Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

Négy világrész teniszpályáin Pontosan negyedszázada, 1954 őszén új név került a magyar teniszsport dicsőség- táblájára: Gulyás István, a Pécsről felkerült kemény­kötésű versenyző nyerte a fér­fi egyes bajnokságot. Az ak­kori idők kiváló versenyzői maradtak a vert mezőnyben: még játszott az örökös baj­nok Ásbóth József, Európa egykori rangelsője, a szelle­mes megoldásairól közis­mert Ádám András, a technikai Katona Zoltán, a párosban kiváló Bujtor Fri­gyes, de mór a fiatalok szo­rongatták az élgárdát a vá­rosmajori Jancsó Antal és az ugyancsak pécsi Sikorszki István személyében. S ki gon­dolta volna ekkor, hogy ez a kreol bőrű, 23 éves mérnök- hallgató 2 esztendő múlva •ritka sorozatba kezd, tizen­két éven át nem talál le­győzőre a hazai pályákon. Pedig így történt, Baranyi Szabolcsnak először 1969-ben, a Torinóban rendezett Euró- pa-bajnokságon, majd itt­hon sikerült ellene győzni. Gulyás István utána még két­szer feliratkozott a bajnokok listájára, s 1971-ben nyerte utolsó, egyben tizenötödik, egyéni bajnokságát. Páratlannak mondható pá­lyafutását szülővároséban, Pécsett kezdte — labdarúgó­ként. De csak mérkőzéseken lőtte a gólokat, edzések he­lyett labdát szedett a Baloká- nyi ligeti ismert teniszpályá­kon. özvegy édesanyjának elkelt a segítség, s a kőműves­inasokat abban az időben sem fizették fényesen. Ez az inas , egyébként maga fabrikálta fa­ütővel, úgynevezett „noked- liszaggatóval” olykor a já­tékkal is megpróbálkozott. Ügyességét látva később egy- egy párosba is bevették, ha éppen nem volt teljes a né­gyes. A zárkózott fiatalember azonban csak a felszabadulás után, tizenhat éves korában játszotta élete első verse­nyét. Később beiratkozott az épí­tőipart technikumba. Majd a jeles végbizonyítvány után élete akkori nagy vágya is teljesült, felvették a műszaki egyetem építőipari karára, s 1952-ben Budapestre költö­zött, a lila-fehérek bajnok- csapatához igazolt. A kettős helytállás nem volt könnyű, de Gulyás magabiztosan, cso­dálatra méltó akaraterővel lé­pésről lépésre haladt előre a sikerek útján. Játékát a pontosság, a megbízhatóság jellemezte. Egyszerűen nem ismert elérhetetlen, elvesz­tett labdát. Ütéseinek fegy­vertára az idők folyamán egyre szélesedett, amikor mérnöki diplomájának meg­szerzése után már nem kel­lett éjszakánként a rajztáb­la fölé hajolnia, amúgy is kiváló erőnléte még tovább javult. A hatvanas évek de­rekán a szakértőket is meg­lepve a harmadik X-en túl, tehát nem éppen fiatalon tört be a világ legjobbjai közé. ,.A tenisz Zatopekje” néven emlegették futókészségéért, gyorsaságáért, de kevés szó esett a kiváló, évek alatt ösz- szegyűjtött taktikai érzéké­ről. Erényei együttesen se­gítették legszebb diadalához: 1966-ban második lett a vi­lág legnagyobb salakpólyás versenyén, a Párizsban ren­dezett francia nemzetközi bajnokságon. A fonákját két kézzel ütő ausztrál Howe, a fürge dél-amerikai Lóvéra, a nyurga brazil Kóch, az ak­kori világranglista élcsoport­jába tartozó amerikai Graeb- ner és az ausztrál Fletcher legyőzésével jutott az elődön­tőbe, ahol a későbbi profi - versenyeken sikert sikerre halmozó dél-afrikai Drysdale sem tudta megállítani. A döntőben volt, már a mérkő­zés időpontját is kitűzték, amikor Tony Boche, az ausztrálok balkezes bombá­zója a párosban