Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-15 / 11. szám
k/v1 k HA vau. DBA TW ka m Hk MBB ■ M BSHi ?-*5 9SE2I SS ■rw:« MM ■ 1 K8NB 91 HSZ HB 1 HK? M Ik M W? um ! W jga 3' MM zmhURSBÜ ■ HOT M T3EM 9HHKMH ■ wr m M Ml w nur m w ? T ■1 « 1 mm v m W jOT r in iioa WM boti ' m 1M* räni HÜKBEi IF3 IOT HON BMMBK KM BOT áss ESBIP'JI E$H i B M i Egy új Vitray-műsor ürügyén könyvtolvajok Ha valaki egy körkérdés kapcsán arra kérne tőlem választ, kit tartok a legeredetibb tévészemélyiségnek, töprengés nélkül Vitray Tamásra szavaznék. S. ha az érzésem nem csal, így lehet ezzel a televíziónézők igen széles rétege. Vitrayt a televízió nevelte, s együtt növekedett magával a magyar televíziózással. Azonosak a csetlő-botló műsor- próbálkozásokkal, az útkeresésekkel, kezdeti kudarcokkal és sikerekkel. Lóttuk-hall- hattuk sportriporterként, vetélkedők vezetőjeként; már ezekben megvillantotta előttünk „oroszlánkörmeit”, aztán az évek során mindinkább rá kellett jönnünk, hogy jóval „több van benne”, mint amit ezek a műsorok megkívánnak. Az a természetesség, biztonság, amely kamera előtti jelentkezését jellemzi, mi'ndig kivételes anyagismeretéből, tájékozottságából táplálkozik, sohasem üres kóklérkedés fölényeskedésé- feől. Vitray mindig eminens mó- ídon tudja a leckét, amit fölvállalt, s elmondani készül számunkra. S ahogy az esztendők múltak, úgy foszlottak le róla — egészen bizonyosan az önmegismerés eredményeként — kisebb-nagyobb gyöngéi, mint többek között a gyakorta észlelt hiúság, vált piind elmélyültebbé, InagykéA művelődéssel foglalkozó Intézményekben sok munkát hoz az év eleje — készülnek a tervek, elemzik az előző esztendő tanulságait. Különösen sok a feladata a felnőttneveléssel, munkásművelődéssel foglalkozóknak — vizsgák folynak, új tanfolyamokat szerveznek, járják az üzemeket a beiskolázás érdekében. Pásztón. a művelődési központban egykor nagy híre volt a 80 órás tanfolyamoknak, a vizsgára előkészítő közművelődési formának. Eltűnt a „régi dicsőség”? „Elfogytak” a hiányos végzettségűek már nincs szükség általános iskolai felnőttoktatásra? Tény: utoljára 1979 nyarán vizsgáztak nyolcadikosok, ősszel nem indult semmiféle oktatás. Es egy másik tény: a nagyközség üzemeiben, vállalatainál 212 főt tartanak nyilván nyolc általánosnál alacsonyabb is- \ kolázottságuk miatt. Van, ahol 45-en is vannak, másutt csak hatan — átlagosan 15— 20 fő. Adorján. László két és fél éve dolgozik felnőttnevelési előadóként. — Miben látja a visszaesés okait? — Nem szeretném, ha úgy tűnne^ a bizonyítványomat akarom magyarázni • . . De nem lehet figyelmen kívül hagyni egy alapvető dolgot: akik valamilyen komoly családi ok, rossz körülmények miatt hagyták töredékben az általános iskolai bizonyítvány megszerzését, legtöbben már éltek a lehetőséggel. Legjellemzőbb az, hogy aki régen hat osztályt végzett, nem érzi' a szükségét az utolsó kettő pótlásának. — Minek, kérdezik — hat osztállyal, vagy nyolccal ugyanúgy tudok varrni. Örabéremelés, jutalom ma már nagyon kevés helyen van, a segédmunkásoknál nem számít ösztönzőnek az általános iskolai végzettség megszerzése — ez nem feltétel semmilyen „előbbrejutás- hoz”, nem jár előnnyel. Igaz, a hat nap tanulmányi szabadság, a munkaidő-kedvezmény, illetve a tanulási naphoz igazított beosztás megpűségtől mentesülőn bölcsebbé közlésformája, amely ma már mindinkább a szelíden rokonszenves önirónia jegyeit hordozza, egészen cyranoi szinten: „Mert magamat kigúnyolom, ha kell.. Nos, ez a „tévéezermester” a szemünk előtt pergő két évtizedben az audiovizuális közlésforma, a telekommunikáció úgyszólván teljes skáláját végigjátszotta. A szakma mindenesének jelentkezései eseményszámba menő- ek. Amikor olykor már azt hittük, kifáradt, elfogytak a közlendői számunkra, újból és újból, új és új mondandóval, ötletekkel robbant be képernyőnk egyhangúságába. Létrehívta például az ötszemközt, ez az emlékezetünkben máig kopatlanul élő interjúsorozatot, melynek idő előtti elmúlását . őszintén sajnálhatjuk. Vitrayt szerencsére 'nem egykönnyű hallgatásra szorítani, ha mondandója van számunkra. Megszületett és országmozgósítónak bizonyult a Csak ülök és mesélek. Különös és csodálatos emberi képességekről kaptunk híradást ebben a sorozatban, s egyben emberi portrékat. Az emberkeresés nyug- hatatlansága hevíti azt a vállalkozását is, amelyben adásról adásra azt bizonyítja számunkra, hogy minden csodálatos közölt legcsodálatosabb az ember. van — ám tisztelet a kivételnek (ilyen kivétel például a Mátraaljai Állami Gazdaságban Bíró Istvánné oktatási, közművelődési felelős) — ritka a tanuló dolgozók iránti figyelem, törődés. — Felvetik soksz&r: ugyan mit ér az a 80 óra . . . — Az biztos, hogy nem nyújt hatalmas műveltséganyagot (kémiából például mindössze 8 óra van . . .) de elindító hatású lehet, felfrissíti a régen tanultakat, az olvasott, hallott dolgokat, ösz- szeköti a gazdag tapasztalatot a tudományos ismerettel. Sokan elmondták, másképp tudjáK értékelni a televízió műsorait, nem kapcsolják ki okvetlenül a rádiót, ha irodalmi, történelmi, ismeretterjesztő adás van. A hónap végén indítani kell a második fél évet, íz újabb tanfolyamokat. Vajon, áike- rül-e? Adorján László végigjárta az üzemeket, ai személyes beszélgetések mellett slencilezett felhívás is kiment, a lehetőségek leírásával, ösz- szel az is közrejátszott a nem megfelelő létszámú jelentkezésben, hogy kavarodás támadt: indul-e egyáltalán itt 80 órás tanfolyam, vagy a Kun Béla Általános Iskolában lesz a felnőttoktatás. — Gondolom, a szocialista brigádvezetők klubját is „fel lehet használni” az ilyen szervezésekben, — Sok szempontból bázis ez számunkra: az üzemekkel tartott kapcsolatokban, a munkásművelődési lehetőségek szélesítésében. Bár az 1978-as évhez képest kevesebb volt a mozgás a klubtagság bázisüzemének, a MEZÖGÉP-nek az átszervezése — ÉLGÉP lett, más feladatokkal — kissé visszafogta a lendületet 1979- ben — azért volt néhány sikeres program és ma mar természetes közösségnek érzik, igénylik ezt a klubot. Jól sikerült a „házigazda-rendszer” nyitánya, amikor a szerszám- és készülékgyárban kihelyezett foglalkozást tartottunk. Az üzem, egyik fiatal szakembere, Mikuska Miklós mutatta be gyárukat. A szocialista Aztán mindezek mellett vannak amolyan „félkézből kirázott” tévékalandjai is, mint a legutóbbi időkben jelentkező telefonosvetélkedő, s a vasárnap délelőttöket élénkítő színes egyveleg. Ezek is felérnek egy-egy telitalálattal, mert a puszta szórakoztatás igénye mellett sok hasznos ismeretet közvetítenek. A legújabb Vitray-vállalko- zás —, mely az elmúlt hét péntekjén jelentkezett, a Siker, most újabb bizonyítéka ánnak, hogy legnépszerűbb tévészemélyiségünk ez évben sem kívánja alább adni önmaga szintjét. A Siker, természetesen emberi sikerek számbavétele: az egyéntől a legnagyobb kö-" zösségig terjedő skálán, a művészettől a tudomány, termelés bármely ágáig. A Siker ezúttal öt eseménynyel jelentkezett. Voltak benne művészeti, tudományos, ipari eredmények, s nem egy közülük nemzetközi figyelmet is megérdemel. Megfigyelhető, hogy Vitray műsorai mindinkább igénylik a nézők széles táborának javaslatait, támogatását. A közös műsorkészítés pedig a tematikai gazdagodáson túl a televízió és a nézők kapcsolatának mind közvetlenebbé válását. S Vitraynak talán ebben van ma a legnagyobb érdeme. (b. t.) demokrácia kérdéseitől a minigalériáig számos téma szóba került. Fontos program volt a Tanácsköztársaság-vetélkedő, a KMP jubileumához kapcsolódó versengés. A klubon belül segítettük a felkészülést, a segédanyagokat biztosítottuk. Sok embert megmozgatott, volt művelődési haszna. — Újszerű kezdeményezés volt év végén az üzemi Ki nyer ma? vetélkedők megrendezése. Hogyan sikerültek? — Ebédidőben, vagy váltáskor tartottuk — valóban „helybe mentünk”. Van olyan üzem, ahol már rendelkeznek rádióval, így a gép mellett ülve, mindenki hallhatta a kérdéseket. Most csak szakmai és ipartörténeti jellegű feladatok voltak — * szeretnénk idén tovább fejleszteni, több művelődési tartalmat adni ennek. Valószínűleg a felszabadulásunk 35. évfordulójának tiszteletére rendezett biigádveíélkedőben sokat tudunk hasznosítani mindebből. És ez az év többet hoz talán a felnőttoktatásban is . . . G. Kiss Magdolna Híres A KÜNYVTOLVAJOK már az ókorban feltűntek, egyidőben az első könyv- gyűjtemények keletkezésével ; egyes műveket észrevétlenül tulajdonítottak el, másokat kölcsönvettek és „elfelejtettek” visszaadni. A 1 lyvtárak természetesen r,. jgpróbáltak védekezni ellenük. Például a XV. században egyházi átokkal sújtották a vatikáni könyvtár tolvajait, azokat is, akik a kölcsönvett köteteket nem adták vissza. Ezzel egyidőben Velence úgy. határozott, hogy a San Marco Könyvtárban csak úgy lehet könyvet kölcsönadni, ha ehhez a szenátus tagjainak háromnegyede hozzájárul. A mai könyvtárak különféle módon óvják anyagukat a könyvorzóktól, de a teljes biztonságot • csak olyan rendszabályokkal lehetne elérni, amelyek az olvasók jelentős részét elriasztanák a könyvtár igénybevételétől. Az igazi veszedelmet azonban nem ezek a kisstílű tolvajok jelentik, hanem azok az agyafúrt, lelkiismeretlen, művelt emberek, akik tömegesen tulajdonítják el a legértékesebb műveket. Az alábbiakban az ő működésükből idézünk fel néhány érdekes esetet. A XV. század végén a kölni patríciusok gyűjteményeiből számos könyv tűnt el, sokáig nem gyanakodtak senkire. Egyszer azonban az egyik szenátor háza kapujában találkozott fia tanítójával, Silvanus magiszterrel és észrevette, hogy köpenye alól egy elefántcsontba kötött, díszes kiállítású Biblia esett a földre. Silvanus rögtön védekezni kezdett: nem akarta eltulajdonítani a kötetet, csak a szövegét akarta összehasonlítani egy, a tulajdonában levő kézirattal. A szenátort nem elégítette ki a magyarázat a tolvajt elfogatta. A vallatásánál kiderült, hogy a sok házba bejáratos magiszter 462 díszkötésű kódexet csempészett ki, s ezeket különböző városokban eladta. A kölni tanács szigorú megtorlást hozott: a tolvajt 1492. szeptember 2-án felakasztották. Nagy Frigyes Voltaire ajánlására egy Jacques Milvaux nevű francia könyvtárost alkalmazott. A cselédeknek, akik Milvaux-t gőgössége, fennhéjázása miatt utálták, feltűnt, hogy gyakran küld terjedelmes csomagokat Párizsba. Feljelentésükre a postán kibontottak egy küldeményt, s ez tele volt az uralkodó ritka kézirataival. Nagy Frigyes megelégedett azzal, hogy hűtlen alkalmazotttanintézményeiben. A szovját kitoloncoltatta, de Franciaországban nem voltak ilyen enyhék, Milvaux hétévi börtönt kapott és a potsdami kéziratokat visszaküldték tulajdonosának. A legnagyobb könyvtolvaj címet kétségtelenül a hosszú nevű Guillaume Brutus Idle Timoleon Libri-Carucci della Sommaia gróf érdemelte ki. Ragyogó képességei voltak, már 1822-ben, 19 éves korában matematikát tanított a pisai egyetemen és sokra becsülték mint a régi kéziratok szakértőjét. 1831-ben francia földre menekült, állítása szerint azért, mert egy hazafias összeesküvésbe keveredett és erre rájöttek, ellenségei szerint azért, mert kiderült, hogy sok könyvet tulajdonított el az egyetem könyvtárából. Párizsban szívesen fogadták, rögtön kiftevezték a College de France professzorává, tíz évvel később pedig a kéziratok katalogizálásával foglalkozó bizottság elnökévé. A vagyontalan gróf hatalmas könyvtárat gyűjtött össze; ennek egy részét nyilvános árverésen értékesítette, s ebből 100 000 frank bevétele származott. Emellett 8000 fontért 1923 kéziratos kötetet is eladott. Sokan gyanították, hogy ezek a művek azokból a könyvtárakból származnak, amelyeket Libri-Carucci hivatalos minőségében felkeresett, . sőt vizsgálat is indult ebben az ügyben, A vizsgáló- bíró sok terhelő bizonyítékot tartalmazó jelentését azonban Guizot miniszterelnök, a gróf barátja elfektette és csak 1848-ban, a februári forradalom után találták meg. A gyanúsított óvatos volt, a forradalom kitörésekor 18 láda könyvvel Angliába utazott. Távollétében Párizsban tízévi kényszermunkára ítélték, de az angolok nem adták ki, sőt engedték, hogy könyveiből tíz olyan árverést rendezzen, amelyre egész Európából tódultak a bibliofilek. Büntetlenül halt meg 1869-ben. ALOIS PICHLER NÉMET egyháztörténészt 1868-ban Szentpétervárra hívták meg cári könyvtárosnak, s ott rövid időn belül 4000 kötetet lopott el. ö már nem úszta meg büntetés nélkül. 1871- ben Szibériába deportálták és ott is hunyt el. A berlini állami könyvtár zenei osztályának vezetője, dr. Krüger-Riebow 1950-ben a két Németország közti feszült viszonyt használta ki bűnös céljaira. A gyűjteményből Mozart, Bach, Mendelssohn, Beethoven és más zeneszerzők számos kéziratát tulajdonította el és a NéAz APN tudósítói riportot készítettek Leningrádban tanu- -ó külföldi diákokkal. Karin Klamant, a leningrá- di egyetem filológiai karának negyedéves hallgatója, rövidesen az orosz nyelv és irodalom tanára, a következőket mondta el: — Az NDK-ból, Erfurtból érkeztem a Szovjetunióba. Először 1973-ban utaztam a Szovjetunióba, Litvániába, egy turistacsoporttal. Találkozhattam az egyszerű, 'nyílt szívű szovjet emberekkel, s tapasztalhattam vendégszeretetüket. Az iskola befejezése után jó tanulmányi eredményeim és orosz tudásom alapján felajánlották, tanuljak tovább a Szovjetunióban. — Nekem, akárcsak a többi külföldi diáknak, mindig segítettek szovjet barátaim és tanáraim: különösen Varvara Mihajlovna Matvejeva és Marina Alekszejevna Sahma- tova. — Egyetemünk külföldi hallgatói aktívan részt vesznek a diákközösség társadalmi életében. A nyáron például nemzetközi építőtáborokmet Szövetségi Köztársaságba vitte. Az ottani vámhivatal gyanút fogott a sok kézirat láttán és hívatta a rendőrséget. Krüger azzal védekezett, hogy a magával vitt kéziratok az NSZK-t illetik és ő csak azért hozta el őket, hogy jogos tulajdonosának adhassa. Vallomásának hitelt adtak, ő azonban a bonni Beethoven Archívnak csak zsákmánya kisebb részét adta át, a többit eladta francia, svájci és amerikai gyűjtőknek. A sikertől magabiztos lett és éveken át rendszeresen fosztogatta a nyugatnémet könyvtárakat. Csak 1959-ben kapták rajta. Enyhe ítéletet kapott, másfél évi fogházat. Berlinben a lopást éviken át nem fedezték fel, mert ,Krüger nagy gondossággal járt el, minden elvitt kézirat helyére cédulát tett. így például egy karton jelezte, hogy Richard Strauss leveleit átadták a zeneszerző fiának. A Beethoven Archív sokáig hallgatott az ügyről, mikor azonban a tárgyaláson kiderültek a hűtlen könyvtáros lopásai, kénytelen volt visz- szaszolgáltatni az eltulajdonított berlini anyagot. Magyarországon a legnagyobb szenzációt a Csontossi- ügy keltette. 1892-ben megállapították, hogy az Országos Széchényi Könyvtárból 36 kódex, 9 ősnyomtatvány, Kazinczy-, Csokonai- és más kéziratok hiányoznak. Az eltűnés ténye kapóra jött az ellenzéknek, heves támadást indított, s a múzeumi anyag ellopását, hanyag kezelését megpróbálta Pulszky Ferenc igazgató és rajta keresztül az egész kormány megbuktatására felhasználni. A botrány elsimítására a minisztérium igyekezett bebizonyítani, hogy a történtekhez sem Pulszky- nak, sem a kormánynak nincs köze. Bűnbakot kerestek s ezt Csontossi Jánosnak, a kézirattár vezetőjének a személyében találták meg. öt tették mindenért felelőssé. Noha Csontossira, aki ekkor már Európa-hírű kódexszakértő volt, semmit sem tudtak rábizonyítani, mégis elbocsátották azonnali hatállyal. Az ítélettel tudományos pályáját is kettétörték. A TOLVAJ SZEMÉLYÉRE csak 20 évvel később derült fény, mikor az egyik volt raktárkezelő özvegyénél előkerült a hiányzó 736 múzeumi egység. Mindmáig rejtély azonban, hogy miért lopta el a raktáros a sok milliót érő ritkaságokat, mert értékesítésüket meg sem kísérelte. Vértesy Miklós ban dolgoztunk a sztavropoli területen és a Komi ASZSZK- ban. Almási Ferenccel a lenin- grádi közegészségügyi egyetemen beszélgetett a tudósító. Pontosabban: az egyetem kollégiumában, ahol feleségével, Mártával és kislányukkal, Mártikéval élnek. — Otthon érezzük magunkat itt Leni'ngrádban — mondta Ferenc. — A szovjet emberek figyelemmel, gondoskodással vesznek körül bennünket. — Néha még a véletlen találkozások is mély emléket hagynak az emberben. Tudja, nekünk megadatott az a lehetőség, hogy bejárjuk a Szovjetuniót. Egy alkalommal Kijevben szóba elegyedtem az utcán egy idős emberrel. Elmondta, a háború idején Magyarország területén harcolt a fasiszták ellen. Meghívott vendégségbe a lakására. Bemutatott a rokonainak. Kellemesen töltöttük el az időt. Szóba kerültek az otthoni dolgok, de még az új filmek, s a tudományos felfedezések is. Nemsokára szovjet diplomával térünk haza. De a Szovjetunióban töltött néhány esztendő örökre szép emlék marad. 4 NÖCRÁD - 1980. január 15., kedd Kastélyfelűjítás Az Országos Műemléki Felüg yelőség szakemberei eredeti szépségében állítják helyre a iovasberényi Cziráky-kastélyt. A kastélyt a XVIII. és a XIX- században építették. Ez oz év „kimarad" ? Okok, formák, ösztönzők Á Szovjetunióban tanulnak Több mint 70 ezer külföldi jetország majd'nem mindegyik diák tanul jelenleg a Szov- nagyvárosában találhatók jetunió közép- és felsőfokú külföldi egyetemi hallgatók. *«