Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
Tudnivalók a fovábbfanuláshoz Könyv az egyetemi, főiskolai felvételekről Minden eddiginél korábban került idén a könyvesboltokba a magyar felsőoktatási intézmények- 1980-as felvételi tájékoztatója az Oktatási Minisztérium, illetve a Tankönyvkiadó gondozásában. Évek óta a különböző középiskolákban végzettek egyharmada kerül a felsőiskolákba, de hasznos a tájékoztató a néhány éve dolgozóknak is, mert tartalmazza az esti és levelező tagozatokra vonatkozókat. Az egyetemre készülőknél fiatalabb korosztály pedig a könyvből támpontokat kaphat hosz- szabb távú céljaihoz, felkészüléséhez. Összesen ötvenöt felsőoktatási intézmény közül választhatnak a továbbtanulni akarók, az egyes iskolákon belül a számos kar, illetve szak közül. A felvételi nyomtatványt a középiskolák utolsóéves hallgatóinak iskolájuk bocsátja rendelkezésükre. A jelentkező ugyanazon évre általában csak egy felsőoktatási intézménybe (karra) adhatja be jelentkezését, egyidejűleg pályázhat valamely művészeti főiskolára, katonai főiskolára, külföldre is, illetve bizonyos szabályok szerint a jelentkezési lapon kérheti átirányítását. Például az orvosi egyetemre jelentkezők — elutasításuk esetén —, az egészségügyi főiskolára, a tudományegyetemeken valamely tanári szakpárra, vagy a lakóhelyük szerint illetékes tanárképző főiskola hasonló szakára kérhetik átirányításukat. A polgári felsőoktatási intézményekbe jelentkezők lapjukon esetleg harmadiknak is megjelölhetik a magyar néphadsereg katonai főiskoláit, az érdeklődésüknek meg; felelő szakmai profilon. Az ilyen átirányítással felvettek viszont nem élhetnek fellebbezéssel az elsőnek jelölt iskoláról elutasító határozattal szemben. A tájékoztató tartalmazza a felvételi vizsgák tárgyköreit és követelményeit, egyes iskolák esetében a tavalyi tapasztalat alapján a várható minimálisan szükséges pontszámokat is, ami azonban szakonként erősen eltérő lehet. Az orvosi egyetemekre felvételizőknek célszerű figyelembe venni az egyes intézmények földrajzi fekvését, körzetét. Végzésük után általában ezekben a megyékben várható elhelyezkedésük. Budapesten az általános orvosképzésben 340-en, fogorvosképzésben 60-an, gyógyszerész karon 120-an indulhatnak az őszi tanévkezdéskor. A vidéki orvosi egyetemek felvételi keretszámai ennél lényegesen kisebbek: Megtudható a tájékoztatóból, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem építő-, építész-, gépész-, vegyész-, közlekedés- és villamosmérnöki karán összesen 1270-en kezdhetik meg tanulmányaikat. Állatorvosnak évek óta háromszor annyian jelentkeznek, mint ahányan felvehetők, és kétszeres a túljelentkezés a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Általában jobb esélyt adnak a mező- gazdasági főiskolák: a kaposvári, nyíregyházai, szarvasi, mezőtúri, illetve a leendő kertészeknek Kecskeméten, Székesfehérvárott és Hódmezővásárhelyen. A tanítóképző főiskolák közül Baján 175, Budapesten 450, Debrecenben 300, Esztergomban 125, Zsámbékon 80, Győrben 225, Jászberényben 125, Kaposváron 200, Szekszárdon 100, Sárospatakon 130, Szombathelyen pedig 75 fiatalt várnak. A felvételi kérelmet a középiskolák február 10—25-ig, a felsőoktatási intézmények március 30-ig fogadják, a felvételi vizsgákat pedig június 25. és július 14-e közt tartják majd. A jelentkezőket a vizsga előtt legalább nyolc nappal értesítik majd a részletekről. Fáklya-ismertető A Fáklya január 20-án megjelent második száma gazdag összeállítást közöl Eger, illetve Heves megye és a Csuvas ASZSZK fővárosa, Csebokszári testvérkapcsolatairól. A riportokban nyilatkozik a két terület illetékes párttitkára, megismertedbe- tfloic gaaoasagL, mireeszeo ie* röteten dolgozók élményeiwl és a távolt nép hagyományai vei ja. TBgj» vcflieijvíMBwi naussd" nak megszüntetése szakemberekre váró nehéz feladat; sok újdonságot, ígér még Antarktisz érdekes világa; egész Eurázsián át gyalogosan tenni meg az utat, kalandos vállalkozás. További riportok témái a fentiek. Antov Csehov művészetét méltatja, egykori lakhelyeit mutatja be, műveinek hatását elemzi egy másik összeállítás. A színház varázslatos világába kalauzol el a díszlettervező munkájával megismertető, színes képekkel kitért tudósítás. A kultúráiig öesaeálhTÁsban agy tizenöt esztendős tehetséges grafikuslányról, kisregényt publikált színésznőről, szibériai táncokról olvashatunk. Oroeznyehf-leckével, Fáklya-fotóval, keresztrejtvénynyel, filmelőzetessel és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programismertetőjével egészül ki a szám. HERCEG ÁRPÁD; József Attila már nagyorunagyon zuhogott a múlt szemét verte csak verte a történelem s úgy tűnt valamit végképp megtanult kire rábízatott a test az árvaság hogy őrizné meg mint bárki másét elherdálta egyetlen biztos tulajdonát OLÁH JÁNOS: A boldogság évei ezek a boldogság évei az kell, hogy elmúljanak annyi se csak veszélybe kerülnek és máris fölismered ókéi ffffere és fogadd el az étet ajándékait s örülj ha tmdsz g-Ly, OTuMI Tfiry tiTlflTf JnrT stwOQfw Wm a szerencsével ennyi önzés bár jobb ha evvel nem dicsekszel PARDI ANNAs Túszdráma, utólag Túl rajtad, túl rajtam, túl kötődésen és szakadáson, elfojtott tüzeld túsza voltam élted csalódásaira. Magad elé húztál hogy védekezz, míg ropogott, múlt és fegyver, és az az örök kiszolgáltatottság, hogy, hogyan értessük meg másokkal magunk s a szubjektív-objektívet. Szöllőssy Enikő kiállítása a Műcsarnokban Szöllőssy Enikő Munkácsy- díjas szobrászművésznek a Műcsarnok kamaratermében nyílt kiállítása az elmúlt öt év termését reprezentálja. Kétféle fogantatásé szobrok láthatók, egyrészt műteremben — többnyire fából — készült alkotások, másrészt a Dunai Vasműben a nagyüzemi technológia eszközeivel megvalósított kompozíciók. A Dunai Vasmű 1975 óta három nyáron lehetőséget adott szobrászoknak, hogy művészi elképzeléseiket a gyár gépeivel és segítségével valósíthassák meg, a művésznő mindhárom alkalommal ott volt. Zárt és nyitott I. A látogató számára találj meglepő, hogy mennyire egységes, eredeti művészi szemléletmódot hordoznak ezek a szobrok — a nagyon is eltérő technikai megvalósítás ellenére. Szöllőssy Enikőt a formák átváltozásának folyamata érdekli, az aiíyagban és a formában rejlő ellentéteket bontja ki. E törekvését jól szolgálták a nagyüzemi fémmegmunkálás lehetőségei és eszközei, bizonyítván azt is, hogy a modern művészet és az ipari technológia nem feltétlenül zárja ki egymást, sőt kölcsönhatásuk újfajta művészetet eredményezhet. Zárt éa nyitott II. Egy négyzetméter. — Jesszusom — mondta egy anyuka —, szegény gyerek! ígérd meg, húsom, hogy te sose csinálsz ilyet! Egyesek szerint épp ideje, hogy rendet csináljanak, mielőtt végképp elkanászkodik az ifjúság. Mások szerint ezek a nyavalyás tanárok, ahelyett, hogy megtanítanák a gyerekeket rendesen írni-olvasni, vagyishát, ami a gimnáziumban kell, ha egyáltalán van még fogalmuk arról, mi az; tanítani, szóval ahelyett minden egyébbel foglalkoznak, és ez lesz az ország veszte. Ismét mások úgy vélték, hogy az emberiségből kiveszett a tekintélytisztelet, és ennek az lesz a vége, hogy az iskolákat elöbb-utóbb be kell zárni. Néhány jól értesült szülő elmesélte, hogy ebben az iskolában még titokban űzik a testi fenyítést, mégpedig azért, mert ennek az iskolának az igazgatója még mindig egy afféle ré_ gi vadember, akikből szerencsére már csak mutatóban akad egy-kettő. Csak Valér szülei nem tudtak semmit. Valér lapított. A vizsgáló bizottságban Horváth igazgatóhelyettes. Van. dómé, egy kedélybeteg kövér tanár, valamint DU inger foglaltak helyet. Mátyus Lívia mint koronatanú vagy mi volt jelen. Horváth igazgatóhelyettes •prpt'a kikérdezte Valért, milyen nap volt, milyen óra, amikor a f ölj egy zéseket készítette, hogy jutott , eszébe, hogy véleményt formáljon egy tanárjáról, honnan vette a bátorságot, fölbiztatta valaki? Dilinger azt mondta, kikérem magamnak. Vándorné rosszkedvűen fölnézett: jó, de ki kezdte terjeszteni ezt az egészet? Mátyus Lívia előkapta a zsebkendőjét, és hevesen kö- hécselni kezdett, aztán Valért kiküldték. Mivel nem mondták neki, hogy ‘ne várjon, hát várt, az ajtón keresztül hallotta a fölmorajló veszekedést, Mátyus Lívia kásahangja most igen éles volt, ahogy kiáltozta: a kötelességemet teljesítettem, Horváth azt gajdolta: szavazzunk már, kollégák, szavazzunk, aztán Dilinger ingerült hangja hallatszott: hagyd abba, kérlek, hiszen nincs alternatíva ! Valér hallgatta egy darabig a zsivajt, aztán elgyengült, berohant a ldotyóra, magára zárta az ajtót, és a tartály sűrű húzogatása mellett, az öblítővíz jótékony zubogásának zaja mögé menekülve alaposan kibőgte magát. Mikor újra behívták, már hetyke volt és elszánt. — Hajlandó vagy megbánást tanűsífani? — kérdezte hosszú beszéde végén Horváth tanár úr. — Visszavonni a csúf szavakat? Valért ez az igazságtalanság vérig sértette. Gyönyörű szép csúf szavakat használhatott volna, de ezúttal nem tette. A fogalmazvány csinos volt és jólfésült, erre ezek itt... — Csak a véleményemet írtam le, az igazat! — mondta gőgösén. — Micsoda megátalkodott kölyök! — csodálkozott Vándorné. Hírnök jött, hogy a diri hívatja Valért. Körülállták. Egyetértettek abban, hogy most aztán kicsapják. Csak Rapcsák jegyezte meg a maga bumfurdi módján: ha mégse, Vonalzó akkor' is • meghúzza. Néhányan helyeseltek. Meg bizony. Hacsak valami közbe nem jön. Ráesik egy tégla a fejére vagy ilyesmi. Vagy szül egy gyereket. Bár a legvalószínűbb, hogy Valér öt perc múlva ki van rúgva. Résztvevőén elkísérték a folyosókanyarig. A diri komoram ült az asztalnál. Sovány, aszott kis arcából két apró, vizeskék szem meredt Valérra. Még sose nézte meg ilyen közelről és ilyen hosszan a dirit. Kétségkívül öreg manusz volt már. Tulajdonképpen bírta az öreget, csak most olyan rogy- gyantnak, hogyishívjáknak látszott, szóval nem egy észkombájnnak. — Te ördögfajzat, te anva- szomorító — kezdte a diri a tőle megszokott stílusban, s közben törölgette szomorú, nedvedző, világoskék szemét. Olyan volt, mint egy rakás szerencsétlenség. Aki azért igyekszik játszani az eszét. — Hogy jutott eszedbe ez a marhaság? Bírósági 'tárgyalás? Milyen jogon minősíted az öregebbet? — Hány éves kortól lehet véleménye az embernek? — Miii? — pislogott a diri. — Mit beszélsz? — Már úgyis régen szeretném megtudni — mondta Valér gőgösen. Nahát, már úgyis mindegy, akkor legalább ő is megmondja a dolgot. — Van arra rendelet vagy mi, hogy hány éves kortól lehet önálló véleménye az emberinek? És miről? Mindenütt azt dumálják, legyen, de nem mondják meg, mikortól. — Te istán ostora — mondta a diri, és váraUanul elvi- gyorodott. — Téged jól el kéne kalapálni íte apádnak, tudsz róla? — Erre nem kell biztatni — mondta sötéten Valér. — Akkor jó — mondta a diri. Kicsit elbámészkodott, mintha kiment volna belőle az erő. — Na... visszavonod ezt a... az egészet? Valér torkát kaparni kezdte valami, mialatt a diri apró, nedves szemébe nézett. Olyan szomorúság fogta el, amit eddig nem ismert. Már nem saját magát sajnálta. Szerette volna azt mondani, oké, el van boronáivá, hadd örüljön a diri, legyen már vége az egésznek, ehelyett azt mondta: — Nem tudom visszavonni, ha már leírtam. Ha egyszer az az igazság, nem mondhatom, hogy 'nem az. Az igazgatói asztal mögül nem jött válasz. Valér fölnézett. A diri arca olyan volt, mint egy kút, végtelenül mély és üres, Valér .valósággal meg. ijedt. Aztán az öreg megrázta magát. — Szerencséd, bitang, hogy van benned némi becsület — mondta. Valér ijedten állott. Most mi van? Mi legyen? — Takarodj az osztályba! — bődült el a diri. — És ne halljak rólad mostanában! Az osztályban kitört a fogadási láz. Rapcsák izgatottan ordítozta: fogadjunk, hogy megbukik! Az osztály két táborra szakadt. Valér középen állt és vigyorgott. Valakinek eszébe jutott, hogy a fogadást dokumentálni kell. Egy nagy ív papírlapra írták alá a nevüket, aki Rapes ákkal tartott, balra, aki ellene fogadott, jobbra. A papírlap tetejére fölírták: Megbuktatja-e Sz. E. tanárnő Valért? IGEN, illetve NEM. Eldöntési határidő 1 év. — Ez nem jut az ellenség kezébe — fogadkozott Rapcsák. — Ha el akarnák venni tőled — mondta Füzesi —, tépd el és edd meg. Le tudod nyelni? Dilinger bekopogott a dirihez, Mivel nem kapott választ, benyitott. A diri arcra borulva feküdt az asztalán. — Bandi bátyám — szólt Dilinger félve. Rosszul vagy? Az öreg felnézett. Az arca, mint egy feneketlen kút. — Azt hiszem, mégis elmegyek nyugdíjba — mondta. Dilinger habozott. — Ha most elmégy — mondta óvatosan —, akkor esetleg Horváth kerülhet a helyedre, pedig... A z öreg merőn nézte Di** lingert a vizeskék szemével. Az aprótermetű tanár elzsdbbadt a tekintete alatt. — Miért, talán... már te is...' — mondta az öreg, mintha dadogna. — Mint egy... mint egy... Hadonászott a karjával, ütni kezdte az íróasztalt. Dilinger kimenekült. — Hollók — rikácsolta m diri, amikor egyedül maradt. Szerencsére ezt már néni hallotta senki. NÓGRÁD - 1980. január 27., vasárnap 9
