Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-24 / 19. szám

Egy év — szembenézve t Hogyan dolgoznak a balassagyarmati művelődési központban? Vendégek Kecskemétről Kamarazeneest a salgótarjáni zeneiskolában Sok százan, ezren megfor­dultak már a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban, s közülük a leg­többen jól, sőt kifogástalanul is érezték magukat. Dicsér­ték a látottakat, hallottakat, elismerték a szervezők munká­ját, magára az épületre vo­natkozóan azonban még egyetlen dicsérő, elismerő szót sem hallottunk. Hát ami igaz, az igaz. A balassagyarmati művelődési központnak nem csak a nagy­községekben. de még a na­gyobb falvakban is akad párja. SZŰK KERETEK KÖZÖTT A művelődési központ mai helyén — közismert okok mi­att ezért el is tekinthetünk a felemlítésüktől — átmenetileg, amíg a régi megyeházát fel nem újítják, működik. Tisz­tában vannak a város vezetői is azzal, hogy a jelenlegi ke­retek rendkívül szűkösek a korszerű közművelődésre, s a népművelők is világosan lát­ják, hogy átmeneti szálláshe­lyüket még pár évig lakni kénytelenek. S ennek megfe­lelően rendezkedtek be a két évvel ezelőtti visszaköltözés után. Falbeépítésekkel és egyéb ötletes megoldásokkal őrizték meg az eredeti tér­nagyságokat, s alakítottak ki két-három helyiséget a kis­csoportos foglalkozások, ta­nácskozások és más művelő­dési, szórakozási összejövete­lek számára. A ház nagyter­mében — városban! — két­száz körüli néző fér el ké­nyelmesen. Az adottságok tehát szűkre- szabottak, amiket nem is pa­naszként szoktak emlegetni az intézmény dolgozói, hanem re­alitásként. És nyilvánvalóan nekik van igazuk. Mert a si­ránkozástól még soha nem tá­gultak ki a falak­Az elmúlt esztendőben — tapasztalataink szerint — lé­nyegében és alapvetően , sike­rült az intézménynek betölte­ni feladatát. Főleg azért, mert a felügyeleti szervei és a nép­művelők a körülményekhez jól alkalmazkodó munkaprog­ramot dolgoztak ki, s azokra a tevékenységi körökre irá­nyították a figyelmet, ame­lyekre az adott viszonyok kö­zött a legtöbb lehetőség van. Nem erőltették például fölös­legesen a nagytermi rendezvé­nyeket, a színházi előadáso­kat, inkább a kiscsoportos munkát szorgalmazták. Tö­rekvéseik és igyekezetük ered­ményeként a klubok, szakkö­rök, amatőr művészeti cso­portok megerősödtek, megyei, esetenként országos sikereket is értek el a tagjaik. Igaz, három évvel ezelőtt, a régi helyen vagy öt csoporttal'több dolgozott, de a munka akkor sokkal lazább, rapszodikusabb volt. A rangos munkát iga­zolja — többek közt — a dí­szítőművészeti megyei tanfo­lyam, a megyei fafaragótá­bor megszervezése. A színját­szófesztivál, az országos ren­dezvény is dacolva a szám­talan gátló tényezővel, mind­untalan bizonyítja életképes­ségét. KI A SZABADBA Ha rövid a lábad, told meg egy lépéssel. A balassagyarmatiak meg­toldottak. Vagyis programjaik egy részét kivitték a szabad­térre. A város két lakótele­pén pódiumot állítottak fel, s azokon a nyári hetek elején a gyermekeknek, felnőtteknek, filmvetítéseket, játékos ver­senyeket, vetélkedőket, szín­padi előadásokat tartottak. A nagyközönséget vonzó koncer­teket, színházi előadásokat — a Pécsi Balett előadására nyolcszázan váltottak jegyet — a ligeti szabadtéri színpa­don bonyolították le. A szín­pad tavalyi, mintegy hathó­napos programja azt az érze­tet erősítette bennünk, hogy a művelődési központ az előző évekénél jobban, koncepciózu- sabban, karakteresebben hasz­nálta fel a művelődéspolitikai célok megvalósítására a teret, s dicséretesen használta ki az oly sok helyen elkelő, csilla­gos ég adta lehetőséget, no­ha még nincs közel a kime­rítéséhez. (Nyilván ehhez a közművelődési intézmények, iskolák, • társadalmi szervek, szervezetek még szorosabb eszmei és anyagi együttműkö­dése szükségeltetne.) NÖVEKVŐ HÁLÓZATI FELADATOK A megyei, járási módszer­tani központok tevékenységé­nek legkritikusabb területét a hálózat jelenti. Utazó-, szállí­tóeszközt kell szerezni, a fal­vakban "dolgozó szakemberek­kel időpontot, témaköröket egyeztetni — és főként olyan közművelő, szórakoztató mű­sorokat, ötleteket, tapasztala­tokat, módszereket kivinni, amelyeket az adott helységek­ben igényéinek, amelyek hat­nak az emberekre, kielégítik kívánságaikat, új érdeklődő­ket toboroznak. Hogy miért a hálózati mun­ka megyei közművelődési gya­korlatunk egyik legneuralgi­kusabb pontja, az — aho­gyan mondani szokás — egy külön misét megér. Tény azonban — bár az utóbbi években itt is jelentős fejlő­dés következett be — a mód­szertani központok létezése, munkája nem érződik úgy, miként kellene, vagy lehetne. Balassagyarmaton sem. Ahol a járás területének egy év­vel ezelőtti gyarapodása még további feladatokat is jelen­tett, és természetesen jelent. A Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központ a volt szécsé- nyi járástól örökölte a holló­kői Palóc szőttes kulturális napot. A központ első tény­kedése, apróbb technikai hi­bákat leszámítva, sikeresnek mondható. Mostanra a ba­lassagyarmati népművelők már megismerték a járásuk­hoz kapcsolt új községek in­tézményeit és munkatársait, kellő ismerettel rendelkeznek az egész közigazgatási egység­re. A hálózati elképzelések ezért is annyira érdekesek­Az idén például már a ba­lassagyarmati művelődési köz­pont is bekapcsolódik a me­gyei szolgáltatási rendszerbe, s komplex közművelődési na­pokat rendez a községekben. Dédelgetett tervük a magyar- nándori, országosan finanszí­rozott, úgynevezett „nyitott ház” programba aktívabban bekapcsolódni, s ott olyan mű­velődési anyagokat összeállí­tani, amelyek a hálózat egé­szében jól felhasználhatók. JÓ LELKIISMERET A művelődési központ igaz­gatója, Halmai László nyu­godt: a múlt évben nem kel­lett költözniük, így sokkal ke­vesebb feszültség sűrűsödött össze a munka végzése köz­ben, erejüket, tehetségüket, találékonyságukat valóban a tartalomra, a minőségre tud­ták összpontosítani. Minden helyiség, terem maximálisan kihasznált. „Pillanatnyilag na­gyon jó a lelkiismeretem” — vallja az igazgató. Úgy véljük, az lehet az in­tézmény valamennyi dolgozó­jának is. A városban ott for­dultak elő, ahol kellett, ahol várták őket. Bízunk benne, hogy idén már a hálózatban is. (ok) A salgótarjáni zeneiskola gazdag hangversenyprogram- jának legutóbbi eseményén — a Magyar Zeneművészek Szö­vetsége észak-magyarországi csoportjának és az Ifjú Zene­barátok salgótarjáni csoport­jának közös rendezésében — ismét szép zenei élményben volt része a hallgatóságnak. A kecskeméti zenetanárokból alakult „Kecskemét vonósné­gyes” (tagjai: Palotás József, Róbert Gábor, Lakó Sándor, Sebő Ildikó) a kamarazene­műfajnak egyik legjobb vidé­ki képviselője. Tizenkét éve dolgoznak együtt, ezalatt számtalan ifjúsági és felnőtt­hangversenyén, filharmóniai koncerten nyerték el a közön­ség és a szakma elismerését. Ezt fémjelzi az 1976-ban ré­szükre kiadott SZMT művé­szeti díj és az 1979-ben elnyert Szocialista Kultúráért kitün­tetés. Az együttes több ízben járt Jugoszláviában is hang- versenykörúton. A hangverseny, bevezetője­ként Schubert c-moll vonósné­gyesét játszották, majd záró­számként Csajkovszkij D-dúr vonósnégyesét adták elő. Az együttes játékán érződött a közel másfél évtizedes össze­szokottság. Stílusbeli és tech­nikai biztonság, a művek tö­kéletes ismerete, rutinos elő­adás jellemezte végig játé­kukat. Műsorukból külön ki­emeljük a Csajkovszkij-mű lassú tételének szép lírai meg­fogalmazását és a Scherzo hangulatának kitűnő érzékel­tetését. A vonósnégyes két fellépé­se között Fogarasi Béla gitár­művész, a balassagyarmati ze­neiskola tanárának műsora kerekítette nagyszerű egésszé az estet. Fogarasi Béla nevét nemcsak megyénk hangver­senyéletéből ismerjük, szá­mos rádiószereplése, kamara- muzsikálása révén országosan is rangot vívott ki magának. Nevéhez fűződik többek kö­zött néhány Sztravinszkij-, Borsodi-, Brodszky-, Pata- sich-, Pongrácz-mű magyaror­szági bemutatója, illetve ősbe­mutatója. Sőt egyes műveket kifejezetten számára dedikál­tak a szerzők. Műsorán ezút­tal Bach, Sor, Villa-Lobos és Castelnuovo-Tedesco művei szerepeltek.. Játéka óriási kö­zönségsikert hozott, ezzel is újabb híveket szerezve a rene­szánszát élő gitármuzsika tá­borának. Nem csoda tehát, ha két ráadással megtoldotta programját á fiatal, tehetsé­ges gitárművész. Orosz csipke Az orosz csipkeverés ha­gyományai a XVIII. századra nyúlnak vissza. A leningrádi terület falvaiban — Motoho- vóban, Vitkában, Dovikovóban, Ivanovóban és Gorogyiscsében — napjainkban második virág­korát éli e híres népművészeti ág. A művészek keze alatt szebbnél szebb minták és a legkülönbözőbb formák szü­letnek: apró térítők, kis gal­lérok, kendők, stólák és nagy­méretű asztalterítők. Mind­egyiknek eredeti rajzolata van, valamennyin érződik a művész egyénisége. Ugyan­akkor megőrzik a stílusegysé­get, a jellegzetes ovális rajzo­latot, amelyet „medvetalp”- formának is neveznek. A léningrádi területen a népi iparművészek termelési egyesülésének körülbelül száz tagja van. A legidősebb közöt­tük Anasztászija Kurina, aki­nek csipkemünkái országszerte népszerűek. Számos kiállításon szerepelt nagy sikerrel, a moszkvai népgazdasági kiállí­táson kétszer jutalmazták aranyéremmel. ................................................................................................................................. K épesek vagyunk-e arra,' hogy megbízzunk a másik­ban és meg tudjuk-e tartani a nehezen szerzett bizalmat? Az emberi kapcsolatrend­szernek ezt az egyik legmé­lyebb kérdését vizsgálja Sza­bó István Bizalom című filmjében. Mint előző mű­veiben, itt is nyugtalan tör­ténelmi korba helyezi hőseit, s a nemzedékéhez szorosan kötődő kérdéseket veti fel. Az Álmodozások kora a sze­mélyiség megvalósításáról szóló vallomás, ahol egy kis csoportban egy generáció életképe tükröződik. Az Apá­ban a főszereplő fiú hősnek álmodja a háború után meg­halt apját. A Szerelmesfilm­ben Szabó hősei a közösen eltöltött múltra emlékeznek, a háborús évek és az ellen- forradalom időszakára, mely sokkal inkább meghatározza életüket, mint a jelenbeli együttlét. A Tűzoltó utca 25. egy ház és annak lakói tör­ténetén keresztül harminc­évnyi magyar múltat idéz fel. A Budapesti mesék a háború utáni újjáébredés filmparabolája. A Bizalom 1944-ben ját­szódik, bár maga a problé­ma általános, nem csak eh­hez a korhoz kapcsolódik. A szereplők lényét természete­sen meghatározza az a kö­zeg, amelyben élnek, de a rendezőt foglalkoztató fő kérdés bármely más kiélezett történelmi szituációban is felvetődhetett volna. Katának és Jánosnak né­Filmjegyzet Bizalom hány hónapot teljes elzárt­ságban kell együtt tölteniük egy újpesti kis szobában, a férfi azért kénytelen álnéven bújkálni, mert részt vett az ellenállási mozgalomban, a nő pedig azért, mert a férjéről derült ki ugyanez. Biztonságuk érde­kében nem érintkezhet- , nek a külvilággal. A rende­ző ezzel a történelmileg hi­telesített határesettel teremt szinte „laboratóriumi körül­ményeket”, ahhoz a vizsgá­latához, melyben egyik ol­dalról őszinte, bizakodó, ki­tárulkozó, a másik oldalról pedig gyanakvó, de a meleg közeledésnek végül is ellen­állni nem tudó kapcsolatte­remtésről szól. Saját akara­tától függetlenül került te­hát egymás mellé ez a két ember, az azonos szituáció­ban azonban jellemükből adódóan másként reagálnak. Katát sokkolóan érte a hír és az utasítás, hogy el kell rejtőznie, mert férje mozgal­mi tevékenységéről semmit sem tudott. Félelemmel és szorongással élte bele magát az erdélyi menekült nő sze­repébe. A gyermekéért és férjéért érzett aggodalma nem tartja vissza attól, hogy tiszta érzelmekkel keressen NÓGRAD — 1980. január 24., csütörtök j kapcsolatot az ismeretlen férfival. A napok múlásával kibomlik az igazi énje, s bár naivitásából veszít, 'végig ugyanaz a ragaszkodó, érzé­keny asszony, aki az első ta­lálkozáskor volt. Ezért jel­lemfejlődésről Kata esetében nem beszélhetünk, az ezt jel­képező vízszintesen nincse­nek felfelé mutató ívek. Az a pálya pedig, amelyet János jár be a hideg zárt­ságtól a bizalomig, a Kata vonalánál mélyebbről induló és azon is túlszárnyaló gör­be. A zárkózott férfit a fa­siszta Németországban töl­tött évek, a menekülés, a bújkálás tette magányossá és bizalmatlanná, de éppen ezért \még inkább szüksége lenne megértő társra. Ez a kettősség olyan mély kon­fliktust teremt benne, hogy állandó gyanakvása még a szerelem legbensőségesebb pillanataiban is csak nehe­zen oldódik. Katának és Já­nosnak hosszú harcot kell vívniuk önmagukkal és egy­mással. míg felismerik, hogy összetartoznak. A két fősze­replő, Andorai Péter és Bán­sági Ildikó olyan mélyen át­élték a kölcsönös vívódást, hogy egymásra találásuk szo­katlanul finom, érzéki ké­pekben bontakozott ki. Nagy­mértékben hozzájárult a lát­vány élményéhez Koltai La­jos operatőr munkája, aki az utóbbi évek legjobbjai közé tartozó magyar filme­ket is fényképezte (Veri az ördög a feleségét, A ménes­gazda, Angi Vera, Ajándék ez a nap). Kottáinál a meleg színek dominálnak. A szerelmi je­leneteket a kék és a zöld fény sajátosan puha keveréke hatja át, ez jelenik meg az arcokon, szűrődik be az ab­lakon és festi meg a levegőt is. A felkavaró emlékképek ezzel szemben vakítóan fe­hérek, hidegségük szinte ta­szít. A kamarafilm nagy ré­sze szűk, zárt térben játszó­dik. A szoba falainak szorí­tása közel hozza a színésze­ket a kamerához és fontos szerepet juttat az arc és a szem közléseinek. A hangu­latteremtő színek és fények olyannyira kifejezőek. hogy sokszor valóban nincs szük­ség szavakra. Filmjének mondanivalóját és címét Szabó István egy interjúban a következőkép­pen fogalmazta meg: ......Igenis létezik emberi k apcsolat, csak létrejötte a megszenvedettség után kö­vetkezik és nem könnyedén; s ha ezt az érzést, valakihez- tartozás érzését az ember egyszer megszerzi, ha csak pillanatokra is, — akkor megérzi önmagában a képes­séget' a más emberhez való tartozásra, s a képességnek ez a tudata hatalmas emberi erőt, energiát hozhat létre.. — ko — Orosz csipkekendő. £066 S. jf | A Leningrad környéki falvak csipkeverőinck jcllcgzct«* mintái. m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom