Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-29 / 23. szám
Gromiko beszéde Damaszkuszban A Szovjetunió az arab és a többi iszlám nép hű barátja Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere vasárnap Damaszkuszban beszédet mondott azon a vacsorán, amelyet a Szíriái Arab Köztársaság vezetősége adott a magas rangú vendég tiszteletére. Gromiko bevezetőül megelégedéssel nyugtázta, hogy kitűnően működik a szovjet— Szíriái együttműködés mechanizmusa, s e tekintetben nagy jelentőségűek a személyes kontaktusok, különösen Leonyid Brezsnyev és Asszad elnök találkozói. MEGEGYEZŐ ÁLLÁSPONTOK A nap folyamán megkezdett tárgyalásokról szólva Gromiko megállapította: a megbeszélések bizonyították, hogy még a jelenlegi bonyolulttá vált nemzetközi helyzetben is széles körben megegyezik a Szovjetunió és Szíria álláspontja a világban végbemenő események megítélésében, a két országnak a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos véleménye azonos, vagy közel álló. örömmel nyugtázzuk, hogy Szíria azon országok élvonalában halad, amelyek határozottan visszautasítják az Egyesült Államok arra irányuló próbálkozásait, hogy a nemzetközi kapcsolatok alakulását visszatérítse az enyhüléstől a „hidegháború” felé, s diktátumokkal kényszerítse rá akaratát más államokra és azok népeire. Az Egyesült Államok újabban olyan képet igyekszik formálni magáról —, s ezt találékonysága csúcsának tartja :—, hogy ő az iszlám világ igaz jó barátja, s ujjal mutogatva a Szovjetunióra, azt szeretné elhitetni, hogy a szocializmus békeszerető állama ellensége az iszlámnak, s így Iránnak is. Más szavakkal, megpróbálja a muzulmán világot a Szovjetunió és a szocialista országok ellen fordítani. Ez durva hamisítás, de Washington azt hiszi, hogy ha ezt a verziót elég nagy meggyőződéssel teVjeszti, akkor hihetőbbé válik. Ettől azonban még a hazugság nem válik igazsággá. Gromiko feltette a kérdést: ki az, aki már 12 éve nyíltan arabellenes állásponton van, megpróbálva megszilárdítani Izrael hatalmát az araboktól elrabolt területeken ? Az Egyesült Államok, hisz ez az amerikai adminisztráció politikai irányvonala. Ezt teszi még nyomatékosabbá az arabokat eláruló Camp David-i különalku is. Ki fosztott meg négymillió palesztint hazájától, ki kárhoztatta szenvedésekre őket? Izrael tette mindezt, az Egyesült Államok áldásával és tevékeny támogatásával. Ki folytat tárgyalásokat a \ célból, hogy Izraelhez csatolja Ciszjordániát, amelyet törvényellenesen foglaltak el? Az Egyesült Államok és Izrael teszi ezt is, szorosan a markában tartva Egyiptomot, és annak elnökét, Szadatot, aki minden további nélkül teljesíti akaratukat. Ki bizonyult az iráni nép nyílt ellenségének, ki törekedett arra, hogy e népet a nemzetközi olaj monopóliumok szolgájává tegye? Washington teszi ezt. TERJESZTETT ÁLHIREK A legutóbbi időben az Egyesült Államokban már a Teheránban fogva tartott túszokról is megfeledkeztek, olyannyira szeretnék elvonni az irániak figyelmét az Egyesült Államok fenyegetéseiről, köztük az amerikai haditengerészeti erőknek az iráni partok közelében végrehajtott összpontosításáról. Ezzel egy- időben mindent elkövetnek, hogy ellenséges érzéseket ébresszenek az irániakban a Szovjetunióval szemben, attól sem riadva vissza, hogy álhíreket koholjanak az Irán északi határai mentén lezajlott állítólagos szovjet csapatösszevonásoktól. Ki az, aki most a legtöbb könnyet ejti Amin miatt, akinek több ezer afgán hazafi vére, köztük muzulmánok, ismert iszlám vallási vezetők vére szárad a lelkiismeretén? Ezt a színjátékot is Washingtonban adják elő, miközben egy jó szót sem találnak a jelenlegi kormány olyan intézkedései számára, mint a börtönök megnyitása és több ezer munkás és paraszt, értelmiségi és vallási vezető szabadon bocsátása? Washingtonnak nehéz lesz elhitetnie az iszlám világgal, hogy jó szándékkal van a muzulmánok iránt, s hogy a Szovjetuniónak vannak gonosz tervei az iszlám és a muzulmán országok ellen. Minden értelmesen gondolkodó ember számára világos, hogy a Szovjetunió az arab és a többi iszlám nép hű barátja. Figyelmet érdemel egy másik hamis verzió is, amelyet a washingtoni külpolitikai hivatal bocsátott forgalomba. Eszerint a Szovjetunió minden erőfeszítésével arra törekszik, hogy kijusson a meleg déli tengerek partjaihoz. Ebben a vonatkozásban különösen a Perzsa-öblöt és az Indiai-óceánt emlegetik: a Szovjetunió már álmaiban is csak ezek kék vizét látja. E hamisítás kiagyalóinak nyilvánvalóan túlteng a ^fantáziája. Egyébként e verzió szerzői — szándékkal, vagy véletlenül plágiumhoz folyamodtak, mivel ez a hamisítvány már több ízben „forgalomban volt” többek között a hitleristák is használták. Az emberek azonban most jól tudják, hogy valójában ki épít újabb és újabb bázisokat az Egyesült Államoktól több tízezer kilométerre, így az Indiai-óceán térségében is. Felvetődik a kérdés, milyen jogon ragaszkodik erőszakkal az Egyesült Államok katonai támaszpontjának fenntartásához Kuba területén annak ellenére, hogy a kubai korpnány követeli e támaszpont eltávolítását az ország területéről. Ez a kérdés különösképpen helyénvaló azokkal a washingtoni inszinuációkkal kapcsolatban, amelyeknek apropója korlátozott létszámú szovjet csapatok Afganisztánba történt irányítása ezen ország kormányának kérésére a külső agresszió visszaveréséhez való segítségnyújtás céljából. Az Egyesült Államok és azok, akik ennek az országnak a külpolitikáját meghatározzák, semmi meggyőző érvet nem hozhatnak fel militarista területrabló politikájuk védelmében. E politikának és az amerikai kormányzat szovjet— amerikai kapcsolatokkal foglalkozó legutóbbi lépéseinek kitűnő és mélyreható elemzését adta Leonyid Brezsnyev a Pravda tudósítójának adott válaszaiban. A Szovjetunió — mondotta akkor Brezsnyev — békeszerető külpolitikát folytat, amelynek célja, a világbéke megszilárdítása, a nemzetközi feszültség enyhítése. Ugyanakkor ez a politika senkinek sem engedi meg, hogy megkérdőjelezze törvényes jogainkat, és kárt okozzon országunk, szövetségeseink és barátaink törvényes érdekeinek. Senki sem térítheti le országunkat, népünket, lenini pártunkat erről az útról. Tisztelet illeti a haladó arab országokat, amelyek azonnal felismerték, honnan ered az igazi fenyegetés. Ezzel kapcsolatban elégedetten vesszük tudomásul a szilárdság frontjában részt vevő országok külügyminisztereinek Damaszkuszban tartott értekezletén hozott határozatokat. POLITIKÁNK VÁLTOZATLAN A Szovjetunió közel-keleti politikája változatlan. A szovjet vezetés, és személyesen Leonyid Brezsnyev nevében szeretném biztosítani önöket, hogy a Szovjetunió a továbbiakban is minden lehetőt megtesz, hogy a szovjet—Szíriái kapcsolatok erősödjenek és felfelé' ívelő vonalban fejlődjenek. Mi továbbra is minden lehetséges módon támogatjuk Szíria és a többi — az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért és az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtéséért küzdő — arab népek harcát — mondotta végezetül Andrej Gromiko. Pohárköszöntőjében Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter hangsúlyozta: Áz ön szíriai látogatására, amely szilárd baráti kapcsolataink keretébe illeszkedik, olyan időpontban került sor, amikor a nemzetközi helyzet bonyolultabbá válik és fokozódik az izraeli—amerikai— egyiptomi szövetség részéről az arab nemzetre gyakorolt nyomás. Az imperializmus tervei között előkelő helyet foglal el az a törekvés, hogy megrontsák a viszonyt az arab nemzet és a Szovjetunió között. Az iszlám védelmezőinek szerepében rágalmazzák a Szovjetuniót az afganisztáni eseményekkel kapcsolatban. Teszik ezt azok, akik támogatják az izraeli agressziót, segítséget nyújtanak nekik arab földek, köztük a muzulmánok szent helyének számító Jeruzsálem megszállva tartásához, akik hosszú éveken át iszlám országok gyarmati urai voltak, akik ma az Iráni Iszlám Köztársaságot katonai agresz- szióval és gazdasági blokáddal fenyegetik. Minket azonban nem lehet megtéveszteni — mondotta Khaddam. — Jól tudjuk kik a barátaink és kik az ellenségeink. Az iszlám mindig is szemben állt az elnyomással és a gyarmatosítással, ezért lényegét tekintve antiimperia- lista. Khaddam végezetül üdvözölte a Szíriai Arab Köztársaság és a Szovjetunió közötti barátságot, valamint a Szovjetunió vezetőit. Andrej Gromiko hétfőn Damaszkuszban találkozott Hafez Asszaddal, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja (Baath) főtitkárával, a Szíriai Arab Köztársaság elnökével. Gromiko átadta Leonyid Brezsnyev baráti üdvözletét és jókívánságait. Gromiko és Asszad a Szovjetuniót és Szíriát kölcsönösen érdeklő kérdések széles köréről folytatott eszmecserét. Határozottan elítélték azokat a kísérleteket, amelyeket az imperialista erők, mindenekelőtt az Egyesült Államok meghatározott körei tesznek a nemzetközi enyhülés folyamatának lerombolására, valamint azt a törekvésüket, hogy csapást mérjenek a népek nemzeti felszabadító mozgalmára és a fejlődő országok függetlenségére. Nagy figyelmet szenteltek a közel-keleti helyzetnek. A felek megállapították, hogy teljes közöttük a nézetazonosság azoknak a veszélyes cselekményeknek az elítélésében, amelyeket a Camp David-i összeesküvés résztvevői fejtenek ki és, amelyek arra irányulnak, hogy állandósítsák az arab területek izraeli megszállását, megakadályozzák a palesztin nép törvényes jogainak érvényesítését. Andrej Gromiko megerősítette, hogy a Szovjetunió vál- tozat’anul támogatja az arab népek igazságos harcát a különutas alkudozások és az izraeli agresszió ellen, a tényleges, igazságos közel-keleti békéért. Hafez Asszad nagyra értékelte a Szovjetuniónak az arab népek igazságos ügyével kapcsolatban elfoglalt álláspontját, és aláhúzta a szíriai vezetés eltökéltségét a Szovjetunióval való barátság és együttműködés fejlesztésére és erősítésére. A nap folyamán folytatódtak a szovjet—szíriai külügyminiszteri tárgyalások is. (MTI) Baniszadr konszolidációs programja Iránban A nemzeti egység a függetlenség és a gazdasági újjáépítés szükségességéről beszélt vasárnapi sajtóértekezletén Abol Hasszán Baniszadr iráni pénzügyminiszter, aki gyakorlatilag már megnyerte az ország első elnökválasztását A leendő államfő azonnali intézkedéseket ígért az infláció és a munkanélküliség ellen. „Ezen a héten mozgalmat indítunk a magas árak ellen... igyekszünk felszámolni a magas árak nem gazdasági tényezőit... a bazár kereskedőinek együttműködésével” — mondotta. (Khomeini aja- tollah fölhívásának eleget téve a kereskedők már közzétették a csökkentett árú fogyasztási javak listáját.) Hozzátette, hogy a mezőgazdaság újjászervezésének keretében új falusi • munkahelyeket fognak teremteni, s lépéseket tesznek a „föld ésszerűbb elosztására” a parasztok között. Az egyes tartományok, főként Kurdisztán problémáját illetően hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni az ország egységét. „Mindennemű politikai, gazdasági és kulturális megkülönböztetés nélkül”. A teheráni túszügyről szólva megállapította, hogy a fő felelősség az Egyesült Államokat terheli. „Ha majd Amerika úgy dönt, hogy eláll terjeszkedő és más országok szuverenitását sértő politikájától, akkor megváltozik a helyzet és .. .elérhetővé válik a megoldás. Főként azt várjuk. hogy az Egyesült Államok megfelelő biztosítékokat adjon arra, hogy a jövőben nem avatkozik belügyeinkbe”. A palesztin problémát érintve Baniszadr elítélte az amerikai kormányzatot, amely „az Izrael államnak nevezett katonai erőt használja föl uralma kiterjesztésére a térségben”. Az Irán elleni gazdasági tilalmakkal való fenyegetésekkel kapcsolatban kijelentette, hogy a szankciók rövid távon sújtanák ugyan az országot, de hosszú távo'n lehetővé tennék, hogy Irán megszervezze gazdasági termelését. A leendő elnök közölte azt is, hogy a jövőben nem fogják korlátom! a külföldi újságírók tevékenységét az országban. Baniszadr később a rádióban és a tévében sugárzott interjújában kijelentette: a te- heráni amerikai nagykövetséget megszálló diákok azt jelképezik, hogy Irán nem akar az amerikai uralom alatt élni. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy nem ért egyet mindennel, amit (a diákok) tesznek és nem lenne jó, ha hatalmuk független lenne a kormánytól. Elmondotta, hogy az iszlám forradalmi' tanácsot a februárban megválasztandó parlament váltja majd föl. s vidéken az úgynevezett „Khomei- ni-bizottságok” szereoét a rendőrség és a csend őrség veszi át. (MTI) Különféle hangok az iszlám konferencián Islamabadban vasárnap Ziaul Hak tábornok, pakisztáni elnök megnyitotta az iszlám országok külügyminisztereinek első re'ndkívüli értekezletét. Mint ismeretes, a határozott afganisztáni tiltakozás ellenére a konferencia napirendre tűzte az afganisztáni fejlemények megvitatását. Több haladó arab ország, mint például Szíria, Algéria és Dél- Jemen lemondta részvételét. Hétfőn zárt ajtók mögött folytatta ülését Islamabadban az iszlám konferencia. A napirendi pontok közé Irán követelésére vasárnap felvették az Irán elleni amerikai gazdasági tilalmak kérdését is. A konferencia két fő témája ugyanakkor változatlanul a legutóbbi afganisztáni események és az egyiptomi—izraeli különalku. A konferencia megnyitóülésén felszólalt Ziaul Hak pakisztáni elnök. Beszédének legnagyobb részét az úgynevezett afganisztáni kérdésnek szentelte, élesen támadva a Szovjetuniót. A pakisztáni elnökhöz hasonló értelemben szólalt fel a vasárnapi ülésen Gambia, Marokkó, Malaysia és Szaúd-Arábia küldötte is. Ramadan Al-Ruobi, Líbia küldötte az iszlám konferencián vasárnap élesen elítélte azokat, akik megkísérlik az Egyesült Államok globális stratégiájának érdekében felhasználni a szervezetet. Hangsúlyozta, hogy az iszlám konferenciának a közel-keleti területek izraeli megszállásával, Szadat behódoló politikájával, az Egyesült Államok növekvő közel-keleti katonai jelenlétével kellene foglalkoz. nia. (MTI) Amióta az afganisztáni események ürügyén Washington elindította átfogó szovjetellenes kampányát, rendkívül erőteljes nyomás nehezedik az Egyesült Államok nyugateurópai szövetségeseire és Japánra. Ezek az országok elvben támogatják az Egyesült Államok álláspontját az afganisztáni kérdésben, mihelyt azonban a tényleges intézkedéseket, illetve az amerikai gyakorlati lépések kapcsán magatartásukat vizsgáljuk, a kép már jóval összetettebb és sokkal kevésbé kedvező a Car- ter-kormány számára. Megállapítható, hogy a washingtoni kampány kezdete óta eltelt időszakban csak az angol konzervatív kormány és miniszterelnöke, Thatcher asz- szony biztosította teljes támogatásáról a különbökő amerikai lépéseket — a Szovjetunióhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok és a kulturális csere sokrétű korlátozásától kezdve a moszkvai olimpia Carter által ajánlott bojkottjáig. A többiek gyakorlati po- ütikáiukban már jóval tartózkodóbbak, visszafogottabbak. Washington és szövetségesei Keserves érdekegyeztetés m 1- ü Mindez gyökerében annak tulajdonítható, hogy NyugatNÓGRÁD - 1980. január 29., kedd Európában az NSZK és Franciaország, a Távol-Keleten pedig Japán alapvető gazdasági érdekei és kötöttségei lényegesen eltérnek az amerikai érdekektől és elkötelezettségtől. Az említett országok esetében a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatoknak sokszorta nagyobb súlyuk van, a kétoldalú együttműködés visszaesése tehát súlyos következményekkel járhat. Bonyolítja a helyzetet az Irán vonatkozásában folytatott hullámzó amerikai politika is, hiszen Washington európai szövetségeseinek és Japánnak az olajimportjában az iráni kőolaj még mindig meghatározó szerepet játszik. A vázolt gazdasági érdekellentétekhez különösképpen Nyugat-Európában bizonyos politikai aggodalmak is járulnak. Washington végső soron ugyanis azt kívánta elérni szövetségeseinél, hogy ..tágítsák ki a NATO határait”. vagyis, hogy ezek az országok gazdasági, politikai, esetleg katonai erővel képviseltessék magukat az iráni — afganisztáni—oakisztáni térlégben. (Anglia részéről ennek jelképes támogatása volt néhány brit hadihajó megjelenése a Perzsa-öböl vizein.) 12.R Az NSZK és Franciaország azonban elutasította ezeket a követeléseket. Miután Cris- topher amerikai külügyminiszter-helyettes körbejárta a nyugat-európai fővárosokat, a nyugatnémet kancellár egyeztette politikai elképzeléseit a francia elnökkel. Ezt követően Schmidt magához hívatta Stoessel amerikai nagykövetet. Közölte, vele, hogy az NSZK mindenképpen meg akarja őrizni az európai enyhülés vívmányait, nyitva akarja hagyni az enyhülés további kibontakoztatásának a lehetőségét, és az a véleménye, hogy tovább kell folytatni a leszerelési tárgyalásokat a Szovjetunióval. Jellemző, hogy mindezek után a rendkívül konzervatív svájci Neue Zürcher Zeitung megállapította: „Franciaország és az NSZK vonakodnak megengedni, hogy belesodor- iák őket egy olyan kampányba. amely túlmutat Európa és a NATO határain. Nem akarják egy távoli ország miatt az Európában kialakított enyhülési klímát veszélyeztetni”. Az események második szakaszának két lényeges fejleménye volt a Közös Piac nyilatkozata, illetve egy újabb bonni közlemény. Eredetileg a közös piaci nyilatkozatot az amerikai kívánságoknak megfelelően és Anglia ösztönzésére rendkívül harcias formában fogalmazták meg. Franciaország és az NSZK ezt ellenezte, így végül a nyilatkozatot meg kellett változtatni. A már idézett svájci lap némi csalódással írja, hogy „a Közös Piac rendkívül tartózkodóan fogalmazta meg álláspontját. Lényegében megelégedtek azzal, hogy biztosították: nem fogják saját magatartásukkal aláaknázni az amerikai szankciós politikát”. sí 3. a Röviddel ezután a bonni kancellári hivatal bejelentette: Schmidt moszkvai látogatásának és a Honeckerrel tartandó csúcstalálkozójának terve továbbra is érvényben marad. Az események legutóbbi szakaszát Genscher nyugatnémet külügyminiszter washingtoni tárgyalásai jelentették. Vance amerikai külügyminiszter a megbeszélés után meglepetésszerűen kijelentette; Washington immár „nem igényli”, hogy az NSZK és más NATO-országok korlátozó intézkedéseket hozzanak a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolataikban... A szövetségesekre nehezedő amerikai nyomás ennek ellenére komolynak minősíthető és nyilvánvalóan nem szűnt meg. Az eddigi események ismételten bebizonyították: az USA, illetve Nyugat- Európa és Japán sok tekintetben vetélytársa egymásnak és ez korlátot szab a politikai szolidaritásnak. Megállapítható, hogy az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesei tudomásul vették a Washingtonban kidolgozott szovjetellenes, bojkottpolitikát —, de azt követni (Angliát kivéve) nem hajlandóak. Anélkül, hogy az ellentéteket túlbecsülnénk — megállapítható, hogy a vázolt érdekkülönbségek reményt és lehetőséget nyújtanak az enyhülési folyamat életben tartását és eredményeinek megőrzésére Európában.-i f