megsérült. Az orvos egynapi pihenőt rendelt számára, a döntő el­halasztását kérték. Gulyás az első szóra beleegyezését ad­ta. holott az eredeti időpont­hoz való ragaszkodás esetén bajnokként vésik rá nevét a Boland Garros stadion már­ványtáblájára. Gulyás a játé­kot választotta, s kikapott — nemhiába tisztelték még legyőzött ellenfelei is min­dig példás, sportszerű visel­kedéséért. A világranglistán kapott nyolcadik helye, s az UNESCO által adományozott nemzetközi Fair Play díj je­lezte az újabb, rendkívüli er­kölcsi elismeréseket. „Pisti”, ahogyan magát egyegy el­rontott labda után félhango­san biztatta, a tenisz furcsa, színes világának egyik leg­kedveltebb, legrokönszenve- sebb egyénisége lett. Soha, egyetlen versenyén sem oko­zott csalódást, mindig be- csülettel, tudása legjavát nyújtva küzdött. Ausztrá­liát kivéve valamennyi föld­részen öregbítette a magyar sport jó hírét, elismerésre mél­tón képviselte kis hazánkat a nagy világban. Pisti a nagy versenyekről már visszavonult. Igaz ma­napság egyre nehezebb fel­adatok várnak rá Felelősség- teljes hivatali elfoglaltsága — nagyberuházások előké­szítésével, ellenőrzésével fog­lalkozik — mellett már har­madik éve tölti be a Magyar Tenisz Szövetség elnöki tisz­tét. És még ütőjét sem akasz­totta arra a bizonyos szólás- mondásbeli szögre. Idehaza, rendszeresen versenyez. Já­tékerejére jellemző, hogy az év első felében elért ered­mények alapján tizedik he­lyen állt a magyar ranglis­tán! Míg a nála húsz évvel fiatalabb, válogatott Benylk János ellen is nyert Berettyó, újfalun; s régi erényeit csil­logtatta: a harmadik, döntő játszma végküzdelmében ke­rekedett felül. A minap csodálatos pálya­futását mintegy megkoroná­zó születésnapi ajándékot ka­pott az élettői. A most negy­vennyolc éves Gulyás István, nyakigláb, majd húsz centi­méterrel magasabb fiával, a tizenhat éves, az egyre jobban játszó Pistával, első osztályú pórosversenyt nyert Sopron­ban.,, Igaz ezt az ajándékot sem kapta, Megküzdőtt érté, hihetetlen akaraterővel, aho­gyan világéletében tetté. Vad Dezső '•tar >» :m.a vs- • ffvH.eM ••*»?•* A. Milliók szenvedélye ' - X világ természetjáróinak tási állami alapokból évente utalókra, a pihenés, a turiz- egyötöde a Szovjetunióban él. körülbelül 1 milliárd rubelt mus és a szanatóriumi gyógy* Csupán a társadalombiztosí- költenek a kedvezményes be- kezelés előmozdításéra, m]!í:■ | Ilyen célokra sokat költenek ,, *| a vállalatok és a szovhozok is. A szakszervezeti, ifjúsági és gyermekturista-szerveze- teknek kedvezményes utazást biztosítanak. Borisz Kapnyin képriportja a moldavai pedagógus ter­mészetjárók egyik túráján ké­szült, az Urál Sarkkörhöz kö­zel eső vidékén. A napokon át tartó túra során a természet- járók megismerkedtek a táj- gai utakkal, a mocsaras tund­rával, a hegyi hágókkal és megszerették a napfényes Mol- davától ugyancsak eltérő észa­ki vidéket. Citromízű banán Mérlegen az STC két esztendeje Szorgalmasan jegyzetelt a két elnök, mialatt elhangzot­tak a beszámolóval kapcsola­tos észrevételek, megjegyzé­sek. A Salgótarjáni Torna Club helyzetét és feladatait tartalmazó írásos anyag, ame­lyet a Nógrád megyei Tanács testnevelési és sportbizottsága tárgyalt a minap — az ő mun­kájuk és tennivalóik sömmá- zata némi kiegészítésre szorult. Igaz, előzőleg bővebb értékelés került a* STC elnök­sége elé, de Szepesi Antal ügyvezető elnök és a Salgótar­jáni városi Tanács élén álló Fekete Nándor társadalmi el­nök a bizottságnak szánt be­számolót most ismét ki. kell hogy egészítse, az ülésen el­hangzottakkal. Az így teljes­sé vált dokumentum éljut majd a megye, a város min­den érintett társadalmi, poli­tikai, gazdasági és sportszer­véhez, Akkor aztán közösén gondolkodhatnak az illetéke­sek a még megválaszolatlan kérdéseken. Mart jócskán ma­radtak, köztük elég sürgetőek KEVESEBB — TÖBB LENNE Az egyik a Stécé adataival, szómszerűségelvel kapcsola­tos. Az egyesületben 17 szak­osztály működik, közülük ki­zárólag a labdarúgás A kate­góriás (NB I-es), az atlétika és a vívás B kategóriás, a töb­bi alacsonyabb minősítésű. Az NB II-ben 7, az NB Ill-ban 2 csapata van a klubnak, egy* tucatnyi a megyei bajnokság­ban szerepel, de jut még a já­rásiba is közülük. A kérdést Tőzsér István, az SZMT sport­felelőse kerekítette ki a sport- bizottság ülésén: nem túl sok ennyi szakosztály fköztük négy női csapat) működtetése az STC tízmillió forintos évi költségvetéséből ? Nem lenné­nek-e eredményesebbek a jobb szakosztályok, ha a gyengébbeket átadná a sport­klub más,,.j., helyi egyesületek­nek? Bizony, úgy eélte Szepesi Antal Is, hogy kevesebb több lenne talán. Különösen, ha megkapnák a bázisvállalatok* tó] az eredetileg ígért anya­gi támogatást (a harmadik év­negyed végén még több mint másfél millió forint hiányzott ehhez). Am, bizonyos szak­osztályok átadásához kellenek megfelelő egyesületek is, ame­lyek átveszik az STC-tŐl a sportolókat, gondoskodnak to­vábbi szerepeltetésükről és a fenntartás költségeit vállalják. Négy szakosztállyal, illetve társegyesülettel is próbálko­zott az utóbbi időben a vá­rosi sportklub — eredmény­telenül. Nem vállalták... „GAZDÁK” FÉLVÁLLRÓL Egyáltalán: úgy hat, mintha a salgótarjáni nagyüzemek és más bázisszervek — tisztelet a kivételnek — kicsit félváll­ról vennék a sportügyeket a két évvel ezelőtti fúzió óta. Pedig továbbra is többek közt saját dolgozóik egészségéről, kedvteléséről, sportoltatásáró] van szó, csak éppen új név alatt. Az öblösüveggyár! sa­lakpálya elhanyagolt, elhasz­nálódott. A ZIM pályája ugyancsak gondosabb kezelést igényelne. A Kohász-stadion füves pályáját képtelen egyet­len dolgozó mindig megfelelő állapotban tartani. És ezek még csak a. labdarúgás színte­rei. Az atléták fő bázisa, a Kohász-pálya körüli futóterü­let úgyszólván teljesen alkal­matlan a legjobb Stécé-ver* senyzőknek megfelelő szintű rendezvényekre. Pedig e pá­lyák tulajdonjogilag továbbra is a „gazda” vállalathoz tar­toznak, amelyek az egyesület­tel kötött szerződés — egyéb­ként íratlanul is erkölcsi kö­telességük — ellenére még pénzt is követelnek az STC- től pályadíjra, karbantartásra (amit nem végeznek el) ahe­lyett, hogy támogatnák a klu­bot. Ismételjük: akinek nem inge, ne vegye magéra. De főként azért küldi majd szét ezt a beszámolóját a város sportegylete, hogy magukra is­merjenek az érintettek és leg­alább utólag tegyenek meg mindent hibáik kijavításáért. HOL SZORÍT A GYEREKCIPŐ? A bizottsági ülésen elhang­zott felszólalások vissza-visz- szatérő gondolata volt a szer­vezés és az utánpótlás-nevelés szintjének emelése. A kettő sok tekintetben összefügg. Igaz: tavaly ' a város összes negyedik osztályos tanulójá­nak sport beli alapképességeit, adottságait fölmérték az STC szakemberei,. .A. iö tállyal is foglalkoztak ugyan a testnevelő tanárok, de az 580 tízéves közt talált másfél száz tehetség és például az ezernél több szakmunkástanu­ló közül az STC-ben sportoló alig egynéhány fiatal súlyos aránytalanságokra mutat. Ta­lán a testnevelőknek, fonto­sabb, hogy diákjuk az ő is­kolájuk csapatában, az ő áltar luk favorizált sportágban sze­repeljen (közepesen, kínlódva), minthogy a képességeinek megfelelő szinten, kedvenc vagy legeredményesebb sport­ágában versenyezzen az egész város, sőt a megye, az ország dicsőségére? Hogy nem így gondolkozik szerencsére min­den szakpedagógus, arra jó példa a Gagarin, a Petőfi és a Madách iskola többek közt. Mindez azért függ össze a szervezéssel, mert az eredmé­nyes versenyzés, az emelkedő színvonal biztosítéka a saját nevelésű uténpótlásgárda ki­alakítása, jó szakemberek ke­zében, hozzáértően kiválasz­tott gyerekekkel. Márpedig » jó szakembereket fel kel] ku­tatni, el kell érni a kötődésü­ket, az egyesülethez és jő fel­tételeket biztosítani a munká­jukhoz. Ma már nem szabad a „minden kezdet nehéz” megbocsátó gesztusával elin­tézni a melléfogásokat, a szakemberek fluktuációját, az apparátus tagjainak arányta­lan munkaelosztását. Kétéves korára egy egészséges gyer­meknek is meg kell tanulnia járni fogódzók, kapaszkodók nélkül. Gyermekcipőben ugyan, de a saját lábán. Mert a botlásoknál megütheti ma­gát. és az fizikailag biztosan neki fáj a legjobban. De fáj az őt féltőknek, az érte aggó­dóknak is. KARBA KART, ELŐRE LÉPJ! Ez a féltés, amely a szere- tétből, az elkötelezettségből ered, kicsendült a bizottsági tagok hozzászólásaiból is. Kmetyi Ferenc atlétikai szak­felügyelő a szakvezetők bát­rabb, gyakoribb beszámoltatá­sát, a jobb külső kapcsolato­kat, az iskolai és egyesületi sportérdekek sikeresebb egyez­tetését javasolta, inkább ta-' nácsadó, mint számonkérő jel­leggel. Tőzsér István a ver­senyzőkkel, edzőkkel kialakít­ható legközvetlenebb — akar személy szerinti — kapcsola­tok, beszélgetések mellett tört lándzsát a nagyobb egység, a jobb tájékozottság érdekében.1 Szúnyog Tibor, a megyei TSH I elnöke úgy állapította meg tapasztalataiból és a beszámo­lóból, hogy ha egyes terüle­tekre (sportoló- és pártolótág-' 'létszám, anyagi támogatás, be­vétel stb) 1977-hez képest visszaesés, megtorpanás volt is jellemző, más vonalon (baj­nokok, válogatottkeret-tagök. helyezettek, aranyjelvénye­sek és első osztályúak száma) sr-és "összességében ez a mérvadó. Tollár Lajos, a Nógrád megyei pártbizottság politikai munkatársa arra hív­ta fel a figyelmet, hogy mi­iként társadalmi igény volt az STC megalakítása is, ugyan­úgy közösen kell vállalni a terheket, a feladatok megol­dását. Berki Mihály megyei tanácselnök-helyettes, a bi­zottság elnöke úgy foglalt ál­lást, hogy bár a beszámoló rö­vidített változata rózsaszínűbb képet nyújt a valóságosnál, de a rögzített hiányosságok és feladatok egyértelműen szab­ják meg a további teendőket mindenki számára. Igen, ez a „banán” még kis­sé citromízű. Sokunkon mú­lik, hogy mielőbb beérjen a munka igazi gyümölcse. Várkonyi Ferenc Tájfutás — a jövő sportja (II.) gombák teremnek az uráli erdőkben. Ez a gyönyörű sportág bár- eredménnyel állapítják meg. A ki számára elérhető. Korra, kalegóriagyöztes ideje mln- nemre való tekintet nélkül űz- dig 100 százalékos. Például az hető. Különböző kategóriák- P 21 A kategóriában a győz- ban a felkészültség alapján le- les 90 percet futott a 12 kilő­het a versenyekre nevezni. A métere? hegyi pályán, a sza- férfialc kezdő kategóriája az bályzat szerint, aki még 99 F 11, amt a 10—12 éves gye- percen, tehát 110 százalékon rekek számára biztosit ver- belüli időt fut az még I. osz- senylehetőséget, majd az F 50- tályú szintet ér el. Egy-egy nel fejeződik be, ahol is a versenyen ez a tereptől füg- kezdő korhatár 50 évtől kéz- gően 3—6 fő lehet. A szlnte- dődik. A kategóriák mellett két (minden minősítési ered- négy nehézségi fokozat van. ményt) hatszor kell teljesíte- Elit fokozat, amit világbajnok- ni. Ez alól még kivétel az I. Ságon és egyéb nagy nemzet- osztály és az aranyjelvényes közi versenyen rendeznek Ifjúsági minősítés. Itt nem elég (hazánkban három ilyen ver- az, hogy hat versenyen száza- seny ,yan). A fokozat I. ősz- lékosan megfutom a minősíté- tályú versehy. B, C kategória seket, itt a szabályzat alapján II,, illetve III. osztályú ver- két kiemelt versenyen, orszá- seny, míg a D fokozat kezdők gos bajnokságokon, illetve számára van kiírva. nemzetközi rangsoroló verse­A minősítési szinteket az nyéken kell elérni a szüksé- elrríúlt években alaposan meg- ges I. osztályt, illetve arany­szigorították,— Mivel minden jelvényt. más versenyen más és más A versenypályák távolsága időeredmények születnek, így kategóriáktól függően 2—18 a győztes idejét százalékos kilométer lehet. Erre átlagban 180 perc versenyidőt biztosí­tanak. Természetesen az győz, aki a legrövidebb időn belül hibátlanul ér a célba. A mai magyar élvonal ebben a sport­ágban átlagosan 5—7 perces kilométerátlagot fut. Alföldi terepen nem ritka az ennél jobb kilométerátlag sem. Ez a sportág az, ahol egy kezdő, újonc versenyző együtt futhat, egy erdőben küzdhet a győzelemért a világbajnokkal. Ma olyan világhírű sportolók, főként atléták vannak a táj­futók táborában, mint az ausztrál Herb Elliott Ron den­ke, az angol Jonh Disley vagy a svéd Anders Gärderoud. Mint említettem, bárki szá­mára elérhető ez a sportág. Aki kedvet érez a nagyon iz­galmas sportág iránt, az je­lentkezhet a megyei egyesü­leteknél, az STC-nél, a Nagy- bátonynál, a Pásztóná] és a Balassagyarmati MEDOSZ- nál. Még annyit: sokan ta­lán azért nem sportolnak, mert szégyenük a vereséget, itt ebben a szép sportágban nincs vesztes. Mindenki nyer, mégpedig azzal, hogy az üde erdei levegőn tartózkodik, közben gyönyörű tájakon ha­lad át. Talán ez az egyedüli sportág az, ami fele-fele arányban Igényli a fizikai fel­készülést és a szellemit. Mind­kettő elengedhetetlen a tájfu­tó számára. És elsősorban ön­magával kell megküzdenie, hisz’ egyedül fut a cél felé, a segítőtársa csupán a tájoló és a térkép. Pár éve a Magyar Ifjú.ság a kővetkezőket írta a sportág­ról: „Külföldön milliós sport­ág ez, és nekik van igazuk. A tájékozódási futás kihúzza az embert a falak közül, szür­ke helyett zöld környezetbe helyezi, ellátja mozgási lehe­tőséggel és gondolkodnivaló- val. Amellett a legolcsóbb sportág, a szerelés — két jó láb, egy jó tüdő (ha nem jő, a levegő hatására meggyógyul) és egy pallérozott agy — bár­ki számára hozzáférhető. Ez a tájfutás — a jövő sportja. Zentai József NÖGRAD — 1980. január 9., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom