Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

Műteremről műteremre A szocialista munkaver- seny-mozgalom átfogó célja egy új embertípus kialakítá­sa. mely nemcsak a munká­ban állja meg helyét, de személyiségét kiteljesítve egész élete értékesebbé, gaz­dagabbá válik. Az OTP me­gyei igazgatóságának Fáy András nevét viselő kollek­tívája két évvel ezelőtt vette fel először vállalásai közé egy képzőművész műtermé­nek meglátogatását. A talál­kozó olyan jól sikerült, hogy sorra szervezték a hasonló­kat. Később több brigád is hírét vette és csatlakoztak, így egyre népesebb lett a lá­togatógárda, végül már a brigádon kívüli „pártoló ta­gok” is részt vettek ezeken a rendezvényeken. Legutóbb Somoskői Ödönnél jártak, s még napokkal később is gyakran szóba került, s vi­tát is kiváltott az élmény. — Rendkívüli embernek és művésznek ismertem meg — emlékezett vissza Fekete Gyuláné, brigádtag. — A legnagyobb benyomást az tette rám, ahogy a festé­szetről, a művészetről be­szélt. Valahogy úgy mondta: olyan mint a szerelem, érik az emberben hosszú ideig, aztán egyszerre teljesedik ki. Különösen érdekesnek tar­tom azt a képét, amin ott­létünkkor dolgozott... — Az az igazság — veszi át a szót Nagy Ferenc —, hogy egy ilyen látogatás mé­lyebb ismeretségre nem elég, de arra igen, hogy felfedez­zük az alkotó és a képek közti közös vonásokat, a fes­tő lényét, egyéniségét képei­ben. Természetesen nem min­den vélemény pozitív. Hisz az ízlések különbözőek. Dr. Gulácsy Györgyné — „pár­toló tag” — például kifogá­solta, hogy túl kevés az em­ber a képeken, mindenütt csak dombok dombok hátán, és csak barna színek fordul­nak elő különböző árnyalat­ban. — Lehet persze, hogy nem minden képe ilyen a mű­vésznek, hiszen említette, hogy több munkája, talán éppen a jobbak, kiállításon vannak. i — Én érdekesnek tartom ezt a színvilágot — mondja Kiss Lajos, a brigád vezető­je. — Ugyanakkor nem tar­tom rendjénvalónak, hogy az alkotó lakásának két szobá­ja közül az egyikben kellett berendeznie műtermét. A néhány vélemény talán érzékelteti, hogy nem múlt el nyomtalanul a hat látoga­tás. A brigádtagok — mű­szaki, számszaki emberek, akiktől foglalkozásuknál fog­va meglehetősen távol áll a képzőművészet — bizonyos mértékig értőivé és minden­képpen kedvelőivé váltak a megfestett, szoborrá faragott világnak. A festők műter­meiben szerzett ismeretek arra sarkallták őket, hogy egyre több tárlatot látogas­sanak meg, s a legutóbbi brigádkirándulás alkalmával képzőművészetünk egyik fel­legvárát, Szentendrét keres­ték fel. Természetesen a képzőmű­vészetekkel való ismerkedés csak egy részét teszi ki azoknak a vállalásoknak, amelyek a szocialista élet­mód kialakítását hivatottak támogatni. Hogy csak az el­múlt év eseményeiből idéz­zünk : fotórejtvény-pályáza­tot, diapályázatot hirdettek, sportversenyeket, munkahe­lyi és területi szakmai vetél­kedőket rendeztek, a gyer­mekév kapcsán kicsinyeknek műsoros délutánt, és még sorolhatnám a megvalósult elképzeléseket, a kívülállók bevonásától a társadalmi munkáig. Közeleg a brigád fennállásának 10. évforduló­ja. Ennek tiszteletére — megosztva élményeiket mun­katársaikkal —, a megláto­gatott művészek alkotásaiból kiállítást szeretnének ren­dezni munkahelyük tanács­termében. G. I Hetven százalék Jól halad a Nógrád j. Próbaüzem alatt a salgótarjáni telefonközpont BAR NEM KERÜLT a ka­rácsonyfa alá, kétségkívül a salgótarjániak legszebb kará­csonyi ajándéka az új Cross­bar rendszerű távbeszélőköz­pont, mely jelentős előbbre- lépést hozott a megyeszék­hely, sőt a megye távközlé­si hálózatában. Évtizedes ál­datlan állapotokat szünte­tett meg. A próbaüzem alatt álló berendezésről, működé­séről gyűjtöttünk össze né­hány véleményt, tapasztala­tot. Elsőként hadd idézzük Szatmári Gézát, a Budapest- Vidéki Postaigazgatóság igaz­gatóját. — Az igazgatóságnak na$y örömére szolgált, hogy a köz­pont, mely valóban sok jo­gos panaszt orvosol, határidő­re elkészült és a próbaüzem alatt — eddig legalábbis — nem merült fel komolyabb nehézség. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezúton is ki­emeljük, milyen nagy segít­séget kaptunk a helyi állami és pártszervektől, melyek a terület kijelölésétől kezdve mind e mai napig állandóan figyelemmel kísérték a mun­kát, lehetőségeik határain belül gondoskodva arról, hogy minél kevesebb fenn­akadás fordulhasson elő. Di­cséret illeti a kivitelezőket, akik az épületet építették. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár dolgozóit is, akik a köz­pont berendezését szállítot­ták és építették fel. Nagyon tartottunk tőle, hogy az üzem­be helyezés a hálózat felújí­tásának elhúzódása miatt késni fog. A helyi távközlé­si üzem dolgozóinak válik dicséretére, hogy — némi se­gítséggel ugyan —időre el­készültek, s munkájuk minő­sége is kifogástalan. Az együttműködő intézmények, üzemek összhangjából egyet­len „lógott ki”. Sajnos, az elektromos táplálás kérdése, majdnem késedelmet okozott. Mindent összevetve a kere­ken kétszázmilliós beruházás azontúl, hogy a korábbi hely­zetet lényegesen javította, a távoli jövőben lehetőséget nyújt a műszaki továbbfej­lesztésre is. A nagyközönség tapasztala­tai megoszlanak. Mindenki egyértelműen értékeli a hely­zet javulását, azt, hogy gyor­sabban lehet telefonálni, ke­vesebb a mellékapcsolás, nem „adja vissza” a központ a vo­nalat és a legtöbben örül­nek a távhívás lehetőségének is. Ugyanakkor azonban so­kan halkabbnak találják az új jelzőhangokat, mások fel­teszik a kérdést, miért nem kapcsolták be Salgótarjánt nemzetközi távhívásba. Né* hányan rilellékapcsolásokra panaszkodnak. A távhívásnak különben nem mindenki örül maradéktalanul. Vállalatok­nál, intézményeknél az első napokban gondot ielentett, hogy az ott dolgozók élve a lehetőségekkel, sok magán­jellegű távhívást bonyolítot­tak le. Ezek ellenőrzésére már megtörténtek a legtöbb helyen az intézkedések. Ugyancsak sokan szóvá tették az új szá­mokat tartalmazó területi te- lefonköpyv nehezen kezelhe. tőségét. Ez utóbbi nem soká­ig lesz gond, ugyanis az idei tervekben nagyszámú új állomás létesítése szerepel, s ezekhez r alkalmazkodva — várhatóan jövőre — kiadnak egy salgótarjáni telefonköny­vet, természetesen a frissen bekapcsolt állomások szá­maival kibővítve. A többi kérdést továbbítottuk Ádám Lászlóhoz, a központ veze­tőjéhez, aki az alábbiakban összegezte tapasztalatait. — AZ ÜJ KÖZPONT át­adásával kissé megnőtt a telefonálási kedv, melynek elsődleges oka valószínűleg a hallási viszonyok javulásá­ban keresendő. Ez nemcsak a városon belül, hanem az országos hálózat felé is ta­pasztalható. Ami a mellé­kapcsolásokat illeti, arra ez a központ technikailag kép­telen. Ugyanakkor azonban a korábbinál jóval érzéke­nyebi» a tárcsázásra! Ameny- nyiöen nem ütközésig húz­zák, vagy nem húzzák, ha­nem rántják a tárcsát, elő­fordulhat, hogy nem az az állomás jön be, amit hívtak. Itt jegyezném meg azt is, hogy a hívók 10—15 száza­léka még mindig a négyje­gyű számokkal, a régiekkel próbálkozik. Ez ugyan a köz­pontot szerkezetileg nem ká­rosítja, de kapacitásának egy részét feleslegesen lefog­lalja. A panaszok egy része a nyilvános állomásokkal kap­csolatos. Leggyakrabban ki­derül, hogy nem a készülék rossz, hanem a telefonáló nem olvasta el, hogyan bánjon a telefonnal, s így nem tud be­szélni. Sokan . távhívással próbálkoznak a nyilvános ál­lomásról, melyre az nem al­kalmas, s aztán panaszkod­nak. Sajnos, a készülékek rongálóinak száma sem csök­kent. Mivel az időszámlálás ezeken a készülékeken is mű­ködik, ha három perc alatt nem tudták befejezni, újra tárcsáznak, pedig a harmadik perc letelte előtt az újabb egyforintost^ bedobják, meg­kímélik magukat az újratár- csázás fáradságától, és idő­vel is takarékoskodnak. Ami a jelzőhangokat ille­ti, műszeresen bizonyítható, hogy nem halkabb mint ré­gen, pontosan a nemzetközi szabványnak felel meg. Leg­feljebb azért tűnhet halkabb­nak, mert azonos intenzitás­sal, de lágyabb tónussal hall­ható. Erősítésére nincs mód, mivel a távhívás során a köz­pontok egymást hang útján vezérlik. Ha már a távhí­vásnál tartunk, a nemzetkö­zi hálózatba csak Budapest és Siófok kapcsolódott be, s hogy a többi város miért nem, annak részben technikai, rész­ben valutáris akadályai van­nak. Ugyanis a nemzetközi távhívásokat, amennyiben Magyarországon kezdemé­nyezik, a postának svájci arany frankban kell fizetnie. HOSSZÚ ÉVEK tapaszta­lata alapján állíthatjuk, hogy az igazi próbaüzem január második hetében kezdődik, ugyanis évről évre ekkor emelkedik meg alaposan a hívások száma. Remélhetőleg az új központ továbbra is bírja a terhelést, s eddigi jó tapasztalataink folyamatosak lesznek, csakúgy mint a táv­közlés dolgozói a korábbi­aktól eltérően kedves meg­lepetésként tapasztalt udva­riassága. — K. — népszámlálás megyében Hegy településen befelezték Január másodikán kezdődött országszerte a felszabadulás óta negyedik népszámlálás. Nógrádban ezerháromszáz összeíróbiztos látott munká­hoz, hogy megállapítsa: 1980. január elsején 0 órakor, az eszmei időpontban, hányán él­tek a megyében. A népszám­lálás félidejében Jessze Ká- rolytól, a Központi Statiszti­kai Hivatal Nógrád megyei igazgatójától érdeklődtünk, hol tartanak, milyenek a tapaszta­latok. — Hány százalékra állnak Nógrádban az összeírással? — A kedd estig befutott je­lentéseket összegezve kitűnik, hogy az országos átlagnál előbbre vagyunk. A megye la­kosságának hetven százalékát már összeírt'-.k. Balassagyarma­ton és Salgótarjánban a telje­sítés egyaránt hatvanszázalé­kos. A megyeszékhelyen 30— 40 körzet összeírása befejező­dött, ez köiülbelül három és fél ezer lakásnak felel meg. A falvakban az összeíi ók, a he­lyi tanácsok jelentős segítsé­gével, jól haladnak. Néhány településen: Garábon, Cser- hátszentivánban, Debercsény- ben, Márkházán már végeztek is. Sok községben már a ki­lencven százaléknál tartanak, s azt várjuk, hogy tizedikére jó néhány faluban fejezik be az összeírást. — Hogyan fogadják az ösz- szeírókat? — Általában kedvesen, a se­gítőkészségben megmutatkozik, hogy mindenki saját ügyének is tekinti a népszámlálást. Sok múlik azon is, hogy az össze­írok milyen időpontban top­pannak be. A munk-a zömét szombaton, vasárnap végezték, amikor általában mindenki otthon tartózkodik, s a távo­labb dolgozók, a megyéből ki­Számlálóbiz- íosok járják a házakat, laká­sokat, javában folyik a nép­számlálás, me­lyet a Központi Statisztikai Hi­vatal bonyolít le. Képünkön számítástech­nikai igazgató­ság IBM-szá- mítógépein dolgozzák majd a beérkező ada­tokat. Jelenleg a gépeken programpróbá­kat végeznek. járók — főként a balassagyar­mati és rétsági járásban van­nak ilyenek sokan — hazaér­keznek. — Milyenek az eddigi ta­pasztalatok? — Hála az alapos előkészí­tésnek, kedvezőek. A lakások­ban tartózkodók — egy-két kivételtől eltekintve — a szük­séges adatokat elmondják az összeíróknak. Előfordul, hogy a régebbi iskolai végzettség­ről szóló iratokat, a személyi számot akkor keresgetik. Most azon vagyunk, hogy a már összegyűlt temérdek anyag mi­nőségén javítsunk. Az ellenőr­zést végzők igyekeznek minél előbb felülvizsgálni az össze­írólapokat, hogy az esetleges hibákat kiszűrjék, s ha elő­fordul, hogy egy-két adat hi­ányzik, még helyben, a nép- számlálás ideje alatt pótolhas­sák. így elvétve előfordulhat, hogy az összeíró netalán még visszatér, ha az összeírás során valami elkerülte volna fi­gyelmüket. — Vontak-e be pótösszeíró- kat a munkába? — Megbetegedés, egyéb köz­bejött akadály miatt négy-öt esetben került erre sor. Gon­doltunk rá még a felkészülés időszakában, így gondoskod­tunk a megfelelő tartalékról is. — A zord időjárás milyen akadályokat gördít a népszám­lálást végzők elé? — Szerencsére Nógrádban nem voltak olyan hótorlaszok, mint az ország más vidékein. Információink szerint egyetlen esetben kellett fuvart igénv- be venni egy tanya megközelí­tésére. Reméljük, hogy a most lesett hó sem zavarja a nép- számlálást végzők dolgát. — Mikorra fejezik be? — Ha az ütem ilyen marad, bízunk abban, hogy január 12—13-ra összeírjuk a megye lakóit. — Köszönjük a beszélgetést! M. Sz. Gy. Know-how — exportra Műszaki bestsellernek szá­mít világszerte Tadeusz Rut forgattyús tengely-kovácso- lási technológiája, E. Marci- niak professzor eljárása sú­lyos prések készítésére ingás présszerszámokkal, vagy J. Grzymak találmánya, a nem bauxittartalmú nyersanya­gokból kinyerhető alumíni- umoxid. A fémkohászat, -ön- tészet, vegyipar, élelmiszer- és textilipar, az építészet új lengyel módszerei közül nem egyre igényt tartanak a fej­lett ipari országok, az USA, Japán, az NSZK, a skandi- náv-országok, Nagy-Britannia, Franciaország is. A műszaki know-how-k természetesen keresettek a szocialista or­szágokban is. Újabban nemcsak a talál­mányokat veszik meg a kü­lönböző országok, hanem ve­lük együtt a komplett len­gyel gyárberendezéseket és technológiát is. A lengyel szellemi export magában foglalja a szolgál­tatások különböző fajtáit, a szaktanácsadást, valamint a lengyel szakemberek által megvalósított külföldi beru­házások felügyeletét, a mun­ka megszervezését, sőt a szakmunkások kiképzését is. Ilyen szolgálatokat vállal­nak jelenleg a lengyel mű­szaki szakemberek a világ 60 országában. Az apró tűk villanásában — férfiasán bevallom — elsősor­ban a jelenséget látom, azt sem egészen szakszerűen, nem is szólva a hímzésről! Egészen pontosan fogalmazva: az érté­kek vesztét, az ocsú és a bú­zaszem keveredését tapaszta­lom tájolásaimon — egy na Tájoló Száz tű hossza relmetlen-ingerült hangsúlyé- giben lezajlott gyári hobbi­ra, kézmozdulatára figyeltem, kiállítás anyaginak kivaloga- . . , , Ártatlannak vélt kérdésem tói szemvibrálást kaptak a gyor) értékes kultúra felhígu- j«y hangzott a hímzőnő (hely- sok túlszínezett térítőtől, az ál- —— ---------.............-OI ..... l asat a divattól, a szakértelem beli szakkörvezető) szép mun- kalocsai hímzések kavalkádjá- még együtt található az érté­hianyatól, az irányítottság hé- kái láttán: — Kalocsait is tói, igaz, könyörtelenül félre- kés népi hagyomány az új zagjain at. tetszik hímezni? — A válasz tették a legkirívóbb alkotáso- technikával, együtt akár a ter­Ami a divatot illeti, hát az csattant: — A kalocsai giccs! kát. Aki maga látott már mőföldön is. Miként a minap tyló népi kultúrája valahogy el r.e vesszen ebben a nagy rohanásban. Ilyenformán a hímZőtű tulajdonképpen csu­páncsak ürügy. Mert hiszen idetartozik a bujáki tanácsel­nök szép indulata: helybeli kis falumúzeumot szeretne lét­rehozni a bujákiak támogatá­sával. Gondoljuk meg; ma eléggé közismert, hogy nemré­giben valóságos országos mi­zériát szült a fonalhiány (va­lamelyik üzem kevesebbet ter­melt fonalból a szokottnál), bol­dog-boldogtalan arra kért, ha valahol fonalat látok, az iste­nért, ott ne hagyjam! Hímeznek í™ve a nők, a fiatalok, az idősebbek, Keove sőt talán még a férfihímző sem olyan ritka mint gondol­nánk. És ha már ez szóba került: a tanácstalanságról Ilyen kategorikusan, ilyen elutasítóan. Igaz, később, az is kiviláglott, miért ’haragszik Pálné a kalocsai hímzésre. Hát, pontosan azért, amiért hímző asszonyt, figyelte mun- erről egy örökké nyugtalan, káját, határtalan türelmét, örökké újrakezdő könyvtá- háta görnyedését, számolgató- r9s>., Polónyi Péter a sát, robotszerű bökdösését —rádióban beszélt: a földön megértheti a gondolatot: de ma még együtt látható a Rába— mindenki nyakig beleesett, te- J,°,lenne'.^ mindez valóságos Stage es a dohanypalantat helyi ertekek létrehozására guggolva ültető asszony, fordulna! „Ha valahol van egy meg­Figyelemből, segítségből, bá- szállott...” Ezt szokták monda- torításból semmi sem elég. ni akkor, amikor a siker okát Rimócon Kiss Miklósné hím- kutatják; miért megy a páva- zőasszonnya! csak saját, gyö- kör, a hímzőszakkör, a kerámia­ledve az eredetit, nem is töre- a kristályosán szép pa­lóc hímzés megőrzésére, meg­tanulására, hanem az innen- onnan vett kétes értékű, ere­detű minták másolóivá szegő­. ,, . , , UUL, Talán nálunk sikerül ny°rűszép munkájáról tudtam szakkör, a gyermekszínjátszás, árulkodott az is, amikor egy l jét ”ni , ., hóival- t>«-szélgetni, arról nem, miként a lepkék, a jellegzetesen nóg­alkalommal Menczer Sándor divatnak” - vélelme t működik a helybeli szakkör? nidi flóra és fauna gyűjtése, galgagutai hímzőnél járva, azt divatnak — veieiceaett „„ „---- —rí­t apasztaltuk, hogy a gutái asz- szonyok hozzájárnak tanácsot kérni a kalocsai eredeti színe­inek összeállításához. Namár- most, ez a kalocsai ért el az­után — Menczer Sándortól függetlenül természetesen — akkor Pál Tiborné aki nagy Ha volt is valamikor ilyen el- feldolgozása, a fafaragás ősi hittel és még nagyobb szakmai képztlés’ nem jött létre> pe* modja’ ttt vagy ott- Valahol tudással (képzettséggel) igvek- dl8> ha valahol érdemes len- van egy megszállott, ha van. rSzSrSfÄ többet foglalkozni, & ha nincs? Akkor az a vi­helvbeli asszonyt lánvt s az akkor az eppen Rimóc. Itt dek elvesztheti őseinek érté- igazi palóc hímzés nagy’ múlt- ™é8 eredeti palóc férfiingeket, ked? Ki az illetékes — a ján újabb szép anyagot de “^Pi kötényt, ingvállat, ha- megszállott, vagy a tanács, ’ gyományos komatálas térítőt vagy a népfront, az ifjúsági — . mindennél fontosabb rée- Svomanyos xomataias térítőt v“sy a nepiront, az ujusagi előállításában^ hogy a^ember V?U természetes eredetű’ kul- <■'* tudná valamennyit felső- szervezet, az igényt felkelteni szeme szikrát vet tőle. Gyanít­hatóan — nem a kalocsaiak túrát újra létrehozni. rolni), mi mindent láthat az íudp (vagy nem tudó) hely­ember. Marika néni találko- keli népművelő, ha van ilyen? Tudomásom szerint, nincs zott Ortutay Gyulával is- ő Nézzünk értékeinkre. Amíg tehetnek erről a rossz irányba minden rendben e tekintetben is biztatta, hímezze csak a láthatók. Ameddig szemünk fordulásról, és arról sem, hogy sem a megyei szintű irányi- szép palóc mintákat. Mégis azt egyáltalán meg tudja külön- még a valamikor jó ízléssel tás dolgában. Igaz, Pálné is mondom, nagyobb figyelem höztetni az értékest a bizsu­megáldottak is giccset hímez- volt továbbképző tanfolyamon, kellene, s talán több szakem- világ szörnyecskéitől. nek manapsag. _ de akkor hogyan lehetne még bér is, hogy a tájegység pusz­Nagy dolog? Először ak- nagyobb hatékonysággal fel- & v kor estem gondolkodóba, ami- lépni az eredeti mellett, T. Pataki László kor Cereden Pál Tiborné tü- giccs ellenében?! Egy nemré­NÓGRÁD — 1980. január 9., szerda >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom