Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

Nagybátonyból indult Kovács István révbe jutott? Az újsághír megjelenése óta — miszerint Kovács István, válogatott labdarúgó, a Vasas játékosa „leállt”, s bejelen­tette, hogy a jövőben a Tata­bánya NB I-es csapatában kí­ván fuballozni — egy év telt el. Ez idő alatt három eset­ben találkoztam és beszélget­tem vele. Kétszer a helyszín sem akármilyen volt: sport- pályafutását döntően befo­lyásoló helyen — Nagybátony- ban — találkoztunk. És har­madszor — Salgótarjánban, az STC elleni győztes mérkőzé­sük után — „futottunk ösz- sze”. Szinte kérdezni sem kel­lett — kikívánkozott belőle a mondanivaló... ÜT — A VÁLOGATOTTSÁGIG Nagybátonyban született, 1953. április 21-én. Itt kezdett futballozni. Alig múlt tízéves, de Újházi István — első ed­zője — szakavatott szeme rög­tön meglátta a vékony és ma­gas srácban a jövő ígéretes csatárát. Évekig ment is min­den a maga útján, a tornaci­pős gyerkőcből felnőtt labda­rúgó lett. Ekkor a nagycsa­pat az NB II-ben játszott. Ko­vács Pista standardjátékossá vált. Eredményes és nagysze­rű játékával nagyban hozzá­járult a sikeres szerepléshez. 1971-ben csoportjukban már másodikok lettek. Felfigyeltek rá... Salgótarjánba került, az SBTC-hez, Moór Ede irányítá­sa alá. Az edzőnek könnyű dolga volt: kész játékost ka­pott; Szabó „Csoszi” bácsiék embert faragtak belőle. Ha­marosan az NB I-ben is soro­zatban játszotta a meccseket és lőtte a gólokat. És a tarjá- ni mérleg — száz mérkőzés és közel harminc gól. Csoda-e, hogy észrevették „felül” is? Mindezt természetesen későb­bi edzőinek is — Kovács Im­rének és Dávid Róbertnek — köszönheti— Több egyesület megkereste, ajánlatokat tettek neki... Ma­radt Salgótarjánban! Időköz­ben két évig katonáskodott: így nehezebb volt futballoznia. Többször ígérték, hogy elin­tézik leszerelését. Nem tör­tént meg, holott másoknak A Szovjetunió veretlenül nyerte a nemzetközi női röp­labdatornát 4 győzelemmel, Brazília (3), Dél-Korea (2), az NSZK (1) és Belgium (0) előtt. A nemzetközi sakkverseny 9. fordulója után a 28 éves svéd Ulf Andersson áll az élen 6,5 (1) ponttal a brit Speelman előtt, akinek 6 (1) pontja van. A nemzetközi női kézilab­datornán az ASK Vorwaerts ugyanezt megtették. Megunta — és a leszerelést követően aláírta az átigazolási lapot... A Vasas játékosa lett. Ek­kor 1975-öt írtak. Illovszky Rudolf és Kovács Ferenc „idő­szakában” állandó tagja a fő­városi együttesnek. Ezt jó já­tékkal és harminchárom baj­noki góllal hálálta meg. Ki­lencvennégy bajnokin és számtalan tétmérkőzésen húz­ta fel a piros-kék mezt... Min­den rendben volt körülötte: társai befogadták, Váradi Bé­la és Kovács Feri barátja lett; anyagi és egyéb problémái nem voltak: lakást kapott, a család is Pestre költözhetett. És meghívást kapott a váloga­tottba... Kilenc alkalommal szerepelt a magyar csapatban. A cseh­szlovákoknak gólt is fejelt... A társai alig érték utói a Nép­stadion salakján — hiszen sze­retett volna kifutni a világ­ból... ) A Vasas 1976/77-ben meg­nyerte a magyar bajnokságot. Kovács István ebben az év­ben a harmincnégyből har­minchárom mérkőzést játszott végig, csak a győri meccen nem volt a pályán. Tizennégy gólt rúgott, és ő volt a „házi gólpasszkirály” — húsz át­adással. Nehezebb időszak kö­vetkezett, a csapat csak küsz­ködött... — Mészöly Kálmán edző — mondja — bennem látta a bűnbakot. Máig sem' tudom, hogy miért! A többieknek ha­juk szála sem görbült... És jött a görögök elleni 1—4-es válo­gatott mérkőzés. Ügy éreztem — folytatta — vége minden­nek: a válogatottban és a Va­sasban is! Ekkor kerestek meg Tatabányáról. Bejelentet­tem: leállók... ÜJRA „BÁNYÁSZ” LETT — A bányászvárosban ked­vező fogadtatásban volt ré­szem — folytatta. Vezetők és játékosok az első naptól kezd­ve biztattak és kedvesek vol­tak. Edzhettem és dolgozhat­tam. Szolgálati lakást adtak. Egyre többen ismertek meg: szurkolók és mások. Alapve­tően rendben is volt minden. Csak a családtagok tudták, hogy sokszor álmatlanul (Frankfurt) Odera szerezte meg az elsőséget, miután a döntőben a kilencszeres NDK kupagyőztes SC Leipzig ellen 7:6-ra nyert. A 3. he. lyen Halle, a 4-en Minszk végzett, ötödik a Bp. Építők, amely a Ruch Chorzow el­len 9:4-re győzött. Végleges, hogy Nikolai Jovanovics, a Crvena Zvezda válogatott hátvédje, a Manchester United játékosa lesz. Jovanovics már az an­gol városban tartózkodik. dobáltam magamat az ágy­ban: ha néha-néha el is aludtam — csak focit és focit láttam... Jöttek a görögök, hallottam a koráb­bi edzői feddéseket, láttam a lenéző tekinteteket, a gúnyos mosolygást. Idegileg — és sokszor fizikailag is „kivol­tam”. Szabó Gyuriék, a vá­rosi és sportköri vezetők segí­tettek. És végül eljött az el­ső hivatalos mérkőzés ideje: játszhattam a Ferencváros el­leni kupaelődöntőn. Gólokat is lőttem, vigasztalódtam, kö­zel egyéves ambíció és erő hajtott, űzött. És ha nem is én voltam a legjobb, e nap yisszaadta hitemet, önmaga­mat. Újra játszhattam! Aki ismer, tudja: a játék és a lab­da nekem az életet jelenti.-t— Hogy mi történt ezután? — kérdi szinte önmagától. Nyolc bajnoki mérkőzés, kis­sé mérsékelt játék és gyenge eredmény. Semmi sem jött össze. De az is igaz: nem­csak nekem. Pedig az akarás­sal nem volt baj. Azért — kérdi — az ismert salgótarjá­ni pályán már bizonyítottunk? Nemcsak az egygólos győze­lemre gondolok. A játékunk is jobb volt... — Tehát Kovács István rév­be jutott?! — Határozottan! — feleli. — Habár egyesek ezt kétségbe vonták. Egyik hírlapunk né­hány héttel ezelőtt megjelent kommünikéjére gondolok. A lap szerint... „úgy hírlik, hogy Kovács István nem marad Ta­tabányán, hanem valamelyik NB I-be most felkerült csapat­ban fog játszani”. A sport­kör hivatalos levelére az új­ság csak a lap hasábjain vála­szolt; ezek szerint: „...Ko­vács István úgy döntött, hogy mégis a Tatabányában marad”. Különös hír és indoklás! És mindezt a tudtom nélkül«. — Mondana néhány szót egyéni életéről és a családról? — Mint mondottam, lakást kaptunk. A feleségem és a kisfiam régóta velem van. Krisztián négyéves. A felesé­gem pár nap múlva szakmá­jában fog dolgozni: a tatabá­nyai Árpád Hotelben. Én egyébként elefctrolakatos va­gyok. Salgótarjánban végez­tem a szakmunkásképzőt. És az idén érettségiztem.«. A mérkőzés szünetében Szentmihályi Antallal, a Tata­bánya vezető edzőjével beszél­gettem. Megerősítette a Nép­sport 1979. augusztus 3-i szá­mában megjelent nyilatkoza­tában elmondottakat: misze­rint „ ... elől ugyancsak meg­nőtt a választási lehetőségem Kovács István és Dudás leiga­zolásával”. És hadd álljon itt jelenlegi véleménye Kovács Istvánról: „Pista a helyét már megtalálta, szerepét pedig — nagyon remélem —, minél gyorsabban, meg fogja talál­ni”. Tóth István Röviden Tájfutás — a jövő sportja 0) Bizonyára egyre többen ol­vasnak, hallanak valamit er­ről a viszonylag új sportág­ról, a tájékozódási futásról. Történelméről annyit, hogy Európa északi részéről in­dult útjára 1919-ben. Ha­zánkban 1934-ben a Duna sportklub rendezte az első tájékozódó terepversenyt. Hosszú évek utón 1970-ben az eddig együttműködő ter­mészetbarátok és tájékozódá­si futók kettéváltak. Még ebben az évben meg is ala­kult az önálló Magyar Tájé­kozódási Futó Szövetség. Kö­zel tízéves szereplés több vi­lágbajnoki érmes helyezése­ket hozott, sőt Monspart Sa­rolta jóvoltából 1972-ben vi­lágbajnokot ünnepelhettek a magyar tájfutók. Jelenleg kö­zel 300 szakosztály több mint ötezer versenyzője űzi Magyarországon a tájfutó sportágat. Mi is a lényege a tájfu­tásnak? , Az hogy a versenyzők egy számukra ismeretlen ver­senypályán futnak. A pályát terepen jelölik ki, ellenőrző pontok segítségével. A tájfutó feladata az, hogy az ellenőr­ző pontokon előírt sorrend­ben, térkép alapján haladjon át, és a lehető legrövidebb idő alatt érjen célba. A futó az ellenőrző pontok között maga választja meg útvona­lát. A sportág segédeszközei, il­letve kellékei a következők: tájoló, térkép, ellenőrző bo­lya. A tájoló az iránytű tovább­fejlesztett változata, a sport­ág legfontosabb műszere. Az iránytűvel szemben előnye, I hogy segítségével az északi irány és a követendő irány közötti szög (azimut) rögzít­hető, ami a tájfutó számára alapvető fontosságú. A térkép a tájfutó számá­ra speciális és egységesített jelekkel ellátott, felülnézeti terepábrázolás, ami hűen tük­rözi az arányosított kicsinyí­tést. A leggyakrabban hasz­nait méretarányok az 1:10 000-hez, 1:15 000-hez, il­letve 1:20 000-hez. Tájfutó­térképek helyesbítésekor nemcsak a hegyeket, völgye­ket, utakat, vizeket, növény­zetet és ember alkotta épít­ményeket jelölik, hanem a terep jellegétől függően a fél­méteres gödörtől a félméteres átmérőjű kövekig mindent ábrázol a tájfutók számára készült térkép. Az ellenőrző bolya célja az, hogy a versenyzők számára igazolást biztosítson. Ez egy 30x30 centiméteres három oldalú hasáb (átlósan pirosra festve), mellette zsírkréta, il­letve lyukasztó szolgál igazo­lásul, de előfordulhat az is, Edzett ifjúságért Téli tömegsportnap Eresztvényben Örülhet a sok kisdiák: az idén a havas téli napok egy­beesnek az iskolai szünidővel. Jól kihasználhatják tehát az amúgy is meghosszabbodott fehér vakációt mozgásra, spor­tolásra a jó levegőn. Az sem baj persze, ha apuka, anyuka is velük szánkózik, síel, hi­szen ma már szállóigévé lett az esti tévétorna szignáljának kezdősora: egy kicsi mozgás mindenkinek kell... így gondolják ezt a Salgó­tarjáni városi Tanács Edzett ifjúságért koordinációs bizott­ságának tagjai is. Idén újra megrendezik Eresztvényben a hagyományos téli tömegspoct- napot. Az időpont: január 13-a, vasárnap délelőtt fél tíztől 13 óráig. Várják a szervezők a turistaház mellett akár a vá­ros egész lakosságát, akik szánkóval, bobbal, Vagy sífel­szereléssel beneveznének vala­melyik versenyre. A sízők számára lesiklást is, sífutást is rendeznek. Az El-mozga­lom hat különböző korcsoport­jába tartozó fiatalok értékes pontokat szerezhetnek az is­kolakezdés előtti utolsó napon vállalásaik egy részének telje­sítésével. De nem zárják ki a versenyzésből a huszonhat éven felülieket sem. Az is bevett szokás ilyen­kor, hogy ezekre az alkalmak­ra összefognak a helyi volá- nosok és a vendéglátóipariak is. Ezúttal vásárnap reggel fél nyolctól 9 óráig a centrumban levő végállomásról, visszafelé délután 13.30-tól 15 óráig Eresztvényből tízpercenként indítják majd a helyi busz­járatokat. Kint lesznek a tö­megsportverseny színhelyén a szokásos büfésátrak is forró teával, üdítővel, harapnivaló- val, hogy a havas küzdelmek f 4 során megszomjazok és meg*' éhezők se maradjanak hoppon: Természetes, hogy az STC ke­zelésében levő sífelvonót ezen a napon ingyenesen használ­hatják a résztvevők. Remélhetőleg addig nem ol­vad el a ma még jócskán fe­hérlő hó, s nem kell majd más napra áttenni a rendez­vényt. Tavaly ugyanis inkább latyakos, esős idő volt a téli tömegverseny napján, elmosta a víz a sporttalálkozót. Ha mégis változtatni kell, a ren­dezők időben jelzik és gon­doskodnak új időpontról (ha megfelelő hóról nem is tudnak gondoskodni). Egyelőre azon­ban véglegesnek tekinthető — érdemes is készülni rá —: va­sárnap 9.30 órakor várják a téli sportok amatőr kedvelőit Eresztvénybe Salgótarjánból és környékéről. v. f. A fordulat éve: 1978 Úszóink javában készülnek Moszkvára Montreal a magyar úszó­sport történetének egyik fe­ketebetűs állomása. Az okkal, ok nélkül felfokozott várako­zásban a közvélemény ér­meket várt — közöttük talán aranyérmeket is. Azután jöt­tek a versenyek, s szinte min­den napra jutott csalódás. Vé­gül Magyarország úszói érem nélkül tértek haza úgy, hogy mindössze négy versenyszám döntőjében voltak ott. Az eltelt három évben alap­vető változások mentek vég­be a korábban oly sok sikert hozott sportágban. Idejében sikerült egyesületi függőségek­től mentes, ambiciózus szö­vetségi kapitányt szerződtetni, Tóth Ákos személyében. A ma 36 éves szakember 1966- tól tíz éven át a Testnevelési Főiskola adjunktusa volt, 1977 január 1-től dolgozik az úszó­sport élén. — Nem azért vállaltam el a felkínált munkakört, mert az előző évek sikereiből akar­tam megélni. Azzal is tisztá­ban voltam, hogy nem azért neveztek ki szövetségi kapi­tánynak, mert én vagyok a legjobb edző. Viszont kellő áttekintéssel rendelkeztem a magyar úszósportról és azt is tudtam, hogy nem elsősorban a szakmai munka gyengeségei miatt következett be a mont­reali hideg zuhany. Megnyug­hogy egy-egy nagyobb ver­senyen csupán át kell halad­nia a ponton, ahol az ott le­vő rádiós felírja rajtszámát, majd továbbítja a célba, ahol jegyzik a verseny állását. A verseny kezdete előtt a rajthoz készülő versenyző­ket tájékoztatják a verseny- pálya hosszáról és az ellenőr­ző pontok számáról. Ezután a versenyzők megkapják a kartont, melyre rá van írva a kategória és a rajtidő. Táj­futásban ugyanis legfeljebb percenként, illetve ötpercen­ként (egyenként) indíthatók a versenyzők. A feltüntetett rajtidő előtt három perccel beáll a kiépített kordonba, ami folyosókra van osztva. A legutolsó perc előtt megkap­ja a számára eddig teljesen ismeretlen terepet, térképet, amin a pálya szerepel, majd a 60 másodperc után önálló­an megkezdi a versenyzést. Célba érkezés után pár perc­cel már az eredményjelzőn kifüggesztve látja, hogy ho­gyan szerepelt a versenyen. (Folytatjuk) tatóan hatott rám az is, hogy a kudarcot vallott edzők és versenyzők rövid idő után igent mondtak, s vállalták a közös munkát. Tóth Ákos 1977-ben úgy ve­zette csapatát a jönköpingi EB-re,. hogy majd mindenki a montreali szereplés folytatását várta. Versenyzői ezzel szem­ben két arany-, egy-egy ezüst-, illetve bronzérmet, összesítés­ben pedig 26 olimpiai pontot szereztek. — Jönköping után egy ki­csit fellélegezhettünk, a for­dulat éveként viszont csak 1978-at emlegethetem. A nyu­gat-berlini vb-n idősebb ver­senyzőink közül Hargitay és Verrasztó éremszerzéssel bi­zonyították, hogy képesek fel­venni az egyre fokozódó tem­pót, aÉ további három-három ötödik, illetve hatodik hely is megerősítette mérsékelt op­timizmusomat. A sikeres vb után Tóth Ákos annak is örülhetett, hogy Széchy Tamás itthon ad­dig egyeduralkodó versenyzői mellé felzárkóztak néhányan. — Elsősorban a Spartacusos Kiss László, valamint az egri Utassyné Gyergyák Magda versenyzői léptek jókorát, biz­tosítva ezzel a hazai rivalizá­lást. Ez idő tájt jelentkezett 'a két mellúszóreménység, a Debrecenből Budapestre ke­rült Dzvonyár János és az Egerben nevelkedett Vermes Albán. 1978 felfedezettjei kö­zé tartozik az akkor mindösz- szé 15 éves hátúszó, Wladár Sándor is, aki mindjárt vi­lágbajnoki 6. hellyel mutat­kozott be. / Biztató részeredmények te­hát születtek, ám túlzott op­timizmusra igazán nincs ok. Többek között azért sem, mert az olimpia úszóversenyein a világ- és Európa-bajnokságo- kon szokásos két versenyző helyett számonként három képviselheti hazáját. — Jelenleg tizennyolcán tagjai az olimpiai keretnek, felkészítésükért hét edző fe­lelős. Vérmes reményeink nem lehetnek. Az egyetemen évet halasztott Hargitaytól élete legjobb eredményének meg­javítását (4:27,04 perc a 400 méteres vegyesúszásban) vár­juk. A szintén „veterán”, jö­vőre ugyancsak 24 éves Ver­rasztó Zoltán a 400 méteres vegyesúszásban és a 200 mé­teres hátúszásban egyaránt ko­moly eredményeket érhetne el, de mostanában gyakran be­tegeskedik. A másik hátúszót, Wladár Sándort 200-on az 1— 6. hely valamelyikére várom. Bátyja, Zoltán szinten döntőbe jutásra esélyes — ha egészséges lesz — 1500 gyor­son. A montreali 6. helyezett négyszázas gyorsúszó, Nagy Sándor fejlődése lelassult, így legfeljebb a döntőbe jutásá­ban bízhatunk. A két ígéretes férfímell- úszóról szólva a szakvezető Dzvonyárt 100 méteren 1:03 perc körüli idő esetén pont­szerzésre is képesnek tartja, Vermesnek ugyanehhez a tel­jesítményhez 2:17 percet kell úsznia a hosszabb mellúszótá­von. — Női úszóinkat legfeljebb négyen fogják képviselni — közli a szerény számot Tóth Ákos —, közülük az egri Fo­dor Ágnes érheti el a legjobb eredményt, ö egy alkalommal a dobogóról nyilatkozott, én beérném tőle egy biztos pont­szerző helyezéssel. Ehhez 100 háton 1:03,2 perces időt kell úsznia. Verrasztó Gabriella is kellemes meglepetést okozhat, ha felépül szeptember óta tar­tó makacs betegségéből. Tóth Ákos szerint az úsZó- sportban 1979-ben folytatódott kiegyenlítődési folyamat to­vább nehezíti a magyarok dol­gát. A Moszkvában várhatóan, minden eddigit felülmúló csa­tákban a férfiaknál amerikai— szovjet párharcokat vár, szá­mottevő USA-fölénnyel, míg a nőknél a szovjet, az ame­rikai és az NDK-beli verseny­zők játsszák majd a főszere­peket. A legjobb magyar úszók a közvetlen olimpiai felkészülést az ausztriai Söldenben szep­tember első felében megtar­tott kéthetes edzőtáborozással kezdték. Január 7—20 között ismét a kiváló lehetőségeket biztosító magaslati táborba vo­nulunk. Az olimpiát megelőző időszak kiemelt versenyeire Párizsban, Rómában, a hollan­diai Amersfoortban és Buda­pesten kerül sor. Azután július végén jöhet az igazi vizsga, immár Moszkvában. Jocha Károty NÓGRÁD — 1980. január 8., kedd 7 /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom