógrádban egyedül itt alkalmazott tá­rolási módszerével elért a pásztói termelőszövetkezet.- A megtermelt kukorica nagy részét nem szárítják, s ezzel nagyon jelentős önköltség­csökkentő eredményt értek el. A csávolyi módszer átvé­telében úttörő pásztói gazdák a kukoricát 20—25 vagonos vermekben, fóliával bélelt (és megtöltésük után gondo­san betakart) hatalmas göd­rökben tárolják. Mindezt köz­vetlenül az istállók közelé­ben. A tapasztalatok rendkí­vül jók: a takarmány megőr­zi — tökéletes konzervál ási feltételeit mellett — vala­mennyi hasznos tulajdonsá­gát, ugyanakkor jelentős ősz- szegek takaríthatok meg a szárítás elhagyásával. A mód­szer alkalmazásával a pásztó­iak a termelési értékben egye­dül ezzel a módszerrel a ter­vezett mintegy félmillió fo­rint helyett — másfél millió forint nyereséget értek el! TPL .titimm'iiimmiiiifiiinniti S ajnos, bármily kellemet­len is, vezetéknevét vagy háromszor kérde­zem vissza, mire hibátlanul vethetem papírra: — Igen, Tonhauser... Ton- hauser István — néz rám, s cseppet sem csodálkozik rossz fülhallásomon. Ritka név az övé. — Itt a gyárban megszok­ták már, maga meg, gondo­lom, nem sok hasonló nevű­vel találkozott — kapirgálja olajos körmével az asztal lap­ját, mintha elnézést kérne ... Olajos az arca is, mert egy esztergályosnak nem jut .ide­je minden egyes fogás után kezet mosni, a lecsorduló ve­rejtéket pedig csak-csak le kell törölni az ember homlo­káról. De ki ad erre a „szép­séghibára . . — Hajtani kell, keményen, az idén. Persze, így volt ez már tavaly, meg annak előtte is. Kevesen vagyunk, a mun­ka pedig sürget és — mi nem akarjuk, hogy bárhonnan szó érje a ház elejét. Mi egy ilyen i brigád vagyunk. ; Romhányban. a Gránit Csi­szolókorong- és Kőedénygyá­rának Widénta , gyáregységé­ben nem tudnak náluknál kü­lönb teljesítményeket elért csapatról szót ejteni. — Kemény gyerekek — mondja róluk, -jellemzésként a telepvezető. — Tényleg? — kérdem a brigádvezetőt, „a Tonhausert”. Idehaza — fele áron Új magyar ipari termék a nagy átmérőjű hajlított csőív Költséges tőkésimport he­lyett — • hazai vállalatok együttműködésével — négy­öt-hat és hétszáz milliméter átmérőjű csőívek gyártását kezdték meg a VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyáregy­ségében, amelyeket a szovjet exportra szállított golyós- kalibrálókhoz és az épülő paksi atomerőmű csőrend­szeréhez használnak fel. A hazai gyártmány semmivel sem rosszabb az importter­mék minőségénél, teherbírá­sánál, de fele annyiba sem kerül. Abban a hitben, hogy a magyar ipar nem képes nagy átmérőjű hajlított csőíveket gyártani, az ilyen igényeket eddig importból elégítették ki. így volt ez a VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyárában is, ahol például az úgyneve­zett golyóskalibráló berende­zéshez az NSZK-ból impor­táltak hajlított csövet. Ezeket a csőíveket általában két da­rabból sajtolják, majd össze- hegesztik. Precíz szerszám, nagy teljesítményű présgépek, kiváló hegesztők kellenek hozzá — és eddig egysze­rűbbnek tűnt a csőívet dol­lárért, márkáért importálni. Számolni a VEGYÉPSZER szakemberei akkor kezdtek, amikor bekapcsolódtak a paksi atomerőmű kivitelezé­sébe, amelynek csőrendszeré­hez három- és fél ezer olyan csőívre van szükség, amely­ből egy-egy darab ára két- háromezer nyugatnémet már­ka, s a nagyobb átmérőjű csövekért még ennél is többet kérnek. Van egy másik eljá­rás is: a csőívet „össze lehet hozni” szegmensekből — szel­vényekből — is. Csakhogy egy darab ötszáz milliméter átmérőjű csőív ilyetén való előállításához mintegy hét­méternyi különleges hegesz­tett varratra van szükség, amely a legszigorúbb műsze­res ellenőrzéseket és nyo­máspróbákat is kiállja. He­gesztője, aki ilyen varrat ké­szítésére képes, van a salgó­tarjáni gyárnak, de ha még- annyian volnának sem lenné­nek elegen az ütemes terme­léshez, szállításhoz. Keresték a megoldást. És akkor kide­rült, hogy a Ganz-MÁVAG budapesti gyárának van olyan sajtológépe, néhány csőméret­hez szerszáma is, amelyen a „paksi” csőívek egyike-má- sika máris gyártható, a hi­ányzó méretekhez pedig a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben készítettek és készí­tenek szerszámot. A VE­GYÉPSZER vezetői beszerez­ték az illetékes tudományos intézet bizonyítványát is: ki­tűnt, hogy a hazai hajlítású, hegesztésű csőív az előírt nyomásnak sokszorosát kibír­ja: sikerrel járt a próba- gyártás is. Ami a gazdaságos­ságot illeti, már említettük, hogy a három magyar válla­lat együttműködésével létre­hozott, lényegében új ma­gyar termék — forintba át­számolva — a felébe sem ke­rül, mint az NSZK import, ráadásul a magyar gyártmá­nyú csőívek iránt máris ér­deklődés nyilvánul nemcsak a hazai felhasználók — víz­művek, távfűtőművek és más vállalatok, de a VEGYÉP­SZER szovjet megrendelői ré­széről is. A MÁV tájékoztatója Kötelező a hely­jegy a Polónián A MÁV értesíti a Magyar- országról Lengyelországba és onnan visszautazni szándé­kozókat, hogy a lengyel vas­út valamennyi nemzetközi vonaton alkalmazza a kötele­ző helybiztosítást. A vonatok­ra Lengyelország területén ülőhelyre szóló helyjegy, há­ló-, vagy fekvőkocsijegy nél­kül felszállni nem szabad. A lengyel vasút a helyjegy nél­kül felszállókat saját szabá­lyozása szerint — állampol­gárságra való tekintet nél­kül — megbírságolja, s a vo­natról esetleg leszállítja. Ez­ért a MÁV kéri az utazókö­zönséget, hogy a kellemetlen­ségek elkerülése érdekében a Lengyelországból visszauta­záshoz is még az elindulás előtt a MÁV nemzetközi irodáknál elővételben bizto­sítsák a szükséges helyeket. Február 1-től egyébként a Magyarországról Lengyelor­szágba közlekedő Polónia expresszvon atra is kötelező a helyjegy. Ügyészi vizsgálat a tsz-ekben Gazdasági és társadalompo­litikai szempontból egyaránt kiemelt témakörben szerepel a mezőgazdasági jogalkalma­zás azoknak a törvényességi vizsgálatoknak a programjá­ban, amelyeket, az első fél évben végeztet el a Legfőbb Ügyészség. Tudósítónknak el­mondták, hogy két vizsgálat­tal keresnek választ arra, mi­ért keletkezik gyakran bíró­sági ügy a termékértékesítési szerződésekből, illetve ho­gyan intéződnek a tagsági vi­ták, Az első téma hátteréhez tartozik, hogy a gazdálkodó szervezetek egymásközti kap­csolatteremtése, együttműkö­désük szervezése és megvaló­sítása gazdasági szerződések­kel történik. A mezőgazdasági termeléssel, feldolgozással és értékesítéssel foglalkozó gaz­dálkodó szervezetek együtt­működésének jogi eszköze a mezőgazdasági termékértéke­sítési szerződés A jogalkalma­zási gyakorlatban számos olyan jelenséggel lehet talál­kozni, amely kedvezőtlenül befolyásolja, sérti valamelyik szerződő fél gazdasági érdeke­it, Előfordul például, hogy a gazdálkodó szerv monopol- helyzetét kihasználva egyol­dalú előnyt biztosító, a má­sik fél érdekeit sértő szerző­dési feltételeket kőt ki, vagy egyszerűen nem tesz eleget a szerződésben vállalt kötele­zettségeinek, s ezzel mind a szerződő partnerének, mind a népgazdaságnak kárt okoz. Az ügyészi vizsgálattal — amelynek során 11 megyéből összegyűjtik a szerződési fe­gyelem helyzetével és alaku­lásával kapcsolatos lényeges adatokat — az a cél, hogy a kedvezőtlen jelenségek visz- szaszorítására kezdeményez­zenek a szerződési fegyelmet erősítő és a további jogalkal­mazási gyakorlatot javító in­tézkedéseket. Minden megyében felül­vizsgálják a főügyészségek a termelőszövétkezeteknél a tagsági viták intézésének gya­korlatát, illetőleg törvényes­ségét. Elsősorban a szövetke­zeti döntőbizottságok munká­jára kíváncsiak: a tagok ügyeinek intézésekor vajon mindenben a törvényes elő­írásoknak és a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek megfe­lelően járnak-e el? A vizsgá­latot kiterjesztik egyebek kö­zött a fegyelmi, a kártérítési ügyekkel, a tagsági viszony keletkezesével és megszűnésé­vel, a munka díjazásával, a háztáji gazdasággal, a segély- lyel kapcsolatos tagsági vi­tákra. lltmiHlIflIllfHIKIIIIIIItMlimillllllllllllNllllllllllllllllllllliHIIIIIMHIIHMMMIinnmHIIMMIIIHtlIM) A brigád élén — Hát... sok dolgunk akad. Kilencen voltunk, de nemré­giben ketten bevonultak ka­tonának, úgyhogy, nagyon meg kell nyomni a gombot. Mert lassan-lassan úgy le­szünk, hogy több a munka, mint az ember. Ez pedig nem biztosítja, hogy minden kérés­nek úgy, ahogy mi magunk szeretnénk, eleget tudjunk tenni. Két szakember hiányát megérzi ilyen kis létszámú gárda. — És nincs utánpótlás?' — Lett volna egy, aki szí­vesen jött volna hozzánk, de aztán 'a munkaközvetítő a másik gyárba irányította. Ál­lítólag ott nagyobb szükség volt rá. A fene tudja . . . Igaz, most még bírjuk a strapát, hisz’ fiatalok vagyunk, nem is panaszkodunk, mert szeretünk dolgozni mindannyian, 'de gon­dolni kell a későbbre is. Tud­ja, az ifjúsági brigádból is könnyen lesz felnőttcsapat.. úgy szaladnak az évek. Ezt mondja, bár hol vannak még ők ettől! Legöregebbjük, Csomó And­rás mindössze harmincegy esztendős, a legifjabb közöt­tük a tizenkilencediket éppen csak betöltött Pipó János és a brigádvezető is 1951-es szü­letésű. Van hát idejük, hogy az idő gyors múlásáról medi­táljanak... — Hát, van, de tudja, a munka... Igen, most ők, heten állít­ják össze azokat a gyártás­hoz nélkülözhetetlenül szük­séges szerszámokat, végzik a téemkámunkát, csinálnak gé­peket, berendezéseket, me­lyekből — ha nem sikeredne az. . ami kell — „betarthatná­nak” a “tervek teljesítésének. — Nagy a felelősségünk — bizonygatja Tonhauser István. — De szerencsénk, hogy ki tudjuk itt élni magunkat a szakmánk bármelyikében. Hiszen az esztergályos is, ha kell, odaáll a marógép mellé, a gyaluhoz, a köszörűs is tud fúrni, esztergálni. Minden gé­pen mindegyikőnk „otthon van”, úgyhogy nem rezelünk be semmitől. Igaz, néha mór gunk egy kicsit, de szerin­tem ez csak az ifjúi hév le­vezetése ... Aztán minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Komolyan, megfontoltan be­szél a fiatalember, hosszan el­gondolkodva! Kérdem tőle: — Mindig ilyen? ... Nem a brigádvezetői tisztség, meg a párttagság és a családapaság tett ilyenné. Én — ez vagyok. S ennek örülök. Megfontolt, tiszta fej­jel kevesebb hibát véthet az ember. — Pedig az itt, maguknál nemigen lehet. Hiszen szer­számaik pontosságán múlik a nagy szériájú termékek mi­nősége. —- Valóban. Szerencsére, mindig észnél vagyunk, s né­ha pluszidőt is hajlandók va­gyunk a sikerre áldozni. — S ezt kellőképp honorál­ják? — Nem panaszkodhatunk a pénzre. Régebben ugyan vol­tak gyenge fizetések, de mos­tanra már úgy-ahogy min­denki elégedett. Ahogy telnek az évek, úgy lesz jobb min­denkinek: a gyárnak, nekünk is. Elgondolkodik, s nekidől félkönyékkel a Vörös Prole­tár gyárban készült esztergá­nak. — /Szép, új. Most kapták? — ...Ideje volt! S jött még egy pár más masina is. Re­méljük, kevesebb lesz a gep- meghibásodásokból kieső mun­kaidő, többet tudunk dolgoz­ni. És ez fontos. A József Attila Szocialista Brigád vezetője Kétbo- donyból buszozik Rom- hányba, a többiek Érsekvad- kertről, Diósjenőről járnak dolgozni. Azt mondják: min­dennap, jókedvvel.. Karácsony György 1 NÓGRÁD — 1980. január 16., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom